Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-08-28

^ Megjelenik ui i ii (1 e n v ».sä r n » |t. Közérdekű sürgős közlésekre koron kint r e n d k i v ii I i s z ;i ni o I« is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a la ) 2» fl'ierk. hivatalába küldendők P

l DAT T ADAfF r

)'K Előfizetési díjak. X'<\\ Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. • Hirdetések Egyhasábos jifttitsor térflgata után 5 kr, nyill térben ,Bn 'kr, A dij el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó liivai;iláh;i (Kuhn Mór fiai 7X hirlapközvetirö iro<la) küldendők. . Pápa város halóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A kolera tekintettel a papai viszonyokra. DR. LÖVY LÁSZLÓTÓL. Marienbad, 1892. augusztus M Eddig nem ismert gyorsasággal terjed a kolera Oroszországban, még ezelőtt 6 héttel merült fel Bakuban, a Kaspi tó nyugoti partjéh fekvő híres petróleum városban és ezen 6 hét alatt bejárta majdnem egész Oroszországot; eljött egész a galicziai és Németország határáig, elérte a keleti tengert és finni öbölt és meglátogatta már Szibériát. Oka ennek a gyors elterjedésnek a gyors vasúti közlekedés, mivel a kolera fő eltérj esztöje maga az ember. Mikor a kolera először látogatta meg Európát, akkor sokkal több év kellett neki ily elterjedésre, mint most hét. 1817ben kezdte meg a kolera vándorlását India határain túl és 14 év kellett neki mig Magyarországba ért. Akkor is ugyan ezen az uton járt mint most, csakhogy nagyon lassan. Oroszországgal való sokszoros vasúti összeköttetéseink lehetségessé teszik, hogy a kolera még ez évben elérkezik hazánkba, a miért szükséges, hogy minden község jó idején tegye meg előkészületeit e betegség leküzdésére, a mire a tudomány ujabb kutatásai és vizsgálatai sok hathatós szert nyújtanak. Hazánk kormánya ennek tudatában már néhány héttel ezelőtt utasította a törvényhatóságokat, hogy saját hatáskörükben tetessenek meg minden szükséges előintézkedést a nem kért vendég fogadására. A ministerium a törvényhatóságoknak oly utasításokat adott, melyek általános természetűek ós ezért minden községre és minden körülmények között érvényesek. Ilyenek a levegő és talaj tisztántartása ; fokozódott tisztaság az utczákon , minden egyes házban és lakásban ; szigorított piaczi felügyelet az élelmi czikkekre, folyók és kutak tisztántartása, peczegödrök és trágyadombok kihordása, csatornák gyakori kiöblítése ós fertőtelenitése, mocsarak lecsapolása; vágóhidakra való szigorúbb felügyelet; lakószobák túlzsúfoltságának megakadályozása, a szobák gyakori szellőzése; külön kolerakórházak kijelölése és berendezése; fertőtelenitő szerek készletben tartása, a vas uton megbetegedettek elkülönítése ós több ilyen. Ezen általános értékkel biró rendszabályokon kivül vannak még helyenként részletes óvintézkedések, melyek némelykor fontosságra nézve legelső helyen állanak. Ilyen helyzetben van Pápa városa is. Pápa lakosságát kolera járvány alkalmával a Tapolcza vize veszélyezteti leginkább, mert a megbetegedések legnagyobb részét ez a víz okozza. Tárczának tetszett azért nekem a „Pápai Lapok" 32. számában a „Védekezés a kolera ellen" czimü fenhéjazó czikk azon kürtölése, hogy csak hárman vannak, kiknek a város jóléte szivükön fekszik. Midőn Marienbadban ezen nem is ügyesen kirakott lépes vesszőket megláttam, emlékezetembe jutott azon, mindig igaz latin közmondás : mundus vult decipi: a nagy közönség azt akarja, hogy megcsalják. Nem reflektáltam volna ezen dicsekedésre, ha czikkiró egyuttai a közegészségi bizottság többi tagjait nem gáncsolja. Meglátszik, hogy csak hárman vannak együtt, mert a legfontosabbra — a Tapolcza vizére — egyikök sem gondolt. A kolerát Pápán főkép a Tapolcza vize terjeszti, mert ebbe jut az ürülékek legnagyobb része, a mennyiben a piszkos ruhát abban mossák. A pápai divat szerint a szennyes vizet az utczára öntik, a legközelebbi eső lemossa ezen piszkot ós beleviszi a Tapolczába. Ezen kívül már a forrástól fogva a város határáig van sok malom és a városban több mint száz ház fekszik a Tapolcza mentén; mindezen házaknak természetes és legelőnyösebb canálisa a Tapolcza. Ebből látható, hogy a legszigorúbb rendőri intézkedés nem képes a Tapolcza vizét a megfertőzéstől megóvni és mivel a városi lakosság nagy zöme a Tapolcza vizét issza, bő alkalom van a kolera elterjedésére. Már sokszor hangoztattam ezen lapokban, mily nagy szükségünk van jó ivóvízre, legyen az akár vízvezeték, akár artézikutak utján; most hogy a kolera fenyegetődzik, ezen kérdés égető. A mondottakból mindenki megérti, hogy a ki Pápán nem akar kolerát kapni, az ne igyék tóvizet. A város határában csak 3—é oly kut van, melyből a lakosság egy kis része iszik. Kolerajárvány idején ezen kutak is gyanúsak, mert sohasem vagyunk biztosak, hogy nincs-e kolera beteg azon házban, hol ezen kutak vannak és hogy nem jutottak-e kolera csirák valami ismeretlen uton e kutak vizébe. Hát mit igyék az ember Pápán kolera járvány idején? Legczélszerübb még elég jókor savanyu vizet hozatni; legyen ez mohai, tarosai, korytniczai, borszéki, vagy a külföldiek közül gleichenbergi, rohitsi, giesshübli, krondorfi. stb. De szükséges, hogy az egész család és a cselédek is, kizárólag azt igyanak. Mivel pedig ez nagyon költséges, nem marad más, mint a tóvizet megforralni és azt inni ha lehűlt. Kolerajárvány idején a tóvizet ugy inni mint máskor, veszedelmes. A főzéshez lehet forralatlan vizet is használni, de a mosogatáskor ós mosdáshoz csak forralt vizet vegyünk. Pápán a lakosság nagy része ezen fontos óvintézkedéseket feleslegesnek, sőt nevetségeseknek fogja tartani, mert nem hiszik, hogy van ragadós betegség és mivel mégis igen sokan nem kapnak kolerát a kik kolerajárvány idején ugy iszszák a tóvizet mint máskor , ez előttök megdönthetlen bízó nyitók arra, hogy nekik van igaztik. De ezek számára ugy sem ir senki, mert kevés kivétellel ezek újságot ugy sem olvasnak. Járvány idején fokozódott tisztaság szükséges minden egyes embernek. Nem tanácsos enni, ha csak előbb kezeinket meg nem mostuk, Ü. mosakodás szappannal történjék. A ki pedáns akar lenni az a szappan mosakodás után még valamely fertötelenitő szerrel fogja kezeit lemosni megtörölés előtt. A fertőtlenitő szerek nagyon különfélék, a legelterjedtebb a 2 percentes carbolviz, huzamosabb használat után megárt a bőrnek, egy másik hátránya a rosz szag. A legtöbb fertötelenitő szer igen mérges és nem adható el nagy közönség használatára. Legjobb fertötelenitő szer a lysol, mely hatalmas hatással bir, már egy perczentes oldatban megöli a mikrobiákat, a kéznek bőrét nem támadja meg és nem mérges. Azért a lyzol bizonyosan nagyon gyorsan fog elterjedni a nép között, sokkal jobban, mint a carbolviz. Szükségtelen hogy járvány idején megváltoztassuk étrendünket; csak oly ételeket és italokat kerüljünk, melyek tapasztalat szerint hasmenést okoznak. Nagy gond fordítandó arra, hogy gyomrunkat el ne rontsuk, mert ugy ez mint a hasmenés fokozza a hajlamot a kolera megkapására. Járvány idején minden hasmenés gyanús, azért nem szabad azt könynyedén venni és elhanyagolni. A kinek rosz a gyomra, vagy a kinek hasmenése van, az kérjen orvostól tanácsot. De másrészt rosz a kolerátóli túlságos félelemHa a kolera valamely községben felmerül, a legszigorúbb eljárás foganatosítandó, mert egyedül ez képes a betegséget teljesen elfojtani, vagy legalább igen szük korlátok közé szorítani. Azon szobák, melyekben az első kolerabetegek voltak, azonnal teljesen kiüritendők. az összes benne levő ingóság, bútorzat, ruházat, ágybéli, a városon kivül azonnal elégetendő; a szoba padlózatát fel kell szedni és elégetni; ha a szoba földes, akkor a föld 30—40 czentimeter mélyre felásandó és a földekre kihordandó, helyébe más földet kell hozni a városon kivüli földekből. Csak ily kíméletlen, tekintetnélküli eljárás képes a kolerát kiirtani, hogy tovább el ne terjedjen. A költségeket becsár szerint a közpénztárból kell megtéríteni. Ezen látszólagos pazar eljárás a legolcsóbb, legczélszerübb és legüdvösebb, mert egyedül ez • képes százakat megmenteni. Legalaposabb fertötelenitő eljárás a tüzbeni elégetés. De ezen módszer nem alkalmazható mindenütt, azért pótolni kell másokkal. Vas és más íémtárgyak, némely fatárgyak, drága szőnyegek, matraczok legjobban lesznek fertötelenitve, ha 1—2 órán át 100 fokos vizgöz behatásának vannak kitéve. Ilyen hordozható vaskabinok, hol 1—2 szoba bútorzata megfér, már egy évtized óta ezer meg ezer számban gyártatnak és számtalan városban a legnagyobb sikerrel alkalmaztatnak, nemcsak a koleránál, hanem igen számos más járványos betegségnél is. Aruk csak néhány száz forint; kezelési módjuk nagyon könnyű; mindenki, ki cséplőgép vezetéséhez ért, ehhez is ért. Ha én volnék a város orvosa, már régen volna a városnak ily vizgöz fertötelenitő készüléke, mely számtalan esetben áldásos haszna által tünt volna ki, a Pápán uralkodott, kanyaró, vörös, hökhurut és diphtheritis járványoknál. A fertőtelenitós a ministeri rendeletek értelmében ugy is kötelező, sőt kényszer utján is végrehajtható. Nálunk ez is, mint sok más üdvös határozata a közegészsógi törvénynek, nem lett végrehajtva, hanem csak papíron maradt. A forróvizgöz fertőtelenitésórt a jobbmóduak mérsékelt dijt fizetnének, a szegényebb osztály számára a fertötelenités dij nélkül történnék. A kolerabeteg váladékait azonnal kell fertőteleniteni, vagy chlormészszel vagy meszesvizzel; mindakettö megöli a kolerát tenyésztő commabacillust. A chlormószböl elég a fertőtelenitendő váladék mennyiségének egy percentje, ép annyi kell a mészvizböl. Mindkét szer igen olcsó, azért peczegödrök fertötelenitósére igen alkalmasok. A kolera beteg által használt fehérneműt egy perczentes lysololdatban kell megmosni. Ugyan ez használandó bepiszkított lauemüek, edények, padlók tisztogatására. Van az említetteken kivül még számos hatalmas fertötelenitő szer. de miwl mindannyijok igen mérges, azért csak is részletes orvosi utasítás alapján használhatók. A molnár ipartestület fiülerjeszlése a széles íalpu kerekek tárgyában. Tudva van olvasóink előtt, hogy a májusi megyei közgyűlésen határozatikig kimondatott, miszerint a pápai és pápavidéki molnárok S cm. széles talpú kerekekkel szállíthatnak csak terheket s egyuttai kimondatott, hogy a teherszállítás folytán előállható ntrougálás megakadályozására egy szabályrendelet készíttessék. A pápai molnár ipartestület, mint a melyet a határozat első sorban érdekel, az alább következő fölterjesztést intézte az alispáni hivatalhoz, s ezt közlés végett a következő levél kíséretében küldötte át nekünk. Tek. Szerkesztő ur! Ugy vagyunk értesülve, hogy a t. közönség nagy része azon nézetet vallja, mikép az országutat és a Pápa városi kövezetet — egyedül a molnár szekerek rontják, s arról is van tudomásunk, hogy sokan a molnár szekerek megrendszabályozását kívánják, s ily rendszabály készítését a t. megyehatóság el is rendelte. Közöljük azon előterjesztést,mely ereszben a t. alispáni hivatalhoz intéztetett a molnár ipartársulat részéről, s tisztelettel kérjük a t. szerkesztőséget, kegyeskedjék ezt, mint amúgy is közérdekű dolgot a t. közönség tájékoztatása végett becses lapjában közzétenni. Nagyságos kir. tanácsos, alispán ur, mélyen tisztelt urunk! Alolirott tapolczavizi molnárok, aggódva a bennünket érhető következményeken, — tiszteletteljes bizalommal Nagyságod kegyes jóakaratában, — alázattal teszszük alábbi előterjesztésünket, esedezvén ennek kegyes figyelembe vételéért. — Ugy értesültünk, hogy a tek. megyei bizottmány határozata folytán egy szabályrendelet van készülőben, mely kizárólag a pápai és pápavidéki molnárok ellen irányulna s ezeket kötelezné, hogy TARCZA. Első szerelem. (Levél-töredék.) .... Tehát . . igen! . . . . egy kis falu jut eszembe, olyan, minő számos akad a vidéken, csak az utczája volt tisztább a rendesnél és az akáczfáinak száma nagyobb. Ah! mintha most is érezném azt az üditő kellemes illatot, mely a szalmafödeles házak közt szerte áradt, mikor a fák megteltek hófehér, fürtös virágokkal. Mintha a messze távolból illatos felhő közelednék felém, melyből fénylő körvonalokkal bontakoznak ki letűnt idők bájos korszakának kedves emlékei. Egy rózsás arczu kis lány alakja válik ki a legragyogóbban. A szomszédban ő "olt a legidősebb a gyermekek közt, nálunk pedig én. Korkülönbség alig volt köztünk, mindössze egy évvel számláltam többet Margitnál. Hát összeszoktunk. Együtt jártuk az aranykalászos mezőt, az ezer virággal hímezett rétet; űztük a pillangót s csokrot kötöttünk a virágból. A megszedett virágot rendesen ő csoportosította bokrétába, olyan ügyesen tudta a színeket társítani, mint ón soha; hiába, ügyetlenebb voltam ós a forma s szinórzókem sem versenyezhetett az övével. Néha vadrózsa-bokorra akadtunk, szakítottam róla és a kezemet többnyire megsebeztem. A vér láttára a mosolygós arcz elborult a valami imponáló, egyszerre boazankodást, szánalmat, szeretetet kifejező komolyaággal figyelmeztetett, miért nem vigyázok magamra. Hirtelen darabka vászon került elő, — nála mindig volt ilyen — leültetett a legközelebbi zsombékra s gondosan bekötötte a vérző sebet. Én nem tudom, de később nem bántam, ha véresre karczoltam a kezem. A galambszelidsóg, a jóakaró gyöngédség sejtelmes, jóleső meleggel töltött el, melynek hiába keresem nevét. Máskor kimentünk a patak füzfaárnyékolta partjára, piciny angol horgot vettünk elő, csalétket tettünk rá ós türelmesen vártuk, mikor kapja be egy ostoba potyka. Az élet némely mozzanata sokszor eszembe juttatja a mi ártatlan mulatságunkat, oly frappáns hasonlatosság van köztük. Hányszor láttam azóta, mint vetik ki a csalétket különféle alakban és minőségben a tapasztalatlan emberek tömegébe s gyakran akad, a ki rámegy a horogra, a cselszövők pedig örülnek rajta, mint mi akkor a zománezos pikkelyü potykának. Ah, akkor sejtelmem sem volt ilyenről, hiszen az idealismus tiszta napja ragyogta be gyermeteg gondolataim mesés világát, ez a szivárvány színekben tündöklő nap, mely zöldebbé tette a mezőt, mosolygósbbá az eget s illatosbbá a virágot; az egyedüli idealismus, melynek öntudatlanul hódoltam, mit sem tudva modern testvéreiről. De visszatérek a tárgyra. Az évek repültek sebesen, mi pedig nőttünk. Időn* ként ott kellett hagynom a mezőt, berket, szalmafödeles házakat és Margitot. Ugy búcsúztam el tőle, mint testvér a jótestvértöl: megcsókoltam s ö visszaadta a csókot, miközben sírtunk mind a ketten. Később beleszoktam a városi életbe, ott vig pajtásokra akadtam, a szünetekre pedig úgyis hazamentem s újra együtt * járhattuk a mezőt. Egyszer azonban nem leltem honn Margitot; azt mondták, valamelyik rokonához ment. Ez a vacatio nagyon unalmas volt nekem. Kis falunkban magamhoz illő társra nem akadtam s a szomszédbeli többi lány mind oly kicsi volt még; nem is bántam, mikor megint visszavittek a városba. Ebben az évben elvégeztem a középiskolát s büszke önérzettel vittem haza szorgalmam jól kiórdemlett gyümölcsét, a testimonium maturitatist. Mondjam-e, hogy örültek az öregek; összefutott az egész ház, a szomszédok s köztük megpillantottam Margitot. Két óv óta nem láttam már és két esztendő nagy idő serdülő leányok életében. Onkónytelen a mythológia istennői jutottak eszembe, melyekkel a múzsák csarnokában ismerkedtem meg. Szép volt s üde, mint Aphrodite, mikor a hűs tenger fodros hullámaiból megszületett. Tizenöt virágnevelö tavasz surrant el már fölötte s mindegyik juttatott neki bájaiból; ez volt a tizenhatodik s ez valamennyit túlszárnyalta adományaival; a plasztikai művészet remekeid utánozta Margiton. S azok a feslő rózsán rezgő, harmatszemként csillogó bogár szemek most valami csodás, delejes tűzben égtek. Bűvös volt a ragyogásuk, mint azé a mystikus lángocskáé, mely néha csendes nyári éjszakán hirtelen támad az ingószáru, susogó náderdöben, hogy egy pillanatra elkárhoztassa a rét szendergő virágait. Az éjszakai vándor ámulva tekint a természet e különös játéka után s a hogy nézi, olyan megmagyarázhatlan vágy támad benne, szeretné a szellő szárnyán tova lengő tüzlángot követni. Ez a varázs ragyogott ki a Margit szemeinek éjszakájából. Meg akartam ölelni, mint azelőtt, elpirult s ón egy pillanat alatt megértettem, mit jelent ez. Vége az elmúlt ártatlan időknek, kinőttünk a gyermekruhákból, a konvencionális illemszabályok nyűge alá kerültünk; már nem illik az, a mi előbb szabad volt. Zavarom csak növekedett, midőn kezét nyújtotta s megszólított : — Hozta Isten Kálmán! Alig ismerem meg, annyira megnőtt. Már nem is tegezett. Nem emlékszem már, mit válaszoltam, hanem sejtem, hogy az nem lehetett valami okos. A csodaszempár tüzét nem álltam ki, a szivemig hatott s ugy megremegtem tőle, mintha villamos áram érne. E találkozás után sokszor azon értem magam, hogy ébren álmodom. Képeket láttam a jövőből, melyeken csak a stafíage változott, ellenben a két főalak következetesen mindig ugyanaz volt. Magamra és Margitra ismertem bennök. Mondom álomképek voltak ezek, melyek eloszlottak mint a csalóka délibáb, maga után hagyva a sivár homokpusztát. Egy kifogástalan nyakkendős, borotvált képű s gondosan fésült uri emberrel találkoztam mindjárt az első napokban Margitoknál. Haragudtam rá nagyon, mert mindig ott volt a Margit nyomában, pedig ugy vártam az alkalmat, hogy egyszer kibeszélhessem magam négyszem közt. Nem toldom a szót, az egyik nap a Margit mamája átszaladt hozzánk s tudtunkra adja, hogy a kifogástalan nyakkendős úr megkérte a Margit kezét, kötelességének tartja tehát először is velünk tudatni az örvendetes családi eseményt, egyszersmind meghívni az eljegyzés megünneplésére. Ugy éreztem magam, mintha paradicsomból sivár váztalan puszta közepébe kerültem volna. . . S még hozzá j ó képet is kellett vágnom, hogy nevetségessé ne váljak. Ott /oltam az ozsonnán, de nem birtam ki a vihar támadását, mely bensőmben dult. Felhasználtam az első kedvező pillanatot, hogy elosonhassak az örömzajból, hol mindenki oly kimondhatlanul boldog volt. Kimentem kertünk mögé a folyó partjára. Alkonyodott; a félhomály erősbödött; egyszer csak beleolvadt a sötét éjszakaija. Akkor a barcsi malom tájékáról bánatverő nóta szűrődött át hozzám a zizegő füzlombokon keresztül, mig lenn a „lágyan zsongó habok ezer kis csillagot" rengettek és bolond dolgokat kezdtek mesélni. Azt, hogy az örvénylő mélységben, a piros uszonyu halak birodalmában örök nyugalom honol; nincs ott szenvedély, nincsen fájdalom; dicsőség, hiúság, szerelem, az emberi élet elsőrendű motorai ott ismeretlenek. . . . A réti toportyán vakkantott a távoli nádasban, gúnyos kaczagáskónt ha-° tott rám az éjszaka hangja. Igaza volt neki! Hiába is beszéltek aztán a habok nekem; szerettem nagyon az életet, ebbe temetkeztem a folyó helyett