Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-05-03

kártalanítást? Vannak továbbá olyanok is, kik ép ugy — mint a bérlők — csak haszonélvezői a belvárosi háznak s még is, mig az 1882—1886. éri ieőközbeni bérlök mi kárpótlást sem kérnek, — ők hár szinte ezen kategória alá esnek t— követelik magok részére a kártalanítást. Szerény véleményem nyilvánítását ajánlom az illetők figyelmébe, s csak örülni tudok, ha sikerrje vezetend. A közigazgatási reform a megyegyűlésen. Kétségtelenül nagy számban fogjuk Veszprémben üdvözölni vármegyénk virilistáit és a választott megye biz. tagjait. Nem mintha valami világrenditő események előtt állanánk. A napirend a — galéria szójárásaként — meglehetősen unalmas lesz. De van egy pár valóban fontos kérdés, melyre a májusi megyegyűlésnek kell megadni a — választ. Ilyen a közigazgatási reformnak újból és most már valósággal megoldás alá került kérdése,, Az erre való válasz iránt nyugodtak lehetünk, s talán nem kell nagy jóslói tehetség hozzá, ha a válasz tartalmát előre kisejtjük. Hiszen Veszprém megye már nyilatkozott, s pedig — ha emlékezetünk nem csal, — már két Ízben is. Egyszer mikor Teleki Géza gróf mint uj belügyminister magát bemutatta a megyének, s megyénk a bemutató leiratra üdvözlő felirattal válaszolt. Másodszor mikor Tisza bukása után a Szapárg-féle uj kormány programmját megtartotta. Mindkét esetben Veszprém vármegye nyíltan és határozottan az — államosítás mellett nyilatkozott. S tette ezt nem azért mintha saját megyéjének választott tisztikara ellen a legkisebb kifogása lett volna is, de — magasabb álladalmi érdekekből, melyeket felül helyezett a helyi felfogásoknak. Azt véljük, Veszprém megye nem lesz hűtlen régi álláspontjához, melyet lapunk kezdettől fogva — s most már évek óta — folyton a magáénak vallott. S épen azért, mert lapunk az elsők között, szerény körben bár, de annál nagyobb kitartással az államosítás mellett tört lándzsát, — ma is csak azt kívánjuk, hogy a májusi megy egy ülés maradjon meg kétszer vallott nézete mellett. Magának a most bizottságilag tárgyalt törvényjavaslatnak birlatába s egyáltalán a részletekbe ne menjen bele á megye, hiszen tot capita, tot sensus. Elég ha egyszerűen az elvi álláspontra helyezkedik. A Honfoglalás A magyar nemzet 1000 éves múltja rövid évek alatt legördül s elmerül az idők tengerébe; felkel az uj ezredév napja fénylő sugaraival világítja a nemzet jövendője számára a haladás irányát.Tekintsünk be a világ történet könyvébe, kutassuk az ezred óves multat, észleljük, hogy a honfoglaló és alkotó ősök dicsőségének fénye a civilisatió égboltozatán ragyog, a nagy hősök vitézségének emléke a történelem lapjain megörökítve van. Ezer év előtt még Ázsia kebelén az emberiség nagy bölcsőjében forrongások keletkeztek, * felszaporodott népek milliói mint kasból a fiatal életerős rajok, ki•szálltak uj hazát keresni, útra keltek. Balambór vezérlete alatt a hunok --- kiknek az erdélyi" székelyek utódaik — Altaj hegység vidékéről ahires TJgriából rohanó ár módjára Uralhegy bórczein, Volga és Don folyamokon keresztül törve Európába ütöttek, s Magyarországnak, a Dunától keletre fekvő részét Dácziát a gótok és germánoktól elvették. Bendegúz és fia Atilla 433-ik évben Duna-Tisza közt tábort ütött, félmillió vitéz harczosával a nagy római birodalmat megtámadta, a hatalmas Ázsiai erő következtében a római birodalom kettészakadt nyugatira, melynek Róma, keletire, melynek Bizáncz lőn fővárosa. Hódítmányaiból Volgától Rajnáig terjedő óriási birodalmat alkotott, hatalmának fény pontján Aetius római vezérrel a Catalauni mezőn, — hol Ázsia és Európa népei mérkőztek — két napig tartó véres ütközet után hódításaiban megállt. Következő évben Atilla Itáliába tört, Aquíleja lerombolása után Rómának tartott, de Leó pápa a Peschiera torkolata mellett táborzó Atilla előtt két római Senator kíséretében egyház fejedelmi díszben megjelent, az Imperátori korona és a tiara meghajtása után a büszke hun király a pápa kérésének engedett, Róma megtámadásától elállott. A hitnek varázsa, az egyház fejedelem ünnepélyes megjelenése, mily nagy veszélytől óvta meg a keresztény világot. Később Atilla hazájába tért szépségéről hires Ildikóval tartott menyegzője éjjelén hirtelen elhalt, hihetőleg orgyilkos kéz okozta halálát s igy nem rendezhette óriási birodalmát. Európában Atilla hatalma oly nagy Yolt, hogy a keresztény világ összes templomaiban mindenütt felzengett a zsolozsma „sagittis hungarorum libera nos domine" „a magyarok nyilától, ments meg uram minket!" A legyőzött Európa a sötét századok xvndok fegyveréhez nyúlt, mely a nagy Szent István király életét is majdnem kioltotta, s igy szabadult meg a harcztéren legyőzhetlen általa Isten ostorának nevezett Atillától. Ha az orgyilok nem oltja ki a hős életét, a magyar nemzet most már a második évezred közepót dicsőíthetné! A világrenditő hős halála után fiai a nagy Hun birodalomban viszálkodni kezdtek, a harczi vitézségen a fegyverjogon alapuló Hun birodalom életfája a hódított országokban áldásos intézmények hiánya miatt gyökeret nem verhetett, alig egy századig tartó virágzás után elenyészett. A Gepidák vezére Ardarik a czivakodó testvéreket legyőzte. Pannoniát Gepidák, Dácziát Osztrogotok foglalták el. Jordandes szerint Atillának Szeged melletti fapalotáját Ardarik megszállotta. Atillának itáliai hadjárata alatt viszszamaradfc sisakját az olaszok velenczei diszes arsenáljukban kegyelettel őrzik, büszkén mutogatják, önmagam is gyönyörködtem a nemzeti .ereklyében. Atilla harczainak következménye volt a korhadt római birodalom összeomlása, o -gyakorolt jogért járó kártalanítási összeg kizárólag őket illeti? S itt szabad legyen hasonlóság tekintetéből egy körülményre figyelmeztetni az illetőket. A Pápa városi legelőelkülönzés előtt Pápa város összes lakosainak szahad joga volt annyi marhát, sertést hajtani ki a legelőre, a menynyit hirtak s a mennyit tetszett; s köztudomású, hogy éppen a belvárosi lakosok igen nagy része nem élt ezzel a joggal. Váljon a legelő elkülönzóskor támadt-e fel csak gondolata is annak, hogy a kik a közlegelőre nem hajtottak vagy nem hajthattak ki, -— azokat legelő jutalék nem illeti meg? Bizony megkapta ott minden ház ellenvetés nélkül a járandóságát. De továbbá — midőn a felső és alsó város csatlakozott a belvárossal egy hatóság alá, — akkor amazoknak úrbéri természetű korcsmáltatási joga a város egyetemének kezelése alá került, s élvezték ós élvezik ma is annak jövedelmét a belvárosiak ép ugy, mint amazok s váljon kelt-é fel valakinél az a gondolat, hogy az ezekért adott 44500 forint kártalanítási összeg a fel és alsó. városiak között felosztassák? Ez ellen bizonyára a belvárosi igénylők is tiltakoztak volna s nézetem szerint helyesen. Ha tehát a belvárosi igénylők kezüket szívökre teszik, el kell ismerniük, hogy oly gyakorlat alapján, -— melyet ők nem egyedül a saját, de a többi háztulajdonosok jogán is gyakoroltak, — a kártalanítási egész összeg — egyedül őket s egyebeket kizárólag nem illetheti meg. Azt is meg kell fontolniok a belvárosi igénylőknek, hogy midőn ők az összes belvárosi háztulajdonosok jogán gyakorolták az italmórést, élvezték annak hasznait s szereztek annak jövedelméből vagyont, — természetesen a többi háztulajdonosok hátrányával, — a kártalanítási összeg alapjául szolgáló s áltatok kimutatott adó összegeket nem az italmérési jog után, hanem egyenesen az italmérésből nyert, s hatóságilag kiszámított jövedelem után s ennek mennyiségét kulcsul véve — fizették, s igy nem mutatna igazelműségre, — ha mint azt többen teszik — az adónak általok történt fizetéséből akarják következtetni a kártalanítási összeghezi kizárólagos jogukat. Nézzük most, mennyi azon összeg, mely a 119000 forintnak az 500 ház közötti felosztás mellett egy belvárosi házra jut? Teszen ez körülbelül 240 forintot! Ha tehát a belvárosi házak mindegyike egyformán vesztett italmérósi jogot, mi alapon illethet meg egyes házakat 1, 2, 3, 4. sőt 10000 forint kártalanítás ? Mondják többen, hogy ők a volt lyet talán képzeletben átlépni akart volna, elzárult előtte ! Majd egy óv telt el, mire Melanie újra visszatért. Barátai olyan szeretettel fogadák, mi jól esesett lelkének, — hisz ugy érezte magát, mint ki súlyos betegségből uj életre tért, kedélye derültebb lett, — egy nyomasztó síüytól menekült, újra szabad lett, nem kelle naponta keserűségekkel küzdenie. Férje eltávozott, senki nem tudta hova, senki nem emlitó soha. Egy thea estélyen meg volt lépetve a tábornok, midőn a bárónőt is ott találá. — Ügyesen palástolt zavarral közeledett feléje, ós üdvözlé körükben. „Nagy bűnös vagyok ón bárónő, monda utóbb tréfás fájdalommal, — rám bizott kedvencze, bár mennyire ápoltam, sárgulni kezd, és leveleit veszti, mi felett vigasztalhatlan vagyok, jobb kertész kell neki.Lássa, egy ilyen rideg garcon lak magányát, még a virág sem szereti." „A hálátlan pálma monda, vidáman Melanie, ha ón lehetnék sorsában, milyen örömmel osztanám meg azt a rideg magányt!" Bibor pir boritá arczát, nem gondolta meg hirtelen mit monoott, — szerencsére theához hívták őket, — zavarát alig birá leküzdeni, szórakozottan felelt szomszédjának, s ijedten förditá el szemeit a szemközt ülő tábornok tekintete elől. Ezek a szavak pedig, megzavarák a mi komoly tábornokunk fejét, — ő ki olyan korban van? és mégis gondolkó-' dóba jutott. „Örömmel osztanám meg azt a rideg magányt" — folyton üldözte e mondás. A Szomszédban, énekelt© egy gyermek P

A földes uraság nemesi jogán gyakorolták a belvárosban az italmérósi jogot. Engedjük meg azt is, s vonjuk le belőle a következtetést. Egy nemes községben — vegyük bármelyiket — nemesi jogon gyakoroltatott az italmérés, még pedig egy vagy több helyiségben. Minden ily községben voltak s vannak külbirtokosok, kik az italmérési jog hasznait nem élvezték, mint Pápán vagy 420 belvárosi ház. De mert az italmérési jog közös volt, ezen nemes községekben birtok arányban osztatott fel a kártalanítás öszszege, s hogy ez nem igy történt, azt a 80 belvárosi igénylő bebizonyítani nem képes, tehát el kell ismernie, hogy Pápán külön törvény nem lehet s nincs is e tekintetben; shogy igy akár urhéri, akár nemesi jog alapon állónak tekintessék is a belvárosi italmérési jog — annak kártalanításához, az azt 1883—1886. évi időközben gyakorlók kizárólagos joggal nem bírhatnak. Oly egyszerű, világos és kézzel fogható következtetések ezek, hogy ha Pápa város egyeteme részéről a védelem mind ezeket felhozta volna, s hozzá az italmérési jogot nem gyakorló belvárosi háztulajdonosok részéről, kik bizonyára önként a városi pénztár javára engedik át az őket illető részt, — ily értelmű nyilatkozatot csatol; — lehetetlen, hogy az itólet a város egyetemére nézve, kedvezőtlenül hozatott volna. E részben azonban meg Yagyok győződve, hogy a t. felsőbb bíróságoknál is az általam felhozottak lesznek az iráuyadók; s hogy az első bírósági Ítélet meg fog változtatni. Ily körülmények között igénytelen indítványom a következő: a belvárosi igénylők egyezzenek abba, hogy a kártalanítási összeg a város egyetemének adassék ki, igy mindenféle érdek ki lészen egyenlítve. Mivel pedig nem tagadható, hogy már a kártalanítási bejelentés és pervitellel nekik költségek okoztattak, — tegyenek közös értekezletbeni együttes megállapodással — ajánlatot, melyben kijelentessék, hogy a 119000 forintnak bizonyos mérsékelten megállapítandó százalékával megelégesznek, a tek. városi képviselő testületnek pedig ajánlom, hogy ha a megállapítandó százalék mérsékelt és elfogadható lesz, fogadja el az ajánlatot. Igy a kártalanítási öszszeg hamarább czélját érendi. Ajánlatomat pedig annál inkább figyelembe vétetni kérem, mert sok belvárosi nem igénylőtől hallottam, hogy jutalékukat készek a város egyetemének átadni; sőt olyan igénylőket is tudok megnevezni, kik nyíltan kijelentették, hogy ők kártalanításért folyamodtak ugyan, de mert házuk értéke nem fogyott, nem látják be, miért kapjanak virágnak megtiltani nem lehet" boszankodott e felett ós: „Bah Bah, félre te bohó gondolat!" mormogá ós felnyergeltető paripáját, ki vágtatott a szabadba, lovásza alig birá követni, olyan gyors ügetéssel haladt. „Ejnye be tüzes ma az ón gazdám gondola, ós milyen délczegen ül lován." A tavaszi levegő kellemesen érintó arczát, elmélázva haladt utján, az ismert vidék most sokkal szebbnek tünt fel előtte, a friss lombos bokrokat, a virágos fákat, mind érdekkel szemléié. Később érkezett a vendéglőbe, hol rendes asztaltársai már várták, ós csodálkoztak elmaradásán, mikor éveken át olyan pontos szokott lenni. Ma nem ís vett élénk részt a társalgásban, valami különös hangulat vett erőt rajta, el is hagyta a rendesnél előbb a társaságot. „Ejnye, ejnye monda az egyik ezredes, ma a mi tábornokunk scrupulizál valami felett, ugyan mi bánthatja?" „Talán, — nevetett a másik és szivére mutatott, „Alter schützt vor . . .no ismeri e német közmondást." „Ugyan ne bolondozzon, nem is képzelném hogy ő ilyen gondolatokkal foglalkoznék." „Miért ne? az a szép elvált bárónő, — bizony,magam is szívesen elvenném!" Igy tréfáigattak tovább, migNemessy tábornok otthon egyforma léptekkel fel le járt szobájában. Körül-körül nézett, ós olyan nagyon egyedül, olyan magányosnak érzó magát, — eddig még ez eszébe sem jutott soha, — miért ép most? Idegesen dobol ablakán, le nézett a járó-kelőkre annélkül, hogy figyelné őket, majd író asztalához ült. Megfoghatlan gyors UtwQwtUl ttoUftt vett ii est iri— „Bárónő, mult alkalommal azt monda, örömmel osztaná meg e rideg magányt" — ha ezt igy is érzi, —

] akkor boldoggá teszi — Nemessy tábornokot." A levél remegett kezében, küldje, ne küldje ? habozott még egy perczig. Csengetyüje után nyúlt, inasának a czimet magyarázva, parancsolá hogy gyorsan járjon. Mindenben rögtön szokott határozni, és eddig minden sikerült, — de ha most hagyná el szerencséje ? — újra nyugtalan lett, alig várta küldönczét, ki azon hírrel jött viszsza, hogy a bárónő nem volt hon. Melaniet szinte kényeztették a társaságban, nélküle alig lehetett valamely kirándulás, vagy' egyéb összejövetel, — ma is kocsizásra volt meghíva. Az első verőfényes tavaszi napot használták fel, a szabadban ibolyát szedtek. Melanie körül voltak a legszorgalmasabbak, már nagy csokor volt kezében, valami gyermekes vidámság vett erőt rajta, melylyel elbájolá kísérőit, kik igyekeztek kegyét megnyerni, de ö mindenkor kitért, ha észre vette a czólzatokat. „Nem fogok többé férjhez menni," monda barátnőinek kik hol egyik, hol másikkal gyanúsítgatták. Fáradtan érkezett haza, ibolyái egy pompás virág edénybeni llatoztak, pongyolájába át öltözve, kis asztalkához ült, melyen rendesen a napi postai küldemények, és látogatók névjegyei voltak. Egy gyászszególyü levelet vett kezébe, arcza halvány lett, — férjének halálát jelez-) ték, — ki Monte Carlóban utolsó fillérótj is eljátszva, — annyi száz szomorú sorsát követte és öngyilkos lett. Szive elszorult; ö tudta előre, hogy ilyen vég fog bekövetkezni, — egyúttal'elmerengett múltja ftfett, felült elotto saját W

rs*, w- ifjú,| ságának legszebb éveit, milyen boldogtalanul tölte! Csend volt körülötte, gondolataiba merülve, megfeledkezett a többi küldeményt át nézni, szemeit lehunyta, könnyek peregtek csukott pillái alól, fáj ó szivében az érzelmek össsze kuszálódtak, — s mintha egy kéz nyúlna feléje, mely öt helyzetéből kiragadni akarná képzetében — egyszerre a tábornokot látta maga előtt! Összerezzent, homlokáról elsimitáhaját,letörlé szemeit, és mély sóhajjal, újra az asztalkán heverő lapok után nyúlt. — Névjegyek, "barátnői levelek, — de mi ez ? hisz idegen irás, milyen határozott vonások, hévvel szakitá fel a í levelet, — ós a pár sor csodás hatással volt rá. Bibor szin, majd halványság váltakozott arczán, — ölébe ejté a levelet, aztán újra át ós át olvasá. Higyjen-e | szemének, higyje-e, amit lát ? oh jaj, ha ez igaZj^milyen boldog lehetne! Es újra kőnynyek törtek szeméből, ezúttal forró öröm könnyek voltak. 0 ki mindig csodálattal | nézett azon férfiura, — kit nem csak vég' telenül tisztelt, de kit szeretni nem mert, most itt nyújtja védő karját feléje. Rögtön leült hogy irjon, — nem, nem az idő késő erre, holnap, holnap fog felelni. Álom azonban nem j"ött pilláira, csak hajnal felé bizonyos mámor vett erőt rajta, a gondolatok össze kuszálódtak, az alakok homályosan jelentek meg, — látta férjét, véres fővel, fájdalmas nyögést hallatott, majd újra szenderedve megjelent a tábornok ékes öltönyében, jóságos tekintettel! Felébredt, — kedves madár csicsergés hangzott a kertből, — lágy balzsamos levegő tódult a nyitott ablakon, — olyan megnyugtató - erstes honolt szivében, &« az uj világ építésének kezdete, Európának átalakulása. A honfoglalás ekkor nem sikerült. Atilla fényes csillagának letűnte után az avarok a harczias hunok utódai Baján khánjuk vezérlete alatt 100 évvel utóbb Dáciát és Pannoniát vitézül elfoglalták, de az akkori barbár forrongások, nép hullámok alkotó szervező hiánya miatt országot alakítani nem tudtak, a VHI-dik század végén Nagy Károly frank király által legyőzetett Baján utódai Tirdom és és Zodán az avarok lealázott khánjai Achenbe diadalmi pompávaló bevonul Pipin győztes vezérnek hűséget esküdtek a keresztségét felvették. A honfoglalás ekkor sem sikerült. Nestor orosz krónikás szerint az avar kevély nép volt, az Isten azért irtotta ki őket. A mint nagy történészünk Bocsor István Enying városának volt lelkes fia remek művében azon korról irja „forrott, pezsgett, dűlt és épült kelt és enyészett a világ, s mit szülhetett volna az örökös ingás állandót?" A keresztény ^vallás ekkor már hódított, germán vándorok által terjesztetett, az avarok meg voltak nyerve Krisztus tanainak. Őseink 887 körül hét vezér vezetése mellett folytonos karczok közt uji'a betörtek Európába. A hetumoger hét törzs és 108 nemzettségek egybe forrván, — Almust Etelközben fővezérül választották s magukat 5 pontú szerződéssel, melyet vezéreik esküvel és vérüknek szent edényekbe szokásos kiontásával megerősítették, lekötelezték s igy alakult egy erős fegyveres hatalom. Ezen vérszerződós képezi alapját a magyar alkotmánynak. Őseink, Almus vezérlete alatt a Kárpátokon keresztül magyar földre ütöttek, Munkács ormairól a haza szép földót, — melyhez mint vitéz őseik országához jogot tartottak— megtekintették, gyönyörtől áradozó örömben ünnepet ültek s áldomást ittak. Az agg Almus Munkácsnál a fővezérséget letette, fia Árpád a vérszerződés értelmében vértre emelve fővezérré választatott. Árpád hadait győzelemről győzelemre vezette ; 280000 fegyverese előtt rémülve futott a szláv, oláh, bolgár és német, a Duna és Tisza közt lakó bolgárok fejedelme Zalán hódolata jeléül Árpád követének dunavizet és alpári füvet küldött. Később Zsdán tettét megbánta, erős hadakat gyűjtött, büszkén rá izent Árpádra, takarodjék ki az országból. Azonban Árpád Alpár rónáin fényes ütközetben Zalán hadait leverte, Zalán maga is futással menekült Nándorfehérvárra. Erdélyben Ménmaróth meghódolt leányát Árpád fia Zsolt elvette. Arnulf német császár Pannoniának, mostani lakhelyünknek ura volt harczias vitézségéről Európában ismert Árpádot az ország északi részén lakó szlávok fejedelme Szvatopluk ellen segélyül megnyerte. Árpád Szvatopluk hadait a Rákos vizénél megverte, legyőzte, szövetséges társának életében birtokait lovagias módon nem bántotta, de Arnulfnak rövid évek alatt bekövetkezett halálával Pannoniát is meghódította. Lehel és Botond vezérek Szerbiát, (Folytatás a mellékleten.) első meglepetés leviharzott, és most, most felelni fog. „Tábornok ur! Sorai annyira megleptek, hogy csak most tudok azokra felelni. Nem mintha meggondolásra kellett volna idő — hanem mert boldogságomban képtelen voltam rögtön válaszolni! Soha nem mertem arra gondolni, hogy ön, ki oly magaslaton áll, kire csak feltekinteni, de elérni nem lehet, — engem is magához emelj en! Ha akarom-e az ön magányát megosztani? Oh akarom egész szívvel, egész lélekkel, minden órát, minden p erezet csak- önnel és önnél! Ez kárpótol majd eddigi szomorú éltemért, ez dúsan pótol mindenért! Todom hogy ön soha sem tett semmit meggondolatlanul, — és mégis, mégis, ne vegye rosz néven, ha kérdem mit irt — azt ugyebár érezte is ? még nincs késő ? ismétlem ne "vegye rosz néven e pereznyi kételyt, — oly boldog vagyok, hogy szinte félek! Melanie." A tábornol: türelmetlenül várta a más napot, kora reggel dolgait rendezé, arczán szokatlan szigor ült, — gyorsabban adá ki parancsait, — ah és ép ma váratlan események fordultak elő, melyeket elkelle intéznie. Végre hon volt, szeme rögtön megpillantá iró asztalán az illatos levélkét, az ismert- írással. Felvette, pillanatig habozott, aztán át futotta, •— óráját nézte, csengetett. Gyorsan át öltözött befogatott és csakhamar Melanienál volt. Hogy mit végeztek, azt könnyű eltalálni, — elég az hozzá hogy rövid idő múlva egy ritka holdog párt szeretett ós tisztelt bennök mindenki, kiknek salonj ából soha sem j hiányzott egy pompás pálma !