Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-01-11

Megjelenik minden v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre korüűkiíit rendkívüli számok is adatnak ki. Bér mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap j\ szerk. hivatalába küldendők, y/2 & gi Pápa város hajlós — \VL2< pfy Előfizetési díjak. \ Egy évre 6 frt - Fél évre 3 fi-t. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos 7 pétitsör térfogata ntán 5 kr, nyilttéfben 30 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bólyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések !t la]) kilnio hivatalába (Goldberg Gyula pápirkéréskedése, Főtér) küldendők több pápai, s p apa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Válaszul és megjegyzésül. A »Papai Lapok« ez évi első szá­mában »Az nj év és városunk* czim alatt yezórczikket olvastunk, mely a lefolyt esztendőt — a mint az fájdalom termé­szetszerű szokás — korholásök kíséreté­ben búcsúztatva, egyúttal a mult év bilan­ppát is elkészíti, konstatálva annak ked­vezőtlen voltát és "biztatva az líjeszten­d'it, hogy legyen különb az apjánál. Tökéletesen osztozom az utóbbi óhaj­tásban, habár tudom, hogy »ritkan jő jobb a rosz után,« de megvallom, eltér­nek nézeteim és tudomásom a czikktől azon dolgok némelyikét illetőleg, a melyek a czikkben póidakép-panaszkép felhoz­vák. És bár nem számítom magam azok közé, akiket a czikk végső bekezdése apQstrofál és munkára serkent, engedje meg mégis a t. szerkesztő ur, hogy a czikkre észrevételeimet megtegyem; nem árt, ha a város ily vitális érdekeit érintő dolgok több oldalról is megvilágittatnak. A mit a t. czikk a regale vált­sa g r 61 ir, azt megvallom nem értem *). Nem értem nevezetesen, hogy mire czé­loz a követkéz'5 szavakkal: »Azt hittük a regáléból szép jövedelmet tudunk csiuálüi; álmodoztunk ezrekről, melyek a város zsebébe fognak folyni, — s végül is megelégedtünk néhány forinttal a várt fényes jövedelmek helyett.« ííem értem t i. hogy a >regáiéváltságot,« vagy az 2-italmérési jövedéket« érti-e, mint a mely után ezreket vártunk és frtokat kaptunk, ám akármelyiket érti tévedésben van, mert a mit vártunk és várhattunk, azt tényleg megkaptuk mindkettőből. Mert nézzük — minthogy a czikk ezt emliti, a regal eváltságot, amely ügy tudvalevőleg egészon különböző a# italmérés jelenlegi hasznosításának ügyé­*) Czikkünk ezen része stiláris- hiba miatt több oldalról félreértetett. Megjegyezzük itt, hogy czikkiró a Tegale-váltsággal összefüggő italmérési jövedék bérbeadására czélzott. Hogy ezt lehetett volna-e jövedelmezőbbé tenni, hogy a bérlők első évi zárszámadása hiányt vagy fölösleget tüntet-e föl?- — azt mi sem tudjuk, nem tekintvén a bér­lök üzleti könyveibe; — czikkiró is csak a bér­beadás előtti reményekről beszélt, a minthogy Pápa város közönségének legnagyobb része nem 1500 —2000 írtról, hanem) jóval nagyobb összegről álmodozott amire bizonyára mindenki emlékezni fog. Szerk. tői. A regálé váltság ügye tudtommal igy áll: A város mint saját bor stb. mé­réseinek gazdája igényelt 40 ezer s néhány száz forint (a szabatos szám nincs kezemnél) kapott annyit a mennyit igé­nyelt; a kötvény a város kasszájában van, fizettek érte 1890-re kamatot 1851 frtot, s fizetnek annyit mindig. Tehát nem kelle megelégednünk kevesebbel mint a mennyit'reméltünk, s nem »forintokat* kaptunk, hanem majdnem »ezreket.« — (Csak 149 frt hijja). De van még váltság, helyesebben kártalanítás czimén a városnak tudvale­vőleg ezen tőkét majd megháromszorozó igénye ezenkívül, azon 117 ezer forint igény jelesül, a mely vitás közte és egyes igénylők közt. Az összeg itt sem kérdé­ses ; az állam megadta azt, a mire a tör­vény szerint igény lehetett, a mi vitás, — az igaz, hogy ez a fődolog. — az a tu­lajdonjog. De ez az ügy még javában bíróság előtt van, el nem veszett, s így az 1890. év lelkiismeretét sehogysem nyomja. Az elmúlt év e részben utódjára reményt hagyott, és pedig, úgy hiszik azok, ki ez ügyben a város közönségé­nek érdekeit képviselték, — jó reményt. Kívánjuk mi is tiszta szivünkből. Még­egyszer tehát: a regale váltság csalódás­sal nem járt. De tán a város által megszerzett regálé (italmérési) jog hasznosítása ? Tud­tunkkal az sem, mert a midőn a közön­ség az italmérési kizárólagos jogot 30 ezer forintért megszerezte, remélte, hogy azt be is fogja szolgáltathatni a kincs­tárnak, s marad is 1500—2000 forint haszna a kezelő városnak. Nem tartjuk ide irhatónak — jogunk sincs hozzá — azt, hogy mit eredményezett ez év, de annyit szabad mondanunk tán, hogy a bérösszeg be lett szolgáltatva, bár már ez első évben csapások érték a várost e regieben, — s valamelyes haszon is ju­tott, nem pár forintok, hanem, — hogy mennyi, azt minden képviselő megtud­hatja a számadásokból. A királyi tábla! Erről is lehetne beszélni, de elég legyen annyi, hogy ez a reményünk nem 1890-ben halt meg, hanem sokkal-sokkal régebben. »Meresz volt álomnak is, ne szóljunk róla többet.« TÁRCU KESETRtT LABDACSOK. Epigrammák. Modern hitelegyletek. Lelketlen népség, e knfár had csalja ki pénzed', Jlégis ily egyletnek egyre csak adsz te — hitelt; Oh jámbor magyarom! de mi könnyen visznek a jégre, S késő jajgatnod, már mikor — orra bnkol. Divatos párbajozok. Hogyha a tyúkszemeit letapossák: párbaj a vége! Aszfalt hőseinél ebbe' van a — becsület. Mert ily szempontból veszed azt, a mí szent a kebelnek: Sorsodat érdemlőn halj még a — tyúkszemedért. Egy Harpagonhoz. Pényes aranynyal telt erszényt büszkén fito­galsz te; Ámde a lelked üres, vágya — sivár nyereség. Hogyha nemes tettet gyakorolnál, volna szi­ved jó: Akkor lennél dtis, nem pedig ily — nyomorult! Schiller és Vörösmarty nyelve. Schüler, a nagy költő, egykor panaszolva ki* monda Azt, hogy a német nyelv hexameterje - - silány; Lám ez a barbár nyelv, melyet kicsinyelve le­néznek, Zengzetesen produkált nagybecsű eposzokat. Sk&ete %oÍKáw. Az indus genezisből. (BagaVeda-Gita, Jacollit stb. után.) L UKÁCSEK JÁNOS. Adglgavta patrlarotia legendája. Nem akarunk itt foglalkozni Vaivas­vata utódainak történetével, sem a víz­özön utáni patriarchák indus legendájá­val. Szerepelnek ezek az egész Keleten, tehát Egyiptomban is különféle változa­tokkal. Miből az tűnik ki, hogy Véda val­lási hagyományai elözönlötték az akkor ismert egész világot, tehát a zsidóságot is, ez sok tekintetben, amazok befolyása alatt állt, tehát nem vergődhetett föl egé­szen különálló, egyedüli helyzetre. Mózes sok ideig ólt Lévivel! . . . i^üiharminczhárom évig élt Izsákkal; Izsák ötven évig élt Semmel; Szem kilenczvennyolcz évig Mathu­zalemmel; MathazaUm pedig negyvenhárom évig Ádámmal. É szerint Mózes a világteremtésétől négy, a vizözöntől pedig két nemzedék által volt elválasztva. Megjegyzendő, hogy az Ádámot Mózestól elválasztó négy em­ber-nemzedék, a biblia számítás szerint, kétezernégyszázharmirczhárom évig élt. Átlag tehát egy emberéletre hatszáz esztendőnél több esik. Egyébiránt ez csak futólag van ide vetve. Az indus időszámítás szerint a viz­özön a tva-para, — youga, — az az: a vi­lág fönállásának harmadik korszakában zúdult le, tehátv a mi korszakunk előtt négy ezer évvel, s csak az ez után való században élt Adgigárta nafcriarcha Vaj­vasvata unokája. íme az Ábrahám törté­JVIár a tanítóképezde beszüntetése, — ha különben nem is nagyon súlyos csa­pás, — mindenesetre kelleinetlen ese­ménye az 1890-ik évnek. S mi, — ter­mészetesen nem ismerve a megszüntetés okait — nem is vagyunk hajlandók e veszteség felett igen könnyen napirendre térni. Mi, a kik élénken visszaemlékezünk azon időkre, midőn a főiskola 7—800 tanulójával nem csak kulturális, de va­lóságos közgazdasági tényező is volt, szo­morúan látjuk azt a decadentiát, a mely a főiskola népessége tekintetében észlel­hető, s azt, hogy e hajdan »kis egyetem,« hogy fosztja meg magát egy fakultásától, egy-egy kisebb fokú tanszakától, nem­csak kulturális tekintetben, de közgaz­daságában is vesztve ez által tej edelem­ben. Pápa város közönségével, daczára a vallásfelekezetek számaránya közti nagy különbségnek, évszázadokon át annyira összeforrott a főiskola, a közönség ér­deklődésének és rokonszenvének oly sok­szor adta 'jelét, hogy valóban kívánatos volna, ha az iskola fenttartó-testület mó­dot találna, arra, mikép a főiskola mű­ködési köre Mindinkább terjedjen, a szük­ségkép megszüntetett tényezők helyett mások létesüljenek, a főiskola díszére, s a város hasznára. A vasút — ott az igaz, hogy ke­resztül húzták némileg számításainkat, de talán meglesz és lehető lesz a repa­rálás. A vállalkozást ép az 1890 hozta meg, az eredményt meghozni rövid volt. A tébolyda elvitele felett igen na­gyon ne bánkódjunk, ha kivált sikerül megmenteni a megmenthető! A földmi­ves iskola — az igaz, hogy kissé eltá­volodott tőlünk, de reméljük, hogy sike­rül pártjára hóditanunk — nem sokára megtörténik a kísérlet — oly rokonszen­veket, a melyek biztosítják a létesítést. Hát a kötelességek a jövőre ? Mind helyes, mind igaz, mind kívánatos amit az újévi czikk e részben el,őad, de nem is vádolhatja senki a város lakosságát, hogy meg nem ragad minden alkalmat, a mely valamely előny nyerhetósére, vagy kereset-szaporulatra vezethet. De hát ha két olyan baj van, a miről üom igen se­gíthetünk. Az egyik, hogy nem akad vállalkozó tőke, a másik, hogy a Dunán­túl még mindig nem látszik segélyt igény­lőnek a hatairhasok előtt, Felső' Magyar­ország, az erdélyi részek kapják (hála isten, hogy. kapják) még eddig mindig a nagy-ipar telepeit, miránk még min­dig nem került a sor. Mindaddig tehát, mig a tőke — mely lenni Pápán is van, — nem lesz bátíabb, mindaddig másrészt, mig az intéző^ körök, nem lesznek ke­gyesebbek —,j aligha jutunk zöld ágra. Legalább) — bocsánatot kérek és hozzáteszem: szerintem — a város adós­ságainak convertálásától magától nein. Mert hisz mi lesz a couversio nálunk? Hitelező cserélés és némileg előnyösebb körülmények. A tőkével tartozunk, abból ugyan mi sem marad fen jövő czólokra, mert az adósság mind a régi. De talán a kamatból? Ma fizetünk kamatokban kerekszám 4800 frfcot, ha convertálunk — tegyük fel 5.8"[ 0-ra, fizetni fogunk 4640 frtot. Marad tehát + 160 frt óvenkint, tehát nem 15—20 ezer frt kamatja, amiből tehát nem hat, de legfölebb; egy földúl, iskola hely kerül ki, a kövezetre, vagy épen vízvezetékre is maradván 10 frt *) A conversiónak tehát momentán nagy előnyei niucsenek; mert 160 frt Pápa város háztartásában figyelembe sem jöhet. Természetes azonban, hogy mesz­sze kiható előnyei előtt senki sem huny­hat szemet, inert mégis csak. nagy do­log az,-ha én kevesebb járulékkal mint ma kamatomat rovom le, tőkeadósságo­mat is folyton csökkentem. Kétségtelen is, — egyébként kötött marsrutája is van erre — az 1891. óv a couversio kórdé­dését megfogja oldani. TJj jövödelmi források, pezsgő gaz­dasági élet, ez kellene nekünk; ilyen körülmények azután elviselnének egy kis adósságcsinálást is; mert az csakugyan *) A számitáí, különbözősége oka itt az eltérő eredménynek. Ha veszszük a konverziót mint pusz­tán kamatlejebbszállitást — czikkiró nem ismerte a beérkezett ajánlatok minőségét, — s a 80,000 frt után fizetünk a mostani 6% helyett •£'/,—5%-et. akkor igen is kijő a kérdéses 800—1000 irt, a melyre czikkiró czélzott. De ha a konverzió egy­úttal tőketörlesztéssel van egybekötve: akkor ter­mészetesen a kamat nyereség az illető határnapig nem lesz ily jelentékeny, ellenben annál jelentéke­nyebb a tőkenyereség, mert végül is bárhogy ve­gyük is, most fizet a város 80,000 frt után végté­len évekig 6%-öt akkor fizetne vagy 5%-öt Végle­ien évekig, vagy 5*/» százalékot 30—40 évig, s megszabadulna adósságától is.' Szerk. szomorú dolog, hogy a régmúlt zívata-, íos idők okozta 80 ezer frt adósság eny­nyire megbénít bennünket, akkor kivált, a mikor azon dolgok, a melyekre szük­ségünk volna, — de a melyekre jelenleg gondolni is alig merhetünk, — ezen nyolcvanezer forintnak háromszorosát is igénybe vennék. Adjon Isten boldog újesztendőt — mert adhatna, —* Pápa városának! 1_ • — Meghívás. A pápavidéki gaz­dakör nevében folyó hó 5-ére egybehí­vott értekezletből kiküldött bizottság a Pápán felállíttatni szervezett keményítő­gyár érdekében megbízatásában eljárván, a részvény társulatnak Pápán megjelent igazgatójával a módozatok megbeszéltet­tek.— Hogy tehát a bizottság küldetésé­ről a tisztelt gazdaközönségnek beszá­molhasson és a további teendők megbe­szélésére alkalmat szolgáltasson, megbí­zatást nyertem arra nézve, hogy a pápa­vidéki községek érdemes elöljáróit és.ál­tamk az összes gazdaközönséget a Pápán 1891 évi január hó 16-ik napján d. e. 10 órakor a városháza nagytermében tar­tandó ujabb értekezletre meghívjam. Mi­dőn ezt ezennel teljesítem: tisztelettel kérem a községek érdemes elöljáróit, hogy ez értekezleten a községeket képvisel­tetni és a tisztelt termelök is minél na­gyobb számban megjelenni szíveskedje­nek, hogy igy a gyár fölállítása ós abból a gazdaközönségre háromló előny bizto­sittassék. Pápán, 1891. évi január hó ,8-án. a kiküldött bizottság 1-elnöke. Felhívás az Eötvös alap orsz. tanítói egyesületének érclekében. A „Magyarországi tanítók Eötvös-alap­jának" gondozása, a mely ez ideig az „Orszá­gos képviseleti tanitógyülés" kebléből jiikül­dött bizottságnak feladata volt, az 189ü-ik évi aug. havában megtartott ÍV-ik egyetemes ta­nítói gyűlés alkalmával a „Vallás és közok­tatásügyi magy. kir. minister Ö Nagyméltósá­gának" helybenhagyó intézkedése folytán' az. „ÉÖtvÖs-alap országos tanítói egyesülétére" bí­zatott. * Az uj egyesület, a melynek "alapszabá­lyai a ÍV-ik egyetemes tanító-gyűlés alkalmá­val véglegesen megáílapittattak s a magas kor­mányhoz helybenhagyás végett felterjesztettek a ^Magyarországi tanítók Eötvös alapjá"-nak, a tanítók ezen eddigelé csak szűkebb körre netéhez hasonló, s Mózes előtt kétezeröt­száz évvel lejátszott legendái „Ganga országban egy Adgigárta nevü istenfélő ember élt; este és reggel az erdők tisztásába vagy oly folyók part­jaira ment áldozni, melyek vize önma­guktól tiszta." „És mikor az áldozatot bemutatta, s az isteni táplálók által a száját megmosta, egész lassan, csöndesen elrebegve a titok­szerii Aum szót, mely nem más mint Is­ten fölhívása, Savitri megszentelt hymuu­sáfc zengé, — ekként: „Bhonr! Bhouoah! Shouar.'" „Világok és termények Ura! fogadd el alázatos könyörgésemet; fordulj el a te halhatatlan hatalmad szemlélődésétől. Egyetlen tekinteted megtisztítja lelkemet ?" „Jöjj hozzám, hadd halljam szava­dat a levelek remegősében, a szent folyó hullámainak morajában, s Aoasathya (szent tüz) lángjának pattogásában!" „Lelkemnek szüksége van a Nagy szellemből kilövellödő tiszta lóg bészivá­sára; hallgasd meg világok ós teremtmé­nyek Ura, alázatos könyörgésemet!" „Bhour! Bhoiivah! Shouar!" .. . . „A te szavad szomjas lelkemnek sok­kal édesebb leend mint az éj könyei a si­vatag homokjának; sokkal édesebb, mint a gyermekét hívogató ifjlt anyának szó­zata." „Oh jöjj hozzám té ? Ai által a föld virágokban úszik, ki által megérik az ara­tás, ki által az anyák gyermekeiket szop­tatják, s a bölcsek ismerik äz erényt." „Lelkem szomjazik téged ismerni, s kibontakozni halandó burkájból, hogy él­vezhesse mennyeid boldogságodat, s elme­rüljön fényességedben (" Bhour! Chouvah! Shouar!" (Kivonat Sam-Vedából.) „Ezután a bölcs Adgigárta a naphoz fordult, melyhez mint Brahma legnagy­szerűbb teremtményéhez,) ilyen hyninust zengett: „Oh ragyogó és sugárzó nap! Eo­gadd el az általam a te erényeidet ma­gasztaló mindig kitűnő, ós mindig uj éneket!" „Méltóztassál elfogadni imáinat; su­garaid szálljanak le sivár lelkem látoga­tására, egy ifjú szerelmeshez hasonlag, ki futva fut kedvesének első csókjait el­fogadni." „Nap! ki a világot megvilágítod s kinek fénye minden dolgot gyümölcsö­Zesbe hoz: védj még engem." „Elmélkedjünk a te csodálatos, tiszta ós visszatükröző fényeden: hogy az vilá­gítsa meg és kormányozza értelműnket." „Téged á papok áldozatok ós szent énekek által tisztelnek oh szép, ragyogó nap . . mivel az ö értelmök Isten legszebb remekművét látja benned." „Éhezvén a mennyei táplálékot, alá­zatos imáim által szorgalmazom, a te drága és isteni ajándókidat! Oh fölséges és tündöklő iiap \" (Kivonat Rig-Yedából) „Ezen imák elmondása B az előirt mosakodás elvégzése után, a bölcs Jtcü^fi­gatia a nap legnagyobb részét, Véda tit­kos és mély értelmű könyvének tanulmá­nyozására forditá egy Pavaca (megtisztult) heVü szent személy vezérlete alatt, ki mär nein messze vala a hetven évektől, vagyis azon időtől, mqlyben .Isten igaz szolgája az erdők rengetegébe vonultj ott végzendő he a zárdai életek" „Mikor Adgigárta negyvenötödik évét betöltötte folytonos tanulmány ós ima kö­zött, tanítója az áldozat kezdetén egy ma­kula nélküli, virágokkal koronázott üszőt ajándékozott neki, mondván:" „Ihol az ajándék, melyet az Úr pa­rancsol adni azoknak, kik Véda tanulmá­nyát befeje'zték; nincs többé előadásaimra szükséged oh Adgigárta! most pedig gon­doskodjál egy Aurél, ki majd elvégzi sí­rodnál ama temetkezési szertartásokat, mik számodra Brahma örökboldogságát nyitják meg." „Atyám!- monda- hallom szavaidat s értőm azok jóságát; de nem ismerek asszonyt; s ha szivem szeretni vágyakoz­nék, nem tudja hová forduljon imájával." „Én éltet adtam neked az értelem által,' viszonzá Taoaca, most pedig éltet, adok a szerelem és boldogság által. „Leányom Taroady, minden szüzek fölött bölcseség és szépség által tündököl; születése óta neked szántam őt, szemei még soha semmi férfin nem akadtak meg, ós semmi férfi nem látta kedves arczát." „E szavak hallatára Adgigárta nagy Örömet érzett.^ „A brahmya-houta (nászlakoma) meg­tartatott, s a házasság is dvidjas szokása szerint megköttetett." „Az évek gyorsan folytak s misem Zavara Adgigárta és a szép Tarvady bol­dogságát; nyáj ok legszebb s legkövérebb volt, rizs, gabna ós sáfrányaratásuk min­denkiét fölülmulá." . „De boldogságukból valami hiány­zott ; nem volt gyermekök.'v -. '•' „Tarvady hiába zarándokolt Ganges szent hullámaihoz." v ; „Magtalanságának nyoíczadik éve. -T 2 • *"- •

Next

/
Thumbnails
Contents