Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-08-20

fK Megjelenik m i II (I e II v a sá r u a >>. Közérdekű sürgős közlésekre ktmmkiiU i' e u (1U i v ü i i s /, á m t> k adatnak ki. Uérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. IS A lapnak szánt közlemények a ' V\ ii azerk. hivatalába küldendők iap PAPAI 5< Előfizetési díjak. »' Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 fi-t 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr.. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij e 1Ő r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalálra (Röhn Mór fiai f

\) 3< hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Q i & Pápa város hatóságának és tóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közHónye. Á polgári kör ünnepélyére. A ^legnagyobb magyar« gróf Széchenyi István kezdeményezésére a 30-as és 40-es években egyremásra keletkeztek hazánkban társaskörök, casinók. E társaskörök eredeti ezélja az irodalomnak, napilapok, folyóiratok, könyvek s egyéb szellemi termékek megszerzése által való pártolása volt s a ki ismeri a 30-as évek irodalmi viszonyait, mikor az irodalompártolás egy-egy kalendárium megszerzésében állott, kell, hogy elismerje e ezéi szükségességét. Azóta nagyot változott a világ Magyarországon. Igazi irodalő mpártolásról most sem lehet még ugyan szó, de a napilapok többé nem szorítkoznak csak a kaszinók termeibe, hanem föltalálhatók minden rendű és raHgu emberek házaiban. Éltes emberek még emlékeznek arra, hogyan várták a kaszinókban a hetenként kétszer megérkező lapokat s hogyan olvasta fel hangosan egyik vagy másik fiatalabb tag az egész újságot, körülállva a többi tagok által. Ma a casinókba nem újságot olvasni járunk s igy ez a ezélja a casinóknak ha megmaradt is, nincs meg azon teljességében, mint a negyvenes években. Fölváltotta egy más, nem kevésbé fontos czél, a társadalmi együttélés szellemének föntartása. Nem szóluuk arról, hogy a tuiajdonképeni értelembeu vett irodalompártolás még mindig utalva van az ilyen körökre, hanem utalunk csak erre az utóbb emiitett czélra, hogy kitűnjék mily fontos feladata van még most is a casinóknak. A munka, testi vagy szellemi munka titán, mindnyájan érezzük az üdülés szükségét s az emberre alig van üdítőbb, mint a társas összejövetel, hol beszélgetés, vagy szórakoztató játék közben elfáradt szelleme uj élénkséget nyer. Ezt a beszélgetést és játékot a műveltség medrében megtartani, egy olyan helyet nyújtani, hol az ember jól érzi magát, mert magához hasonlók között van, kikkel eszméit, gondolatait kölcsönösen kicserélheti: ez a feladata a casinóknak lép mind jobban és jobban előtérbe. Tarosunk egyik társasköre a »Polgári kör« ma ünnepli 25 éves jubileumát. Ha látjuk, hogy-olvasótermének asztalán a hírlapok majdnem teljes számban megvannak, ha látjuk, hogy könyvtára évről évre gyarapodik, ha látjuk, hogy társadalmi életünkben a reá váró feladatot hiven betölti: nem maradhatunk vissza, hanem üdvözöljük 25 éves fenállása alkalmából, kívánva, hogy legyen továbbra is az irodalom pártolója, a műveltség terjesztője s a társadalmi békés egyetértés menhelye! Egy aktuális kérdés. (?) Beszélt a közvélemény. Elmondta, hogy mit tart a városunk fejlődését és haladását előmozdítani hivatott s most napirenden levő tervekről. Elmondta, hogy melyek valósittassanak meg első sorban. Örömmel és megelégedéssel registrálhatjuk, miszerint átalánosan elismerve lön, hogy városunk létfeltételei közt a legfontosabb: a közegészségi viszonyok orvoslása, — hogy gyökeresen segítenünk kell az egészséges ivóvizhiány-szülte tarthatatlan állapotokon, s miutáu mindkettő szerves kapcsolatba hozandó, egyúttal városunk csatomáztassék. S különösen hangsúlyoztatok, hogy a további halogatás, meg a további kísérletezés egyformán öregbítené a bajokat és veszedelmeket. íme elérkezett a megvalósithatás küszöbére az, a mit eddig évtizedeken át utópisztikus álmadozásnak minősítettek. Tudnunk kell azonban, hogy terveink megvalósulása nem történhetik meg máról holnapra, miutáu idő kell, hogy azok reális alapon nagy gonddal dolgoztassanak ki, s mert óhajtjuk, hogy az alkotások olyanok legyenek, hogy egy jobb jövő irányzatának is megfeleljenek. TÍRCZA. CZIM NÉLKÜL. Ha eljön is a kin, a kétség: Ha elitéi is a világ, Ha tán saját édes szülöd lesz A legkegyetlenebb birád : Habár a gúny mérges nyilával Szivedbe mély sebet szakit . . . Ha kikaczagják is reményed, S lelked legódesb álmait: Te csak várj és szenvedj mosolygva! Kifárad majd a sorsharag: Az akadályok sziveink közt Egyenként összeomlanak. A régi, fájó bús titokról A fátyol, egy napon lehull . . . Ledobja lelkünk régi gyászát S örülni újra megtanul. .. . Mikor majd ott ülsz kis szobádban Könyezve, búsan, egyedül, Mikor talán lemondni készülsz Szived végső reményirül, Mikor nem is vársz, amidőn már Bég halva is gondolsz talán: Akkor fogok majd bekopogni Csöndes magányod ajtaján. . . . Benyitom ajtód és megállok Előtted büszkén, szabadon . . . S nevem — kivíva a homályból — Te bús leány, neked adom. . . Selyemhajadba odatüzöm A szerelemnek myrtusát, S elhalmozlak minden gyönyörrel, Mit nyújt az édes ifjúság! Régmúlt időknek fájó kinját, Régmúlt időknek könnyeit: A boldog perczek, édes órák Sziveddel elfeledtetik . . . Arczod haváról a sötét bú Minden nyomát lecsókolom — Mosolygó nő lesz majd belőled Én édes, halvány angyalom! Te csak várj! Meghal majd az átok. Kifárad majd a sorsharag .,. Az akadályok sziveink közt Egyenként összeomlanak .. . És kinevetjük a világot . .. Miénk lesz majd a győzelem: Zászlód alatt kivívjuk együtt Oh mindenható szerelem! Be kell ismernünk, hogy a mi viszonyaink közt mindez nem volt könnyű feladat, de megoldása most már könynyebb, — s valóban szomorú dolog lenne, ha áldozatkészség és kulturális szellem tekintetében nem bírnánk megtenni azt, a mit megtettek és megtesznek kisebb városok, a melyeknek egészségügyi viszonyai kedvezőbbek a mienkénél. S ezzel eljutottunk oda, hogy szóljunk a dolog legfontosabb és egyúttal legkényesebb oldaláról, arról, mely a financiális kérdéssel foglalkozik. Mert ne legyen senki csalódásbau a felett, hogy a tervbe vett alkotások nagy anyagi áldozatot kivannak, s hogy azok befejezésére nem elégséges a regálepörben városunknak odaítélt összeg. Ismételjük, hogy a pénzügyi kérdés elég fontos, hogy azzal behatóan foglalkozzunk, ezuttal azonban nem terjeszkedünk ki erre, s csak annyiban utalunk rá, hogy pénzügyi terveinket már most a létesítendő nagy tervek szempontja alá kell helyeznünk. S e tekiutetben első sorban szükségesnek látjuk, hogy hosszú évek óta meglevő s mult évben konvertált 80,000 frtos adósságunkat fizessük ki. Ki kell tartozásunkat haladéktalanul fizetnünk azon okból, mivel a kötvények utáu csak 4'|

2 százalékot kapunk, holott tartozásunk utáu, — a törlesztési összeget leszámítván —nagyobb s pedig jóval nagyobb kamatot fizetünk. Ki kell továbbá adósságunkat már azért is fizetni, mivel a valuta rendezése küszöbén nem nagy prófétai szellem kell annak a kimondására, hogy a pénz ára, mely a kamatlábban jut kifejezésre, fokozatosan alább fog szállani. S végre, ki kell adósságunkat fizetnünk, nehogy a szükséglendő kölcsön felvételekor városunk ingatlanai megterhelve legyenek s ez által egész hitelűgyünk hitelezőnktől függésben tartassák. A »Papai takarékpénztár«, melynél most adósságunk elhelyezve van, s mely a konverzióuális kölcsönt ugy is csekély haszonnal hajtotta végre s melynek élén városunk anyagi ügyeit szivükön hordó Pár szó a világegyetem keletkezéséről s fejlődéséről. Bizonyára alig van ember, ki meg ne csodálta volna valaha a csillagos eget, kiben ne keltette volna fel, a titkok után kutató szellem, az emberi kíváncsiság a gondolatot, — vájjon mik lehetnek ama világító pontok, vannak-e ott emberek, milyen ott az élet ? — aki ne eszmélt volná soha a csill gos ég titkai, homályba burkolt törvényei felett, ha máskor nem, legalább akkor, midőn egy fényesen tündöklő csillag lefutásakor, valami jót, valami kellemest kivánt magának. S valóban, a titkok ezen titka, a kérdések ezen legérdekesebbike már rég időktől kezdve egyének állanak, ez a nagy pénzintézet lesz bizonyára az első azok közt, kik az adósság letörlesztésének örülnek. A dunántúli kerület méhészeihez! Dömötör László méhészeti vándortanító a dunántúli kerület méhészeihez a következő felhívást és búcsúszót intézte: Tisztelt méhésztársak! Tiz éven át szolgáltam a méhészet ügyét, mint vándortanító. Azt hiszem alig van méhész ezen kerületben, ki ne ösmerhe, ki oktató, buzdító szavamat ne hallotta volna. Hivatalos állásomtól meg kell válnom. Elég volt eddig. De azért nem szünök meg a méhészet ügyéért lelkesedni, annak előmozdításán törekedni. Fogadják méhésztársaim üdvözletemet búcsúzóul. Viszont nekem is van kérésem. Tartsanak meg továbbra is jó emlékükben. Különösen pedig adjanak nekem elégtételt, s tegyenek bizonyságot arról, hogy szavaim, tanításaim nem hangoztak el a pusztában. Itt az alkalom, folyó évi szeptember hó 11-én nyílik meg Budapesten a kiállítás, mutassák meg, hogy a dunántúli kerület e tekintetben is legelőhaladottabb. Ezt pedig azzal fogják? bebizonyítani, ha minden egyes méhész ezen kiállításon bármily csekélységgel is, részt vesz. De főként mézet küldjön be minden méhész; mert hiszen ez a legalkalmasabb kirakat, a hol a világnak bemutathatjuk, hogy mily kitűnő és mily nagy mennyiségű mézet tudunk mi termelni. Nem kell ide semmiféle czifraság, hanem mentől nagyobb realitás. — Bemutatható az a méz üvegben, bádogedényben; csak hogy jó és tisztán kezelt legyen s a mi fő, az ára túlcsigázott ne legyen. 4.0—50 kr az a termelőnek elég, de a vevőnek sem sok. Rajta hát, forduljanak egy levelező lapon a „vándorgyűlés rendező bizottságához, Budapesten, Lónyai-utcza i. szám" programm és bejelentési ivekért, s a ki mit kiállíthat, jelentse azt be. Ha ezen kiállítás az én munkálkodásomat igazolni fogja, — jutalmazna leszek. Megemlítem, hogy a kiállításért semmiféle térdij nem fizettetik. A vasutakon, hajókon pedig 50°/

o szállítási kedvezmény engedélyeztetett. Ajánlom figyelmükbe méhészeti kalauzomat is, mely a magyar méhészek legkitűnőbb szakfórfiai által — a legkiválóbb méltatásban rószesittetett. 65 krnak postai ut$y,ányon hozzám való beküldése mellera;azt azonnal keresztkötés alatt küldöm. B* elvész, újra küldöm. Fogasak méhésztársi üdvözletemet Szegzárd, 1892. évi augusztus hó 11-én. Hü méhésztársuk: FlendLelet a forgalomba hozott kisebb élő állatokkal való bánásmód szabályozása tárgyában. 1. §. Kettőnél több borjut, juhot, bárányt, kecskét, malaczot, s a kisebb szárnyas állatok közül négy párnál, többet összekötött lábakkal — akár köz, akár magánfogyasztás, illetőleg használat czéljából szállítani, vagy vinni s mindezen állatokat, tekintet nélkül a mennyiségre, ily állapotban bárminő czélra is tartani tilos. A marhavásárra vitt borjuk és bárányok lábai azonban azon idő alatt, mig a vásár tart s a mérlegelés eszközöltetik, legalább öt centiméter szélességű hevederrel összeköthetők; mely állapotban az állatok mindenkor szalmára fektetendök. Libák, pulykák, s nagyobb szárnyas állatok összekötött lábakkal egyáltalában nem szállíthatók s azok házalás esetében csakis hónalj alatt vihetők. Halakat keresztülfüzve szállítani, vinni, vagy tartani tilos. 2. §. Az 1. §-ban meghatározott mennyiségen felül borjuk, juhok, bárányok, kecskék, malaczok csakis fedett s oly kocsikban szállíthatók, hogy az állatok a kocsiban állhassanak. E czélból a kocsinak szilárd fenékkel kell birnia, és sem ezen, sem a kocsi oldalainak alsó részén nyilasnak vagy hézagnak lenni nem szabad. — Az oldaiok felső részén 2

/3 rész szélességben a deszkák, illetőleg léczek között tág hézagok hagyandók, hogy az állatot kívülről látni lehessen, és a kocsit levegő járhassa át. 3. §. Bárminő szárnyas állatok az 1. §-ban meghatározott mennyiségen felül csak ketreczesj vagy fonott kocsikon, illetőleg ketreczekben, vagy kosarakban szállíthatók. E ketreczeknek úgy kell készítve lenniök, hogy az állatok kívülről jól láthatók ós megkülönböztethetők legyenek. foglalkoztatja az emberiséget; már a legrégibb népek is, a babyloniaiak, az egyptomiak iparkodtak magyarázatokat adni az égi testek mibenléte felöl, — egész a mai napig nem szűnt meg a legnagyobb szellemeket foglalkoztatni a kórdós, melynek megoldására már annyi hypothesist állított fél az emberi elme. A tér —, az idő —, a halál —, a lót kérdése mellett mindig az volt a világ keletkezésének, mibenlétének, s jövőjének homályos kérdése; a kezdet — a vég, az isten — a természet fogalma mellől soha sem hiányzott a teremtés problémája, mélylyel a bölcsek bölcse Kant, a mathematikusok s csillagászok egyik legnagyobbika Laplace sem átallották foglalkozni, sőt a melynek megoldására, a még ma is fenálló, gyönyörű, a tudomány mai álláspontjának teljesen megfelelő elméletet az u. n. Kant-Laplace féle világelmóletet állították fel, támaszmaszkodva azon meglepő, bámulatos körülményre, hogy az eddig ismert Összes csillagok azon anyagokból vannak felépülve, melyek földünkön ismertek, — s hogy az összes bolygók keringési iránya mindegyiknél ugyanaz. Én ezen elmélet alapján kívánom megismertetni a világegyetem keletkezését s fejlődését, előadni miként jönnek létre a fényes csillagok, a különböző naprendszerek, a napok, a bolygók, s miként alakulnak ezek tovább évezredeken át, mig a fejlődés mai s későbbi stádiumába jöttek, illetve jönnek. Menjünk e végből vissza képzeletben, millió s millió évekkel, a rég elmúlt időkig, a midőn nem volt még élet, nem volt a föld, nem ragyogtak a csillagok,, hanem az egész világűrben a holt, ködszerű ősanyag terült el, a melyből később az egész világegyetem felépült, — hogy innen hagyjuk lelki szemeink előtt elvonulni a fejlődés processusát, átugorva hosszú századokat, melyek alatt ez lassankint végbement. Kezdetben a láthatlan ősanyag töltötte be a mindenséget, holtan, mozdulatlanul, mig a titkos hatalom működni nem kezdett. Ekkor az absolut nyugalmat az élet első jelensége a mozgás váltotta fel, s az ősanyag megmozdult. Az eddig egymás mellé rendelt atomok vonzani kezdik egymást, — forgás keletkezik a végtelen űrben, — egyre rohamosabb tánezra kelnek a parányok, itt közeledve, ott távolodva egymástól, hogy végre összeolvadva együtt folytassák a tánezot, egy harmadik, egy. negyedik, egy századik ily atom halmaz körül. — Az ősanyag folytonossága megszakad, üres terek keletkeznek a világűr eddig egyenletesen, finoman betöltött helyein, — a vonzás, a folytonos taszítás közben a rések mindinkább növekednek bennük, immár óriási ködtömegek gomolyodnak, forognak s megkezdődik köztük az alaki harcz a küzdelem a létért, — kibontakoznak a leendő világ első körvonalai, — kifejlődik az élet főfeltétele a hő, melynek intensitása, a tömegek tömörülésével rohamosan emelkedik. Igy indult meg az élet, midőn az isteni szikra erőt lehelt az eddig tehetetlen ködszerű tömegbe, keltek titáni harezra az összetorlódott, mozgásba jött ködtömegek, — igy alakult meg a világ, hogy évezredeken, millió éveken át változatlan törvények szerint kifejlődjék. Később az egymástól óriási távolban képződő, irtózatos nagyságú gáztömegek alakja mind határozottabbá lesz, hőmérsékletük folyton emelkedik, a hőmennyiség a torlódással arányosan nő, midőn egyszerre csak meggyúl a gáz s az egyik gömb magvából a végtelen sötétségen keresztül átgyürödik az első halvány fénysugár s megszületik a fény, a világosság. Csakhamar követi az elsőt, egy második, egy harmadik sugár, gyarapodva erőben és fényben, majd minden irányban, minden gömbből előtör, felvillan a titokzatos fény, mig végre fehéren fénylő, hatalmas lángokkal lobogó gömböket látunk forogni, őrjítő sebességgel a világűrben, bevilágítva a mindenség sddig koromsötét, fagyos éjszakáját. Igy tart az évszázadokon, ezredéveken át, mialatt a természet alkotó ereje tovább működik, s alakítja a világ kópét pillanatról pillanatra, óráról-órára, nem ismerve sehol nyugalmat, sehol megállapodást. A folytonos kisugározás, a hökiegyenlitödés, az egyre nagyobbodó nyomás következtében ugyanis lehűlnek, lassankint folyóssá sűrűdnek, lávagömbökké alakulnak a gáztömegek, melyekről időnként, az őrületes forgás erejétől taszítva, égő gyűrűk pattannak le, s forognak versenyt a megkissebbedett anyagömbökkel (Mint az a Saturnusnál látható). E gyűrűk természetesen maguk is elszakadoznak, de a részeikből képződött uj különálló gömbök, vagy világító szalagok folytatják kiszabott pályafutásukat, az ős gömbök körül, mig a később róluk levált gyűrűk, ujabb s ujabb, azonban kisebb gömböknek, csillagoknak szolgálnak alapul. S kérdjük mik ezen izzó gömbök, e fénylő pontjai a végtelen világűrnek? Ama hatalmas, óriás, gömbök, a melyek 34