Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-03-29

^ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rend kívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. ~ Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2* szerk. hivatalába küldendők. ^ 7 )K Előfizetési díjak. «' Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg; Gyula , ^ papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ Pápa varos hatóságának és több pápai, s p ápa­vidéki egy esületnek megválasztott közlönye. A feltámadás ünnepére i Elérkeztél hát isteni dicsőség nagy ünnepe szent húsvét! Te a világ számára viszahozott örök irgalom ragyogó felvir­radása, te az isteni ígéretek örvendetes beteljesülése; te a soha el nem múló keresztény élet mennyei kitavaszodása; te a mi testünk feltámadásának csalha­tatlan bizonyossága, te dicső, te szent, te isteni ünnep elérkeztél hát ismét! Oh mi méltóvá leltél te arra, hogy várvavárt jöttödön az egész világ örvendjen s ho­zsannát kiáltson az Úrnak, a ki szent fia által legyőzte a halált, s visszaállitá az emberiség számára az isteni fiúság b'ol­dog jogczimét, s feltárta előttünk, Isten teremtményei előtt az örök élet kapuit. Csodálatos jelenség, egy sir köré gyülekezik ma az egész világ; egy síi­lett az emberiség üj életének a méhe; egy sír lett az emberi szellem, a köz­gondolkozás megújulásának a bölcsője; egy sír lett az ókori társadalom elkor­hadt alapjainak, egész szervezetének, ösz­szes intézményeinek ujjá teremtője. Min­den, a mit az emberifaj erkölcsileg cso­dálatosat, gondolatilag nagyot, költésze­tileg fönségest, gyakorlatilag áldásosat alkotott, e sírban született. Pedig ez a sír üres! a kit abba halva lefektettek, nincs benne többé. Honnét hát az emberiségnek ezen megmozdulása, az érzelmeknek; intézmé­nyeknek átváltozása? Onnét, hogy a kit abba a sírba halva eltemettek feltámadott! onnét, hogy annak ereje által mi is feltámadunk! mert ez az észtani kapcsolat, mint ok és okozat fűződik egymásba, s az emberi értelem a boldog hit édes megnyugvásá­val emeli tekintetét, irányítja törek/ését a halhatatlanság titokteljes regiója felé. Beteljesült tehát a mit ős szülőnk Ádám az Isten által tett megváltási Ígé­ret sugalma alatt oly reményteljesen sej­tett! Beteljesült a mit Noe a borzasztó özönvíz örvénye . felett lebegve lelkében hordozott; beteljesült a miről Ábrahám a pusztában barangolva álmodott; betel­jesült a mit Izaiás évszázadokkal előbb látott, hogy az a sír dicsőséges leszen; beteljesült a mit Márta az ő bátyja Lá­zár sírja fölött zokogva rebegett: tudom, hogy én is feltámadok az utolsó napon; és végre beteljesült a mit az Üdvözítő Lá­zár sírjánál önmagáról mondott: ón va­gyok a feltámadás és az élet. A meg­halt és sírba fektetett Istenember halála után harmadnapra megnyílik az ég, hogy bizonyságot tegyen isteni küldetéséről, kiegészíti a menyei nyilatkozatok sorát, a melyeket a világ látott Bethleheraben., a Thábor hegyén, a Jordán vizénél, a tenger hullámain, a Kánai menyegzőn, a betegek meggyógyításában, a sokaság élelmezésében, i holtak feltámasztásában. Feltámadásának hirére a tanítvá­nyok lelkében föléled a hit, uj életre kel a remény, ós a sírból szerte áradó világosság és szeretet beragyogja Júdeát és Samariát, a Jordánt és a tengert, felgyújtja a Golgota és -Karmel csúcsait, és az idő rohanó sebességével összeölel­kezve befutja az egész világot, ós betölti a népek és birodalmak évezredeit. Jézus a feltámadott lesz az emberiség epedésé­ndc teljesülése, haladásának kiindulási pontja, ő lesz annak végczélja. Az ő sírja és az ő bölcsője oda helyeztetik a pol­gárosodás, a szabadság és egyéniség nagy történeti folyamának a közepébe, hogy ketté vágja a világeszmék folyásá­nak útját, s magyarázatot, értelmet ad­jon annak a történelmi kornak, mely az ő eljövetelét megelőzte, és magára vo­natkoztasson abban mindent, a mi az ő feltámadása után egész a mai napig kö­vetkezett. Mert ő az arczulvert, a meggyalá­zott, a felfeszitett, ő lett a világ büsz­kesége, öröme, dicsősége. Az ő sírjára niuta+-va, az ő sebeiből kiömlő vérre te­kintve mondjuk ellenségeinknek: ime megbocsájtunk! Az ő szeretetére gon­dolva kiáltjuk embertársaink felé, a sze­gények, az árvák, a boldogok, a gazda­gok, a koldusok és az urak felé: sze­retünk benneteket! Mindent a mit az emberi nagyság a földi élet történelmi folyamában tesz; azt az ő nevében, az ő isteni erejének mintegy kikölcsönzése folytán s az ő örök terveinek kivitelére teszi. Mózes az ő keresztje által öli meg a dögvészt. Dániel az ő hitében marad sértetlen az oroszlánok között. A próféták az ő benne való várakozás nagy ereje által eltelve uralkodtak ?, királyok és népek lelke' fölött. Nagy Sándor az egész keletet eltöltő isteni -hagyományok világossága által vonzatva vezeti hadát, hogy fel­törje kelet kapuit a ^Krisztus által majd "évszázadok múlva hozandó népek egyesülésének útját már előre is egyen­gesse. A római birodalom öntadatlanul önti intézményeibe a politikai egység felé való törekvés szellemével a vallási egység felé való törekvés szellemét. Oae­zár ugy mint Caracalla Jézus munkása, a keresztény eszme vak eszköze, Heró mint Diokletian, a római nép és a római császárok háromszáz éven át egyebet sem tesznek, mint egy óriási sírt ásnak, a kereszténység sírját. Es mi történt? ugyanazon császárok utódja, a kik ezri­vel kergették a keresztényeket a halál torkába, a kik három századon át ásták azok sírját, faragták azok koporsóját, ugyanazon császárok utódja Konstantin a nagy leborul a sír hatalma előtt, s imádja azt a Jézust, kit ősei üldöztek! Ugy tett a tudomány is, meg a bölcsészet is; évszázadokon át ostro­molta tagadásaival e sírt, kaczagta an­nak titkát, tagadván Jézus Krisztus lé­nyének isteni természetét, csodáit és fel­támadását s e tagadó tudás, ezen ka­czagó bölcsészet megszégyenül, megbukik Julián császár ajakán, midőn az felkiált: Győztél felettem te G-alileai! Igy alakult át az Ur feltámadása által a világ, igy változott át az embe­riség kereszténynyé, a melyhez fogható jogczimét az emberi méltó'ságra sem Athen demokratiája sem Róma törvényei adui nem birtak. A keresztény tudat mindin­kább fölvette magába annak a meggyő­ződésnek az erejét, hogy a megholt és sírba tett Istenember épen az ő feltá­madása által igazolta isteni küldetését, s igy lett az ő feltámadása a mi feltá­madásunk is a hit által, melyet vallunk és lelkünkben hordunk. A sír üres, Ő feltámadott! mi is feltámadunk! apátkanonok. A villamos világítás, — Konkrét ajánlat. — A vülamvilágítási és villamos erőát­viteli'telep fölállítására Egger B. és társa budapesti czég beadta Rév-Komáromban ajánlatát, melynek főbb pontjai a követ­kezők: Az engedély 40 évi időtartamra szól, oly föltétel mellett, hogy ezen idő alatt senki más hasonló telepet föl nem állít­hat. A telep fölállításához szükséges tel­ket a város teljesen díjtalanul engedi át. Az engedély időtartamának lejárta után az egész villamos telep egy annak ideién kiküldendő bizottság által meghatározott becslési árban a város részéről átveendő; azon esetben pedig, ha a város a villamos telepet az engedély lejárta előtt szándé­koznék átvenni, ezen átvétel más, utóla­gosan meghatározandó föltételek mellett történhetik. Az engedélyes vállalkozó az engedély terjes időtartama alatt a községi adó, pótlékok, illetékek, egyáltalában min­den a várost illető járulékok fizetése alól fel van mentve. A víllamáram egységárai a következők: A város ntczai világítására: a) egy 16 gyertyafényére]ü izzólámpa egész éj­jeli világításánál évenként 40 frt; b) egy 16 gyertyafény erejű izzólámpa fél éjjeli világításánál évenként 20 frt. Az ívlám­pák világítása óránkint a fény erősségé­hez képest 15, 23 és 30 krba kerülne. Ez egységárakban a felállítási ,és felszerelési költségek már bennfoglaltatnak. Magánosok részére: a) egy 10 gyer­tyafényű izzóláurpáért az áram óránkónt 2"5 kr; b) egy 16 gyertyaíenyerejűért4kr; c) egy 32 gyertyafény erejű izzólámpáért az áram óránként 8 kr. Az ívlámpákó te­temesen drágább. Magánosok tartoznak ezenfelül minden izzólámpa után évenkint — alapul véve, hogy a lámpák száma összesen 900—1000 darab lesz — 1 frt alapdíj fc fizetni. A villamárammérök után fizetendő évi bérletdíjak: 1 tiz izzólámpának megfelelő villaináram­rnérö után évenként 10 frfc, 1 huszonöt izzólámpának megfelelő vil­lamárammérő után évenkint 16 frt, 1 ötven izzólámpának megfelelő villám­áram mérő után évenként ... 20 frt, 1 száz izzólámpának megfelelő villám­árammérő után évenként ... 25 frt. A használhatlanná vált izzólámpák újakkal 1 való kicserélése, valamint az ív­lámpákhoz szükségelt széncsúcsok beszer­zése a. magánosok saját költségén történik. Magánosok villamos berendezéseinek az engedélyes vállalkozó vezetékeihez való hozzákapcsolása csak is a vállalkozó meg­hízott közegei által eszközöltethető. A felszerelési költségeket a magánosok tar­toznak viselni. A Székesfehérvári ügyvédi ka­mara közgyűlése. — Márczius 22. — A székesfehérvári ügyvédi kamara mult vasárnap d. e. tartotta évi közgyűlését Dietrich Szilárd elnöklete ulatfc. A gyűlés megnyitása előtt Páljf'ij Károly titkár bejelenti Kovács Endre felvételét az ügyvédi kamara lajstromába, ki ezúttal hiva­talosan kimutatta, kogy az egri ügyvédi ka­mara lajstromából kitöröltette magát. Utána az elnök pontban 10 órakor meg­nyitja a gyűlést, üdvözli a megjelent tagokat és jelenti, hogy Balogh Eerencz helyett, ki törvényszéki bírónak nevgztetett ki, Molnár Béla választatott be a választmányba. Erre felolvastatott a mult gyűlés jegyző­könyve. A jegyőkönyv hitelesítése ntán a sta­tistikai kimutatás mellőzésével Pálffg Károly felolvassa az ügyvédi kamarának az igazság­iigyministerbez jelterjesztendő évi jelentését, melyben a következő fontosabb dolgok foglal­tatnak. Még midig sok a panasz az úgynevezett ,,zngirászoh u ellen, a kik belekontárkodnak az ügyvédek hatáskörébe tartozó dolgok el­végzésébe. Ezt a „mesterséget", melynek meg­szüntetése a legcsekélyebb halasztást semtüri, leginkább a falusi jegyzők űzik, kik sokszor úgyszólván kényszeritik a község lakosságát, hogy ügyvédekre tartozó dolgok elvégzésével őket bizzák meg. A zugirászat teljes kiirtását a közigazgatási törvényjavaslattól várjuk és hisszük, hogy fog az állam módot találni an­nak beszüntetésére. A kir. táblák decentrálizátiójáuak meg van az a hátránya, hogy az egymással ellen­kező elvi határozatok mellett a jogegység még jobban felbomlik, mint ennek előtte. Ha kimondatott hogy az igazságszolgál­tatás a közigazgatástól elválasztatik, történjék ez ily módon kisebb ügyeknél is. Mert igy a törvény az adósoknak kedvez a hitelezők ro­vására. A kamara területén különösen a járásbí­róságoknál a kezelő személyzetet okvetlen szaporítani kell, mert ez a hiány okozza leg­inkább az ügyek elintézésének rendkívüli ha­logatását. Végre az ügyvédek azon jogos kívánal­mának kellene eleget tenni, hogy ne mellőz­zék őket a kinevezéseknél annyira és méltá­nyolják jobban e tekintetben érdemeiket. Több községben az ügyek elintézése rendkívüli halasztást szenvedett. Igy Vaálban két bírónak hiánya miatt az ügydarabok any­nyira felhalmozódtak, hogy a mulasztást csak nagy nehezen lehet majd pótolni. Moóron ugyanez történt az albiró felfüggesztése folytán s a járásbirö a legmegfeszitettebb szorgalom TÍRCZA. FELTÁMADOTT! Tűnik az éj sötét borúja, Hajnalpirban mosolyg kelet, Angyalkar zengi: Halleluja! Elet van a sirok felett; Győzött a jó, győzött az eszme; Bukott a gaz, örökre veszve; Koporsó zárja feltörött, Halálnak álma nem örök. Minden, de minden ezt susogja, Oh, ezt a rezgő csillagok: Ne félj lenézni a sírokba, — Feltámadott! Feltámadott az Istenember, Nem zárta el sírbolt pecsétje. Nincs itt az Úr! Hangzik a szózat! Halálnak lánczát összetépte. Üres a sir, üres a hely, Csak egy van: a fehér lepel. Örüljetek ti égi, földi, Isten kegyébe vett karok, ígéretét az Úr betölti: Az egyszülött feltámadott! Győzött az eszme, az igaz, szent, Nem a bünó a győzelem, Áz igazság fényes sugara Áttört a rémes éjjelen. A biín, a gazság szégyenülten És elbukottan fél, remeg, Szégyen, levertség sziveikben Az elbízott öröm helyett; Hallják a bűvös szózatot: Fel&äriott! Ti eszme-hősök küzdj etek Bátran, hiszen bukás nem ér, Küzdésetek nem czóltalan, És halhatatlanság a bór. Dicső példátok is lehet Jézus, a tiszta szeretet, Ki elvéhez hű maradott — S feltámadott! Te is, te sziv ne félj — dobogj Remény zászlója fenn lobog. A sziv kemény göröngyeit Dicsfénynyel vonja be a hit! Óh, áldva-áldjuk e napot, Melyen Jézus feltámadott! A KAKLTKK-ORA. Pihent a táj, — ezüstbe vonva —^ Levél se zörrent, szél se' játszott. A szunnyadó fehér akáczok Illatja szállt he ablakomba Befűszerezve kis szobámat. Világos éj volt ... Csend, némaság, ... az éjszakának Álmatlan őre: karcsú félhold Bámulta reszkető alakját Tükrén a tónak, elsimult habokban. Sosem felejtem azt az éjét: Régmúlt idők letűnt meséin, Jövendő, boldog, hosszú évek Édes talányin álmodoztam ... ' ' S a némaság, a csend ölén Elmélyedek a fényirásba, Melyet lehulló csillagok futása Az éjszakába rajzol, illanó Titokzatos jegyekkel ... és Egyszerre csak: — mi lett a csendbül? — Kakukkszó, furcsa berregés Zavarja álmaim; A vta kakttttos óra im; — Vajon ki fogja hinni ezt ? — Fejem fölött beszélni kezd. I Beszél az óra? Semmi kétség. Tisztán kivenni hús ütését: Kakukk' kakukk . . . Rövid az ut: Előbb-utóbb. A sírba fut. Kakukk, kakukk! Bolondos óra! —Gondolám »mosolygva— Beszéljen, üssön, amig ütni bír! . . . És folytatám az álmot: csarnokodba Repült a lelkem, örökéltü Hir. Ott láttam a küzdelmes béke hősét S a bősz csatáknak koszorús fiát, Terólad álmodám, dicsőség S habáraidról, vénülő világ! Agyam kigyúl, . . . szivembe' vágy szüleralik: Ajakról-ajkra szállni, mint rege . . . Oh százszor üdv neked, csodálva emlit Késő időknek hálás gyermeke, Magasztos eszmék zászlóhordozója 1 Neved világol, mint a nap — Nem nyughatik a vén kakukkos-öra És újra berreg, új ütésbe kap: Kakukk, kakukk . . . Rövid az ut: Előbb-utóbb A sírba fut. Kakukk, kakukk! E furcsa hang szétkergető az álmot S én főlocsudva összerezzenek; De csak néhány perez s újra visszaszállott Bűbájosabb színekben, mint elébb. Órával és kakukkal nem törődve ­Hogy jobban lássak, léhunyám szeipem; Kerestelek, ígéret édes földje, Kerestelek boldogság, szerelem! Fejem fölött a menny kitárul: Szobám virággal, fénynyel van tele;j S felém mosolyg münden virágbul Aranyos fürtű angyalkák feje. Reád lelek; szivek vigasztalója; Ligypelyhü fészek, hiv csalid! , , ­De beleszól a vén kakukkos óra És újra kezdi, régi, bús dalát; Kakukk, kakukk . . . Rövid az út: Előbb-utóbb ' A sirba fut. ; Kakukk, kakukk! Oda az álom . . . vége a varázsnak! Köröttem oly sötét lett hirtelen - . . Megdöbbentett e hang s az elmúlásnak Eszméje ködként szállt meg lelkemen. Oh hát csak festve vannak itt a rózsák? E fény, melegség, illat mind hazug? Az lenne hát a meztelen valóság Amit te mondasz, kis kakukk? . . . Az ifjúság ibolyás tavaszába Ősz bús avarja már ottan zörög ? Te volnál a teremtés koronája S nincs egy álmod se', fényes és örök! Te függő kérdés ezredévek óta Ki fog felelni, válaszolni rád ? I , . . Éjfélt ütött a vén kákukkos-óra — Minden ütése fájó hangot ád: -* " Kakukk, kakukk . . . Rövid az ut: i Előbb-utóbb t A sirba fut. ! Kakukk, kakukk! Fölpattanok. Haragra gyúltam. Ez ócska gép velem Játékot űz? Darabra tördelem. Feléje nyúltam És bámulám soká merőn: De összetörni még se volt erőm. Hisz régi, régi jó barátság Kapcsolja össze őt, velem. Gyerekkoromba mily örömmel Hallgattam én kakukkolását . . . Legyen hát sorsa kegyelem! Elállítom, — pihenjen inkább\\ És megfogám az ingát. ! - Csend lőn. De jaj! néni édes álmot Szülő magány: halotti némaság, A, sir magánya* melybe nem foganhat Más gondolat, csupán az elmúlásé. Elcsüggedek —-ijedve láttam Mint folynak össze lágy viaszként E gondolatnak kénköves tüzétől A földi férgek álmai. Az ősz lehetői borzadó tavasznak Sirámait ki hallja meg? Hol itt a ezé], liol itt a révpart? ... Kérdőjelekbűi áll e körbe' forgó Kihűtt golyók csapatja, melynek *Világ« nevet tálált a por fia ? . . . Vigasztalan bolyonga lelkem A kétkedés sötét odúiban Utat keresve ... Midőn a messze dóm keresztje Holdfénybe, glóriába vonva Becsillan ablakomba . . . Kit a beomló bánya éje Száz ölnyi mélybe eltemet, S egyszerre rálel a nyílásra, Amelyen át mosolygni látja A napsugáros, tiszta, kék eget; Nem tör ki nálam édesebb sikojba. Üdv! Üdv! a kérdés meg van oldva: Hallelujah! a sirba' nincs vég! Csak készülődés itt az élét . . . Lerázza majd a büszke lélek . A tér- s időnek ónhílincsét . . . Enyém a menny, örökre élek! Halleluja! a sirba' nincs vég! Eltűnt a köd, meghalt a kétely . . . Haliam a végtelenség Hullámainak morajj át . . , A csillogókkal egykorú Sejtés, az ember ősregéje A fény honárul, melyet eddig Mint érthetetlén titkot ismerek Poros lapokbijl, elkopott betűkből, Csodás meleggel járta át szivem. Soká, soká merengve néztem A hit jelét, — galamb repült be hozzám Oszt, hervadáiit nem ismerő mezökrül A béke lombjait lehozván .... De fényes áliraiia köriből

Next

/
Thumbnails
Contents