Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-07-20

XVII. évfolyam. 29. szám. Pápa, 1890. július 20. HejrjHetiik ni i II il e II v a N a r II i |> K •/••!.1>-Uu sürgés k-.y.les.-kre nmkiul i i' ii il a i \ 11 i l / a ni II h iv adatnak ki. I YM nieiitetlen levelek, ismert keséktől fogadtatnak el. Kóximtok IK-III a latnak vissza. A lapnak szánt k 8 /. 1 • in é B vek a lap ei erk hivatalába kühlend* Klnli/cli'si dijak. Kgy évre 6 Irt Kél évre 8 Irt. Negyei évr<- I In 50 krajeatr. • Kgv szám ára 1."» kr. Hirdetitek Egyhasábos petitsor térfogata után ."> kr. nyilttérbeii 30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön '-uitatik. Az elöli/eti • (1 e t é s e k a li|i kiadó hivatalába (Ctaidbfrg Gyula •A • paiárkereskedése, főtér küldendők, Pápa 1 áros Un lósájgáiiak én Ifibb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m es válasz toll kő /lön ve. Iparosaink és a vásárok. \/ iparoook helysetének javítása sí országos kérdést képes. Helyzetük általánosan nyommassté és asoa ponton áll, 11<• íry vessélyessé ráMhatik a társa­dalomra. I ildja SZÍ Jél a nagy köSÖnség, dc i rsi különösen az iparososstály. J ami ás i / érdemben aeaa mutatkozik sehol, s -t > Henk'•/. leg azt kell tapaaaia 1 mink . hogy -n lejl i'e jutott és aapról-napra mindinkább sülved. llo\a fog ez resetni, mi lesz a tár­sadalomnak azon resz.eh d. aaelynek es írnél képesji Olyan kérdés, melyre nehéz megadni a feleletet, hl nem ren­delkezünk oly gyógyszerrel, aaely a le­sebekel behegesztené. Ily körülmé­iivek kósőtl semmit se esodálkozsunk, ha tapasstaljnk, hogy az iparososstálj érdekeinek javítása rzéljáhól megragad minden neki kinálkosó alkalmat éa a szalmaszál ntán ia kapkod. \ lapok <•/. érdem boa már sokai —/.-utak. a fuvarosban úgy mint a vi­déken tanácskozásokat tartottak, sajnos azonban, hogj eredményi eddigelé sehol uem tapasztalliallunk. A mit e téren '; :l . r ilködésekb 1 felmntaini ta­d .mk. az egyedül ason meggy ós idés, hegy •/ /</<;II Aa/o/.o/; a fiiisiiiliiliim ii l.ni­iiu'i ii/ii>ftil körülte• I .>•: (•>•-//• l.rjir.s se< Az iparosok panaszait •• helyen mind felsorolni nem esélnnk. Ezúttal rsak a rásárreadeséa kérdéséhez ssólunk, melj tudvalevőleg a kereskedelari minis­teriumban végre valahára aapirendre ko­rúit. I gy tudjuk, hogy a munkálatok >•/. érdemben folyamatban vannak, kilátá­sunk van reá tehát, hogy az országos ásárok kérdés.- törvényhozás útján rö­idű aiatt rendestetni fog. Miféle tervekkel áll majd elő a ke­reskedelmi minister, azt terméssetesen >s1 in.g senki sem tudliatja. da tud­juk azt. h»sy Baross Gtábor a népszerű. • éken] és előreJaté minister szivén vi­seli az iparosok érdekeit, ép azért tart­juk helyén valónak, hogy némileg vilá­gításba Ii .zziik a bajokat, panaszokat éa rendellenességeket, melyek most sajnos napirenden vannak. Nézetünk az. bog] az orSS. vásárok kérdés.- mielőbb törvényhozás útján ren­deztessék es pedig akként, hogy orszá­gos vásárok csakis alj községekben est­gedélyestessenek, melyek bisonyoa tekin­tetben a körülfekvő falvak gocspontjául szolgálnak. IIa Bsereneséses megoldhatjuk B kérdést, vásárosé iparosaink helysetén sokat javítunk, meti «z.-k nem lesznek kénytelenek felkeresni az olyan vásár­helyeket, a Ind aok esetben még a fa­rsrköltségel sem tudják beszerezni, de a hová most. az önientartás elvénél fogva akarva nein akarva kell, hogy el­menjenek. Nézzünk korul l'apa vidékén és számláljuk meg, bánj kösségben tartat­nak országos vásárok '. Itt van közelben Noszlop, Devecser, s. Vásárhely, \. Ssőllós, Tüskevár, ('sógle, N. 1'irith. Kis-t'z.ell. Alarczalt . Szan\. L. l'atoua slb. rárónunk hoz mind oly kösel fekvő falvak, melyek késül egyik sincs távolabb klméternél. Aselősoroll községek mindegyikébon legalább is 2 •{ vásár tárta tik évenként, tessék most kiszámitaiii mibe kerül an­nak az iparosnak a fuvarja, ha rala­Btennyi vasaira elmenni akar. 11• • 111 kell-e jövedelmének nagy réssel fuvarra éa egyéb költségekre elfizetni, nem is Bsámitva ide a rengeteg időveszteséget ? üsodálkoshatunk-e ason, ha ilyen vásá­rozási rendszer mellett az a asegény nyomorult kisiparos s.-m adójál megfi­/.etni. Bem magát es csaladját tisztessé­gesen featartani nem képes? Bátran ki­jelenthetjük, hogj a tönkrejutot! iparo­soknak kétliarinfidrésze, esen helytelen, semmivel nem indokolható, esélsserütlen vásározási rendssernek letl áldozata. Figyelmébe ajánljuk tehát a keres­kedelmi minister árnak, hogj az orszá­gos rásárok kérdésének rendezése alkal­mával a góespontokra különös figyelem­IIi• * 1 legyen, ue engedélyessen jelentékte­len, apro községeknek rásárjogot, hanem szaporítsa inkább azokat olyan helyeken, a hol a rásárok tartása rsélsserüségi szem pontból mindenkor indokolható. \ ll'Olliil'ÖkÖSÖjll'S, Dinastiánknak baromszázados ural­kodási történetében soha sem fordnlt elő még oly esemény, mint a melynek bek.i­vetkezésél ez év fogja meghozni. — Még nem volt esel reá, hogy az uralkodó házban adoptatiő utján albttassék fel trónörökös. A III. Károly alatt létre jött prag­matika sanctió ii m örökbe fogadást! ha­nem tiusitást eszközölt, s ugy ./. a külön­ben szintén egyedül álló diplomáciai tény­kedés sem hasonló ahlmz. mi most kö­veik, zik be, bár szoros összpfüsrfrésbeii OB áll ez. a pragmatika sanctioval. mert en­nek fennállásából vezethető .sak !«• az adi.ptatu. successoris coronae, vagyis s trónörökös örökbe logadasa. Az 1848. évi események, midőn Fer­dinánd király, a utána dicsőségesen urai­kodé, királynak atyja, mint a pragmatica sanotio értelmében trónörökös a koroná­ról lemondottak, a Ferenc Jóssef ő fel­sége lépett a trónra, uem volt iigvan törvénytelen, de formai hiánybon szenve­dett az örökösödés, mert az akkui bécsi diplomát ia a lemondásokat a magyar or­szággyűléssé] közölni elmulasztotta: a pragmatica sanctio szabványai szerint pe­dig minden trónváltosás a magyar ren­deknek előzetesen bejelentendő, a mig es meg nem történt, as örökösödés ténynyé urvarorszáirra nézve. Ez volt ki az in Uem Valii M ..ka annak, hogy a kiegyezés <• felségé­nek megkoronáztatása alkalmival, az 1865 B-iki országgyűlés a III. törvény­oikkelybe beiktatta „utólagosan" a meg­történteket : de kimondotta azt is. hogy el.böl praecedenst csinálni nem lehet, a jövőben is a fennálló magyar törvények értelmében a trónról való lemondás min­denkor bejelentendő a magvai országgyű­lésnek. A mayerlingi katasztrófa óta foly­ton aa a kérdés lebegett a politikusok .hitt. ki lesz a trónörökös most már, • törvé­nyes trónörökös halála ntán. Az uralkodó ház gyermekei közül Gizella főhercegnő már férjnél volt. s a ház szabályai sze­rint, minden törvényes örökösödési jogá­ról lemondott. Mária Valéria királykisass­Bzony pedig menyasszonynys lévén mint ilyen ö is lemondott az örökösödés­röl, s igy a jiraginaiiea sa nettónak a tiusitást kimond', szabványai, még, ha ah­hoz akartunk volna is fordulni, alkalmaz­hatók nem voltak. Az örökösödési rendel megállapító törvény értelmében tehát, a magyar nem­zet által annvira bálváuvozott trónörökös halála ntán, kiben a magvai- nemzet min­den reményét sírba szállni védte, mert Rezső trónörökösben nemzetünk ..lv jö­vendőbeli királyt remélt, ki atyjának „a h-galkotnlányosabb királynak" nyomdo­kait lógja követni; a trónörökös halála •tán tehát Károly Lajos, .,/, uralkodónk­nál csak három évvel fiatalabb főhercegre szállana a trónörökösödés. I >>• uralkodónk, hogy fiatalabb vál­takra fektess.' az uralkodás nagy gondjait. Károly Lajos főherceg elsőszülött liát. Keién.• Ferdinánd főhercegei . örökösödési törvénv értelmében, atyja otí különben is trónörökös bűne. adop­tálta és ez által praesumtiv trónörökössé tette. A „legelső magyar embernek" koro­nás királyunknak es elhatározását a nem­zet örömmel fogadta, tudva azt. hogy Fe­renc Kérdi mind foherc.g az alkotmányos jogok ép oly tisztelője, mint volt Etesső t rónörökös. K megnyugtató tudatban várta a várja ;t nemzet ma is. a praesumtiv trón­örökösnek, tényleg trónörökössé tételét. S ez idő már nem messze van. a nemzetnek uem kell sokáig várnia, hogv a trónörökösödesi kerdes teljes elintézést nyerjen: a mennyiben a dinastiai háznál el vau döntve, hogy legközelebb Károly Lajos főherceg öröklési jogáról ünnepé­lyesen le fog első szülött lia Ferenc Fer­dinánd főherceg javára mondani, a ez ál­tal a most nevezeti főherceg belép a trón­öröklés sorrendjébe. Az uralkodóház szabályai, de mint említettük a magyar közjog szerint is, e tényt a magvai országgyűlésnek előzete­sen be kell jelenteni: s az eseményt for­maszorűleg ki k.ll hirdetni. Az osztrák ós magyar igazságügyi minisztériumokban már minden előre el vau készítve a nagy diplomát iai aktus­hoz és a dinastiai ház miniszterével min­den, a legkisebb részletig meg lett álla­pítva s igv az aktushoz, a/, előkészületek annyira előre haladlak, hogy a trónörö­kösöd és ily tonnája, még ez. ősz folyamán be lesz jebntve a/. országgyűlésnek; ter­mészetesnek, s a magyar nemzet loyalitá­sáhól önk 'uii kifolyónak találjuk azt, hogy az országgyűlés es akt iM egyhangúlag. lelkesedett örömjmel fogja tudomásul venni, a akkor a nyilvános formssserű kihirdetés azonnal megtörténik, A magyar orssággyüléa Őszi ülés­szakának tehát oly szép és ritka tárgya­lása l.sz. minő eddig nein volt : s csak habival tallózunk 0 Felsége dicsőén ural­j kodó királyunknak, hogy atyáskodó gon­doskodása e kérdésnek idejében leendő rendezésére is fordította, ezer és ezer ol­dalukig igénybe vett figyelmét : mert az ég még hosszéi élettel áldja meg őt, mit minden magyar szive mélyéből kivan a -b galkotinánv osabl. királynak" S bár még a trónöröklés és trónralépés között nagy és számos esztendő lefolyásáért esd a magyarnemzet a teremtőhöz,mindazon­által már most is szükséges vdi a trón­öröklés kérdésének rendezése. &alota\ 3Lno>. A veszprémi ítiult heti kép­viselő választ sis vert fél a hírlapokban, melyeket egyenesen tendencsiósus közleményekkel ü Itettek fel! .1: a tény .illás. melyről lapunk mull szennának kimerítő /</'•/,•.//./ referált. Sen­kiink sem volt esze ágában s.-ni \ esz­prémben bármely politikai pártnak előre bejelentett gyűlését m< gaka.I:íI\ .ízni. IlisZ ez törvény sértés lett volna, melyért ke­serűen lakolt volna az. ki ellene vétke­sett. Az iiikriniiiu'ili tény az volt, hogy egyfelől nem lett kellő időben bejelentve a pénteki pártgyűlés, és másfelöl a as volt a fő ok a parigvülés épen vásári napon levén hirdetve, a hatosig 'K-m >t lirh/iii. melyre a népgyűlés hirdetve volt. forgalmi és közbiztonsági okokból annak mesrtartását nem engedélyezhette, 'felnit ha akár a tágas és ssép Betekinte-kert­ben, vagy liármely fogad.', udvarában vagy hasonló helyen akarták volna megtartani a népgyűlést, azt minden legkisebb aka­dály nélkül megtarthatták volna. Igy sz.óli a végzés is. De azért a nagyban hir­detőit ..pártgvüh's- elmaradt. A kereskedelmi és iparkamara. Igaz örömmel fogadta megyénk ke­rcsked >i es iparos-osztálya, de az eges/ nagy közönség is, Baross Gábor keres­kedelmi minister azon intézkedését, hogy elrendelte g győri kereskedelmi es ipar­kamara létesítését. Az e|s'. ministeri értesítés a győri kamara felállításáról folyó évi február hónapban érkezeti le a ministerí biztos­hoz, grof Laagberg Rezső, tíyőrvármegj'e alisjiánjához. a ki a nyeri megbízatásról azonnal értesítette a győri kereskedelmi és iparkamara területéhez tartozó tör­vényhatóságokat, felhívás egyúttal eze­ket, miszerint területükön az alakit" bi­zottságot válaszszák meg H a területükön T A R_C Z A. ÁRNYAS ERDŐ . . . Árnyas erdő, vadvirágos ország. Itt az éb-t valódi boldogság! fi egyszerű, erdei virágok — Közöttetek enyhülést találok. < >h pedig be meghurcolt az élet. Huszonöt év majdnem semmivé lett. Letiport a sok ason védés bánat. Tört remények, nem teljesült vágyak. Hitem is már régen veszve volna. Ha egv édes jéi anyám nem volna — A kiéit még barkósom a léttel — Kihűlt vágygyal é* múló reménynyel. Árnyas liget, vad virágos ország. Ah énnekem valóban mennyország. Feledess a bút, a sivár létet A sok átélt keserű emléket . . . Szivembe száll a nyugalom újra. Mi jól e,ik sok bánatra, búra. Oh ti kedves erdei virágok Közöttetek enyhülést találok ! «* Latlache tanitvanya. — Történeti adoma. — Luigi Labla.he. kiről tudjuk, hogy mint operaénekes, az újkor legjelesebjei kösd tartozik, egyszer Londonban, olasz­izb'ssel berendezett szalonjában ült s he­g.-diijén játszott. Mert Lablache nemcsak mmt énekes volt nagy, hanem mint ze­nész is ritkította párját. Játékában elmé­lyedve, nem Vevé észre azon fiatal ember belépését, ki a mester hőseiében meg­állva, gyönyörködött játé-kában. Tekintsük köselebbről a/, idegent: magas termete, előkelő külseje és modora, valamint a feltűnő halvány arcsái sze­gély/... sötét s gonddal ápolt szakái az első tekintetre elárulják az olaaa nobilit, kinek hazájában sokkal barátságosabb még a napsugár is. mini a Tln-mse part­jain. Sz.-me kimondhatatlanul tiszte­lettel és s/.eretettel nyugodott az előtte ül>. muvésaen, kinek játékában gyönyör­ködött. BCBVO Maestro! — kiáltott tél végre, elragadtatva Lablache játékától, a imster felé nyújtva kezét. — Ah. mi az Giovanni ? > monda a mester, félbeszakítva játékát. Honnan jő •* kedves h< n zeg folytatta Lablache, feleletre nem is várva rosz kínésése nagyon nyugtalanít. Beteg, vagy talán milliói okoznak Önnek nagy gondot y Sein beteg nem vagyok, sem mil­lié.ini nem okoznak gondot, — vissonsá a berezeg de meggyőződtem, hogy a gazdagság egyedül még nem teszi bol­doggá az ember. Talán a szerelem költözött be fiatal szivébe? — Nem! nem! — feleié a berezeg az asztalhoz lépve, melyen több album hevert. Lapozgatni kezd az egyikben, a másikban. — egyaser csak nagy zajjal fdugrik. s kezében egy gyönyörű arany­nyal s bársonynyal kötött albumot tart­ván, kérdésé: — Maestro! kitől kapta ezt a felette | nagy müértékkel biró pompás albumot? Tanítványaim egyikétől, egy ' hangversenybe mentek. Alig, hogv <.tt mosl imponál külsőm, s hangom. I le hölgytől feleié Lablache. megjelentek, egy csodaszép nő, mosoly- tudja meg, bogy a törpealakban .sak a — Ks ezen dal a czimlspon ? l.val ajkán lépett a terembe. Öltözete színházban jelenek uieg. Itthon, lakáso­Az ii konpozioziója. egyszerű volt. de felette értékes. mon kényem a kedvem szerint akarok — Ki ö? mondja meg gyorsan, ki- Kz azV kérdé aherczeg, bámulva élni. csoda ez a nő? a szép alakot. S ezzel nevetve becsapta az idegen Nevét nem mondhatom meg, mert Csakugyan 5! válassolt Lablache, előtt szol.,íja ajtaját. Kgy órával későbben megígértem, hogy senkinek sem áru­A hercaegre a n«>. kitől tekintete Lablache a Palais-Royal közelében a több lom el. megválni alig tudott, mély s maradandó év óta ti'-iu látott barátjával a herczeg­Szép-e ? vallstá tovább a her- benyomást tett. De azért .szavát megjtar- gel találkozón. K találkozás örömének ezeg barátját. totta. é-s másnap Kómába utazott. lecsülapultával a berezeg első kérdése Nincs apróbb láb egéss Angolor- Évek multak a Lablache Parisban, az volt : szagban, mint az övé. válaszolt mOSO- a Saint-Lazare ni v.'g.'n, azon nevezetes AIiL csinál ideálom? Egykori t.t­lyogva a mester. épületben lakott, melyben egymásután látványa? - Ks haja? 'falnia. Thalberg s még több híres férfin tfem felejtette még el? — Barna. keresett magának otthont. Vele egyid"- | N.iu tudom elfelejteni. Még min­Szemei? jülcg lakolt na einlilcli épühlben egv dig tanilváiiya? Sötétek. Barátságos modora pe- Tom Pouee mvü. csak HM cm. magas Tanítványom még most is. mű­dig mindenkit elvarázsol. amerikai törpe, ki valóságos BSensáoSÍÓt j vész a zongorán, de - most már nem Az Isten szerelméért, szabad még? idézett elő a híres Szajna-Bábelben. Kgy szabad. Ig-ii. barátom, még mindig szabad, napon idegen köszönt be Lablache ajia- Nem szabad férjhez ment! Meg kell látnom! felajánlón neki ján. ki a híres énekest nem ismerve, le- sédiajtá a berezeg, s keséi nyújtja l.a­életemet s kezeni"t. ha olyan, minőnek v.del iivujioii neki át. Lablache a levél rútjának, aki lolyiatá útját. A tuilleriák mondja. elolvasása után kaczagni kezdett. A levél közelében csoportosulást látott a öröm­Azt .sak verje ki a fejéből amice, Berlioztól eredt ós Tom Pouce urnák, a kiáltások hang/.utak. Családjától kor­mert amire ön gond..), az lehetetlen. híres amerikainak volt czimezve. Berlioz I nyeeve megjelent Fülöp Lajos király, L.hetethn? Hogy neje legyen ebben arra kért.- Tom Pouce ural. fo- karjiin a berezeg ideálja, Lablache tanit­egy he rezegnek, aki milliók felett ren- gadná szivélyesen as ö barátját, a ki a ványa. delkezik ? világ egyik legritkább tüneményét ki- A berezeg megdöbbenve, különös Lehetetlen, barátom, még akkor vánja látni. ( sejtelemtől kínozva, fordult egy mellette is, ha vagyona t izszer olyan nagy volna. Lablache azonnal belátta a tévedési, álló, barátságos kinézésű úrhoz, aki ezre­Sajátságos de látnom kell melyet a lakások közelsége okozott, de desi egyenruhát viselt. öt, ha .sak egvsz.r is életemben. föltette magában, hogyfolytetjs a tréfát. Kérem, uram. nem tudná nekem Ha megígéri, hogy nem köz.de- Tom Pouce én vagyok monda megmondani, ki az a hölgy, kit a király i dik liozz/i. ha megelégasik a titkos írná- a/ 5 hatalmas hangjaival. karján Vezet ? dússal, akkor talán teljesithetem kíván- I »u ? kérdé aa idegen csodál- ' Oh igen, - fehl.' nyájasan a ságát. kozva. Hisz azt állítják, hogy Tom kérdezett ez a hölgy: Viktoria, Angol­Megígérem még azt is. ha kívánja, Pouoe ur alig egy rőf magas, s hogv hogy azonnal elhagyom Londont. — Jó, estére megláthatja. hangja feltűnően nőies. — Mit! Ennem volnék Tom Pouoe? ország királynője. Lablache és barátja azou acte, egy kiáltott fal Lablache, — jkseuM öuuek SoclUsc dfitaí. 2'J

Next

/
Thumbnails
Contents