Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-03-29

^ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rend kívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. ~ Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2* szerk. hivatalába küldendők. ^ 7 )K Előfizetési díjak. «' Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg; Gyula , ^ papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ Pápa varos hatóságának és több pápai, s p ápavidéki egy esületnek megválasztott közlönye. A feltámadás ünnepére i Elérkeztél hát isteni dicsőség nagy ünnepe szent húsvét! Te a világ számára viszahozott örök irgalom ragyogó felvirradása, te az isteni ígéretek örvendetes beteljesülése; te a soha el nem múló keresztény élet mennyei kitavaszodása; te a mi testünk feltámadásának csalhatatlan bizonyossága, te dicső, te szent, te isteni ünnep elérkeztél hát ismét! Oh mi méltóvá leltél te arra, hogy várvavárt jöttödön az egész világ örvendjen s hozsannát kiáltson az Úrnak, a ki szent fia által legyőzte a halált, s visszaállitá az emberiség számára az isteni fiúság b'oldog jogczimét, s feltárta előttünk, Isten teremtményei előtt az örök élet kapuit. Csodálatos jelenség, egy sir köré gyülekezik ma az egész világ; egy síilett az emberiség üj életének a méhe; egy sír lett az emberi szellem, a közgondolkozás megújulásának a bölcsője; egy sír lett az ókori társadalom elkorhadt alapjainak, egész szervezetének, öszszes intézményeinek ujjá teremtője. Minden, a mit az emberifaj erkölcsileg csodálatosat, gondolatilag nagyot, költészetileg fönségest, gyakorlatilag áldásosat alkotott, e sírban született. Pedig ez a sír üres! a kit abba halva lefektettek, nincs benne többé. Honnét hát az emberiségnek ezen megmozdulása, az érzelmeknek; intézményeknek átváltozása? Onnét, hogy a kit abba a sírba halva eltemettek feltámadott! onnét, hogy annak ereje által mi is feltámadunk! mert ez az észtani kapcsolat, mint ok és okozat fűződik egymásba, s az emberi értelem a boldog hit édes megnyugvásával emeli tekintetét, irányítja törek/ését a halhatatlanság titokteljes regiója felé. Beteljesült tehát a mit ős szülőnk Ádám az Isten által tett megváltási Ígéret sugalma alatt oly reményteljesen sejtett! Beteljesült a mit Noe a borzasztó özönvíz örvénye . felett lebegve lelkében hordozott; beteljesült a miről Ábrahám a pusztában barangolva álmodott; beteljesült a mit Izaiás évszázadokkal előbb látott, hogy az a sír dicsőséges leszen; beteljesült a mit Márta az ő bátyja Lázár sírja fölött zokogva rebegett: tudom, hogy én is feltámadok az utolsó napon; és végre beteljesült a mit az Üdvözítő Lázár sírjánál önmagáról mondott: ón vagyok a feltámadás és az élet. A meghalt és sírba fektetett Istenember halála után harmadnapra megnyílik az ég, hogy bizonyságot tegyen isteni küldetéséről, kiegészíti a menyei nyilatkozatok sorát, a melyeket a világ látott Bethleheraben., a Thábor hegyén, a Jordán vizénél, a tenger hullámain, a Kánai menyegzőn, a betegek meggyógyításában, a sokaság élelmezésében, i holtak feltámasztásában. Feltámadásának hirére a tanítványok lelkében föléled a hit, uj életre kel a remény, ós a sírból szerte áradó világosság és szeretet beragyogja Júdeát és Samariát, a Jordánt és a tengert, felgyújtja a Golgota és -Karmel csúcsait, és az idő rohanó sebességével összeölelkezve befutja az egész világot, ós betölti a népek és birodalmak évezredeit. Jézus a feltámadott lesz az emberiség epedéséndc teljesülése, haladásának kiindulási pontja, ő lesz annak végczélja. Az ő sírja és az ő bölcsője oda helyeztetik a polgárosodás, a szabadság és egyéniség nagy történeti folyamának a közepébe, hogy ketté vágja a világeszmék folyásának útját, s magyarázatot, értelmet adjon annak a történelmi kornak, mely az ő eljövetelét megelőzte, és magára vonatkoztasson abban mindent, a mi az ő feltámadása után egész a mai napig következett. Mert ő az arczulvert, a meggyalázott, a felfeszitett, ő lett a világ büszkesége, öröme, dicsősége. Az ő sírjára niuta+-va, az ő sebeiből kiömlő vérre tekintve mondjuk ellenségeinknek: ime megbocsájtunk! Az ő szeretetére gondolva kiáltjuk embertársaink felé, a szegények, az árvák, a boldogok, a gazdagok, a koldusok és az urak felé: szeretünk benneteket! Mindent a mit az emberi nagyság a földi élet történelmi folyamában tesz; azt az ő nevében, az ő isteni erejének mintegy kikölcsönzése folytán s az ő örök terveinek kivitelére teszi. Mózes az ő keresztje által öli meg a dögvészt. Dániel az ő hitében marad sértetlen az oroszlánok között. A próféták az ő benne való várakozás nagy ereje által eltelve uralkodtak ?, királyok és népek lelke' fölött. Nagy Sándor az egész keletet eltöltő isteni -hagyományok világossága által vonzatva vezeti hadát, hogy feltörje kelet kapuit a ^Krisztus által majd "évszázadok múlva hozandó népek egyesülésének útját már előre is egyengesse. A római birodalom öntadatlanul önti intézményeibe a politikai egység felé való törekvés szellemével a vallási egység felé való törekvés szellemét. Oaezár ugy mint Caracalla Jézus munkása, a keresztény eszme vak eszköze, Heró mint Diokletian, a római nép és a római császárok háromszáz éven át egyebet sem tesznek, mint egy óriási sírt ásnak, a kereszténység sírját. Es mi történt? ugyanazon császárok utódja, a kik ezrivel kergették a keresztényeket a halál torkába, a kik három századon át ásták azok sírját, faragták azok koporsóját, ugyanazon császárok utódja Konstantin a nagy leborul a sír hatalma előtt, s imádja azt a Jézust, kit ősei üldöztek! Ugy tett a tudomány is, meg a bölcsészet is; évszázadokon át ostromolta tagadásaival e sírt, kaczagta annak titkát, tagadván Jézus Krisztus lényének isteni természetét, csodáit és feltámadását s e tagadó tudás, ezen kaczagó bölcsészet megszégyenül, megbukik Julián császár ajakán, midőn az felkiált: Győztél felettem te G-alileai! Igy alakult át az Ur feltámadása által a világ, igy változott át az emberiség kereszténynyé, a melyhez fogható jogczimét az emberi méltó'ságra sem Athen demokratiája sem Róma törvényei adui nem birtak. A keresztény tudat mindinkább fölvette magába annak a meggyőződésnek az erejét, hogy a megholt és sírba tett Istenember épen az ő feltámadása által igazolta isteni küldetését, s igy lett az ő feltámadása a mi feltámadásunk is a hit által, melyet vallunk és lelkünkben hordunk. A sír üres, Ő feltámadott! mi is feltámadunk! apátkanonok. A villamos világítás, — Konkrét ajánlat. — A vülamvilágítási és villamos erőátviteli'telep fölállítására Egger B. és társa budapesti czég beadta Rév-Komáromban ajánlatát, melynek főbb pontjai a következők: Az engedély 40 évi időtartamra szól, oly föltétel mellett, hogy ezen idő alatt senki más hasonló telepet föl nem állíthat. A telep fölállításához szükséges telket a város teljesen díjtalanul engedi át. Az engedély időtartamának lejárta után az egész villamos telep egy annak ideién kiküldendő bizottság által meghatározott becslési árban a város részéről átveendő; azon esetben pedig, ha a város a villamos telepet az engedély lejárta előtt szándékoznék átvenni, ezen átvétel más, utólagosan meghatározandó föltételek mellett történhetik. Az engedélyes vállalkozó az engedély terjes időtartama alatt a községi adó, pótlékok, illetékek, egyáltalában minden a várost illető járulékok fizetése alól fel van mentve. A víllamáram egységárai a következők: A város ntczai világítására: a) egy 16 gyertyafényére]ü izzólámpa egész éjjeli világításánál évenként 40 frt; b) egy 16 gyertyafény erejű izzólámpa fél éjjeli világításánál évenként 20 frt. Az ívlámpák világítása óránkint a fény erősségéhez képest 15, 23 és 30 krba kerülne. Ez egységárakban a felállítási ,és felszerelési költségek már bennfoglaltatnak. Magánosok részére: a) egy 10 gyertyafényű izzóláurpáért az áram óránkónt 2"5 kr; b) egy 16 gyertyaíenyerejűért4kr; c) egy 32 gyertyafény erejű izzólámpáért az áram óránként 8 kr. Az ívlámpákó tetemesen drágább. Magánosok tartoznak ezenfelül minden izzólámpa után évenkint — alapul véve, hogy a lámpák száma összesen 900—1000 darab lesz — 1 frt alapdíj fc fizetni. A villamárammérök után fizetendő évi bérletdíjak: 1 tiz izzólámpának megfelelő villaináramrnérö után évenként 10 frfc, 1 huszonöt izzólámpának megfelelő villamárammérő után évenkint 16 frt, 1 ötven izzólámpának megfelelő villámáram mérő után évenként ... 20 frt, 1 száz izzólámpának megfelelő villámárammérő után évenként ... 25 frt. A használhatlanná vált izzólámpák újakkal

1 való kicserélése, valamint az ívlámpákhoz szükségelt széncsúcsok beszerzése a. magánosok saját költségén történik. Magánosok villamos berendezéseinek az engedélyes vállalkozó vezetékeihez való hozzákapcsolása csak is a vállalkozó meghízott közegei által eszközöltethető. A felszerelési költségeket a magánosok tartoznak viselni. A Székesfehérvári ügyvédi kamara közgyűlése. — Márczius 22. — A székesfehérvári ügyvédi kamara mult vasárnap d. e. tartotta évi közgyűlését Dietrich Szilárd elnöklete ulatfc. A gyűlés megnyitása előtt Páljf'ij Károly titkár bejelenti Kovács Endre felvételét az ügyvédi kamara lajstromába, ki ezúttal hivatalosan kimutatta, kogy az egri ügyvédi kamara lajstromából kitöröltette magát. Utána az elnök pontban 10 órakor megnyitja a gyűlést, üdvözli a megjelent tagokat és jelenti, hogy Balogh Eerencz helyett, ki törvényszéki bírónak nevgztetett ki, Molnár Béla választatott be a választmányba. Erre felolvastatott a mult gyűlés jegyzőkönyve. A jegyőkönyv hitelesítése ntán a statistikai kimutatás mellőzésével Pálffg Károly felolvassa az ügyvédi kamarának az igazságiigyministerbez jelterjesztendő évi jelentését, melyben a következő fontosabb dolgok foglaltatnak. Még midig sok a panasz az úgynevezett ,,zngirászoh

u ellen, a kik belekontárkodnak az ügyvédek hatáskörébe tartozó dolgok elvégzésébe. Ezt a „mesterséget", melynek megszüntetése a legcsekélyebb halasztást semtüri, leginkább a falusi jegyzők űzik, kik sokszor úgyszólván kényszeritik a község lakosságát, hogy ügyvédekre tartozó dolgok elvégzésével őket bizzák meg. A zugirászat teljes kiirtását a közigazgatási törvényjavaslattól várjuk és hisszük, hogy fog az állam módot találni annak beszüntetésére. A kir. táblák decentrálizátiójáuak meg van az a hátránya, hogy az egymással ellenkező elvi határozatok mellett a jogegység még jobban felbomlik, mint ennek előtte. Ha kimondatott hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatik, történjék ez ily módon kisebb ügyeknél is. Mert igy a törvény az adósoknak kedvez a hitelezők rovására. A kamara területén különösen a járásbíróságoknál a kezelő személyzetet okvetlen szaporítani kell, mert ez a hiány okozza leginkább az ügyek elintézésének rendkívüli halogatását. Végre az ügyvédek azon jogos kívánalmának kellene eleget tenni, hogy ne mellőzzék őket a kinevezéseknél annyira és méltányolják jobban e tekintetben érdemeiket. Több községben az ügyek elintézése rendkívüli halasztást szenvedett. Igy Vaálban két bírónak hiánya miatt az ügydarabok anynyira felhalmozódtak, hogy a mulasztást csak nagy nehezen lehet majd pótolni. Moóron ugyanez történt az albiró felfüggesztése folytán s a járásbirö a legmegfeszitettebb szorgalom TÍRCZA. FELTÁMADOTT! Tűnik az éj sötét borúja, Hajnalpirban mosolyg kelet, Angyalkar zengi: Halleluja! Elet van a sirok felett; Győzött a jó, győzött az eszme; Bukott a gaz, örökre veszve; Koporsó zárja feltörött, Halálnak álma nem örök. Minden, de minden ezt susogja, Oh, ezt a rezgő csillagok: Ne félj lenézni a sírokba, — Feltámadott! Feltámadott az Istenember, Nem zárta el sírbolt pecsétje. Nincs itt az Úr! Hangzik a szózat! Halálnak lánczát összetépte. Üres a sir, üres a hely, Csak egy van: a fehér lepel. Örüljetek ti égi, földi, Isten kegyébe vett karok, ígéretét az Úr betölti: Az egyszülött feltámadott! Győzött az eszme, az igaz, szent, Nem a bünó a győzelem, Áz igazság fényes sugara Áttört a rémes éjjelen. A biín, a gazság szégyenülten És elbukottan fél, remeg, Szégyen, levertség sziveikben Az elbízott öröm helyett; Hallják a bűvös szózatot: Fel&äriott! Ti eszme-hősök küzdj etek Bátran, hiszen bukás nem ér, Küzdésetek nem czóltalan, És halhatatlanság a bór. Dicső példátok is lehet Jézus, a tiszta szeretet, Ki elvéhez hű maradott — S feltámadott! Te is, te sziv ne félj — dobogj Remény zászlója fenn lobog. A sziv kemény göröngyeit Dicsfénynyel vonja be a hit! Óh, áldva-áldjuk e napot, Melyen Jézus feltámadott! A KAKLTKK-ORA. Pihent a táj, — ezüstbe vonva —^ Levél se zörrent, szél se' játszott. A szunnyadó fehér akáczok Illatja szállt he ablakomba Befűszerezve kis szobámat. Világos éj volt ... Csend, némaság, ... az éjszakának Álmatlan őre: karcsú félhold Bámulta reszkető alakját Tükrén a tónak, elsimult habokban. Sosem felejtem azt az éjét: Régmúlt idők letűnt meséin, Jövendő, boldog, hosszú évek Édes talányin álmodoztam ... ' ' S a némaság, a csend ölén Elmélyedek a fényirásba, Melyet lehulló csillagok futása Az éjszakába rajzol, illanó Titokzatos jegyekkel ... és Egyszerre csak: — mi lett a csendbül? — Kakukkszó, furcsa berregés Zavarja álmaim; A vta kakttttos óra im; — Vajon ki fogja hinni ezt ? — Fejem fölött beszélni kezd. I Beszél az óra? Semmi kétség. Tisztán kivenni hús ütését: Kakukk' kakukk . . . Rövid az ut: Előbb-utóbb. A sírba fut. Kakukk, kakukk! Bolondos óra! —Gondolám »mosolygva— Beszéljen, üssön, amig ütni bír! . . . És folytatám az álmot: csarnokodba Repült a lelkem, örökéltü Hir. Ott láttam a küzdelmes béke hősét S a bősz csatáknak koszorús fiát, Terólad álmodám, dicsőség S habáraidról, vénülő világ! Agyam kigyúl, . . . szivembe' vágy szüleralik: Ajakról-ajkra szállni, mint rege . . . Oh százszor üdv neked, csodálva emlit Késő időknek hálás gyermeke, Magasztos eszmék zászlóhordozója 1 Neved világol, mint a nap — Nem nyughatik a vén kakukkos-öra És újra berreg, új ütésbe kap: Kakukk, kakukk . . . Rövid az ut: Előbb-utóbb A sírba fut. Kakukk, kakukk! E furcsa hang szétkergető az álmot S én főlocsudva összerezzenek; De csak néhány perez s újra visszaszállott Bűbájosabb színekben, mint elébb. Órával és kakukkal nem törődve Hogy jobban lássak, léhunyám szeipem; Kerestelek, ígéret édes földje, Kerestelek boldogság, szerelem! Fejem fölött a menny kitárul: Szobám virággal, fénynyel van tele;j S felém mosolyg münden virágbul Aranyos fürtű angyalkák feje. Reád lelek; szivek vigasztalója; Ligypelyhü fészek, hiv csalid! , , De beleszól a vén kakukkos óra És újra kezdi, régi, bús dalát; Kakukk, kakukk . . . Rövid az út: Előbb-utóbb ' A sirba fut. ; Kakukk, kakukk! Oda az álom . . . vége a varázsnak! Köröttem oly sötét lett hirtelen - . . Megdöbbentett e hang s az elmúlásnak Eszméje ködként szállt meg lelkemen. Oh hát csak festve vannak itt a rózsák? E fény, melegség, illat mind hazug? Az lenne hát a meztelen valóság Amit te mondasz, kis kakukk? . . . Az ifjúság ibolyás tavaszába Ősz bús avarja már ottan zörög ? Te volnál a teremtés koronája S nincs egy álmod se', fényes és örök! Te függő kérdés ezredévek óta Ki fog felelni, válaszolni rád ? I , . . Éjfélt ütött a vén kákukkos-óra — Minden ütése fájó hangot ád: -* " Kakukk, kakukk . . . Rövid az ut: i Előbb-utóbb t A sirba fut. ! Kakukk, kakukk! Fölpattanok. Haragra gyúltam. Ez ócska gép velem Játékot űz? Darabra tördelem. Feléje nyúltam És bámulám soká merőn: De összetörni még se volt erőm. Hisz régi, régi jó barátság Kapcsolja össze őt, velem. Gyerekkoromba mily örömmel Hallgattam én kakukkolását . . . Legyen hát sorsa kegyelem! Elállítom, — pihenjen inkább\\ És megfogám az ingát. ! - Csend lőn. De jaj! néni édes álmot Szülő magány: halotti némaság, A, sir magánya* melybe nem foganhat Más gondolat, csupán az elmúlásé. Elcsüggedek —-ijedve láttam Mint folynak össze lágy viaszként E gondolatnak kénköves tüzétől A földi férgek álmai. Az ősz lehetői borzadó tavasznak Sirámait ki hallja meg? Hol itt a ezé], liol itt a révpart? ... Kérdőjelekbűi áll e körbe' forgó Kihűtt golyók csapatja, melynek *Világ« nevet tálált a por fia ? . . . Vigasztalan bolyonga lelkem A kétkedés sötét odúiban Utat keresve ... Midőn a messze dóm keresztje Holdfénybe, glóriába vonva Becsillan ablakomba . . . Kit a beomló bánya éje Száz ölnyi mélybe eltemet, S egyszerre rálel a nyílásra, Amelyen át mosolygni látja A napsugáros, tiszta, kék eget; Nem tör ki nálam édesebb sikojba. Üdv! Üdv! a kérdés meg van oldva: Hallelujah! a sirba' nincs vég! Csak készülődés itt az élét . . . Lerázza majd a büszke lélek . A tér- s időnek ónhílincsét . . . Enyém a menny, örökre élek! Halleluja! a sirba' nincs vég! Eltűnt a köd, meghalt a kétely . . . Haliam a végtelenség Hullámainak morajj át . . , A csillogókkal egykorú Sejtés, az ember ősregéje A fény honárul, melyet eddig Mint érthetetlén titkot ismerek Poros lapokbijl, elkopott betűkből, Csodás meleggel járta át szivem. Soká, soká merengve néztem A hit jelét, — galamb repült be hozzám Oszt, hervadáiit nem ismerő mezökrül A béke lombjait lehozván .... De fényes áliraiia köriből