Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-02-24

Az öas2eirtak valamennyien kötelezték ma­gukat, hogy ezt félévenkint előre pontosan íizetendik. Ugyan ekkor ismét megbüntet­tek 7 borméröt 38 frtra „borfogás" alatti bitor-bormérésért. 150, 151'858. jkvi pontok ezen összeg bevételi utalványai, behajtás iránti rendel­kezés. Febr. hó 25-én ujadóköteleseket vesz fel a bizottmány (172/858, jkvi. pont), s egyúttal a 123. jkvi pont alapján teljesített összeírás óta mutatkozott fogyatékok dol­gát rendezi. 1859. jan. 11, 32/859. jkvi pont alatt végzés hozatik a tárgyban, hogy szigorú felügyeletet kell gyakorolni, nehogy a kül­városokban magánosok bort mérjenek, s ez által a városnak örökszerződésen alapuló jogát bitorolják. Ugyan ez évi febr. 24-én 126/59. jkvi. pont alatt ismét egy gyakorlati intézkedés s egyúttal változtatás a múlthoz képest, azonban a mint látszik, nem teljesen ala­pos. Ezen határozat, ugyanis, elejti az osz­tályozás elvét s a tényleges fogyasztást véve alapul, az italokat mérték szerint és pedig bort, sert akónkint, szeszt fokonkint adóztatja meg. A két elsőért 20—20 krt, a szeszfokokért 2 krt ujpénzben vesz fel, s ebből „mintegy" 2600 forint jövödelemre tartva számot, ennek behajtását a fogyasz­tásiadó bérlőjére Goldberger Sámuelre bízza. Ám úgylátszik, hogy ezen a kötele­zettekre nézve némi kellemetlenségekkel s tán zaklatásokkal is járó változtatást már eleve élénk resentust keltett a felekbenj mert már két nap múlva. febr. 26-án 134/859. jkvi.•'pont alatt revocáTv'ik a'.ét nap előtti határozat, és italmérökbcl megalakult ki­vető bizottságra bizatik a kivetésnek a mult évi kulcs szerinti eszközlése. A kalmároknak — a kiket az ujtörvény a kicsinyben elárusitás fogalma alá soroz — úgylátszik nem tetszett azon kiváltságos helyzet, a melyet a város akkor engedé­lyezett nekik, midőn a keresk. testületet feljogosította, hogy ezek adóját az állapítsa meg és szedje be; mert március 18-án 172/859. jkvi pont alatt úgy kellett intéz­kedni, hogy ezek adóját is a kivető bizott­ság állapítsa meg. Márt. 31-én 200/859. jkvi. pont alatt látható az osztályozás. E szerint 161 ital­mérő, és 27 kalmár íratott össze, összesen tehát 188, a melyek közük az elsők i-töl 69 ftig, a másodsoruak 1—20 frtig terjedő j tételekben vonattak adófizetés alá. Az 1859. évben egyéb intézkedést ném | találunk, ellenben 1860, márc. 20-ról 229'86o. jkvi. pont alatt találunk egy beutalást, a melylye! azonban az összeg helyének üre­sen hagyása mellett —, az adó a városi pénztárba beutaltatik. Azonban ugyanezen évben már meg­indultak a támadások az italmérési adó ellen. Ugylátszik az elégületlenek a cs. kir. szol­gabíróhoz fordultak először, a ki a kérel­met leadta a város elöljáróságához, kife­jezve azonban abbeli nézetét, hogy az adó fentartandó. A máj. 24-én hozott 381*860, sz. határozatban a kérvényezők a közgyű­lés elé hivatni rendeltetnek, hogy okaikat előadhassák és másrészről, ha lehető, capa­citáltathassanak. A személyes megjelenés máj. 26-án meg is történt az ekkor felvett 396/860. sz. jkvi pont nagy méltatlankodással emléke­is hozzá tette, hogy ha Palika jó ftu lesz, a kezébe borotvát, kést sohase vesz, a csibéket nem abajgatja, a gttnarat fel nem akasztja, a pulykáknak is békét hágy, a ház falába lyukakat nem fur, Isten áldásá­val a kenyérrel nem hajigálódzik, a játék közben is lábán hagyja a cipellőt, nadrág­ját, kabátkáját soha el nem hagyja, kővel, röggel nem hajigál, nem töri bc senki fe­jét, a libapásztorok után nem csatangol egész nap, hogy azt se tudják, hol van? vasdarabokkal nem hajigálja tele az aludt­tejet, a macska farkára nem kotoz szárí­tott libagédét, a szakajtó kendőnek békét hagy s a mi fó Panni pesztonka kötényé­ről (sic!) a madzagot soha le uem vágj?, a két garast a láda fiából soha el nem lopja — (kimegy.) Hang: Drum, drum, kocz, kocz. Látom itt (jó gyermek van. Jó éjszakát kis fiam (el.) Ftu: (félve búvik anyja keblére). Az előadás többi része ismeretlen előttem, mert a pesztonka monológja egész lázba hozott. Tessék elhinni, földhöz vág­tam a pusztában mindenik gyereket, sőt egy nviganó> nevü rugós szamarat nem egyszer vitézül megültem, de ez a garas tragödia annyira meghatott, hogy attól az időtől én nem loptam többször. Később rájöttem, hogy a atüzfejü em­bere csak amolyan gömbölyű üres tökhéj volt, melyen a szemek, orr, száj — bics­kával vágattak ki, s az igy támadt rést a tök belsejében elhelyezett gyergya világa tette világossá. Ez rémitett — ez gyógyí­tott. Az irodalmi tolvajokat egy ily tüzfcjü ember ugyan kigyógyitaná-s f Én most is látom fejemet az üveg­ablakon. De nem világít. Hanem azt mu­tatja , hogy irka-firkám időlopás volt — szerkesztő ur dobja ki az egész csomót az ablakon. zik meg a panaszosoknak a város tanács termében tanúsított türelmetlen, ingerült s úgylátszik a tisztikar gyanúsításában cul­minató magatartásáról, s a dolog vége az lön, hogy a magát igen helyesen, terrori­záltatni nem eugedÖ városi közönség, ha­tározatát fenttartotta, mire a megnemelé­gedök felebbeztek. Ugyan ez évi okt. 20-án ismét kér­vényt tárgyalt a közönség, a mely a régi gyakorlat visszaállítását kívánta, s arra 689/860. jkvi pontban úgy határozott, hogy ezen nagy megfontolást igénylő kérdésben a jövő gyűlésen fog határozatot hozni. Okt. 30-án ismét felvétetett a gyűlés­ben a kérvény, s a kérvényezők közül töb­ben meghivatván, a 711/860. jkvi pont sze­rint megingathatlanok maradván, elfogult nézeteiktől eltérni hajlandók egyátalán nem voltak, capacitálást el nem fogadtak, mire az határoztatott, hogy a belvárosi háztu­lajdonosokkal értekezlet tartandó. November 14-én ismét nagy harcz volt. Megjelentek a belvárosi háztulajdono­sok közül névszerint felsorolt 13-an, s úgy látszott sérelmüket főkép az képezte, hogy a regale-jogban nem részes külvárosiaknak is van abból hasznuk, ha a város pénztára adót szed. A tanács 752/860. jkvi. pont alatt erélyesen védi a létező álláspontot, kije­lentve, hogy a régi gyakorlat korlátozása az ipartörvényeken és felsőbb kormányren­deleteken alapul, és nem mint a „feide fel­fogású, s lehet mondani roszakaratu és ön­érdekű kontatók által hamisan informált folyamodók vélik" „a lakosság jogait tiporni J vágyó városi elöljáróság" önkényes intéz- j kedése következtében jött létre, s ép ezert a restitutio in integrum sem ennek, hanem a kormányhatóságnak hatáskörébe tartozik. Kimondja azonban a gyűlés, hogy az ital mérési adó a külvárosokban is gyako­rolható ser és pálinkamérések után is fi­zettetik, s igy az adó része bizonyosan a külvárosokra esik, egyébként a városré­szek egyesülése alkalmával a külvárosok a közpénztárnak jelentékeny hasznokat hoz­kat, terhekben egyformán osztoztak, s igy a képviselet méltányosan és igazságosan járt el az adót a közpénztárnak követelve. A belvárosi házak bormérési jogát ki sem korlátozta, ma is mérhet mindegyik, csak­hogy a kik a belvárosi házak e jogának tényleges élvezetében vannak, igen méltó, hogy az ezen jogot tettleg nem élvezhe­tőkre háromló némi kárpótlást nyújtsanak. Ezen önérzetes, és — mindenki elismerheti,— tárgyilagos és a közérdeket védelmező ha­tározat az utolsó, a melylycl c tárgyban az 1860- adiki jegyzőkönyvbeu találkozunk. Sőt 1S61 és 62-ben sincs többé semmi nyoma. Azt kell tehát feltennünk, hogy a kormány­hatóság, a mely különben igen valószínű, hogy az adó szedetését ez úttal sem ejtette volna el, de a melynek akkor már napjai nagyon megvoltak számlálva, többé e kér­désben nem határozott. Azután jött 1861. A ki ezen eszten­dőnek a lefolyt II „szörnyű évtől" annyira elütő eseményeit emlékezetébe visszaidézi, a ki meggondolja, hogy cz évben az ébre­déstől mámoros nemzet még mindig mint­egy álomszerű életet élt, aki megtekinti a mi városunk jegyzökönyveit és látja, hogy azokban az oly soká elfojtva volt, és hir­telen szelepet nyert közélet nyilvánulásai dominálnak majdnem kizárólag, a hol alig találunk másra, mint az alkotmányos szer­vezkedés, törvényhozásbeli résztvétcl mun­káinak, s más hasonló természetű hazafias érzelem-nyilvánításoknak nyomaira, a ki fi­gyelembe veszi, hogy az időben rendszeres, scontrirozással kisért napi foglalkozásról úgy szólván sr.ó sem lehetett, s a minden­napi kenyér kérdései is csak akkor keltek elintézésre, midőn az országos politikával való foglalkozásközben a közigazgatás gé­pezete már-már megállással fenyegetett, — az nem fog csodálkozni azon, hogy ezen (akkor) odiozus, mert hisz a törvénytelen kormány rendelkezéseire alapított hatósági intézkedés többé szóba sem jött. Hisz azo­kat kik azt életbeléptétek, és a mep.yei ha­tóság gyámolitása mellett fenttartották, el­seperte a jan. 7-iki vihar, s nem léteztek többé, vagy legalább nem a város tanács­termében. S ki tett volna ez irányban in­dítványt akkor, a midőn ezt tenni nem csak a népszerűtlenséget, de még hazafiatlanság vádját is maga előtt láthatá. Hisz ott van 1861- böI egy jkvi pont, a melyben a fo­gyasztási adó bérlője abbeli kérelmére, hogy adna neki a város bizonyítványt arról, mi­kép a fogyasztási adót behajtatni nem haj­landó, oly határozatot kapott, hogy egy az 1848-iki törvények alapján szervezett ható­ság „olyan állapotú emberrel" mint kérvé­nyező nem érintkezik. Feltehető ezek sze­rint egész bizonyossággal, hogy a kérdés többé nem tárgyaltatott; hisz azután, mi­dőn a rövid tavaszra ismét zord tél követ­kezett, 1861 őszén s később 1862-től 1871-ig ismét úgyszólván folytonos szervezkedés más-más viszonyok közt volt az évek tör­ténete. Tehát egyszerűen, mint mondani szokták, elposványosodott e kérdés. Mindez távolról sem akar az akkori idők kritikája lenni tek. képv. testület, ha­nem csak a ftelyict ssinezise, annyiban, a ftttttyfctft % Urgyhoi ttrtoiik. £s tuti be is feje2tük volna a városunkban gyako­rolt italmérési jognak a rendelkezésre álló adatokból kivehetett történetét. Most azonban bár a képviselőtestület bölcsességének arra szüksége nincsen, azt hisszük, nem lépjük át cselekvési szabad­ságunk, körét, ha levonjuk a következteté­seket az előadottakból. Nézetünk szer.nt a következő conclu­siuk állanak elő: 1. Bizonyos az, hogy a város a bor­mérési jogot a város belterületére, a bel­városra nézve megszerezte és bírta. 2. Bizonyos, hogy a város azt mint communitas szerezte meg és birta, s bár legrégibb időkről adatok rendelkezésre nem állanak, már 1840-töI, a hol a „regálék­pénztára" fogalommal először találkozunk, van adat rá, hogy azt hasznosította. 3. Bizonyos, hogy 1857. illetve 1858-tól 1861-ig rendszeresen kivetett adót szedett és pedig nem csak a belvárosi bormérök­től, hanem az egés>z város minden összeirt italméröjétől. 4. Bizonyosnak vehető, hogy a város­nak ezen határozata soha sem maga által, sem felsőbb hatóságai által hatályon kivül nem helyeztetett, s igy jogilag, — minthogy azóta sem hozatott tiltó törvény — ma is fenn áll. 5. Bizonyos e szerint, hogy a belvá­rosi háztulajdonosok a kik tényleg bort mérnek, nem tekinthetők az 1888. 30 t. cz. 2. §-ának 5-ik pontjában megjelelt „önjogu" gyakorlatban levőknek. Ezekben — úgy hisszük — kellő tájé­kozással .szolgáltunk a fökérdések eldönté­sét illetőleg, A l. képviselő testület bölcse­sége megfogja találni abban azt az utat a mely a közérdeknek felel meg. Egyet tar­tozunk még csak constatálni, hogy volt egy emberöltő előtt a városnak olyan kép­viselete és elöljárósága, amely ugy műkö­dött, hogy ha működése maradandó leen­dett, ma a város ezen évek sora alatt él­vezett jövödelmekben, s egy kérdés alá sem vehető megváltási tökében, legalább egy negyed millió forintot szerzett volna magának. Ezen működés és ezen törekvés emlékét felújítani ma, a midőn a kérdés legactuálisabb, s az előtt tisztelettel meg­hajolni ezen késő utódnak, a városi tanács­nak kedves kötelessége. Dr. Németh Antal életrajza és irodalmi működése. (Folyt, Is ríge.) Ismét ugyanezen jelentést a m. kir. köz­oktatásügyi minister mint nagy gonddal ké­szítettet és igen részletest teljes megelégedés­sel vette tudomásul ,2 ). Hogy mennyire kedvelték a felügyelete alutt levő tanitó-tostületek, kitűnik abból, hogy az esztergommegyei tanitó-testilet tiszteletbeli tagja, a komárommogyni tanító-egyesületnek pedig elnöke val*. Pedig ő is azon nézeteket vallotta, ame­lyoknek G'önczy Pál államtitkár an ő 50 éves jubileuma alkalmából » nála tisztelgő elemi és polgári iskolai tauitók előtt oly találó < kifeje­zést iidott, hogy a mi néptanítóinknak nagyobb szerénységet kellene tanusitaniok, mert — ngy­tnond — az az édos kevéa ismeret, amelylyel a képző-intézetekből kikerülnek elegendő arra, hogy az elemi ismeretekre oktathassák a zsenge gyermekkort, de korántsem arra való, hogy azzal nagy garral hangadó szerepet lehetne vinni. Ezek „ignotos fallunt, notis sunt derisui!" Dr. Németh Antal azon volt inkább, hogy a vezetése alatt levő népnevelők, mint paeda­gogusok és ludiuiagisterek a maguk kis vi­lágában az elemi ismeretekkel nRgyobb ered­ményt tudjanak felmutatni. Ezt pedig méltányolták a néptanítók jobbjai, mórt amidőn egy 1876-iki ministeri rendelet ia ) más téren való alkalmaztatását he­lyezte kilátásba, a komárommegyei tanító-tes­tület az évi okt. 5-ón tartott közgyűlésen „iránta ugy az egyletnek, mint általán a megyei tan­ügynek erdekében kifejtett buzgalmáért me­leg rokonszenvét s hálás köszönetét fejezi ki." Továbbá a párkányjárási nóptaDitók egyleté­nek 1876. decemberi gyűlésén a tauitók visz­szapillantást vetvén tanfelügyelői működésére „mindenki kebelét .... szeretet és kegyelet boldog érrete szállotta meg a távozó tanfel­ügyelőnek leereszkedő nyájas modora, tapin­tatos eljárása, a nevelés iránti áthatottsága, kifejtett buzgalma, szakképzettsége, igazság­szeretettel párosult méttányossága, higgadt magatartása által és jegyzőkönyvileg a leg­nagyobb sajnálattal veszi az egylet a tanfel­ügyelő távozását tudtul." Ugyanaeon alkalomból a kerületi espere­sek is felekezeti különbség nélkül megható bú­csúlevelekkel válnak meg és sajnálatukat nyil­vánítják afölött, hogy tőle elszakadnak. Méltó előmozdításban részesült ezek után az által, hogy 1878-ban március 17-én győr­tankerületi középiskolai főigazgatóvá nevezte­tett ki. Ekkor a pozsonyi tanitónőképző-intézet igazgató-tanácsa ismét sajnálatát fejezi ki afö­lött, hogy ily miEgó tagtárs oly rövid hivata­loskodása után köréből távozott s jegyzőköny­vileg köszönetet mond eddigi buzgalmáért. Ily előzmények után a győri tankerület­u ) 18?«. jun, 3. H.64I. ai, «. I WW- H tfc IHM. tfc WfoWU nek mindenfelől csak szerencsét kívánhattak, hogy oly rokonszenves és mindenfelé sikereket aratott szakférfiú vezetésére bizatott. Ki is tünt ez újabb működési körben csakhamar e szak­szakértelem az 1879-iki tanügyi jelentéséből, melyet a magas kormány „kiváló gonddal ké­szítettnek" nyjlvánit és az általa tett intézke­déseket igen helyesli **). Hogy szorosan vett hivatalos teendői mellett itt is társadalmi téren, mily tevékenységet fejt ki, kitetszik abból, hogy a „győri egészségügyi egyletnek" elnöke, az „esztergomjárási ós győrvidéki tanítóegye­sületnek" tisztb. tagja. A közoktatásügy körül gyűjtött érdemei elismeréséül a fejedelmi kegy- a kir. tanácsost ciromel é3 jelleggel ruházta fel. A dunántúli tankerület kettéválasztása­tásakor 1884-ben az új kerületbe esett közép­iskolák igazgatói és tanártestületei mindnyájan megható búcsúbeszédekben és főuratokban vál­tak meg tőle. Ez is mutatja újból, mily tisztelottel pá­rosult rokonszenves ragaszkodással csüngnek rajta folyton-folyvást azok, akik elég szeren­csések az ő ügybuzgó, és mérsékelten tapinta­tos vezetése alatt szolgálhatni a nevelés-okta­tás lélekben járó, fontos ügyét. 1888. március 17-én mult tiz éve, hogy e sok irányban fe­lelősséggel terhes tisztségben működik hazai tanügyünk e kimagasló alakja I Nagy általános műveltség, áttekintés a tudományok modern fejlettsége, azok művelői fölött paedagogiai ismeretek, tájékozottság az iskolaügyi adminisztráció gépezetében, kifejlett érzék a célravezető eszközök megválasztásában, mély belátás a magyar középosztály helyes képzésének, s nemzeti kultúra fejlesztésének I titkaiba, kellő tapintat az intézmények s mód­szerek megállapítása körül, átgondolt sorrend a sokoldalú munkakörben, erős akarat, koncil­lians modor, didlomatikus ügyesség az esetle­ges súrlódások esetén, akár személyi, akár mú­lékony áramlati akadályokkal szemközt: ily tulajdonságokat keresünk egy középiskolai tan­kerületi főigazgatónál és ilyeneket találtunk fel szép össíhangzatban dr. Németh Antal szemé­lyében 10 éves főigazgatói áldásos működése idején. Egy évtized alatt e téren szerzett bő ta­pasztalatai éa érdemei oly magaslatra emelték, amelyről visseapillantván, csak megelégedéssel telhetik el, előre tekintvén pedig, hivatottnak érezheti magát még nagyobb látókörhöz tartozó közegek vezetésére! Ezt óhajtja is nemzeti közoktatásügyünk minden önzetlen, őszinte ba­rátja 1 Hivatalos ós társadalmi tevékenységén kivül irodalmi működésével kivívta a köztisz­teletet. Közoktatásügyi értekezései a „Tanodái Lapok"-ban megjelentek : A családi kör, mint a nevelés fötényezője. Egyház és iskola. A fran­cia tanügy rövid története. Kié az iskola. Ne­velészeti bizalmas levelek. Körültekintés a tan­ügy terén. — Még egyszer az „Epitomae his­tóriáé sacrae." — A németországi tanítók hely­zetének múltjáról. Az olvasmányok befolyása az ifjú emberre. A pozson} T i k. gimnázium rö­vid története. A színházak befolyása az ifjú­ságra. Halászatok a nevelés és tan-irodalom te­rén. A magyar közoktatás ügyében. Néhány észrevétel a hazai tanügy körül. Néhány szó a tanítói hivatal örömeiről. Pozsonyi levelek. A pozsonyi főgimn. értesitvénye. Siellőztessük a függönyt. Egyéni nézetek a tanügy jövő szer­vezéséhez. Egy kis tanügyi szemle. A népne­velés sarkalatos kellékei. Tett-e az egyház va­lamit az emberiség- ós tudományokért? Töre­dékes észrevételek a felállítandó Jyceumok szer­vezeti javaslata fölött. Más lapokban: „Néptanodáínk köréből. Tornászat. Esztergom elemi iskolái. Komárom megye tanügyi állapota. Népnevelési egyletek­ről. Az ipartanoncok oktatása. A képezdékről. Megnyitó beszéd a komáromm. tanítótestület közgyűlésén. Záróbeszéd az esztergommegyei iskolatanács ülésén. Záróbeszéd az' észter gom­megyei iskolatanács ülésén 8 ugyanott: Meg­nyitó beszéd az új iskolatanácsban. A hazai tanügyhöz (1868/9 cikk) Zur Frage der Un­terrichtssprache. Legyünk igazságosak. Erwie­derung auf den Artikel der „Presse vom 18. August 1865." Über ungarisches Schulwesen. Barátságos szózat az iskolaszékekhez. A taní­tók díjazása. Zur Frage einer in Pressburg zu er richtenden Mädchenpräparandie. Zu unseren Schulangelegenheiten. Original Briefe eines Schulfreundes. Mi okozza fajunk hanyatlását. A bábakópzés Pozsonyban. Tankönyvbirálatok. A „Győri Közlöny" s „Győri Híradó­ban" valamint több fővárosi hírlapban s folyó­iratban napvilágot látott több, vegyes tartalmú közleménye. S legújabb cikksorozata: Azokról a folytonos panaszokról a középiskolai oktatás terén." Közoktatás 1888. 10-ik és következő számaiban. Mint lapszerkesztő 1876-ban számos po­litikai s társadalmi vezér- ós tárcacikket irt. Kisebb-nagyobb önállóan megjelent mü­vei ; A pozsonyi elemi iskolák. Versus memo­riales Em. Alvári de generibus nominum. Ma­gyar és német értelmezéssel a tanuló ifjúság számára (n. 8. r. 17.1.) Pest 1862. Lampel R. 3. kiadás (19.1.) 1867. u. 0. — Versus memo­riales. Em. Alvári de praeteritis et supinis ver­borum. Magyar és német értelmezéssel 2. ki­adás. (8. r. 35. 1.) Pest 1864 Ráth M. — Et­was über unser Schulwesen. Pozsony 1864. '*) JÍ79. okt, 81 18.708, Sí. W9- twv, 1. Viszonyok és arányok • Pozsony Í86-5. Wi­gand Kár. 8°. Történeti Asebszótár. Pozsony 1867. Sieber 8°. — Sokratés. Pozsony 1869. Angermayer. 4°. Tudori értekezés. — Irány dol­gozatok. Pozsony 1870. 8°. — Mikor remél­hetjük népnevelésünk előmenetelét. Pozsony 1872. Wigand 8°. —Komárom megye tanügyi állapota az 1874/3. iskolaévben. 1873. Buza­rovits 8°. — Esztergommegye tanügyi állapota az 1872/3. iskolaévben. Pozsony. 1873. 8°.—­Esztergommegye tanügyi állapota és Esztergom város elemi iskolái 1874-ben. — Esztergom 1875. Buzarovits 8°. — Az érzelmek s azok nevelése. Pozsony 1875. Wignand 8°. — Má­sodik bővített kiadás. Győrött. Grosz G. 1878.— Az esztergommegyei népiskolák és némely köz­művelődési mozzanat 1875. Esztergom 1876. Buzarovits 8°. — Az öngyikosságról. Esztergom 1876. Buzarovits 8°. Második kiadás Győrött Grosznál. — Zsebkönyv Magyarország tanulói számára. Győr 1883. Grosz G. kis 8°. — Ma­gyar-Latin és Latin-Magyar Zsebszótár I—II. 1884. Grosz G. Győr, kis 8°. — Magyar-Né­met s Mémet-Magyar Zsebszótár 1885. Győr. Grosz. G. II. 1886. U. ott kis 8°. — Földrajz és Magyarok Története kérdések és feleletek­ben népiskolák számára. 1886. Győr, Grosz G. 8°, — Kairói lázadás I. Napoleon idejében. Né­metből fordította az ifjúsági iratok számára.— Győrött 1887. Grosz G-nál, kis 8°. ^ Levelezés. Padrag, 1889. február ÍJ. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Ismerve tekiníetességednek közkedvclt­ségü lapját, mely irányánál fogva, a vidéki ls­pok köcött első helyet foglal el; de ismerve azon oldalról is, miszerint a pénzügy és köz­gazdaság terén számtalan érdekfeszítő közér­dekű czikkével, a közfigyelmet magára vonta és egész valójában aunak osztatlan elismerését és nagyrabecsülését magának kiérdemelte. Ezen indokból bátorkodom én is egy köz­érdekű ügyben, mely jeles lapjának olvasóit tán érdekelni fogja, néhány sort koczkásstatni. A devecseri takarékpénztár már 16 éve, hogy fönáll. Első éveiben szépvirágzásnak in­dult és jogos reményekre engedett következ­tetni ; azonban a volt igazgató hajlott kora okozta semmit tevése és rosszul választott pénz­ügyi műveletei, ezen nagy reményekre jogosí­tott takarákpénztárt, mint e vidéknek nélkü­lözhetetlen kincsét, oly helyzetbe hozta, hogy a vidék befolyásossabb emberei és pénzügyi tekintélyei, bizalmukat kezdették tőle megvonni. Látván a befolyásosabb részvényes birto­kosok és hangadó körök, miszerint ezen taka­rékpénztárt, — melyre a nagy vidéknek olyan szüksége van, mint gazdának az aratásra, — minden áron fóntartani és azt előbbi becsére és tekintélyére vissza állítani kell; de ez csak ugy érhető el, ha az intézet élére ívj erőket ál­lítanak, mely egy egészséges irányú tisztújítás után vihető keresztül, a mi a f. évi februárhó 12-én tartott rendes évi közgyűlés alkalmával meg is történt; és a jó elove lemondott igaz­gató, felügyelő bizottság ós igazgató választ­mányi tagok helyett, & vidéken anyagi és er­kölcsi tekintetben, köztekintélynek és becsülé­snek örvendő egyének lettek a. takarékpénztári tiszti állásokra, titkos szavazás utján, a rész­vényesek örömére és megnyugtatására, bevá­lasztva A tisztújítás következő oredmónynyel vég­ződött. Megválasztattak és pedig elnökké: Auerhammer Ferencz (S. Vásárhelyről), alel­nökké : Gulden György, igazgatóvá: Beck Já­nos, felügyelő bizottsági tagokká: BarczaBéla, Menti er Lajos, Tóth Ferencz és Széphegyi Miksa. Igazgató választmányi tagokká: dr. Vad­nay Szilárd, Saáry Pongrácz, Schill János, Pus­kás Sándor, Kropf Ignácz, Sandl István, ifjú Aáerhammer Ferencz, Bodoki István, Mautner Zsigmond és Schwarez Sámuel; kik is a nagy számmal megjelent részvényes birtokosok által mególjeneztettek és a tisztújító szék elnöke, Auerhummer Ferencz ur által egy rövid hatá­sos beszédben, állásaikban teendő buzgó és si­keres működésükre felkérettek. Ezek után Auerhammer Ferencz elnök ur, a nagyszámmal megjelent részvényes bir­tokosok éljenzése közepette, az ülést bezárta, a részvényes biztokosok pedig a legnagyobb megelégedéssel távoztak el. Mely után maradtam, mélyen tisztelt Szerkesztő Urnák, alázatos szolgája KÜLÖNFÉLÉT — A honvéd szoborra lapunk szer­kesztőségénél ujabban adakoztak: Pápai jó­tékony nőegylet elnöksége 2 frt, egy asz­taltársaság N. Démről 4 frt, — Lapunk ed­digi gyűjtése tehát 100 frt 24 kr és 2 da­rab arany. — Az alapra befolyt Gróf Es­terházy Ferencz adománya 300 frt, mű­kedvelői előadás tiszta jövedelme 155 frt, 51 kr. » Pápai Lapok« gyűjtése 100 frt 24 kr és 2 drb arany,—összesen tehát 555 frt 75 kr és 2 drb arany. — Városi közgyűlés tartatott teg­nap délután, mely nemcsak látogatottságánál, d^ tárgyai sorozatánál fogva is egyike volt a légérdekesebbeknek. A gyűlés első tárgyául félolvastatott kir. Ó Felségének a trónörökös elhunyta alkalmából „népei"-bez intézett leirat^ . adj* % kfe&ttife f«Mv* Wlg*tQtt meg H

Next

/
Thumbnails
Contents