Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-12-28
XVII. évfolyam. 52. szám. Pápa, I89Ö. deezember 28. Megjelenik m i II d e n vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre ko: onkitit rendkívüli szú inuk is adatnak ki. Bérmeatetlén levelek, csak i-mert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A laj>nak szánt közlemények a lap .^Tx szerk hivatalába küldendők. ^ 7\ előfizetési díjak. Egy évre 8 frt — Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — E«y szám ata L6 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 80kr. A dij előre fizetendo. iiélyegdij mindig külön számitatik. Az eil ő f i •/. e t é s i dijak s hirdetések ;i kiadó lii\ i'alú IM (linlilbiTíi (iyula l>apirkeresked»' sc főtér küldendők. apa város Ii a I ó S ég;á n a k és 1 o b 1) pápai, s pápa-vidéki egyesületnek ni eg vá I asz toll k ö % I ö ny e. Még egyszer az alispáni jelentés, illetve a honvédsegélyezés. A példabeszéd azt mondja: a ki haragszik, annak rendszerint n in esc n igaza. Dr. Halasi Vilmos ur padig ugy látszik nagyon megharagudott azért, hogy én az alispáni jelentés alkalmából, a honvédsegélyezés ügyében fölszólaltam. Vitázni vele nem akarok, s t nagyon örülök, ha neki mindenben igaza van. Egyébként én koránt sem rontottam neki a honvéd egyletnek, én s iiki jó niszemiiségi't. hona conscientiáját kétségbe nem vontam és nem vonom: de most is azt állítom, hogy azon mód. mely szerint uz egylet vagyonával elbán* nak nem helyes. Kzen ügyben nem is az . Is"i fölszólalásoin ez nekem.— tehát nem I betett váratlan, annyival kevésbé megrohanás. Képesté ezen ügy már mtcrpellatié tárgyát is a megyén. I mi azt mutatja, hogy másoknak is róttak, s talán még most is vannak aggodalmaik. 0 hivatkozik az egylet szabályaira, jegyzökönyveire. Én elhiszem, hogy ágon alapszabályok igen jók. elhiszem, hogy __'vz>könyveik rendben vannak, hanem az bizonyos, hogy a honvédek segélyezése rosszul i.i gy. Hogy a szegényeken segítsünk ahhoz alapszabály sem szükséges. A jótékonyság gyakorlásának törvénye nagyon egyHeri: adjunk abból a mi van, annak a kit az megillet. Eduig van. A honvédegylet gyűlését, melyre szintén hivatkozik, mely rendszerint a helybeliekből szokott Veszprémben kikerülni, semmi sem jogosítja föl arra, hogy a 48—49-dixi honvédek javára, a megye aegise alatt összegyűjtött kegyes adományokról, bármi más czélra is rendelkezzék, s e végett egyik ezer forintot a másikra rakogassa. Ne tegyünk úgy, mint Aesopus kutyája, ki ráfeküdt a szénára, maga se evett ugyan belőle, de az éhező juhokat sem eresztette oda. Sem az ország a maga egészében, sem i vármegye nem szorult arra, hogy a s/.egéuy honvédek vagyonát részére elhagy omány ózzák. Ezen iutézkedés annyira törvénytelen, hogy hatályon kivül tételét, birói utou is meg kel! kisérleui. Nem kell a nagylelkűt és a nagy hazafit játszani a más számlájára. Ha meglehetne engedni azt, hogy az alapítványok, vagy kegyes adományok eredeti czéljuk és rendeltetésüktől elvonassanak, fenekestül fordulna föl az egész országban minden azonnal. Paal Dénes ur mindenesetre köszönetet és a honvédek háláját érdemelte ki az által, hogy ezen segélyalapot a , Schmerling rendszer alatt is megőrizte, \ takargatta és gyűjtögette, de a mint a segélyezés •"•gye szabaddá lett. többé nem tőkésíteni, u. m a tikét is kamataival együtt lassan kt. kiosztani kellene. Azt mondó *yok tehát most is, hogy legyen kegy-s ; Illegve ezen alapítványt átvenni, neki van pénztárnoka, számvevője, tehát az ügykezelés nem fog a kegyes alapból semmit elvonni. A hon védegylet tisztviselőinek pedig finfaagyandó volna azon jog, mely szerint ők állapítanák meg azt, hogy kik részesüljenek jótéteményben. Fölkellene venni kiosztás végett a kamatokat egészen, a tőkéből pedig ehhez még egy ezer forintot, igy mindöszsze mintegy kétezer forint évenki it ki volna osztható. Ezen kétezer forintot — inig lesz — adnám évenként száz volt honvédnek, fejenként 20 azaz Ir.isz ttjával, többet azért nem, hogy minél többnek juthasson, kevesebbet pedig azért nem, hogy nagyi, n el ne forgácsolódjék, s adnám két részletben félévenként előre tízforintot. — Ezen száz honvéd közé föl kellene venni elsősorban a legidősebbeket, s a ki egyszer föl lett véve, az a rá esett összeget kapja élete fogytáig, hogy megkíméltessék az évenkénti utánnajárástól. A száz számból elhaltak helyét pótolnám a még életben levőkből mig aztán ennek is, mint mindennek majd csak vége szakad. Bene pacta boni amici. Dr. Halasi Vilmos ur a közönségre hivatkozik, én is arra hivatkozom, de minden próféta is a közönségre hivatkozik, csakhogy egyikben hisznek, a másikban nem. Már most tehát csillapodjék a doctor ur nemes haragja, mind a ketten hivatkoztunk a nagy közönségre, várjuk el nyugodtan Ítéletéi — Felhívás a gazdaközönség;hez. A _ I» vecservidéki gazdakör" a gazdaközönség anyagi fejlődését és emelkedését előmozdítani hivatása köréhez tartozónak ismervén, azon körülményből •— hogy vidékünk és a szomszéd vármegyék velünk határos vidéke talaj viszonyainál fogva a burgonya termelésre hivatva van, l bogy azt nagyobb mennyiségben ez ideig csakis azért nem termelhette, mert hiányzott biztos piaeza, hol azt kellő értékében értékesíthette volna: ezen piacz megteremtésére még 1889. November hó 28 -án tartott közgyűlésében elhatározta a gazdakör, hogy székhelyén. Deveeserben, keményitö-gyárat létesít, illetve lét esi fősére vállalkozót keres. A Füzítöi keményítő-gyár részvénytái ^aság haj lantlónak ígérkezik a keményitő-gyér fölállítására: ez érdemben folyó év December hé 11-én tartott gazdaköri közgyűlésen emiitett részvénytársaság három tagu küldöttsége tárgyalásokba bocsájtkozott a „Devecser vidéki 0 gazdakörrel, mely tárgyalások elvi megállapodásra vezettek. A Füzítöi részvénytársaság a következőkben nyújtotta be fültételeit: a A gazdaközönség biztosítson a gyár részére legkevesebb $000 magyarholdon 10 éven át évenként termelendő burgonya mennyiséget. b) A burgonya termelőktől a burgonyában levő keményítő tartalom százaléka szerint vétetik át minden százalékért fizetendő 5 krajezárban. mely megfelel métermázsánkónt 1 frt — 1 frt 10 krnak. o A gyár a termelőknek a tőlük áttett burgonyából vissza ad 25"/ ( , cefrét (moslékot) díjtalanul. Azon termelők kik a 8i% cefrét igénybe nem veszik, minden métermázsa burgonyájuk után kárpótlásul kapnak lo krt.. kik pedig a gyárból cefrét venni akarnak, métermázsáját 40 krért nyerik. d) Az átvétel I levecserben, vagy esetleg a termelőhöz legközelebbi vasúti állomáson történik, legvégső állomások: Pápa,- Kis-Czell-Városlöd. Hogy a Devecser vidéki gazdakör ezen a gazda közönség részére nagy előnyöket biztosit" törekvésében az elhajtott sikert elérhesse, okvetlen szükséges: tájékozást szerezui arról, váljon a gazdaközönség nyáj t-e biztosítékot arra, bogy a gyár által követelt burgonya mennyiséget a gyár részére megfogja termelni. Ennek kipuhatolására, valamint a gazda közönség érdekeinek a gyárral szemközt való megvédésére s a gazdaközönség viszont-ajánlatának kidolgozására: a Gazdakör elnökletein alatt bizottságot küldött ki. Ezen elnökletem alatt kiküldött btzottság elhatározta, hogy vidékenként értekezletet tart az érdekelt gazda közönséggel, és pedig: 1. Devecserben 1890. Deezember 2K-án délután 2 órakor a Gazdakör helyiségében. 2. Vároalödön 1881. Január 4-én délután 2 órakor a községházánál. 3. Kis-Czellben 1891. Január 7-én délután 2 órakor a városházánál. 4. Pápán 1891. Január K-án délelőtt 10 érakor a Gtriff szállodában. Az itt jelzett értekezletekre, van szerencséin a tisztelt gazda közönséget tisztelettel meghívni. Devecser. lrtito. Deezember 15-én. Saomtat Q^nác* ßt, ^icívvj, cl^ti'átv titkiír. bizottsági elnök. Keményítő gyár vidékünkön. A Devecser vidéki gazdakor már a mult évben foglalkozott azon életrevalói és hasznos tervvel, hogy valami uton módon Deveeaerben keményítő gyárat állíthasson. Nagyon fontos és életbevágó* kérdés ez. különösen a mai gazdasági viszonyok között, hol a gazda azt sem tudja, niiliez kezdjen, hogy mindegyre sulyosbod'i terhein miként könnyítsen, — és különösen fontos vidékünkön és a Bakony alján, hol a krompliternwléare roppant terjedelmű kedvező talaj van. a szegény ember sok, a napszám olcsói, a kenyér és kereset hiján a nép kezd kivándorolni. Hogy ez ideig ezen jövedelmező termelési ágra ugy nagy mint a kisebb birtokosaink kellő gondot nem fordítottak, s azt csak éppen a házi szükségletre termelték, oka az volt, hogy sem gyár, mely azt feldolgozza, sem oly piacz nem létezett, hol terinesztniényüket csak télig meddig elfogadható árért is értékesíthették volna. IIa esetleg termeltek is, azt vagy fel kellett etetaíök, —• mi kis birtokosnál csaknem lehetetlen, — vagy oly potom árért elvesztegetni, hogy l fáradságot s költséget nem fizette ki, s jövedelmet alig adott. Azért kiszáinithatlan szolgálatot teljesítene a Devecser vidéki gazdakör* egész felső Veszprémvármegyének, ha ezen tervbevett keményítőgyár létrejöttét többször kitüntetett tevékenységével nem csak előmozdítaná, de azt fel is építhetné; mert ez által nemcsak a termelt krumplinak szerezne biztos vevőt, hanem a gyár igazgatósága által visszaajánlott 25"), moslékban hó és jó> takainiányanyagot nyerne arra. lmgy a marha és különösen a disznói nevelést könnyi-' (éné, jovedelic'zöhbé tenne, s az ily takarmányozásból eredt jói trágyával a. földet is tetemesen javítana: - s a mi fő, a szegény nép is napszámhoz, keresethez jutna, s örökké kalászos gabona vetéséve! kizsarolt földjét, most már jövedelmet hozó kapás sövény kapálása által ismét jövedelmező és kalászos gabonát termővé javíthatná. Hogy menynyire emelkednék ez által ama vidékeken a föld értéke is. gazdaember előtt fejtegetni felesleges. A Devecser vidéki gazdakör- deezember 11-ón tartott közgyűlésén a Küzitöi keményítő gyár részvénytársaság igazgatója meg is jelent már. lmgy a létesítendő gyár felállítására a részvénytársaság nevében az ajánlatokat s feltételeket benyújtsa. Elég kedvező árt és feltételeket terjesztettbe. Első feltetel tl tűzte ki azt, lmgy a vidékbeli gazdaközönség és termelőktől biztosítékot nyerjen arra, hogy tiz éven át évenként 3000 magyar Imid terület krumpli t et in é s é t f e 1 d o | g o | á s t a m e gnyerje. a többi poutozatok és kedvezmények, ugy a keményítő tartalom menynyisége után adandó ár. az érdeklődő gazdákkal a kellő helyen és időben ugy is tudatva leend. A gazdakiizönsegtöl függ tehát, hogy ezen saját jóvoltát előmozdító vállalatot kellőleg pártolja, s létrejöttéhez akarata szerint hozzájáruljon, az nem rizikó, nem kivan anyagi áldozatot, sőt jövedelmeit nagyobbítja. És ha tekintetbe veszszük, — ami már fentebb is említtetett, — hogy megyénk e vidéke, de különösen a Bakony melléke mily roppant területekkel rendelkezik arra, hogy jövedelmezően krumplit termeljen, a kívánt 3000 holdnyi területet éppen nem lehet túlságosnak tartani, sőt remélhet 1 , hogy a termelők, belátva saját hasznukat, a kívánt területet tul fogják jegyezni. Es hogy a »Devecser vidéki gazTÁBCZA. A „PILLANGÓKÉBÓL*). I. Te kis levél, te gyöngybetükké Varázsolt suttogó beszéd! Elmúlt idők derűje árad Minden sorodból szerteszét. Testvéreid mind visszakérte A csalfa. Téged itt hagyott . . . A boldogságnak össze tépett Könyvéből egy kicsiny lapot. II. Ülök parányi lábaidnál Merengve némán, szótlanul; Fejed lehajtod bús virágként, — Mosolygó arezod elborul. Megjött a boldogság unalma — A fény, a csók varázsa vesz: En — új virágról álmodom már, S te — uj lepek után epedsz. III. Büszkélkedik a tarka szegfű, A rózsa gúnyosan nevet; A hütelen, kacér virágok Mind elhagvának engemet. A rózsa hűtlensége nem fájt, — A szegfűé se fájt nagyon . . . Csak tégedet sirattalak meg, Te sáp >adt, szende liliom! •1 Mutatóul szerzőnek legközelebb megjelenő snrtas kötetéből, melyre ezúttal is felhívi'ik olvasóink figyelnék IV. Arczképek, illatos levélkék . . , Egész kis tarka gyűjtemény ! Poros hajfürt, hervadt virágok Búsan mosolyganak felém. A sirjuk itt van e fiókban Nyugoszuak békén, csendesen . Ide fog jutni képed is majd S egy fürt hajp.dból, édesem! A VÉN KOLDUS KARÁCS0NJA. Örvendve várók Isten egyszülöttét, Kik édes otthon karjain pihentek, S meleg szobákban, gyermekek mosolygó Arczán látjátok élni a tavaszt: Hallgassátok meg ezt a bús regét! Feljött a nap, de nem hevit súgára, Magas trónján mint büszke zsarnok ül, Rideg, kemény szemekkel néz körül, Úgy, mint a zsarnok rabszolgák csoportján. Tán lázadót, tán pártütőt keres, Ki élni mervén, megszegé parancsát, Melynek betűi: pusztulás, halál? . . Kihalt a föld; országa oly kietlen, Miként ha volna óriási sir, Minőt zsarnok nem tud teremteni, Csak ö, csak ö az évszakok királya. De hah! milyen harag tombol szemében, Vélnéd: talán egy megfagyott pokol! Mért oly dühös? . . Elő tünék szemébe, Élő, ki jobb szeretne már aludni: Fagytól csikorgó, utlan hómezökön Egy reszkető) vén koldus tántorog. Ks vad haragtól villanó szemekkel. Szolgáinak kemény parancsot ád : „Elő, elő te fergeteg! s üvöltő Fagyok viharja törjetek reá! Zúzzátok szét a terhes fellegeknek Villámtalan, sötét kárpitjait, Es romjaikkal borítsátok el! u — Süvöltve száguld észak vad viharja, Dermesztve száll a szörnyű fagy nyomán: A fellegek palástját szertetépik, Mint zord idők a koldus rongyait. Es hópehelynek milliója repked, Ragyogva, mint a koldus könnyei, Fehéren, mint a koldus öszhaja. Némán az agg a szörnyű fergetegben, Mint öntudatlan tántorog tovább. Iránya volt, de azt is elveszité. Reménye nem volt; — mit remélne ö!? — De még is: egy falat kenyér, meg árnyék ; Hol meghúzódva, emberek között, Levesse ezt az átkos életet, Melynek csak rongya nyomja vállait, Kinos teherrel, merte rongy: az inség! S most e remény is elszállt töle, el; Szivéből ádáz fergeteg kitépte, Miként fejéről vén kopott kalapját. S hogy meg ne Iázzék: mást teszeu fejére, A fellegeknek szép fehér havából, Mik összefogják szétzilált haját. Oly gyenge már; még botja is teher, Segítő társa annyi éven át. De görcsösen kapaszkodik belé, Feszítve meg-megroskadó inát. Gúnyolva, szivrepesztö vad kaczajjal, Rohan felette át a fergeteg, S fülébe zúgja auért erölködöl ? ! Sokszor kívántad: im jön a halál! . . Meg áll az agg, vagy inkább összeroskad, S imára nyílnak kékült ajkai: „Uram kegyelmezz! Irgalomnak atyja. Megtört, vén szolgád hozzád esdekel! Ha elvégezve nálad már halálom: Haljak meg ón . . . csak óh ! ne itt, ne itt! Ne vesd testem vadaknak étkéül! Irtóztató e gondolat nekem . . . Csak ezt, csak ezl . . . nem kérem más íkegye] med!" — Es mintha volna nyájas égi válasz, Vagy angyaloknak édes éneke, Mit ünnepelve menynek pitvarában. Imára zeng száz üdvözült ajak: Éltetve száll a vén koldus fülébe Nagy ünnep hirdetője : szép harangszó. Némán figyelmez: hátha lázas álma Szüle csupán ez édes hangokat! De újra csendül! — egy ezüst pataknak Igy csergenének tiszta habjai. — „Oh hála néked ég királya, Isten! Meghallgatod a vén koldus szavát. Nem vagy te gőgös, áfa nem vagy kegyetlen, Mint szolgáid, a földi kényurak, Kik elverik előlük a szegényt . . . Oh hála néked! megtagadni kész Volt már ez ajk . . . Te látod a szivet: Uram kegyelmezz! óh bocsáss meg érte! ;< És uj erővel újra útra kél A hang nyomában. Város áll előtte, N.igy palotáknak büszke tömkelegje, Es paloták közt fényes templomok; A templomokban gazdag nép tolong, Ruhája, arcza, ajka ünnepel: Szivében mit rejt — Isten tudja csak. — Tombolva zúg még észak vad viharja, Nem érzi már a vén koldus dühét. A templom nyitva volt: bement tehát: A rongyos koldus fényes nép közé. Nem kergetek ki: Isten háza ez, S e legnagyobb ur bárkit elfogad; Sőt kedvesebb előtte a szegény, Ha tiszta lelkű és alázatos. (»b mily nyugodt, mily boldog volt az agg ! Sok szenvedését mind, mind elfeledte. Keserves éhség sciii gyötörte már. Hát még midőn felharsogott az ének Az egyszülöttről, a ki a világnak Váltságot és szabadságot- hozott; Kinek jöttére csillag gyúlt az égen, S bölcsek jövéuek napkelet felöl, Kincset, szivet hozván ajándékul: Kinek jöttére megrendült a zsarnok Heródes tróuja bibor-bársoiiyán. Es szétfoszolni érezé hatalmát! Óh mily nyugodt mily boldog volt az agg! Ott jó meleg volt. nem kínozta fagy. Ott lelke fény ruhába öltözött, Hitének szárnyán ég felé repült: S lankadt szemének könnyein keresztül. Megnyílni látta Isten szép ogót. Térdére omlott s ugy imádkozok, Imádkozott hosszait, — ki tudja mit? Könyörgés, ht la, szenvedés, öröm, Végy és lemondás, élet- és halálvágy, Hit ós remény — minden, mi a kebelben Csak megfoganhat, l>enn volt egy imában ! Imádkozott; és észre sem vevé, Hogy egymagában térdepel, csupán A templomszolga vár reá, az is Bezárni készül már F. templomot. Kiment a koldus; puszta volt a tér, Nem népest tó emberár az utczát Az ünneplő nép hajlékába tért, Meleg tűzhely köré meleg szobába, j Ketten valamik künn az ég alatt. Ketten csupán: ö és a fergeteg, Mely nem feledve zord, kemény parancsát Ujúlt erővel tört vadul reá. Sőt társa is volt mér: sséhhalál, 52