Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-06-19
25. szám. Pápa, 1892. június 19. ^ Megjelenik mi ii ti o il v a !«á r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koron Kint rentikiv üli sz ámo adatnak ki. is Hermen tétlen levelek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap "y^^iíierk. hivatalaiba küldeudők.^j 1AP0IL Előfizetési díjak. tl~ Egy évre fj írt i'él évre 3 fot Negyed évre 1 írt 50 krajezár. — Egy azáin ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön szánritatik. Az előfizetési dijak a hirdetések a lap kii'idó hivatalába ((üoldbera (Jyula rr\ pajúrkereskedése. főtér) küldendők. ^ .1' Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A zálogházakról, i. A zálogháznak tulajdouképeiú czélját tekintve, nem nyerészkedési, hanem jótékonysági vállalatnak kell lennie.' A ki valaha betekintett azon családok közé, melyek a zálogház látogatóinak legnagyobb részét képezik, a ki tudja, mennyi könnykuliatásba kerül, mig a szegény özvegy utolsó gyűrűjét vagy ván kosait, a szegény iparos az alig elkészült iparczikket zálogházba viszi: az fölöslegesnek fogja taLálni föntebbi állításunk hosszasabb bizonyitgatását. Mert mi viszi ezeket a szegény családokat a zálogházba? Kenyér-hiány, mely hosszas .betegség vagy munkaképtelenség szüleménye, gyakran egyik vagy másik családtagnak betegsége, kinek számára orvos és gyógyszer kell. melyre, pénzt — személyes hitelük nem levén — csak bizonyos értékre, ingóságra kapnak. . A mit a felebaráti szeretet, az embertársak iránti részvét megtenni nem tud vagy nem akar, a segélynyújtást ily pillanatokban, azt teszi a zálogház, mely épen ezért nem lehet nyerészkedési vállalat. Ha a zálogháznak ezt tekintjük valódi czéljául. akkor elsőben is egy anomália tűnik szemünkbe, t. i. a kamatláb magassága. Mig azok, a kik valamely befektetésre, üzletük jövedelmezőbbé tételére kölcsönt vesznek föl, kölcsönt a jelenlegi normális viszonyok közt 6%-ra kaphatuak, addig a zálogba tevők arany vagy ezüst tárgyakra nyert kölcsönöknél a királyi zálogházakban 10"[ 0 .-ot, egyéb ingóságokra adott kölcsönöknél 15 "f^-ot fizetnek. Magánosok által fentartott zálogiutézeteknél pedig 18°| 0 sőt 36%-ot is kénytelenek fizetni. Tényleg tehát az fizet legtöbbet, a kinek fizető képessége legkisebb, • oly kicsiny, hogy az ebben való teljes bizalomhiány miatt kénytelen épen a zálogházhoz fordulni. Tényleg az fizet legtöbbet, a ki a nyert kölcsönt nem jövedelmének fokozására, üzletének virágzóvá tételére, hanem élete fentartására kénytelen fordítani; az fizet legtöbbet, a kinek a zálogházból nyert kölcsön nem annyira kölcsön, mint inkább sesélv. A zálogház ideális czéljáuak tulajdonképen akkor felelne meg. ha lehetőleg kamatnélküli kölcsönöket nyújtana. De ez nem lehető. Nemcsak azon visszaélések miatt, melyeket a kamatnélküli kölcsön elnyeréséért a vagyonosabbak elkövetni fognának, hanem azért, mert még ez esetben is tömérdek kiváltatlan tárgy maradna, mely tárgyak egy része árverezéskor alig volna értékesíthető. Ez a körülmény nem engedi még azt se meg, hogy a zálogházi kamatláb egy fokon álljon a hitelintézeteknél s takarókpénztáraknál fizetendő kamatlábbal, hanem ennél magasabbnak kell lennie. Mert mig hitelintézetek s takarékpénztárak többféleképen biztosított ingatlanra adnak kölcsönöket, mely ingatlanoknál a legtöbbször inkább értékemelkedésnek, mint csökkenésnek van helye, s mig igy a nevezett intézetek által adott összeg veszélyeztetve alig vau, addig a zálogház által zálogul elfogadott ingóságok értékében — az arany- és ezűstnemüektől eltekintve — rendesen csökkenés áll be. úgy hogy ezen ingóságok a bevásárlási áron sohasem s legföljebb csak a zálogház által adott kölcsön árában értékesíthetők. De ha igy az előadottak szerint nem lehető is az, hogy a zálogház kamatlába kisebb .vagy akkora legyen, mint a takarékpénztári kölcsönöké, az elérhető 8 okvetlenül ki is viendő, hogy a két kamatláb közt oly óriási egyenlőtlenség mint városunkban is, ne álljon fönt s épen ezért jövő csikkünkben szólni fogunk a nálunk dívó 36 u | 0-os kamatlábról, melynek különben is érdekes története van. A győri keresk. és iparkamara közgyűlése. — Június 14. — A kamara keddi közgyűlése irja a Gry. H. ismét gazdag tárgysorozatot s életbevágó kereskedelmi és iparügyeket intézett el. Jerfy Antal elnök és Schlichter Lajos alelnök akadályozva voltak a megjelenésben, a gyűlést Weidman Adolf alelnök vezette. A kamarák hatáskörébe utalt ügyek nagy köréről és sokféleségéről élénk rajzott ad a titkári jelentés, mefy felsorolja azokat a főbb ügyeket, melyeknél közgyűlési határozatra az ügy sürgősségénél vagy természeténél fogva várni nem lehetett, melyeket tehát vagy az osztályok véleményadásai alapján, vagj r egyenesen elnökileg intézett el a kamara. Az utóbbi kategóriába sűrűsödik össze az ügymenet négy-ötöd része. A kereskedelmi természetű ügyek sorából gyakorlati fontosságánál fogva kiválik a hadsereg terményszükségletének szállítási ügye, a füszerkereskedök italmérési adója tárgyában indítandó országos mozgalom, az ipari csoportból a sokféle betegsegélyző pénztár ügye, a vasárnapi munkaszünet kérdéséban szükséges uj módosítások, a millenáris kiállítás stb. A közgyűlés lefolyásáról nevezett lap nyomán a következőkben adunk tudósítást. I. Elnöki jelentések. Baross Gábor halhatatlan nevének említésével kezdődött a gjüilés, bemutatta az elnök özv. Baross G-áborné köszönő levelét a kamara részvéttáviratára. Egyszersmind jelentette, hogy a kamara részt vett a temetésen, koszorút helyezett a ravatalra s a gyászistentiszteleteken képviseltette magát. Az ipari szakiskolák kérdésében jelentette az elnök, hogy a keresk. minister x'endeletére pályázatot hirdetett 300 és 600 forintos külföldi ösztöndijakra, mely Ösztöndijak a létesítendő tanműhely t-k részére lesznek hivatva tanerőket nevelni. Az elnök jelentéseit a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul. II. A titkár jelentése. A kamara ügyforgalmáról s az iroda tevékenységéről terjedelmes jelentést adott elő a titkár. A jelentés a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt idő adatait öleli fel. A jelentést tudomásul vették. III. A hadsereg terményszállitásai. Még a nagyemlékű Baross kieszközölte azt a közös hadügyministernéi, hogy a hadsereg terménybeli szükségleteinek közvetlenül a gazdák által eszközlendő szállítása érdekében a katonaság bizottsági tárgyalásain a szövetségbe lépett gazdasági egyletek képviselőin kivül a kereskedelmi kamarák képviselői is résztvegyenek. Ennek folytán a folyó évben Komáromban tartandó bizottsági tárgyalásokon már a győri kamarának két képviselője vesz részt, akiket ez a közgyűlés volt hivatva megválasztani. A közgyűlés választása Weidman Adolf alelnökre és Brutsy János esztergomi kültagra esett. * IV. A millenáris kiállítás. A kolozsvári iparkamara azt kéri a győritől, hogy ez pártolja ama feliratát, melyet a keresk. ministerhez a millenium alkalmával rendezendő kiállítás ügj 7 ében tett. A kolozsvári kamara világkiállítás eszméje mellett tör lándzsát s ezt az állásfoglalás kimerítően indokolja. A győri kamara ebben az ügyben már egyszer elvi határozatot hozott, kijelentette, hogy a nemzeti kiállítás mellett van. Nézete most is ez s igy a kolozsvári kamarát nem támogatja. V. A füszerkereskedök és a regáletörvény. A kassai kereskedelmi kamara kezdeményezésére országos mozgalom van készülőben az italmérési jövedékről szóló törvény oly megváltoztatása czéljából, mely méltányosan segítene a gyarmatáru és füszerkereskedök mai helyzetén. A kassai megkeresés kifejti az e téren hallható panaszokat. Az italmérési jövedékről szóló törvény életbelépte óta a vidéki gyarmatáru kereskedők helyzete a szesz és szeszes italok elárusitása szempontjából határozottan kedvezőtlenebb lett, mint az italmérési kir. kisebb haszonvétel fennállása idejében. Az anyag-, fűszer- és vegyeskereskedőt, ki a regálé megváltásától egy a forgalom szabadságát korlátozó, terhes nyűgtől való megszabadítását várta, érzékeny csalódás érte. A regálé gazdát cserélt és az omnipotens szolgabíró által támogatott regalejogosult gentry helyét elfoglalta a mindenható állam. A kereskedő, ki házi és technikai czélok crimen a szeszt, és mellékkeresetként a finom szeszes italokat regáléméntesen árulhatta, ma italmérési adót és ezenfelül engedély dijat fizet. Még ebbe is beletörődtek volna kereskedőink, ha a kérdéses jövedékről szóló törvény nem tartja fenn a régi korlátozásokat mindazon községekben, hol a kizárólagos jogosultság bérbe adatott. A törvénynek ezen kivételes intézkedése a forgalom szabadsága ellen irányzott merénylet volt és a kereskedőt súlyos helyzetében esak az vigasztalta, hogy az említett odioztis korlátozások 1892. év végével megszűnnek. De ezen remény is hiúnak akar bizonyulni, mert mérvadó egyének komolyan hangoztatják azt a szomorú eshetőséget, hogy a kizárólagos italmérési jogosultság bérbeadása törvényhozási intézkedés segítségével továbbra is fenntartassák. Ez állapotokon segítendő, a gj'armatárukereskedők között országos mozgalmat vél meginditandónak a kassai kamara. A győri kamara készségesen vállalkozik a kerületbeli füszerkereskedök érdekeinek képviselésére, mielőtt azonban e téren állást foglalna, érintkezésbe lép velők s panaszaikat és kívánalmaikat kipuhatolja. VI. A betegsegélyző pénztárak. Az 1891. XIV. tezikk értelmében az ipari és gyári alkalmazottak betegsegélyző pénztárainak alapszabályai a kereskedelemügyi ministerhez való felterjesztés előtt átvizsgálás és véleményadás végett a kamaráknak küldetnek meg. Eddig a következő pénztárak alapszabályai érkeztek meg a győri kamarához: 1. A győri kerületi betegs. pénztár. 2. A gyárak betegsegélyző pénztára, 3. A győrszigeti kőműves, kőfaragó ós ácssegédek betegs. pénztára. 4. A komáromi kerül, pénztár. 5. A pápai ipartestületi pénztár. 6. A tatai ipartestületi pénztár. 7. A győri ipartestületi pénztár. A titkár sorra előadta, hogy ezek az alapszabályok mennyiben felelnek meg a törvény szakaszainak és szellemének. Legtöbb kifogás van a győrszigeti ópitő iparosok pénztára ellen, melynek alapszabályait, ha jóváhagyásra számítani akarnak, gyökeresen át kell dolgozni s más elveken kell felépíteni. Ezzel az ülés véget ért. TARCZA. ODA YÁGcYOM. Hol nincsen semmi tettetés, És nincs hiú fény. pompa, Hol nem vegyül bú s földi gond Az édes nyugalomba. Hol énekhangtól zeng a tájék S virág nyit minden ágon: A dalok bűvös édenébe Én oda, oda vágyom! Versenyre kelve daüani Olyan jó volna ottan. S száz édes hangot hallani Merengve, meghatottan . » . Oh! akkor tán valóra válna Áz édes, édes álom! . . A dalok bűvös édenébe Én oda, oda vágyoai! Lepkét űzni eljőne majd 0 is — az ismeretlen, És hallva dalom hangját, rám Borúina önfeledten S köszörttnélek első szerelmein! . Oh! tudom, mindez álom . . . A dalok bűvös édenébe Én mégis oda vágyom! Friss vér. Irta: KABOS EDE. A sárgás, őszhajú asszon}- a tükör előtt fölhúzta a keztyüjét s azalatt hideg, szenvtelen hangon szólott a fiatal emberhez : — Foglalunk, — vagy elkergetem! A fiatal ember egy perezre körülnézett a szobában. Olyanformán, mint a hogy eltökélt gonosztevő nézhet, mikor azt fürkészi: nem kell-e megzavarástól tartania, hogy aztán eszeveszetten, vérbeborult agyvelővel rohanjon áldozatára és törjön, zúzzon, gyilkoljon. A magas, szellős szobában minden csöndes volt. A rengeteg tükör háromszor olyan nagynak tüntette föl a hideg szobát s a fiatal ember meglátta magát a higanymázos üveglap mögött zavaros szemeivel, kiugró homlokcsontokkal, lázban. Erőt vett magán s elfojtva szólt: — Ön magához vett, asszonyom. Adott nekem kenyeret s most megélhetek sxegéuy édes anyámmal. Elvállaltam ezt a piszkos hivatalt, hogy tovább jogászkodhassam s hogy édes anyámmal éhen ne haljunk. Kínzom azt a sok fiatal embert; fenyegetem, hogy kiíratom a nevüket a fekete táblára, hogy zálogbavett indexükkel följelentem a dékánnál, ha nem fizetnek. És fizetnek a nyomorultak, dühvel, szitkozódva, gyalázva engem, de fizetnek. S a kapott pénzzel uj kávéházba, nj kártyakompánia mellett újra megtelepszem s adok kölcsön a vesztőuek, hogy visszanyerhesse a pénzét s fizessen rá kamatokat duplán. Nyúzom őket, szidatom magamat, tűrök, gazemberkédem, osakhogy önnek a tiz forintjáért ötvenet hozzak haza. Pörbe szállok ismerőssel, ismeretlennel; elnézem a sírást, elhallgatom az átko: lást és ön megkapja ötszörösen a pénzt. Vagyok nyomorult, kutya, istentelen, vagyok akármi. Oh! tudok én nyomorult is lenni az anyámért! Megtettem félév óta mindent, a mit csak akart. Elvettem egy régi barátomtól az egész havi pénzét néhány rongyos kölcsönforintért; elvettem, pedig valamikor az utolsó falatját is megosztotta velem s aztán velem éhezett. Megtettem és íregteszek mindent, — de ezt a szerencsétlent ne bántsuk! Ismerem az anyját. Ott sírt a kávéház előtt láttam, mikor a fia benn kártyázott Sirt, összeesett a szegény s a fia — a bitang! — kártyázott, vesztett, kölcsönvett és újra vesztett. Oh! hogy vannak nyomorultak, a kik az anyjukat sírni tudják hagyni, mikor én az an3 r ámért gazember tudok lenni! Ne jelentsük még föl! Az öreg asszony hidegen felelt: — A magunk módja szerint foglalunk. Itt a kölyök indexe, vegye magához, menjen ós jelentse föl a dékánnál. — Itt az írás is, hogy nem tiz, hanem Ötven forintot kapott. Azután tagadhatja. — Ön megesküszik, hogy ötvenet adott neki. Fizetni fog. Menjen. Ha áz indexet elveszti, magán veszem meg a pénzt. — De . . . — Ne okoskodjék! menjen! A fiatal ember elment . . , * Nem a dókánhoz ment, hanem a bejelentő hivatalba. Tudakozódott annak a nyomorultnak czime felől, a ki kártyázott, mig az anyja az a szegény, gyámoltalan öreg asszony, kün az utczán a'okogott. A külvárosban lakott. Nem röstelte az tttat, oda is elment. Az udvart vad gyöp verte föl. Egy kis kóczoshaju fiútól kérdezte meg, hogy hol lakik Vodán Márga, az özvegy. A gyermek könyökével mutatta, hogy amott egészen hátul. Szerezsán — a kölcsönző médium — már szinte az ajtóig jutott, mikor v-gy éles hang utolérte: — Kérem! . . Szabad kérnem! . . Megfordult. Husz lépésnyiről egy felnőtt leány futott feléje. A futásban arcza egészen kipirult s bár Szerezsán már megállott, a leányka még sem lassította futását. Egyszerre egy kőben megbotlott és elesett, A. fiatal ember fölemelte a leányt, a ki halkan föl sziszszent. Szerezsán megnézte a leányt. Piros arczu, egészséges vadvirág volt, szénhajjal, kövérkés állal s olyan nézéssel, mely a szivekbe tüz. — Kit tetszik keresni? — Ugy-e anyámat? Vodán Margát? Ne menjen be, — alszik! S hozzátéve könyörögve: — Mondja meg nekem, a mit akar, elmondom neki hűségesen. Azután nem is várta a fiatalember válaszát, hanem vitte magával le az udvar végére. A szomszédos telek a gyáré volt s a sárga, bütykös földet, a melyen korhadt, • vastag gerendák hevertek csak egy alacsony törött fakerítés választotta el az udvartól. A leány kissé megemelte szoknyáját s könnyen átlépett a két deszkából tákolt keritésfólén, azután intett Szerezsánnak, hogy ugorjék utána. Odaát meg egyszerűen beleakaszkodott a karjába és vitte jó messzire, hol a téglájamutató fal mellett egymásra rakott gerendákból valami ülésféle kínálkozott. Leültette a fiatal embert, maga meg az aszott fűbe heveredett, ráhúzva sötét szoknyáját papucsos lábaira. A nap épen az arczára esett, mikor onnan a fűből fölnézett Szerezsáura. Lassú, meleg hangon szólt: — TJgy-e megint Tódorral van baj ? — Tudja? — csudálkozott a fiatal ember. A leányka szomorúan bólintott a fej ével. — Hát van nekünk más bajunk, mint Tódor? Hát van nekünk másunk, a ki megszenvedtet. mint Tódor ? Az Isten nem tehet velünk annyi jót, amennyi roszszal meggyötör bennünket Tódor! Mindennap megöl, pedig benne élünk . . . A napfény aranyba játszotta át a fiatal leányka arezának finom hamvát s ezen az aranyos, csillogó hamvon vékony ezüstszalagként pergett le néhány friss könycsepp. Szerezsán a gerendatoronyról elnézte a kis vadvirágot s tudja isten, sehogysem .tudott mosolyogni azon az eleven emléken, hogy ez a lány néhány perczczel előbb megbotlott és elesett előtte. Pedig máskor meg nem állhatta volna kaczagás nélkül. Van is valami kaczagtató abban, ha egy fiatal leány kipirult arczczal, futástól még pihegve megbotlik ós odaesik egy fiatal ember elé . . . Nem .tudott mosolyogni. Ez a kis vadvirág Äost olyan volt, mintha valami nagy bűnön elfojtva keseregne. Csak néhány szivárgó könj barázdálta arczáfc, de ez az arcz, ha most megkövül, a Niobeé. Lesietett hozzá Szerezsán és melléje iljfc a fűbe.
