Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-01-18

^Megjelenik in ind e n v.a-stá r n a p. tKozérdekü sürgős közlésekre IcHi-mikint rendkívüli számok is adatnak -ki. Bérmentetíen levelek, csak ismert?-kezektőt fogadtatnak el. — Kéziratok nem; adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z 1 e m é n y- e k- a lap szerk. hivatalába küldendők. ^ Előfizetési, díjak. Jflgy évre 6 frt — Tél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. •— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldbcrg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők. "ZT* l*ápa város hatóságának cs tö^bb pápai, s p apa-vidáki ^egy esületiiek megválasztott közlónye« Pápa 1891. jan. 15.. A közigazgatás államosításának kér­dése az uralkodó planéta nagy idők-óta. Mohón lesi a közönség a politikai és szaklapok ily tárgyú czikkeit, mohóbban a röpiratokat, melyeket egy-egy »Inti­mus« ir, ; de legmohóbban a félhivatalos lapokban időnkint megjelenő szűkszavú entre-filetket. Ezeket legnagyobb érdek .fogadja, mert a töb.bibeu lehet sok, t a mi csak akadémikus értékkel bir, — mig az igénytelen -apróságok, -minden valószínű­séggel, a kész tervezetről árulnak el egyet­mást. Igy a Nemzet egyik mult heti szá­mának a városokról, s ezeknek a ^me­gyékhez tervezett viszonyáról szóló köz­leménye, a Budapesti Hírlapnak, két mag­vas és igen figyelemre méltó czikkében adott alkalmat arra. hogy a városok ál­lásával foglalkozzék, azokat méltassa, és részükre a reformtól valóságos autono­tonomiát követeljen. Hagyon sokszor és sokféle variáezió­ban-el lőn már mondva az az igazság, hogy egy fejlett iparú, önálló kereske­deimü, haladott igényű, intelligens la­kosságú rendezett tanácsú város, sohogy sem illik egy kalap alá, a mindezen dolgok hiányával létező, — bár azért a maga nemében kétségtelen jelentőségű — falu-községekkel. Különböző viszonyok, különböző szükségletek, szóval felsorol­hatlan számú és mennyiséga különböző­ségek, egyenesen, polaris különbözőségül igazgatásra utalják az emberlakta civi­tások e két fajtáját. S ha mégis azt kell látnunk, hogy a kiegyezés óta ily irány­ban alkotott törvények csak alig tudtak itt-ott szabadulni azon előfeltevéstol, mi­kép község=község, s a gyakorlatban Pápát, Szombathelyt, Kanizsát, Veszpré­met, Miskolczot stb. stb. csakúgy köz­ségnek vették, mint akár Farkasgyepüt, vagy Borsosgyőrt, kétségtelennek kell tartanunk, hogy ez mind csak azon fel­fogásnak a következménye, a mely az ezer esztendős vár-szerkezetet, daczára ódon voltának, vagy épen ezért, még min­dig tökéletesen megfelelőnak tartja a közigazgatási területek és jurisdictiók megállapításánál. Pedig hát a gyermek kinőtt a régi ruhából, az bizonyos. Epen a múltkor volt olvasható egy közigazgatási szak­lapban .az a megjegyzés, hogy ; a jelen­legi állapotok nem maradhattok, mert hisz ma több feladattal jár egy járás vezetése, mint hajdan egy megyéé, és többel egy községé, mint hajdan egyjá­lásé; másrészt pedig — teszi utánna —, manapság anyagi és intellektuális tekin­tetben több segítség áll rendelkezésére egy községnek, mint hajdan egy járás­nak, több egy-egy járásnak, mint valaha egy egész megyének. •.Kétségen kivül álló 4olog is, hogy a közigazgatás államosításánál nem le­het kitérni a fejlett viszonyok kívánal­mai elől. Es — a mint az eddig a pub­likumba kiszivárgott adatokból következ­tetni lehet —, a .javaslatok ezzel számot is .vetettek. A r. tanácsú városok min­den valószínűség szerint oly helyzetet nyernek a megyében, a mely hozzájuk méltóbb lesz, s méltánylását képezendi azon szolgálataiknak, melyeket ma is lépten nyomon az állami közigazgatás ténykedési .körében teljesítenek, jelentő­ségüknek, melylyel a nemzetiség és nem­zeti művelődés terén bírnak, méltánylá­sát specialis anyagi érdekeiknek, melyek eddig .a nagyobb rész (rendszerint ellen­kező) érdekei előtt majd mindig meg­hátrálni kényszerültek. xim mindez még csak sejtelem,-nem tudat, mert bármit olvassunk is, arra még az autenticitás bélyege ráütve nin­csen, ííem is lehet csodálkozni tehát sem azon, hogy egyjs városok, mint Miskolcz és Szentes, most, a tizenkettedik órában jelentkeznek azért, hogy vegyék fel őket a törv. hatósági városok sorába, sem azon, hogy a »B. H.« egyenesen és ha­tározottan szintén ezt követeli az ország negyven egynéhány r. t. városának, köz­tük városunknak is. Nem lehet cso­dálkozni azért, mert a jövőt nem isme­rik, s igy abban megnyugvást nem talál­hatnak. S3t miután a hírekből az vehető ki, hogy az illetékes körök épen a vá­rosi elemben keresik a megyei hatósá­ságok egyik erős, értókileg és értelmileg öulylyai biró alkatrészét, tartanak tőle, hogy a »kötelekek lazitasa« nem lesz elég, TAltCZA. TÉLI ESTÉH, Zegernyés az idő, bean ülök szobámba', Öreg kandallóban vidám tüz dorombol, Mesemondó csend van, sehol semmi lárma, Csak a szél veri meg ablakomat olykor. Elmélázok fürge lángnyelvek játékán, Száz tüzkigyó támad, nézem hogy ér végét, Képzeletem elszáll, majd visszatér hozzám, Prága ajándékkal: magával hoz Téged. Ide simulsz mellém, fejecskéd vállamon, Ragyogó két szemed észbontó, beszédes, Selyem-bársony hajad villamos sátrat von, Azt mondod meséljék.^^o hát hallga édes! ff „Valamerre njesjwe, valamikor régen Valaki meglátott egy kisdaozps lánykát Ismered e mesét? Vagy még korán kérdem! Majd a végén mondd .peg, hallottad-e mását? „Szegény valakinek — hogy folytassam újfent" Szive, belefájult az első látásba, . Eltávozott messze, bánata velement, Kit feledni vágyott, örökkőn azt látta. Azóta. pár. év mnlt gyors egymásutánba, Ami közbal tortént elhagyhatom menten, Szelid gilicze lett a vad daczos lányka, Bat az a valaki? az meg boldog ember." Eddig van. Mint esett, ne bántsak a voltat, Ahol bimbó fakadt, rügy is volt az ágon, Te is ottan voltál, nem.is mese volt az, B*r * folytatása; édes MfeilQO­Mi lészen ezután? He kérdezzük lelkem; Lesz-e rózsa ottan, ahol bimbó fakadt? Nem kisért a jövő, nem zavar a jelen . . . . Hajtsd errébb fejecskéd, nem érem el ajkad. Az indus genezisből. Devanagnj szüse születése. (Bagaveda-Gita, és brahmini hrgyományok után Jacolliot, Bournouf stb. szerint) L UKÁCSEK JÁNOS. íme tehát eljutottunk ama csodála­tos megtestesülésre, a földgolyó összes val­[ 4 lási megtestesülései között adatára nézve a. legelsőre; legelsőre: mert az Isten által az emberi lelkiismeret mélyébe vetett hal­hatatlan igazságokat ez volt hivatva a visszaemlékezés által a felszínre bozni, nem tudván őket sem a despotizmus, sem a türhetetlensóg megsemmisíteni vagy el­homályosítani. A legkifogástalanabb, vagy kétel­hetlen indus tekintélyek után csupán egy­szerűen elmondjuk: Demnaguj szűznek és az ő isteni fiának életét, minden bibliai összehasonlítást és magyarázatot mel­lőzve. A mostani időszak 3500-dik éve tá­ján, Hadura rajábnak palotájában (Kelet­India egy kis tartományában) egy lányka született, kinek születése különös esemé­nyekkel s csodálatos jövendölésekkel vala összekötve. A raj ah nővérének, a gyermek any­jának, néhány nappal születése előtt, álma volt, melyben Vischnou dicsőségének tel­jes fényében jelent meg nein,- kinyifct­s az eredmény nem sokban fog külön­bözni a régi rendszerétől. Azért a hala­dás, az állami és nemzeti érdek s a jó közigazgatás nevében az arra népessé­gük, értelmiségük ós közgazdasági jelen­tőségüknél fogva jogosult városoknak tel­jes önállósítását kívánja a lap magában az új törvényben kimondatni. Ismételjük, hogy Igen "természetes mikóp mi sem tudunk és nem is tudha­tunk többet, mint a mennyit más újság­olvasó; de azt nem tagadhatjuk, hogy ha az mit különösen egyik (aligha igen jól nem értesült) szaklapban olvastunk, csakugyan a megvalósítandó rendszer irányelveiből volt e részt illetőleg reci­piálva és közölve, ugy bizonyos, mikép a helyzet nevezetesen javult, a viszonyok figyelembevétele a contemplatiókból két­ségtelen, s a r. t. városoknak a közsé­gek sorából való kiemelésére irányzott szánuék, a megyéhez való viszonyokban is nyilvánvaló. A kellő alap tehát, úgy­látszik, adva lesz, a törvényhozás tárgya­lásai során lesz mód, — s ezért kisérje minden város folytonos figyelemmel e kérdés minden fázisát —, érvényre jut­tatni a jogszerű és közérdekű igényeket. Mi — rendezett tanácsú városok — méltó örömmel, hálával és önérzettel ve­hetünk róla tudomást, hogy eommunitá­saink helyzetét, értékét, jelentőségét fel­fogta ós hangsúlyozza a sajtó, s a szak­publieistika, s zálogát láthatjuk ebbeu annak, hogy e felfogás bejut és érvénye­sülésre jut azon faktorokban is, melyek­től azt épen ezen napokban, várjuk ós elvárjuk. = A keményítőgyár ügyében, Békássy Gyula xír által folyó hó 16-ik napjára összehívott értekezlet a városház nagytermében rendkívüli érdeklődés mel­lett tartatott meg. — Több nagybirtokos és bérlökön kivül Nyarad, Takácsi, Alsó ós Felső Görzsöny, B. Tamási, Koppány, Szűcs, Dáka, Mihályháza, Békás, Mező­lak, Marczaltő, Borsosgyör, Isíóráp, Csóth, Vanyola, Nyőgór, B. Ságk és Fenyőfő .községek elöljáróságuk által képviseltet­ték magukat. A gyűlés megnyittatván, mindenekelőtt Schramek Ambrus bizott­sági tagnak véleményes előterjesztése ol­vastatott fel, melyben világosan kivannak fejtve azon előnyök, — melyek a gazda­közönségre háramolnának akkor, ha a rész­vénytársasággal méltányos szerződés volna köthető. A vita befejezése után határo­zatba ment, hogy minden község részére aláírási ivet bocsátanak ki, melyre a ter­melésre vállalkozók nevüket és a burgo­nyatermelésre szánt földterületet beje­gyezni felkéretnek azzal, hogy az iveket legkésőbb f. hó végéig a szolgabírói hi­vatalba küldjék be. Megvagyunk győ­ződve, hogy a kivánt 3000 hold rövid idő alatt jegyezve lesz és gazdaközönségünk­nek egy régi vágya fog a keményítő gyár felállításával teljesedésbe menni. Szívből kívánjuk, hogy ugy legyen. Az aradi magyar állami érem. — Irta: Vay Károly gróf. — A kiállítások rendkívül nagy, elő­nyös befolyása a különféle találmányok megbirálásáva ösmert dolog. A kiállításo­kon tízezrek, sőt néha milliók szemlélik meg a közhasznú találmányokat, melyek­nek többé-kevésbé kitűnő volta fölött a kiállítás biráló-bizottsága dönt. Ez okból rendkívül fontos az érdem jutalmazására és a közérdek szolgálására, hogy ezen-bi­ráló-bizottság becsületes, szakértő, elfogu­latlan egyénekből álljon; mert ellenkező esetben a hozott bírálat képes vajmi nagy, jelentékeny kárt okozni nemcsák 'a mél­tatlanul mellőzött gyártmány kiállítójá­nak, illetőleg gyárosának, hanem, s ez még sajnosabb : még nagyobb kárt okozni a közügyeknek: a jobb, a kitűnőbb rová­kevésbé jó, sőt talán a selejtes gyártmány levén kitüntetve. Minden jó hazafi tehát elégedettség­gel vesz tudomást arról, ha a kiállítások biráló-bizottságai a legjobbat, a legkivá­lóbbat tüntetik ki a megfelelő jutalom­mal! Önkénytelenül ez jutott eszembe, mi­dőn a nemrég nagy ereclméuynyelbefeje­zett aradi kiáilitás bíráló-bizottságainak működését, jutalomkiosztásait olvastam. Szerencsés kiállítás! melynek bíráló bi­zottságai megfeleltek a hozzájok méltán fűzött várakozásoknak. Kiváltkép áll ez azon biráló-bizottságról, mely a korszerű találmányok egyik legesleghasznosabbja fölött A olt hivatva szakértői bírálatot mondani; értem, a tüzoltószerek fölött. Az aradi kiáilitás biráló-bizotsága a magj'arországi tüzoltószerek között Tar­nóczy Gusztáv országgyűlési képviselő nagyszerű tüzfecskendö gyárának remek gyártmányait nemcsak a legkitűnőbbnek találta és nyilvánította ki, hanem az ösz­szes magyarországi gyártmányok között egyedül azokat ifcólte meg oly kiváló-mi­nöségüéknek, amelyek tökéletesen méltók a legnagyobb kitüntetés: az állami-ezüst nagy-érem odaítélésére. Az aradi kiáilitás biráló-bizottsága a valódi érdemet jutalmazván a legfőbb kitüntetéssel, annak bírálata országszerte, sőt a külföld illető szakköreiben is a leg;­jobb benyomást tette. És ez vajmi termé­szetes ; mert a Tarnóczy-féle szabadalma­zott tüzfecskendok és másféle tüzoltósze­rek már szépen terjednek honunkban, sőt a külföldön is: azok lévén a legegysze­rűbb- és legszilárdabb-szerkezetüek. tehát legalkalmasabbak arra, hogy még avatatlan kezek is elbánhassanak velők, ami meg­becsülhetetlenül nagy előnyük, különösen ott, ahol nincs rendes tűzoltóság, — s mindennek daczára a legjixtányosahbak. Vagy ki gondolta volna még csak pár év előtt is, hogy lesz oly szerkezet, a mely, ha tűz. alkalmával a viz tisztát­lansága folytán megakad, fél perez alatt, mint az ajtó, kinyitható, kitisztítható s ismét elzárható. Ezt a legvakmerőbb kép­zelet sem bátorkodott elgondolni, látván, Európa leghíresebb gyárosai is csak olyan gépeket állítottak elő, a melyeknek kitisz­títása szakértőt s jó félórát követelt; ugy, hogy ha a gép tüz alkalmából: szalmá­val, falevéllel, homokkal bedugult, ugy "az* rendesen ugyanazon tűznél nem volt többé használható. Ezen óriási hátrány miatt rendkívül sok falu pusztult el. A tüzfeoskendö-gyárosok leginkább csupán a városi viszonyokat tartották ' tartották szem előtt; persze! a városok­ban rendes tűzoltóság ós tiszta viz (leg­több esetben vízvezetéki; fölött rendel­keznek — S igy, ha valami, ugy ezen gyönyörű találmány érdemelte meg a sza­badalmat ; mert nagy, lesújtó károsodástól menti meg az emberiséget. Igaz, hogy a Tarnóczy-gyámak még mindig nagy, nehéz küzdelmet-kell Hal­lania a régi gyárak ugy — a hogyan szerzett hírnevéhez fűzött előítéletekkel s ezen gyárak s műhelyek nagyszámú ügy­nökével, akik semmi alkalmat sem mulasz­tanak el, miszerint a nálok jobb és ol­csóbb gépeket szállító gyárnak s igy ra­jok nézve, veszélyes versenytársaknak árt­hassanak. Hiszen! audacter calumniare, Semper aliquid haeret; s igy annál na­gyobb az illető Jury érdeme, hogy felül­emelkedett a régi cégek nagyfokú előíté­letes .vevőinek befolyása fölé s tárgyila­gosan bírálta meg az előtte fekvő tár­gyakat. Évszázadunk önmagához méltó be­fejezést fog ünnepelni. A tizenkilencedik évszázad mérhetetlenül többet mutathat föl a közhasznú találmányok mezejón, mint az összes évezredek, amelyek a világ koztatván jövő rendeltetését 1 a születendő gyermeknek. „Igy szólt az anyához : „A leánykát Devanaguj-Jiek (sanskrit nyelven: Isten ál­tál, vagy Isten miatt alkotott) fogod nevezni, mert általa fognak Isten ígéretei betöl­tetni. Ajkait soha, semmiféle állati táplá­lék ne érintse: szervezetének föntartásához csupán méz, rizs és tej járuljon. Minde­nekfölött vigyázz: nehogy va^ki vele házasság által egyesüljön, — mert meghal, s mindazok, kik öt erre segítették, mi­előtt céljukat érnék. A kis leányka, születése után, amint parancsolva volt Devanaguj nevet kapott, de édes anyja félvén, hogy. testvérének, ki igen gonosz ember volt, palotájában' Isten rendeletét nem lesz képes végrehaj­tani, leánykáját egy Nanda nevű rokona házához vitte, ki egy kis város ura volt a Ganges partjáu, s híres erkölcseiről. — Testvére, kinek azt mondotta, hogy za­rándokolni megy a szent folyó partjaihoz, félvén a nép haragjától, nem mert tervé­nek ellenszegülni. Hogy azonban gonosz szándékát je­lezze, a legsilányabb kíséretet rendelte mel­léje, csak két elefántból állót, mely alig lett volna elegendő a legalacsonyabb szár­mazású asszonynak is. Este felé Lákmy alighogy elindult gyermekével, egyszerre valami kétszáz, aranynyal díszített, s drága ruhába Öltö­zött emberek által vezérlett,' elefánt csa­pat szegődött hozzája, s amint az éj le^ szállt, tűzoszlop jelent meg a légben, hogy vezesse őket egy titokszerü égből lejönni látszó, zene hangjainál. És a kik e csudálatos utazásnál részt­( vettek, megtudták; nojgr. mindé* nem rendes dolog, s hogy az anya és gyer­meke az Ur által védetik. Mádura rahája emiatt szörnyű félté­kenységbe esett és Rackchasas gonosz ÍW jedölem által sarkaltatva, ki Tlschnou ter­veit fölforgatni törekedek, egy mellék ixton fegyveres embereket küldött a csapat szót­kergetéséve, s nővérének palotájába leendő visszahozására. Ezt kellett volna nekik mondaniok: „Látod az utak nem biztosak; ily hosszú utat megtenni, A'eszély nélkül alig remél­hető ; küldj magad helyett egy szent re­meetót, ki betölti fogalmadat." Ámde a kiküldött katonák alighogy meglátták Lalcmy kíséretét, Isten lelke ál­tal fölvilágosítva, ahhoz csatlakoztak, vódelmezendök az egész tit mentén az anyát és gyermekét. A rajah pedig szörnyű haragra ger­jedt,} amint értesült tervének bukásáról. Ugyanazon éjjel egy álom által tudtára adatott; hogy Devanaguj egy fiat fog szülni, ki őt a trónról ledobja, s minden bűneiért meg­fenyíti. (Ekkor ugy vólekedék: hogy szivébe rejti! minden sötét tervét, gondolván, hogy utóbb igen könnyen magához csá­bíthatja unokáját azon esetben, ha nővére nemj akarna hozzá t jönni, amikor aztán könnyű lesz őt megölni s fenyegetett sorsát elkerülni. Hogy még jobban elrejtse terveit: külön futárokat küldött számos ajándék­kal terhelteket, Lakmy ós Nanda rokonuk számára. Lakmy utazása egész aGaugesig egy •folytonos diadal ut volt: utja elé a nép nvndeattnnen ösönlöfct, egymás közi mon­dogatván, „kicsoda ez a rannie. (királynői kinek oly szép a kísérete; ez bizonyosan a föld leghatalmasabb fejedelmének a fe­lesége" ! .... És minden oldalról virá­gokat hozván,:azokat útjába szórták, nem különben mindenféle gyümölcsöt és drága ajándékokat. Hanem a tömeget legnagyobb cso­dálkozásba Dcoanaguj szépsége ejté, ki, ámbár alig látszott néhány évesnek mégis egy asszony komolyságával bírt, s meg­érteni látszók a körülötte történteket, s a csodálkozást, melynek tárgya vala. Az utazás hatvan napig tartott, mely idő alatt a nappal nem látott tűzoszlop éjjel mindig feltűnt s a kíséretet egész megérkezésig luven követte. — És : rend­kívüli csudálatos dolog, a tigrisek, pár­duezok, vad elefántok, nem csak nem sza­ladtak el'rémülve amint ez szokásuk, ha ember közeledik, sőt inkább szelíden néz­ték Lakmy kiséretétj s orditásuk oly gyen­géd volt, mint egy gerle turbókolása, ne­hogy az isteni gyermeket elrettentsék. Nanda pedig Vischnou egy követe ál­tal értesülvén rokona látogatásáról, két napi járásra, minden szolgájával elébe ment s megpillantván Devanaguj-t „Anya"! névvel üdvözló öt, az e szavaktól elré­mülő környezőknek mondván: '„— Ez lesz a mi anyánk! . . . mind­nyájunk anyja! . . . mert őtőle születik a lélek, ki mindnyájunkat ujjá nllcot!" Oevanaguj gyofjcaelcsége. Any­jának: íialála. — Visszatérése Alad-uriVba. .Deeanaguj első évei csöndes szelid békében folytak le Nanda házában anuél­kül, hogy Hadura zsarnoka legkisebb ki­sériétet tett volna. 4t magához csalogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents