Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-03-30

XVII. évfolyam. 13. szám. Pápa, 1890. márczius 30. Megjelenik in i II ii i' II v ;« N ;i r II |i. Koiérdekü su rgós közlésekre Urmikiui | r n dk•%' Ili s /. ÍI in ti K is a latnak ki. Ilérmcntetlen levelek, csak isméit keséktől fugadtaliial <•] Kéziratok nem adatnak \ issza. \ la] .i ik szánt k 9 111 in ii v | k a 1.-t j s?.erk. hivatalába küldendők \ Előfizetési díjak. Egy évre'O frt Fél évre 8 Irt Negyed évre 1 lit öt > krajezár. — Egy szám ara 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nvilttérben30kr. A dij elöro fizetendő. Iíélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak a hirdetések ;i lap kiadó hivatalába (Geldbrr? Gyula jK papirkereskedése, főtér • küUlon<lők. A. 7 Vi\\ti\ \ arns ha I ó s á g a n a k é s I ö h I» p a |> ;t i. s p áp a - v i tl é k i <> i» y e S ii I e In e k m e g v á I a s z toll k íi /. I ö n y t». A görögnyelv tanítása középiskoláinkban. Vm i> annyira szak . mint tár­sadalmi kérdés a górögnyelv tanitásának kérdése. Klvégiv is sajái fiainkról van na . azok jövőjéről, ások essenek, agya­iul a M terheléséről. A mi saját specifikus magyar viszonyainkat kell Számba \ •liu ülik . B llelll ebben is a k ti 1 ­földel majmolnunk. A mi bölcs dikkel és dajkánkkal egyfitl nem kapnak mint a/, angol. mint a francia, mint a német kés/ világ nyelvet. Kekünk a szűk érvényű magyar nyelven kivul kélfSn k.-ll megtanulnunk legalább egj világ­nyelvet, bog] a világban érvényesülhes­sünk. Nincs időnk a szellemi gymnas­tikalas luxusára. .\|i>-i. bog) épen <• héten tanácskoz­nak I! idapesten a görög nyelv lelett, lássuk, hegy mini argumentumok mi • I •ttunk i> döntők I Jól ismerjük a görögnyelv és iro­dalom magas becsét; mindazáltal az ál­talános miveltség (aeelynek szilárd alap­jail megvetni a kösépiskola feladata) feltétlen kellékének néni tartjuk. Nése­lunk szerint a görög irodaiéul erköles­. ÍZlés- és értelelllfejli'SZt i ele­mei löltalálhatók a kíválöbb modern iro­ilalmak akánnelyikében is. részint mert amabból átvették, részint mert hasonló értékű eredetit, teremtettek. Tehát épen II . II a görögnjeli helyett 9 4 ino­ilent nyelvel megtanulnunk, hagy ugyan­annyi hasznát vegyük, mint néim-lvek ál­lítják. Megteszi egy modern nyelv és irodalom is ugyanazt a szolgálatot, mit a görög, paedagogiai ssompontnól. és exeu feli] praktikus szempontból sokkal nagyobb ssolgáUtot is. A középiskola­nak a tanulók*többségének igényeit kell szolgálnia, exek pedig kiválóan prakti­kusak. Azért, hogy sok ügyes embert se­ri lunk i;i mire hazánknak kiválóan szuk­ség* \ani. nem szegjük szárnyát a láng­elmének, nem bénitjnk meg az ideális törekvéseket. Hogj a görög nyelv a logikai gon­ilolkoxásl jobban fejlesztené, mint akar­ni'lv modem nyelv, azt még soha senki be nem bizonyította. .Mar a priori Heg­T Á R C Z A. KIS LEÁNY BAJA. Kz már mégis saörnyfl egy dolog! Bánatomban utóbb meghalok. Mennyi bút hon rám a ros/. világ : Nagv lány vagyok és nem látja át. Ikt gavallér meg is lát laka, Mint kis lányra, ágy tekint reám; Mint kis hinynyal úgy bessél vekni. Iskoláról, könyvről saflntelén. Sem mondja, bogy: csókolom kanét, Kedves nagysád, k<g\ed óh! be szép. Kegyed angyal ! mint nagynak talán Azt kérdi oaak: bogy van kis bugám? Máaok tártnak Wnyw bábikat. s otthon ülök, amig más arakat Édes anyáin bálba nem visz el : Kicabry vagy, mond, előbb nőai kell! <>h de ea még semmi, semmi <sak : Társaságban sukkal kínosabb. Ka' zag. mulat társalogva más, s az én sorsom néma hallgatás. Bőt ha néha ballom: -ez. meg aa . . Közelítsek, minden néma leaa. <"<ak egynek se' ballhatom szavát. Megöl bár a nagy kíváncsiság. A ruhám meg bnkáig asm ér. (lésnek rá: és arcaom tiszta vér. Jaj ! miért is szabják igy ruhám ? Pedig illik ám a hosszú rám ! Múltkor is. hogy igy magam valék, J^-ám vettem a nagynéniét. gyox a modern nyelveknek a görögével egyes tudományágak alapos művelésen­egyenlő In-cséröl. bogy a modern gondol- okvetlenül szükséges, a középiskola íiieg­ko/.ás legalább is vetekedik az antikkal, teszi kötelességét, ha a tehetaégesebbe­Mikeut fejlődhetett volna ennyire meg- kel buzdítja és módol nyújt nekik annak felelő nyelvi esxköxök nélkül I Vngj mi­ként találhatna méltó kifejezését az a hatalmas modern tudomány és költéssel modern nyelveken, ha ezek annyira alatta állanának a görögnek .' logikai és te­gyük hozzá aestlietikai tekintetben I A görög remekírók stílusából me­ríthető tormái képzés, az egyetlen nyo­mós argumentum a görögnyelv kötelexő tanítása mellett, inert azt a stílust semmiféle fordítás nem képes visszaadni a maga teljes szépségében, eredeti vará­zsában. Kzt az argumentumot is meg­gyöngíti az a tapasztalás, bog} idegen nyelvek stílusának élvezésére a legtö­kéletesebb tanítás mellett is csak a kiváló tehetségű tanulók jutnak >'|; más­részt a formai képxés szempontjából ta­lán eélsxeröbb volna a rajzot és a zenét kötelezi tantárgyakká tenni? A görög remekmű nyelvén, stílusán kivul minden egyebet vissiandhai a jó fordítás, különösen ha szakszerű jegyie­tekkel támogatják. ezekre itt kétség­kívül sokkal inkább ru szűkség mini modern művek fordításánál. Kem kell­vén a nyelvvel bajlódni, a növendék tel­jes figyelmét az eseményekre irányoz­hatja, a sxerkesetre, az eseményekre, a jellemekre, a lelki állapotok rajzára, az erzes es gondolkozás árnyalataira. A kö­zepiskolií tanuló Bem mint eddig toredékkel, hanem az egész miivel tóg megismerkedni, igaz. a stílusával nem. de SS iránt a nagyobb résznek ugy sincs • leg fogékonysága. Ks ha ily módon jó fordításban, szakavatott és hdk'-s niag_\a­ráxás mellett jókor megismerkedik a ta­megtanulására^ a többit bátran az egye­temre é's a magánszorgalomra bizliatja. Mi legyen az a jelleinnoiiiositó a görög irodalomban, a mit a jó fordítások sem bírnak átültetni a mi nyelvűnkre, nehéz, tatán lehetetlen kitalálni .' Arra az állításra, hogy jó magyar Törvényhozási reformok a biztosítás ügy terén. — Irta: Dr. BECK Hugó, a magyar jég éa viszont bizt. társaság jo-rtaiiáesosa. — I. A biztosítási intézmény közgazdasági és társadalmi fontossága általánosan el van ismerve. Terjedésében óriási mérve­ket ölt éa évről-évre újabb tért bódít ma­gának. Ks mentül szélesebb rétegekbe ha­tol be. annál nagyobb körük barátkoznak meg az eszmével, annál több elem ismeri fordítások hiányában nemet fordítások- fel az intézmény gazdasági jótékony ha­hoz fog fordulni az ifjúság, feleletünk az. hogy eddig is azt tette a legtöbb, ki a görög irodalommal meg akart is­merkedni és nem tudott jól görögül (ugyan bányán tudnak most hazánkban jól görögül?); másrészt, ha a görög re­mekírók magyar fordításait jobban ko­resni fogjak, bizonyára Bxaporodbi és ja­vulni lógnak: az is remélhető, hogy a görögnyelv elhagyása folytan többen fog­nak franciául tanulni. i'_ r y aztán nem fog a domináló nemet befolyás még jobban megerősödni. Némelyek elakarják halasztani ezt a reformot, mórt szeríntök az új tanterv e részben Illeg nincs Vájjon mikor lenne? Mitől U\IS<J; e siker első sorban ! A tantervtől, miniszteri uta­sításoktól vagy a tanártól i Mások lesz­nek-e nagyobb részben a görögnyelv ta­nárai a legközelebbi 1" 1"> ev alatt, mint a kik mar l" 1 •"> éve tanítják? Hissen a tanárképzés annyira szükséges reformja is még csak pium desiderium! Aliért ragaszkodnak mégis annyian a görögnyelv kötelező tanitásáhosl Né­melyek elfogultságból mások érdekből, a legtöbben pedig megszokásból. [Íven konzervatív embereknek is kell nuló egyes görög remekművekkel. nem l( . m ,i„k. csak az kívánatos, hogy a leg­fog-e a tehetségesekben, szorgalmasakban t.ibh esetben, nevezetesen most is kisebb­fölébredni a vágy, közvetlenül éhezni ökft? I géghen legyenek! Ks ha még hozzájárul a tanárok rábe­szélése, inog a szülök kívánsága, elegen lesznek, kik önként és kedvvel tanuljak majd i görögnyelvet, hozzá még a mos­taninál sokkal tobb sikerrel, mezt az elő­adások sziinonalát II• -IIi súlyeszti alá a tehetségtelenek és kedvtelenek raja. A mennyiben a görögnyelv tudása Kapunk, mint Magyarország egyik vidékének orgánuma hízva bízik Csáky gróf ministernek az országházban tett határozott nyilatkozatában. Reméljük nem engedi magát befolyásoltatni görögül sem tudó görög barátok elfogult tábora által. tását és annál nagyobb körökben eleresz­tetik fel a takarékossági érzet. Kétségte­len tehát, hogy ezen intézmény ma már a gazdasági jóllét tényezői között jelen­tékeny szerepel játszik. Nem vonjuk ugyan kétségbe, hogy az intézmény nálunk is fejlődik, de a ha­lad, ís nem felel meg a jogosult várako­zásnak és nem áll viszonylagos arányban sem, azon nagyszabású terjeszkedéssel, melylyel a külföldön találkozunk. Az egészséges és fokozatos fejlődés­' m-k főakadályát abban találjuk, hogy hiá­nyoznak hatályos törvényes intézkedések, molyok a biztosítottban feltétlen meg­nyugvást kelthetnének arra nézve, hogy a biztositéi. minden körülmények között, képeS OS hajlandó lesz elvállalt kötelezett­éggé kipróbálva. ! Bégéinek megfelelni é-s a szerződésnek kelbi foganatot szerezni. Kzcii irányban kell tehén a bajt or­vosolni, ha azt akarjuk, hogy a biztosí­tást intézmény erős gyökeret verjen és oly fejlődésnek induljon, melyet, erkölcsi és gazdasági nagv jelentőségénél fogva, méltán megérdemel. A biztosításügy kettős irányban re­formálandó, Gondoskodnunk kell egyrészt arról, hogy a biztosit/isi vállalatok meg­alakulása oly előfeltételek teljesítésétől tétessék függővé-, melyek kellő garantiát nyújtanak arra nézve, hogy a szerződő biztosítottak irányában elvállalandó köte­lezettségek beváltatni fognak és gondos­kodnunk kell arról, hogy a biztosítottak­nak eredetileg nyújtott biztosság, a vál­lalat eg/'sz fenállása alatt, teljes épségben fenmaradjon. Másrészt azonban gondos­kodnunk kell arról is. hogy a szerződő felek jogviszonyai szabatosan, világosan és határozottan szabályoztassanak. Ezen ké-t irányban kívánjuk az alapvető elve­ket, minden kisebb részletre való kitérés nélkül, felfejteni. Az engedélyezési rendszer czélsae* rütlennek bizonyult. Nem az állam hatás­körébe tartozik annak elbírálása, hogy szükséges-e vagy sem valamely vállalat megteremtése. A gyakorlati élet és a for­galom igényei határozzák meg a szüksé­geseknek jelentkező vállalatok megalaku­lását. Ezen alakulások megnehezítése a gazdasági fejlődést bénítja nie-. Nem bizonyult jobbnak a gyakorlati életben és azért helyesen ejtetett el tör­vényhozásunk által az állami beavatko­zással kapcsolatos ellenőrzés rendszere is. Ott. a hol ezen rendszer van behozva, az állam a vállalat alakulására, szervezeté-ie. vezetésére és kezelésére mélyre haj tő befo­lyást gyakorol, miből természetszerűleg következik, hogy ezen ténykedése által a kérdéses vállalatok működéséért és üzle­téért erkölcsi felelősséget vállal. A publicitás rendszere, -nelyet a mi törvényünk elfogadott . ablud indul ki, hogy a biztositéi vállalatok működésének ellenőrzése a nagyközönségre bizassékés e végre a törvényhozás részéről oly kö­telező szabványok alkotandók, melyek a közönségnek lehetővé teszik a vállalat működését ellenőrizni. K czélból nyilvá­nosaágra hozandók nemcsak a vállalatok részletes üzleti eredményei, hanem alka­lom és meni nyújtandó a közönségnek, hogy magéinak kellő tájékozást szerezzen a vállalatok működésének egyes mozza­natairól és az alkalmazásba vett lénye­gesebb üzleti elvek mibenlétéről. A tör­vényhozás ezen ezé] elérésére az ily vál­lalatokat megbatározott szabályok meg­tartására kötelezte és eZekkel bdletoV­kívánta tenni a közönségnek, a vállalat működésének ellenőrzését. A publicitéis rendszere egymagában nem elegendői. hanem kiegészitendő a/, állam felügyeleti é-s ellenőrzési rendsze­rével. Az állami felügyelet és ellenőrzésre vonatkozó közigazgatási intézkedések két irányban szükségesek. Kell hogy kiierjed­jenek egyrészt a vállalat keletkezéséle és alakulására, teliéit azon előfeltételek meg­állapítására, melyeknek teljesítése múlhat­lanul megkövetelendő,, ba azt akarjuk, hogy a vállalat életrevaló, a biztosítási intézmény czéljáuak sikeres megvalósítá­sára alkalmas és képes legyen. Másrészt pedig kihassanak a vállalat egész fennál­lási tartamára, tehát a felügyelet és el­lenőrzés folyton é-s megszakítás nélkül gyakoroltassék. nehogy a különben kelet­kezése idejében életrevaló vállalat meg­szűnjék azon garamiakat nyújtani, melyek a biztosítottak megnyugváséit és biztossá­géit alkotiák. Az intézmény biztossága szempont­jából szükségkép és minden körülmények között megkövetelendő a vállalattól, hogy kétségtelen garantiát nyújtson arra nézve, \ tükörben ugy gyönyörködém : Istenem, de boldog voltam én ! Hej! de eljön, eljön majd a nap. Melyben nálam nem bsz boldogabb. Hb úgy várom, éigy kivánoi.i azt. Mint virág az enyhe, szép tavaszt ! Hogyha bál lesz. mindig elmegyek, Ks rémi hosszú, saép rubelt veszek : Szép ruhámban szépen táaczolok, IJgy hogy ifjú, agg bennülni fog. Jö gavallér majd. nem egy. de száz. Hódolat, bók aroankon a más. Hej. de rajtuk boasut állok én, Amiért most nem jönnek felém. Megkinzom majd. meg kegyetlenül, X- m maradnak büntetlenül. Jaj. csak aztán Úgy ne járjak ám. Mint szokott a többi nagv hány ! S aki most iám félvállról tekint : Irigyem bsz a nagy lány. de mind. Jéi anyám meg büszke lesz reám, N'öjjek meg csak. legyek nagv leány! ik Afoli lasonló, de ott fegyverrel ke jár a merengenek lelke? Talán harezok vi­zünkben estünk el, itt fegyverrel kezünkben haráról álmodozik, vagy az elhagyott családi lettünk cselszövés áldozatai. Nemzetünk másé- tűzhely boldog keiében regéli az aggastyán­dik Bákóczyja Kossuth, terek földön hallata nak, hogy helyette is küzdött, helyette is védte már a hontalanság keserű könnyeit, hőseink, a a megtámadott édes anyát, a fonón szeretett vértanuk, egy szebb és jobb hazában pihenek basái : talán ölelni vélt szerelmese csókjától Kép a szabadságharcz utáni na­pokból. Európa csendes lett újra. Az oroszlán, melynek feljajdulását a Kárpátoktól az Adri­áig mindenki megérté, vérében vonaglott. A világosi hegy lejtőjén álló Bob na kastély a magyar szabadság (u'lgothája Ion. Mennyi sze­retet és boldogság, mennyi remény és dicső­ség sirja vagy te Világos! Neved hallatára könny csilláma kél a honleány szemében, s ke­serű átokban tör ki a hontíui kebel. Hozjád már fáradalmaikat. Jobb is volt már nekik ott. ide lent ngy sem vala számokra hely. A többiek idegen országok j'enészes börtöneiben várak az óhajtott halált, mások rabláncára verve hajlatának ama zsoldos hadak által, melyei: annyiszor tiltottak elöttnk: és a/ok kiket vég ^ zetök mindezektől megkímélt, itthon bujdostak és keresték honjukat a hazában. Az éj sötété­az érdek sűrűsége, a BMOSarok nádasai u.u.d annyi keresett helyek levének azok előtt, kik­nek győzelmes léptei alatt nem rég még ren­gett a fold Versecztöl 8/olnokig s Isaszegtöl Váczig. Minő fordulat, minő változás! Szegény hazám, de sokat is kellet' már szenvedned hűt­len fiaid bűne miatt ! Erdélyben vagyunk, egyikén ama testoi tálaknak, melyekben a testvér haza oly gaz­dag, oly változatos. A bükkösekkel szegélyzett és feny\esekkel koronázott hegyek aljában mint valami fehér szalag, — jó karban tartett országút kígyózik : melletto jobbra és balra az erdő aljában szétszórt oláh viskók setétellenek inkább mint fehérlenek. Kz országul máskor gyúlt ki sáppadt arcza, vagy a magyar fegy­veren ejtett szégyen pirja ég ott. Igen! mert bár oláh nemzeti ruhát visel is utasunk, de első tekintetre (51 lehet benne ismerni a buj­dosó magyart, a hontalan honvédet. A fegyver­letétel után mint kocsis jutott el egyik erdé­lyi főúr fogatán Ueléuyesig, ott azonban gya­nút keltett a paraszt iagúj alól hajtás közben kilátszó fehér kar s hogy bajtársát cs magát az alfogatás lehetőségének tovább ki nc tegye, el kellett attól válnia s oláh nemzeti ruhát öltve gyalog folytatnia útját. Sárréti Andorra, a vig kedélyű nyalka huszárkapitányra bizony alig lthetue benne ráismerni. Pedig senki más az, mint ő. Szülőföldjét Abrudbányát, abban a Hátszogi családot s annak fesló bimbóját Hát­szegi Annát óhajtotta még egyszer látni. Az ö szülei már rég a sírban nyugováuak s az öreg Hátszogi Sándor volt gyámja, kire az elhunyt apa mint legbensőbb barátjára bízta lia örök­ségét s neveltetését. Látni a szülőföldet, s ro­hanni a szerető karok közé, — ki az, kinek e gondolat annyi lelki kin és aggodalom kö­oly népes, mint a mily néptelen most. Kik zepette is erőt nem adna!? Késő estve lett, azon járni szoktak s dézsákkal, faedényekkel mire a keskeny, sziklafalak közé szorult utón megrakott apró lovaikon bekalandozzák a szép • kifutott ama hosszúkás, gyönyörű völgybe, mely­alföld aranykalászos rónáit, a móozok köuy- ben Zalathna és Abntdbánya, e két kis csinos nyen kitalálható okból nem mernek most ki- bányaváros fekszik. Itt már utasunk egészen jönni fenyves otthouukból. De hiszen nem is otthon érezte magát. Oh az a kis patak, mely szorultak szokott életmódjuk folytatására — ; ott az országút mellett lopódzik el, a koronák vau miből éluiök raboltak eleget. Kgyetleu és ékszerek auyagát söpörve homokjában, beh láradt utast pillantunk meg az országút szé- : sokat tudna mesélni ama boldog órákról, rae­lén, amint kezeire támasztva fejét, ül és meg- ; lyeket ott a völgy tündérével Annájával átál­tört szemekkel néz a semmiségbe. Ki tudja • modott. E boldog emlékekkel, e srép álmokkal megtelt lelke észre sem veszi a siri csendet, mely reá borul az egész völgyre, mely pedig itt oly különös, oly szokatlan. Hiszen máskor oly zúgás és csattogás van e hegy teknő­ben, hogy a dühös Dianát vélnéd a magas tölgyek és fenyősudarak kozt közeledni kísér­teties vadász seregével: pedig ha közelebb j"-sz a zuzó malmoknak hosszú, végtelen sorát pillanthatod meg, melyek az érczes köveket. ' porrá törik s széles zsilipek csatornáján tisz­títják ki • nemtelen fövényből. He mit törő­dik utasunk e siri csenddel ? az ot ugy is csak testileg lengi körül. Szemei egy, az éj süni sötétségén átszűrődött mécsvilágra van­nak szegezve, mely már Abrudbányáról csillog hivogatólag felé. Lassan-lassan oszlik a sötét­ség, s utasunk ott találja magát ama nagy kő­épület előtt, melyben a jó öreg örmény ven­déglős a humoráról vidékszerte ismeretes Ver­tan bácsi lakott még a szabadságharcz előtt. Hozzá bemenni s tőle nyerni a/ első hÍreket volt szándéka Andornak. Fáradtan lépegetett, fel a szél JS terméskő lépcsőkön s meuuviro örült, midőn az eléje lámpással közeledő tisz­tes aggastyánban a jó örmény vendéglőst is­merte fel. — Csesz trabe fratye (mi kell atyati;? kérdé az oláh nyelven : de a másik pillantás­ban már egymás nyakába borult a két régi ismerős s csak miután magukhoz tértek monda az aggastyán: ..kerüljön belől Andor úrfi lel­kem, gonosz időket élünk, sohasem tudja az ember hol leselkednek s hallgatóznak utána." Bementek s ültek ott sokáig némán szótlanul. Andort nem lepte ineg eleinte e szótlanság, hisz ugy érezte ö maga, is hogy uiindeu ajak­nak el kell némulnia ama nagy halottnak, a hazának ravatalánál. De ilju lelke mégis győ­zött a keblében dúló fájdalmakon s e szavak­kal törte meg a kinos csendet:

Next

/
Thumbnails
Contents