Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-04-06

)e-Zlették jZ F.leV

.it. »1 • -k jt j/ egyesült .illanod, majdnem minden vasútállomás-..I I.i).. városai és nairvobb községeire i-. redszerint • vasútállomásokon állitott.ik fel, vagy ka Bem "tt. akkor vasúti vágánnyal kötötték össze. Aa amerikaiak példáját követve Oroszország ami nt.'oik vetélytársunk i< nagy menynyiségben állit..tt fel Elevátorokat vnsnti álktmaaain. jelenleg padig • nagy német államban állítják lel a/..kat éa így u ha Ind h* vsrázsvesasejének érintéséi mi sem fogjuk kikerülhetni, de nem ía akarjuk kerfllni • igy kabar kissé elkenve jött is, ije axéii üdvözöljük örömmel • komoly akaratot, mely a mi köxgaadaaágunk ve« zérfértiaiban éa u kormánykörökben ébi.-.lt a vidéken felállítandó Elevátoros gabona raktárak érdekében. Moni tehát áttérek aa amerikai Elevátorok Kxerkeaete. .-zélja éa kezelése iaBM'itetéaére. Törvényhozási reformok a biztosításügy terén. híj : Dr. BECK IIIIL".. • maayar jég és viszont i.l/t. társaséi joatanecsssa — 11. Ugyancsak az intézmény biztossága szempontjából nem elegendő azonban, ha ü vállalat kelet késésekor gondoskodunk róla, hogy helyes és Bailárd alapra legyen fektetve, hanem gondoakodntwk kell arról is, hogy a vállalat keletkezése ntán és fennállásának egéaa tartama alatt a biztosságot »'-s fizetésképességet megtartsa. K végből szükséges, hogy az .illám lentartsa magának a felügyeleti és ellenőrzési jogot oly irányban, melv képesíti annak megítélésére, hogy a helyes elvek sserint alakítandó tartalékok tényleg //</./ alakittatnak is, a mint az előírva van éa oly módon helyeztetnek el. a mini a biztosítottak jogos igényei • vállalat biztossága és szilárdsága megkívánja. Ese végbői gondoskodni kell arról is, hogv a biztosítási vállalat alaptőke réti'nctiőja lebetetl.-niié tétessék. Lássuk immár az..n főbb törvényes intézkedéseket, melyeknek feladata, hogy a biztosítottak jogos igényei megvettessenek. Törvény szerint minden biztosítási vállalat köteles a cségbejegyzésre illeték.-, törvényszéknél a biztosítási ügyletek miieden agám nézte, melylyel foglalkozni saándékozik, külön-külön legalább százeaer forintnyi tényleg befizetett biztosítási alapot kimutatni. Kzen határ..z.máiiv kitérje.I a kalföldi biztosítási vállalatokra. Ha tékát biztosítási vállalat megalakulni és működni akar. köteles a biztosítási ügyletek minden ágára 100,000 frtnyi alapot kimutatni. Az.«n biztosítási ágak alatt, melyekre nézve a törvény a biztositási alap kimutatását megkívánja, a biztositásnak három főága: kdrbiztoeitán, Met' biztosítás és tiszontláztotitás értetik. Nyilvánvaló ezekből, hogy mostani törvényünk alapján biztosítási vállalattól, melv egy biztosítási ag minden nemével kíván foglalkozni, 800,00(1 írtnál nagyobb biztosítási ji.t|. kimutatását követelni nem lebet. Ily alap kimutatása azonban, a biztosítottak jogos igényeinek megoltalmazására, a kell., védelmei a legtávolabbról sem nyújtja. Ha tehát azt akarjuk elérni, hogy a bizt. intézmény iránti bizalom és érdekeltséfli mejrscerestessék. hogv a vállalat hitelképessége megnyugvást és biztosságot nyújts.>n j közönségnek, hogy a biztosítottak jogai és vitális érdekel lllegóvatbassanak, akkor • biztosítási intézmény egészséges fejlődésének érdekében arra k.-ll törekednünk, bogy a vállalat lehetőleg oly alaptőkével rendelkezzék, mely a biztosítottak követeléseire kel ló fedéseiét és biztosítékot nyújt. A mostani törvény szerint megkívánt 100,000 tit biztosítási alap sem aa elemi biztosításnál, sem az. életbiztosításnál kellé, fedezetet, kellő biztosítékot nem nyújt. Ha a vállalat biztosságát veszélyeztetni nem akarjuk, a biztosítani Aggletek un mii i> ágára Hi.ir külön-külön 500/MM) frt biztosítóéi uhiji I.i ni ut ti iii sa Megkövetelendő.— Magától értetődik, hogy ezen alapfeltétel a külföldi biztosit,isi vállalatokra is kiterjeszteni!.', volna. Végre törvényünk még egy nagy hiányára kell rámutatnunk é-s az a végből >zükség.-s ie|i.rmot javaslatba hoznunk. Törvényünk a biztosi táai ügy szabályozását tárgyszó magánjogi szabványaiban részben absolut, megváltozhatlan jelleggel bíró intézkedéseket tartalmaz, melyektol a szerződ", telek e| llelil térhetnek: részben díspositiv-szabályokal állit b-l. melyek különös szerződési intézkedések hiányában, a szerződő telek jogviszonyainak rendezéséi csélozzák. A rendelkezések túlnyomó része, imperativ természetű, dispositiv rendelkezései csak szórványosak. Kétségei nem szenved, hogy < szerződéi telek jogviszonyainak Rzabályozáaa, a feldolgozandó anyag terjedelménél és complikáltságánál fogva, terhes feladat. Nehéz megtalálni a középutat, hogy sem a biztosítás fejlődése meg ne akasztassék, sem mellékes és lényegtelen határozatok tel ii.- vetessenek. Ezen nehézség azonban nem szolgálhat sem mentségül, sem indokul arra. hogy a feladat megoldatlan maradjon, különösen akkor, midőn a l.iztositási intézmény a kezdetleges fejlődés stádiumát már rég elhagyta és a biztosítási jog, haladásában számos ezelőtt eontrovers kérdés positiv megoldásai mutatja. Igaz ngy an, hogy még mindig merülnek |e| újabb meg újabb nemei a biztosit ásnak, de másrészt kétségtelen a/, is. hogy ezen jog törvényes szabályozását akkoríg elodázni, mii; ezen fejlődésképes intézmény minden ágazata a felszínre kerül, annyit jelentene, mim a biztosítási jogot részletesen talán soha sem codificálni. — Nem lehetetlen oly szabályokat felállítani, melyek a contrahensek jogviszonyait kimerítően szabályozzák a nélkül, hogy az intézmény szabad fejlődését kizárnák. Ily indokból a forgalmi életnek bármily jejeleiiségétől meglehetne tagadni a törvény.-s szabályozást, inert ha cz--k a biztositásnál ebire haladottabb fejlődési stádiumban állanak is. azért a tökélyt távolról sem érik el. Nein tartjuk tehát helyesnek törvényünk azon irányát, mely csaknem kizárédag absolut hatálylyal felruházott rendelkezéseket statuál, a nélkül, hogv <gyí'ittal, a biztosítás különféle módozatainak meghatározásával, a szerződő felek jogviszonyait is kimerítően tixirozná és szabályozná. A biztosítási ügy, jelentékeny•égének megfelelő, állandó gyarapodásnak esak akkor fog örvendeni, ha oly törvény alkotásáról lesz gondoskodva, mely a biztosítás összes ágait felölelve, a biztosítási ügyet egész terjedelmében é-s a szerződő felek jogviszonyait részletesen és kimerítően szabályosandj a. Minthogy azonban törvényünknek oly irányú reformja, mely a szerződő telek összes jogviszonyaira kiterjedjen, rövid idő alatt bizonyára nem remélhető, siirgősen gondoskodni kell arról, hogv a szerződő felek jogviszonyait jelenleg — tőrvény hiányában szabályozó és ezen jogviszonyok megítélésénél irányadó szerződési feltételek megállapítása, ne legyen kizárólag a vállalat kezére bizva: hogv • zen szerződésfeltételek gyökeresen átalakíttassanak és azoknak foganat is szereztessék. A most használatos é-s főleg a kárbiztosításra vonatkozó szerződésfeltételek biztosítási feltételek sem a positiv törvény rendelkezéseivel össze nem egyeztethetők sem a biztosítottak jogosult igényeit ki mni elégítik, sem a biztosítók igaz érdekeit meg nem védik. A szerződő felek közös érdekében áll tehát, azokat gyökeresen megváltoztt A kír/.öiist

;

i> kÖi óltól. ) I űroKuuk ti/i//riii. A tudós doktor urak összeülnek, megakarván állapítani a diagnózist. Az tény, 11• • ^\

_ a beteg nagyon beteg, .le hogy voltaképen mi a baja — itt már eltérek a nézetek : s hogy e komoly bajból micsoda orvosság menti meg a beteget: azon meg már plane nem tudnak megegyezni. I-'./.alatt azután előjönnek a szíves BSOUMaádok, a javaa asszonyok, a kuni zsl.'.k és bűvös bajosok és ajánlanak csalhatatlan hatása gyógyszereket bogy csoda ba a beteg ezek hallásától meg nem gyógyul. Városunk is beteg, stagnál nem fejlődik. I'e.li^ a stagnálás hanyatlást jelent a városok életében esak ugy mint a nemzetekében. Városunkban is összeülnek hivatott, és hívatlan orvosok, város atyák és javas asszonyok, hogv a baj miben lé'ét konstatálják s a gyógyító szert e bajra megkeressék. Hasztalan —- a beteg beteg marad, nem hi.sz.nal neki még a ráolvasás sem. Bármely város életének s a vérkeringés * K rOVat alatt közérdekü felszólalások (lijtalanul közöltetitek, tartalmukért azonban nem vállal felelősséget • Sserk. gyorsaságának bizonyos mutatói a benne alakult egyesületek. Ezek mutatják meg, van-e a város lakosságában tömörülési óhaj, hajlandók-e a lakosok egy czélra csoportosulni, s közös erővel megteremteni azt, amire az egyes ereje nem képes. Ha a puszta szám határozna: nem kellene városunk fűlött aggóthuik s keseregnünk. Városunkban az egyletek száma megközelíti a húszat s igy átlag minden 800—1000 lakosra jut egy egyesület, a mi talán kissé sok is a jóból. - De fájdalom, a szám csalóka s ha az egyesilletek beléletére vetünk egy pillantást, arra a szomorú eredményre jutunk, bogy városunk egyesületei alig képesek íentállaui s a legtöbb nem valósággal, hanem csak névleg létezik. Csak az imént hallottunk egyik magasztos czélra alakult egyesületnek az önkéntes tűzoltó egyletnek elnökétől panasz szavakat a közöny miatt, melylyel városunk a már szép múlttal dicsekvő egyesülettel szemben viseltetik, s bizonyára sokszor alkalmunk lehetne hasonló panaszok hallására, ha a legtöbb egyesület többször tartana gyűlést, mint az jelenleg történik. Ez alkalommal t. Szerkesztő ur szives enged elméből egy másik egyesületre óhajtom fölhívni e b. lapok utján a közönség és a városi képviselőtestület figyelmét s ez egyesület a ,,leányegylet." Fölösleges láradságnak tartom az egyesület szép és áldásos hivatásáról e város közönsége előtt bővebben szólani. A kik olvasták Rosenthal Francziska, Ogőrgg Etelka, At'iuti/liíliif Mariska ..Felhívását," azok tudni lógják micsoda czélból és czéllal alakult ez az egyesület, s erezik is, hogy ezt a város közönsége pártolni van hivatva. Ks mit látunk? Azt hogy ez az egyesület, mely a legnagyobb buzgósággal fogott feladata megvalósításához, melynek élén Szímtag JÓZSefité, Romenthal Francziska, Bermüller Alajosné úrnők állanak, kik tőlük telhetőleg inmdent elkövetnek az egyesület felvirágoztatásán; ez az egyesinél, melynek tagjai a szép izéiért annyira lelkesülnek - nem lejthet ki olyan munkásságot, a minőt szeretne, mert hiányoznak hozzá pénzbeli eszközei. Kezdő egyesületnek leküzdeni a kezdet nehézségeit nagyon bajos: támogatásra szorul, s minden lel"! mutatkozó jóakaratra. Ily jótétemény volt számára az ovoila helyiségének használata, melyet azonbau a városi tanács megvont az egyesülettől. Erre az kénytelen volt saját költségén egy a város legszélén fekvő utczában helyiséget bérelni ki, melyért évenkint többet tizet liHi írtnál, ami tekintve a tagsági díj csekély voltát, jövedelmét teljesen fölemészti s az egyletet az anyagi tönk szélére juttatja,, holott az előbbi helyzetben áldásos működését nagyobb mértékben saját fennállása veszélyeztetése nélkül megkezdhette s folytathatta volna. Távol van tőlem a gondolat ezért a városi tanácsot vádolni : az megtette amit jónak helyesnek látott: de legyen szabad figyelmébe ajánlanunk a föntebbi sorokat, különösen pedig azt, hogy ezt a kétségtelenül szép és nemes czélra alakult egyesületet csak egy mentheti meg a feloszlástól, a közönség és hatóság pártolása s az utóbbi, hatalmában levén segélyezés legkönyebb eszköze az óvoda helyiségének visszaadása, ne késsék, hanem ka lehet, segítsen rajta, hogy az egyesület működését kettőzé.tt erővel folytathassa. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ótöuik évfolyam. — A Pápai Lapok számára irta TOOLS ÖZSÉB. Április lui li. — 1849. Perczel Mór magyar tábornok a szerbeket a ,.Kómai sái. nál'' megtámadja s őket Titel felé nyomja. Április hé /.— 1 7(»7. Indenburgban tej;vverszünetkötés Austrat és Napoleon francia fa vezér közt. Április hó 8.— 1525. békekötés Krakóban a német lovagrend s a lengyelek közt. K békekötés pontjai szerint Brandenburgi Albert a német lovagrend nagymestere a lengyel rály által, mint Poroszország lengyel telsőlhség alatti első hercege elismertetik. Április hó 1153. II. Mohanni.- : zultáu Konstantinápoly ostromlását megkez-: Április lui in. — 1598. Báthory Zsimond a gyulafáját vári országgyűlésen Erdélyt a császári biztosoknak átadja. Április hó 11. 1H27. t'apo d lstria gr-i görög nemzeti gyűlés által Trözenében 7 évre (üirögország elnökévé válaszlatik. Április hé IJ. — 1860. IN. Pius téma pápa Gaetából hová 1848. november 25 •• menekült | Kómába visszatér. Uli íl P'47, 1!<4H, 184G, 1890. ikt Pál) ózati hirdetniények. 1. A m. kir. honvédségi l.udovika akadémiában az 1890/91-iki tanév kezdetével betöltendő magyar állami, illetve inagáu alapitványi: 2. A katonai nevelő- és képző-intésetekl-en rendszeresített s az 1890.91-iki i-k év kezdetével betöltendő magyar állami alapítványi helyekre: — mégis: 9. A fiumei cs. és kir. tengerészeti akadémiába való (elvétel tárgyában pályázatok vannak hirdetve: — melyekre nézve a polgárssesteii hivatalnál bővebb felvilágosítás nyer belő. Pápa, 1890 április 2. Usiii'il I hin iil. polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. Bcldcg .nnepeket Szeghalmyék ezúttal jutottak aléaair iitk /étbe. A fiatal S/.eghalmy István, aki apróbb Itgyesszolgálatáért csakhamat tiszti rangra emelkedett, ezúttal is hé.sileg kitüntette magát. A város véeéu emelkedő halamról irtóztató kartács tüzet zmlitutt a magvar csapatok k.-zé négy osztrák üteg s addig is. mig a várost egészen elfoglalnák, nagy pusztítást vitt volna véghez, de Szeghalmy István az ifjú tis/.t bei.'ván • veszélyt, tizedmagával a gyilkos ütegek slfogialására rohant • oldalt támadták meg .ker. Az osztrák tüzérek BMglepetva azt hívén, hogy agy egész hadsereg bújt elő a földből, eszeveszett tiltásnak eredtek. — Néhány paraa múlva aztán a magyar csapatoknak szánt kartá sok az os/trákok k"Zött vittek végbe dere kas pusztítást. A jobbssáray, hol Szeghalmy A kos fiával. Gézával kasdött, derekasan viselte magát: rövid óra alatt benyomult a városba | utczárólutczára szorította vissza az osztrákokat. Egy tágai utcza végén állott egy uri lak . melyben a ház külsejéről ítélve tehetős család lakott. A kapu be volt zárva s a mellette lévő kis ajtó is. Eat a kis ajtót bed öntőitek a puskatussal és a házba nyomultak : az udvar átszolgált a másik utcára, hol még az osztrákok eri-s állásban voltak. Sikerült is honvédeinknek őket meglepni. Néhány pillanat múlva az az utca is tiszta volt • az ellenség rendetlen túrásban vonult vissza Sieghalmy t.éza, ki szintén a házba nyomulók kozott volt, csupa kíváncsiságból benyitott a házba. Kdes apja is követte őt. Ar. ajtó egy folyosóra nyilt. honnan több ajtó nyillott a házba. A folyosó végén lévő üvegajtót nyitották M, mely fahét tugg'-nynyel volt betakarva. A díszesen berendezett szobában, hova a fiatal katona belépett, egy BÓ és egv ..reg ember volt: a nő hát'al volt fordulva I egv imazjjámolyon a feszület előtt térdelt s imád kőzni látszott. Az <>reg ember pedig egy ka ros székben ult. ijedségtől kikelt ar.azzal tekintve a belé|KÍie. lo-za látta az öreg ur ijedős an-zát, jónak látta megnyugtatni őt. — Ne féljen kérem semmit. Jó barát eo mm tlleuség «agyafc jlagjar 1«U aa úr az egész városban, az osztrákok futnak. Bpea most lett az egész város kitisztítva . . . Be sem végezhette, a kút mondani akart, midőn a nő fölkelt iinazsámoháról c> a tiatal honv.'-d elé lépett. Néhány pillanatie habozni láts/.ék. majd hirtelen kezét nyájak az érkező elé . . . (Vége köv.) „Eszes" lovak. Egy parasztgazda egykoron lován a közeli városba nyargalt be, s ott olyan szives vendéglátásban részesült, hogy a teste alig bírta el kissé tulnehézzé lett fejét, aminek következménye az lett, hogy visszamenőben biz nem igen keményen ülte meg a nyerget. Az okos paripa amennyire csak bírta: ..gazdája állapotához- szabta járását: midőn azonban az agyagtalajii lejtőre ért, mely az eső folytán sima csuszamlóssá lett: nem béri oly biztosan lépegetni, gazdája kibukott a nyeregből, de szerencsétlenségére egyik lábával megakadt a kengyelbe. A ló rögtön megállott, fejével jobbra-lialra lorgolódzott, hogy kisegítse, de hiába. Végre, mintán egyidejig nézegette gazdáját, ki tejével esett a földnek, s nem birt magán sehogyse segiteui: lehajolt; fogai kbzé kapta mándlija gallérját, s oly magasra emelte hogy az ember kihúzhatta lábát a kengyelből, s ujra talpra állhatott. Háláitól aztán a paraszt egész halála napjáig ápolta derék lovát, s mikor az oly vén lett már, hogy fogával nem bírta megrágni a takarmányt, lisztből éa vízből készült leveses pépet adott neki enni. Koyciusko, a híres lengyel nemzeti hős, ki élte utolsó éveit Svájczban töltötte! egykor néhány palaczk jó bort akart küldeni a solothiirni lelkésznek. A palaczknkat házigazdája fiának adta át, s megengedte neki, hogy rendes hátas lován vigye be Solothurul.a az ajándékot. Visszatérve, a fiatal ember egész őszin, tén kijelenté Kosciuskouak, hogy többé rá nem ül lovára, hacsak pénzerszényét oda nem adja neki. Megkérdeztetvén e furcsa kívánságának oka felöl, elbeszélt-, hogy valahányszor egy útszéli koldussal találkozott, a ki kalaple( véve alamizsnát kért; a ló megiUott, l a \i« lágert sem tágított volna a helyről. „Minthogy nem volt. pénzem végzé a tiatal ember beszédét, — ugy kellett tennem, mintha valamit adnék a szegénynek, s csak ekkor tetszett az eszes teremtésnek ismét tovább poroszkálni." Svédországban régi szokás, hogy a király koronázására egy külön lovat nevelnek s tanítanak be. A IV. fíusztáv számára kiválasztott paripa különösen gyönyörű egy állat volt. A lovász aki e pompás állatot tanította: mindennap elhaladt vele egy CSJpéSB háza előtt, hová ö maga betért, s a csinos czípészné rendesen sóval és kenyérrel kedveskedett a künn váró állatnak, mely oly jól megjegyezte magának e szives vendéglátást, hogy sohase akart a ház előtt elhaladni, mielőtt ki nem kapta rendes porczióját. Ez önfejű szeszély akkor is kitöri rajta, midőn a király, koronázása napján rajta ülve, koronával fején s a birodalmi almával kezében, elhaladt ez utezán. Az uralkodó, ki lova ..külön passiójáról'- mit se tudott, derék lovas létére, egy pár sarkautyudöféssel akarta lovát továbbhaladásra kényszeríteni, de ez olyannyira ágaskodott, hogy a korona és jogar leesett a földre. Ezt az eseményt annak idején ugy tekintették, mint előjelét az e fejedelmet később ért számos sorscsapásnak. Angol lapok 1864-baa egy figyelemre méltó adattal gazdagították azon érdekes esetek számát melyek a lovak okosságát jellemzik. Egy lovaskapitány ugyanis az állattani társulat igazgatóságának azt jelentette, hogy századának egy lovát, mely már vén volt, s rosz fogaival se zabot, se szénát nem birt megrágni : két istálóbeli szomszédja étetett, oly módon, hogy megrágták a takarmányt, s aztán eléje tették. Az egész század látta ezt, s tanuskodhatik mellette, l'gyanily esetet közöl de Boussanelle franczia kapitány lováról, melyet a hétéves háború alatt használt, s melyet később kegyelemkenyéren tartott. A hü állat vénsége következtében elvesztette fogait, s nem birt semmi takarmányt megrágni; mindazonáltal csodálatos módon egészséges és jókinézésü volt. Végre rájöttek, hogy két társa rágta még számára a zabot és szénát, a ugy rakták azt eléje. Hogy % báiiallatok k&sÁ minő szivilyag barátság keletkezhetik: arra két igen érdekes példát említhetünk fel. Egy Froideville nevű úriember 1823-ban valami ügyben Maxhafeuból (iravenhorstba lovagolt. Egy kis piidlikutyát vitt magával, mely pajkoaaagábaa a mezőn békén legelgető libákat agyonkergette. Gazdája minden intése mit se használt : amíg csak egy libát látott a közelben: nem hagyta abba mulatságát. Mikor aztán végre visszatért, Froideville ur leszállott lováról, s az engedetlen pudlit elkezdte korbácsával leczkéztetni. Egyszerre azonban érzi, hogy hátul megragadják, s visszahúzzák. Megfordul s észreveszi, hogv* lova fogta meg kabátja gallérját, s húzta őt vissza, hogy megakadályozza pudli barátja megfenyitését. Különben az eszes állat nem okozott e közben semmi fájdalmat gazdájának, s azonnal elbocsátotta, midőn látta, hogy közbenjárása sikeres volt. Ugyancsak a ló és kutya közti barátság egy csinos példáját mutatja az alábbi eset : Egy veteményes kert tulajdonosa észrevette, hogy egy kosár tele fiatal répával, lassacskán kiürül. Megkérdi a kertészt, — ez mitse tud a dologról. Hogy rájöjjenek a tolvajra, egy közeli sövény mögé bújtak, s leskelődtek. Pár perez múlva mindketten álmélkodva látták, hogy a házőrző eb egyenesen a kosár leié szalad, szájába vesz egy répát, s fut az istállóba. A kutya tudvalevőleg nem szokott nyers répát enni. A gazda és kertésze követik a tolvajt, s észreveszik, hogy a kutya az egyik ló körül, mely rendes hálótársa volt, foglalatoskodik. Közelebb húzódva láthatták, hogy a derék eb átnyújtja a lopott jószágot kedves barátjának, aki persze nem igen kérette magát sokáig. A kertész boszankodva egy karó után nyúlt, hogy a tolvajt e nag}-foku barátságért megbüntesse, de gazdája viszszatartotta. S szépen végig nézték, hogy a kutya egymásután mint hordogatja hálópajtásának a répákat - az utolsó szálig. A kutya már régóta épp ezt a lovat választotta kegyeuczéuek, mig egy más.k lovat, mely ugyanez istállóban volt: még csak egy pillantást a sem érdemesített, — annál kevésbé egy répára. Kívánunk! A béke és szeretet ünnepe a húsvét szép ünnepe, a Feltámadásnak, az ujjá ébredésnek emléknapja. Kinek bánata van. adjen erőt a remény jobto időkre, adjon kedvet az életre, eremet az életnek. Ez a jc kivánság a mi Húsvéti ajándékunk lapunk jóakaróinak, barátainak. Keresztelés. Ifj. gróf Estorhéxg Mórica tompán ur 0 biéltóságának uj szülött leányát múlt vaaárnap keresztelték meg a várkápolnában illő lénynyel. A keresztszülők voltak özv. Stockau grófné éa K

r,)1 Esterhdzg Miklós. A kérész telest számos segédlet mellett Néget Ágoston apát teljesítette, i az ünnepen Pápa városai Osváld Dániel polgármeeter éa a megyét s vidéket Horváth Lajos főszolgabíró képviselte. — Uj egylet városunkban. A szépészeti egylet végre megalakult. Az ideigleneseülök Barthaloe István megnyitó beszédjében utalt arra a körülményre. hogy ily egyletre ha valamely városnak, úgy l'iijiiiuil; van szüksége. Városunkat szépíteni leginkább társadalmi uton lehet és nem hatósági lag. A megnyitó beszéd után az egylet megalakult, i itliíini.<i ivek ; ki bocsajtáaa lett elhatározza. Az egylet alapszabályait már lapunk annak idején közölte. Ideiglenes elllökúl liuitli'ilus István lett megválasztva, a szervező bizottságba pedig Antal < o-za. Bermüller Alajos, Dr. Kapossy Luczián, Mészáros Kándv. Steinberger Lipót, Szvoboda Venczel, Voyta Adolf. A kibocsátott aláírási iv így hangzik: Alolirottak, a Pápa városi szépítő egylet tagjaiul magunkat aláírásainkkal kötelezzük, mind addig nng az alapszabályok értelmében tagok lenni meg nem szűnünk ; • a tagsági dijakai a szerint a mint alapítóik vagy pártolókként írjuk alá magunkat, aa egyleti pénztáros nyugtája bemutatásakor azonnal kifizetjük . az üdvös caéln egylet javára Kibocsáttatott ezen aláírási iv az egylet alakulási gyűlésén. Pápán 1890. marcz. 90-án. Barthalos István elnök. Személyi hir. Végln-lv Dezső kir. tanácsos, megyei alispán ina egy heta érkezeti városunkba a sorozásra, szerdán haza utazott az ünnepekre, 8-án ismét visszatér, hogy a pápai járásra nézve 9 én megkezdődé, ujonczozásnál elnököljön. Az itt működő sorozd bizottság a következő tagokbúi áll: polgári részről; Véghely D««sö kir. tauá-