Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-10-18
XVIII. éVfolyam. Megjelenik ^ m S^jj^j^^ 8 a r 11 a P* Közérdekű sürgős közlésekre korunkiut rendkívüli szamok ís adatnak ki. Bérmentetlen, levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak éU — Kéziratok nem adatnak vissza. 42. szátfh. Pápa, 1891. október 18: j Alapnak szánt közlem é it v e k a. lap " « saerk.-hivatalába kfildertdőfc Pápa A megyei törvényhatósági hízott, ság újjászervezése. 1 Az 1886-ik évi XXL t. cz. 96.-a értelmében a megyei törvényhatósági bizottságok tagjainak száma az 1890. évben, illetve az 1890. évi deczember 31diki állapot szerint a íblyó év elején történt népszámlálás eredményéhez képest a népesség arányában újból megállapittatni rendeltetett. Ezen munkálat a hivatkozott törvényezikk 24. §-a értelmében még a folyó év folyamán keresztül vezetendő levén, a megye bizottsági tagok száma a mi vármegyénkben is jelentékeny változáson megy keresztül és a 29. §. szerint változni fog az egyes választó kerületek száma és székhelye is. Általános a panasz, hogy a megye bizottsági tagok választásánál közöny mutatkozik; azért nagy feladat vár a törvényhatóságokra akkor, mikor az új választó kerületeket a törvény kívánalmainak megfelelően meghatározni hivatva lesznek; mert semmi sem képes annyira ápolni a közönyt mint az, ha a választóknak törvény adta joguk gyakorlata nem megkönnyítve, hanem inkább megnehezítve van. Már pedig a mi vármegyénkben a megyei bizottsági tagokat választó kerületek száma, székhelye és azokba a községek beosztása legnagyobb részben helytelen, s mondhatnánk igazságtalan, mi onnan ered, hogy a megyéknek az 1871. évben történt újjá szervezésénél a mi vármegyénkben az akkor szereplő politikai agitátorok fondorlatai miatt, nem azon szempont volt irányadó, hogy a választóknak szavazati joguk gyakorlata megkönnyítessék, hanem a választó kerületekbe a községek akként osztattak be — a székhelyhez való távolságra tekintet nélkül — a^ mint azt az akkor uralgó politikai többség érdeke hozta magával, s igy történhetett meg az, hogy például Marczaltő község 3 más választó kerületen keresztül utazva csak Csóthon gyakorolhatta választási jogát, Kádártának Márkóra, Borsosgyőrnek Salamonba, VáErőfizetési díjak. Egy évre 6 frfc r- Tél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 80 kr. A díj előre fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula i ^ papirkereskedése, főtér) küldendők. >^ étnek megválasztott közlönye. tak Szt.-Királyszabadjára stb. kellett menni, hogy választását gyakorolhassa. Helytelen volt az is, hogy a községek nem közigazgatási járásonként, hanem országgyűlési képviselő kerületenként voltak csoportosítva, holott azon ügyek, melyek a törvényhatósági' gyűléseken eldöntetnek, inkább az adminisztráczió és anyagi érdekközösség tekintetéből, mint politikai szempontból birálandók el. Veszprém megye az 1870. évi népszámlálás eredménye és az 1871-ben történt megállapítás szerint választott 201 bizottsági tagot, s ugyanannyi volt a virilisek száma is, mig most az 1890-íki népesség arányában 215 választott, s ugyanannyi virilis bizottsági tagja lesz megyénknek. A mult sajuos* tapasztalatain okulva tehát, melegen ajánljuk az intéző körök figyelmébe, hogy a községeknek választó kerületekbe leendő s küszöbön álló beosztásánál a politikai s egyéb tekinteteket félre téve, egyedül a választói jog gyakorlatának szabadságát és a jól felfogott megyei közérdeket tartsák szem > előtt. A görög nyeiv iskoláinkban. A dunántúli ág. ev. egyházkerület egyik előkelő tagjától, Andorka Gyula csurgói járásbirótól érdekes levelet kaptunk mintegy másfél hónap előtt, melyben azon megjegyzésünkre, hogy az anti hellenisták táborát Barcza Géza, a filhellenistákét pedig Andorka Gyula vezette, kijelenti, hogy ő nem barátja a görög kötelező tanításának, sőt ellenkezőleg szeretné annak végleges kiküszöbölését, de a reformot oly alakban, mint az keresztülvitetett, nem tartja helyesnek s azért ellenezte az anti hellenisták azon indítványát, hogy a görög pótló tárgyak tanítása hozassék be a soproni iskolába is. Az érdekes levelet az alábbiakban közöljük: „Már évekkel előbb, talán Fenyvessy Ferencz képviselő úrral egy időben a hazaisajtó terén a görög nyelv kötelező tanítása ellen tobbizben felszólaltam. .Gróf Csáky cultusminister ur reformactióját őszinte örömmel üdvözöltem. Meggyőződésem volt, ós ma is az, hogy középiskolánkban tanuló ifjúságunk túlterhelve van, — s egy holt nyelv kötelező taníttatásának kiküszöbölése csak előnyére váland tanügyi viszonyainknak, s ezén reform méltó gróf Osáky Albin cultus ministerünkhöz. De azt remóllettem egyúttal, hogy a reform keresztülvitele radicalisabb lesz, azt reméllettem, hogy a görög nyelv kötelező tanitatásának megszüntetésével nagyobb gond ós több idő forditatik a történelem és az élő nyelvek tanítására. Mert sajátságos társadalmi, s állami Viszonyaink folytán egyetlen egy művelt európai nemzet fiainak se kell annyi nyelvet tanulni mint a magyarnak. A német nyelv alapos tanulása majdnem élet és kenyér kérdés nálunk. Ezen felül hazánkat annyi nép-faj lakja, hogy az itteni idegen ajkú népek nyelvének elsajátítása is felette kívánatos. Evek óta küzdök az állami közigazgatás mellett. Nem csak érzem, de tudom is, hogy a magyar nemzeti egység, a magyar államiság megszilárdítására elkerülhetetlen a közigazgatás államosítása. De ezt kívánja a magyar democratia diadalra juthatása is. A vidéki particularisínus ellenében előttem mint politikai küzdelmeink legmagasztosabb czélja, az .egységes és démoeraticus magyar állam lebegett. Az állami közigazgatás ezen üdvös eredményét pedig csak ugy vélem elérhetőnek, ha a magyar faj legkiválóbb fiai a nemzetiségileg exponált helyeken alkalmaztatnak, s erre pedig szükséges, hogy ezen idegen ajkú népek nyelvének megtanulására alkalom adassék. Mégis, hogy ifjúságunk megismerkedjék az emberiség múltjával, a népek, államok alakulásaival, hogy behatoljon az évezredek múltjának, világába, megismerkedjék a korszakokat mozgató eszmékkel,, hogy ne csak az események egyszerű registrálásra szorítkozzék, hanem feltáruljon előtte az események oka is, — hogy évezredek történelméből levonja azon tanúságot, hogy egyének, népek és államok csak is a törhetlen hazafiúi érzelem, szabadságszeretet, tiszta erkölcsök és férfias jellem összehatása alapján lettek nagygyá ós dicsövé, — ennek elérésére szükségesnek tartom a történelemnek alaposabb tanitását. Ea a görög nyelv kötelező tanitatásának eltörlésével tehát azt remóllettem, hogy a görög nyelv helyébe lép az élő nyelvek ós a történelem alaposabb tanítása. A cultusminister ur által a görög nyelv helyébe kijelelt tárgyakat én a mi sajátságos magyar nemzeti viszonyaink folytán nem tartom teljesen szerencsés választásnak. És reméllem is, hogy gróf Osáky cultusminister, a ki valdói reformátori szellemének, s önállóságának annyi kiváló jeleit adta, nem is áll meg megkezdett reformjával, s a görög nyelv helyettesítése a. most kijelelt, tantárgyakkal nincs vég-, legesen eldöntve. Tehát ón nem vagyok merev hellenista,— hanem óhajtom a reform tovább és radicalisabb fejlesztését, s azért a rövid időre terjedő halasztást, melyet a tanügyi bizottság javasolt ezen fentebb elmondott nézeteim folytán nem tarthattam hátrányosnak, különösen hozzá kellett járulnom a bizottság javaslatához azért is, mert a helyi ós pénzügyi viszonyok által lett az indokolva. Hiszem, hogy rövid idő alatt a középiskolai tanügyi rendszer megállapítva leend, — gróf Csáky cultusminister ur reform programja kidomborodik: akkor habozás nélkül kell öt követnünk, de experimentálásokra nekünk protestánsoknak nincs pénzünk." Arczkép-csamok. (A szabadságharcz emlékeinek kiállításából.) Ragyogó idők, fényes történetünk legdicsöbb napjai hová tűntek el? A multak emlékezetéből mit őriz a kegyelet ? Nagyon jól van az, hogy e kérdésekre nem hiányzik a kielégítő felelet. Hiszen szomorú jelenség volna, ha panaszkodnunk kellene, hogy nem kelt már érdeket az, — mi összefügg nagy férfiak cselekedeteivel, nagy idők eseményeivel..Nem- érdemel tiszteletet, ki háládatlan tud lenni. A szabadságharcz emlékeiből a fővárosiján rendezett nagy érdekű kiáilitás sűrű látogatottsága is igazolja, hogy a szivekben ól a kegyeletteljes megemlékezés a korszakalkotó nagy napokra, melyek eseményei lelkűnkhöz vannak nőve. Igen, egyetlen hazafinak sem szabad elmaradni e páratlanul gazdag kiáilitás megtekintésétől, mely képzeletünkbe visszavarázsolja történelmünk fényes korszakát. Dicső események, nagy és hős alakok elevenednek meg lelki szemeink előtt. Drága emlékek csoportosított sorozatát szemlélhetjük, melyek kegyeletre intenek. A kiállításnak minden részlete, minden tárgya méltán veszik igénybe a figyelmet. A sok részlet közül méltán emelkedik ki a szabadsághaz szereplőinek arczkép-csarnoka. E nemben a kiállítás pá-, ratlanul gazdag. A szerepet játszott fér- , fiak közül alig van, kinek arezmása hiányoznék. A szó szoros értelmében párja nélkül való. az erkélyes Kossuth-teremben látható gyűjtemény, mely a lángoló honszerelem nagy alakját, a szabadságharcz dicső vezérét: Kossuth Lajost ábrázoló képekből áll kizárólag.. Több mint 250 különféle képben van itt megörökítve nagy hazánkfia. Olajfestmények, szinesnypmatok, réz- és fametszetek, fotográfiák számos változatban, hímzett és faragott művek ábrázolják történelmi alakját.- Látjuk őt, mint szónokot a képviselőházban, ki a szó varázsával lebilincseli s azután ellenállhatlanul magával ragadja hallgatóit s feltűnik előttünk magasztos alakja a mint buzdítja, lelkesíti a népet igazsága védelmére. Kossuth amerikai diadalutjának részleteit is több kép örökíti meg, otthonában, családja körében, minisztertársai közt szemlélhetjük öt. És azután látjuk megszemélyesítve az aggastyánt, ki száműzetésben, távol nemzetétől bár, de lelkének minden szálával azért hozzánk van fűzve, s szivének minden dobbanása nemzetéé. Egykorú olajfestmények ábrázolják az első magyar felelős ministerium tagjait. Batthyány Lajos gróf miniszterelnök férfias alakját, Esterházy Pál herczeg kühügyminiszter szellemes arczát, Eötvös.József báró, Széchenyi István gróf, Deákj Szemere, Mészáros, Klauzál minsztereket' olajfestmények tükrözik vissza. Szerfelett érdekes gyűjtemény az 1848—-49-iki képviselőház tagjainak arczkép-csarnoka, — Mindannyi egykorú rajz Kerntől. A hősök közül, kik karddal kezükben vivták a harezot a szabadságért s kik közül annyi sokan szenvedtek vértanúi halált, számosan vannak festményekben és rajzokban megörökítve. Görgey, Bem, Damjanich, Guy on, Klapka, Perczel Mór, Leiningen, Dessewify stb. stb. arczkópei sokféle változatban láthatók. Nem hiányoznak az ellenfél vezérembereit feltűntető arczképek sem. Windischgrätz herczeg, Jellasich bán, Weiden báró, fíaynau ós táborkara, a Budavárát védő Hentzi, Götz, ßadeezky, Berger stb. osztrák tábornokok mellett Paskievitsch orosz fővezér, Grabe orosz tábornok, Knicanin szerb ós Húrban tót felkelő-vezérek arczkópei is láthatók. Érdekes kép az, mely' az elesett osztrák tábornokokat tüntetTÁRCSA. EZEB. ÉY ÜHKEPÉK Népek atyja! esdekelve kérlek: Szánd meg, oh szánd ezt a büszke népet, S add meg néki, add meg a jövőt; Hadd mehessen be az új világba, S teljesedjók régi, régi vágya, Mit reménye a szivébe szőtt. Vétkezett a múltban és jelenben, De irgalmad — äz meg véghetetlen .. . Ah bocsáss meg hát azért neki! Hisz megbánva, megsiratva vétke, Keservesen bűnhődött meg érte; Szeme most ís könynyel még teli. Hisz tudod, hogy félvilágnak népe Mártogatta tőrét a szivébe, Vérözönbe, lángba fojtva őt; Fogyva kelt a füstölgő romokból, A magáén bujdokolva orvul, Ahol ur volt a nagy vész előtt. Védd meg ot, ah védd a megfogyottat, Kit a kétség búja ugy szorongat, Védd meg öt óh népek Istene! Hogy a vadság szót ne dúlja, hányja, S ne borítsa el a népek árja, Ki a létért annyit szenvedé. Tartsd meg o% tartsd régi jellemében, Legyen olyan hős, vitéz, mint régen, S hű te hozzád, mint volt egykoron: Hogy tevéled menjen a jövőbe, És amint megy, tor, halad előre, jjFény ragyogjon minden kis nyomon. Oh te Isten! te a népek atyja! Ki a szívet a kezében tartja, Toad magadhoz zaklatott sxivéts Hogy az erkölcs, az a tiszta, régi, Legyen ismét vezetője néki, S nagy tettekre birjon kelni még. Ah én kérlek, könnyhullatva kérlek, Adj e népnek még sok ezer évet, S küzdelmében támogasd, vezesd; Add meg néki, add hogy egyetértsen, S ne vegye meg kínos szenvedésen, A miért a szive, lelke esd. Epizódok 1848|49-ből. m. Szentgyörgy-napi hordozóskodás 1849-ben. Áz uj lakbérleti szabályok megalkotása előtt Pápán ember emlékezet óta Szentgyörgy-nap volt a tavaszi hurczolkodás ideje. A közönségesen kivül, az 1849-ik évi Szentgyörgy napja körül szemlélői voltunk egy rendkívüli •, nagyobb hurczolkodas, köznyelven: hordozóskodásnak is, mely a közönségestől annyiban különbözött, hogy nem a lakosok között s nem is a városban, hanem azon keresztül, lovon, gyalog és kocsin történt rengeteg podgyászszal, — értem az osztrák hadsereg egy részének visszavonulását, mely akkor itt közérdekű esemény volt. Ezt, s annak előzményeit szándékozom, mint szemtanú, vázlatosan leírni. A Veszprémben székelő császári biztos B. Fiáth Ferencz — Mn^mfi||öd|se folyamán tanúsított tapini^tcl8^-'^ n '!^|Bh humánus bánásmódja közéh>meressél tá^ lajkojaítt — ápril elején %i^%^fi-^0^ összéntvá Veszprémbe a nte^éii&í^^v egyik tagja valék, s attól egy jol átgon~ dolt terjedelmes beszéddel búcsút vett. Nem fejezte ki ezt ugyan világosan, hanem szavai, hanghordozása és arezvonásai azért elárulák azt, hogy beszédje búcsúvétel jellegével bir. Ö egyszersmind Zala vármegyének is cs. biztosa levén, mint monda, oda volt menendő hosszabb időre, távozása előtt azonban a tisztikarhoz jóakaró figyelmeztetést kivan — úgymond— intézni, annak az ő távolléte alatti magatartását illetőleg, s komolyan intó azt, hogy bármi fordulatot vennének is netalán időközben az események, s a magyar fegyverek pillanatnyi sikere mutatkoznék is, ez által a tisztviselők el ne ragadtassák magukat, hanem maradjanak meg a rendes kerékvágásban, s minden extravagantiaktól óvatosan tartózkodva, egyedül hivatási teendőik teljesítésére fordítsák figyelmüket, mi által e viszontagságos időben, magukról és hozzátartozóikról minden bajt elháríthatnak. Ekkor már elszivárgóit ide is a tavaszi diadalmas hadjárat híre, s igy gondolhattuk: „hányat ütött az óra!" 1 Már Szentgyörgy napot megelőzőleg szállinkóztak Veszprém felül jött egyes osztrák katonák Pápán keresztül, podgyászos szekerekkel és vezetéklovakkal, s ily karavánok azután naponkint érkeztek városunkba, honnét rövid időzés után leginkább Sopron felé távoztak; végre azután egy napon uzsonna tájban jött a hurczolkodás zöme, mely két nagyobb csapat granicsárból, igen nagy számú hadi társzekérből és vagy 10-^-12 féle gyalog-, ezered romjait képező kisebb csapatokból* áilott, sok tiszttel, a kik' közül számos, sebesült szekereken lett szállítva; Ugyancsak szekereken ]b^KB^|^p^^^^^!^ gári egyének szintén szaporiták a menekülök számát. Különösen meglepő látványt nyújtott egy 40 egyénből állott lovas katonabanda, mely után csupán 17 vagy 20 katona lovagolt, hogy a többi, úgy a sokféle gyalog ezeredek legénysége hova lett, s hol és mikor érte azt a szétrobbantó katasztrófa, azt akkor még nem tudhattuk meg. Majdnem felesleges említenem, hogy az egész város népe talpon volt, és hullámzó sürti tömegekben lepte el az utczákat, de inzultálás nem fordult elő. Hogy azonban e ritka látványosság mily hatással volt a kedélyekre, azt nem csak a szemek és arezvonások árulták el, hanem a tartózkodás nélkül hangosan kifejezett megjegyzések is tanusiták. A menekülő hadat Gruber nevü tá* bornok vezette, ki pápai származású levén, szüleinek sírjait a temetőben felkérésé. Beszállásolva csupán a sebesült tisztek ós hozzátartozóik lettek, a többi népség pedig óvatosságból együtt maradva, a mostani honvédhuszár laktanya— akkor camerális major — tágas udvarán, hova a társzekereket is bevontatták, tölte az éjet, más nap korán reggel azután harsogó zenével — mint ha csak egy diadalmas sereg lett volna — a quodlibetszerü egész csapat a czelli uton eltávozott. Ha akkor csak egy pár száz honvéd és huszár vetődik erre, ezen csüggedt hadat — vélhetőleg nagy értékű — pödgyászával együtt, talán vérontás nélkül is kézre keríthette volna. , . -Eztí-nescezte el akkor a pápai nép ^zentgyör^-kaíjÉ : Íu)rdozóskodás a-n%k. fii. Sltattonfaívaij, &te&. • V" J?*' * ' ' *James Brown házassága. — Amerikai történet. — Addye Bloddett fölszisszentett, s finom tűvel megsértett ujjacskáját piros ajkaiba véve, igyekezett fájdalmát enyhíteni. ' •— Bizonyosan megint James úrra gondolt, kisasslzóny? jegyzé meg a fiatal míss mamája, szemüvege alól Addyera pislogatva. — Most épen nem, anyám. — Most — nem. Tehát máskor mégis?... -v- Igen gyakran. Hiszen ön tudja: nagyon szeretem. — Ugy? És ón mégis ajánlanám, ha lemondana róla. Annak az urnák semmije sincs. Állása sem életrevaló ... Kegyed csak nem akarja őt eltartani kézi munkájával? Várjon még kicsikém, van ideje a fórjhezmenetelre. Bloddett asszony megigazitotta pápaszemet s leányát magára hagyta. A kis Addye szomorú arczára egy pár könycsepp gördült, homlokán a bánat felhője borongott. Az ajtón kopogtattak. James Brown lépett be, vidám arczczal. i Addye karjai közé repült s elfelejtó könynyeit. — Örömhírt hozasz? — Valóban, kedves Addye. Nagyszerű eszmém van. — Eszméd ? Csak — eszme ? — Ugy van. De bizzál bennem, okvetlen gazdagok leszünk, nemsokára, s akkor . . . De sok időt nem. tölthetek, utána kell a dolognak látnom. Nézd, ezt hoztam számodra. Jól megőrizd!
