Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-04-06

XVII. évfolyam. 14. szám. Megjelenik tu i II il e n v <i s a r n » |». Közérdekű surgös közlésekre Ii " l k 1II l ri Ilii k i \ Ü I I SZ .1 III II k ÍS ailatiink ki. Bérmcntetlen ksvekek, . . :-lii.-rr kezektől fogadtatnak ti. Késíratok nem a latnak \ issza. K lapnak -vaut k II I 1 t m •'• II v e k t lap • t.-eik hivat ilábi kiildeudők. -Y FAI LAPOK Pápa, 1890. április 6. Rlőfizetési dijak. Egy évre ii irt 1-7-1 .'vre 9 frt Negyed árra l frt BO bajozár. Egv szám ára 1 ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbea 80kr. A dij előre fizetendő. Bélvegdij mindig kuldU számitatik. Az alőfisatési dijak s kirdetéaek a l;i|i kiadó hivatalába (Gehlbfr? Byola papii'kereskiidése, főtér küldendő Pápa \ áros li ni óságának ós l ö l> I» pápai, s pápa-vidéki egyesületnek meg választót! közlönye. JS* >' .» > ,«.v .\ k-;• »/.t\'iis gn.'k nairv ünnepe . an. Ilus i-t. | Krisztus feltámadásának napja, a ker. egykéi megalakulásának alapköve. • Mulli a fájdalom utún Kost tem-hra lux. A termeszét is együtt uli a feltáBUtdáfl ünnepéi A visszatéri madarak éneke, .iz iijra sarjadzó íú. I kihajtó galyak, nyilé virágok mind nzt mondják: feltámadott. Az ember szivében is megmozdul Az életnek hittara tnegerűatJ a remény, t a halhatatlanság eszméje bot• • Iti a k.ldeket. A/ élet natry problémája -mért születni, inin-'k élni? e hitben meg. igtaté feleletre talál; a czel ki van k tűzve s e ezél magasztos, méltó Il 'i-t s/.ellv édeseire. Erkölcsi tökéletete4é>n vagyunk . .. I 1- s .• czé-lt itt a földön nem érh'-tjuk il. \.- inomljaii'k. hogy ••/. iit'in lii/.onyiték a halhatatlanság mellett, a hivének • z az. mert elég birtatn^bjol szolgáltat. E hit t"lti ki az iirt, mely l»ün és erény, jutalom é-s büntetés közt fennáll: >• hit adja nn-g a lel»'k harmóniáját. A kékek oroin.' a hitben kétszeres. • sziv fajdalmai M a hit enyhíti. Kz törli k a szenved ik kőnyeit, »-z ititn/.tatja az Írták panaszát a nieg,\iiffvás énekévé, »-z ad erd az élet ikarai kozt. i szilárd talaját, melyen a - caapáeaj k"Zt megállhatunk. Hadd zúgjanak hát a harangok; . I oltson iinn-pi köntöst a nép s hadd •estjén buzgón a templomba hit-' nieg- •'!• ittsjti imádkozni. A husvé-t az öróm ünnepe. Ha ÍM uja! Keltáinadott: . . . Mezőgazdaságunk és gabonakereskedelmünk érdekében. i. A/, utóbbi időben általánosak a panaszok a hazai ipar és kereskedelem fejletlenaége, pangása miatt. Ennek okéit sokan abban vélik felfedezni, lmgy az ipar é-s kereskedelmi pályától a tártadalom köaépoaatálya még miii'lig annyira idegenk dik. hogy isak akkor adja gyér oekét e pályákra, ha a köaépiakolák első oastályairól sem tud már tovább haladni és így sem az ipar. s«-m pedig a kereskedelem nem nyerhet képzett, alkotó szellemmel bíró egészséges itju növendékei é-s igy marad minden a régi tespedéeben. El azonban csak egy okozat, melynek okát közgazdaságunk viszonyaiban '.kell keresnünk, mert az emberek általános anyagi jédétéiiek föfeltételét a közgazdaséig minden iréinybani fejlettsége képezi: a közgazdaséig fejletlensége raegneheaiti az anyagi existenteniát, de s/it veaaélyeateti az emla-rek létérdekeit is, mivel a közvagyoBoaodáat előmozdítani - az ipar és kereskedelemnek tápot adni, erejét növelni a közgazdaséig van hivatva. Azért tehát e téren kell tennünk jót. ha jéd akarunk élni. és teremteni kell ujjat, ha rosz a régi. Szükséges tehát gondoskodni elsősorban arról, hogy a gabonatermeléssel foglalkozó honpolgárok a legközvetlenebb uton juttathassák feleslegeiket a fogyaszt ók keaeihea. A föld termőképességét illetőleg már szépen haladtunk úgyannyira, hogv a gabonatermésünk az utóbbi időben már annyira fokozódott, hogy a nyomott gabonaárakat sokan a túltermelésnek tulajdonítják, pedig m-in ez, hanem a külföldi kivitel csökkenése idézte eM a gabonaárak hanyatlását ; ennek "ka pedig abban rejlik, bogy a magyar gabona iránt — mely minőségre nézve felette áll a velünk veszélyes versenyre kelt amerikai é-s oroszországi gabonának a nyUgOteurópai piaezokon nagy a bizalmatlanság, melynek káms következménye az , hogy idegen pénz nagyon gyéren jut hazánkba és mart a pénzünk kevés, a mindennapi életszükségleteink fed.-ze.se után nem marad feleslegünk az ipar számára s ha akadnak is hazánkban itt-ott életrevalói ipar vállalatok, nem igen tarthatják fenn magukat, mert nincs a termékeikre fogyasztó pénzes közönség. Igy aztán az iparvállalatok vagy megszüntetik működéseiket, vagy pedig szűkebb körre szorítkoznak iparOSÍkkeik termelésével é-s mintegy aláhelyezik magukat i külföldi iparosok nagy tökéje monopóliumának és bizományi üzletbe vasaik a külföldi ipar termékeit, vigasztalván magukat azzal, hogy nálunk hasonló árakért azokat előllitani nem lehet. Ks esten a veszedelmet réven jut át külföldre aa a csekély pénzünk is a melyet az ipartermékek megszerzésére fordíthatunk ; igy p. o. c ;ak kettőt említek íin-g bazáiik iparágai közül - a gyapjúszövet é-s bőrgyártást. Ezen, nagyobb tőkebefektetést igénylő iparágakkal hazánkban I Kárpátoktól az Adriáig alig foglalkozik néhány magyar vállalkozói iparos, eaek is idegen, leginkább osztrák gyártmányokkal látják el készleteiket és ha figyelembe vesszük azt, hogy a jól megmosott magyargyapjut métermázsánkint MO frtért. a nyers illetve csak szárított marhabéirt pedig niniázsánkint fiö forintért adjuk el; a szövetnek pedig megvesszük niinázsáját -Inn frtért — a készített bőrt pedig IS6 frtért. tehát az összehasonlítás eredménye az b-sz. hogy a szövetgyártásért oea 900 frtot, a bőrgyártásért pedig CCa60frtot tizettünk a küllőidnek ét e mellett uié-g csak igen alsó rendű árut kaptunk, mert a szinejavát megtartja a külföld önmagának. Tehát oda adtuk a külföldnek nyersterményünket és még a pénzünket is. é-s majdnem minden iparágra nézve áll ez a szomorú eset. A szellemi foglalkozat után élŐ állami és magán hivatalnok is kénytelen nélkülözni, mert sem az állam, sem pedig a magán intézet, vagy vállalat nem rendelkezik azon anyagi eszközökkel, melyekkel hivatalnoka szolgálatáért az öl még jogosan megillető ellenszolgálmányi szolgáltathatná. Igy állunk a népnevelét ügyével is. A nép szegény a néptanítónak alig képes annyit tizet ni. hogv a mindennapi kenyere biztosítva legyen, e csekélység nagyrészét is természetben és néhány hold elhagyatott tőidben kapja ki. ti-hát a főtőrekvéaét arra kell irányítania, hogy a csekély told és állattenyésztésből szerezze meg családja számára anyagi szükségleteit és ez a nehéz anyagi küzdelem elvonja testi é-s lelki erejét, fizikai idejét a népnevelés magasztos és messze kiható ügyétől. A gyermek odahagyja az iskolát; egyé-bb ismereteket nem VÍSZ magéival az életbe, mint az irás és számolás legalsóbb műveleteit sokan még ezt sem. - Az okszerű mezőgazdaság, állat és fatenyészté-s iránti érzékei — mely szendergő állapotban minden magyar gyermekben megvan felébresztve nem lettek é-s igv nagyon helyinvalónak találja azt. bogy az országos, a megyei, a községi é-s a mezei utak mentén fa ültetve é-s ápolva ne legyen. - Holott ha a nép rendelkezne a szükséges pénzzel é-s a néptanítót a rendez készpénz fizetés által felmenthetné a nehéz anyagi gondoktól, mily óriási hasznot tudnának ők hajtani a nemzetnek az által, ha megismertetnék, szivébe b-Ikébe vésnék a gyermekeknek a kim-skeresés igazi mesterségét; ha mi vélnék a sovány föld helyett a gyermek szivét és lelkét, az állatok helyett pedig nevelnék a fenséges népet. Telnít mindezen bajaink a pénzhiányából erednek, a pénzhiányt pedig onnan ered, hogy a mi gabonánk ma már nem igen örvend a nyűgöt európai pia.7.IH1 a régi jó keresettségnek, ennek oka pedig abban rejlik, hogy mint fenébb is mondám, a külföld fogyasztói közönsége nem viseltetik a magyar gabona iránt a kellő bizalommal, bizalmatlanságnak oka pedig onnan van. bogy a magyar kereskedelem nem bírja a külföldi fogyasztók tömeges szükségleteit egyforma osztályzatú áruval állandóan kielégíteni, mert nem rendelkezik azon segédeszközökkel, melyekkel a gabona keverését, tömegeaitett osztályozását vídékenkint nagyobb mennyiségben eszközölni lehetne. K mellett még nagyobb bajunk az. hogy a magvai gabona termelői ki vaunak zárva a lehetőségéből annak, hogy a külföldi fogyasztókkal közvetlenül érintkezhessenek mert még a nagyobb urodalmak sem birnak tömegárut szolgáltatni egynemű gabonákból a külföldi fogyasztóinak p. o. Imi |50 waggOU btizát stb. a kistermelők százezrei pedig még a hazai és osztrák nagykereskedőknek sem tudnak közvetlenül tömegárut szolgáltatni, mely a teljes waggon rakománynál — Inn mniázsa kezdődik, minélfogva ők a kis hazai piaezokra vannak utalva . néhány métermázsái tevő gabona feleslegeikkel, Imi az árakat a kiskereskedők limitálják és pedig oly alacsony árakra, hogy a szegény földmivet ember alig képes gabonájából annyit árulni, hogy az állatni községi, felekezeti adóiknak és egyé-bb a polgári kötelességeiből kifolyó terhes kötelezettségeinek eleget t i'll II1 tudjon. Ug\hogy mire a tél beköszönt úgyszólván gabonája is elfogyott, pénze sincs. Kzen örökös nyomott anyagi helyzete miatt irtózik minden haladás és a korszelleme által megkövetelt ujjitásoktól, melyek pénzáldozatol igényelnek, amit nem is lehet rosznéven venni tőle. A vidéki piaosok kis kereskedőit sem lehet azzal vádolni, hogy talán a szegény termelök terhes viszonyaiból származói kényszerhelyzetet akármik üzérkedésí czélok elérésére kihasználni, mert 5k nem is adhatnak többet, mint mennyit tényleg űzetnek a gabonáért, mert ők sem rendelkeznek azzal a nagy kereskedelmi tökével, mely lehetővé tenné, hogy oly tömegárakat vásároljanak össze, mellyel a külföldi fogyasztókot közvetítők kikerülése mellett közvetlenül láthatnák el osztályozott gabonával. A sok aprómennyiségü gabona egybegyűjtése pedig sok költséget okoz p. o. magtárbér. forgatás, rostálás, zsákbameré-s. fuvarozás, levelezés stb. stb. bén még az a nagy fogyói holttőke, melj a zsákokban, mérlegek és egyebekben fekszik! Ha mind ezen költségeket hozzáadjuk a piaczi árakhoz és össze hasonlítjuk azon árral, melyet a kiskereskedő a nagyobb kereskedőtől egy-egy waggon rakományért kap, látjuk, hogy a különbözet mint nyereség nem nagyobb azon összegnél, melyet a kiskereskedő a tisztességes polgári haszon czimén, kereskedelmi qualificatiója és a forgó tőkéjéhez arányosítva meg is érdemel. A gabona termeh'i polgárt megillető, de meg nem kapott hasznát tehát nem a kiskereskedő ragadta magéihoz, hanem megoszlott azon sok közvetítő kereskedő között, kiknek kezein kérésziül jutott e| gabona j a a külföldi fogyasztó birtokéiba. Sokan vannak hazánkban akik azt hiszik, hogy Amerikában csupa őserővel bírói, kevés munka után bőven termő rengő kalászokkal borított mezők vaunak és így könnyű nekik velünk versenyre kelni s minket az európai piaezokrol leszorítani: pedig valójában nem igy áll ám ez. mert a fold ott sem mivel csudákat, az öaerdőírtása pedig náluk még nehezebb munkát igényel mint nálunk é-s igy "tt is áll az a közmondás, hogy _aki koréin kel, aranyat b-|- vagy ..aki szemetet vet. gazl arat." Az amerikaiak azelőtt épp oly nebenan tudták gabona feleslegeiket értékesíteni, mint mi jelenleg, de mert ők az ö utolérhetlen alkotói szellem ük é-s rendkívüli találékonyságuknál fogva gyorsabban felismerik az uralkodó bajok é-s nehézségek gyógymódjait, gyorsabban határoznak é-s cselekednek is mim mi. — Így történt náluk tehát az is. hogy a gabona tömegáruaíttást ós osztályozása végett a közelmúltban megkezdették a müszerkezetü Elevátoros gyüjtomágtárak felállítását é-s miután az eszme a gyakorlatban kitűnőién sikerült, csakhamar kiter TARCZA. EGY GYÜRÜ FÖLÖTT*). Kgi kéjjel, szent gyönyörrel Csügg lelkiem rajtad kis érez. .Mert fájó, béis jelenedből Holling multadba kisó-rsz. Hol saép ujján tündökölve, Krv. résit hallgatád, s mindem csöpp vér luktet.s. Kde- álmot hinte rád Hosszan merengek Fölötted, Oröm-köny gyűl aenanenabe. S form csé.kkal, égő vágygyal Szo-ítlak a szivemre ...... E- - perezben boldogsággal A szivem csordultig áll, Herl a hit. remény, szeretet Rólad, a szivembe száll — B i fehér virágszirnnibéd Mit kebledben rejtegetsz Kap lat maliira bánatomra Illatos szemföidél lesz Majd ujjamon forgatlak meg S tündér-országban vagyok, Hol rám minden csillanásod l'j boldogságot ragyog S az ezeregy-éjszakának S' k csoda szép regéje Kény.s csillag-táborként gyül Lelkem ábránd-egére A boldogság _ne tovább!~-ját \ égre abban érem el: Hogy elém varázslód öt, ki Búmat veled törli el: Titkon áldott, hűn imádott Legszebb álomképemet, *i Mutatóul Kapáesi Ilezsőnek f. é. május hó 1-n megjelelendő verseskötete »Fetivben« cziinú epületéből Ki egyedül bírja szivem. És vezényli lelkemet Bűvös tzép kis talizmánom. Legédesebb mindenein! Snka voltál boblng nála. Beazélj róla énnekem! S azt ragyogod, hogy éj-szeme Adta a varázs-erőt . Ifelylyel oly hamar gyógyítod A ngota szenvedőt; Hogy szép. fehér, kis kezétől Nyered csoda-hatásod, Melylyel a lóit eltemetve, (>r<>k-sirját megásod . Hogy a/ apró arany-rózsát, Mely képedet környezi Korái-ajka csóikja tenné- . S igaz-gy ongyszeni könyei; — Hogy szépsége, hogy szelleme. — Mely rajtad vissz -fétiynyel ég Olylyan dicső, oly ragyogó Mint a napsugáros ég + * Beszédes kis mindenségem! Tündér-álmu életem! Vissza-vehet az áldó kéz. A mely adott énnekem. Giínynyal tekinthet rám a szem. Mely most mosoly-sugarán Az öröm piros rózsáját Olyan diísan hinti rám. Gyöngy-könye mást gazdagíthat, Méz-ajka méreg lehet, Mely üdv-adó égő csókját Átokká fagyasztja meg, De mely átkos életem is Annyi kéjjel tülti el: Emléked, mint üdvöm álmát, — Siró lelkem szivárványát Még ezek sem törlik el! A csaták zajában. — El beszél, s a iTtfcssIligluH ISÓ1 lila KHDI l!np|o RÓBERT. I. V«*ss*ól> t>on a htati Diadalmasan lobogott a hazában mindenfelé a magyar nemzeti zászló. Magyar csapataink liösi el-záutsággal szoritutták visszafelé a betóduló ellenséget. Klapka ezredes Tokajnál táborozott vitéz hadosztályával a tél közepén 1S(!» év január havában. Innét indulva Tanzalnál visszavette Schlich támadását Bod reg Keresztúr mellé, bonaan másnap istaál vissza szoríttatott a/, osztrák hadtest Mád leié. sjiuu ködben, metszu hidegben, vonult \issza az ellenség egészen Kassáig. \ ísszavoinilásának titját felperzselt faluk, romban heverő puszták hirdették, a lakosság nagyobb része bemenekült a közeli erdőbe, hol a völgyekben kunyhókat tákoltak össze s az üldözött nép ott húzta meg magát. Mád felé vezető országúttól balra húzódott el a jókora területet elfoglaló erdő, korul véve a kastélyt melyben .Szeghalmy Akos, az ezer holdas birtok ura lakott családjával. A még java férti korbau lévő földesúr népszerű ember volt a vidéken- Igazság szeretetéért tisztelték jobbágyai, kiterjedt birtokán nem volt élő lény, ki panaszra nyitotta volna ki ajkait. ('saládja is általános be> sulésben részesült. Két felnőtt Ha Géza és István segítségével gazdálkodott, neje egy áldott természetű, kedves jó asszony lévén, ki egyetlen leányát jó gazdasszonnyá nevelte. A küzdelmes évek, a szabadságharcz izgalmai ide is elhatottak. Veszélyben a haza! hangzott mindenfelé és lelkesült ifjak a magyar zászló alá sorakoztak örömmel ontani vérüket a hazáért. — Szeghalmyék csendes magányát megzavarták az ágyuk dörgései. István és Oéza szintén elhatárolták, hogy beállnak a hadseregbe. Legalkalmasabb volt a nem messze táborozó Klapka ezredest felkeresni s felajánlani szolgálataikat A mily lelkesültséggel fogtak az iiti készületek megtételéhez, ép oly szomorú szívvel gondoltak a válás parcaaíre. Talán műkre elhagvják a nyugalmas otthont? a jó atyát, a gondos anyát, a szeretói testvért Azokat az embereket a kiket annyira megszoktak minden nap látni. A kis falucskát jámbor lakosaival, kedves kis i tornyával. I 'gy nssze szorult a két testvér szive, ha ezekre gondolt. Egy derült téli reggelen tudtára is adták a mi* sem sejtő szülőknek szándékukat. \z anya és leányi heves zokogással karolták | át az ifjakat, iszeghahuy is megvolt lepve s egy nagy kouyesepp gördült lc szemeiből. Átölelte mindkét tiát és azt monda nekik : derék ifjak vagytok, csak menjetek! Minek irnók le azt a pár napot, a mit még a szülői háznál töltöttek V Mintha a fájdalom némává tette volna mindnyáját, hallgatagon készítették a szükségeseket az útra. A család régi belső embere, a derék Márton szolga is megeső válta a fejét t fogai kozul mormogta ..nem I jó világot érünk!" Végre ütött a válás percze. A reggelinél búcsúzott el a két itju. A nők zokogva borultak a távozók keblére. Az apa megcsókolta őket, kezet szorított velők és azt mondta: — Megálljatok, én is veletek megyek! Nagy idők voltak ezek! Veszélyben a haza! Ez a rövid mondat csodákat volt képes előidézni. Az akkori nemzedék átérzette a veszély nagyságát, s a mondat jelentősegét. Itju elhagyta kedvesét, elhagyta édes anyját, az apa elhagyta nejét leányát és a hadseregbe állt be. — Hiába Deszéltek Szeghalrnyuak I Elment két fiával együtt. Mártonra bízatott a család védelme. A vén szolga könnyezve esküdött hűséget és vérével igérte megvédelmezni az otthon maradtakat. A kastély szárnyait elfoglalták a legrégibb cselédek, kik felett Márton tartott fegyelmet . . , i i. 11 az elloiissos*.' A magyar hadsereg, mely néhány nap előtt még Mái leié szorította vissza az ellenséget, már Tokai felé. vuiiult. Szeghabny két liával csak négy nap múlva érhette el a hadtestet, mely a Hernád völgyben táborozott. Hogy no fogadták volna szivesen az-kat. a kikeletüket és vérukot készek áldozni a hazáért? 1'tasaiuk fegyverrel át jó meleg ruhával aHévéu látva, azonnal beosztanak a csapatok kozé. Szeghabny nagyobbik fiával Gézával egy zászlóaljhoz lettek rendel va, mig a fiatalabbik bieghabnynak Wicsuzui kellett övéitől, mivel máshova osztották be. Január végo volt, mire a magyar csapatok Tokajba vonultak: itt vették hirét, hogy Kápolnánál Dembinszky tábornok alatt ttftkódő hadtestet Wiudisehgratz tábornok széjjel verte; győzelme feletti örömében azt irta Bécsbe, hogy a felkelést (?) teljesen elnyomta s a magyar hadtestet teljesen osszemorzsolta. Hogy milyen korai volt öröme Windischgratzuek és Bécsnek : azt a később április ö-áu Isaszeghnél, és ápril lí'-én Nagy-Sarlónál kivívott fényes győzelmek bebizonyították. A nagy-sail'i ütközetnél már nem szerepelt Wiudischgr.it/., mivel a bécsi körök átlátták, hogy nem bír kellő helyismerettel. Helyét Wehlen tábornok foglalta el, a mely kuiulmény ugy látszik nem volt hátrányára annak, hogy ismét miénk legyen a győzelem! . . A Tisza jobb partjára való kiudelmes átvonulás után, mely mire véget ért az idő kitavaszodni kezdett, volt remény, hogy az osztrákokkal kemény tusát vivjou a magyar sereg. Mártius vége felé járt már, mikor a 48 ezerro rugó magyar hadtest Tisza-Füredre ért. N< blikket vissza is űzték vitéz honvédőink Hatvaura, april 2-áu pedig véres küzdelem utáu elfoglalták a várost. u