Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-11-17

XVI. évfolyam. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3. frt, Negyed évre 1 frt 50 krajezár. -VEgy szám ára 15 kr. 2A Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. I A lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába -'^(Ó-kollégium épület) küldendők <Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a l;ip Kiadó hivaialáha (Goldbcrs Gyula 2>apirkereskedése, főtér) küldendők. /<— tfw. _—-áss Pápa város halóság

á

nak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek 111 egvál asztotllTíIzion v e. Ä királyi tábla ügye. Lapunk egyik előző számában már jeleztük a sajnos hirt, hogy alkalmasint elesünk végkép a — kir. táblától. Ma már egész szomorú biztossággal constatálhatjuk azt. Ederházy Móricz; gróf- főispánunk, ki maga ajánlkozott (az esetleg kikülclendő depntaezió előtt) a kormány férfiaival a dolgot megbeszélni és ha lehet előttük Pápa város jogos őliaját plausibilissé tenni, — mint értesülünk — már hivatalosan jelezte városunk polgármesterénél, hogy a kormán}', illetve az igazságügyminister, kivel e tárgyban több izben behatóan értekezett, végleg elvan határozva, hogy csak oly városnak adja a kir. táblát, mely egyiíttal kir. törvényszékkel is bir. A lehető legkönnyebb e gyenge érvet kellő értékére leszállítani. Mi a különbség és mi az előny a „törvényszékes" városra nézve? Hiszen az a „törvényszékes" sok város, mely maj d a kerületi kir. táblához tartozik , az mind postán kénytelen felküldeni a felebbezési ügyiratokat a kerületi kir. táblához. Sőt nincs semmi kétség az iránt sem, hogy még maga az a város is, mely „helyben" van a postán fogja a felebbezéseket expediáltatni és nem irodaszolga által. Mi hát a különbség? Es mi az előny? Tiltakozunk ez érv ellen; de tiltakozunk az ellen is, mintha Pápa várása nem volna a „legjobb" hely egy kerületi táblának. Egy pillantás a térképre, mindenkit meggyőzhet állitásunk igazságos voltáról! S minden más szempontból pedig, a mi a „városi" kelléket illeti, kiálljuk a versenyt a többi concurrens collegával, sőt jobban állunk felettük, mert piaezunk is olcsóbb és lakbéreink is alacsonyabbak az övéiknél. Nag}?on sajnáljuk és egyenesen rosszaljuk, hogy kormányunk elejtette városunkat, vagy legalább is elejteni szándékozik, ós hogy Győrnek több lakossága és forgalma, Szombathelynek- czifrás külszine, Sopronnak gazdagsága kormányunkat félrevezette és elvakitotta. Sajnos, hogy mai pénzügyeink mellett niég arra sincs kilátás, hogy kir. törvényszékünket,— melyet minden igazi ok nélkül elvettek tőlünk — újból visszakaphatjuk. Egy a vigasztaló az egészben. Az, hogy Szilágyi Dezső a jelenlegi igazsággügyininister, városunk érdekei ,iránt érdeklődők előtt úgy nyilatkozott, hogy <"> miga is te

1 jenen erzijnßrt sz-'iné''yenen isin >ri Pápát, hoyy p rii'os megérdemli a kormány különös go)iibazu'át és ha ezúttal a legyőzhetien akadcHrfok és körülmények miatt Pápa nem is kaphat kir. táblát, vagy törvényszéket : — de részéről nem fog hiányozni a jóakirat, lioyíj valami más előnyről gondoskodjék Pápa városát illetői ej. Az eddigi összes ujabb igazságügyministerek , ha mind összevéve egyszerre tették is volna ez ígéretet, nem számolnánk rá oly erősen, mint ezt ma teszszük, mikor ezt egy — Szi'ágyi Dezső mondja! A megyei gyülésterem képei. Veszprémmegye közönségének minden esetre díszére válik, hogy hazafias lelkesedésből származott határozata folytán gyüléstermét négy nagy jelentésű arczkép disziti, illetőleg rövid idő multán diszitendi. \ E négy arczkép, mindegyike különös kegyeletet érdemlő személyiséget tüntet fel; mindegyiknek hazánk és nemzetünk iránt feledhetetlen érdemei vannak. — melyekért fajunk örök időkre, hálás fog irántuk maradni. — A négy kép:' a Felséges királyé, Erzsébet királynéé, gróf Széchenyi Istváné és Deák Ferenczé. — E négy személyiség mindegyike egy eszményt képvisel és ezen eszme által mindenha lelkesítő hatással fog bírni. Erzsébet királyné, ki a legnehezebb időkben is nemzetünket legmagasabb rokonszenvére méltatta, — képA'iseli a nemzetiség iránt való szeretetet és e nemzet jövőjét, mely iránt soha és semmiféle körülmények között elcsüggedni nem szabad. 0 Felsége a király képviseli az alkotmány iránt való hűséget. — Széchenyi István, a nagy reformátor képviseli a nemzet újjászületését, regeneratióját, a modern társadalmi átalakulást. —Deák Ferencz a nagy publicista és bölcs törvényhozó képviseli a törvényességet, a törvény szentségét, a nemzet politikai életét. E képek és az általuk képviselt emez eszmék mindenkor lelkesitőleg fognak hatni azokra, kik e terembe lépnek és emlékeztetni fognak arra, hogy a törvény, az alkotmány, az uralkodó és a nemzet egyetértése és a polgári szorgalom tették nagygyá a nemzetet, sziklaszilárddá a királyi trónt. — Ezen eszmék hatása edzeni fogja a teremben egybegyűltekben a haza és trón iránti, húséget, emelni fogja a lelket és inteni fogja az illetőket arra, hogy a TÁRCZA. NINCS SZÁM . , . Nincs szám, a mely kimondja, Mennyit szerettem én ! Édes szerelmi emlék Száz integet felém. Száz szép szerelmi emlék Rólad szól most a dal. 'S ez, bárki mit beszéljen, Érző kebelre vall. Mkeim, leánykák, Ne haragudjatok í Jó, bár feledtük egymást, Dalolni rólatok. Még ifjú nem valék, de Gyermek sem volt korom; Urnák hitt a cseléd és Önnek professorom; Bár ajkam férfi dísztol Nem is pehelyze még, De bennem mint a férfi Olyasmit érezek: Akkor nyulék először Egy kis virág után. S ki volt első szerelmem f A „szép kassier leány." Midőn uj virrad a ttal Reánk tekint az ég: £ pirhoz volt hasonló Első szerelmem ép! Kaczagjatok felettem! Én is felettetek: Oly boldogan, miként én Soh' sem szerettetek. A második ... ki is volt Másik szerelmesem ? Száz volt 's így mindenikre Nem emlékezhetem. A harmadik . . . Teremtőm Eszem csak meghagyád! Eszembe nem jut egy is: Ki látott ily csodát! Mind, mind igy elfeledni: Ez mégis szörnyűség! De íme a homály kezd Oszolni szerteszét. Először kit szerettem, A lányka visszatért: 'S én, százat elfeledtem Első szerelmemért, Ringat tükrén a tó is Ezernyi csillagot, De hogyha jő a hajnal: Csak egyet — a napot! Uti napló. Irta GIZELLA. m. Krajnától — Sz. Fehérvárig, ,,Messze jártam, lávol is volt jó [dolgom, Hej, de szivem csak azt mondja jobb fo'lhon 1'* Lees-Veldesi állomáson siváron tekintünk még vissza, a vonat robogva érkezik, — s visz tovább, ismét szép völgyön, havas sziklacsúcsok bukkannak elő, a leggyönyörüehb idő kedvez, midőn Batschach-Weissenfelsi állomáson kiszállunk. — Ez utóbbi helység német, mig Ratmagán érdekek mellőzésével a közjót te kintsék u legfőbb feladatnak. Tehát a négy kép megszerzése nemcsak diszt hozott a megye közönségére, hanem az általuk képviselt nagy eszmék hatása által meg nem mondható erkölcsi hasznot is fog eredményezni. Hisszük, hogy e négy kép megszerzése által a gyűlésterembe!' képekkel való üiszitése még nem ért véget. KI fog jőni az idő, midőn a hazafias megyei közönség még a nemzet történetében magasan ragyogó, szintén nagy királyának és más a nemzet nagy fiainak képét is megszerezel)di. Mi ezúttal azon történeti tényre akarunk rámutatni, hogy fájdalommal kell megvallanunk, miszerint Veszprémmegye fiai közt nagyon keveset lehet felemlíteni, akik az egész országra kiható érdemeket szereztek és az országos nevü -férfiak sorai közt volnának említendők. Ilyenek voltak: gróf Estterbázy Antal, Rákóczy Ferencznek örökre híve és egyik vezére, — a másik Hunkár Antal, Veszprém megye táblabírája, országgyűlési követe és 1848-ban főispánja. Hunkár Antal sokáig egyetlen szónoka és hőse volt ama küzdelemnek, mely a nemzet újjáalakítása és Magyarország állami összes jogai visszaszerzése iránt vívatott Veszprémvármegyében. Azon időben Veszprémmegye karai és rendéi a conservativ aristokráczia hatalmában és rendelkezése alatt állottak. — Az alkotmányból alig maradt egyéb, mint a nemesség nem adózása, mely nemesi kiváltság teljesen meghódította azon kis nemességet, mely a szavazatok nagy számát szolgáltatta. Hunkár Antal tiszta fő volt és nemes jellem. Tisztában volt a kérdésekkel, a modern alkotmányosság problémáival és intézményeivel, — de a „nem adózunk"-féle elvvel szemben helyzete felette nehéz volt, annálinkább, mert azon időben három Krőzusi gazdagsággal biró főúr pazarul szórta a költséget, melylyel a voksok könnyedén szereztettek, s melyeket a vele szemben szereplő demagógok a furfang és tévesztés minden eszközével ellene felhasználni, nemcsak feszélyezve nem voltak, de sőt abban találták legfőbb bravourjokat, s azzal véltek maguknak uraiknál érdemeket szerezni. De Hunkár Antal hősként állt elvei mellett. — Hazaszeretete, nemzetisége iránti hűsége, szabadelvű meggyőződése ingathatatlan volt

; — lelkesedéssel ^édte meggyőződését és sokszor sikerült neki a furfangosok manöverjei, az álszenteskedők ravaszsága és a •hatalmasok túlnagy nyers eleje ellen az ügyet diadalra juttatni. Arcza szelíd jóságot, jellemének tiszta becsületességét viselte magán, előadása minden indulat nélkül kellemes és megnyerő volt, és mivel meggyőződésből szólott, beszédjének az a hatása volt, a mi van az igazságnak, tudniillik, meggyőző erővel bírt. — Ez az oka. hogy gyakran a becsődített tömeg, a megtraktált és elbódított kis nemesség. — melynek tagjaiban mégis a tiszta magyar vér és az egészséges elme megadta a jó irányt, — oly bódító éijenzéssel helyeselte Hunkár Antal előadását, hogy a terem falai rengettek bele. — és ellenségei szégyenkedve löggatták le annyi istentelenséget magukban forgató 'éjeiket. — Utóbb pedig belátván, hogy e férfin neptuni hatalommal bir azon hullámok felett, melyeket a ibudorkodás minden neme ellene felidéz: — lassankint, bár kelletlenül, mind jobban és jobban elnémultak. — És Hunkár Antal közpályája ezután diadalmenethez volt hasonló megyéjében;—az országgyűlésen pedig a reform hősei közt szerepelt és országos nagy embereink közé számíttatott. Hazája és nemzetisége iránt nagy érdemeket szerzett, megyéjének dísze volt,— annálfogva hisszük, hogy életnagyságú arczkép e nem fog sokáig hiányozni Veszprémmegye gyűlésterme!) en. Xem életrajzot akartunk írni, hanem csak egy visszapillantást akartunk tenni a múltba azon megjegyzéssel, hogy Hunkár Antal érdemei a megyei gyűlések jegyzőkönyveiben, az országgyűlési naplókban és a forradalom történelmében bőven vannak megírva. „Itt tanúit Deák Ferencz." — Felhívás a púpavidéki közművelődési egylethez. — Veszprém vármegye — mint e lapok is jelezték — decz. 1-én díszközgyűlést tart és ünnepet ül. Az új székház díszterme számára leleplezik Széchenyi István és Deák Ferencz arczképeit. Szép, kegyeletes és utánzásra méltó tény ez, melyre vármegyénk mindenha büszkén hivatkozhatik.— Megyénkben Pápa városát sem érheti a vád, hogy ne tisztelné meg — ha alkalma nyilik — napjaink dicsőségét. Még élénk emlékünkben az a fényes ünnep, mikor azt a házat, hol koszorús regényírónk Jókai lakott megjelöltük emléktáblával. Emléktábla jelzi azt a helyet is, a hol Petőfi Sándor lakott. Bár mellesleg megjegyezve, ideje volna gonschach slovén, és az állomástól negyed órányira van, — Weissenfels pedig majd egy órát igényel. — Podgyászunkat az állomáson hagyva, nagyon kellemes uton haladunk, többnyire fenyő erdőkön, temérdek czyklamen, mind egy szép parkban, oly kedves sétaút egész -weissenfelsi tavakig, — Minden vidék, hely más hatással van reánk, itt is magány, de kedves magány, az első tó sürü fenyőerdővel koszorúzva, smaragd zöld csillogó szinóvel szelíden terül, partján ladik, kis menház, — nagyon tetszetős képet nyújt. Rövid úttal feljebb át érünk a másik tóhoz, mely a hatalmas Mangavt (2678 mtr) hegycsoport alatt fekszik közvetlenül, ez által vadonabb jelleggel bir, de egyúttal érdekesebb is, mert a kopár, hóboritott sziklák a maguk zordságában emelkednek szemeink előtt, és tálán e dolomit fehér hegycsoporttól kapták ney$k§t s. lyeissenfelsl tavak, melyek között a Viigy 30 mtr ínagas Rudolffels-szikla emelkedik, honnan mindkét tavat lehet áttekinteni. Kár, hogy a menháznál nem lehet jobban étkezni, mily szívesen időztünk volna még tovább is, mikor oly vonzó e táj, nem hiába a ratschachiak és weissenfelsiek kedvelt kiránduló helyét képezi. — Innen vissza Weissenfels felé vettük utunkat, folyton a, legkellemesebb, többnyire árnyas erdőn keresztül. Igen szép széles völgyben fekszik a helység, csinos tjszta házakkal, emeletes turista lak, s néhány vendéglővel a Karawankén — Mangart ós Raibl hegylánoz előtt. Több fűrész telepek, malmok munkálkodnak, égi tiszta lég futja át e katlan^ Postgasthausba tértünk, hol a gazda örömmel kérdó, hogy magyarok vagyunk-e? ő. is soproni születésű, s 18 éve van itt, s a legjobban szolgált bennünket, Kipihenve magunkat, siettünk a helységen keresztül az állomáshoz, utunkban kissé időzve a nagy vashámornál, hol a viz erejét (weissenfelsi tavak lefolyását) használják fel a munkához, — izzó vasdarabokat lapituak az ütő gépek, folytonos kalapálás, zúgás mindenhol, az óriási kemenozókből tüzes szikrák pattannak, — künn kocsik állanak a nagy raktár előtt, — aztán széles kid zúgó viz felett, nagy hársak, — vár alakú Schlosshotel előtt crocettet játszó csinos hölgyek, urak. — Mi pedig tovább haladunk, bolthajtásu kapu alatt, hegyi útra térünk, tovább biines mezők, tarka virágos rétek, legszebb vegetáczióban gyönyörködve majd elkésünk a vonatról, csak sietve szedhetjük még podgyászunkat, már robog a vas jármű, melyet Torvisnál hagyunk csak el ismét, egyúttal Krajna szép vidékétől is bucsut véve. — A Bahnhof Hotel igen elegáns szép szálloda, oly élénkség uralkodik itt, folyton jönnek, mennek utazók; a csarnokok látogatottak, nemcsak utasok, de Torvison időzök által is, miután nag}

T

szerü levegővel dicsekszik, a hegyek különböző zöld színnel, sürü erdőkkel borítva i ' pompáznak, á völgy széles, sétahelyekben gazdag, országutak kitűnőek. — Legérdekesebb azonban „Sehüssa^Söblucht". mely sziklahasadékot §Q mjx magasban vasúti hid köt ÖS.S.Z6, — ha már érkezésünknél rémesen néztünk a vonatról, midőn keresztül vitt e mélységben zuhogó árraj — ügy most ismét csodáljuk az emberi merészséget, ha felpillantunk a, hidra, arra a ezikkezakk vas sin építményre, mely a levegőben lebegve, oly nagy súlyt bir el. A „Graf Karl Steig" — szikla oldalba keskeny vágott ut, karfákkal ellátva e hasadékban, — a folytonos zúgó viz mellett, néhol a deszkázat inog lábunk alatt, majd szikla talajpn vagyunk, szédítő sebességgel rohan az ár, más fordulatnál, hol leomlott szikla tartá vissza, törpe fenyők, kis. alagút az éles sziklából kirobbantva, — s igy megy ez l'/

s órán doskodni arról, hogy a táblán már olvashatlanná vált betűk újból megaranyoztassanak. Nem kételkedem benne, hogy a kijavítást a kérdéses ház tulajdonosa szives készséggel engedné meg például az ene legilletékesebb egyletnek, a derék pápavidéki közművelődési egyletnek. Most, hogy a megye Deák Ferencz emlékének áldoz: —megragadom az alkalmat, hogy a pápa vidéki közművelődési egylet figyelmébe ajánljak egy városunkat érdeklő kérdést. ' Halhatatlan emlékű Deák Ferenc az 1812—13-iki tanévet Pápán tanulta a benczések algymnasiumában. E gymnasium 2-ik gramatikai osztályának első félévi informatiójában, a 7-ik szám alatt Deák Ferenc ekként van (latin nyelvén)bevezetve: „Deák Ferenc, tiz éves, rom. kath.. magyarországi, Kehidáról, Zalamegyéből való. Gyámja: Deák Antal alszolgabiró ugyanott. (Pápán tanára Stajkó Ignácz volt. Deák első rendű tanulók közé tartozott.) Úgy vélem, helyes lenne, ha emléktábla jelezné városunkban a tényt: „Itt tanult Deák Ferencz.'

1 Ily emléktáblák egyúttal közművelődési faktorok is. Ezért intézem e rövid egyszerű felhívást a pápavidéki közművelődési egylethez. E hazafias, tevékeny egylet nem szorult igénytelen felhívásomnak bővebb indokolására. Előkészítő osztály. IV. A tankönyvek voltak a túlterhelés megteremtői. Nagyon befolynak épen e miatt a népiskolai oktatás eredménytelenségére. Hét, nyolez könyvet adnak kezébe 8—9 éves éretlen gyermeknek, 50—80 laposakat, tanférfiak! S betanittatnak ezekből el nem magyarázott, meg nem érthető passusokat. Pedig ott ám a ministeri rendelet, hogy az írásra, olvasásra, számolásra s a magyar nyelvre fektessenek fősúlyt. Ezeket s még a vallástant kellene tehát tárgyalni minden gonddal: s ha nein marad másra idő — nem nagy baj, mert nem is kell maradnia. Ezeket is csak a át. Rendkívüli érdekes séta ez, mely ut „Carl Grafen v. Arco Zinneberg" eszméje volt, hogy a természet e vadon szépségeiben végig gyönyörködhessünk, kinek emlékére csinos pyramis áll felirattal az ut középtáján, mig más ponton „Are<j> Ruhénál" a legszebb helyen, mi is szívesen pihenünk. A Schlucht túlsó részén erdős utra térünk, a viz itt is folyton zug, partján asztalka s pad csoportok, a fenyők oly pompásak, mohos sziklák néhol, végre kis fahíd, a jel erre mutat, és most át e gyenge alkotmányon a túlsó oldalra, hol sziklagörgetegen botorkálunk, — feljebb nedves erdőbe érünk, pásztorfiuk kéregetnek, most pedig meredek hegyoldal, — jajj még a meghajolás sem elég, bokor, ág, fűbe kapaszkodunk, végre felérünk az országútra. Kora reggel kocsikon ültünk, tőbb csinos helységen megyünk keresztül, mindenhol nagy munkás telepek, fürészmalmok vizerővel hajtva, — végtelen kiterjedésű ólom bányák, az apró kocsik, melyek fel és lejárnak itt is oly légi uton erős drót huzalakon, másutt a kész ólmot nyitott vagonokba eresztik le meredek hegyi pályán, — zúgó vizek fenyő erdők. A hó foltos Mangart a hatalmas Königsberg és a fantastikus Fünf Spitzen festői csúcsai folyton szemünk előtt. Mindig erősebb az emelkedés, a Predilen (Küstenland) bámulatos jó kocsi ut visz hegyoldalon, — lenn a mélység mennél magasabbra érünk annál szédítőbb — zugő vizek, a szikla források mint rohanó ár, egy egy hid alatt, többnyire törpe fenyők és havasi rózsák a hegy oldalain. A kép valóban vad, — magány, egy rettenetes szép magány, hol a zúgó vizek, a félelmetes szikla hegyeken kivül alig látunk mást, a végtelenségig gyöap-yörködhetüuk a természet vad regényességóben. Az utak mellett, erős kQQSílopok sorakoznak, a netalání 46