Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-02-24
0 Megjeleuik ^ " ^ ro i TI íi Í- n v * * ;i f ' n /i }>. Uwnkim r P n ti " i v n! i s '!. ix \\\ <; k iá u '.tt'-s.r'k ki. B:• •.•m on fe11 an le vt-lc-k. (.••:..!: ismert kezektől i<.«ga<ltatiwk cl. —KV-:'.L'ar<>k ne:;i »larunk vUszn. A l.iM'iak szánt k o •/. lo menyek a lap azerk. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. Előfizetési díjak, Egy éyre G frt — Fél évre 3 írt begyed évre 1 íxt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, i uyilttérben 30 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések ÍI lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése. főtéri küldendők. /t*jj • ^ .--rrf* Pápa város fi lóságának több pá P»i. « pápa-vi Í! ék: e g y e s is I e I IÍ e k ni e g v á 1 a s atol í. k özlö n y e. A pápai kir. járásbíróság kérelme u országházhoz. Tegnapelőtt lett beadva a magyar országgyűléshez a pápai kir. járásbíróság tagjainak kérvénye javadalmazásuk kellő mértékre való felemelése iránt. E kérvénynyel nem a pápai jön legelőször az országház színe elé. Évek óta általánossá lett már az az óhaj, hogy azoknak jutalmazása, kik az ország polgárainak legszentebb érdekei felett mondanak ítéletet, a mai példátlanul silány fokon nem maradhat. A kórvényben, melyet városunk kir. járásbírósága az országgyűléshez felterjesztett számadatokkal van illustrálva egy bírónak, kinek családja p. o. három tagból és egyetlen cselédből áll, mi telik nyomorult fizetéséből? Az ott felhozott adatok a majdnem lehetetlenségig legalacsom'abb tételre szorítkoznak, s mégis kitűnik belőlük, hog}' a birák mai fizetése egy a tönkremenetellel: — Azon bíró, kinek nincs magán vagyona, valóban képtelen kijönni hitvány fizetéséből. Nincs Európában állam, mel_y hitványabban fizetné saját biráit. Pedig óriási érdek fűződik ahhoz, hogy bíráink tisztességesen leg3 7 enek fizetve! Mert követelni egy ily sanyarú fizetéssel ellátott anyagi gondokkal küzdő, sigy lelkileg is teljesen deprimált bírótól, hogy egész odaadással csüngjön a magyar igazságügy szent érdekein és a kívánt fontossággal, lelkiismeretességgel teljesítse magasztos hivatását. S ha mindenre van az országgyűlésnek pénze: — erre is hell lennie. Nem ismerünk egyhamar fontosabb közérdeket pláne most, mikor a törvénj'javaslat készen áll, mely mégsemmisitéssel fenyegeti azt a birót, a kinek úgy is silány fizetése esetleg le is van foglalva, Különös igazságszolgáltatás lenne ez a, tisztelt képviselőháztól! A képviselő urak egy némelyikének év számra levannak foglaSga képviselői díjaik, pedig a törvénA szerint az ilyen képviselő elveszti iMndatumát. De a képviselő urakkal slzlmben még saját magok által holott törvény sem bir hatálylyal; nekik szabad, de a szegény bírónak, a kinek fizetésén kivül nincs is alkalma más forrásból pénzt keresnie, annak mindjárt a nyakát akarják szegni, ha adóssága van. Ez többé igy nem maradhat! Jól mondta egy kiváló franczia jogász, hogy a birói fizetés csekélysége egyenesen megvetése a birói karnak. Az illemnek pedig tiszteletben kell tartania és tiszteletet szereznie annak az osztálynak, mely 0 .Felsége a Király nevében itél életés halál felett! = Meghívás- A «pápai á landó szinházn részvény társaság f. 1889. évi március hó 10-én délelőtt 10 órakor tartja meg évi rendes közgyűlését Pápán a városháza tanácstermében, melyre a t. részvényesek tisztelettel meghívatnak. Tanácskozási tárgyak: i. Az igazgatóság és felügyelő bizottság évi jelentésének, továbbá az jS88-ik évi számadásoknak és mérlegnek előterjesztése, s azok felett való határozat ho?alal. 2. A felügyelő bizottságnak egy évre leendő megválasztása. 3. Netáni indítványok tárgyalása. Pápa, 18S9. k*br. 17. Az igazgatóság. A pápai honvéd-szobor. A fővárosból jött a hir, hogy tervben lévő honvéd szobrunk szobor-reliefjét az azzal megbízva lett fiatal hazai művészünk, ifj. Vastagh György már elkészítette és hogy 7 azt e napokban már bronzba öntik. Mai lapunk hírrovata említést is tesz arról, hogy e bizottság védnöke Esterházy Ferencz gróf úr és Veszprém megye alispánja a bizottság elnökével együtt megszemlélték a művész atelierjében e szobor mintázatot és annak teljes sikerétől elvoltak ragadtatva. Őrömmel jegyezzük fel itt e helyen is, hogy a talapzat és oszlojDzat mintája magának Esterházy gróf iirnak terve szerint fog annak idején készülni. Most aztán a gyűjtésen van a sor. Még ki sem lettek bocsájtva a gyűjtő ivek és már is 500—G00 frtja van a szobor alapnak. Megyénk hazafias derék lakosságán van a sor, hogy kimutassák, hogy nem szalmaláng volt nemes lelkesedésük. Vármegyénk bizonyára megszavaz e szép és nemes czélra vagy OOO frtot, és ezzel könnyen együtt van az első ezer. A még szükséges második ezret összehozzák a — megyénk minden részébe elküldendőgyűjtő ivek. Isten áldása leg}*en a gyűjtők nemes törekvésén. Egy-egy hazafias tettet, kegyeletes tettet visz végbe az, a ki a pápai honvédszoborra nemcsak maga áldoz, de ez áldozatra másokat is serkent. Lapunk a gyűjtök és adakozók neveit rendcsen fogja közleni és a végső kimutatásban a fővárosi hírlapokban is közzétenni. Végül felhívjuk megyénk és városunk minden rangú és rendű polgárait, ne feledkezzenek, ha bármi jótékony czélú előadásokat, vagy bármi vigalmakat rendeznek a — pápai és igy Veszprém megyei első koncod szoborról! A belvárosi regaie jog. Az itaimértsi kir. kisebb haszonvételek kártalanításának küszöbén létele alkalmából a városi képviselő testület elé a városi tanács, Martonfalvay Elek városi tanácsnok tollából, igen érdekes előterjesztést tett a megváltásra való igény bejelentésre nézve utasítást kérendő. — A történeti adatokkal indokolt előterjesztésből közöljük az alábbi részleteket. Mindenki tudja, azt, hogy Pápa belvárosának italmérési szabadsága, vagy hogy úgy mondjuk joga, az Esterházy gróf családdal, jelesül gr. Esterházy Fereuczczel 1732. január hó í-én kötött szerződésben találja legrégibb ismert eredetét. Eien okiratban szerezte meg a város a belváros lakóinak — nem azonban némi ellentéritméayek nélkül, — az említett jogot. Hogy azután az hosszú éveken — mondhatunk évszázadot is — hogyan használtatott, arra bár minden tekintetben biztosak nem vagyunk, csak annyi adatot birunk, hogy úgy látszik, használták azt a belvárosi házak-tulajdonosai. Szedett-e a város ezen időn át magának valamit amivel azt, hogy a jogot tulajdonkép ö aquirálta elismertette volna, nem tudjuk, de ha bizonyos volna is, hogy a város communitásának ilyen joga imminensé a belvárosi ház- j tulajdonosok előtt és azokkal szemben nem tétetett, az még nem képezne negativ bizonyítékot arra nézve, hogy a jogot nem a város aquirálta. Mert ha visszagondolunk a régi időkre, látjuk — hogy különösen hazánkban — az egyes és a község, mindig bizonyos antagonismusban éltek egymással. Az egyes joga és a község joga nem voltak szigorúan körvonalozva, s maga a közteg ís csodálatos szerkezetével, nem az a jogi személy volt, amilyennek ma ismerjük, s amilyen jellege ma már köztudatba ment át, hanem csupán csak az egyesek gyülekezete, ahol leginkább a mindennap érdekei a potiorok akarata szerint döntettek el. A ki visszagondol a régi idők ,,kózségi" használati jogaira, az erdőhasználatokra, a legelőkére, az igazat adand nekünk abban, hogy ott a szabálytalanság volt a szabály, s hogy az akkori és ottani állapotokból nagyon nehéz volt egy—egy jognak alapját, formáját, terjedelmét, s egyéb ismérveit megtudni. Am már mintegy félszázaddal ezelőtt nyomára jutunk egy pénztárnak, az u. n. regale-pénztárnak a melynek kétségkívül valamely regale-jövödelmekböl kelle elő állania, de a melyről közelebbit 25—30 év előtti jegyzökönyveink nem mondanak és sehol, ahol a városi pénztárakra nézve felsoioiás történik, az ott felemlítve nincsen. Azonban ezen pénztárnak léteznie kelle, mert vannak adatok annak szaporodására, s arra is, hogy onnét ajánlás történt még pedig az időkhöz képest nem is jelentéktelen összegű. Az 1856. szept. li-én tartott bizottmányi ülésen ugyanis 426/56. jkvi. pont alatt Nagy Mihály ev. ref. superintendens hivatalos levelére, melyben ez a várost a folyamatban levő főiskolai építkezésre való tekintettel 1840. május 9-én hozott 371. sz. ajánlatára emlékezteti, s a városi regalépénztárból megajánlott IOOO ezüst forintot kéri, a bizottmány az 1000 ezüst forintot bizonyos feltételek mellett megadni hajlandónak s ugyancsak a regale-pénz^rból kifizetendőnek nyilatkozik. Hogy ez akkor m-gtőrtént-e, és mi módon, azt úgy hiszT Á R_C Z A. Szeresd a hont! Szeresd a hont Magyarhon ifjúsága, Szeresd hazádat rendületlenül! Közéig a perez, a próba pillanatja, — A puskapor kanócza már hevül,— Közéig a perez, a melyben talpra kelve, Harczolni kell szép ősi nyelvedért; Mert jaj, ezerszer jaj a nemzedéknek, A mely apái nyelvén már nem érti Szeresd a hont hazámnak ifjúsága, Mert ez a fold, mely oá p o 1 s eltakar,* Egy ezredéve tartja itt uralmát, Árpád apánknak népe, a magyar; Egy ezredév van fűzve már nevedhez, Hir és dicsőség fénye vett körül, Hiába ront rád bel- és külföldi ellen Enyészet árnya már el nem törüli Szeresd a hont Árpád hü nemzedéke, Légy érte mindig «éini halni kész!» Ha összetartva egyesülsz szivedben, Hiába jő hazánkra bármi vész, — Erős karokkal, válvetett erővel, Xíküzdod újra azt a szép babért, Melyet hazánknak szentelt Géniusza, A zaklatott magyar hazára kért. Szeresd a hont Magyarhon ifjúsága, Hadd védje meg szabadsagát karod, — Megvédheted te régi alkotmányát, Fentarthatod, ha szivböl akarod . . $e alkudozz a jogtjprás szavával Kufár alkusznak el ne add magad! JJa összetart a nemzet ifjúsága, Igy less Magyarhon nagy, dicső, szabadi HALÁL, — MI AZ ? (Swinburne.) Egy régi lappal játszék kis fiam, Melyen a halál állott zordonan, S a sir mellett, a rémes temetőn Egy halvány ifjú néze rá merőn. Fiam csak nézte, végre engemet Kérdett: e furcsa alak mi lehet, Oly rút s olyan szikár. „Halál" — igy szóltam; s bámulatteli Nagyobbra nyiltak barna szemei; (Hallgatva is beszélnek e s zetne k, Mint minden tárgy, ha itt a kikelet) Felém fordult az arcz, a rózsatelt, Melyen a hét év bája ünnepelt. S kérdé: »Halal, — mi az ?« &nlal Sása. Mikor tolvíu voltam. Vidor Pál a népszínház derék tagja a következő érdekes episodot irja életéből. Az alább közolt oszindarab» volt a legelső, mely életpályámra döntő befolyást gyakorolt, jellememre, társadalmi állásomra nézve is. Elmondom a történetét. Valahányszor esténkint, asztalomnál ülve, a lámpafény segélyével az ablak üvegtábláján fejem mását meglátom, mindig eszembe jut, hogy miként rántott vissza engem a gondviselés, egy hozzánk pesztonka számba került cselédleány személyében, egy rémületes szenvedélytől — a lopástól. Öt-hat éves hajtás valék akkor, mikor csak loptam és loptam, a javulás minden reménye nélkül. «Hazi fenyítés* — hátbaöklelések extra- és intradominium, •— kukoriczán térdeltetés, — féllábon való sarokba állítás, — koplaltalás, — pecsenye, kalács, könyörgés, szép szó, — nem voltak képesek szüleim azon hitét megingatni, hogy elrettentő például ne én jutnék az akasztófára. Pedig nem a lélekben volt a rossz csirája, hanem az alkalomban. S mit gondolnak ki és mi volt ez alkalom ? . . . A g y ü r ü s zsidó! Hiába magyaráznám a fővárosi embernek, mi a falun, vagy a pusztán egy ily dgyürüs zsidó*. — Pedig hát mik Pestnek szemkápráztató kirakatai azon titokzatos bár igen kopottas ládika rejtett kincseihez képest, mit — a ház őrző kutyák által buzgón megugatott bolygó lélek, hátán rongybatyuval, mint az asszonyok törött, veszett tűjének, kapcsának, gombjának, elszakadt, elfogyott czérnájának és ezer stb.-jének eleven megváltó Messiása— csak akkor tár fel a kíváncsi szemnek, ha rongyokban kellő hipótékát kinálgatnak felé. Abban az időben én is pusztai rög közt üldögéltem, s nekem igen nagy okom volt a Messiás jövetelére, és pedig ezért: abban a kis ládikóban mindig volt valami hosszú fekete édesség, mit akkor ugy hittünk «Bärän .. . .» — most már tudom, hogy: fekete ezukor. — No, kérem szépen, ha ezt a körülményt nem lehet otolvajt szülő alkalomnak» elfogadni, akkor a posztkiszli megkerül, s' nincs tolvaj ember a kerek ég alatt! «Bärän .... » s egy pusztai gourmand! . . . szóval: egymásután tünt el házunktól konyharuha, szakajtókendő, törülköző, szervéta stb. s ez mind a gyűrűs batyujába vándorolt, mig ő cserébe adott annyi ezukrot, a mennyi eltartott addig, mig elmondhatta az élvező: Thyű! be jó! — de hogy egy hajsaálnyival ráadást ia vágjon a fanyelű bicska, sokszor megtömtem dohánynyal a gyürüs öblös pipáját. De óh, hogy nem marad semmi titok titok a nap alatt!! Pesztonkám ugyanis, ki eleintén, holmi ólomgyürücske fejében, az orgazda erényét gyakorolta, — egy izben, a mint a béres gyerekek szájába készült négy fogatú gyeplő szárakban a saját kötényének madzagjait s aljzsinórjait vélte felismerni, méregbe jött s az anyai areopág elé állított, a mikor is megengedték, hogy megverhet; mindaz által nem ez az iucidens fordított életmódomon, hanem azon régi két garasos eltűnése, mit én boszuból a pesztonka ládafiókjából a nadrágzsebembe csúsztattam. Itt vége szakadt minden pesztonkai hitnek, minden javítást czélzó törekvésnek, az elkövetett bün oly nagy volt; a mit csak egy színdarabbal lehet meggyógyítani. Itt a színdarab: A tök miüt inquisitor. — Kélgarasos tragödia 1 fölvonásban. — Személyek: Anya. Fiu. Pesztonka. Hang kivül. A szin egy gyermekszoba. Ablak a gyermekágygyal szemben, kis asztal gyermek fehérneművel. Egy nadrág (az ágy mellett), melynek zsebében két váltógaras rejtőzködik. 1-sojcl: Fiu. Anya. Pesztoulia. Pesztonka: . . . ugy bizony: A «tányertalpam» — «loncsos farkam» — tarisznyájába kötötte a rosz gyermeket s elvitte a bagolyvárba, ahol most bőregér és csak esthajnalonkint jön ki odvából, hogy hajába kapaszkodjék a rosz fiuknak, a kik sirnak, mikor fésülni akarják. — Alszik Palika ? Fiu (ásit). Anya: (titkon) Nem lesz beteg az ijedtségtől f Peszt. (titkon) Attól félek, aminő szemfüles, megösmer a hangomról, s minden fáradság haszontalan lesz 4 (fiúra néz) álmos; szük, még a jelen képviseletben levők közül is tudhatják egyesek. Az 1857. évről vezetett jkvben jul. 10-ről 416/57. pont alatt azt találjuk, hogy hat bormérőt, kik a ..borfogás" alatt bort mértek, pénzbüntetésre ítélnek, s a pénzt a „regálék pénztárába" utalják. Ennyit tudtunk még eddig a regale pénztárról. Hova lett ez, mikor szűnt meg vagy egyesült a város valamely pénztárával , annak az 1862-ig terjedő jkvekben nyoma nem találtatott. A 489^7. jkvi pont (dd. aug. 28.) máiorganikus határozat az irányban, hogy a bormérök adót fizessenek. Ezen pont alatt ugyanis a cs. kir. szolgabírói hivatal felhívása következtében azon kihágások megtorlására, hogy a „városi borfogás" alatt a „szabad bormérési jogért nem fizetők" „bitorlásképp" bort mérnek, az uradalom és a város közt fennálló szerződés értelmében megbüntettetnek. Mivel pedig ezen szerződés megengedi, hogy a városi közönség beleegyezésével ezen jogot többen gyakorolhatják, minden bormérö összeiratott, osztályoztatott, és haszonbér fizetés állapíttatott meg 3857. aug. 14-től 1859 májusig tejedö időre. Tartoztak pedig ezek felsorolva összesen 54-én, félévenkint, előre 1 frt 30 kr—8 frtig, p. p. terjedő osztályok szerint, összesen 206 frt 30 krt p. p. fizetni. Ugyanezévi dec. 9-én 731/857. jkönyvi pont alatt bizottságot küld ki a bizottmány, hogy a regale-jogot tanulmányozza, s 10 nap alatt készítsen erre vonatkozólag olyan javaslatot, hogy hogyan lehetne azt a fennálló iparszabályokkal összhangba hozni. A bizottsági munkálat úgy látszik nem is soká késett, mert 1858. jan. 19-én 46/858. jkvi pont alatt az elfogadtatik és a 82 másolati jkvi pont szerint (a mely jkv. azonban eddig feltalálható nem volt) a cs. kir. sz.birósághoz felterjeszterett. A szolgabíró febr. i-én 91/858. jkv. pont alatt felvett leirata a javaslatot helyben hagyja, de elrendeli azt, hogy fótlolag a ser és pálinka mérőkre ís terjesztessek ki a megadóztatás, minek következtében azok összeírása elrendeltetett. Febr. 7-én 123(858. jkvi pont alatt felvétetik egész terjedelmében a megadóztatási terv jelenlétükben, és hozájárulásával az érdekelteknek. E szerint 1—35. szám alatt felsorolt bel- és külvárosi ital mérők (bor, ser és pálinka) olyan osztályozás szerint, melynek minimal-tétele 1 frt 30 kr, maximál-tétele ellenben 64 frt p. p., évi 1880 frt 30 kr p. p. adó fizetésére köteleztettek, S7ámittatván ez 1858. febr. 14-től. nehogy elaludjék, (nemde, titkon) a mint megbeszéltük. (El.) Anya: (dúdol) s. fehérneműt rendezi. Fiu: Anya! . . (álmosan). Anya : Mi kell fiam r Fiu: Költs fel jókor, ha hallod a gyűrűst . . . igen? Anya : Jó jó, csak aludj szépen. Fiu: (ásítva) Már alszom, anya . . . 2-ik jel, Voltak, Haag az ablakon kívülről. Bang: (kopogva) D;rum, drum, drum, kocz, kocz, kocz, ki van itthon ? Fiu: (térdre ugjik) Ha! . . piszt . . . pszt . . . anya, hallod ? Anya: (rejtett mosolylyal) Ki koezog az ablakon? Hang: (kopog) Drum, drum, kocz. koez , , én vagyok a «tüzfejü ember». Fiu (féllábával átlép äz ágy korlátján, félve) ugy-e ne féljek, anya ? . . . Anya: Mit kívánsz te «tüzfejü ember»? Hatig: Adjon az Isten jó estvét. Anya: Menjen Isten hírével. Hang: Nem addig, mig tolvajszagot érzek. Ebben a házban lakik egy eladó rosz gyermek, a kit ugy hínak, hogy Pali ? Fiu: (kiugrik az ágyból, anyja keblére rejtőzik, a ki egy kendövei eltakarja a gyermek fejét.) Anya: (kiált) Panni, hol vagy? gyérébe! Pesztonka: (bejön) mond meg a tüzfejü embernek, nincs rosz gyermek eladó. A mi fiunk most már jo lesz. Pesztonka: Igen is! (elmeg}?). • Fiu • (kidugja a fejét.) Nem vitte el nadrágomat a tüzfejü ember? Anya: Bujj el hamar! (rengeti). Pesztonka: (belép) Tisztelteti a tüzfejü, s azt üzeni, ő bizony addig nem megy el, mig az egész száz forintja ki nem lesz. Az pedig csak ugy lesz ki, ha a Palika zsebéből kiveszem neki a7t a két garast (sic I) á mit á láda fiából elemelt.. De azt
