Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-12-28

dák''i - a vállalkozó részvénytársasággal szemben bistes mlatot nyújthasson, ugyanazon k"zcyiilt>i'li i[ liizuttságot küldött ki Zichy István gróf elnöklete alatt, mely btettság bejárja a vidéket, különösen Devecser, Város-Löd. Kis-Czell és Pápát, mely alkalommal egy összeirást fog teljesíteni arról, hol és melyik nagy ragj kisbirtokos hány holdnyi területet biztosit arra, hogy azon a gyár részére krumplit fog termelni, Kzen bizottság Pápára jövő év január 8-án d. 6. 10 órakor fog jönni, s itt i Griff rendégMI egyik helyiségében fogja tiszté! teljesíteni. Tudjuk, hogy a bizottságnak gondja tan arra, hogy erről Pápa ál ridéks nagy és kisbirtokossága, kellt módon és idüben értesítve legyen, - de mágia kedves kötelességet véltünk teljesíteni akkor, midőn e helyi érdekli lapban előre is felhívjuk gazdamségünk beesés ügyeimét, hogy ezen elet re valií vállalat létesítésére a kedvező alkalmat BS >zalaszsza el, mert most az kínálkozik, most teremthetünk biztos jöröi krumpli termésünknek, szerezhetünk napszámot, keresetet a népnek, mely talán >üriivé vált kivándorlási szándékával is fel fog hagyni. \'e tekintse azt senki, hogy honnét, kit 1 ered az eszme, hanem ha jónak, helyesnek, jövedelmezőnek véli, csoportosuljanak annak megvalósításához, a nagy t-<l>1»ol. a kicsi kevesebbel, — mind az'-k. kik alkalmas talajjal rendelkeznek, meri egyes téglából lesz a palota, és segíts magadon, megsegít az Isten! cKcminij ÍM*. Népszámlálás. Lapunk 48-dik számában közöltük, a mi különben olvasóink nagy része előtt nem volt ismeretlen, hogy a küv tkezö év január 1—10 közti napokon hazánkban, ugy mint másutt nemzetközi megegyezés értelmében, niuuémíélét fog tartatni. Utal tank a népszámlálásnak, mint általában a statisztikai adatoknak fontosságára s azon reményünknek adtunk kifejezést, bogy e fontos művelet megkönyayitéae érdekében olvaaóink a maguk rémindent elkövetnek, i nem akad szerni •ddékünkön senki, ki a népszámlálást az adópréselés eszközéül tekintené. A népszámlálási lapok mint azt mult számunkban jeleztük, az alispáni hivataltól kiosztás végett már szétküldettek, s most már nincs más hátra, minthogy a megbízottak kerületeikben alapokat szétoszszák, s azok pontos betöltéséről gondoskodjanak, • illetve a hol irni s olvasni nem tudó egyénekre akadnának, helyettük e lapokat betöltsék. Ezúttal az eljárás megkönnyítése szempontjából közüljük az utasítást, figyelmébe ajánlva ezt mindenkinek. Az utasítás igy hangzik : 1. Az 1890. áeczember 31-én életben levő minden egyén (férfi, nő, gyermek és pedig helybeli vagy idegen; után akkori tartózkodása helyén külön számláló-lap töltendő be. 2. A férfi egyének számára fehér, a női • gyem k számára kék lapok használtatnak. 3. Ezért a számláló ügynök idejekorán látja el az egyes házbirtokosokat vagy helyetteseikel kellő számú számlálólapokkal I. minta, fehér a férfiak, kék a nők részére . kik ezeket deczember 28-án az egyes háztartások (lakófelek) közt betöltés végett kiosztják. 4. Minden lap élére a megye, esetleg a város neve már nyomtatva lóvén, a járás, község, városrész, utcza (vagy az illető puszta, telek stb.) neve, alája pedig a ház szám irandó. A község nevének kiírását a község bélyegének tiszta rányomása is pótolhatja. Külön adókö- jégét képező puszta mint ilyen veendő számba. 5. A betöltést a család (házastárs) feje, vagy a család egyik tagja eszközli. Ha ezek irni nem tudnának, a házbirtokos vagy helyettese tartozik a lapokat betölteni; ha ezek is képtelenek erre, a számláló ügynök tölti be azokat. 6. A kérdésre adandó felelet olvashatólag s amennyire lehet, magyarul irandó a „válasz" czimü rovat megfelelő sorába. A számlálás mindenütt 1891. január 1-je és 10-ike közt megkezdetvén, e határidő alatt a lapok betöltendők és a számlálás félbeszakítás nélkül be is fejezendő. A számlálás ideje alatti változások (születés, halál, költözési számba nem veendők, hanem a népessóg azon állapota derítendő ki, amint az 1890. deczember 31-én létezett. Ennélfogva sem a deczember 31-ének éjféli órája előtt elhaltak, sem az ezen óra után szülöttek számba nem veendők. Az uton levők ott veendők számba, ahol a deczember 31-iki éjjelen megszállottak, vagy ahova január 1-én megérkeztek. 7. Az első rovatba az illetők vezeték és keresztneve irandó : és pedig mindazoké, kik 1890. deczemlier 31-ének éjjelét a lakásban töltötták. úgymint: a család vagy a háztartás feje, neje, gyermekei, unokái, a lakásban részt vevő rokonok vagy más, habár fizetés mellett ott tartózkodó egyének; továbbá csak ideiglen jelenlévő családtagok, rokonok vagy idegenek | szálló-vendégek |; szolgák, cselédek és segédmunkások | legények, inasok stb.i, ha a háznál laknak, ugy szintén albérlők minden hozzátartozóikkal, szobatársak, ágyrajárók. 8. A második rovatba az illető egyén születési évének száma jegyeztetik. Ha az illető csak korát tudja bemondani, ebből születésének évszáma kiderítendő s mindig csak ez irandó az illető rovatba. 9. A 3-ik rovatban szülőhelyül idegeneknél csak az állam és ország (Ausztriabélieknél a kerület is;, belföldieknél pépig a megye és község neve teendő ki. 10. A 4. rovatban a honosság vezetendő be, idegeneknél ismét csak állam és ország i Ausztriabelieknél a kerület is;, belföldieknél megye és község szerint. Mindenki az iránt, hogy hová való illetőségű, külön megkérdezendő s a rovat a nyert válaszhoz képest töltendő be. Ha valaki azt, hogy ö maga, családja vagy hozzátartozói hová valók ? 'vagy hol vannak otthon 7) megmondani nem tudná, a rovatba az irandó, hogy ki nem deríthető. A honosságnak, illetve illetőségnek ez alkalommal történendő bejegyzése a honosságot, illetve illetőséget meg nem állapítja. 11. Az 5-ik rovatban a lakó vallásául ihitfelekezeteül; beírandó, vájjon római, görög- vagy örmény-katholikus. görög, örmény-keleti egyházbeli; helvét hitvallása vagy ágostai evangélikus; unitárius; más ós milyen keresztény hitfelekezetü; mózes vallású; más nem keresztény ós minő hitfelekezetü-e az illető ? 12. A 6-ik rovatba az illető anyanyelve irandó be. Mindenki oly nyelvűnek irandó be, aminőnek vallja magát ós ebbeli, határozottan teendő nyilatkozatára semmiféle befolyást sem szabad a számláló ügynöknek gyakorolni. Ha a gyermek más nyelven beszél, mint szülői, a E sápadt arcra daemon, mely fagyos Kezével már szivét szorongató. Ks ment a koldus házríd-házra járt, Zörgetve minden ajtón és kapun: Meg nem nyitának néki egyet is. A gyenge zajt túlharsogó a vész, 9 nem liallhaták; ha volt is, aki hallá, 1 'sak nem szakitá télije jó ebédjét, Hogy fergetegnek nyissa ajtaját?! Mint öntudatlan kóborolt tovább, A végsű ház is e.maradt mögötte, S a végső házzal eltűnt a remény. „»)h Isten! Isten! nincsen hát kegyelmed? Bezártad irgalmadnak kútfejét? Azért hozál ki fagyból, fergetegböl, Azi'rt hozál ki emberek közé; II- templomodban édes enyhületnek Azért adád szivembe balzsamát, Hogy megduiiiieaalve jéghideg szivektől, (iazdátlan ebként újra fergetegbe, s • fergetegben éh hal álba űzz f! . . . Dt Bem, én nem panaszlok ellened, Te jól tudod, hogy mit művelsz velem: Csak arra kérlek, ne kiuozz soká. Elégeld már meg szenvedésimet!" tl- ment tovább, keresve a helyet, Mely sirja lessen ott a hóinezöben. Már i -thomály borult a táj fölé, Ugy, mint halottra gyászos szemfödél És im' derengő micsvUág mosolygott) Felé az este fátyolán keresztül, Halállal küzdő végreményeként. Már tagjait megdermeszté a fagy, Halállal küzdött benne már az élet, Igy küzd az éj a nappal alkonyatkor. Jéggé fagyott már könnye bús szemében, Szive csak olykor-olykor dobbanok: S végsőt sikoltva, megsebzett madárként, Leomlik ott a puszta hómezön. — Midőn sokára felvető szemét, Szánó, szelíd szemmel találkozott. Kicsinyke kunyhó nyájas tűzhelyénél Gondos, szegény család melengető. Mely észrevéve végső jajszavát, Keresni indult s megtalálta öt. Késő! a fáklya végsőt lobbanok, S mig ajka áldást, bálaszót rebeg, A megtört testet elhagyá a lélek, Elszállt a béke, boldogság hónába, Hol nincsen inség, nincsen szenvedés. Örvendve várók Isten egyszülöttét, Kik édes otthon karjain pihentek; S meleg szobákban gyermekek mosolygó Arczán látjátok élni a tavaszt: Oh értsétek meg ezt a bús regét! gyermek számláló-lapjára ezen más nyelv jegyzendő. Azontúl mindenkinél följegy zendö, ha azon nyelven kivül más hazai nyelven is beszél, u. m. magyarul, németül, horvátul, szerbül, oláhul, olaszul, ruthénul. tótul, vendül, czigányul stb. A beszólni, koruknál fogva, még nem tudók után an3

T

juk nyelve irandó be. 13. A 7-ik rovatba a családi állapot beirandó, a szerint t. i., vájjon nőtlen, hajadon, nős, férjes, özvegy, vagy törvényesen elvált-e az illető ? 14. A 8-ik rovatba az illetők foglalkozása vagy keresete (hivatala) irandó. E szerint a nyolezadik rovat a) betűje alá jön: föld- vagy házbirtokos, haszonbérlő, kereskedő, iparos, közös hadsereg vagy teugerészetbeli katona vagy honvéd-e és minő rangú ? iró, lelkész, orvos, ügyvéd, állami, megyei, községi, magánhivatalnok-e valaki ? az ipar és kereseti ág megjelölésénél, határozottan ki kell tenni, például: posztókereskedö, füszerárus, fakereskedö; vagy asztalos, szabó, esztergályos-e stb. az illető. Azontúl a 8-ik pont b) betűje alatt bejegyzendő az illető mellékfoglalkozása a szerint, hogy például tisztviselő, mellékesen házbirtokos is ; szabó, szölömives is; kőmives, házmester is és hasonlólag. 15. A 9-ik rovatba az illetőnek foglalkozási-, munka vagy szolgálati viszonya oly formán, irandó, hogy a) alatt ki kell mutatni az önálló egyéneket; vájjon t. i. az illető a kijelölt foglalkozásnál önállóan mint vállalkozó működik-e; vájjon mint tulajdonos vagy haszonbérlő müveli-e a földet, maga-e az illető kereskedelmi vagy ipari CBégnek tulajdonosa vagy főnöke, stb. A 9-ik r. b) betűje, alatt kimutatandó, vájjon az illető valamely üzletnél vagy vállalatnál, mint tisztviselő évi fizetés, vagy mint más alkalmazott évi vagy havi bér mellett, vagy napszám szerint dolgozik-e ? segéd, irnok-e valamely ügyvédnél? stb. legény, inas-e valamely iparágnál; segéd, könyvelő, inas-e valamely üzletben, szolgálatban van-e a házastársnál, mint cseléd ? stb. A b) alatt kimutatott bármely szálgálati viszony mindegyikénél határozottan megnevezendő a kereseti ág, melynél az illető alkalmazva van; c; alatt csakis az iparnál alkalmazottaknak kell megnevezni az illető iparos vállalatot vagy mestert, melynél vagy kinél alkalmazva van. 16. A 11-ik rovatba vezetendő igen vagy nem szócska által kitüntetendő, vájjon irni és olvasni, csupán olvasni tud-e vagy épen egyiket sem tudja az illető. 17. A 12-ík rovatba bejegyzendő, vájjon az illető a fölvétel napján nieczember 3l-én; beteg volt-e, a nélkül, hogy a betegség megneveztetnék; kimutatván egyúttal, hogy betegsége mióta tart, vagyis hány napja, hete, hónapja, vagy esetleg éve, hogy beteg. Apró, muló bajok vagy gyöngélkedés eseteit nem szükséges kimutatni. 18. Ha az illető egyén, kiről a számláló-lap szól, mindkét szemére vak, siketnéma, elmebeteg vagy hülye, ugy ezen körülmény a számláló-lap legalján levő „Jegyzet" rovatában beirandó. Terjedő baj. Néhány hónap leforgása alatt ötödizben olvassuk, hogy a győri rendőrség Veszprém megyei kivándorlókat tartóztatott le a győri vasúti állomáson s tolonczoltatta vissza őket illetőségi helyökre. Magyarországból 1888-ban tizenkétezer ember vándorolt ki Amerikába, s ez a szám a múlt évben valószínűleg növekedett, ebben az évben minden valószínűség szerint növekedni fog. De a kivándorlóknak e megdöbbentő, nagy számarányában eddigelé nagyon csekély, elenyésző hányadot szolgáltatott a mi vármegyénk; a zöm, a tömeg. Sáros-, Zemplén-, Abauj-Tornamegyékből és a Szepességböl került ki. A mi népünk ragaszkodóbb volt mindig az anyaföldnek ehhez a darabjához, — mely nem is volt épen mostoha iránta, — mint sem hogy könnyelműen fölkerekedjék, s a bizonytalan jóért elhagyja a kevésbé — de mégis kielégítő — jót. A kik mégis megtették, azokat nem volt ok sajnálni, azok jobbára gyors meggazdagodásra vágyó szerencsevadászok, talán dologkerülő sehonnaiak valának. Ma azonban már másként — és hozzátehetjük: szomorúan — áll a dolog. A munkahiány oldozgatni kezdi azt az erős köteléket, mely a népet lekötözte az ősi röghöz, s ezek az emberek, a kikben sohasem volt meg a vándorlásra késztető nyugtalan, vállalkozó természet, most kezdik eladogatni csekély holmijaikat, házukat, földeeskój üket, vagy éppen egyenesen gazdátlanul is hagyják, s útnak indulnak — pénz ós kellő ismeretek nélkül — arra az óriási útra, melynek végén a legtöbb esetben még az itthoninál is nagyobb nyomorúság, sokszor a pusztulás várakozik reájuk. Ha a felvidéken rohamosan terjed a | kivándorlási hajlam, azon nem lehet csodálkozni. Az onnan kivándorolt óriási tömegek bizonyos százaléka — mely ügyes, kitartó, munkabíró — csakugyan boldogul odaát a tengeren túl; ha pedig boldogul, megemlékezik honn hagyott övéiről, pénzt, nem ritkán tekintélyes összegeket küld nekik s ha hazahozza őket a honvágy, szép pénzecskét, bő tapasztalatokat hoznak haza magukkal és a régihez aránylag valóságos jó módban telepednek le újra itthon. Ott tehát ez a példa is hatalmas ösztön a vándorlásra, mert a nép nem gondolja meg, hogy kevesen boldogulnak annyira-mennyire, addig mennyi elvész, elhull gyáván, nyomorultul. Nálunk azonban ez a példa sem serkenti a népet, mert eddig még, a ki kiment, nem igen volt rá eset, hogy boldogan, gazdagon tért volna haza ide közibénk. Itt, ebben a vármegyében egészen más az, a mi főipiszkálja a népben ezt a fenyegető, rocz hajlamot: a szegényedés rohamos processzusa ós — ami mindennél veszedelmesebb, a megyénkben is bujkáló lelketlen emberkereskedő ágensek csábítása. Hiába küldik vissza az elfogott Amerikába vágyó kivándorlókat, hiába való itt minden preventív rendszabály alkalmazása, a ki egyszer útnak indult s megakasztották erőszakkal az uton, megtalálja és feltalálja az a másikat, módját ejti előbb-utóbb, hogy kijátsza az őrködő hatóságokat. Az ilyen kudarcz nem riasztja el, csupán óvatosságra tanítja. Hogy mi legyen az orvossága ennek a harapózó bajnak: az olyan kérdés, melyre csupán az ország sorsát intéző hatalom : a kormány keresheti és adhatja meg a választ. Annak kell gondoskodnia arról, hogy a külföldi gyárak, a vasutak és a százféle elemi csapások által sarokba szorított nép más uton, más módon érvényesíthesse két keze munkáját, s hogy a folyton növekedő súlyos közterhek elviselése mellett is jusson is, maradjon is neki legalább — kenyérre való. Mert ma holnap — ha megszakad ís, — ez sem lesz. Ezen pedig a megye összes hatósága minden .erejével, minden igyekezetével sem segíthet, ide hatalmasabb tényező, tehetősebb doktor kell, a ki nem lehet más, mint maga az állam. Mélyreható orvoslásra van szükség, mely nem lehet ugyan hetek, vagy hónapok munkája, de már a jószándék, a kezdet is megnyugtató hatást gyakorolhatnak. Nagyobb iparvállalatok kellenek, gyárak, melyek a munkás népnek elég foglalkozást nyújtanak, s mindjárt vége volna e kivándorlási kedvnek. A megyei hatóságok egyet tehetnek csak: szemmel kisérhetik az emberkereskedö gazok szereplését, s ezeket akaszthatják meg áldhatlan működésükben. Az újságok intő szava nem ér le odáig, a hol a baj csirája kiserked, hanem a tanító, a pap, meg a szolgabíró közelebb érik a járvány fészkét, nekik kell tehát a lelketlen ügynökök útjába akadályokat gördíteni. Pedig — volt már rá eset, — hogy a ftdsővidéken maguk a tanítók jártak az ügynökök kezére. Ott aztán, persze nem használ semmiféle sopánkodó ujságezikk, jogos jeremiád! V. & A győri ipar- és kereskedelmi kamara közgyűlése. A győri ipar- ós kereskedelmi kamara folyó hó 23-án tartotta szervezkedő közgyűlését, melyen városunkból Heynly Nándor és Szeleczky Ferencz kültagok vettek részt. E közgyűlésen, melynek lefolyását a „Oy. K." nyomán következőkben adjuk, a kamara szervezetét sjövő évi költségelőirányzatát állapították meg. Jerfy Antal elnök megnyitván az ülést, néhány szót intéz az egybegyűlt tagokhoz a kamarák feladatának fontosságáról, kiemelve, hogy ma csak azon államok tarthatják fen magukat, amelyek kifejlett iparral ós kereskedelemmel bírnak, hogy az őstermelő is csak ugy boldogulhat, ha terményeit az ipar feldolgozza, a kereskedelem pedig forgalomba hozza. Ezután áttér arra, hogy a győri kamarának kötelessége oda törekedni, hogy iparunk és kereskedelmünk nemzeti irányban fejlődjék, mert csak ezen irány mellett teljesülhet be gróf Szécheny Istvánnak, a keresk. és iparért lángoló legnagyobb magyarnak jóslata, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. (Elénk hosszas éljenzés.) A kamara szervezésével megbízott ministeri biztos gr. Laszberg alispánnak a kamara megalakítására és a megválasztott elnökök miniszteri megerősítésére vonatkozó átiratait tudomásul véve a közgyűlés áttér az elnökség által készített ügyrend tárgyalására, melyet Szárny Gyula tb. városi főjegyző olvas fel. Az egész ügyrend, amely legközelebb nyomtatásban fog megjelenni változtatás és minden nagyobb vita nélkül el lett fogadva. A hivatalok betöltésére vonatkozólag a közgyűlés a tervezetet elfogadva ugy határozott, hogy a titkári állás pályázat utján töltetik be, mig a többi tisztviselőket a kamara fogja választani pályázat mellőzésével. Az ügyrend letárgyalása után a költségvetés összeállítása következett : Az elnöki praeliminare szerint a kamara szükséglete az iö9í. évre: lakbér czimén 650 frt. személyzeti kiadás czimén . . 4420 „ titkári fizetés .... 1800 frt. II. titkári fizetés . . . 1200 „ irodatiszt „ . . . . 750 „ szolga „ . . . . 670 „ napi dijak fejében 500 frt. nyomtatványok, írószerek, könyvek, hírlapok, póstabér, sürgönyök, stb. czimén összesen 1800 „ utazási költség czimén . . . 500 „ fűtés-világítás 280 „ kereskedelmi és ipariskolára . . 40<> „ ösztöndijak és szaktanulmányok segélyezése czimén .... 200 „ nyugdijalapra 250 „ pénztárnok tiszteletdija fejében 100 „ előre nem látható kiadásokra 400 rendkívüli kiadások 3000 vagyis az összes szükséglet 12500 frt. Ezeu szükséglettel a következő fedezet áll szemben: Veszprémvármegyében az iparosok és kereskedők egyenes adója kereken 108,000 frt, Györmegyében 69,000, Komárommegyében 63,000 s Esztergommegyében 32,000 frt. Az első három megye adatai a pénziigyigazgatóságtól, mig Esztergomé a budapesti kamarától lettek megszervezve. Az egyenesadó összege 273.962 frt. Ennek 5°

/n-át véve lesz 13,698 frt, amiből 6% mint behajthatatlan beszámíttatván a szükséglet fedezete kitesz 12.876 frtot. Az utazási költség czimén felvett 500 forintra vonatkozólag elnök megjegyzi, hogy az összegből a hivatalos kiküldetések költségei s nem a kültagok utazásai fedeztetnek. Eőry, Hauzer, Sehmidl a közgyűlésre jövő kültagok költségeinek megtérítését indítványozzák, míg Stirling, Fleischmann, Adler, Laniberger az indítvány ellen szólnak. A közgyűlés a kültagok útiköltségeinek megtérítését a jelenre nézve nem fogadja el. A pénztárnok tiszteletdija czimén felvett összeget a közgyűlés, miután reményli, hogy fog akadni valaki, aki a tisztet díjtalanul látja el, az előre nem látott kiadások 400 frtos tételének 5<X> frtra való emelésére fordítja. Hosszabb vitát provokált a berendezés czimén felvett 3000 frtos tétel, a melyet Stirling felszólalása után Schlichter alelnök egy költségelőirányzat felolvasásával magyaráz meg. Sehmidl, Hauzer, Giffing a takarékosságra hivatkozva az összeget nagynak tartják s az első 2000 Irtot, utóbbi 1500 frtot hoz javaslatba. A közgyűlés először az elnöki indítványban foglalt 3000 frtos tétel felett szavazott s azt 25 szóval 16 ellenében el* fogadta. A költségelőirányzat egyéb pontjai, egyhangú helyesléssel találkoztak s igy a kamara terület an lakó, szavazatjoggal biró iparosok és kereskedők a 12,500 forint szükséglet fedezéséhez egyenes állami adójuk 5%-ával járulnak hozzá. A közgyűlést lakoma fejezte be a „Vigadó" emeleti kistermében, mely lakomából Nagym. Baross Gábor kereskedelemügyi ministert táviratilag üdvözölték, mire az másnap a következő tartalmú sürgönyt intézte a kereskedelmi és iparkamarához : „Köszönet szives táviratukért, őszintén kívánom, legyen Isten áldása hazafias, czéltudatos és ernyedetlen működésükön." Irodalom és művészet. — Uj könyvek- LaufFer \ ilmos kiadásában (Budapest, IV. újvilág utcza 14.) megjelent s mint újévi ajándékozásra kiválóan alkalmas könyveket ajánljuk a közönségnek a következőket: Csengey Mocsarak királya 1 frt 60 kr, C3iszér Csíllanika 1 frt 20 kr, Leutmann Emberfajok 4 frt 60 kr, Schmid Tanenbut£Í Unza 2 frt 20 kr, Az európai haderők ismertetése. Ara csinos kötésben 6 frt, Stanley és a hősiesen megszabadított Emin pasa. Ffisve 2 írt 50 kr. Ugyanaz diszkötésben 4 frt; Stanley Afrikában. Ara 1 frt 20 kr; ABC a földrajz keiéből. Ára 1 forint 20 krajezár. — Állntok a vilájí minden részéből 40 kr; Andersen meséi. Ára kötve 2 frt 60 kr : Barfus E. A g)•éinautvölgy. Ára zöld vászonkótésben 1 frt 00 kr; Berge Y. Képes terraészetrsjza. Ára kötve 2 frt80

kr; Beutner R. Gyermekek öröme. Ára vörös vászonkötésben 2 frt, Hoffmann Far. ifj- iratai: 14. szám. Teli Vilmos története 50 kr, 15. szám. Szegény ember szándékát boldog isten birja 50 kr, 12. szám. Kövesd a jót s nincs mit tartanod semmitől 50 kr, 17. szám. A madárkereskedő 50 kr; Kedves