Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-09-13

XVIII. évfolyam. 37. szám, y Megjelenik in i n li e i) v a s a r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koninkhu r e n d k i \ ii I i s i. á m o k ís adatüak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el, -­Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a .lap ^ v . i^ei'k. hivatalába küldendők-^ j apa, 1891. szeptember 13; Előfizetési díjak. # 1 Egy évre 6 frt - Eé'l évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 3ü kr. A díj előre fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula , 2% papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki, egyesületnek m egvá 1 asztott közlönye. Szinpártoló egyesület. Lapunk mult számában ezen czim alatt közöltünk egy czikkét, mely a szin­pártoló egyesület szükségességét általá­ban hangoztatta. Ezúttal a mi saját spe­cialis viszonyainkra leszünk tekintettel s rámutatunk a módozatokra, melyek meg­tartása mellett városunk szinpártoló kö­zönsége saját nagyobb megterbeltetése nélkül láthatná és élvezhetné azon da­rabokat, melyek a világ híresebb szín­padait sikerrel járták meg, s melyekről a fővárosi sajtó annyit beszélt. Ha valahol szükség van szinpártoló egyesületre: ugy szükség van nálunk Pá­pán, mert kik képezik azon közönséget, mely a szinházat látogatni szokta? Ka­tonatisztek, hivatalnokok, kereskedők ós iparosok. Általában vagy olyan egyének, kik fizetésüket bizonyos időszakonként kapják vagy olyanok, kik napi bevételre támaszkodnak, mely természetesen inga­dozásnak van kitéve. A publikumnak, csak igen csekély része áll olyan önálló na­gyobb vagyonnal rendelkező egyénekből, kik a fölsorolt osztályok egyikébe sem sorozhatok. Képzeljünk most már el egy hiva­talnokot havi fizetéssel vagy egy keres­kedőt bizonytalan napi bevétellel. Egész bérletet venni 30—40—60 írtért s ezt a bérletet havi fizetéséből vagy azon hó­napi bevételeiből egyszerre kifizetni, az sok. Ellenben aligha fogná nagyon meg­érezni ha havonként 2 frt 50 krt, 3 frtot vagy esetleg 5 irtot kellene kifizetnie. Jövedelmének többi részét betudná osz­tani ugy, hogy ezen szellemi élvezet szerzésére szolgáló kiadás mellett nem húzna rövidet az élet fentartásának szük­ségessége sem. Ha tehát egy hivatalnok egyszerre áll egy nagyobb összegű bér­letfizetés előtt, kénytelen visszautasítani az ajánlatot s örül, ha egyszer-kétszer meglátogathatja a szinházat. Csak ez a körülmény képes meg­magyarázni a jelenleg itt időző szín­társulat csekély mérvű pártolását. Egy TÁBCZA. GYŐZTEM VÉGHE! Győztem végre! enyém a harcz diadalma; Gyönyörittas boldogságról zeng a dal ma. • A csatáknak csorbult kardját félre tettem: Szerelemnek rózsa berke, Pálma ága leng felettem. Itt pihenek két ölelő karba zárva, Nem vagyok már elhagyottan bolygó árva; Rángó sajkám kikötöttem enyhe parton: Ahol ón most — mézet szivok Edes szirmú rózsa ajkon. Elfelejtve az átküzdött kinos évek! Csak hogy végre elérhettem ezt a révet.. Hol — készen a gonddal ápolt gerle fészek: Melynek egyik hű lakója, Viharvédö őre leszek. -— Hogyha egykor pilláimat majd lezárom; Itt ölelj át, itt ringass el síri álom'... Itt: — hol e sziv hő szerelme érted ége .. Itt: — hol élve rámborult már A menyország üdvössége. Soos £ajo5. Kóstoló. Általános ós jellemző tulajdonságai közé tartozott a mi „kóstolóMnknaky hogy ott mindenki Annyira kivehette a részét mindenből, hogy bátran, nevezhet­tük volna azokat „jóllaktató^nak. Ne­hogy azonban közönségünk egyhangúság­ról panaszkodhassak, az ez idei kóstoló köpenyeget változtatott és felcsapott — n kopl'aÍtató a Ha*k. Ne tessék ám szószerinti' értelemben veníu e kinyilatkoztatást, mert hissen volMNMw, amit-Wik wem ily jól szervezett társulat bizton szá­mithatna telt házakra, ha a jegyvétel terhe nem volna egyszerre oly súlyos, hanem az egész évre el volna osztva egyenletesen. Két módozat van általánosabban a színészet pártolására elfogadva, mely mó­dozatokat a következőkben ismertetünk. Az első, a tulajdonképeüi »szinpar-, toló egyesület« megalakul ugy, hogy bi­zonyos számú tag kötelezi magát bizo­nyos évi összeg pl. 5 frt lefizetésére.— Tegyük fel, hogy városunkban 120 sze­mély lenne ez egyesületnek tagja: ezek után befolyna évenként 600 frt. Az egye­sület választmánya most ajánlatot tesz a különböz'i jó nevü társulatoknak s egyez­ségre lép egyikkel vagy másikkal bizo­nyos számú — könyebb számítás végett mondjuk 100 — hely bérlete iránt. Ha ez a 100 hely, mely között támlás, zárt, erkélyszék s páholy is előfordulhat, ami csak a számítást tenné komplikáltabbá — pl. 18 előadásra 1200 írtért megvolna kapható, akkor az egyesület tagjai közül azok, kik bérletet kötni óhajtanak, rész­arányosán felosztva jutnának bérletük­höz; azok pedig, kik azon évadban nem reflektálnának a bérletre, az adott 5 frt évi diját áldozatul hoznák. Egyszerűbb s könyebben kezelhető a másik mód, mely a bérletárak havi fi­zetésében, áll, s mely a czikkünk elején is emiitett okoknál fogva, éppen váro­sunkban mutatkozik alkalmasnak s kivi­hetí'nek. Egy színtársulat egy hónapig bíz­vást tartózkodhatik Pápán ^a jó, ha a közönség nem egyszerre lesz igénybe véve ós ha a tartózkodási idő nem nyárra esik. Ezen egy hónap alatt 18 előadá­sos bérletet lehet nyitni, melynek árai volnának: nagy páholy 60 frt, kis pá­holy 52 frt, erkólyszók 15 frt, támlás­szék 12 frt, zártszék 9 frt. Egy nagy páholy havi bére volna 5 frt, egy kis páholyé 4 írt 50 kr, egy erkélyszéké 1 frt 25 kr, egy támlásszéké 1 írt, egy zártszéké 75 kr. A megfelelő befizetéssel tehát kapna az. illető, kinek egyszerre a bérletösszeget lefizetni bajos volna, egy 18 számból álló bórletet, melynek műsorát a közönségre való tekintetből az egye­sület választmánya állapithatná meg. A bérletüsszeg összegyűjtését végző közeg bizonyos az egész bérletből levonandó százalékot kapna. Idő- és alkalomszerűn^ tartottuk megemlíteni e. dolgokat épén most, egy derék társulat városunkban időzésekor. Azt hisszük a fölvetett eszme kivihető lesz, • csak arra való ember vegye' kezébe az ügyet — a milyenekben hála Isten nem szűkölködünk — s akkor már a leg­közelebbi jövőben elnémul a panasz a közönség részvétlensége s a színművé­szet nem pártolása miatt." Városi közgyűlés — 1891. szept. 5. — Martonfalvay Elek h. polgármester, megnyitván a közgyűlést felkéri a tago­kat, hogy ezen közgyűlés tárgyait a leg­nagyobb figyelemmel kisérjék, mert a leg­fontosabb tárgyról: a költségvetésről lesz szó, melyet komoly és beható tanulmá­nyozás tárgyává kell tenni. A jegyző­könyv hitelesítésére felkéri Fischer Adolf, Barthalos István, Vágó László, Horváth Károly és Horváth Lajos urakat. Előző ülés jegyzökönyvére Horváth Lajos tesz jelentéktelen megjegyzést. A tárgysorozat tárgyalásának kezdete előtt feláll JBognáf Gábor: Bocsánatot kér, hogy a tisztelt képviselő testülethez ós a hely. polgármester úrhoz egy kérdést és egy kérést intéz. — Van-ó a h. polgármester urnák tudomása arról, hogy ha valaki a képviselőtestület tagjai közül kitörültetik az élők könyvéből, az elhunytnak se ha­lála sem pedig temetéséről nincs tudo­mása a képv. testület tagjai legnagyobb részének. E miatt némelyek olyan kelle­metlen helyzetbe jöttek a legutóbbi te­metésen, Lampérfch Ferencz urén, hogy % órát voltak kénytelenek ott várakozni, mig mi néhányan, ugyancsak azért, mivel nem lett tudomásunkra hozva, már csak akkor értünk oda, mikor már hazafelé jöttek azok, kik kikísérték a megboldo­gultat. Ha már egyes egyletek tagjainak halála alkalmával kimennek a tagok vala­mennyien, akkor annyival ilikább kíván­ható ós kívánandó lenne, hogy ha egy képv. testületnek hal meg egy tagja, hogy a többi tagtársak is részt vegyenek teme­tésében. Ezt már volt szerencsém Vikár tanár ur halála után is mondhatni, mire a polg. mester ur akkor azt mondta, hogy ez az egyes felek dolga, s hogy ezt hatá­rozatilag kimondani nem lehet. (Termé­szetesen). Már pedig kérem azt mindenki belátja, hogy ez illő dolog, sőt köteles­sége a képv. testület tagjainak, hogy há­láját és szeretetét külső jellel, is kifejezze, ami pedig helyesebben nem történhetik, mintha utolsó útjára kikíséri a meghalt társat. (Zaj.) Ha ezt nem akarná meg­tenni polgármester ur, kérem kéressék fel a kapitány ur, hogy ez irányban intéz­kedjék ö maga, hiszen a haláleset hire úgyis a kapitányi hivatalhoz érkezik be! (Zaj.) Martonfalvay Elek: Ez kérem a pol­gármester hatás köréhez tartozik, itt te­hát semmiféle jog átruházásáról sem le­het szó. — Egyébiránt kérem a t. képv. urakat, hogy kiván-e valaki ezen dolog­hoz hozzá, szólni? Horváth Lajos: T. képviselő testület! Ez olyan dolog, amely a kegyelethez tar­tozik és szabad akaratára bizatik minden egyes tagnak, hogy csatlakozzon-e a me­nethez vagy nem? Az kérem, hogy az összes tagoknak mintegy kötelességóvó tegyük, hogy a temetésen megjelenjenek, ez nem lenne egyébb, mint a kegyelet egyenes és világos megsértése, mert a kényszer jellegét viseli magán. (Helyes­lés.) Most tovább megyek kérem, és azt mondom, hogy az, ha valaki városi kép­viselő, az még nem olyan nagy érdem, mert tudjuk, hogy a tagok egy részenem is .választás utján, hanem azért j ött a köz­gyűlés tagjai közé, merfc a legtöbb adót fizeti. — Ilyen helyzetben tehát azt hi­szem, hogy nincs helye itt azt mondani, hogy ezek iránt mély tisztelettel és rész­véttel kell lennünk. A mi pedig a hivatalos formát illeti, az ellen panaszt senki sem emelhet, amennyiben a zászló kitűzése sohasem maradt el, valamint a városi hajdúk is ki lettek rendelve a koporsó mellé. Ez a szokás a hivatalos forma, emit ezen kivül megtesznek a tagok az a kiérdemelt hála és kegyeletnek, a munkás ­ságnak, szorgalomnak különös elismerése (Helyeslés.) ^ Besenbach Károly: „E szerint tehát Lampórfc ur nem érdemiette ezt meg?" Horváth Lajos: „Nem azt mondtam én, thogy nem volt érdemes Lampórth ur ós száj megkívánt; csakhogy hangos volt a panaszos' szózat, hogy a t. védegyleti, akarom mondani nöegyleti .tagok az idén quantitás tekintetében nem igen buzgól­kodtak a szakácsművészet különböző re­mekeinek ajándékozásában. — Hanem, amennyi enni volt, azt azután annál na­gyobb ambitióval pusztította el különösen „a nemes tanuló ifjúság." Volt nagy ve­szedelme 10 kros pecsenye-, sütemény-, gyümölcs- és borporczióknak! Azaz hogy a borról ráérünk még később beszólni, merfc, ha mindjárt az elején előveszszük, úgy járunk, mint a kóstoló ifjúság, — időnek előtte elismerjük Galileinek a föld forgásáról szóló tantételéfc! S akkor mi lesz a megírandó kóstolói tndósitás még hátralévő részével? Különben ez a kóstoló nemcsak ter­mészettudósoknak szolgáltatott bő anya­got a tanulmányozásra. Jóravaló politi­kus kötetes röpiratokat bocsáthatott volna innen világgá annak bebizonyítására, hogy csak, nagy a corruptio nagy Magyaror­szágon! Már hogy itt a kóstolón igen! — Ez az egyedüli demokratikus mulatság Pápán; együtt eszik, iszik, tánezol, mulat itt diplomás ember, borbélylegény, diák, mesterember, suszterinas, hivatalnok, egye­temi polgár, vasárnapi munkaszünetes móterlovag, pap, katona s tudja ég még micsoda kasztja nem a kisvári társadalom­nak a „haute creme" leányaival, szoba­cziczusokkal egyaránt. S mégis még ide is befészkelte magát az átkos x korrupció, protekció alakjában. Hejh! de sok pro­tekciós porciót osztogattak Izőke; hájii lánykák barna bajuszú if||$feBÍ^ áték­•kora 10 krajezáros adagokkal akarták meg­puhítani tüzes barna menyecskéit,- a Am de siecle" materialisztikus ha|l&mu'. íer­fiait! Nem pecsenyével ^X^^^^ffif 2 ;! | emberek, k«nempi»il»líAÉ^^^ nem használt az átkos korrupció. Merfc, ha még annyi borfc önfc is magába a tel­hetetlen emberi állat, mégsem oltja el egészen szomját. Mézre vágyik, édes mézre, csókra! S ezt, fájdalom! azaz, hogy di­cséret érte a korrupció-nélküliségnek, se protekcióval, se dupla árért nem lehetett kapni. Nehogy azonban azt higyjék önök nyájas olvasóim, kik otthon ülének a kóstolónak alatta, hogy itt mindent csak pénzért lehetett beszerezni, kijelentem, hogy lehetetfc bizony itt ingyen is kapni — náthát! De háfc addig, mig erre rá nem jöttek, csak kivül járták a kállai kettőst, meg a hót országra szóló tyukveröfc. A franczia négyest pláne bengáli fény mel­lett — rontották el. E négyes után azonban már a fel­hevült tánezosok is rájöttek, hogy nem lesz tanácsos födetlen fővel a szabadban az esetleges tarkókkal holdvilágot szol­gáltatni, s miután kalappal csak az an­gol parlamentben lehet helyet foglalni, de nem az óvodában, behordozóskodának testületileg a rajzterembe. Azaz, hogy csak a tánezosok cselekedték ezt meg! Azok kik még mindig nem 1 itták elérke­zettnek az időt Petőn ezen sorainak el­szavalására „Úgy jóllaktam, hogy még", a hátulsó termekben elhelyezett buffókbe szállingóztak, alkalmas mediimokul min­den pumpolásra. S mig ezek ideben játszhatták ne­mes resignációval a jótékonyczélu balek szerepót, addig a rajzterembén Terpsi­chore tanítványai legkevésbbó sem szű­kölködtek tánezolási kedv nélkül. De több volt ez a kedvnél! Valóságos dühyol.. tánczolt a serdülő ós serdületlen ifj;tifig|í s mÜkéM a -meseljéli hégedü^zloia, '|§|fp|y tánezra perdültek a^-párok,-.mikor ;á'z^l|| ac'coríi; felhangzottjául *i'^ás^^^|^Í peráülés, — ugrálás következett, s e buz­galom utóbb annyira fokozódott, hogy midőn Farao muzsikalis ivadékai félben hagjyták a ezinezogásfc ós eltávoztak a terembe, hogy vacsorára ők is valamit kóstoljanak, a tehetetlenségi erő következ­tében nem birfcak a párok megállani, ha­nem tovább keringtek, mint valami per­petuum mobile, mindaddig, mig három jókedvű dilettáns meg nem sajnálta őket s kettő hegedűn, egy pedig a brugón to­vább húzta nekik a „Dunari" valezer émelygős melódiáját. Mindez azonban oly gyorsan történt s a párok oly buzgalom­mal tánczolfcak, hogy észre sem vették a banda-metamorphosist s a három ezigány­nyá avangirozott műkedvelő bátran el­mehetett volna közéjük tányórozni! Azt hiszem, e kis epizód eléggé jel­lemző arra a szóles jókedvre, mely a kós­tolóban mindvégig uralkodott. — Az esti órákban megeredt esőn kivül, jó részt en­nek a jókedvnek volfc köszönhető, hogy a szokás ellenére, a rendőrkapitány ur en­gedelmével, az éjféli zárórát egy órával meghosszabbította. Hadd kóstoljanak utol­jára kedvükre — különösen a szegény diák-gyerekek — mielőtt (másnap) a ne­kik bizonyára kevósbbó ízletes stúdiu­mokba beleharapnának! . . . No de megvolt ennek a határtalan jókedvnek az árnyoldala is! Merfc az óvo­dások számára elég tágas terem, akkor, midőn" benne felnőttek tánczoltak, oly szűknek bizonyult, hogy egyik ember a másik határozott rovására szítta a leve­^gofc. Azaz, hogy jobb lett volna, ha egyi­künknek sem kellendett levegőt szívni, j|tt^£Jpg&L ugyan nem volt köszönet! '^Pnim^föí^sem- emlékeztetett bennünket az „ halotti beszédnek ^^^pr^ra|^^s¥jp^Qr,és chomuv vogmuc^! < erre a tiszteletre, én csak általánosság­ban nyilatkoztam"". (Helyeslés). Martonfalvay Elek hely. polgármester: T. közgyűlés! Itt most egy indítvány áll előttünk, már pedig a törvény azt rendeli, hogy az indítványok a következő gyűlé­sen tárgyalandók. Én tehát azt a kérdést intézem a t. közgyűléshez, hogy: méltóz­tatik-e ezen indityányfc a jövő közgyűlés napirendjére tűzni!" (Felkiáltások: Nem! Semmi esetre!) Bognár Gábor: „Szabad legyen t. közgyűlés! még egy kérdést intéznem, ez­úttal a gazdasági tanács lírhoz (Megint!) Van-e tudomása az igen t. gazdasági ta­nácsos urnák arról, hogy a mult évben leégett Kakas Ferenczféle ház az idő vas foga és az utcza gyerekek szorgalma ál­tal annyira elpusztult, hogy valóban szé­gyenére van azon épületnek, .amelynek oldalához van épitve, és van-e szándéka onnan azokat a romokat elhordatni, vagy más valami uton-módon intézkedni, merfc már ideje, hogy tegyünk vele valamit s ne álljon ott olyan siralmas állapotban, mintha a tatárjárásban pusztult volna el." (Derültség). Szvoboda Venczel: Én nagyon rövi­den megfogok felelni Bognár úr kérdé­sére. Csak annyit kérdek t. képviselő tes­tület, van-e jogom arra, hogy másnak a dolgába elegyedjem, hogy másnak a jó­szágát onnan elhordassam. A mi volt egy­pár gerenda az utczára leesve azt elté­tettem onnan. Talán tetszik tudni, hogy Bánóczy ur akarta megvenni, már leg­alább ón ixgy hallottam, jóllehet biztos forrásból még nem értesültem. Ha ezen házteleknek ügye végképpen el lesz in­tézve, akkor majd tudom én, hogy mi a kötelességem." (Helyeslés.) Az ezután következő I—VI. pont minden nagyobb vita nélkül letárgyalta­tott "illetve egytől-egyíg j óvá lett hagyva. A költségvetés délutánra halasztása. Martonfalvay Elek: T. képviselő tes­tület! következik a legfontosabb tárgy, amely miatt lett úgyszólván össze híva a közgyűlés és ez a költségvetési javaslat. Barihalos István: „A gyakorlatból tudja minden ember, hogy a költségvetési vita rendesen hosszú időt vesz igénybe, miután ezt a legnagyobb alapossággal kell letárgyalni. Én tehát indítványozom; hogy elÖsször a kisebb ügyek felett határoz­zunk és azután leges-legvógül koronáz­zuk be ténykedésünket a mai napra ösz­sze hívott közgyűlés legfontosabb tár­gyával, a költségvetéssel" Martonfalvay Elek: „Erre vonatkozó­lag van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy miután a közgyűlés épen az izrae­litáknak ünnepére tüzetett ki, és ők az isteni tisztelettel egész délelőtt el vannak foglalva, azon kérelmüket terjesztették elő, hogy a tárgysorozat anynyiban le­gyen megváltoztatva, hogy legalább ezen fontos ügy letárgyalásánál jelen lehesse­nek. Ezt bejelenteni kötelességemnek tar­tottam" (Helyeslés.) Barthalos István: „Előbb tett indít­ványomat oda kívánom módosítani, hogy necsak a költségvetés, hanem egyúttal a temető ügye is délutánra maradjon, vagyis a 8, és 16-ik pont tárgyaltassék legutol­jára." (Helyeslés.) • Polgármester: „Méltóztatik elfogadni Barthalos István képviselő urnák ezen indítványát?" (Felkiáltások: Igen! Elfo­gadjuk!) A vasúti és kövezetvám ügyénél felszólal Blau Adolf: Indítványt tesz arra nézve, hogy miután Pápán nem csak a behozatal, de a kivitel után is kell köve­zeti vámot fizetni, holofcfc ez más váro­sokban nem létezik: intézzenek Győr, Székes-Fehérvár stb. városok elöljárósá­gaihoz kórdóst, váljon igaz-e állítása ? Ki-' jelenti, hogy miután ö ezt határozottan tudja, intézkedjék Pápa város elöljáró­sága úgy, hogy a kereskedők e terhes adóztatástól fel légyenek mentvg, merfc ez által a kereskedőkre tetemes anyagi vesz- * teség háramlik.. • Szvoboda Venczel: Kijelenti, hogy áz" 'éjjen inem lenne helyén most; midőn már ^em^fsbkaca^'^án'. egy-két év múlva uj ^bM^^^aüUtoi, amely a városnak ^Ei -ÍAO. SKüSíűm&±

Next

/
Thumbnails
Contents