Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-09-20
XVIII. évfolyam. 1891. szeptember 20. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el -Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a lap auerk. hivatalába küldendők.^ Hirdetéoek Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttéi'ben 30 kr. A dij előre fizetendő, Bélyegdij mindig külön számítalak. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap -kiadó, hivatalába (íkldhmr fiyul; 2£ papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ ( Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztó t í k ö z I ö n y e. A főiskoláról. A mult héten városunkban tartott egyházkerületi közgyűlés tárgyalásai közben — természetesen — szóba került több, a helybeli főiskola életére vonatkozó ügy is, melyek közül kettőt azon szoros kapocsnál fogva, mely 'Városunk és főiskolánk közt fennáll, szükségesnek látunk megemlíteni. Értjük a tanítóképző intézet és a főiskola építkezése ügyét. A tanítóképző intézetnek hirtelen és váratlan beszüntetését fájdalommal hallotta városunk lakossága. M, kik tudjuk, mily fontos tényező egy város életében egy-egy intézet, szeretnők a helybeli főiskolát is inkább új szakokkal gazdagítani, mint a meglevőktől megfosztani. S ha a jogakadémiának nagyon is érzett megszüntetéseért némileg kárpótolt a tanítóképző intézet, most hogy a mult évi kerületi közgyűlés ennek is azonnal megszüntetését rendelte el: a város lakossága nagyon érzi a hiányt, melyet a tanárok ós növendékek számának kevesbedése okozott. Örömmel hallottunk tehát azon mozgalomról, mely az egyes egyházmegyék kebelében a tanítóképző intézet visszaállítására vonatkozólag megindult. Hittük, hogy az egyházmegyék feljajdulása arra indítja a kerület intéző köreit, hogy a megszüntetett tanítóképző intézet. mielőbbi felállításáról gondoskodjanak. Reméltük, hogy az egyházmegyék jelen volt képviselői utat módot fognak találni arra, mily-eszközökkel keltsék uj életre főiskolánk ezen kiegészítő részét. A dolog másként történt. Az egyházmegyék feljajdultak ugyan a történtek ; fölött, de a helyett, hogy módokat ajánlottak volna a tanítóképző újból felállítására, szemrehányásokkal illették a kerületi közgyűlést, hogy az ő megkérdeztetésük nélkül határozott ilyen fontos ügyben. Ezen szemrehányások ellen mi sem volt könnyebb, mint az egyházi törvényekre hivatkozva kimutatni, hogy az egyházmegyék jogtalanul vindikálnak magáknak külön meghallgattatást,. mert a kerület az iskolai ügyekben közgyülésileg határoz, s ebből kifolyólag ki lett mondva az illető egyházmegyék megrovatása — a tanítóképző intézetről pedig az, hogy majd ha lehet, ha az anyagi ügyek engedik — újból felállíttatik, más szavakkal felállítása a bizonytalan jövőre halasztatott. Mncs jogunk s nem is akarunk a ref. egyházkerület ügyeibe avatkozni, tiszteletben tartjuk az inditó okokat, melyek őt képezdéje megszüntetésére vezették: de nem nyomhatjuk el azon óhajtást, vajha e tárgyban sikerülne valami uton eloszlatni a pénzügyi nehézségeket, sikerülne felállítani újból a tanítóképzőt az egyházkerület és városunk hasznára! A másik ügy, a főiskola építkezése örvendetesebb. Még ugyan a tervezgetés stádiumában van, de talán sikerül az uj tervet keresztül vinni s akkor városunk büszkén mutogathat egy monumentális épületet, mely párját ritkitni fogja. Tudva van városunk közönségénél, hogy az uj iskola homlok épületének meghosszabbítása nem sikerűit, mert a Brader-házórt oly magas árt kértek, hogy ezt megadni nem lehetett. E körülmény azután arra kényszeritette az iskola intézőit, hogy az uj iskola helyén a tókertekre nézőleg emeltesse fel azt az épületet, mely a főgymnazium és theologia befogadására lenne szánva. Hogy mit jelent ez a városra szépészeti szempontból, azt fölösleges volna fejtegetuünk. A tanügyi szempont" nem szenvedne ugyan alatta, de szenvedne városunk, melynek, hogy úgy mondjuk, egyetlen tervbe vett monumentális épülete teljesen el lenne dugva s a város díszítésére épenséggel nem szolgálhatna. E tervnek ellenében indítványozta Antal Gábor, hogy ha lehet vegye meg az egyházkerület a >Fehérló< épületét s emelje oda iskoláját, mely itt csakugyan a város díszítésére szolgálna, mert homlokzatával s két szárnyával az utczára dőlne. Az indityány elvben elfogadtatott s az elnökség fölkéretett az utánjárásra. Kivitele elé igaz ugyan, hogy tetemes nehézségek gördülnek (az épület hitbizomány , átvétele esetén új tervek készítendők stb.) de ha megvalósul, szép épületekben úgyis szegény városunk büszkén mutathat egy hatalmas középületre. Érdekkel várjuk az ügy tovább fejlődését s alkalmilag értesítjük róla olvasóinkat. A dunántúli ref. egyházkerület közgyűlése. — 1891 szept. 14 s kö'o. napjain. '— A dunántiíli ev. ref. egyházkerület folyó hó 14 s köv. napjain tartotta városunkban közgyűlését, melynek különös fontosságot adott azon körülmény, hogy az ez év deczember havában összeülendő zsinat előmunkálataira ezen közgyűlés tett először az öt egyházkerület közül észrevételeket. — A közgyűlési tagok jó része, mint azt mult számunkban emiitettük, már a gyűlést megelőző napokban városunkban tartózkodott, vasárnap pedig, megjött Tisza Kálmán főgondnok s vele a gyűlés világi elemeinek nagy része. Tisza Kálmánt a vasútnál a közgyűlési már itt levő tagok, városunkból számosan s gróf Esterházy Móricz főispán várták, kinek Tisza Kálmán itt léte alatt vendége volt. Az elnökökön kivül jelen voltak Vályi Lajos, Ghieth Sándor, Szekeres Mihály, Jókai Lajos, Szűcs János, Nagy Gedeon, Czike Lajos, Begedy István esperesek, Boné Géza, Konkoly Th. Imre, Beöthy Zsigmond, Vóghely Dezső, Dienes Lajos, Szabó Kálmán gondnokok, dr. Darányi Ignácz ker. ügyész, továbbá az egyes egyházmegyék részéről: Antal Gábor, Dózsa József, Peti Lőrincz, Juhász Pál, Pethes Endre, Szabó Zsigmond, Horvát Géza, Szűcs Sándor, Kácz Gyula, Mórocza Kálmán, Segesdy János, Pálffy Károly, Verbay István, dr. Vida Károly csurgói főgymn. igazgató, továbbá a közgyűlésnek helyben lakó tagjai s nagyszámú érdeklődő közönség. A gyűlést megelőzőleg vasárnap délután előórtekezlet volt a Griff nagytermében, melyen néhány fontosabb tárgy került szőnyegre s melyen az elnöklő Tisza Kálmán távozása után szóba került Tisza Kálmán gondnoksága 25 éves jubileumának megünneplése is. Érdekes, hogy az ünnep helyéül az előórtekezlet Pápát jelölte kí nagy többséggel, az ülésen azonban sikerült Komáromot juttatni Pápa ellenében diadalra. A gyűlés maga hétfőn reggel 9 órakor vette kezdetét s Tisza Kálmán a következő nagyszabású beszéddel nyitotta meg: „Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! Mint méltóztatnak tudni, ezen ülésünknek egyik legfőbb,, mondhatnám legfontosabb tárgyát képezi, hogy a zsinati előkészítő bizottság munkálata felett véleményt mondjunk. (Halljuk f Halljuk!) Ezen körülmény indit engem arra, hogy eddigi • szokásunktól eltéröleg kérjem, hogy engedjék meg, hogy egy rövid időre szives figyelmöket és türelmöket kikérjem. (Halljuk! halljuk!) Teszem ezt az ügy fontosságánál fogva átalában; de tennem kell még inkább azért, mert az előké§zitö bizottságnak tagja, sőt a bizottság' tagjainak bizalmából elnöke is voltam. Midőn arról van szó, hogy egyházi törvényeinket újra átnézzük ós azokat némely lényeges részeiben módosítsuk, azt hiszem nem lehet figyelembe nem venni, hogy milyen a helyzete és viszonya egyházunknak hazánkban s hogy minő szellem és minő irányzatok jelentkeznek a nemzet ós társadalom kebelében, mert ezek szerint kell megállapodásainkat meghoznunk, ha egyházunk javát — a mint ezt bízonynyal akarjuk is — előmozdítani szándékozunk. (Helyeslés.) A mi é viszonyt és helyzetet illeti hazánkban, ha nem megyek is vissza azon időkig, midőn elődeinknek fegyverrel kezükben kellett egyházunkat megvédelmezniük s midőn az ily módon kivívott békekötések által tudták, legalább törvényileg, mert az életben azért sokáig máskép volt, a vallás szabad gyakorlatát biztosítani; mondom, nem szükséges eddig visszamennem, hacsak azt veszem is figyelembe, hogy milyen volt a helyzet akkor, midőn az 1791-iki nagyfontosságú törvény megalkottatott, melynek száz éves létrejöttét szándékozik az egyház ez évben megünnepelni; azt hiszem lehetetlen örömmel és az isteni gondviselés iránti hálával nem konstatálni, hogy egyházunk helyzete ós viszonya e hazában sokkal, de sokkal jobb ós kedvezőbb, mint aminő volt akkor, (Helyeslés) amennyiben a negyvenes évek törvényei s azontúl 1867 után alkotott törvények az e hazában ólö hitfelekezetek közti jogegyenlőséget és viszonosságot tovább fejlesztették s helyesebben állapították meg s e mellett a törvényhozás -némely intézkedéseivel gondoskodott arról is, hogy ha egyik vagy másik hitfelekezet a többiek irányában türelmetlenkednék, azok ellen támadólag vagy azok érdekeit sórfcöleg akarna eljárni, a többi hitfelekezet tagjainak, tehát a mi hitfelekezetünkéinek is legyen módja arra, hogy magukat Intőkben épen ugy személyökre, mint jövendő csaladjukra nézve megvédhessék, Nemcsak az erőszak ideje mult. el, hanem bizton mondhatjuk, hogy más hitfelekezetnek általam most jelzett, ellenünk irányuló törekvése — nem ugy, a mint ez még a negyvenes években is megtörtént, nem számithat ugy, amint akkor megtörtént, a kormánynak támogatására. (Helyeslés). Sokkal kevésbbé kedvező a kép, hogy ha a nemzet kebelében, a társadalomban levő szellem irányzatát vesszük figyelembe. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet tagadni, hogy az utóbbi időben a világnak majdnem minden országában egy bizonyos szellem és irányzat kezdett hatalmaskodni, mely ellenkezik az egy országban együtt élő hitfelekezetek békéjével; mely határozottan ellenkezik az egyház hitfelekezeti Szempontjából szükséges felvilágosodottsággal s a mely a szomorú elmúlt századok felé látszik visszatörekedni. (Ugy van!) Nem tagadhatjuk azt sem, hogy — bár, hála Istennek, nem oly mérvben, mint néhol másutt — ezen irányzatnak nyomait az. utóbbi években nálunk is tapasztalhatjuk s fájdalommal kell elismernünk azt is, hogy annak, hogy ezen irányzat velünk szemben itt-ott sikert aratott, legtöbb esetben saját hitfeleink csekély buzgósága, egyházunk iránti közömbössége az óka, merfc nem használták fel azon eszközöket, melyeket nekik a törvény adott arra, hogy ama törekvést eredménytelenné tegyék, (ügy van!) Ilyen viszonyok közt okvetlenül gondoskodnunk kell, a csekélyebb dolgokat nem is említve, arról, hogy a jövő nemzedéknek már gyermekkorában kebelébe csepegtessük a vallásos buzgalmat s a hitfelekezethez való ragaszkodást, a miórfc is — hogy csak megemlítsem azon nagyfontosságú kérdést , — lehetetlen az anyák neveléséről megfeledkeznünk. (Helyeslés.) Szükséges továbbá, hogy odatörekedjünk, hogy minél inkább képesek legyünk szegényebb egyházainkat, a melyek különben nemcsak elsatnyulnának, de végre el is pusztulnának, anyagilag támogatni s azok szellemi gondozása iránt rendelkezni. (Helyeslés.) Szükséges e mellett még az is, hogy minél inkább képesek legyünk hifcsorsosaink közül azokat, kik magasabb tudományos miveltségre törekednek, egyházunk szárnyai TÁRCZA. A mi „ Rökk Szilárdunk'-. Az ón kedves János bátyám teljes életében kötelesség tudó jó város atya volt. Most is az. El-hal a közjóért, nem riad vissza a legnagyobb áldozattól, ha a város érdeke ugy kívánja. Sőt — akár hiszik, akár nem — közgyűléskor még a rendes tarokk partieját is elhagyja és e helyett a tanácsteremben szundikál egy-két órácskát. . Gyűlöli a rövid érdektelen üléseket, mert ekkor, alig hogy egy kicsit elszendergett, máris felébresztik az „igen" vagy „nem" elmondására. És imádja egyik ismert képviselő társát, ki folytonos interpelláezióval a szószaporifcást előmozdítja. •Egy nagyobb terjedelmű felszólalás vagy hosszabb szónoklat ugyanis legjobb altató dala az én urambátyámnak. Édes mosoly játszadoz ilyenkor kövér húsos ajkán. Szabályos lélegzete benső megelégedésre, boldogságra nnitat. Égy üveg hamisítatlan franczia pezsgőt egy korsó valódi tapolozai forrásvíz ellenében, hogy ekkor „Pápa vármegyéről", városunk villanyvilágításáról, vizvezetékéről, csatornázásáról, aszfaltirozásáról és még több az „Ezeregyój" meséihez tartozó dolgokról álmodozik a jó öreg. Vagy pedig egyik kedvencz ábrándja teljesült álmában. Az tudniillik, hogy megütötte a bazilika sorsjegyével a főnyereményt és a nyert összeget jótékony czélokra hagyományozta. Legutóbbi közgyűléskor a főnyereményről suttogott osabitó aolgo^ßcMf lébe az &lom in^fcáiő tttndé're; .IfiÉff-Jü*pua)c m»tasámAbox ÜfcHf dig mint szemfüles kíváncsi reporter nyomban a gyűlés végeztével meginterviewolfcam az én János bátyámat, amint egykedvűen majdnem szomorúan ballagott le a lépcsőkön, vájjon mily közhasznú tervek segélyezésére fordítaná a sok pénzt, ha Fortuna istenasszony tényleg reámosolyogna., Az öreg ezúttal is kitüntetett a bizalmával. Megmutatta már előre elkészített végakaratát, mely a halála után maradandó vagyon felett következőleg rendelkezik: „Összes ingó ós ingatlan vagyonom Pápa város jogos tulajdonába megy át oly kikötéssel, hogy következő a város emelését czólzó intézkedéseim pontosan betartassanak, és pedig: 1- ör. Nálunk tudvalevőleg azon estékenj midőn pontos számítás szerint a holdvilágnak nem pedig a városnak kötelessége a világítás, a felállított petróleum lámpák nem gyújtatnak meg. A szerelme* sek égiteste azonban nem veti magát mindig alá a nemes tanács subordinátiójának ós nem sütvén ki teljes fényével, az egykori egyptomi sötétséget van alkalmunk hiteles másolatban megismerni. A villany századában szégyenletesnek tartom az ily állapotot, kimondom tehát, hogy ezentúl ily estéken is „legyen világosság". Kétes esetekben a világítás szükségességét egy e ezélra választott 10 tagu bizottság határozza meg, melynek élén a gazdasági tanácsos áll. , . 2- or Ázsia népével és birodalmaival polgármesterünk véleménye szér|n^^Pságos egyetértésben élünk \ígysk í ,e0f^0: hiszem ez nem okvetlen Mfol^s^^^fe;^ hogy .közegészségügyi ós köztis^^^^fí 14 I* lapoíúéfc-ia közös természietÜ *4f|S| tani városok ufcczái nincsenek csatornázva. Legélénkebb helyein bacillustehyósző pocsolyákból orrcsiklandozó büz száll fél ugy, hogy „az orrát kénytelen befogni az ki oda lép." Szándékom lévén szülővárosomat az ázsiai városokkal való közös viszony alól emanczipálni, kívánom a főbb utczák azonnali csatornázását, különös tekintettel a „Szól-utczára," mely meleg nyári estéken a bájos illatár terjesztése által legérzékenyebben sújtja az arra sétáló vagy pláne ott lakó szenvedő polgártársainkat. 3-or. A még ezenkívül fennmaradó pénz áldásos újítások" ós tervek sikeres elérésére használandó fél. Különös gond fektetendő azonban régebbi határozatok folytatólagos keresztülvitelére is, mint például a közeli szőlőhegyekben kártékonyán ható méhek üldözése, a marhacsorda utjának jó karba helyezése, a liget ós egyéb sétány fáinak megnyirbálása, szóval azon intézkedésekre, melyek végrehajtása rendkívül fontos és valóban égető szükséget képez". Igy gondoskodik az én jó János bátyám a város haladásáról, ha a sors megsegíti egy „treffer" erejéig. Ellenkező esetben — már csak elárulom — adósságai kifizetését, a nagy harangra, adóhátralékának lerovását reám bizza, naplóját és jegyzeteit pedig a m, t. akadémiának engedi át (reájuk fór — úgymond — egy kis szellem!) Én részemről rendkívül óhajtom az én János bátyám vágyának teljesedését, mert tetszik* tudni ;én is szivemen. 1 ráselem a város érdekeit és azután. m^tiöfés^i Szabadságharczunk emlékei. Maholnap sirba száll az utolsó honvéd s a nagy idők nagy tanúinak ajkai örökre elnémulnak. f „Nagy mester a történelem, de még nagyobb a harezok viharában megrokkant katona, de a mi összeköt a múlttal, a mi feltámasztja dicső halottait, az az emlék: egy foszlány öltönyükből, egy-egy fegyver, mely az ő kezökben villogott!" Elmerengve álltam meg a vigadó előtt, melynek lobogói nemzetünk színeivel büszkén integettek felém, mig amonnan a szőke Duna csillogott morajlott hozzám s komoran tekintett rám Budavára, midőn a távolból szilajon zúgott föl a Rákóczi s vérem hullámzott, szivem remegett, mintha eltűnt századok véres viharai örvénylettek volna körülöttem. Ilyen érzéssel léptem a vigadó homályos boltivei alá s midőn a szabadsága harcz kiállításának „első folyosó tt-jára léptem, megilletődve nyomtam háborgó szivemre a kezemet. Bent voltam a nagy idők kohójában; büszke, lelkesen égő szemek tekintettek rám, szinte hallottam dörgő szózatukat: mi mertünk! mi akartunk! Széchenyi István, Batthyányi Lajos, Klauzál; Gábor, Esterházy Pál, Batthyányi Kázmér, Pázmándy Dénes, Madarász László, Szemere Bertalan, stb.;— az egész 48-ás kormány és parlament emberei festve rajzolva] ' -Miritha tanácskoznának, minthaiímost <mŐn€atíak** ki:. életünket ós vérünket á 'E^^^fea^elö,prattah az egész bon^^L^^^^^^^^^^alMsan, szemeljEben! Megdördül az első ágyú is s ők felfcartózhatlanul rohannak a háromszínű lo^ bogó után s fut. az ellen, a fezes szerezsán, a pártütő horvát s a hitszegő német. Aztán halljuk a nyomógép zakatolását s megjelennek a diadalt hirdető kiáltványok, majd a debreczeni proklamáczió, mely büszkén adja tudtára a világ-' nak, hogy Magyarország szabad független állam! Leverve és száműzve a zsarnok! Hogyan történt, elmondják a harezok képei. Ott a honleány markotányosnöként lelkesíti a csüggedő honvédety amott hős amazonként mosolyogva nézi szivének bugyogó vérét. Ah! itt a halálosak megdicsőülés. Ez. az első folyosó már maga teljes képet ad szabadságharezunk tényezőiről a honvédseregről, ellenségeinkről s ellenállhatatlanul rstgad a dicső esztendők han* gulatába. A rendezés ügyessége még inkább kitűnik, midőn innen 'a jobboldali folyosóra lépünk. Itt már nemcsak a harczi jelenetek tárulnak elénk, hanem maga a kor, a társadalom, mely annak a hösisegnek szü-. lője volt. Itt látjuk az akkori Budát, Pestet, Komáromot s a torzkópek, a számos arczkép, tábori jelehet kifejezi a világ velünk rokonszenvező, lelkes hangulatát. A baloldali teremben fejeződik be ez a -ké.pes történelem egészen odáig, hol meghajlik a zászló s a hősöket gyermekké töri, a fájdalonK ;Világosnál, Világosnál huszárok ^k'öhyAyéjsnék. '-' ;*' '^pÉz? , 'ä'^5:tíáróm éterem s'zabadsághar-
