Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-10-18

én fel, köztük Zichy Ödön gróf alakja is szerepel, kit Görgey végeztetett ki. A szabadság lánglelkü dalnokát Pe­tőfi Sándort is számos festmény és rajz ábrázolja. Van a kiállításban egy fiatal­kori arczképe, mely Jókai, a költő kor­társának s benső barátjának állítása sze­rint a leghűbb rajz, melyet Petőfitől ed­dig látott. Igen szép festmény ábrázolja a gróf Károlyi huszárezred tisztikarát, me­lyén az egyes alakok j ól vannak eltalálva. Szép és hü kivitelű kép Than Mór fest­ménye is, mely Görgeit egész táborkará­vál tünteti fel Vácznál, a július 2-iki ko­máromi csatában való megsebesülése után. Gábor Áron őrnagy, a hires ágyu­öntö székely érdekes arczképót is láthat­juk. S a kiállítás minden látogatója bi­zonyára érdekkel fog megnézni egy 1848­ból yaló rézmetszetet, mely Sáfrány sajó­kazai ifjíVfc tünteti fel, ki papnak késztilt, de a szabadságharcz kitörvén, fegyvert ra­gadott ő is. Mint tüzértiszt Alsó-Zoltánál az orosz elleni harczban rendkívül kitün­tette magát. Hanem hosszú sorozat volna felsorolni mindent, a mit felsorolni kel­lene. A kiállítás gazdagságáról és nagy műbecséröl beszámolni szűk keretben nem lehet. Köteteket kellene teleírni, a kí tel­jes ismertetésére és méltánylására vállal­koznék. Valóban óhajtandó, volna, ha a sza­badságharcz emlékeinek kiállítása többé •be sem záródnék s ez nemzeti közkincs­ként állandó múzeummá alakulna át. A kiállítás ujabban az olmüczi volt foglyok arczkópeivel is gazdagodott. A teljes gyűjtemény arczképeit Tóth Ágos­ton m. kir. osztálytanácsos és honvédez­redes festette. Sa-t&adíj- tatamit. Levelezés. Veszprém, 1891. okt. 11. Tisztelt Szerkesztő Úr! Talán nem lesz érdektelen, ha becses lapjának olvasóival egyet mást tudatni fogok azon ünnepélyességről, mely e hó 11-én Vesz­prémben lefolyt. A mondott napon reggel 5 órakor a szent Benedek hegyen felállított mozsárágyuk jelezték, hogy ős Veszprém város lakossága ma nagy napra virradt. A ragyogó színben kelő nap ís hozzá járult az ünnepély méltóságá­nak emeléséhez, a mennyiben ezen a napon oly melegen lövelte felénk sugarait, akár csak augus tusban. Azonban térjünk az ünnepély elbeszélé­séhez; nem kevesebbről volt szó Veszprémben, mint a kijavítás alatt levő tűztorony gömbjé­nek és magyar koronának a torony tetejére leendő újbóli feltevéséről. Az ünnepély sorrendjót megkezdte a város képviselő testülete, mely a fellobogózott városház dísztermében a polgármester elnök­lete alatt pontban 10 órakor az összes városi képviselők jelenlétében diszközgyülóst tartott. A polgármester igen szép beszédben megnyitotta a gyűlést, elmondván, hogy ezen gyűlés egyedüli tárgya leend a vigyázó to­ronyra a gömb és korona elhelyezése. Beszéd­jének folyama alatt a polgármester bemutatja a gömbbe elhelyezendő réztokot, és az abba helyezett ezüst, illetőleg réz pénzek egy egy darabját. Ennek végeztével Víkár városi fő­jegyző ismerteti szintén a gömbben elhelye­zendő emlék okiratot, kijelenti, hogy ennek részletes tartalmáról a nemzeti kaszinó erké­lyéről lesz szerencséje beszélni, kéri az elnöklő polgármestert, a mostani díszközgyűlést zárná be azzal, hogy kéressenek fel az Összes jelen­levő képviselők, mikép a városházától testüle­tileg vonuljanak a székesegyházba, hol ez al­kalomból isteni tisztelet tartatik. -Mielőtt pol­gármester a gyűlést bezárná, Bosenthal Nán­dor városi képviselő indítványozza, kéressék fel Szabó Imre országgyűlési és városi képvi­selő a kaszinó előtti téren a diszbeszéd meg­tartására. Szabó Imre megköszöni a megtisztelést, késznek nyilatkozik a diszbeszéd megtartására. A gyűlés tartama alatt a képviselők között szétosztatott Kémenes Ferencz kanonok ur ál­tal ez alkalomra irt gyönyörű költemény, mely költeményt ezen lap tárczájában ismer­tetünk. Ezzel a díszközgyűlés véget ért. Ezután a veszprémi önkéntes tűzoltó egyesület zenekara kísérete mellett a virágok­kal díszített magyar koronát és gömböt a nemzeti kasinó előtti térségre vitték, a. képvi­selők pedig templomba vonultak. Istenitiszte­let végeztével Ródey kanonok két káplán kí­séretében megjelent a kaszinó előtt; megható szavakban emlékezett meg a tüz-, illetőleg vi gyázó torony feladatáról, intvén az egybese­reglett és ezerekre menő közönséget a békés együttlétre és isteni félelemre, megáldotta a koronát és gömböt és ezzel az egyházi szer­tartás veget ért. Most Szabó Imre országgyűlési képviselő jelent meg a kaszinó erkélyén és a tőle meg­szokott gyönyörű beszédben kezdé fejtegetni a mai nap ünnepét. Egy magyar költő, ugy mond Szabó, azt irja, hogy a világ összes népénél nincs oly nagy mérvben kifejlődve a hazaszeretet, mint a magyarnál és egy ország­ban sem áldoznak annyit a haza oltárára, mint nálunk, mert ennek a hazának minden szem pora vérünkkel van megpecsételve. Ezen áldozatkészség tette nekünk lehetővé, hogy ezen ős időktől fön maradt tornyunkat az utó­kor részére fentarthatjuk. Továbbá felhozza Szabó Imre, hogy nincs nekünk veszprémiek­nek okunk a jövő iránt aggodalmaskodni, mi­vel Veszprém városa két oly kitünö egyéni­séggel dicsekedhetik, mint ritka más város, egyik Vóghely Dezső kir. tanácsos alispán, ki nekünk azzal, hogy vármegyeházat építtetett, a vármegye szókhelyét örök időkre biztosí­totta. A másik Ruttner Sándor, kinek a mi városunk rendezett anyagi viszonyait köszön­hetjük és kinek tapintatos eljárása folytán az eddig csak VI osztályú főgymnasiumunk VIII osztályra kibővítetett. Mindezeken kivül még sok szép és hasznos létesült már városunkban. Szabó Imre remek beszédjére következett harsány éljenzés lecsillapodása után Vikár fő­jegyző ismertette az emlékokirat rövid tártai' mát és megjegyzi, hogy ez terjedelmes voltá­nál fogva felolvasásra nem alkalmas, hanem az ki fog nyomatni és á közönség között szét­osztani. Ezután Veszprém város polgármestere Kovács Imre tartotta az ünnepély bezáró be­szédjét. Beszédjének folyama alatt ismerteti a közönséggel a vigyázó torony történetét. Ennek végeztével a koronát és gömböt a vigyázó torony alatti térségre vitték, hon­nan emelő gép segélyével először a gömb és azután a korona felhúzása történt. A torony legfelső csúcsán Kéz ácsmester két fia állott ós a két fiatal ember végezte fönt, szédelgő magasságban az elhelyezést. E közben a to­rony erkélyén elhelyezett czigány zenekar és a tűzoltók zenekara játszottak szebbnél szebb darabokat. A gömb és korona szerencsés elhelye­zése után a két fiatal ácslegény a torony leg­magasabb tetején egy vékonyszál deszkára lép­vén, a közönség felé fordultak és az egyik egy boros üveget, a másik pedig egy borral telt poharat vévén kezébe, éltette Veszprém város közönségét, a püspököt, fő- és alispánt, káptalant, polgármestert stb. Időközönként a gyermekek közé vagy 600 pereczet dobáltak és ez valóságos harczot idézett elő ezek között Ezzel az ünnepély délután egy órakor véget ért. Végül még megjegyezzük, hogy a most kijavított torony régi török mecset volt és csak vagy kétszáz évvel ezelőtt lett toronynyá átalakítva. Diego levele a Szerkesztőhöz. Hogyan került Pilatus a credoba? azt értem. Hanem hogyan került az én tárcza­czikkem a vonal fölé, tudós vezérczikkek tár­sáságába? talány volt előttem, s törtem a fe­jemet a megfejtésén. Már már azt hittem, hogy volt valami okos dolog abban a czikk­ben, s szinte nagyot nőttem magam előtt, hogy kezdek konyítani a vezérczikk íráshoz, mikor Oedippus barátom — egy telivér kor­mánypárti — egészen máskép fejtette meg a talányt nagy szomorúságomra. — Te szerencsétlen Diego! szólt ő, tu­dod-e, hogy két Damokles kard függ fejed fölött, azaz, hogy egy Gajári és egy Uzselácz kard fog folspékelni a „Kivándorlók" czimü ellenzéki, izgató czikked miatt. Hiába mon­dod, hogy „untauglich" vagy a párbajra. — Nem használ itt semmiféle „immunitás. 11. Sohasem hittem volna, hogy a tisztelt szerkesztőség igy kelepczébe vive vesztemre tör­jön. Schöne Behandlung! Látom, hogy most már okvetlen né­metté kell lennem. Három napon át nem ízlett semmiféle étel, három éjen keresztül nem enyhített sem­miféle kedves álom. Sötét gondolatokkal zár­tam le szemeimet, rémes álmákból ébredtem föl. Végre is egy furcsa párbajhistória adott vissza az életnek. A negyvenes években volt egy bonvivant compánia Veszprémben. Akkor még nem ütött be a magyar embernek sem a szőllejébe, sem az erszényébe a filokszéra. Vígan bujdosott a pohár, vigan hangzott a dal, vígan futott a pagát. Volt annak az érdemes társaságnak a többi között tagja egy paptanár és egy hu­szárkapitány. Katona meg a pap jóbarátok voltak, egyszer mégis összevesztek. — Hány éves pap vagy már? kérdi já­tékközben a kapitány. — Több mint Jiarmincz, válaszolt rö­viden S. — No ennyi idő alatt sok istent meg­ettél, csodálom, hogy magad is istenné nem lettél. — Hát te mióta vagy katona? — Bizony már egy negyed százada lesz annak. — No ennyi idő alatt sok marhahúst megettél, nem is csodálkozom, hogy ilyen mar­haságokat hadarsz össze. A kapitány dühös lett és dictum-factum párbajra hivta ki S.. t. S. pedig elfogadta a kihívást avval a kikötéssel, liogy mint kihívott fél ő gondoskodik fegyverékről. Egy édes csókkal zárta le James kedvesének ajkait és gyorsan távozott. Addye nyugtalanul nézett utánna, még valamit akart vele közölni, de már késő volt. Az ajándékot nézte meg ezután. Mi lehet az ? Egy kis papir, olyanforma, mint egy bank-utalvány. De nem az. A szöveg felvilágosítást nyújt min­den bizonynyal. Olvassuk csak: „Sors­jegy, 942. szám. Nyereménytárgy: James Brown. Kora 25 év. Termete daliás. Haja: dús-szőke.' Fogai: épek. Modora; meg­nyerő, stb. Ara: két dollár. A húzás ha­tárideje: f. évi július 31-dike, a „Park Hotel"-ban déli 12 órakor." — Ah, a szegény James kijátszana magát.. . De váljon én nyerem-e meg? Ez nagy kórdós. Azaz: kétséget sem szen­ved, hogy én nem nyerhetem meg, ezzel az egy sorsjegygyei. Bizonyosan lesznek, kik tízet, húszat, talán száz darabot is vásárolnak. Miért nem adott nekem száz darabot ? Oh, a fukar James 1, . . Le kell mondanom róla, hiába! Pedig meghalok, ha övé nem lehetek. Másnap minden hírlapban a követ­kező hirdetés volt olvasható: „Én, James Brown, nősülni vágyó, ifjú ember vagyok. De pénzem nincsmelylyel valamihez kezdhetnék. — Elhatároztam tehát, hogy magamat kijátszatom. Azon hölgy férje leszek, ki sorsjegyén megnyer. Ma és hú­zás idejéig mindennap a „Central-Park u­ban fogok sétálni, divatos öltözetben, vál­lamon piros szalaggal. A ki meglátni óhajt, szíveskedjék ide fáradni ... Egy sorsjegy ára két dollár. A húzás határ­^^iV^lCojada&om sem-k^íí,! hogy kitűnő férj leszek, s boldoggá fogom tenni nőmet." Mit? bezzeg tömve volt a sétahely mindig, a legkülönbözőbb rangu-rendü hölgyekkel, kik mind James látogatására jöttek; a kik aztán megösmertók, sorsje­gyet is vásároltak rögtön, a ki szerét te­hette: minél többet. Vesta Ryce asszony (koros hölgy létére) száz darabot tartott meg. S midőn e pazarlásért némelyek megrótták, azt felelte, hogy neki joga van James úrhoz, több mint másnak, mert évek óta szállásadója, bár nem látott tőle egy árva fillért. Igy legalább lekvitteli vele az adósságot; noha reméli, hogy For­tuna istenasszony is kedvezni fog neki é játékban . . . Azt nem szükséges elmondani, mit szenvedett akis Addye, mig a húzás napja elérkezett. James meg se látogathatta, nem volt rá ideje. Addye pedig nem bírta,, magát rá­venni,.,, hogy csak egyszer is elmenjen a „Central-Park"-ba; nem akart tanuja lenni annak, hány epedő szem kiséri útjában az ö reménybeli vőlegényét. Végre is a húzás napja felderült: a sorsjegyek elkeltek az utolsó darabig. James zsebrevágott vagy 10.000 dollárt. Szerencséje meg volt alapítva. .. A hotel nagyterme, hol a húzás volt eszközlendő, már a reggeli órákban nyüzs­gött a missek, ladyk, matrónák tarka cso­portjától. A rendőrök izzadtak, iszonyú munkába került nekik a read^féft|a$tós.a. Pont tizenkét órakor.^megnyílt a mellékterem ajtaja és ixéhá%r^^^(tkisé rétében-egy fehér ruhába ölj&jBo:. _ James Brown, teljes völegényi díszben, fehér nyakkendősen, fehér keztyüvel. Pom­pás alak volt, tagadhatatlan. Ruganyos léptekkel közelgett az emelvény felé, melyen állást foglalt. Egy biztos néhány szót intézett a nyugtalan­kodó nősereghez, kijelentvén, hogy a hú­zás azonnal meg fog ejtetni. Néma csend állott be . . . A fehér­ruhás leányka belenyúlt a számokat tar­talmazó öblös urnába s pár másodpercz múlva kihirdették az eredményt: Orömsikoltás hangzott fel a nagy terem egyik oszlopa mellől, egy kicsi kéz lobogtatta a győzedelmes sorsjegyet a levegőben. — En nyertem! James eléje ment a boldog menyasz­szouynak, mosolyogva vezette föl az emel­vényre, hogy bemutass^ a jelenlevőknek. Mindenki sietett a szép párnak sze­rencsét kívánni. Csak Ryce asszony nem ... A kis Addyenek a menyegző után jutott eszébe, hogy megkérdezze férjétől: — De édes James, mikép történhe­tett az, hogy énnekem csak ez az egyet­len egy sorsjegyem volt, mégis én lettem a nyertes! — Oh te kis bohó! hisz a dolog na­gyon egyszerű. Az urnában volt papír­szeletekre egytöLegyig csakis a te sors­jegyed száma volt felírva . . . Melyik szám is az? 942. Bámult az egész kompánia, hogy mi lesz ebből. Kitűzték a helyet és időt. Mind­egyik fél pontosan megjelent a segédekkel.^— Csak doktorról feledkeztek meg. — Tisztelt uraim! szólt S. komolyan, lőni, vágni nem tudok, olyan feg tj véreket hoztam tehát párbajunkhoz, melyekhez mindketten értünk. Erre kivett zsebéből két szál fagiju­gyertyát, s egyiket átadta a kapitánynak. — Tessék! ki eszi meg? És megefték mindakelten és nem dőlt ki. egyikük sem. Számítottam erre is, szólt S. Ismét be­lenyúlt a zsebjébe s kivett két darab egyforma nagyságú szappant. Folytassuk a párbajt a kimerülésig. ' •< S. jó nagy darabokat csúsztatva le -top­kán, hamar készen volt véle, hanem a kapi­tány húzódozva kezdte rágicsálni, szája hab­zott, ßldhöz vágta a kezében maradt darabot s igy szólt: — Pajtás! elismerem, hogy győztél. -— Gyere igyuk meg hamarjában a békepoharat. —~ Bizony jó lesz! Most már én sem félek. Csak hadd jöj­jön Gajári-Uzselácz. Majd választok én is fegyvereket. Eb lesz német! azért is magyar ma­radok. KÜLÖNFÉLÉK. — Jókai Mór 50 éves irói ju­bileumát a jövő évben országos ün­neppel akarja megülni a „Petőfi-társaság. Jókai ugyanis 1842-ben nyerte el a, pápai önképzőkör pályadíját „Istenítélet" című elbeszélésével, s ugyan ez évben irta meg „Zsidófiu" czimü drámáját, mely az aka­démia 1843-iki pályázatán dicséretet nyert. — Az uj prímásról. Politikai körökben a leghatározottabban állítják, hogy a minisztertanács tegnapelőtti ülé­sében, végleg határozott Simor utódjának személyére vonatkozólag s az uj prímás . sem Samassa, sem Hidassy, sem Zalka, sem Schlauch, sem Hornig nem lószeu, ha­nem Vaszary Kolos, a benedekrendü szer­zetesek pannonhalmi főapátja. Hir szerint a szentszók is hozzájárult volna e kine­vezéshez s már megadta volna a leendő prímásnak a föloldozást szerzetesi foga­dalma alól. — O Felsége a király, a nyárádi ev. ref. egyháznak paplak építésre magán pénztárából 100 frtot adományozott. — Vadászat. Gróf Esterházy Mó­ricz főispán ur a kupi erdőségben tegnap fáczán vadászatot tartott, melyben a gróf házigazdán kivül Hohenlohe berezeg, Esterházy Ferencz és Sándor grófok, Os­váld Dániel polgármester, Sült József kir. közjegyző, Horváth Lajos főszolga­biró, Weber Rezső urod. igazgató, Ga­lamb József urad. ügyész, Jákóy Géza erdőmester és az erdészeti személyzet vett részt. Esett 67 fáczán, 11 nyul, 1 őzbak, 1 szalonka, 1 fogoly, 1 bagoly ós Ínyest. — A felekezeti középiskolák ellenőrzésével megbízottak neveit a hiva­talos lap vasárnapi száma hozta. A hely­beli ref. főgymnasiumhoz mint évek óta •mindig Dr. Németh Antal kir. tankerületi főigazgató jön ez évben is. — A mayerlingi kolostort e hónap 20-án fogja fölszentelni Gruscha bécsi bíboros berczegórsek. A király több főherczeggel s a magasabb udvari hiva­talnokokkal tizenegy órakor érkezik Mayerlingbe s ott lesz a főoltár felszen­telésén s az ezt követő misén, — Uj polgári iskola megyénk­ben. Gróf Csáky minister az idei bud­getben 46.000 írttal emelte a népoktatás költségvetését. E költségből Kassán, Nagy­Becskereken, Komáromban, Pakson ós — Veszprém városában polgári iskolák felállítására is kerül. A veszprémi iskola már a fentirtakkai együtt bent szerepel a költségvetésben. Reméljük, a Ház meg is fogja azt szavazni. — Dr. Rajnics Gyula zirci plé­bános és volt megye biz. tag elhagyja megyénket, amennyiben a zirci apát úr által Nánára lett disponálva. Rajnics már előbb le is köszönt a megye biz. tagságról. — Ötven éves lelkészi jubi­leum. Stettner Ignácz nyárádi lelkész tegnap mult 50 éve iktattatott be lelkészi hi­vatalába K,-Igmándon Komárommegyében, honnan, 1846-ik évoen N.-Igmánd válasz­totta meg lelkipásztorául. Itt érték Öt sza­badságharezunk eseményei, melynek folya­mán tartott hazafias egyházi beszédeiért az osztrák kormány által üldözőbe vétetett, s üldözői élői Komáromba kellett menekül­nie. Függetlenségi harezunk leveretése után íí. Igmáudra visszamenni nem mert, igy ipához a. nyárádi lelkészhez menekült s magát a pápai egyházmegyébe bekebelez­tetvén, 1851 telén a takácsi ev, ref. gyüle­kezet lelkészéül választatott meg, azonban remélt b'éké.s munkálkodását csakhamar "ujfcbb- üldöztetés zavarta meg. 1851-ben ál­pláfeápj^rémüíetet okozott Bécsben azon liir, #%^gruM b * fölkelés van készülőben ÄJ^Äte^^ ar a z egész csak yak, lárma volt, Stettner mint már 1848/9-ben is gyanubavett egyén, a legelsők között jutott fogságba,,, s Bécsbe hurczoltatott, itt 5 hónapon át vizsgálati fogolyként élt aziránt vonatván-kérdőre, hogy adja elő mii irt vagy izent neki Kossuth Lajos? Miídőn erről semmit sem szólhatott, azon fo­gós kérdéssel ostromolták, mit tett volna akkor, ha Kossuthtól valami izenetet vett volna ? Már tudta a választ, és sietett bi­ráit megnyugtatni hogy jelentést tett volna, s erre haza eresztették. 1858 tavaszán lett a népes nyárádi egyház lelkészéül megválasztva^ hol azóta mind e mai napig szolgál és nyugodt lélekkel tekinthet vissza félszázados lelkészi munkálkodására. Köz­ben a pápai egyházmegyén különféle tiszt­ségeket viselt, majd esperes is volt, mely tisztsége letétele után esybazhoxiuen ta­nácsbiróul választatott. Szívből óhajtjuk, hogy a még mindig viruló egészségű férfin lankadatlan munkakedvével soká szolgál­hassa még egyháza ügyeit. — Uj táblai -.tanácsjegyző. Az igazságügy minister Elő Ferencz sárvári kir. albirót a győri kir. itélő táblához ta­nacsjegyzőnek rendelte be. — Fogház vizsgálat. Kozma Sán­dor kir. főügyész f. hó 16-án váratlanul megjelent a pápai kir.. járásbiróság! fog­házban, hol ennek összes helyiségeit tü­zetes vizsgálat alá vette. Sorba nézte a zárkákat s számos rabhoz fogbázi életökre vonatkozó kérdéseket intézett. Majd a fölügyelői irodában a fogbázi ügyvitelt vizsgálta át s távozásakor a fogházföl­ügyelővel szemben a tapasztalt kitűnő közegészségi állapotok-, a rend ós példás tisztaságra való tekintettel teljes meg­elégedésének adott kifejezést. — Köszönetnyilvánítás. Gróf Esterházy JMóriczné ő méltósága a vörös­kereszt egylet pénztára javára 10 frtot volt kegyes adományozni, mely szives adományért hálás köszönetét nyilvánítja nevezett egylet Elnöksége. — A győri ipar- és kereske­delmi kamara jövő évi költségveté­sét, a mult napokban a kamarai tagok­nak szétküldötte. Folyó " évre 10150 frt a jövőre pedig 11256 frt van előirányozva. A kiadási többlet a titkárok és szolga fizetésének felemelése, és a kültagok úti­költségeinek rendszeresítéséből ered. — Egyed községben a Vendel napi országos vásár folyó hó 20-án fog meg­tartatni. — Templomszentelés. Szép ós lélekemelő ünnepély volt folyó hó 11-ón Salamonban. Ugyanis Horváth Pál hely­beli plébános Isten nagyobb dicsőségére és híveinek lelki épülésére a rom. kath. templomot restauráltatta. A felszentelési szertartást Néger Ágoston apát, ker. es­peres végezte, Horváth Pál helybeli, Asz­ner Jánds érd, esperes pápa-kovácsii ós Taschler Dezső nagygannai plébánosok, Miksa ós Angyal szentferenezrendi atyák Stígédkezése mellett Az ünnepélyt nagy­ban emelte a vidékről összejött hívek nagy száma. O nagysága kívülről elvé­gezvén a szertartást, bevonult fényes se­gédletével együtt a templomba s ott foly­tatta, ennek végeztével bemutatta a mise­áldozatot az ujonan restaurált oltáron. Mise végeztével ,a tőle megszokott nagy­szabású oltárbeszédet tartotta, mely any­nyiaknak szeméből csalta ki az örömköny­nyeket. Gyönyörűen fejtegette a templom jelentőségét, s vigaszt nyújtott mindazon híveknek, kiket már annyiszor járt át a fájdalom tőre. — Tanitóválasztás. Eisennagei György f. hó 8-án nagygannai rom. kath. kántortanítónak választatott meg. — Hírek a keresk. és iparka­marából. Közgyűlés. A kamara október havi rendes közgyűlése jövő csütörtökön, f. hó 22-én lesz megtartva. Ez a közgyűlés fogja tárgyalni a kamara jövő évi költségvetését, be lesznek továbbá terjesztve e közgyűlés elé' a kereskedelmi iskola ügye, á közraktárak. kérdése, a városig húsárak szabályozási ügye stb. -— A kainara 'nyugdijszabályzata. A. keres­kedelemügyi miuiszter e napokban küldte le kamaránk-tisztviselői és szolgája számára" al­kotott nyugdijszabályzatot jóváhagyva. Ez*volt az utolsó szabályrendelet, mely a fiatal kamara szervezésére vonatkozólag még függőben volt. Most a szervezés utolsó lánczszeme is össze Van forrasztva; — Az első védjegy. E'hó 9-én lajstromozta a kamara védjegylajstrómozó hi­vatala az első védjegyet, mely az uj védjegy­törvény alapján a kamara területéről bejelentve lett. Előzőleg Szávay titkár letette a védlaj­stromozói hivatalos esküt. A védjegy Karika Béla tatai gyógyszerész javára lett lajstromozva s üvegekben forgalomba hozandó „tata-tóvárosi magyar sport-fluid" nevű gyógyszeren lesz al­kalmazva. — Iparjogi kérdés, A pápai ipar­testület azt a kérdést intézte a kamarához, vájjon a kereskedelmi miniszter uj rendelete után a kisebb kőmives- és ácsmunkálatok vég* zésére jogosult iparosok fel vannak-e jogosi tva tanoncztaTtásra; az ipartestület azon vélemény­ben van, hogy ily iparosok tanonoeztartásra nem jogosultak, mert ők maguk is csak kisebb kőmives stb; munkák végzésére "bírván képe­$ft«xseLé:s ^i^j^fW^'gflj tangheiaikat ez ipar*

Next

/
Thumbnails
Contents