Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-09-13

körülbelül 2000 írtjába fog kerülni. — Szükségesnek véli tehát, hogy ez a rendszabály legalább még egyideíg életben maradjon, nehogy ez által a város ismét ujabb veszteségeket szenvedjen. Dr. Steiner József: „Tisztelt Kópvi.selö Testület! Természetes, hogy én, mint orvos ezen kereskedelmi szakmába vágó ! dolgokat nem is ismerem ós nem is ismerhetem, de azért még sem kételkedem abban, amit Blau képviselő ur mondott, hegy t. i. nemcsak a behozatalt, de a kivitelt is megvámolják, s hogy ez más városokban mint pl. Győrött, Székes-Fehérvárott stb. nem létezik. — Ha már ez ugy van kérem más nagy városokban, akkor azt hiszem, hogy Pápa városa sem maradhat el tőlük és semmi esetre sem tarthatja fenn az eddig életben volt rendszert, mert a példabeszéd mondja amit megtakarit a .... .hogyis van csak? (Fel1 kiáltások: amit megtakarit a réven, elveszti a vámon. Derültség.) XJgy-ugy kérem, amit megtakarit Pápa városa az által, hogy így megadóztatja a kereskedőket, többszörösen elveszti az által, hogy ,a pápai kereskedők nem lesznek majd képesek kiállani a conourrentiát a közeli nagyobb városokkal. Mert azok, akik a gabonát idehoznák, szivesebben fogják majd olyan városba vinni, ahol a kereskedők drágábban vehetik meg. Ajánlom tehát tisztelt közgyűlés, hogy óvatosan járjunk el e dologgal, mert más különben Pápa város forgalmát fogjuk leszállítani, már pedig nekünk az a dolgunk, az a kötelességünk, hogy Pápa városa emelkedjék, erősödjék, hogy bátran kiálhassa a versenyt a nagyobb városokkal is. — Ha mi hallgatni fogunk a kereskedők jogos kérésére, akkor nem csak a kereskedőknek, hanem Pápa városának is tetemesen fog szaporodni jövedelme." Barthalos István: Én elfogadom itt több képviselő társam véleményét s helyeslem is, hogy a kereskedők jogos kórelme meghallgattassák, csak arra akarom figyelmeztetni a t. képviselő testületet, ha valakinek olyan engedményt ad, amely a városra nézve kiadással, anyagi kárral jár, nagyon jól megfontoljon mindent, s tekintetbe vegye a város anyagi körülményeit is." (Helyeslés!) Steinberger Lipót: T. közgyűlés! A számos felszólalások által egészen eltórittettünk a helyes iránytól. Nézetem szerint itt most az a kérdés, hogy folyamodjék-e Pápa városa a ministeriumhoz vagy sem? (Zaj.) Egyóbbként kijelentem, hogy hajlandó vagyok a kereskedők jogos kérelmét orvosolni, s ajánlom is a t. képviselő testületnek, hogy vegye figyelembe ezen kérést?" (Helyeslés.) Fogyasztási és italmérési adók ügye. Felolvastatik a fogyasztási és italmérés! adók kezelésével jelenleg megbízottak azon nyilatkozata, hogy ők csak az esetben hajlandók az italmérési adó kezelést még egy évre elvállalni, de akkor is a városnak fizetendő díjak nélkül, ha a fogyasztási adó kezelése ujabb három évre nekik adatik. — Martonfalvay h. polgármester bemutatja egyúttal a beterjesztett számszerű adatokat, melyek szerint az utolsó évben a kezelőknek 120Ü0 frt veszteségük volt. (Élénk derültség.) Barthalos Istoán: „Ugy látom tisztelt közgyűlés, hogy e dologgal Pápa városa örökös circulus vitiosusban van. Mi pápaiak ugyanis azt hisszük, hogy e vállalat a kincstárral szemben hasznos ós némi értékkel bir, mivel látjuk, hogyan boldogulnak más városok, tehát szent meggyöződésképen kimondjuk polgártársaink előtt: Ne féljetek semmit, nektek is marad belőle elég. Mit látunk azonban? Polgártársaink panaszkodnak, s folytonosan veszteségét emlegetnek. (Derültség.) Kövessük. Szombathely példáját. Hogy ha egy olyan város, mint Szombathely, amely a dunántúl a haladás zászlóját lobogtatja, bele mert menni e dologba, menjünk bele akkor mi is, s iparkodjunk véleményem szerint inkább indirect jövedelmet szerezni, mint directet, mert ezzel a direct jövedelemmel mondhatni semmire sem megyünk. Megvallom tisztelt közgyűlés, hogy nagyon nagy szüksége van Pápa városának arra, ós nagyon érdekében áll, hogy egy ilyen üzlettel szemben tisztázva legyünk. Ezt tartottam, kötelességemnek mondani és ezen álláspontomat kész vagyok körömszakadtáig védeni, jóllehet azt hiszem, hogy a tisztelt képviselők legnagyobb része egyetértvén velem, erre szükség nem igen lesz." (Helyeslés.) Fischer Adolf: „Tekintetes közgyűlés! Bárha én nem" mondom ki határozottan, hogy minden áron és minden esetben a város legyen a kezelő, de határozottan ragaszkodom az állandó választmány határozatához, hogy t. i. a nyilatkozatot vegyük addig tudomásul mig a város a kincstárral a bérletet a fogyasztási adókra nézve .újból megköti. Mért az mindenesetre óhajtandó, hogy a bérletet a kincstárral a város kösse meg s ne valami idegen vállalkozó. A tanács kövessen el mindent, hogy ae új bérletnél a kincstár méltányosan járjon el velünk wwmben, se szempontból 'ajánlom, ki szakismereteivel e tekintetben a városnak érdekeit szolgálhatná." (Helyeslés.) Dr. Lövy László: Tisztelt Közgyűlés! In theoria teljesen egyetértek Barthalos úr tisztelt képviseld társam véleményével, és azt hiszem, hogy ha a város jól kezeli, akkor lesz is haszna belőle. De a praktikus élet már számos esetben bebizonyította előttünk, és ismert tény is az, hogy a községek nagyon rossz adminisztrátorok. Fő kérdés most már az, hogy hol találunk mi egy olyan embert, aki tökéletesen értene a kezeléshez. — Ha a kezelés nem lenne pontos és tökéletesen jó, akkor a város igen nagy anyagi károkat szenvedhetne, ami ellen megvédeni pedig a mi kötelességünk. Itt tisztelt közgyűlés nagy veszedelemmel állunk szemben, itt a legnagyobb óvatosságra és tapintatosságra van szükség. (Úgy van!) Barthalos István: Kezelőt találni nem nehéz dolog, mert van számos oly ember, aki jártas e dologban. Ugyanis vannak olyanok, kik saját kezelésük mellett virágzó állapotba hozták üzletüket, mennyivel szivesebben fogják ezt a kezelést megtenni a városnak biztos fizetésért. (Helyeslés.) En tehát t. közgyűlés, tarthatatlannak tartom Dr. Lövy orvos úr nézeteit, ki, ha kórház, világítás stb. eféle kell, a legbuzgóbb harczosa a közügynek, de mikor arról van szó, hogy más tekintetben is előre haladjunk, és a városnak hasznot hajtsunk, akkor ö rögtön ellene áll minden reform törekvésnek". Dr. Kende Ádám: „Tisztelt képviselő testület! Én annyira fontosnak tartom ezen ügyet, hogy véleményem szerint e felett ez idő szerint véglegesen határozni nem lehet. Én azt hiszem, hogy akárkire nézve is nagyon fontos ezen dolog és hogy nagyon latba kell vetni azokat az érveket, amelyek a házi kezelésre, mellette, vagy ellene vonatkoznak. Én — bárha foglalkoztam is vele — mégis megvallom, nem tudtam határozott megállapodásra jutni, s ezért ezúttal nem is volnék képes határozott vélemény nyilvánítással vagy szavazattal hozzájárulni egyik vagy másik állásponthoz." Antal Géza: „Tisztelt közgyűlés! Részemről is úgy vagyok meggyőződve, hogy ennél fontosabb tárgy régen nem jött közgyűléseinken tárgyalás alá s a kérdés oly mélyen érinti a város lét érdekét, hogy azt sem elhamarkodni, sem túlságos aggódás miatt elodázni — nézetem szerint — nem szabad. Barthalos István képviselő úr szavaira reflektálva, ón magam is óhaj tandónak tartom, hogy a város utánna járván a dolognak s biztos adatokra alapítván számítását, lehetőleg a házi kezelést hozza be, de másrészt sokkal inkább érzem azon érvnek fontosságát, melyet Dr. Lövy László ur felhozott, hogy sem e kérdés felett minden nehézség nélkül volnék képes átsiklani. Mert engedjen meg Barthalos István képviselő társam, de igazságtalanul támadta meg Lövy László urat, amennyiben a közügynek ezen buzgó harczosa nem csak a közegészség, köztisztaság és kórház ügyben szokta hallatni szavát, hanem élénk részt vesz a város anyagi dolgainak tárgyalásában is. Feltétlenül el kell fogadnunk a házi kezelést akkor, ha a városnak sikerül elhárítani azon nehézségeket, amelyeket Dr. Lövy László úr beszédében felhozott. Nézetem szerint is, megbízható ember nélkül, ha alapos ellenőrzésről nem gondoskodunk, ki teszi a város magát annak az eshetőségnek, hogy az illető saját maga részére fordítja a hasznot. Ez azonban nem azt jelenti tisztelt képviselő testület, hogy az ügyet részünkről teljesen elejtsük s várjunk addig, míg egy ilyen feltétlenül megbízható ember önkényt jelentkezik, hanem igenis jelenti azt, hogy gondoskodjunk olyan eszközökről, melyekkel egy nem feltétlen becsületességü embert is képesek legyünk ellenőrizni, és képesek legyünk megakadályozni azt, hogy az illető a várost — ha még akarná is, megtudja károsítani. — Épen azért bátor vagyok azon indítványt terjeszteni a tisztelt képviselő testület elé: mondja ki a közgyűlés, miszerint óhajtja az ítalmérési és fogyasztási adókat házilag kezeltetni. Ennek kimondásával még nem vágtuk útját a kót adónem újbóli bérbeadásának, ha e bérbeadás a kincstárral kötendő szerződés után a városra nézve elönyösebbnek mutatkoznék, hanem csak elvi megállapodásra jutottunk, melynek kivitele a körülményektől függ. Hogy pedig a házi kezelés kérdése tájékozatlanul bennünket ne találjon, utasittassék a tanács ez ügyben alapos, körülményes és az ellenőrzést lehetővé tevő tervezet kidolgozására." (Helyeslés.) Martonfalvay Elek: Úgy látja, hogy a képviselő testület hajlandó elfogadni az állandó választmány javaslatát azon módosításokkal, melyeket Fischer Adolf, majd Antal Géza képviselő urak indítványoztak. A tanács készszivvel fog megfelelni megbízatásának s részéről elfog követni mindent, hogy a házi kezelés behozatala esetén ebből a városnak előnye s ne kára származzék. Hiszi is, hogy ha a város a fogyasztási adóra nézve a kincstárral móltányos egyezséget köthet, a város saját kezelés mellett képes lesz hasznot felmutatni, mert a regálénál is kevésből némileg a veszteség, a mennyiben a magánfelekkel kötött egyezségek továbbá a kiszabott büntetéspénzek nincsenek a jelenlegi kezdők kimutatásában felvéve. Kérdi, hogy óhajt-r még valaki a képviselő mm tfftjti .^|gJM&« Barthálos István: Tisztelt képviselő testület! Én egy ujabb inditványnyal óhajtom megtoldani Antal Géza urnák indítványát, nevezetesen indítványozom, hogy a városi tanács küldjön ki valakit vagy valakiket vagy a maga kebeléből vagy a képviselő testűlet tagjai közül vagy akár rajtunk kivül álló egyénekből, s azokat bízza meg e kérdésnek más városokban való tanulmányozásával. (Helyeslés!) A házi kezelés be van hozva Veszprémben, be van hozva más városokban, 8 igy óhajtandó volna, hogy azon eljárási módról, melyeket e városok ezen indirect adó kezelésénél követnek, közvetlen tudomást szerezzünk. A mi pedig azt illeti, hogy a képviselő testület határozzon-e a házi kezelés behozatala felett vagy sem, kijelentem, hogy nekem czélonr nem az volt, hogy e felett a kérdés felett azonnal döntsünk, hanem az volt, hogy irányt adjak, amelyen haladva a város számára e két adónemet jövedelmezővé tegyük." (Helyeslés.) Steinberger Lipót: „Röviden óhajtanék hozzá szólni a dologhoz. Az irány megjelölése Barthalos ur részéről egészen helyes volt.. Ki kell bővíteni azzal, amit Fischer Adolf ur és Antal Géza tanár ur mondottak. Én azt hiszem, hogy a városi tanács fogja tudni, hogy kiket bízzon meg e kérdés tanulmányozásával, s nem látom szükségét annak, hogy Barthalos ügyvéd ur indítványát külön is elfogadjuk, miután ez végelemzésben Antal Géza ur indítványával tényleg megegyezik." Kovács István: Nem látja be szükségességét annak, hogy mért küldjön ki a város egyeseket ezen dolog tanulmányozására, annak haszna — szerinte — ugy se volna, hanem ő saját üzleti könyveit szives készséggel rendelkezésére bocsájtja bárkinek is, és abból mindenki meggyőződést szerezhet magának arról, hogy jár-e jövedelemmel ennek az adónak kezelése vagy nem? Martonfalvay Elek:' Összegezi a véleményeket s felteszi a kérdést, hogy az állandó választmány javaslata azon kibővítésekkel, amelyek Fischer Adolf, Antal Géza s Barthalos István indítványában foglaltattak, — elfogadtatik-e vagy nem ? — A képviselő testület az állandó választmány javaslatát a jelzett módositványokkal együtt elfogadja. Délutáni ülés. Martonfalvay Elek: Tisztelt közgyűlés! Mielőtt félbeszakított közgyűlésünket folytatni fogjuk, kijelentem, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére még Hanauer Béla, Dr. Löwy László, Koczka László, Steinberger Lipót és Perlaky Géza urakat kérem fel. Ezek után az ülést megnyitottnak jelentem ki. Tárgyalandók lesznek a XVI. és Vm. pontok." Mielőtt a rendes tárgysorozatra áttérnének feláll: Szvoboda Venczel, s jelentést tett arról, hogy a Kakas Ferencz-féle háztelekre a Kreisler család 200 frtot már át is adta neki, melyet illetékes helyre fog szolgáltatni. Az izr. temető ügye^ mely a ref. egyháztanács tiltakozó átirata folytán tüzetett ki napirendre hosszas és érdekes vitát provokált. Első szónok volt Horváth Lajos: Hosszabb beszédben fejtegeti azon álláspontját, hogy ő elfogadja az állandó választmány javaslatát, de csak azon esetben, ha a város kiköti, miszerint azon terület, melyet a köztemetőből kihasítanak, egyszersmind a városi hatóság által ki jelölt közös temetkezési helye legyen az izraelitáknak. Ugyanis az 1876. 14. törvényezikk kötelességévé keszi a politikai hatóságoknak, hogy gondoskodjanak arról, miszerint a köztemetőt minden hitfelekezet egyformán használhassa, hogy oda temetkezhessek. — Ezen törvényt csakis akkor kell azonban szószerint követnünk, ha az illető község nem képes minden hitfelekezet számára külön temetkezési helyet kijelölni. — De itten t. közgyűlés egészen másképpen áll a dolog az izraelitákkal szemben. Ugyanis vallásos szokásaik azt rendelik, hogy külön temetkezzenek, nekünk pedeg a vallási rendszabályt tiszteletben kell tartanunk és méltányos dolog, hogy megadjuk az izraelita hitközségnek, amit kér. Az a felekezet egyháztanácsa,- melyhez tartozni én is szerencsés vagyok, e kérdésben a jog álláspontjára helyezkedett, s igy ne tessék ezt talán felekezeti gyülölségnek tekinteni. (Felkiáltások: „Csupa szeretet!") Noha nem is csupa szeretet kérem, de azért még sem lehet ezt felekezeti gyülölségnek tekinteni. — Lowy doktor úr egy izben úgy nyilatkozott, hogy az izraeliták nem kérik, hanem követelik ezen területet, pedig ott követelésről, ahol a törvény világosan intézkedik, szó sem lehet. (Helyeslés.) Az előbb idézett törvényezikk ugyanis világosan megmondja, hogy a politikai községeknek köztemetővel kell birniok s a törvény értelmében ezen területnek szétdarabolását s a maguk számára való elkülönítést az izraeli ták nem követelhetik. Még egy másik ok is] volt,, amely az egyház tanácsot ezen tiltako zás beadására indította. Nevezetesen szó volt! arról, miszerint az izraeliták számára egy uj temetőterület « temetői pénztárak és pedig különösen az alsóvárosi temetői pénztár terhére megfog vásároltatni. Nem szólok a kálvária- í temetői pénztárról, ennek á temetőnek jellegé általánosan ismert előttünk, —- de szólok az alsóvárosi temetői,.pénztárról, .mert e«vpnsztéu tusok pénzéből gyűlt össze, s épen ez a körülmény volt az, amely az egyház tanácsot felebbezése megtételére indította. Ugyanis az alsóvárosi temetőben a három hitfelekezet vegyesen temetkezik ugyan, de mindnyájan tudjuk azt, hogy a katholikusok közül csak igen kevés rész az, amely nem a kálvária-temetőt, hanem az alsó városi temetőt használja temetkezési helyül, s igy az az 5 irtonként — mert ennyit kell egy külön sírhelyért fizetnünk — egybegyűlt temetői pénztár tülajdonképen a protestánsoktól fizettetett be. — Igy tehát teljesen jogtalannak és méltánytalannak kellene tekintenünk ezen pénznek más czélra fordítását, mint a mire ez rendelve volt. De tisztelt képviselő testület, mint már előbb is kifejtettem, én nem helyezkedem a jog álláspontjára, hanem elfogadom az állandó választmány javaslatát, de csakis azon kikötéssel, hogy az ekként kihasított területnek köztemetői jellege legyen. Meg mondom miért? Megtörténhetik, hogy valaki más vidékén hal meg s a pápái temetőbe óhajt temetkezni. — Tudva van a tisztelt képviselő testület előtt az, hogy ez lehető és pedig úgy: hogy ha az illető külföldön hal el, ministeri engedélylyel, ha más megye területén, alispáni engedélylyel, ha más járás területén, szolgabírói engedélylyel. Már most nem engedheti meg a város, hogy egy ilyen egyénnek az izraelita temetőbe való eltemetése ellen akadály merüljön fel. (Felkiáltások: „Arról szó sem lehet, mindenkit eltemetnek!") csak azért, mert az illető egy bizonyos díjat nem volt képes lefizetni. (Zaj, elnök csenget.) . ; Dr. Lövy László: Csodálkozásának ad kifejezést, hogy ezen kérdés ilyen alakban a képviselő testület elé jöhetett; szükségesnek tartja röviden emlékezetbe felidézni azon előzményeket, amelyek a zsidókat ezen temetőhely kérésére indították. A zsidók nem szívesen hagyják oda a mostani temetőt. (Felkiáltások: „Igaz, ugy van!") de egészségügyi szempontból vannak arra kényszerítve, mert ez a temető nem alkalmas a temetkezésre. Kijelenti továbbá, hogy ő örömmel vette tudomásul azon határozatot, hogy a régi zsidó temető bezárassék, mert véleménye szerint ezt már rég meg kellett volna tenni. (Zaj.) Mert tudva van mindenki előtt, hogy ezen temető hely legnagyobb része annyira nedves, hogy már 3—4 lábnyi ásás után viz szivárog fel. Tehát nem a zsidók kértek külön területet, hanem a város tiltotta el őket a régi temető használatától. Kijelenti továbbá, hogy az igen szép összegbe fog kerülni a zsidóknak, mig az uj temetőt a maguk rituális szokásaik szerint bekerítik. — Ajánlja az állandó választmány javaslatának elfogadását. (Helyeslés.) Barthalos István: „Tisztelt képviselő testület! Nem hiszem, hogy Magyarországon, de főkép a Dunántúl volna olyan hely, a hol szebb volna a vallási türelmesség, a vallási egyetértés, mint épen nálunk Pápán. Nem hiszem, hogy egyik felekezet nagyobb tiszteletben tartaná a másikat, mint épen Pápán a vallás felekezetek, hol mindenik megteszi a maga kötelességót a vallási téren és a haladás I terén. (Helyeslés!) De tisztelt képviselő testület, volt ennek egy fontos oka is, és pedig az, hogy az erősebb is mindig tiszteletben tartotta a gyöngébb jogait, s a gyöngébb sem állt elő soha túlkövetelósekkel. Én azt hiszem, ha ennél a kérdésnél valaki az általam felhozottak ellen nyilatkozik, az csak félreértés következménye lehet, mert megvagyok győződve róla tisztelt közgyűlés, hogy e dolog mindenkinek közmegelégedésére lesz megoldható, ha mindenik felekezet szem előtt tartja a másik jogait. (Élénk helyeslés!) A köztemető természeténél fogva olyan hely, ahová minden vallásfelekezet különbség nélkül eltemetheti halottjait anélkül, hogy azt szabad lenne külön kerítés által részekre osztani. A jog azt kívánja, hogy a köztemető ezen a törvény által biztosított közös jellege megőriztessék, de másrészt a méltányosság azt kívánja, hogy a zsidó hitfelekezet ne sujtassék olyan teherrel, amelybe saját hibáján kivül került. Itt azon fontos kérdés előtt állunk, hogy ugy a jog megóvassék, mint pedig a vallás felekezetek közötti kölcsönös béke s ezen béke és szeretet által kívánt méltányosság" megtartassák. Azt hiszem arra nézve leghelyesebben járunk el úgy, ha azt mondjuk a zsidó hitközségnek: az általatok igényelt 2400 Q-öl temetkezési czélokra ugy is csekély, vegyetek hát magatoknak alkalmas helyet, 5 vagy 6 holdnyi területet, rendezzétek be ott magatoknak saját rituális szertartások szerint temetőtöket, s a város közpénztárából ki fogja fizetni a 2400 •-re eső rész árát. Ajánlom indítványomat az elfogadásra, mert ugy vélem, hogy ez esetben, mind a jog mind a méltányos* ság egyenlően ki lesznek elégítve. Dr. Koritschoner Lipót: „Tisztelt közgyűlés! Amit Barthalos képviselő úr elmon-' dott a jog, a méltányosság és a vallásos szép egyetértésről, az mind szép dolog, s szívesen is aláírjuk mindnyájan, csakhogy meggyőződé* sem szerint a dolog konklúziója egészén más. Ezen szavak egészen másra czéloznak, mint amire t. Barthalos ur felszólalásában konklud&lt. Az állandó választmány javaslata tökéletesen megfelel annak a hagyományos széllemnek és jó egyetértésnek, amely közöttünk tényleg, már. rég időtől fogva fenn áll. Most már ami -a református egyház beadványát illeti, ?*M|1 a^fojjlalkozhatom, mert áz olyan jogot vindikál magának, amely őt egyáltalában nem illeti meg. Azt hiszem, hogy nem jó szemmel nézné a ref. egyház sem, ha póld; a katholikusok beleavatkoznának egyházi ügyükbe és ott rendelkesni akarnának. — Mikor a tagosítás törtónt, ki lett mondva, hogy a kérdéses terület a 4 hitfelekezet számára lesz feritartva.E négy hitfelekezetben benn van a zsidó is. Most már kérdem tisztelt közgyűlés ugyan micsoda jogon lehetne a zsidókat megfosztani jogaiktól? Itt kérem a vallásegyenló'ség köpenyege alatt confiscálják a zsidó hitközség jogait; ez önkényeskedés, már pedig nekünk kötelességünk, mindennemű önkényeskedés ellen a leghatározottabban tiltakozni. (Helyeslés.) Ami pedig azt illeti, hogy mit csinál a zsidó hitközség, ahoz azt hiszem senkinek semmi köze, mert ez vallási dolog s ebbe senki sem szólhat bele. A zsidó hitközség autonómiáját azt hiszem még maga a minister sem igen kívánja bolygatni, annál kevésbé teheti azt egy városi közgyűlés. Itt most határozottan ki mondom, hegy arról van szó, hogy követeljünk, mert jogunk van hozzá. Mi nem fogadunk el kegyelem kenyeret, nem szorulunk a kegyelem morzsáira." (Élénk helyeslés.) Horváth Lajos: Határozottan tiltakozik Dr. Koritschoner szavai ellen és kijelenti, hogy nem fogadhat el 6gy olyan határozatot, amely nem felel meg a törvényes eljárásnak. — Továbbá visszautasítja Dr. Koritschoner urnák azon szavait, mintha itt a vallási egyenlőség köpenyege alatt csonkítani akarnák az izraeliták jogait. (Élénk helyeslés.) Steinberger Lipót: „Tisztelt képviselő testület! Igen röviden csak annyit akarok megjegyezni, hogy t. Koritschoner urnák, akár, mint jogásznak, akár mint képviselőnek vagy mint zsidónak tökéletesen igaza volt, midőn azt mondta, hogy mi' zsidók nem szorulunk kegyelem kenyérre. Igaz ugyan t. közgyűlés, hogy szivesebben megmaradtunk volna a régi temetőben, de miután ez közegészségügyi okokból betiltatott a városnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a zsidók egy lélekszámuk arányának megfelelő területet kapjanak a közösből. (Horváth Lajos közbe szól: „Ez nem kötelesség, járásomban több község van ahol nincs zsidó temető.") — Meglehet, hogy Hor- ' váth Lajos főszolgabíró ur 50 községében nincsen meg ez a jogviszony a temetkezés dolgában, de ebből még nem okvetlenül következik az, hogy Pápának Vaszar községgé kell alásülyednie, mert Pápa városa minden tekintetben túl akar emelkedni Vaszar stb. községeken. E város képviselő testülete nem azért fogadta olyan örömmel Barthalos ur indítványát néhány hónappal ezelőtt s nem azért küldötte fel az országházba kérvényét, hogy mi Vaszar példájára rendezkedjünk be. A felekezeti türelmesség szép dolog, bár nem tudom, kit ért Barthalos ur az,erősebb s kit a gyöngébb fél alatt a zsidókat-e vagy a kálvinistákat (Közbekiáltás: Reformátusok.) Bocsánatot kérek, sérteni nem volt szándékom; a zsidókra vonatkozólag is adott ki Csáky miniszter rendeletet, hogy azok izraelitáknak neveztessenek; én azonban nem látok benne semmit, ha továbbra is a zsidó név marad használatban. Tehát a reformátusok ezúttal nem voltak következetesek önmagukhoz, mert az önmaguk által is hangoztatott kölcsönös egyetértést épen maguk zavarták meg. Azt pedig, hogy a szegényeknek meg kell fizetni a temetkezési helyet, határozottan tagadom, mert amit fizetnek azt a szertartásért adják, nem pedig a terű letért. Végül örömmel üdvözlöm az állandó választmány tapintatos eljárását. (Zajos tetszés nyilatkozatok.) Barthalos István szólni kivan, mit többen elleneznek, 'mire következőképpen felel: „Bocsánatot kérek t. képviselő testület én tettem az indítványt, tehát jogom van hozzá szólni. Tehát mégegyszer kérem és ajánlom, hogy az állandó válaszmány javaslata ne fogadtassék el, és hogy indítványom szavazás alá bocsátassék. (Zaji) Én azt hiszem, ha jól megfontolják a t, Kópyiselő urak indítványomat, be fogják látni, hogy nem szükséges itt a dolgot kegyelem kenyérre, meg morzsára vinni. Különben is ez lévén a véleményem, kérem indítványom szavazás alá bocsátani." Dr Kende Ádám'- Barthalos indítványa fölött szerinte szavazni nem lehet, mert az általa ajánlott mód harmineznapos közgyűlést kivan, már pedig itt e tekintetben intézkedés nem történt. Elfogadja az, állandó választmány javaslatát. Horváth Lajos: Ugy veszi észre, hogy Barthalos indítványa elhalásztási indítvány s igy lehet fölötte szavazni sőt elsősorban e fölött kell a képviselőtestületnek dönteni, Bartlialos István: Kéri, hogy indítványa elhalasztás! indítványnak tekintessék s kéri szavazat elrendelését. Martonfalvay Etek.: „T. Közgyűlés! azt hiszem, hogy a tárgy már ki van merítve, s így következik a. döntés. Kívánják névszerinti szavazással eldönteni az urak Barthalos úr indítványát vagy felállással. (Felkiáltások: Felállással!) Miután látom, hogy felállással kívánják eldönteni Barthalos urnák indítványát, tehát felteszem a kérdést: kivánja-e a tiszteit képviselőtestület, hogy Barthalos urnák indítványa a temető ügyre nézve elfogad tassék? Az egész képviselőtestület — két kivétellel ellene szavaz. Az állandó választmánynak javaslata egyhangúlag elfogadtatik és határozatba ttttgyi bßffcM* izraelita hitközség temetkezési