Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-04-05

* Megjelenik ^ ^jmi n

^^J^^ s á r rí a p. Közérdekű sürgős közlésekre koiiiiuVnit rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A.lapnak szánt közlemények a lap 25 szerk. hivatalába küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesüle Olvasóinkhoz. Az új évnegyed elején bizalommal fordulunk lapunk olvasóihoz. Méltóztassanak lapunkat összehason-| litani az ország bármely vidéki lapjával.; Mi nem félünk az összehasolitástól, mert öndiesekvés nélkül elmondhatjuk, hogy az hátrányunkra, nem fog eldőlni. Ujabb időkben sikerült lapunk köré esoportositanunk városunk lapba irni szokott összes intettig encziáját vallás- és párt-különbség nélkül. Yezérczikkeinket a közelből — távolból a legkiválóbb erők irják. Tudósításaink a lehető leggyorsabbak és legmegbízhatóbbak^ Yárosunk minden érdekét felkaroljuk; közgyűléseiről mit egy vidéki lap sem tesz — gyorsírói közléseket hozunk stb. stb. Mindezért joggal fordulhatunk olvasóinkhoz, főleg a — helybeliekhez, mert a Pápai Lapok, bár a vármegye híreiről is első ád tudósítást, de mégis esak Pápa városáé. Városunk lakói azonban nem eléggé vannak képviselve előfizetőink között. Sokan, kik az értelmi és vagyoni intellígencziához tartoznak, megelégesznek, ha a casinókban olvashatják lapunkat, de annak értelmi vagy anyagi fentartásához semmivel sem járulnak. Minthogy azonban lapunk kiadó hivatala elhatározta, hogy ez új évnegyedben úgy a lap kiállítása, mint béltartalma érdekében nagyobb költségáldozatot hoz: — azt véljük, nem hiába fordulunk lapunk nem előfizető olvasóihoz, kórvén, hogy az előfizetési csekély díjat (évnegyedre csak 1 frt 50 kr) a kiadó hivatalba küldeni szíveskedjenek. Városunk és az igazságügy. Mikor a kir. táblák decentralizációjáról volt szó, a városok nagy versenyében, a mely kir. táblát akart, megjelent szerényen, de felfegyverkezve Pápa városa is. Kimutattuk érveléseink egész erejével kívánságunk jogosultságát; nem azt tettük, amit más városok, melyek arra fektették a súlyt kérésüknél, hogy a kir. tábla azért helyeztessék az illető városba, mert az annak hasznára válik, hanem épen az ország általános igazságügyi politikája alapjáu, az ország térképével kezünkben demonstráltuk, hogy nem Pápa városának kell a kir. tábla, hanem a kir. táblának kell Pápa városa, mert Pápa központ, a mely körülény egyedül lehet mérvadó a felosztandó kir. táblák elhelyezésénél. És azon időtájban mig épen saját vérrokonainknál és testvéreinknél bizonyos erőltetett gunymosolyban részesült jogos kívánságunk, addig az öszszes fővárosi clubbokban, az összes fővárosi bírói és ügyvédi testületekben, a hol a kir. táblának elhelyezéséről szó volt, mindenütt el lett ismerve, hogy az egyedül mérvadó legfőbb érv bizony egyfelől Pécsnek, de másfelől kétségtelenül Pápának juttatná a kir. táblát. Es hogy az egyedül mérvadó argumentum nem győzhetett azt annak a felfogásnak köszönhetjük pápaiak és köszönheti az általános igazságügyi érdek, hogy mintegy princípiumként ki lett mondva, hogy a mely városnak törvényszéke nincs, az daczára minden mérvadó argumentumnak kir. táblát nem kaphat. Az első pillanatra bizonyos látszólagos igazság rejlik ez állításban, de a mélyebben gondolkodó könnyen átlátja, hogy ez az érv, ennek az argumentumnak az ereje olyan, mint a gyermekektől nagyító üvegen keresztül a falra varázsolt nap a mely sem világítani sem melegíteni nem képes. Hanem hát ki tehet róla, hogy a rövidlátókat és beteg szeműeket még a falra varázsolt nap is eltudta vakítani! Nem kaphatott Pápa kir. táblát, mert nem volt törvényszéke. De lett volna-e több köze az úgynevezett törvényszéknek a Pápán szókelő kir. táblával, mint a pápai kir. táblához tartozó és más városokban és más vármegyékben való összes többi kir. törvényszékeknek? A pápai kir. törvényszéktől épen csak ugy át kellett volna küldeni a pápai kir. táblához felterjesztendő ügyiratokat, mint a nem pápai hanem a veszprémi, győri, szombathelyi, soproni sat. kír. törvényszékektől vagyis a pápai törvényszékhez a pápai kír. tábla ép olyan viszonyban lett volna, mint a veszprémi, TARCZA. Költemények *). — Irta: KISS GYULA. — A szépmüvészetek között zene és költészet állnak egymáshoz legközelebb, már azon közösségnél fogva is, hogy e két művészet a hallás érzékszerve, a fül, utján hat reánk, mig a többi három művészet t. i. az építészet, szobrászat" és festészet a látás szerve: a szem utján érezteti velünk hatását. 8 a mintáz egyes hangok jobban hatnak érzelmeinkre a színeknél, a hallottak a látottaknál, a fájdalom hangban nyilvánulása ennek az arczvonásokban nyiivánulásánál, a csatazene a csataképnél; — úgy a zene és költészet is intenzivebb hatással bírnak mint a többi bárom művészet, s az érzelmekre közvetlenül hatnak, mig amazok csak közvetve, a képzelet segélyével. Ezen közös jellemvonás mellett azonban lényeges különbség is van zene és költészet között. Amaz sokkal általánosabb, egyetemleges,* hatása látható gyermekeken és műveletleneken, emez nem oly egyetemleges, s hogy hatása érezhető legyen, a hallgatónak bizonyos, bármely csekély fokú, műveltséggel kell bírnia. Egészen megfordított azonban a viszony az általuk keltett érzelmek erősségére nézve,; mert mig a zene az emberi névtelen vágyaknak 8 érzelmeknek kifejezője s mint ilyen a hallgató keblében nem is idéz fel meghatározott érzelmeket: addig a költészet egészen határozott érzelmeket tükröz vissza, s hasonló érzelmeket kelt a hallgató Szivében. Legnagyobb a hatás természetesen akkor, ha költészet és zene egyesülnek s a költészet' *) Révkomárom 1891. Ára fűzve 1 frt, diszkWjsbeu 2 írt, által kifejezett érzelmek a zene egyetemes hatásával fokozott erőben jelennek meg. Ilyenek a dalok, hol költészet és zene gyakran egy pillanatban születnek s a költő megteremti egyúttal költeménye dallamát is, vagy ha ez nem lehet a zenei elemet a rythmus és rím segélyével bevisz költészetébe. Ez a körülmény: a zene és költészet öszszejátszása, magyarázza meg azt a tényt, hogy a lyrai költészet szélesebb körű kedveltségnek örvend mint az epikai vagy drámai. Mert mig ez utóbbiaknál a költészet úgyszólván magára van hagyatva: addig az előbbihez számos esetben a zene segélye járul, s egyengeti az utat azoknál, kiknek különben a költészet iránt kevés a fogékonyságuk. Még egy más oldala van a lyrai költészetnek, melynélfogva az egyetemesebb a másik kettőnél, hogy t. i. a lyrai költészet mint a költő érzelmének kifejezője, kifejezője egyúttal a hallgató hasonirányu érzelmének is. Nincs senki, a ki életében ne örült, és ne csalódott volna s ha bár az érzelem lezajlott is: reszonancziája megmaradt s teszi azt, hogy képesek vagyunk magunkat beleélni a költő kedélyvilágába, s az általa papírra vetett gondolatokat némileg sajátunkuak tekintjük, mint melyeket hasonló körülmények 8 viszonyok közt mi is ilyenformán fejeztünk volna ki. Ebben van a lírikus hatalma de csak akkor, ha az érzelmek közvetlensége alatt született meg költeménye, ha az a szó szoros értelmében „alkalmi" költemény, áthatva az érzelem melegétől. Kiss Gyula jelen kötete ellen e tekintetben nem emelhetünk kifogást. Kern találtunk a költemények között egyét sem, mely ne az érzelem közvetlenségére volna visszavihető, nem találtunk egyet sem, melyből csinált, nem valódi érzelem volna kiérezhető. „Je soia moy mesme, la matiére de mon szombathelyi, soproni törvényszók a pápai kir. táblához. Ezt az érvet tehát elfogadni igazságszerint nem lehetett volna ós mi akik nem vagyunk hívei az eső után való köpenyeg tartásnak, nemis utólagos szemrehányásként hozzuk fel ezeket, de megérintettük „e tényt a székesfehérvári ügyvédi kamarának e napokban tartott közgyűlési vitája alkalmából, a melyben a pápai törvényszék kérdése szintén szóba hozatott. Ott nyíltan reá lett mutatva, hogy az ügyvédi kamara fel emelheti szavát az iránt, hogy Pápa törvényszéket kapjon, de addig a kamara semmit sem tehet, mig Pápa városa maga is ennek szükségességót átiratban körülményesen nem indokolja.' Mindenekelőtt sajnálkozásunkat fejezzük lei, hogy még mindig a székesfehérvári ügyvédi kamarához tartozik a pápai ügyvédi kar is. Nem mintha legcsekélyebb kifogásunk lehetne a székesfehérvári ügyvédi kamara tagjai irányában, de azért, mert botrányos anomáliának tartjuk, hogy a pápai ügyvédi kar, mely igazságszolgáltatásilag a győri kír. táblához tartozik, nem a gy"ri kir. kamarának tagja, hanem annak a székesfehérvári ügyvédi kamarának, a mely meg a bpesti kir. táblához tartozik. Mindenekelőtt tehát azt szeretnők, hogy a jog és igazság legprimitívebb alapelveinek értelmében a veszprémi kir. törvényszék ügyvédi karra ahhoz a kir. táblához illetve kamarához csatoltatnék, a melyhez de jure tartozik ós ennek kapcsán azután azt szeretnők, ha a győri ügyvédi kamara szólalna fel a Pápa városától elvett, de őt megillető kir. törvényszék érdekében. Igy talán nem találkoznánk oly érveléssel, hogy a kamara csak akkor szólalhat fel a pápai törvényszók érdekében, ha majd a város is ennek szükségességét átiratban körülményesen indokolni fogja. Mert hiszen nem arról vau szó és az igazságügyi kormány előtt nem döntő körülmény, hogy Pápa város kapjon-e törvényszéket ós hogy Pápának szükséges-e a törvényszók, hanem az a kérdés, váljon, hogy igazságügyi politikai szemK Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frfc — Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre "fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldbcrg Gyula , papirkereskedése, főtér) küldendők, tnek megválasztott kÖzlönye. pontból helyes volt-e a pápai törvényszéket megszüntetni és általános igazságügyi politicai szempontból helyes-e szükséges-e, kivánatos-e, hogy törvényszék létesitessék Pápa városában is? Ezek szerint tehát nem a pápaiaknak kell kimutatni j?s meggyőződve lenni arról, hogy nekik kellene törvényszék, hanem az igazságügyi politika egyik olyan előkelő őrének, mint a székesfehérvári kamarának kellett volna régen azon meggyőződésre jutnia, hogy egyenesen az igazságügyi politika kívánja, hogy Pápa. városában is -"Bgy kir. törvényszék létesitessék. Ilyen szempontból fogjuk fel ezen kérdést, csak ezen szempont igazságos, mi nem kívánunk Pápa városának olyat, a mi a közérdekkel ellenkezik. Ha például a geográfiai helyzet nem tette volna lehetővé a kir. tábla iránti óhajunk jogosultságát in illó tempore nem is folyamodtunk volna kir. tábláért és ha most e kérdésben a pápai törvényszék ügye ellentétbe jön a közérdekkel, bizony eszünkágában sem volna kérésünkkel a soha nem valósulható és valósulásra sohasem érdemes pium' desideriumokat hangoztatni, De igenis kimutatjuk és kimutatni tudjuk, hogy az általános ignzságügyi politika teszi kívánatossá és szükségessé egy Pápán felállítandó kir. törvényszéket. Ezt kellene tudnia és kellett volna régen tudnia a székesfehérvári ügyvédi kamarának is. = A folyó éyi..ápril h.ó 11-én tartandó rendes városi közgyűlés tárgyai: 1. Gyámi, közpónztári, s egyéb számadások megvizsgálásával a pénzügyi szakbizottság- előterjesztése. 2. TJtezakövezési előirányzat tárgyában bizottsági előterjesztés. 3. Szakbizottságok elnökei ós előadó jegyzői megválasztásáról szóló jelentós. 4. Szőlőhegyekben a méhtenyésztés tilalmazása iránti szabályrendeletre vonatkozó miniszteri leirat. 5. Lakbórleti szabályrendelat életbeléptetése iránti intézkedés. 6i Italmérési illeték kezelőségónek kérvényé az évi illetéknek 2000 frt általányban; leendő megállapítása tárgyában. 7. városi árvaszék előterjesztése Rechnitz Béla kérvénye tárgyában. S. A színház átvétele iránti előterjesztés. 9. Honvódezredesi lakás biztosítása. 10. Közkórkáz felállítása iránti indítványa Dr. Lövri László képviselőnek. 11. Időközben beérkezendő egyéb tárgyak. livre" (saját magam vagyok könyvem tárgya) mondta Montaigne s e szavak — általában minden lyrikusra — különösen alkalmazhatók Kiss Gyulára, kinek költeményeiből nem külső élettörténetét ugyan, de belső történetét, szivének történetét összeállíthatjuk, mert mintegy utmutatókul szolgálnak az egyes darabok e történet megirásábau. Ha a költő nem tartja indiskréciónak szive történetét szétszórt költeményekben az olvasónak bemutatni, miért lenne az indiskrecio a kritikus részéről, kinek különben is kötelessége keresni a vezérfonalat az egyes költemények megérthetóséhöz? Próbáljuk meg tehát adni a történetet, mely nagyon is régi, de mint Heine mondja: mindig uj marad. A szerelem hogyan támad?. Ez az édes migy titok, Bimbó mélyén vaj' ki látta Születni az illatot? » A szerelem hogyan támad? Én biz nem találgatom] Elég az, hogy itt van .... . . érzem S hogy édes nagyon, nagyon. Édes szerelem, igen, mert hisz költőnk viszontszeretve van, Hajnal sugara, alkony pírja Mind mind csak azt mondják nekem, Titkos betűkkel meg van írva A liliomnak kelyhiben. Azt olvasom sötét szemedben, Azt mondja reszkető kezed — i s csak a szó, még az nincs kimondva, s mert nincs kimondva azért nem hisz teljesen a sötét szemeknek, a reszkető kéznek, mely félve húzódik meg az ő kezében, s azért érzi a kétséget; nem a kinzó kételyt ugyan, hanem azt, mely biztos bár boldogsága felől, de fél azt a maga teljességében lelke elé varázsolni. Ennek a hangulatnak ad kifejezést a követkexő költeményben: Leltemről óh ne üzd, ne üzd szét Ez édes bűvös álmokat: Ha nem szerelemről beszél, Ne szóljon inkább ajakad! Tagadó hang ne jöjjön arrai! Óh hisz már félig elhivém Azj édes sejtelem szavát, Mely súgja, hogy szived enyém. Ha tiszta fénysugárt nem adhatsz, Sötétséget ne adj nekem .... Oli hagyd e titkos félhomályt] Inkább örökké lelkemen ! Ez a kétely, a félelem az üdvösség teljétől, ez vonul át még több költeményen, s különösen eklatánsán az „Egy csók után" cziroün, melynek első sorait ide iktatjuk, hogy ezzel azután befejezzük a költő szex-elmének első korszakát: Egy csők után epedek régen, Epedsz te is, sejtem, tudom: S még sem pihentek ajkaim még A te rózsás kis ajkidon. Maradjon ez örökre álom ! Maradjon éz örökre vágy! A|Z is maradt, örökre álom, vágy, mely nem valósulhat, mert »Barna kis lányt viszik a templomba Koszorú van a hajába vonva; .Azt mondják, hogy fehér a ruhája . . • Az én lelkem feketének látja. E e szomorú lesz az esküvője 1 emetés is lesz mindjárt belőle; leszakasztják egyetlen virágom — Eltemetik az én boldogságom. i Ez a költő szerelmének második korszaka. A mi érre következik, az egy eros lélek vívódása, melyet megfosztottak czéljától s most mint liajó kormány nélkül bolyong az élet tengeren. Áz ábrándos lélek, mely évekig epedt, tttrt tw6ÜaQul,mely félt a nyilt választól, ha« A veszprémi káptalan és Siófok jövője. Lapunk minapi számának vezércikke szólt megyénk siófoki fürdőjének kilátásba helyezett jövőjéről. — Azon alakulóban levő nagy részvénytársaság, mely Gróf Batthiányi Géza ós Burchard Konrád főrendiházi tagok elnöklete alatt készül nehéz feladata kivitelére, az alábbiak érdemében fordult a veszprémi főtisztelendő káptalanhoz, mely nem kételkedünk, hogy nem zárkózik el a kívánalmak elől. melyeknek teljesülésétől függ Siófok jövője. „A „Siófoki" Balatonfürdő részvénytársulat alapitól által kiküldött végrehajtó bizottság, a Főtisztelendő Káptalan tulajdonából Glatz Henrik ur által megvásárolt, mintegy 60 holdnyi terület helyszíni megvizsgálására testületileg lerándulván, a tagjai sorában volt szakértők alaposan indokolt véleménye alapján azon meggyőződésre jutott: hogy azon esetben, ha e helyen a tervezett nagyszerű építkezések, ültetvények és parti sétányok valóban létesítetni fognának, a melyek nélkül pedig a gyógyhelynek exiropai hírnévre emelése nem sikerülhet, — mindezek oly roppantbefektetést igényélnének, melyek a fürdötartási jognak csupán csak 20 évre biztosított gyakorlásából várható jövedelmezőséggel arányban nem állanának. Különösen áll ez, ha megfontoljuk, hogy már előzetesen a talaj-javításra, a nélkülözhetlen feltöltésre, csatornázásra, a Balaton partjának emelésére megkívánigen jelentékeny összegek nem tekinthetők beruházásnak, hanem úgynevezett „holt tőke" befektetést képeznek, azaz, közvetlen jövedelmet nem eredményeznek. Hogy tehát a hazánkat, de különösen az egész Balaton vidékét érdeklő hazafias czélzat meg ne kiusitfcassék, és hogy a „részvény társulatnak" már a jövő hó közepe táján megtartandó alakuló közgyűlése elé megbízatásunkhoz képest oly határozott javaslattal léphessünk, hogy a nagyszerű tervezeték minden nehézségek mellett is végrehajthatók legyenek, -— tiszteletteljes kérésünk odajárul: méltóztassék a Főtisztelendő Káptalan a fürdőtartási — jog-bérletét illetőleg elvileg kimondani, hogy hajlandó a 20 évi bérletet lehetőleg hoszszabb időtartamra megállapítani, a mely esetben viszont az alapítok nevében és megbízásából már ez alkalommal van szerencsénk kijelenteni: hogy a társulat a Főtisztelendő Káptalan irányában méltányosan kívánható további áldozatoktól sem riadna vissza, — és: hogy a részletek megállapítására és közvetlen elintézésére végrehajtó bizottságának néhány tagját haladéktalanul a Veszprémben való személyes megjelenésre utasítanék." bár üdvét tartá is az, most szilajjá, csapongóvá válik. { Tarka barka lepke Rózsák szeretője . . . Szeretni, feledni Megtanulok tőle. Isten íveled, hűség Könnyes kék virága! Nem, való vagy ilyen Hűtelen világba! Az eddig bátortalan ifjú követi a „pillangó" példáját, mely a megunt virágról új virágra röpkéd, s minden habozás nélkül inoudja: Lehull a csillag és helyelte Támadnak újra csillagok, — Sötét szemeknek rabja voltam: De most a kék szemé vagyok. A hűtlenség világa járja, A hü szivek ma csak mesék ... A.kék után jön újra barna, S a feketére újra kék. Eltűnt az örök szerelemben való hit, az. ujabb szerelmeskedések csak futó gyönyört adnak s a kielégítetlen sziv egyre azt dobogja: tovább! tovább! A parkba' lenn pihenni ültünk Vén hárs alá, a tiszta gyöpre; Hozzám simultál s önfeledten Fülembe stittogád: örökre! Egymásra néztünk félve, búsan: E-furcsa szó szivünkbe vágott .... A vén hárs rázta-rázta lombját S zokogni kezdtek a virágok .... Nem érez semmi lelki furdalást többé, nem törődik azzal, ha a szeretkezés közben olyan szivet talál össetörni, amely őt igazán szereti, minden leplezés nélkül mondja: Megint, megint csak elkövettem i A régi vétket, régi bünk és a mentsége is készen van reá: U