Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-09-13
XVIII. évfolyam. 37. szám, y Megjelenik in i n li e i) v a s a r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koninkhu r e n d k i \ ii I i s i. á m o k ís adatüak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el, -Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a .lap ^ v . i^ei'k. hivatalába küldendők-^ j apa, 1891. szeptember 13; Előfizetési díjak. # 1 Egy évre 6 frt - Eé'l évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 3ü kr. A díj előre fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula , 2% papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki, egyesületnek m egvá 1 asztott közlönye. Szinpártoló egyesület. Lapunk mult számában ezen czim alatt közöltünk egy czikkét, mely a szinpártoló egyesület szükségességét általában hangoztatta. Ezúttal a mi saját specialis viszonyainkra leszünk tekintettel s rámutatunk a módozatokra, melyek megtartása mellett városunk szinpártoló közönsége saját nagyobb megterbeltetése nélkül láthatná és élvezhetné azon darabokat, melyek a világ híresebb színpadait sikerrel járták meg, s melyekről a fővárosi sajtó annyit beszélt. Ha valahol szükség van szinpártoló egyesületre: ugy szükség van nálunk Pápán, mert kik képezik azon közönséget, mely a szinházat látogatni szokta? Katonatisztek, hivatalnokok, kereskedők ós iparosok. Általában vagy olyan egyének, kik fizetésüket bizonyos időszakonként kapják vagy olyanok, kik napi bevételre támaszkodnak, mely természetesen ingadozásnak van kitéve. A publikumnak, csak igen csekély része áll olyan önálló nagyobb vagyonnal rendelkező egyénekből, kik a fölsorolt osztályok egyikébe sem sorozhatok. Képzeljünk most már el egy hivatalnokot havi fizetéssel vagy egy kereskedőt bizonytalan napi bevétellel. Egész bérletet venni 30—40—60 írtért s ezt a bérletet havi fizetéséből vagy azon hónapi bevételeiből egyszerre kifizetni, az sok. Ellenben aligha fogná nagyon megérezni ha havonként 2 frt 50 krt, 3 frtot vagy esetleg 5 irtot kellene kifizetnie. Jövedelmének többi részét betudná osztani ugy, hogy ezen szellemi élvezet szerzésére szolgáló kiadás mellett nem húzna rövidet az élet fentartásának szükségessége sem. Ha tehát egy hivatalnok egyszerre áll egy nagyobb összegű bérletfizetés előtt, kénytelen visszautasítani az ajánlatot s örül, ha egyszer-kétszer meglátogathatja a szinházat. Csak ez a körülmény képes megmagyarázni a jelenleg itt időző színtársulat csekély mérvű pártolását. Egy TÁBCZA. GYŐZTEM VÉGHE! Győztem végre! enyém a harcz diadalma; Gyönyörittas boldogságról zeng a dal ma. • A csatáknak csorbult kardját félre tettem: Szerelemnek rózsa berke, Pálma ága leng felettem. Itt pihenek két ölelő karba zárva, Nem vagyok már elhagyottan bolygó árva; Rángó sajkám kikötöttem enyhe parton: Ahol ón most — mézet szivok Edes szirmú rózsa ajkon. Elfelejtve az átküzdött kinos évek! Csak hogy végre elérhettem ezt a révet.. Hol — készen a gonddal ápolt gerle fészek: Melynek egyik hű lakója, Viharvédö őre leszek. -— Hogyha egykor pilláimat majd lezárom; Itt ölelj át, itt ringass el síri álom'... Itt: — hol e sziv hő szerelme érted ége .. Itt: — hol élve rámborult már A menyország üdvössége. Soos £ajo5. Kóstoló. Általános ós jellemző tulajdonságai közé tartozott a mi „kóstolóMnknaky hogy ott mindenki Annyira kivehette a részét mindenből, hogy bátran, nevezhettük volna azokat „jóllaktató^nak. Nehogy azonban közönségünk egyhangúságról panaszkodhassak, az ez idei kóstoló köpenyeget változtatott és felcsapott — n kopl'aÍtató a Ha*k. Ne tessék ám szószerinti' értelemben veníu e kinyilatkoztatást, mert hissen volMNMw, amit-Wik wem ily jól szervezett társulat bizton számithatna telt házakra, ha a jegyvétel terhe nem volna egyszerre oly súlyos, hanem az egész évre el volna osztva egyenletesen. Két módozat van általánosabban a színészet pártolására elfogadva, mely módozatokat a következőkben ismertetünk. Az első, a tulajdonképeüi »szinpar-, toló egyesület« megalakul ugy, hogy bizonyos számú tag kötelezi magát bizonyos évi összeg pl. 5 frt lefizetésére.— Tegyük fel, hogy városunkban 120 személy lenne ez egyesületnek tagja: ezek után befolyna évenként 600 frt. Az egyesület választmánya most ajánlatot tesz a különböz'i jó nevü társulatoknak s egyezségre lép egyikkel vagy másikkal bizonyos számú — könyebb számítás végett mondjuk 100 — hely bérlete iránt. Ha ez a 100 hely, mely között támlás, zárt, erkélyszék s páholy is előfordulhat, ami csak a számítást tenné komplikáltabbá — pl. 18 előadásra 1200 írtért megvolna kapható, akkor az egyesület tagjai közül azok, kik bérletet kötni óhajtanak, részarányosán felosztva jutnának bérletükhöz; azok pedig, kik azon évadban nem reflektálnának a bérletre, az adott 5 frt évi diját áldozatul hoznák. Egyszerűbb s könyebben kezelhető a másik mód, mely a bérletárak havi fizetésében, áll, s mely a czikkünk elején is emiitett okoknál fogva, éppen városunkban mutatkozik alkalmasnak s kivihetí'nek. Egy színtársulat egy hónapig bízvást tartózkodhatik Pápán ^a jó, ha a közönség nem egyszerre lesz igénybe véve ós ha a tartózkodási idő nem nyárra esik. Ezen egy hónap alatt 18 előadásos bérletet lehet nyitni, melynek árai volnának: nagy páholy 60 frt, kis páholy 52 frt, erkólyszók 15 frt, támlásszék 12 frt, zártszék 9 frt. Egy nagy páholy havi bére volna 5 frt, egy kis páholyé 4 írt 50 kr, egy erkélyszéké 1 frt 25 kr, egy támlásszéké 1 írt, egy zártszéké 75 kr. A megfelelő befizetéssel tehát kapna az. illető, kinek egyszerre a bérletösszeget lefizetni bajos volna, egy 18 számból álló bórletet, melynek műsorát a közönségre való tekintetből az egyesület választmánya állapithatná meg. A bérletüsszeg összegyűjtését végző közeg bizonyos az egész bérletből levonandó százalékot kapna. Idő- és alkalomszerűn^ tartottuk megemlíteni e. dolgokat épén most, egy derék társulat városunkban időzésekor. Azt hisszük a fölvetett eszme kivihető lesz, • csak arra való ember vegye' kezébe az ügyet — a milyenekben hála Isten nem szűkölködünk — s akkor már a legközelebbi jövőben elnémul a panasz a közönség részvétlensége s a színművészet nem pártolása miatt." Városi közgyűlés — 1891. szept. 5. — Martonfalvay Elek h. polgármester, megnyitván a közgyűlést felkéri a tagokat, hogy ezen közgyűlés tárgyait a legnagyobb figyelemmel kisérjék, mert a legfontosabb tárgyról: a költségvetésről lesz szó, melyet komoly és beható tanulmányozás tárgyává kell tenni. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Fischer Adolf, Barthalos István, Vágó László, Horváth Károly és Horváth Lajos urakat. Előző ülés jegyzökönyvére Horváth Lajos tesz jelentéktelen megjegyzést. A tárgysorozat tárgyalásának kezdete előtt feláll JBognáf Gábor: Bocsánatot kér, hogy a tisztelt képviselő testülethez ós a hely. polgármester úrhoz egy kérdést és egy kérést intéz. — Van-ó a h. polgármester urnák tudomása arról, hogy ha valaki a képviselőtestület tagjai közül kitörültetik az élők könyvéből, az elhunytnak se halála sem pedig temetéséről nincs tudomása a képv. testület tagjai legnagyobb részének. E miatt némelyek olyan kellemetlen helyzetbe jöttek a legutóbbi temetésen, Lampérfch Ferencz urén, hogy % órát voltak kénytelenek ott várakozni, mig mi néhányan, ugyancsak azért, mivel nem lett tudomásunkra hozva, már csak akkor értünk oda, mikor már hazafelé jöttek azok, kik kikísérték a megboldogultat. Ha már egyes egyletek tagjainak halála alkalmával kimennek a tagok valamennyien, akkor annyival ilikább kívánható ós kívánandó lenne, hogy ha egy képv. testületnek hal meg egy tagja, hogy a többi tagtársak is részt vegyenek temetésében. Ezt már volt szerencsém Vikár tanár ur halála után is mondhatni, mire a polg. mester ur akkor azt mondta, hogy ez az egyes felek dolga, s hogy ezt határozatilag kimondani nem lehet. (Természetesen). Már pedig kérem azt mindenki belátja, hogy ez illő dolog, sőt kötelessége a képv. testület tagjainak, hogy háláját és szeretetét külső jellel, is kifejezze, ami pedig helyesebben nem történhetik, mintha utolsó útjára kikíséri a meghalt társat. (Zaj.) Ha ezt nem akarná megtenni polgármester ur, kérem kéressék fel a kapitány ur, hogy ez irányban intézkedjék ö maga, hiszen a haláleset hire úgyis a kapitányi hivatalhoz érkezik be! (Zaj.) Martonfalvay Elek: Ez kérem a polgármester hatás köréhez tartozik, itt tehát semmiféle jog átruházásáról sem lehet szó. — Egyébiránt kérem a t. képv. urakat, hogy kiván-e valaki ezen dologhoz hozzá, szólni? Horváth Lajos: T. képviselő testület! Ez olyan dolog, amely a kegyelethez tartozik és szabad akaratára bizatik minden egyes tagnak, hogy csatlakozzon-e a menethez vagy nem? Az kérem, hogy az összes tagoknak mintegy kötelességóvó tegyük, hogy a temetésen megjelenjenek, ez nem lenne egyébb, mint a kegyelet egyenes és világos megsértése, mert a kényszer jellegét viseli magán. (Helyeslés.) Most tovább megyek kérem, és azt mondom, hogy az, ha valaki városi képviselő, az még nem olyan nagy érdem, mert tudjuk, hogy a tagok egy részenem is .választás utján, hanem azért j ött a közgyűlés tagjai közé, merfc a legtöbb adót fizeti. — Ilyen helyzetben tehát azt hiszem, hogy nincs helye itt azt mondani, hogy ezek iránt mély tisztelettel és részvéttel kell lennünk. A mi pedig a hivatalos formát illeti, az ellen panaszt senki sem emelhet, amennyiben a zászló kitűzése sohasem maradt el, valamint a városi hajdúk is ki lettek rendelve a koporsó mellé. Ez a szokás a hivatalos forma, emit ezen kivül megtesznek a tagok az a kiérdemelt hála és kegyeletnek, a munkás ságnak, szorgalomnak különös elismerése (Helyeslés.) ^ Besenbach Károly: „E szerint tehát Lampórfc ur nem érdemiette ezt meg?" Horváth Lajos: „Nem azt mondtam én, thogy nem volt érdemes Lampórth ur ós száj megkívánt; csakhogy hangos volt a panaszos' szózat, hogy a t. védegyleti, akarom mondani nöegyleti .tagok az idén quantitás tekintetében nem igen buzgólkodtak a szakácsművészet különböző remekeinek ajándékozásában. — Hanem, amennyi enni volt, azt azután annál nagyobb ambitióval pusztította el különösen „a nemes tanuló ifjúság." Volt nagy veszedelme 10 kros pecsenye-, sütemény-, gyümölcs- és borporczióknak! Azaz hogy a borról ráérünk még később beszólni, merfc, ha mindjárt az elején előveszszük, úgy járunk, mint a kóstoló ifjúság, — időnek előtte elismerjük Galileinek a föld forgásáról szóló tantételéfc! S akkor mi lesz a megírandó kóstolói tndósitás még hátralévő részével? Különben ez a kóstoló nemcsak természettudósoknak szolgáltatott bő anyagot a tanulmányozásra. Jóravaló politikus kötetes röpiratokat bocsáthatott volna innen világgá annak bebizonyítására, hogy csak, nagy a corruptio nagy Magyarországon! Már hogy itt a kóstolón igen! — Ez az egyedüli demokratikus mulatság Pápán; együtt eszik, iszik, tánezol, mulat itt diplomás ember, borbélylegény, diák, mesterember, suszterinas, hivatalnok, egyetemi polgár, vasárnapi munkaszünetes móterlovag, pap, katona s tudja ég még micsoda kasztja nem a kisvári társadalomnak a „haute creme" leányaival, szobacziczusokkal egyaránt. S mégis még ide is befészkelte magát az átkos x korrupció, protekció alakjában. Hejh! de sok protekciós porciót osztogattak Izőke; hájii lánykák barna bajuszú if||$feBÍ^ áték•kora 10 krajezáros adagokkal akarták megpuhítani tüzes barna menyecskéit,- a Am de siecle" materialisztikus ha|l&mu'. íerfiait! Nem pecsenyével ^X^^^^ffif 2 ;! | emberek, k«nempi»il»líAÉ^^^ nem használt az átkos korrupció. Merfc, ha még annyi borfc önfc is magába a telhetetlen emberi állat, mégsem oltja el egészen szomját. Mézre vágyik, édes mézre, csókra! S ezt, fájdalom! azaz, hogy dicséret érte a korrupció-nélküliségnek, se protekcióval, se dupla árért nem lehetett kapni. Nehogy azonban azt higyjék önök nyájas olvasóim, kik otthon ülének a kóstolónak alatta, hogy itt mindent csak pénzért lehetett beszerezni, kijelentem, hogy lehetetfc bizony itt ingyen is kapni — náthát! De háfc addig, mig erre rá nem jöttek, csak kivül járták a kállai kettőst, meg a hót országra szóló tyukveröfc. A franczia négyest pláne bengáli fény mellett — rontották el. E négyes után azonban már a felhevült tánezosok is rájöttek, hogy nem lesz tanácsos födetlen fővel a szabadban az esetleges tarkókkal holdvilágot szolgáltatni, s miután kalappal csak az angol parlamentben lehet helyet foglalni, de nem az óvodában, behordozóskodának testületileg a rajzterembe. Azaz, hogy csak a tánezosok cselekedték ezt meg! Azok kik még mindig nem 1 itták elérkezettnek az időt Petőn ezen sorainak elszavalására „Úgy jóllaktam, hogy még", a hátulsó termekben elhelyezett buffókbe szállingóztak, alkalmas mediimokul minden pumpolásra. S mig ezek ideben játszhatták nemes resignációval a jótékonyczélu balek szerepót, addig a rajzterembén Terpsichore tanítványai legkevésbbó sem szűkölködtek tánezolási kedv nélkül. De több volt ez a kedvnél! Valóságos dühyol.. tánczolt a serdülő ós serdületlen ifj;tifig|í s mÜkéM a -meseljéli hégedü^zloia, '|§|fp|y tánezra perdültek a^-párok,-.mikor ;á'z^l|| ac'coríi; felhangzottjául *i'^ás^^^|^Í peráülés, — ugrálás következett, s e buzgalom utóbb annyira fokozódott, hogy midőn Farao muzsikalis ivadékai félben hagjyták a ezinezogásfc ós eltávoztak a terembe, hogy vacsorára ők is valamit kóstoljanak, a tehetetlenségi erő következtében nem birfcak a párok megállani, hanem tovább keringtek, mint valami perpetuum mobile, mindaddig, mig három jókedvű dilettáns meg nem sajnálta őket s kettő hegedűn, egy pedig a brugón tovább húzta nekik a „Dunari" valezer émelygős melódiáját. Mindez azonban oly gyorsan történt s a párok oly buzgalommal tánczolfcak, hogy észre sem vették a banda-metamorphosist s a három ezigánynyá avangirozott műkedvelő bátran elmehetett volna közéjük tányórozni! Azt hiszem, e kis epizód eléggé jellemző arra a szóles jókedvre, mely a kóstolóban mindvégig uralkodott. — Az esti órákban megeredt esőn kivül, jó részt ennek a jókedvnek volfc köszönhető, hogy a szokás ellenére, a rendőrkapitány ur engedelmével, az éjféli zárórát egy órával meghosszabbította. Hadd kóstoljanak utoljára kedvükre — különösen a szegény diák-gyerekek — mielőtt (másnap) a nekik bizonyára kevósbbó ízletes stúdiumokba beleharapnának! . . . No de megvolt ennek a határtalan jókedvnek az árnyoldala is! Merfc az óvodások számára elég tágas terem, akkor, midőn" benne felnőttek tánczoltak, oly szűknek bizonyult, hogy egyik ember a másik határozott rovására szítta a leve^gofc. Azaz, hogy jobb lett volna, ha egyikünknek sem kellendett levegőt szívni, j|tt^£Jpg&L ugyan nem volt köszönet! '^Pnim^föí^sem- emlékeztetett bennünket az „ halotti beszédnek ^^^pr^ra|^^s¥jp^Qr,és chomuv vogmuc^! < erre a tiszteletre, én csak általánosságban nyilatkoztam"". (Helyeslés). Martonfalvay Elek hely. polgármester: T. közgyűlés! Itt most egy indítvány áll előttünk, már pedig a törvény azt rendeli, hogy az indítványok a következő gyűlésen tárgyalandók. Én tehát azt a kérdést intézem a t. közgyűléshez, hogy: méltóztatik-e ezen indityányfc a jövő közgyűlés napirendjére tűzni!" (Felkiáltások: Nem! Semmi esetre!) Bognár Gábor: „Szabad legyen t. közgyűlés! még egy kérdést intéznem, ezúttal a gazdasági tanács lírhoz (Megint!) Van-e tudomása az igen t. gazdasági tanácsos urnák arról, hogy a mult évben leégett Kakas Ferenczféle ház az idő vas foga és az utcza gyerekek szorgalma által annyira elpusztult, hogy valóban szégyenére van azon épületnek, .amelynek oldalához van épitve, és van-e szándéka onnan azokat a romokat elhordatni, vagy más valami uton-módon intézkedni, merfc már ideje, hogy tegyünk vele valamit s ne álljon ott olyan siralmas állapotban, mintha a tatárjárásban pusztult volna el." (Derültség). Szvoboda Venczel: Én nagyon röviden megfogok felelni Bognár úr kérdésére. Csak annyit kérdek t. képviselő testület, van-e jogom arra, hogy másnak a dolgába elegyedjem, hogy másnak a jószágát onnan elhordassam. A mi volt egypár gerenda az utczára leesve azt eltétettem onnan. Talán tetszik tudni, hogy Bánóczy ur akarta megvenni, már legalább ón ixgy hallottam, jóllehet biztos forrásból még nem értesültem. Ha ezen házteleknek ügye végképpen el lesz intézve, akkor majd tudom én, hogy mi a kötelességem." (Helyeslés.) Az ezután következő I—VI. pont minden nagyobb vita nélkül letárgyaltatott "illetve egytől-egyíg j óvá lett hagyva. A költségvetés délutánra halasztása. Martonfalvay Elek: T. képviselő testület! következik a legfontosabb tárgy, amely miatt lett úgyszólván össze híva a közgyűlés és ez a költségvetési javaslat. Barihalos István: „A gyakorlatból tudja minden ember, hogy a költségvetési vita rendesen hosszú időt vesz igénybe, miután ezt a legnagyobb alapossággal kell letárgyalni. Én tehát indítványozom; hogy elÖsször a kisebb ügyek felett határozzunk és azután leges-legvógül koronázzuk be ténykedésünket a mai napra öszsze hívott közgyűlés legfontosabb tárgyával, a költségvetéssel" Martonfalvay Elek: „Erre vonatkozólag van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy miután a közgyűlés épen az izraelitáknak ünnepére tüzetett ki, és ők az isteni tisztelettel egész délelőtt el vannak foglalva, azon kérelmüket terjesztették elő, hogy a tárgysorozat anynyiban legyen megváltoztatva, hogy legalább ezen fontos ügy letárgyalásánál jelen lehessenek. Ezt bejelenteni kötelességemnek tartottam" (Helyeslés.) Barthalos István: „Előbb tett indítványomat oda kívánom módosítani, hogy necsak a költségvetés, hanem egyúttal a temető ügye is délutánra maradjon, vagyis a 8, és 16-ik pont tárgyaltassék legutoljára." (Helyeslés.) • Polgármester: „Méltóztatik elfogadni Barthalos István képviselő urnák ezen indítványát?" (Felkiáltások: Igen! Elfogadjuk!) A vasúti és kövezetvám ügyénél felszólal Blau Adolf: Indítványt tesz arra nézve, hogy miután Pápán nem csak a behozatal, de a kivitel után is kell kövezeti vámot fizetni, holofcfc ez más városokban nem létezik: intézzenek Győr, Székes-Fehérvár stb. városok elöljáróságaihoz kórdóst, váljon igaz-e állítása ? Ki-' jelenti, hogy miután ö ezt határozottan tudja, intézkedjék Pápa város elöljárósága úgy, hogy a kereskedők e terhes adóztatástól fel légyenek mentvg, merfc ez által a kereskedőkre tetemes anyagi vesz- * teség háramlik.. • Szvoboda Venczel: Kijelenti, hogy áz" 'éjjen inem lenne helyén most; midőn már ^em^fsbkaca^'^án'. egy-két év múlva uj ^bM^^^aüUtoi, amely a városnak ^Ei -ÍAO. SKüSíűm&±
