Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-06-28
3* > K Megjelenik m i n d e n v a s á r u a JK Közérdekű sürgős közlésekre ktü onkinl i' e n (1 k i \ ü 1 i s z á ni ok is adatnak ki. Bérmcntctleri levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. -Kéziratok nem adatnak vissza. lapnak szánt k ö z 1 e ra ények a lap szerk. hivatalába küldendők. ^ * Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frfc — Eél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. —Egy szám ára 15 kr. Hirdetések EgjkpKábos petitsor térfogata után 5 kr, nyipfgMjen 30kr. A díj* előre fizetendő. jféMigdíj mindig külön számitatik. Az-^pátfizetósi díjak s hirdetések i a l<m4dadó hivatalába (Goldber"; Gyula ff) 2^-í^pii'kereskedése, főtér) küldendők, (Ti _ —™ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Magyarul-e vagy németül. +) Minden tudomány, minden nyelv csak annyiban ér valamit, annyiban szép, mondja Börne, a mennyiben azt megértjük .... Mindenki elismeri, liogy ezen állítás,. nagyon is helyes, s azt hiszem a pápai zsidóhitközség is meghajol Börne tekintélye előtt s állításának hitelt ad. — Mert mindig csak az jár reánk nézve haszonnal, a mit megértünk, csak azon nyelv vagy tudomány nyújt a növendékeknek hasznot, a melyeket ezek a magyarázat után megérteni képesek Ez valódi tény, mi bizonyításra nem szorul. És mégis, sajnos dolog, a zsidó hitközség nem akar ez állítás igazsága előtt meghajolni, nem akarja belátni, mily hátrányos dolog bárkit oly valamivel megterhelni, miről az illető egyén egyáltalán nem is tudja, váljon tényleg mit jelent, micsoda értelme van. De térjünk a dologra, beszéljenek maguk a tények . . . Köztudomású dolog, hogy a pápai zsidó hitközség iskolájában a bibliát német nyelvre fordítják, német nyelven magyarázzák a tanitók a növendékeknek. A szegény tanitók kimondhatatlan sokat szenvednek ez által, bármennyire igyekszenek, nem képesek azzal a 7—8 éves tanulóval megértetni német nyelven a bibliát, nem képesek felmutatni olyan eredményt a bibliatanitás terén, a mennyit e tekintetben a zsidó hitközség megkíván. Kétszer háromszor szájukba rágnak egy-egy mondatot, mindent elkövetnek, csakhogy a kis tanulók minél könnyebben megértsék a nemesítő biblia sokat mondó szavait; de hiába minden, mikor azok a növendékek sem németül sem héberül nem értenek. Magam is elégszer tanuja voltam, mikor egy-egy zsidóiskolai tanitó a bibliát magyarázta. Egész hévvel fordította héberből németre a föld teremtését, a vízözön históriáját stb. s midőn kifáradva félbehagyta a magyarázatot s a legjobb tanulókkal az elmondottakat ismételgetni kezdte, arra a tapasztalatra jött, hogy bizony tanítványai a magyarázatból semmitsem értenek, semmitsem tudnak. Pedig *) Anélkül, hogy az izr. hitközség belügyeibe akarnánk avatkozni, mit lapunk iránya különben sem engedne meg, szives készséggel adunk jelen ezikknek helyet, mely csak a nevelés terén általánosan vallott igazságokat alkalmazza a helybeli izr. hitközség viszonyaira. Valaki azt jegyezte meg, hogy a jelen eljárás eredménye az, hogy e hitközség rossz németeket és rossz zsidókat nyer, a jelen czikkben ajánlott eljárás eredménye pedig az lenne, hogy nyerne a zsidó község jó zsidókat, jó magyarokat, s esetleg jobb németeket, mint a mostaniak. Szerk. mindenki tudhatja, mit tesz az egy tanítónál, hogy az ő magyarázatának egyáltalán semmi eredménye sincs, s azon mondatokat, miket egész vervvel fejtegetett, ismét egészen újra kell magyaráznia.... Mondja meg most már a tisztelt zsidó-hitközség, mire jó ez, micsoda előnynyel jár? Azon előnye semmiesetre sincs, hogy ez által a gyermekek már 7 v. 8 éves korukban megtanulnak németül, mert itt a tanitók a német nyelvet csak átmenetül használhatják a héber s magyar nyelv között. A tanulóknak pedig nincs oly gyors felfogási képességük, hogy ezen átmeneti idő alatt oly hamar megtanulják azon héber szavak német jelöntését. Itt tehát, mint a józan ész mutatja, a német nyelvvel semmi hasznot sem tesznek, sőt inkább gátat vetnek a bibliatanitás elé. Egy kalap alá egyszerre két nyelvet akarnak foglalni, egyszerre nagyon sokat akarnak markolni, pedig rendesen, a ki egyszerre oly sokat akar elérni, csak nagyon keveset ér el. Nem lehet az, hogy a biblia mély vallású eszméit egyszerre héber és német nyelven magyarázzák; nem lehet, hogy egyszerre két nyelvvel terheljük a kis tanulók fejét, kik még számos kifejezést magyarul sem értenek meg, nemhogy németül .... Itt az idő, hogy a zsidó hitközség mindezt belássa; itt az idő, hogy a magyar nyelvet fogadja el a bibliatanitás nyelvéül, mi a tanítványok anyanyelve. Gondolja meg, hogy a mostani tanitási-módszer mellett nemhogy előmozdítja a vallásosság kifejlődését, sőt inkább elnyomja, háttérbe szorítja. Itt az elemiiskola padjai között, a biblia tanításakor vetik beléjük a vallás magvait, itt tanítják őket először vallásosán gondolkozni, itt nyernek első fogalmat az istenségről. S midőn a tanitók a biblia tanításakor ily nemes feladattal foglalkoznak, midőn a hitnek első virágait fakasztják a kis gyermek szivekben, nem-e az első ós legfőbb kellék, hogy a tanulók a biblia szavait teljesen megértsék s belőlük vallásosságot, ;Isten iránti tiszteletet és félelmet merítsenek, s ezeket sziveikbe zárva egész, örömmel, megelégedettséggel induljanak az élet útjaira. Mert senkisem vonja kétségbe, hogy mindennél az alap a fő. Ha ez szilárd, az épület biztosan áll, s még a legerősebb vihart is kiállja; ha a vallásosság alapja jól meg van vetve, a vallás eszményét jókor ós világosan megértetik a gyermekkel, ezek nem egyhamar vetik félre a vallást, nem oly könnyen találják nevetségesnek a vallásos eszméket. Ha pedig a zsidó hitközség azt akarja, hogy a tanulók minél inkább elsajátítsák a német nyelvet is^ ám tartsanak egy héten több német órát, s kevesbítsék a bibliai órák számát. Ez ajánlattól nem, szükség vissza ijedni. Hisz, ha a bibliát magyarra fordítják, sokkal könynyebben megtanulják, s igy kevesebb idő alatt ugyanannyi anyagot végezve a fennmaradt bibliai órákat német nyelv tanítására fordíthatják a tanítok. t E reformnak kétségkívül üdvös foganatja lesz. Elvezet lesz hallgatni, a mint azok a kis pozsgás arczú gyermekek egész könnyedséggel darálják a biblia mondatait s szemeik örömtől sugárzanak, mert a mit tanulnak, megértik, s a német nyelvet is sokkal könnyebben tanulják elválasztva a bibliától, s a helyett hogy a biblia nehéz mondatait németre fordítanák, ezután jobban tudják ragozni a „der, die, das"-t nem mondják majd (mint most, a mellett, hogy a bibliát németre fordítják) „der Mutter, die Vater" stb. De meg igy, a mellett, hogy németül is jobban tudnak a tanulók, minden gyanút eltávolít a zsidó hitközség, hogy ezt hazafiatlanságból tette. Igy azután semmiképen sem vádolhatják hazafiatlansággal, mert minden tantárgyat hazai nyelven tanítanak iskolájában; a drága anya nyelven hatolnak el a tanulók szivéig a biblia szent szavai. s. a. Városi közgyűlés június 20-án. Polgármester: Üdvözli az egybegyűlt képviselőket; a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri: Recknitz Ede, Mattus György, Horváth Lajos, Koezka László, Dr. Kende Ádám urakat. Az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után feláll: Bognár Gábor .•„Mélyen tisztelt képviselőtestület ! Bocsánatot kérek,, mielőtt a napirendre áttérnénk, többeknek érdekében és többeknek megkeresése folytán vagyok bátor felvilágosítást kérni egy ügyben a t. polgármester úrtól. A dolog nem uj, mindayájan nagyon jól tudjuk, hogy a tavasszal két leégett háztelket vett meg a város Kakas Ferencz úrtól, de akkor nem jött meg, mikor kellett volna a szükséges engedély. Azt vagyok bátor a tek. polgármester úrtól kérdezni, hogy történt-e valami ez ügyben vagy pedig e romok miudörökké igy maradnak ? Ha történt ugy legyen szives megmondani t. polgármester ur, hogy mi történt vele, ha pedig nem törtónt, akkor tessék oda hatni, hogy végre valahára hozassék már ez ügyben is valami határozat. Méltóztassék csak-megtekinteni ezen helyet, hogy néz az ki? Az utcza gyerekek már elkezdték banfcaoí az épületet s valóban ezer szerencse, TARCZA. SXÖKE KIS LEÁHYKA . . Szőke kis leányka Ott a Tisza partján, Ugy-e elfeledtél? . Ugy-e nem gondolsz rám? Elfeledtél engem, A ki úgy szeretlek Mint a szomjazó ág Harmatát a menynek. Mint a napsugarát Hűvös bérezi pázsit, — Úgy eped a lelkem ... Lelked után vágyik. Hogy elmondja néki Néma vágyódását, Hogy hallgassa ajkad Édes suttogását. ' Olyan szomorú most Nélküled az élet; Csupán álmaimba' Találkozom véled; S mint a harmat enyhit Tikkadó viragor», Ugy enyhíti lelkem, Ugy vidít az álom. * * * Szőke kis leányka Ott a Tisza partján, • Ugy-e nem feledtél ? Úgy-e gondolsz még rám? 1849 június 29. Irta: LUKÁCS ÉK JÁNOS. Ezeken a kis fotográfiákon, olyan édes fájdalommal csüngök s merengek, mint egy édes anya meghalt gyermeke arcképén vagy mint egy aggastyán saját múltján, melyben volt egy kis napsugár és melegség, és saját jövőjén, melyben nem lát mást a fekete űrnél ós — semminél. Az öröm és fájdalom: egy csöpp vérben összeeresztve a szív fenekén. A hála virágai ezek, [miket a köny táplál, s a lélek legtisztább áhítatának lehelete, üditö mozgásba hoz. Minthacsak tegnap törtónt volna, pedig már 41 éve a mai napon! . . . Ez a rengeteg idő oly gyorsan ment, mint a futó felhő árnyéka; de. a képét belenyomja, villámhoz hasonlag, az emlékezetbe, letörölhetlen betűivel a halhatatlanságnak. Valamint a nap, ugy a magyar hadr sereg vitézsége is a legmagasabb zeniten állt. A német hadsereg meg volt törve, mint egy földhöz vágott cserépedény; szétmetszve, mint egy óriási polyp, mely rongyos ponyvaként úszik a hullámokon; mint egy sárgunyhó, melyet a hatalmas ár álámosott, |s az iszappal egyenlővé tett. Egyik helyen a kétségbeesés, a káromlás, s az átok zaja; a másikon a diadalhymnusok, a „TeJDeum laudamusok" — az ég ós föld szeretettel s imádattal való összeölelkezése. Helyesen is énekeltük, hogy: „Most az ég, s föld mind sajátom Mind ezt rózsaszínben látom!" Oh hogy az ember ennyi boldogságot képes elbimi, s nem örül meg bele! . | . Ez az Istennek egy mosolya volt, melyet az égből a szegény Magyarországra vetett, s melyet az ég angyalai diadallal hoztak le .a magasból .... * Péter és Pál napján '48 órai szabadságot kapván, [ezt P-tón töltöttem el. Gyalog mentem ki Komáromból ide, hol nevelődtem, s hova az öntudatos gyermekkor örök élő emlékei vonzanak. Fütyörészve mentem végig a sok hidon, Szent-Péter, és O-Gyallán keresztül, a boldogság ós dicsőség egész áramlatával szivemben, mint egy pacsirta, moly a lóg hullámaiban hintálódva, majdnem szivszákadtáig énekelve magasztalja a Mindenhatót! Mikor a szöllök tetejéről megláttam a templom mögötti emeletes házunkat, mely a végtelen síkságon, mint valami gúla a sivatagon, szelid fönséggel uralkodik, — szivem nagyot dobbant: „Szülőföldem halára j Itt vagy hát valahára! 1 * Aztán mentem mendegéltem, tele áhítat s imával, mint egy istenfélő muzulmán kedves — Mekkájához. Elképzeltem: hogy vesznek majd körül a leányok, kikkel iskoláskodtam, mi mindenfélét fognak kérdezni testvéreik s kedveseikről, kik egytől egyig mind Komáromban voltak, maradván otthon csupán a gyerekek ós tehetetlen öregek. Úgyis lett. A templom előtti, téren, három, négy csoportban is, egymást kézhogy a kőfal le nem omlott ós agyon nem ütött valakit közülök. Egyszer már a gazdasági tanácsos urat. is megkérdeztem ez ügyben mire ő azt mondta, hogy nem tehet róla, mert nem jött reá engedély, hogy intézkedhessen ez ügyben, meg hogy ez a ház nem is a mi tulajdonunk. Tessék csak megnézni milyenek azok a romok, ezek valóban nem illenek, egy városba, amely haladni akar, hanem még egy faluba sem valók még a kertek alá se. Épen ezért kérem a polgármester urat lenne szives nekünk ez ügyben felvilágosítást nyújtani." Polgármester: „T. képviselő ur méltóztatik tudni, hogy Pápa város tanácsához nemcsak ezen egy kérvény nyújtatott be, hanem számtalan más is, a melyeknek elintézésére szintén idő szükségeltetik." Annyit mondhatok, hogy a jóváhagyás még nem jött vissza s erre még várnunk kell. Polgármester felszólítására a tárgysorozat első pontja az ezredi lakás bérbevétele vétetik tárgyalás alá. Polgármester: „Méltóztatik tudni hogy meglettem bizva miszerint az ezredesi lakásra helyet jelöljek ki. Én több helyiséget meg is szemléltem; a legtöbben nem adták oda a nevezett ezélra helyiségüket, másoké ismét nem Volt alkalmas, végre mégis megtudtam egyezni Besenbach urrál, ki meg is igérte, hogy csináltatni fog 8 lóra való istállót, kocsiszint, kamarát s több effélét, a melyek egy ezredesi lakáshoz szükségesek. Az egyességet is rögtön megkötöttem vele 800 frtban még pedig ugy, hogy 600 frtot maga a város fizet, 200 frtot pedig maga az ezredes ur." Bognár Gábor: Fem lehetne kérem azért folyamodni, hogy az állam legalább a félét, kifizesse." Polgármester: „Ez kérem a község kötelessége." Dr. Lőwy László: „Ezzel kapcsolatosan szeretném megtudni, hogy van e tudomása a t. tanácsnak arról, hogy az altiszti iskola a 7-ik huszárezredből Zala-Egerszegre lett áttóve, még pedig azért, mert midőn a kaszárnyát építettük megfeledkeztek arról az altiszti iskoláról, aminek eredménye az lett, hogy a katonaság elköltözvén városunkból, ea annak nagy kárára van. Én szeretném ha a közgyűlés utasítaná a polgármester urat, hogy tegye magát érintkezésbe az alezredes úrral a végett, hogy talán az is segíthetne a dolgon, ugy, hogy ott a hol a laktanya van még egy póthelyiséget jelölne ki. Én azt hiszem, hogy a kormány nagyon szívesen megfizetné a hozzá szükséges költség megfelelő részét s igy a városnak nem is kerülne nagyon sokba. Hassunk oda hát, hogy ide jöjjöu a katonaság, mert miufc már emlitém, semmiből sem háramlik oly nagy haszon a városra, mint épen abból ha a katonaság városunkban tartózkodik. Ez az egyik amit akartam mondani, a másik pedig az, hogy miután 1879-ben a város már 4-ik osztályba lett sorozva, most pedig a 7-ikbe van sorozva, folyamodjon tehát azért, hogy legalább a 6-dik vagy 5-dik osztályba kerülhessen ismét, mert ha mi semmit sem akarunk tenni, semmire sem fogunk menni, és az adó is folyton szaporodni fog." Polgármester: „Engedelmet kérekt. képviselő ur, az épen nem áll, hogy mi semmit sem teszünk (Dr. Löwy: Igen is kérem semmit sem teszünk) mert én már értekeztem is ebben a tárgyban, de azt mondják maguk a katonák is, hogy nem lesz az egész dologból semmi." Bognár Gábor:„Hisz ugy se lehet kérem tisztelt képviselőtestület másnak a telkére építeni, mert azt senki sem veszi szívesen és nem is fogja megengedni." Dr. Löwy László: „Tessék csak megpróbálni, mert ahhoz semmi néven nevezendő áldozat sem szükséges, és mit sem koczkáztat vele a város." Vasutügy. Pap János „T. közgyűlés! Midőn ezelőtt néhány hónappal a jelenlegi tárgy első izben lett napirendre tűzve, én bár nagyon sajnálom nem jelenhettem meg betegségem miatt, hogy ellenezhettem volna a kért segélyösszegnek a megszavazását. Én t. képviselőtestület nagyra becsülöm a vállalkozási szellemet, és igen jól tudom, hogy korunk vívmányai a kultúra terén mind ezen vállalkozási szellemnek kösznhetők, de ón ezen vállalkozási szellemet nagyra csak akkor becsülhetem, ha az illetőknek saját zsebére megy és ha az illető indítványának keresztülvitele nem igényli az adóval anélkül is túlságosan sújtott nép véres verejtékével szerzett vagyonát, és ha nem olyan vállalatra van az indítvány téve, a melynek kivitele amellett hogy költséges, terhes, még kétes is (felkiáltások: Hisz az előmunkálatokra nincs kérve egy krajezár sem.) Mikor Pápa város képviselőtestülete a kórt összeget megszavazta és - ezzel oly nagyszerű áldozatot hozott, azonnal arra gondoltam, hogy ennek a nagyszerű áldozat-hozatalnak nagyszerű okának is kell lenni, de ón tisztelt képviselőtestület semmiképpen sem vagyok képes e valóban nagyszerű áldozat okát felfedezni. Mert mit várhatunk mi Pápa városának a pápa-csornai vasúttól ?-Azt mondják, hogy az ut rövidebb lesz. Hisz 14 óra alatt a mostani vasúttal ís elmehettünk akár Bécsbe akár Gráozba akár Pestre,'sőt nemcsak elmehettünk, de dolgainkat hamar végezve rövid idő alatt vissza is jöhettünk. Hát nem elég gyorsaság ez? Hisz ezelőtt még a szomszédos városból is alig fordulhattunk meg ugyanannyi idő alatt. Vagy talán azt reméljük, hogy mi gabonánkat Csornára szállíthatjuk, hisz tudva van igen tisztelt képviselő testület, hogy Csorna vidéke a kis magyar, Kánaán kellő közepén fekszik, nólfogva, s körben forogva, a leányok énekelték: „Búj, búj bokrostól, bokron innen által Vagyok vagyok jó vitéz, megyek hidon által". Egyszerre megfordulván, az éneknek vége lett. Megismertek. — Jézus Mária, a Jancsi! Kiáltottak föl mindnyájan ... Én nekem esve — összevissza csókoltak, mint valami csodatevő szobrot. Vissza is adtam. Oh ezek szent csókok voltak; olyanok, mint-mikor az igaz hivők á vértanuk szent porait csókolják. Hisz mi a hazaszeretet vórtanujelöltjei valánk: tudja Isten hol esünk el, a hol nem tud rólunk senki, tehát a bekövetkezendett vógtiszteletet már élve kaptuk meg! . . Hogy ez mind úgy elmúlt! . k hogy ezt nem lehet többé föltámasztani soha!... * * * A. kapuban nagybátyám várakozott rám, ki az emeletből már észrevett. — Isten hozott kedves öcsém! . . Karonfogott és bevezetett. A roppant udvar tele volt papsajt, bürök, maszlag, s más ilyen gyönyörű növényekkel nőve: mintha a civilizáció végkép eltűnt volna onnét. Hja! ilyenkor az eke pihent, mert a kard csattogott, s az ágyú bömbölt. Csak; két öregbéres' mászkált a nyakig érő udvari dudva közt: erre se volt szükség, mert a lovakat elvitték huszár alá, az ökröket gulyáshusnak, a szalmát és termést azonmód Komáromba — lovaknak alomuh — No most öcsém, halljuk vitéztetteidet! És elkezdtem mesélni a nagy háborúságot, milyen Komáromban nem volt soha, Simonich szörnyű,' hathetes folytonos ostromától egész Guyon fölmentése ig; az ácsi küzdelmeket, a harkályi vérnapokat: Trója veszedelme sem volt ennél nagyobbl Jámbor öregem néha-néha egy-egy könyet dörzsölt szét 'szemeiben s fölföl sóhajtott, mondván: — Szegény gyerek! . Szegény hazám, de sokatt szenvedtek! . . De most nyugodd ki magadat a — vendégszobában. Vala pedig ez a vendégszoba az, melyben Símonich, Windischgrcicz, Klapka, Guyon, Görgei s utóbb Hoicen orosz tábornok egymásután kvártóroztak. Valóságos fekvömúzeuma a szabadsághősöknek és népgyilkoló zsarnokoknak! Álmodtam is benne egyszerre pokol és menyországról, angyalok és ördögök, honmentő geníusok, és átkozott boszorkányokról. Dante pokla, és Jákob létrája: egy helyen központosult. Egyszerre kardesörtetóst, és sarkantyúpengóst hallok a szomszéd ebédlőben; a csizmasarkok Ugyancsak keményen kopognak a padlón; katonáknak kell lenni, gondolám, még pedig olyanoknak, Mk nem mulatni jöttek, mert akkor e tempós mozdulatok alig volnának megérthetök. Tűnődésemnek végetvetett a hirtelen benyilt ajtó, melyen egy főrangú honvódtiszt kivont karddal lépest be, s engem meglátva, csodálkozólag állott meg, mint a boszoló cherub a paradicsom küszöbénél ,. . . — Vissza! . Kiáltott négy honvédből álló csapatához; az ajtót betette, s hozzám fordulva szól: — Hát te mit csinálsz itt?! ^. ." — 4Q órai ^szabadságomat elyezem m . v
