Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-06-28

melynek magának is van annyi gabonája, hogy a mienkre egyáltalában nem szorul. Nyerni tehát nem nyerhetünk semmit, de annál inkább veszthetünk. A hány vasút épült anymji vidéket riasztott él. Pápa városa úgyis mindig a vasút által vesztett. Igy vesztettük el a vasút által Keménest, igy vesztettük el Lovászpatona déli tájait, igy vesztettük el a devecseri járást, és most igy fogjuk elveszteni Marczaltó't is és a körülötte levő falvakat. En erre semmikép sem tudom magamat rá szánni, és arra intem igen t. polgártársaimat, hogy vigyázzanak az ilyen dolgoknál. Áz országgyűlés majd minden esztendőben sokasitja terheinket, és úgyszólván nyomja a népet. Tiz esztendő alatt nem hogy szaporodott volna a város lakossága, hanem még 400 fővel meg is apadt, aminek nem a Tapolcza vize sem a rossz levegő, s több efiéle nem okai (Dr. Steiner: De az is) hanem a megélhetés, az kérem amely elriasztja a lakosokat Pápa városából, hiszen nagyobb volt a szülöttek mint a meghaltak száma az utolsó évtized alatt. — Mi tisztelt képviselő testület akár virilisták, akár választottak, akár hivatalnokok legyünk, ügyelnünk kell arra mindig, hogy láOOO lakos érdekei felett határozzunk, azért vagyunk mi itt t. képviselő urak, hogy a 14 ezerét meghaladó népünk érdekeit szem előtt tartva annak jólétéről gondoskodjunk, nem pedig azért, hogy azokat, kik bizalmukkal megajándékoztak ujabb terhekkel zaklassuk." Horváth Lajos: „Mólyen tisztelt képviselő testület! Ezelőtt 2 hónappal ez a képviselő testület egyhangúlag egy szó ellenében hozta meg ezen határozatot, hogy megszavazza azon összeget, a melyet okvetlenül szükségesnek vélt arra, hogy ezáltal biztosítsa egy olyan vasútnak létrejöttét, a mely vasút képviselő testületünk legjobb meggyőződése szerint hivatva van arra, hogy a városnak új életet adjon, s hogy a lakosság előtt új kereset forrást nyisson meg. És most tiltakozó szavát emeli fel egy férfiú, a kinek közéleti működése és szereplése a 48 előtti időkre esik és azóta nem ért egyet a közhangulattal és igy nem is lehet vezetője a közvéleménynek. (Helyeslés). Most idejőve közénk egy a múltjában tiszteletre méltó férfiú, leakar beszélni minket arról, hogy a vasutat létesítsük — óva intvén, hogy óvakodjunk, mert mint ő jósolja: ebből nagy hátrány fog háramolni városunkra és a város által hozandó áldozat nem fog arányban állani a vasút által nyújtandó előnyökkel. Én jól tudom azt, hogy a képviselő testület nem olyan kiskorú, hogy most egypár szóra a korábban öntudatosan hozott határozatot megváltoztassa. (Élénk helyeslés). Ha akkor egy szavazat esett a kért segély megszavazása ellen, most nagyon hiszem, hogy kettőn túl most sem fog terjedni az azt ellenzők száma. Azt is mondja a tisztelt előttem szóló, hogy a képviselő testületben nem csak virilisek, hanem a nép által választott tagok és tisztviselők is vannak, kiknek a nép érdekét kell szem előtt tartani. Ez igaz, de a képviselő testületben seaki sincs ki ezen kérdésnél nem a nép érdekét .tartaná szem előtt, sőt a virilisek, kik a legnagyobb adót fizetik a vasúti segély megszavazása által önzetlenségüket, sőt áldozatkészségüket tanúsították, mert a kölcsön felvétele s törlesztése őket legnagyobb mérvben fogja terhelni, de nem hiányzik a kötelességérzet a képviselő testület más tagjaiban sem, mert tudják azt, hogy ezen vasút megszavazása által a nép nyomorát enyhíteni, s a város jövő felvirágzásának alapját lerakni fogják. Pap János ő nagysága azt is mondta, hogy a vasút vonta el Pápától Devcser —, Marczal — és Lovász-Patona vidékét, s igy a vasút hátrányos helyzetet teremtett, erre nézve megjegyzem azt, hogy a most létesíteni tervezett csornai vasút lesz. éppen hívatva megszüntetni azon akadályokat, melyek a város kereskedelmi és forgalmi érdekét befolyásolták; mert ez nem átmeneti vasút lesz, hanem egy új vasútnak városunkból kiinduló pontja leend, mely hivatva van városunk előtt a Pozsony-szombathelyi vasúttal való csatlakozás utján a világforgalmat új irányban megnyitni és városunkat a forgalom és kereskedés góczpontjává tenni. (Általános helyeslés.) Igen örülök annak, hogy ő Nagysága meggyógyult, s most köztünk van, (Derültség) de azt hiszem nem mulasztott semmit, hogy az első tárgyalás alkalmával nem volt jelen, mert ugy látom a királyi tanácsos úrtól Pápa "városa nem kérhet tanácsot akkor, mikor a népnek nem tanácsra, hanem keresetforrásra és kényéire van szüksége. (Ugy van!) Indítványozom tehát, hogy az eddigi határozat teljes épségében tartassák fenn. (Felkiáltások: szavazzunk!)" A szavazás megtörténvén 49-en mellette, 2-en pedig ellene szavaztak ós igy 47 szótöbbséggel a javaslat elfogadtatott. A konverzió. Pápa városa már létező adósságainak amortizacionalis kölcsönné leendő átváltoztatása tárgyában a pénzügyi szakbizottság javaslatát az állandó választmány az abban felhozott indokokból elfogadásra ajánlja, de ajánlja még azért is, mert ámbár a magyar jelzálog hitelbank 5 45%-ali ajánlata annak daczára, hogy a kölcsön D6 frt 50 kros kötvényekben fogna adatni, — ugy a Gryőri első takarékpénztárnak 5.69%-ali ajánlata is előnyösebbnek mutatkozik, mégis a pápai takarékpénztár 5.80%-ali ajánlata,mely szerint ezután az évenkint törlesztés 50 éven át 4640 frt leend,— a legelőnyösebb a városra; mert ezen intézet viszonyaink ismeretében ugy a jelzálogbiztositási, mint egyéb üzleti tekintetekben is a legelőnyösebb feltételeket adhatja, és bizonyos terhes formaszerüsógektől eltekinthet, amit, egy a várossal szemben sem anyagi sem erkölcsi tekintetekben viszonyban vagy kötelezettségben nem álló vidéki intézet nem tehet; de indokolja az ajánlat elfogadását az a körülmény is, hogyha a városnak később esetleg további kölcsönre lenne szüksége, azt ezen helybeli intézettől könyebben nyerheti meg ha ugyanez az első helyen bekeblezett hitelező; megjegyzi még az állandó választmány azt is, hogy a fővárosi pénzintézetek s a helybeli takarékpénztár közti különbséget egyébiránt az a körülmény is okozza, hogy mig amazok tőkekamat adó mentesek, addig ez köteles, s ezért a különbözet nagyobb része erre menvén fel, a pápai takarékpénztárnak tulajdonkép kevesebb nyeresége van, mint egy idegen intézetnek. Ezen előterjesztés után az ügy névszerinti szavazás alá bocsáttatván, azon feltett kérdésre, hogy az állandó választmány ajánlata elfogadtatik-e vagy nem? összesen 51 képviselő igennel, Nem-mel senki sem szavazott, s ehez képest egyhangúlag elhatároztatott, hogy Pápa városa adósságainak, amortizacionalis kölcsönné ieendő átváltoztatására 80,000 frtot a pápai takarékpénztárnál fog 50 óv alatt 5.80%kali törlesztés mellett felvenni. A fogyasztási adó kezelése. A fogyasztási adókezelők azon esetre ha a város a folyó évvel lejárandó fogyasztási adómegváltást egy, a jelenlegi körülményekhez képest elfogadható összegért ujabb 3 évre ismét bérbe veéndi, kérik az annak kezelésével az eddigi szokás szerint leendő megbízatást maguknak biztosíttatni —, s ez esetre az italmérési adó és illeték kezelésével a még hátralevő 1892-ki bérleti évre leendő megbízatást is szintén elvállalni késznek nyilatkoznak, de csak az italmérési illetéknek-egészben nekik átengedése mellett. Horváth Lajos az állandó választmány véleményét bővebben indokolja és ajánlja elfogadásra olykép, hogy a fogyasztási adó kezelése az italmérési adó szedésével junctim adassék ki az eddigi feltételek mellett a jelenlegi kezelőknek de egyelőre csak egy évi időtartamra, mely idő alatt az italmérési adó további kérdése is eldől. (Helyeslés) Martonfalvay v. tanácsos. „Én a magam részéről szintén pártolom Horváth Lajos ur indítványát hogy t. i. azt feleljük a kérvényezőknek, miszerint igen is a város kifogja venni a fogyasztási adót ismét ujabb három évre, s kész annak kezelését egy évre (1892-re) a kérvényezőkre bízni, az eddigi feltételek mellett, azonban csak ugy, ha az italmérési adó kezelésére szintén ez egy évre és hasonlókép a jelen feltételek mellett (vagyis az illetékek feléért) vállalkoznak. Kívánatosnak tartja azonban hogy a fogyasztási adó felvételnél a város egy közege is működjék, hogy a város, ugy a jelenre nézve, mint főkép a jövő tekintetéből végre tájékozva legyen. (Helyeslés.) Ezen felszólalások után határozatilag kimondatott a fogyasztási adónak, egy a jelenlegi viszonyok és körülményekhez képest elelfogadható árért, ujabb 3 évre leendő bérbevétele — az adóalapnak ujabb felvétele és megállapítása körül azonban egy városi közegnek jelenléte, és lehető befolyása iránt intézkedni, ily közeget kijelelni a városi tanács megbizatik; — a mi pedig a kérvényt illeti, a bérbevétel esetére a kezeléssel az eddigi feltételek és a viszont biztosítás mellett kérvényezőknek leendő megbízatása ezúttal azonban csak az 1892-iki egy évre, és csak azon feltétellel megajánltatik, hogy az ezen 1892-ik évben még az italmérési adó és illeték kezelését is ugyancsak az eddigi feltétel mellett, vagyis az illeték fele részeért elvállalni késznek nyilatkoznak. Vidéki levelezés. Ugod, 1891 jun. 25. Folyó hó 21-én az azúrkék égről pazarul bocsátá le a nap áldásdús sugarait Jákó községére. Fehérbe öltözött, kék övvel és koszorúval ellátott leánykák sokasága lepi el az utczákat már kora reggel. A felnőttek sziveit édes várakozás tölti el. Majd megszólalnak a taraczkok s hatalmas hangj okkal hirdetnek valamit. Mit? Egy édes örömünnepólyt: LurdiMária oltár- ós Keresztszentelóst. Ezt megelőzőleg a község apraja- nagyja a templom előtti tért lepte el, várva a szomszéd községből jövő körmeneteket, szívesen megosztván velük lelki örömüket. A processiók közt legimpozánsabb az ugodi volt, melyet Szabó Lajos káplán vezetett. Tiz órakor kezdetét vette az ünnepély a nagy misével, melyet Ft. Lukácsok János ugodi plébános ur végzett. Ennek végeztével nagyságos Néger Ágoston apát-öspörös-plóbános ur Ft. Lukácsok János és a helybeli plébános urak segédlete mellett felszentelte a gyönyörű lurdi Mária oltárt, utána szent beszédet tartva, a mely hasonlított egy szép mezei virágcsokorhoz. Igen, a mezei virágcsokorhoz,, mert valamint a mezei virág mindenki számára nyílik, mindenki gyönyörködhetik annak illatában, ugy 0 nagyságának szép beszédét is élvezhette nemcsak a müveit osztály, de a nép apraja-nagyja. Megindult ezután a menet a felszentelendő ujkereszthez. 60 fehérbe öltözött leányka emelte a menet fényét, kik közül hat a lurdi Mária-szobrot vitte. Mily megható volt e menet, mennyi örömkönyeket lehetett látni és mily boldog lehetett az ki nemes áldozatkészségével ez örömkönyeket kicsalta. A keresztszentelés végeztével nagys. Néger apát ur ismét az előbbihez hasonló szép szent beszédet tartott. Ennek végeztével visszatért a körmenet a templomba, a gyönyörű lurdi-Máría szobrot belehelyezték az uj oltár feletti barlangba, hogy majdan előtte imádva az Istent, tisztelve az édes Szűz Máriát, Örömükben, bánatukban hozzá forduljanak. Az ünnepély végével a functiot teljesítő papok, tanítók a helybeli plébános igazán Vendégszerető házához siettek, a hol nem sokára dúsan ellátott asztalhoz ültek. Lehetetlen említés nélkül hagynom itt Főfc. Lukácsok János ugodi plébános remek toasztjait, melyet majd a házigazdához, majd nagys. Néger Ágost apáturhoz intézett. Megszoktuk már az ö remek beszédeit, hatalmas előadásait, azért itt felesleges ismétlésbe nem bocsájtkozom. A délután a legderültebb hangulatban folyt le. Mig estefelé aztán mindnyájan szivünkben egy igazán kedves nap emlékével tértünk haza. ugodi káplán. A városi közgyűlésből. (Karcz.) Folyó évi június hó 20-án teljes komolysággal- czammogtak fél a -város papái a városház nagy-termébe. Közgyűlésre hívták őket és fontos tárgyak levéti a tárgysorozatban, tehát a fontoskodás oda illett a papák orczáira. Még az ifjú képviselők is ránczba akarták szedni homlokukat, a mi roppant nagy megerőltetésükbe került és mégsem sült el, mert sehogysem sikerült ránczokat produkálni sima homlokukon. — No ne búsuljatok fiatal képviselők, — 10 év múlva kijut bőven a ránczból is, — csak türelem. Mikor én a terembe léptem, Steinberger Lipót vagy Pál (bizonyosan nem tudhatni) •mint a féle pénzügyi genie már beszélgetett a teremben és magyarázgatta fünek-fának a couversio előnyeit. Nem csoda. Az eszme az övé volt, s hogy ennyire is jöttünk az az ö érdeme. A pénzügyi bizottságnak tagja lévén, ez érdemben sokat fáradozott, — a miért a dicsőség nagy része őt illeti. No de nem dicsérem tovább, mert hátha dr.Jtechnitz Ede megharagszik érte. A gyűlés előtt olyan interpéllácziös szellőfuvalmak lengedeztek a teremben, — mire minden városi papának szeme dr. Lövi László és Bognár Gábor felé fordult. Ezt a fuvalmát Szvoboda v. tanácsos is megérezte, mert arcza elborult. Körülbelül ilyen gondolatai leheltek a mi kedves Szvoboda bátyánknak: mit, ti akartok engem interpélHanem az ezredes ur mit csinál itt? . . . Mert én itt, otthon vagyok! . . . — Itthon vagy?! Oh sajnálom, sajnálom . . rebegé. — Sohse sajnáljon semmit vitéz ezredes xix; jó helyen van itt, öreg jó nagybátyámnál. — Nagybátyádnál? . . oh jaj nekem, Istenem Istenem! . . . . — Azt gondoltam érettem jöttek, mint szökevényért; pedig hát szegény nagybátyám a czél; igy van-e? . . . — Ugy van, ugy van. Parancsom van öt élve, vagy halva Komáromba hozni!.. Föl van adva: mint hazaáruló!.. Ennél, amaz időben, sujtóbb vád nem lehetett. Magam is megrendültem a következmények egybevetésére, mert akkor az élettel csak ugy játsztak, mint a gyermek a labdával. A szabadságharcnak is voltak afrikai hyónái, s párisi Maratjai kik rég elfojtott boszu miatt a leglelkesebb honfiakat föladták, hogy vérdíjukon meghízzanak, árulkodván a magyaroknak és németeknek, szolgálván több urnák, mint a gazdátlan kutyák. — Csak méltóztassék teljesíteni megbízatását ezredes ur; nagybátyám eddig a másik szobában lesz; ha engem meglátna, gyöngébb lenne; pedig ö ugyancsak férfin ám! . . Magamra mai'adva hallgatóztam. Nagybátyám már a katonák között állt, tele büszkeség s öntudatos móltósággal. Az ezredes ur pedig vagy tízszer föl- s lejárt a szobában, a'padlót sarkával erősen ütögetve; sarkantyúja is majdnem szikrákat hányt. Látszott: azon tűnődik, hol kezdje": vájjon,, el ej ón-e vagy a végén, ami katonáknál gyakran járja. Ez a mély csönd, olyan volt, mint Hűkor valakinek a halálos szentenciát kezdik olvasni; fojtó sziv s elállt lélekzet közt lesi mindenki : élet vagy halál fog-e születni?! . Vihar leend-e a mély csönd után? .... Vagy mosolygó derű? . . Az ezredes ur végre megáll a fogoly előtt, keményen a szemébe néz, s mintha e szúró szemek gyilkát nem tudná jó szive kiállani, sarkán egyet fordult, s távolról mutatja be magát igy: — Én X. ezredes vagyok! . . — Nagyon örvendek, hogy van szerencsém! . Ezt az öreg ur oly komolyan s igazán mondotta, hogy az ezredes ur szinte visszahökkent . . — Miként mondhatja itten való jelenlétemet szerencsének, mikor nekem parancsom van önt, mint hazaárulót, elfogatni s Komáromba kisértetni, még pedig — azonnal! .... Az öreg ur a rómitö vádra, kezeit mellén összetéve, kiegyenesül, mint a római vértanuk a tribunál előtt, s egy apologeta vérével, ki az égre néz, honnét biztatást vár, igy szól: — Légy áldva mindenható Istenem! hogy még erre is méltónak találtattam! . . Ha a földkerekség összes bűneit vállaimra akasztanák, mint általam elkövetetteket, a teher nem volna oly nagy, mint mily nagy a hazaárulás bűne! . . Igen, ón az vagyok; koldussá tettem magamat, hogy a hazát szabaddá s gazdaggá tegyem; ezüstömet s ércnemüimet a haza oltárára raktam le, s most cseréptálból bádogkanállal eszem, cselédemmel egyenlő kenyeret; lovaimat, csikóimat paripákul adtam; ökreimet juhaimat éleimül, ;csak a kimustráltak maradtak itthon, s ezekkel szegényeimet tartottam, az apró gyermekeket, kiknek apáik, a haldokló betegeket, kiknek fiaik a hazát védik. Községem egy siralomház, s abban az egyedüli vigasztaló én! De senkinek sem panaszkodtunk emiatt. Mert boldogok voltunk azon tudatban: hogy nekünk igy kell lerónunk édesanyánk, a drága haza. iránti tartozásunkat — tudván: hogy egyszer majd mégis csak eljö a boldog föltámadás! . Most ennek is vége! a [hazaáruló menjen, menjen, menjen . . a hová való: a vérpadra ! . Uraim! tegyék kötelességüket, és vigyenek, vagy lőjenek főbe . . Hála Istennek, földi ós lelki ügyeim rendén vannak! A hazaárulónak egy percig sem szabad élnie! . . . Oly megrendítő volt e beszéd, s oly magasztossággal elmondva, hogy a honvédek könyeztek,

5 az ezredes ur pedig az ablakon nézett ki a végtelen messzeségbe: — tudom miről gondolkozott! Hirtelen a fogolyhoz lép, mondván: — Nagyságod itthon marad! Önt egy gaz árulta el, ki majd megkapja a magáét. Ezt nemcsak ezredesi, de grófi szavamra is mondom, mert én: gróf.... X. vagyok! . . j — Örvendek gróf ur!! Isten' éltessé becses nevenapján (hogy még ez is eszébe jutott az öreg urnák, óh az Isten áldja meg Őt) mert tudtomra ma ünnepli azt. Ismerem dicső családjának minden tagját; legyenek áldottak mind, kik oly nemesen szolgálják a hazát és egyházat . . . Hanem azért csak menjünk! '. . Ekkor kirohantam a szobámból, s a honvédeken keresztültörve i agybátyámra borultam, sirva csókolván összevissza kezeit. — íme ezt is a hazának adta az — áruló, mondi rám mutatva., Az elérzékenyülést még e keserű gúny sem hűtötte le. Majd az ezredeshez lépve, oda sugám.: — Méltóságod azt mondta előbb nekem : hogy élve, vagy halva, de el kell vinni Komáromba bátyámat. Most pedig itt akarja hagyni. Ez nem megy, mert különben móltóságod esik a haditörvényszék kezébe, nem teljesítvén szó szerint a parancsot. Halálnak teszi ki magát! Bátyámnak mennie kell: hogy behomályosodni kezdett reputációja annál fényesebben ragyogjon! — Igazad van; köszönöm; szivem ellágyult, s elfeledtem, hogy katona vagyok! . . Nagyságod, szedje össze mindenét, mire szüksége van, ós — menjünk! — Mire sincs szükségem a rajtamvalón kivül: sem sarura, sem tarisznyára, sem köntösre, hogy hasonló legyek Krisztus tanítványaihoz, kik mindezekre nem szorultak. r És elindult azonmód . . . i Az udvar tele volt néppel: csupa gyerek és öreg. Jaj Istenem, milyen siránkozás volt az, mikor a hadi kiküldöttség a parasztszekerekre ráült, ós vágtatva elrohant a fogolylyal. — Isten veletek gyermekeim! ne sírjatok! visszajövök! Imádkozzatok! Ezek pedig: — Elviszik jó apánkat, táplálónkat nélküle elveszünk, meghalunk! A láthatáron egy porfelleg jelzé az eszkort útját; a nap lemenőben volt, mérges izzó színnel,- mintha haragudnék, hogy a Hadúr miért enged meg ilyeneket, a népcsoport {pedig együtt maradt, sírt, imádkozott s itt-ott káromkodott is -*- én nedig siettem * gorfelleg után, lálni, — no jertek csak. Megjöttek a járdakövek, majd kiszúrom azokkal szemeiteket falánk városapák. Ha kiköveztetek azokkal egy útczátf'szemeitek, füleitek kilenczfelé fognak állani beste lelketek. Ti akartok engem in-, terpéllálni, mikor én és a kapitány csak ve-' szélyes utazással tudtuk, a ti tyúkszemekben telhetetlen lábaitoknak ezeket a finom, pompás járdaköveket beszerezni. Az életünket reszkíroztuk a kapitánynyal a város jó voltáért, az életünket a ti gyéli&jinci lábaitokért. Azt mondom egy szót se többet, mert különben visszaküldöm a köveket és járhattok — gibicsen. De térjünk át h gyűlésre. Osváld Dániel elfoglalván az elnöki széket megnyitotta a gyűlést. A Pista gyereket keresték szemei, a ki ott sűmmögött egyik sarokban. Dani bátyánk tudva azt] hogy a Pista gyerekmameglesz leczkéztetVe, végtelen örömben volt. A kapitánynyal már előre meg is beszélték, hogy ha nem találná a gyűlésre eljönni, karhatalommal hozatják még,. hogy ggönyörködhessenek az ő pirulásában, örvendhessenek megleczkéztetése fölött, mert a boszu órája elérkezett, a Pista gyerek ugyanis beterjesztette az építkezési szabályrendeletei. A jegyzőkönyv félolvasása után Bognár Gábornak egyenes-görbe alakja csakugyan kiemelkedett a többi testvér közül és a Kakas ház romjainak eltávolítása érdemében, olyan interpellácziót vágott Dani bátyánk nyaka közé, hogy XJgron Gábornak is becsületére vált volna, már t. i. akkor, ha véletlenségből ö neki is háza lett volna a romok közelében. Az interpelláczióra elnöklő polgárnagy nyomban megadta a választ, hogy a Kakas ház-telek gránit kővel lesz kirakva azonnal,— mihelyt a törvényhatósági jóváhagyás megérkezik. Addig pedig türelmet kér és a jövőre nézve e tárgyban mindenféle interpellácziót kikérve magáriak, a tárgysorozatra akart reátérni, de ebbéli szándékában a második törzsinterpelláló által megakadályoztatott. Dr. Lövi szintén interpellált, még pedig a 7-ik honvédhuszárezred altiszti iskolájának Pápára leendő visszahelyezése tárgyában. A félszóllalást helyesléssel fogadta a közgyűlés és a polgármester utasítva lett, hogy kellő kiváltságos városi erélylyel igyekezzék visszahozni az altiszti iskolát. A csornai vasút kérdésénél Perlaky Géza nem Jcis Örömére és bámulatára Pap János képviselő is^elmondotta a kellő hangsúlyozással jól betanult, de át nem gondolt beszédét. A beszéd alatt önkéntelenül az a dohánygyár jutott eszünkbe, a melyet a kormány itt akart létesíteni, de az okos, orruknál tovább nem látó akkori képviselő testületünk tagjai, azon indokból, hogy akkor drága lesz a napszám, azt határozták, hogy ide nem kell dohánygyár. Pap János képviselő is körülbelül ilyen indokolással nem szavazta még az áldozatot azon vasútra, mely után minden város tiz kézzel kapna. Hála a felvilágosodott képviselő testületnek, az öreg ur beszédét nem tekintette egyébnek, mint hattyú-dalnak és korát tekintve, könnyen megmagyarázható ellenzéki viszketegségnek. Hiába, — a haladást szűk korlátok közé szorított ósdi eszmékkel ma már nem lehet megakadályozni. Az 50.000 frtot 2 szó kivételével megszavazták. A konverziót egyhangúlag elfogadták. A kölcsönt a pápai takarékpénztártól veszik fel, bár volt olcsóbb ajánlat is, mégis ilyen értelemben határozlak, mert a takaréktár vizérférfiai biztosították a várost, hogy ha még új pótkölcsönre lesz szüksége, azzal is sziveAz ünnepnek vége lett. Pót?r ós Pál napja lenyugodott! * * * Másnap Komáromban a haditörvényszék, mely majdnem folytonos s állandó volt, összeült hogy szegény nagybátyám fölött s másokon, törvényt mondjon. A törvényszéki épületet sürü néptömeg s katonaság vette körül; a dob erre arra pergett, a szuronyok ragyogtak, melyek az exekucionális ügyekben sokkal rettentőbben néznek ki, mint a csatában Én is kapuba álltam, várván a dolgok végére. Egyszerre egy delinkvenst hoznak, megláncolva, legörnyedve. Halálra volt ítélve. Egy honvédszázad körölfogta öt; a csapat élén egy őrnagy lóháton; a feketére bevont dobon a halálmarsot verik; valamelyik le nem égett tornyon a halálharang szól. A menet megy lassan csöndesen, mig végre az úgynevezett „cigránytemetőn

11 elvész. Egy óra múlva kilenc dördülés reszkettető meg a léget. Meghalt gondolám. Azután a vezénylő tiszt szava: — Imához! — És aztán csönd lett, mintha misem történt volna. Csak a nép szava hangzott föl itt-ott, a kielégített boszu dühével: — Egy honárulóval ismét kevesebb! Mert a komáromiak a sok megpróbáltatás közt kemény hazafiak voltak, s jaj volt elő ttok minden árúlónak! E közben a haditanács terme kinyilik, a honvéd főtisztek kiözönlenek, egy hatalmas „Éljen

u-t kiáltva. A teremből nagybátyám jött ki, mint Sidrach) Misách és Abdenágo^ kik a babylo>