Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-04-20

XVII. évfolyam. 16. szám. Pápa, 1890. április 20. Metrjt'lciiik in i II il • II v .i s .1 r II ••• i» Közérdekű sürgős közlésekre koriillkllll rrnilk i\ Üli S/. illll lik is adatnak ki. Bérmonteileo levelek, j csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratuk nein a.latnak vissza. A lapnak szánt, k •• z 1 e m é n v e k a lap * erk hivatalába küldendők. < i \ /a FAI LAPOK Rlőfisetési dijak. Egy é\Te 6 frt Fél évre 9 frt. Negyed évre 1 frt 60 krajrzár. Egy szám ara 16 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiltterbea80kr. A díj előre fizetendő. Kélyegdij mindig külön számitat ik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Galdberft Gyula papirkereskedése. főtér • kiddendők. /L l'apa varos li a (6 s n gá n ak ég Hhh pápai, S n áp a - v i tj v k i egy csőiéinek megválasztott közlönye. A győri királyi tábla és álláspontunk. Lapunk vall al eis i. mely már regen l.o/ia a liirt. liogA a ministertanársbaii «,,/,,, fogja elvinni B győzelem babérját. Pedig esess/«////<////<•/• agyanessk resséay', adtak. \ referens ininisteri tanács...fíahrtr L. szombathelyi születésű, sj aaketl legkiválóbb tagja. >';<//«» Miklós, a kuria elnöke, szinté.i szombathelyi. KésZlillkről lllegeiégedé'SSel fogadjuk a gw.elmi hirt. s bizonyára Győr várán i> nliiaiijrfilaTfl fog lenni Pápa városa i ánt. Mert tudnia kell. lmgy bár mi is i leint* fi pedig teljes joggal) a verseny/. k ko/.t voltunk, de mikor főispán gró! inktód. kit az előleges lépések megtét léfl megkértünk, s ki az igazságiigyi.iiüisterrel azonnal beszélt is, arról l . t-—ultlink. hogy olyan város, hol nincs kir. törvényszék, már elvileg nem is fog százába jönni, szívvel-lélekkel Győt Mellé állottunk. A GySr iránti rokonszenv inutatko.tt rároennk azon határozatában is, li 'gy s/.. iiiben az állandó választmány indítványával, mely *íy-'-r városának a kir. tábla érdekékéi hozzánk intézett l.uiiogatási kérvényét eg]szerűen a napii mir 1 levenni javasolta. — Vemgmamty Kerencz városi biz. tag indítványára tijőr kérvénye feletti döntést akkorra i-ndelt.' napirendre felvétetni, mikor Pápa reménységére viniiii kilátása Mai bsz. A Győr iránti rokonszenv mutatkozott vármegyénk tavalyi nyári kozgyuI sch.n i>. hol szintén Ftayvess*) FVi néznek a pápaikéi hasonló indítványa fogadtatott el. A negyei közigazgatási bizottság igaz, a Budapesthez való csatoltatást te. I»" ezt nagvoii tenneszeteseii niegkadályozni nem lehetett. A kuzigazgabixottságnak veszprém-városi, mezőfoldi éa devecseri tagjaitól nem lehetett telnünk, hogy ők a maguk rovásara pápaiak óhajával rokonszenvezzenek. S ;i bizottság egyetlen pápai tagja, Fenyvsssy Ferenci orsz. képv. peaigügj a győri ügyvédi kamarának, mint Győr \ árosa polgármesterének megkeresésére levélben kijelenté. kogj ő Qyőr mellett fog szavazni és hogy már ez iránt az illetékes minister előtl régebben is okként nyilatkozott. Kz okból nem vett részt azon közig. biz. küldöttségben, mely a veszprémi kir. törvényesek területed Budapesthez csatoltatni kérte, bar a bizottságban - szintén a pápaiak érdekének lliegfelehdeg kijelenté' - llOgy //'/ Győr nem kapna kir. táblát, akkor semhogy Szombathelyhez, rsgy Sopronhoz csatoltassiiiik. inkább Budapest mellett foglalna állást. Városunk és hozzátartozói tehát megtettek kötelességüket, de kit b'gelsű sorban kell vall neveznünk bizonyára legtöbbet t»dt főispán grófunk, ki Szilagyi minister úrral több izhen folytatott beható tanácskozást Győr érdekében, illetve a mellett, hogy \ag\ Győr ragj Budapest . de semmi esetre Szombathely vagy Sopron, mi érdekeinknek egyenes Mgöloje lett volna. .Mindezt pedig azért hozzuk fej, hogy ha arra kerül a sor. hogy mi papaiak az 1870-es években tőlünk elvitt kir. törvényszéket visszakérni akarjuk: számol hassunk Győr városának rokonszenvére. Annak a Győrnek támogatására, iinly város ezuftali győzelmét a pápaiak szívből kívánták és melyhez most szívből gratulálunk. — Meghívó. Hivatalos tisztelettel megkér.m a törvényhatósági bizottságnak t. tagjait, hogy a folyói évi ápril hó 22-én délelőtt 10 érakor tartandó törvényhatósági rendkiviili kösgyülésen megjelenni Szíveskedjenek. A rendkívüli közgyűlés egyedüli tárgya*, rendezett tanácsú Pápa város képviselőtestületének a központi választmány megalakítása tárgyában hozott határozata ellen l>eadott fellebbeités elbírálása képezi. Veszprém, 1890. évi ápril hó 13-án. Az alispán távollétében Kp fasfl iiíri/ Józ$<>f, me»yei főjegyző. A Coric ivelv. II. A nyelvtanítás már magában véve is a legnagyobb képsőessköz. Kz már azon ténvnél fogva is világos. hogy a nyelv legköz vetetlen ebb, legsajátságosabb, legszélesebb nyilatkozata a szellemnek. A nyelvnek, mint a gonöolat közvetlen megérzékitőjének ismerete nélkül a b-lki tehetségek alapos kifejtése nem is képzelhető, mert a nyelvtan összeesik a gondolkodástannal. A nyelvtanulás, de kiváltkép a holt nyelv tanulása ntasás; nem kéj utazás, hanem fáradságos vándorlás, melyben terhet hordani, vívni szükséges. Es által annak képzőereje ,<A\Í fokozódik; inert midőn a szellem az ut fáradalmait legyőzi, a teher viselése által megizmosodik s minden t'ij tért küzdve foglal e|. akkor a lehető legmagasabb fokra fejti ki erejét. A görög nyelv fél szemét feszi a gymnasiumi tanításnak, s a ki ezt elveszti mihamar érezni fogja a másik széninek, a latin nyelv erejének gyengülését is. A latin nyelv alaki éa SZÓegyeztetŐ tagoltsága egyszerűbb; külső rendje szigorúbb. állandóbb mint a görögé; irodalmi használatban müvéaziebb, pathetikusabb é-s ssónokiabb. A görög nyelv ellenben nagyobb természetesség, finomabb szellemiség és szabadság jellegét viseli magán. A latin főmondsf az alárendelt mondatokra nézve majdnem általában irány adóiul szolgál: a görög pedig nevezetesen as attikai próza, a mondatokat demokratikus szabadsággal fűzi. A görög nyelv a gondolatok éa mondatok alakjainak a legfinomabb árnyalatokat is kifejező oly nagy bőségével rendelkezik, hogy e tekintetben valami tinóm, átlátszói, könnyed,simulékony öltönyhöz hasonlíthat ói . mely a remek testalkat minden mozdulatánál gyengéden a tagokhoz simul. Irodalmi irálya telveheti a szigorú, egyarányu tagoltságot és alakot is, de legszebb disze, mely sehol sem tűnik el végkép, ama fesztelen, mondhatni majdnem pongyolának látszó kecs, mely leginkább Plató irályának sajátja. A latin maga nem elegendő a klaszszikus műveltség megszerzésére. A kezdő tanításra alkalmasabb latin nyelv műhelyéből a görögök termeibe lép az itju; ez neveléstanilag helyes vándorlás. Itt tanulja meg a növendék a legfinomabb véső kezelését. A ki ezen műteremből kikerült, az mint Herder mondja: .ha a hottentották nyelvén szól is, megismerszik rajta. TÁRCZA. YŐ ÉS ANYÓS. — Ssmawaa ének. — \ • élet tengerén hajós — • sak egytől fél: ez az anyós! Ki mint sirály — vihart jelent. 8 okoz siralmat végtelent. — Minthogy oly csábító A lép: Ifjúnk a házass.igra lép: Hvnien rabláiiczát fölveszi, Súlyát akkor nem ávesá!) Ks hiszi, hogy boldog lészen. Oiadab ül sziv az észen, — S íiii boldogsága egyre nő, Hév karja kozt a szende nő ; Bimbóból szép virág fakad, fSdaa s/enlme üdvöt a/l. — Hajh! ré»zsa kozt tövis terem, Mert az anyós is ott terem, S méztejt kehelybe mérget önt — Ifjú ! ezt magadnak köszönd. Keld Ii Iva házi békéd, A por nem éri végét; Kukli-predikáeziók — Milv kedvesek, edi ini jók ! Minduntalan beléd köt, Háromra azt mondja — öt. Irigyli jó kedélyed, S mi nincs Ínyedre néked : Teszi sátáni kéjjel, Traktál kigyó szeszélylyel, Nyugalmad tépi széjjel. Ki vauja: mindig otthon légy, S ha néha búfelejtni mégy, Kimond országos korhelynek, Nem tisztességes embernek. — Almaid voltak merészek : Enyhe kis családi fészek, lialamb benne, no meg — kánya, Imez anyós, amaz lánya. — Nem tanulva mások kárán. Kihagy ottan állasz árván, Nőcskéd is csak anyját védi ? U sem többé- már a régi. — Igy foly ested nap-nap után, Zsellér vagy házadban csupán ; Ideges nő mártírja léssz. Kedélyed fásultságba vész. Vélt mennyed pokollá válik: Balsors üldöztesd halálig: Füstbe száll minden reményed, Mart az any'is túl él légér) \ • * * Legénykedik, a mig legény. Ks boldog, a mig vőlegény: I)e elsötétül a jövő, Midőn már csak egyszerű vő. Sajnálatra méltó szegény, Maradt vón' inkább agglegény! Az utolsó perczek. Rajz. ... A városligetben akadt reá a szolgálattevő rendőr. A szive körül volt egy nagy seb, abból ömlött a vér, mely az őszi hervadt pázsitot befestette. Keze görcsösen szorította a pisztolyt. Kabátja alatt, épen ott, hol az élet pataka kiszáradóban volt, néhány levél és egy arczkép volt; mind széttépte a golyó, befeketítette a lőpor. Egy ott állomásozó tiakkeren bevitték a Rókusba. A kocsis bosztisan hajtá a lovakat — Megint megbomlott valaki — feleié a kérdezősködésekre — mindig én vagyok a soros, mintha halálhuszár lennék. Beleütött az isten-nyila a keresetbe. A napos orvos egykedvűen adta ki s rendeletet. — Két perczentes carbolmosogatast a sebre. Jeges vizet a kéznél tartani. Ha eszmél: a 360-bSa leszek. Telefonozzanak a rendőrséghez, a központra. Magam is ott leszek a kihallgatásnál. . . . Aztán ledobták egy ágyra. Ott feküdt mereven, mint egy darab fa. Kimosdatták, megtörülgették halálveritékes arczát. Valami pir is gyűlt az arczára, mint a mellbetegeknél szokott. Szeme tnegü végesed ve tekintett a kórszoba mennyezetére. Ajka suttogni látszott, egy nevet, mit seuki nem értett, az már a szellemvilággal falé társalkodás volt. <>tt lebeghetett egy fényes árny, annak szólhatott. A sebláz egészeiével kitört: nagyokat vonaglott a tost s ráuezokba BsSSSVOttt homloka mutatta, hogy eszmél valamennyire. Agya kezdett reudbejónni; csakhogy az a in 'i ke des egy osszegabajodott chimaera volt, mint mikor nem tudjuk a jelent a múlttól elválasztani, Usszcfoly, összeelegyedik a tegnap a mával. A látomások gyötörték. Talán abhan a tündérligetheu járhatott, hol újra átél a porhüvelyét elhagyott szellem mindent. Kapkodott a levegő után, s mintha egy kiuzó gondolatot akarna elűzni, kimereszté szemét, kiterjeszté bal karját arcza elé a homlokát végig siinitá jobbjával . . . • Az asztali lámpa barátságos fényt vet az asztalt körülvevő családra. Hárman vannak. A kis Béla, fejét a feladvány felébe hajtva, igyekszik megbirkózni az első betűkkel. Apja, anyja gyönyörködve nézi a kis fiu diadalmat kifejező arczát. Az anya elmereng messze-messze a jövőben; látja a kis fiút, mint gimnazistát, mint egyetemi hallgatót, - - mint tekintélyes embert, — mint ... ki sem gondolja, hanem ölbe kapja a kis Hűt s összevissza csókolja . . . e Bejött a rendőr-tisztviselő. Hivatalos megssoksssal helyezkedett el a kis asztal hogy a görög Musák kastaliai forrásából ivott.- Ha továbbé íieiii a görög nyelvet mint ilyent, hanem irodalmának kincseit tekintjük, ugy találjuk hogy ez örök tárhass az einberisó'g művelésének. Athénében vau forrása a nyugati népek költészeti, bölcsészeti, történelmi, művészeti műveltségének. A görög eposz é-s szobrászat oly tökélyre emelkedett, minő a földön egyszer tűnhet fel 8 melynél magasabbra az emberiség már alig juthat. „Görögország bölcsője az emberiségnek, a népszeretetnek, a tőrvényalkotásnak, mindennek , ml irályban, költészetben, szokásokban és művészetekben legkedvesebb. Minden csupa ifjúsági öröm. gratia. játék, szeretet." Herder.' A görög világ civilisatiója ezer szállal fűződik össze az újkor műveltségével. Görögország fogyökerét képezi az emberiség nagv fájának, melytől ennek a kihalás veszélye nélkül elszakadnia nem lehet. A ki Athen szépségeit nem ízlelte s nem tekintett ama magas szellembe, mely ott uralkodott, az az emberiség életének legszebbik felét, itju korát elmulasztotta megismerni; az nem érti a jelent, nem érti a mostani Európa és Amerika művészeti é-s tudományos törekvéseit, nem ért i mindenekelőtt Önmagát. mert az emberi szellem titkaiba is az ó-kor remekei avatnak legbiztosabban. A legnagyobb igazságok nem természettani szertárakból hanem Athene é-s Etóms vidéké-, röl származnak. Nem akarjuk említeni, hogy a természettudományok túlságos müvelése mellett az ember könnyen anyagelviségbe BÜlyedne, de annyi mim lenesetre áll, hogy az ember, Istenhez való hasonlatosságának magasztos és mégis alázatos tudatát elvesztené, eszményi, szabademberi, önzetlen érdekeit nem látná, mert tudománya önteltté, vakká lenne. Ha a természettudományok a természet törvényeit s lényünknek a természet felé forduló oldalát hozzák tudatunkba akkor a görög nyelv és irodalom a tulajdonképeni emberi lény legmélyebb belsejének szemlélésére nyitja fel szemünket : mi által észrevesszük, hogy az a kis világ mely bennünk mozog, szintoly gazdag és csudálatos, mint az a nagy világ, melyben mozgunk: hogy az, ki örökké- kifelé fordítja figyelmét, utóvégre elidegenedik önmagától és elveszti súlypontját. A görög nyelvnek és irodalomnak ezen előkelőségét és paedagogiai suprematiáját ma már nem tagadják az ellenkező tábor elfogulatlanabl elemei sem. A ráfordított radaágnak meg nem felelő s komolyabb időnek és fáeredménv miatt, de legfőképp a miatt panaszkodnak, hogy gyakorlati, reális haszna nincs I klassikus. de kiváltkép a görög nyelvi oktatásnak. Mezőgazdaságunk és gabonakereskedelmünk érdekében. in. A gazdaembernek aratás után rendesen nagyobb pénzszökségletei vannak, később azonban már szabadabban mozog pénzdolgában, meri egy kis boti is ád el, télen marhákat és sertvéseket hizlal, esekért é-s a sovány állatokért is kap pénzt, s ha mindjárt aratás után kénytelen volt is gabonájától megfosztani magát, de később midőn ismét pénzhez jutott,.vehet is gabonéit az elevátoros raktárból, akár vetőmagnak, kenyér vagy takarmánynak valót, s igy az elevátoros rakiár valóságos éléskamarája lehelne édes hazánk jó népének. Ha t. i. az egyes vidék elevátorjai megürülnének, ellenben a másik vidékéi túl tömöttek Volnának : ezt átszállítás által lehetne a szükséghez é-s a helyi fogyasztáshoz mérten pótolni. A magyar földmives osztály nem igen bír száraz magtárakkal és tűzmentes padlásokkal, azért gabonáját nyirkos kamarákban, hordóik, hombárok vagy zsákokban tartja. Ind a gabona lassan-lassan magába szívja a kamara ssellőzetlen nyirkos levegőjót és nagyon sokat veszt a minősége szerinti értékéből, holott az elevátoros raktárban mindez meg nem történhetnék, mivel ott a gabona vas tartályokban van elhelyezve és ezek a száraz légürben állanak. Miután a \Hs hideg ós igen tömör pólusokkal hir, benne a gabi ma légmentesen és oly hőmérséklet alatt áll. hogy ott a megmelegedés é-s ennek következtében beállható gabonaerjedés nem fordulhat elő. — Ha pedig mégis véletlenül nedves gabona lett volna valamely tartályba betárolva és a gabona melegedni kezd. ez nem válhat veszélyessé, mivel a tartályokat egy gabona kémfurósegélyével naponkint megvizsgálja a raktárnok vagy szolga és ha esetleg látja. h"gy a gabonának forgatásra van szüksége, akkor a tartály kiömlesztö csatornáját megnyitja, a gabonát I kanalas emelőgép alá BÜlyeszti, az emelőgépet működésbe lmzza ós a gyanús gabonát áthordatja egy másik üres tiszta mellé. Kiterité a jegyzőkönyvet s kérdőleg tekintett az orvosra, ki kezét a beteg üterén tartá. — Nagy sebláz, nehéz Iélekzés. Csekély eszmélés. Nem hiszem, hogy sikerüljön a kihallgatás. Tessék próbálni. Bélának hivják, ennyit megtudtunk a nála talált levélloszlányokból. Valószinüleg leány van a játékban. Közönséges dolug, tegnap is volt egy esetünk. A betegnek megcsillantak a szemei. Ujabb verejték tört ki homlokán. Az ápolónő a sebet, mosogatni kezdte: már csak alig szivárgott a vér. — Látja, megmondtam 1 Ne is kisé/tse meg, fogalmazó úr — szólt suttogva az orvos — délire leszámol ez HZ egész világgal. Ugy is csak a régi nóta. Elmentek . . . * A korzón egy csinos leány s egy deli tiatal ember sétálgat. Boldogan lépdelnek egymás mellett, semmit sem adva a mollettük fels aláhullámzó tömegre. — Tegnap kint voltunk a nénivel a Svábhegyen. Miért nem jött el ? — Nem lehetett, sok dolgom volt a bíróságnál. — Képzelem, jól mulatott. — Gúnyolódik ismét: ez jól áll magának! Folytassa! — Aranka! - - esengett az ilju •— ismét kínoz? — Apropos, megkapta a tényképet? — Megkaptam; köszönöm, hogy oltári állított fel általa kis szobámban. Vau a mi elébe letérdeljek imádkozni! — Maga bohó! •— Higyje meg, ha valaki elvenné ez oltárképet tőlem, kitépné szivemből a vallást, jó érzést, könyörületet: oly szerencsétlen lennék, mint az indus fakír, a ki elveszti bálványát. A leány fólkacssg, a fiatal ember elbájolva néz a két gyönyörű fekete szembe I meglátja a menyországi >t. Tovább mennek a kösaapi tömeg kozott, sziveikben <i: első izsrtieHi boldog tudatával, elvitatkozva. Ssssepdrölve i ismét kibéküLe: hisz ez mennyei gyönyörűség . . . Az orvos bejött, niegliagyakozott az ápolónénak. — Hagyjon télben mindent. Itt már nincs sogitség. A 250-esbeu nagyon báayko lódik a beteg. Nézzen be mla; én már alig bírom. Tegnap dél óta talpon \ agyuk. Nem emlékszem még ilyen forgalomra, .ló, bogy mindjárt, dél lesz. l'gyan Uisgssolgál a7 ember a rongyos fizetésére. . . . ... A hivatalos levelek kozt egy elcfántcsont-papirra nyomtatott meghívó Bélának szólott. Meghívó volt az Aranka eljegyzésére. — Igy leesett a székről, mint a ssélütött. — Az i'hö csatádat tövise nagyon mélyen hatott. Mikor magához tért, otthon találta magát. A főnöke is ott volt. Csak ő nem, a kit várt. Az oltárkép, a mennyország elsötétedett; mintha a pokol valamennyi elszabadult ördöge ütött volna tanyát agyában, olyan zavaros valami lett előtte a viláj;. Nagy bajjal felszeilclőzkodott az agyból, felöltöaött, — Hisz már egésSSB jobban \ agyuk; jót tosz egy kis séta a friss levegőn. A pisztolyt aeebéba tette, ki vánszorgott a városligetbe . . . n — f Irvea ár, a J t* as nagyon csendes! I/0száui"k mindennel. — Vigyék le a halottas kamarába. Holnap lelbonczoljuk. Szellőztessenek jobban, mint szoktak; a inidtkor is olyan levegő voll, mint egy veremben. Ez pedig nem járja . . . (Sattííoit, 16