Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-10-20

Megjelenik \^ minden va s á r n a p. Közérdekű, sürgős közlésekre koronkiiit rend kívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt köz le menyek a lap szerk. hivatalába ""~N\ (Ó-kollégium épület) küldendők Előfizetési díjak. \^ Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalaim (GoldbiM'« Gyula >s papirkereskedése, főtér; küldendők. /? ífa Pápa varos d_ hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m eg vál ásatott k fa] önjei A népiskolai közoktatás mizé­riája. A népiskolai év megkezdődött, illetőleg meg kellett volna kezdődnie okt. 1-étől mindenütt az országban. Mit tapasztalunk mégis? A leg­több helyen ma még az iskola sem várja a növendékeket; mert kivül­ról vakolatlan, belülről meszeletlen az iskola. Meglesz november is, de sőt Karácsony is, csak szép legyen az idő, mire a népiskolások mind összeverődnek. Nagy mizéria a nép­iskolai közoktatásra. Annyival na­gyobb, mert, hozzá még, épen azok maradoznak le legelőbb,' kik legu­tolsókul jöttek fel az iskolába. Sokszor gondolkodtam afölött: hogyan lehetne a bajon segíteni? — Lám az, ki katonának bevallott, okt. 1-én megjelenni tartozik azon had­kiegészítő parancsnokság előtt, mely­nek kötelékébe mint besorozott első sorban tartozik. Ellenkező esetben törvényhatóságilag köröztetik s elő­kerülés esetén mint szökevénynyel bánik el vele az illetékes katonai biróság. — Vagy: minden polgár, kinek csak valamicskéje van, az adókötelesek rovatába esztendőnkint felvétetik, egyszersmind törvényileg köteleztetik, hogy negyed évenkint adóját megfizesse. Ellenkező eset­ben elsősorban jó nagy kamattal sújtják, illetőleg rajta az adót erő­hatalommal, csak ugy ropog meg­veszik, Miért, hogy ez oly könnyen megy? amaz pedig oly nehezen? A katonaállitás és adóbehajtás köny­nyen megy, mert nem a népaka­ratra van fektetve. Bizonyára ez esetben is, ha a népakarat dönt­hetne közvetlen, hasonlóan volná­nak, mint a népiskolai törvény vég­rehajtásával. — Szép, szép dolog a népszuverenitás ideális eszméjének megva­lósításán fáradozni. Becsülök minden nemes törekvést mindenkiben. Csak­hogy amannak sine qua non-ja — hogy ártalmassá ne váljék! a köz­macellség< a köziaiudtság elsajátítta­tása. E nélkül amannak birtokában olyan minden nép, minta gyermek. Ha kést vesz kezébe, magát sérti meg; ha tűzhöz nyul, apja házát égeti fel. Nép, melynek közművelt­sége nincs, de tanulatlan, 100 eset­ben 99-szer saját jól felfogott ér­deke ellen cselekszik. Népoktatási ügyünk ép ez ok­ból nem tud, ugy mint kellene fel­virágozni. Mert a nép elmaradtsá­gánál fogva nem tud érdeklődni iránta. Mintha csak átok ülne rajta, saját ügye nem kell neki. Olyan ma is, mint a minőnek a régi ró­mai iró festette: „vulgus vult decipi, ergo decipiatur." — A törvényes in­tézkedés is hibás, mely szerint min­den két hétben köteles a tanitó a mulasztók neveit a községi elöljáró­ságnak beterjeszteni, a községi elöl­járóság pedig följebb. Ugy de bol­dogisten! hányadszortai beterjesztés után jut föllebb?! Tudja minden halandó, hogy a legtöbb esetben ott reked az első fórumon, hacsak min­den két hétben az iskolaszék elnöke nem zörgölődik. Igy ha jön is or­voslat, az későn érkezik; addig pe­dig csinálja a nép a közoktatás ügyét a hogy akarja, és mindany­nyiszor nemcsak a maga, hanem a nemzet kárára is.—E mizériát meg­szüntetni csak ugy és akkor lehet, ha majd az iskolai törvény revízió­jánál az exekutica a tanfelügyelők kezébe tétetik le minden közbeeső forum elkerülésével. Akkor bizonyos, hogy ügyünket, a népnevelés fontos ügyét előbbre vittük és egy nagy mizériával kevesebb lesz. A második mizéria népiskolai közoktatásunk körül, azon mostoha körülmény, hogy a nemzet napszámo­sai, — miként boldogult Eötvös a néptanítókat elnevezte, — kik ugyan­annyi, ha nem több gyermekkel ve­sződnek, mit a mennyi darab barom jár ki a legelőre a csorda pásztor elé, — legtöbb helyen többet fáz­nak és éheznek amannál, mertrosz­szabbul dij áztatnak. Hinnék-e tisztelt olvasóink, hogy a nagy dunántul a tanitók egyne­gyede kisebb fizetést kap, mint a törvényben megállapított 300 frt. minimum? Már ez mégis csak szé­gyenfolt a nemzet testén! Ez még is csak rniseria, melyet egy követ­kező századnak okvetlen gyógyítani kötelességében áll. Hátha még hozzá vesszük, hogy e csekélység is hiá­nyosan szolgáltatik ki nekik, akkor épen ott vagyunk, hogy fizetésük felmeg}^: Nesze semmi, fogd meg jól! Jövőre hiszem, hogy ha majd a magyar törvényhozás az 1868 évi 38 t. czikket revidiálni fogja, e bajt megfogja szüntetni, a mennyiben a népiskolai tanitók fizetését föllebb emeli s a hanyag fizetést megkorri­gálja az által, hogy az adóhivata­lok utján jutnak hozzá havonkint vagy negyedévenként tanitóink. E két dolgot látom a legége­tőbb mizériának, azért is jónak lát­tam szóba hozni, úgy a tanév elején. e&oynáz &ndi&. = Veszprém vármegye legtöbb egyenes államadót fizető megye bi­zottsági tagjainak 1890. évre megállapított névjegyzéke. Gróf Esterházy Móricz (i'ápa), báró Hornig Károly (Veszprém), gróf Fentetich Pál (Dégh), Nádasdy Ferencz (Nádasd-La­dány), Supka Jeromos (Zircz), gróf Vallis Gyula (P.-Kovácsi), gróf Esterházy Ferencz (Devecser), ifj. gróf Esterházy Imre (Réde), Ihász Lajos (Hathalom), gróf Draschkovich József (Enying), Freystädtler Antal (T.-Vá­zsony), dr. Palotay Ferencz (Veszprém), id. gróf Esterházy Imre (B. Szt. László), Tóth Kálmán (Bozsok), gróf Esterházy György (Oszlop), gróf Draschkovich György (Enying), gróf P'estetich Andor (Szeleste), gróf Erdödy Ferencz (Doba), báró Fiáth Pal (Aka), gróf Esterházy Béla (Sárosd), Cseresnyés Nándor (Veszprém), Pribék Ist­ván (Veszprém), Tal lián Lázár (Veszprém), Jankovich Bés in József (Gicz), Kemenes Fe­rencz (Veszprém), id. Purgly Sándor (Kő­kut), Lamm Miksa (P.-Pél). gróf Zichy Fer­raris Lajos (Nagy-Szőllös), Szalay Mihály (Veszprém), dr. Bezerédj Viktor (Bpest), dr. Fejérváry József (Veszprém), Szabó György (Veszprém), Puzdor Gyula (Ajka), Wertheim Ármin (Enying), Vogronics An­tal (Veszprém), Jánosy Ágoston (Veszprém), Devits József (Veszprém), Kenessey Móricz (Veszprém), báró Bornemissza Gábor (Cse­tény), Lamm Ármin (Dégh), Magyar János (Veszprém), dr. Sárkány Miklós (Bakony­bél), dr. Eöry Farkas Kálmán (Bpest), Pap János (Pápa), dr. Jánosy Sándor (Veszprém), Molnár István (Bánk), dr. Kenessey Pon­grácz (Veszprém), Kun György (Sz. Bálhás), Nagy Károly (Kenése), Wittmann Ignácz (Pájpa), Barthalos István (Pápa) Koller Já­nosi (K.-Lak), Kopácsy Viktor (Liter), dr. Picii Gyula (Ozora), Tóth Ede (B. Fökajár), Kórössy Lajos (M. Szt. György), Szabó Imre (Veszprém), Schricker Imre (Dégh), Bauer Károly (Veszprém), Kovács Gábor (Vámos), Szakonyi Miklós (K.-Czell), Emresz Gyula (K.-Vath), Lövy Adolf (Dégh), Spitzer Ig­náqz (N. Gyimóth), dr. Halassy Vilmos (Veszprém), Kis Gábor (Pápa), Ányos Ti­vadar (Esztergir), Kenessey Károly (Vesz­prém), Weisz Sámuel (Berhida), Hunkár Dezső (Bánk), Berger Gábor (Ugod), Jerffy Adolf (Mezőlak), Zárka Dénes (Bpest), dr. Csete Antal (Veszprém), Ferenczy Károly (Veszprém), Fromm Miklós (Szeged) Pick Ignácz (Csősz-Puszta), Hunkár Sándor (Szolgagyör), Mihályi Sándor (N. Dém), Botka Mihály (K.-Lak), Ányos László (Kar­dosrét), id. Bélák István (Dégh), Ruttner Sándor (Veszprém), ifj. Bélák István (Enying), Galamb József (Pápa), Sörös Zol­tán (Veszprém), Wolf József (Várpalota), Paál Dénes (Veszprém), Sshrikker Sándor (Dégh), Pápay Kálmán (Vanyola), Fleisch­mann Ignácz (Siófok), Hanauer Béla (Pápa), Wohlráb János (Mátyusháza), Rikóty Ede (Veszprém), Néger Ágoston (Pápa), Huszár József (Veszprém), Fischer Manó (Veszprém), id. Berzsenyi József (H.-Bödöge), Eöri Szabó Sándor (Pápa), Bibó Dénes (Szúnyog p.), Tarczy Dezső (Pápa), Véghely Dezső (Vesz­prém), Schneider Lipót (Pápa), Szabadhegyi Kálmán (N.-Dém), Weisz Elek (Veszprém), Mihályi Géza (Mihályháza), Ney Jakab (Veszprém), Berger Vilmos (Pápa), Saáry Lajos (Pápa). Rothauser Sámuel (Veszprém)J Wertheim Sámuel (Enying), Czompó Gábor (Enying), báró Üchtritz Zsigmond (Bpest), Schricker Rudolf (Bozsok), Auerhammer Ferencz (S. Vásárhely), Körössy Antal (Vesz­prém), Barcza Bálint (N. Alásony), Fodor Kálmán (M. Szt. György), Eötvös Károly (Bpest), P.ck Ignácz (Csernye), Csillag Gusz­táv (Sió-Maros), Schandl István (Devecser), Walla Géza (Nóráp), Popper Ernő (Dégh), Pöschl Károly (Szt. Kir. Szabadja). Máday Izidor (Bpest), Molnár Antal (Küngös), dr. Bélák Sándor (Enying), Pfuhl Ágoston (Sopron), Lakat Mihály (Berhida), Kemény Andor (K. Vath), Martonfalvay Elek (Pápa), Fischer Károly (Akarattya), Reé Jenő (Pol­gárdi), Sarlay Gyula (K.-Vath), Bezerédj Iván (Berhida), dr. Óváry Ferencz (Vesz­prém), báró Fiáth Miklós (Bpest), Horváth Kálmán (Bpest). dr. Kársa István (Debre­czen), Horváth Sándor (Veszprém), Bruck Sámuel (Veszprém), Békefiy Károly >Db­losd), Várady Lipót (Jásd), dr. Pillitz Benő (Veszprém), 'Hunkár Dénes (Szolgagyőr), Gombás János (Kis-Jenő), Kenessey Zoltán (Küngös), Kopácsy Árpád (Bpe?t), Móricz János (Kenése), Fekete Károly (Veszprém), Körmendy Béla (Pápa), dr. Steiner József (Pápa). Kopácsy György (Veszprém), Csol­noky László (Veszprém) , Wessel Lipót (Veszprém), Bohn Gyula (Halímbá). Pioss'-er István (Veszprém), Simor János (Vigárd), Tóth László (Bpest), Ungár Sámuel (Pápa >, Weisz W. Mór (Veszprém), Báron Jakab (Pápa), Bodri János (Dégh'), Horváth Antal (Vaszar), Stetina Vincze (Nagy-Szőllös), dr. Matkovich Tivadar (Bpest), Füssy Mol­nár József (Sz.-Balhás), Preisach Gábor (Ila­limba), Barcza Sámuel (N.-A lasony), Rosen­thál Lipót (Kenése), Kubai Hubert (Vesz­prém), Vogl Sándor (Suur), Rothauser Mór (Veszprém), Bermüiler Alajos (Pápa), Szili Horváth Pál (Veszprém), íd. Schmelczer Mátyás (L.-Komárom), Baráth Ferencz (Pápa), Bezerédj Lajos (Bánk), Saáry Pon­grácz (P.-Miske), Poliák Manó (Devecser), Gaál Lajos (Veszprém), Ajkay Miklós (Pápa), Igláuer János (Pápa), Herczog Ferencz (Pápa), Rosenthál Nándor (Veszprémj, Pap Zsigmond (Császár), Kováts Elek (K.-Vathj, Wolf Sándor (öskü), Hamburger Mór (Szt. Gál), Mandl Mihály (B.-Szombathely), id. Rápoch Sándor (Veszprém), Steiner Móricz (Veszprém), Sághy Gyula (Szany), Wurda Manó (Veszprém), Pap Fereucz (Veszprém;, Politzer Áron (Veszprém), Míkovinyi Üdon (Pápa), Lázár Lázár (Ajka), Szalatkay Ist­ván (Gyepes), Szőke Károly (K.-Bogárd). Legtöbb egyenes államadót fizet gróf Es­terházy Móricz (41443 frt 19 kr), legkeve­sebbet Szőke Károly (356 frt 98 kr). — Szükség esetén behívandó póttagok : Blau Adolf (Pápa), Németh Péter (Sz.-Bal­hás), Herczog Mór (P.-Miske), Klein Jónás (Pápa), Csepelylmre (Acsád), Stern Jgnácz (N.-SjZalók), Löwenstein Adolf (Pápa), Saáry Miklós (Sz.-Balhás), Bánvarth Gusztáv (Sz. Balhás), Kovács István (Pápa), Hauptmann István (Pápa), Spitzer Simon (Szápárj. China kormányzati, közigazgatási és törvénykezési szervezete. Ürge Ignácz chinai liillrritő előadása nyomán irt-i Freystadl Sándor. Ázsiának legkeletibb részébeu fekszik egy ország, mely minden oldalrúl természeti határ­tól körülvéve, mintegy arra látszik alkotva, hogy önálló, minden külbenyomástól ment ké­pét nyújtsa, mintegy fogalmat adjon arról, hogy mennyire képes haladni egy oly ország, mely a világ mozgalmaitól elzárkózik, önmagának él és önerejére támaszkodik. Chinát, vagy mint azt bennlakói nevezik a „mennyei\ birodalmat" értem. T Á B_C Z A. VISSZAEMLÉKEZÉS. Alom volt az egész Edes rövid álom . . . Még egyszer átélni Világért sem vágyom. Mért nem ámítottál, Mért nem hitegettél Tovább szép szavakkal Mint a hogyan tettél. Mért nem maradt tovább Titok lelked foltja! Bús életem sorsa Most rövidebb volna! Uti napló. Irta GIZELLA. I. Sz. Fehérvártól,— Lees-Veldesig. (Folytatás.; „Römerbad•' állomáson kiszállunk; — a hosszú fahídon át érve hídpénzt fizetünk, mi szokatlannak' tetszik. Fenn a „Hotel Post" csi­nos kert és fákkal körítve, a fürdőhely maga azonban a -Kapotnik hegység oldalba ugy el "van rejtve a hegyhasadék éa erdőkbe, csak itt-ott látni egy 'épület részletet. — Most fel­felé visz az Üt, mélyen kocsik is haladnak, — szegény pára alig bírja a lisztes zsákkal meg­terhelt'szekérét, darabonként magától elindul, majd megáll, hiába biztatja gazdája, csak újra pihennie kell, mig nem a turista társaság férfi igjai'a kocsit minden oldalról vidám kedvvel nem tolják, mit a jó arczu steier, előbb bá­mulva néz, aztán mosolyogva ő is hozzá fog; a meredeken felérve, pedig hálás köszönetet mond az uraknak e nem minden napi vállal­kozásért. — Lassan kiérve az erdős útról, kö­zeledünk ; hosszú rózsa-lugoson megyünk át,— itt már szökőkút csobog, szép virágágyak, ha­talmas papyrus növények, thuja pyramisok és szebbnél szebb villák a fenyők közé rejtve. — Meglep midőn mit sem sejtve ily szép lakokat látunk ; a fürdőház oly impozánsan szép épület, külön fürdőkkel berendezve, mig a nagy Bassin 30 fok meleg gyógyhatású, különösen reumatikus bajokra, itt a váróterem elegánsan berendezett, virág gruppok, szobrok és rondel­lával. Vagy 300 vendég van itt egyszerre, több angol, porosz, néhány magyar, közöttük Eötvös báróné. — még Hoyos. grófné és itt időz. — Sok szép sétány van minden oldalon „a Theresien Plateau" nagy gesztenyefái alatt van a közönség gyülhelye, hol hímeznek, ol­vasgatnak a hölgyek csinos toilettekben a déli órákban, mig a gyermekek játszadozva hall­gatják a Steier zenekar potpouriját. Több he­lyen római márvány ós kőlapokat látni. — Grillparzer a noves német iró is időzött e he­lyen, minek, emlékére aranybetűs emléktábla van a falra ékelve. — „Ecco di Emma"-nál tisztán vissza ad egész mondatokat a viszhang, mely egyúttal csinos pihenő hely. Egyátalján több olasz feliratú lomb zugokat találunk. — Schweitzerhausnál," igen szép kis ozsonáló és reggeliző hely, olyan hivogatóíag berendezve kis forrás osobog, virág-csoportok, kis hidak mindenhol és ez oldalról is lehet az országútra lejutni a vasúti állomáshoz. A „Kinderspiel­platz"-^! tisztás hely, a gyermekjátékok szá­mára, apró ülőhelyekkel. Még „Katinka alee"— „Charlotten vue" mind szép pontok, de az „óriás hársnál" a fiUagoriabol, mély a hegy k> álló részén van, a legszebb áttekintés nyílik a völgyre, az aratókra, a távoli víz moraj zúgása felhat, — Sann folyón tutajosok járnak, a he­gyek itt is üde zöldek, nincs kopár pont se­hol, szép fasorok, többnyire gesztenyések. — Oly szép e fürdőhely, változatos hegy-völgyek­kel, mindenhol virág, melegházak, gondozás, mégis valami szomorú hatása van. Most látni gyaloghintón beteget vinni, — aztán hordszé­ken másikat, szegény még fiatal férfi és ápolói nélkül mozdulni is alig bir, kihozták a szabad levegőre, sóváran pillant a járókelők után, — több nagyon öreget látunk, kik alig vánszo­rognak, sláv koldusok kéregetnek Mathusalem kinézessél. — Ha a zene elmegy, kihalt az egész hely, mintha emberek sem volnának, Hotelben is.kevesen étkeznek, többnyire lakásaikra vi­tetik, — jó konyha van, aránylag nem is drága, asztalokon zsemlye között apró rozskenyerek, melyek igen izesek, úgyszintén a marhahús jó, mely „ochsenfieisch"-nak van az étlapon irva. Rörmerbadot már a rómaiak is használták, állí­tólag még innenelnevezése, nagyon gyógyhrtá­suak e meleg források, üde levegője, árnyas szép helyek mindenhol. — Itt elváltunk gráczi ismerőnktől, ki oda visszatért, — mi pedig folytattuk vándor utunkat a szép Sann völ­gyön, hol az ideiglenes vasúti sínekből épült épült hídon át, csak lépést halad a vonat a Sann felett. Előbb keskeny a völgy, majd ki­szélesedik, nagy kiterjedésű cement gyárak több helyen. Steinbrüchnél nagy kőmunkála­tok vannak, egész erdőket építenek, széles kő hidon át szalad át a vonat a zugó víz felett, mely itt két színben habzik, miután a zöld Sava, a Sárga Sannal foly egybe, és a völgy szépségének érdekes jelensége. A vonat meg­nyitása előtt „Steinbruch" a hajóforgalom köz­pontja volt, — most ragy kiterjedésben kőmun­kálatokon dolgoznak. Az állomáson igen jó hi­deg buffé, finom friss sütemények, egész kis ezukrászda van, a különféle torták és egyéb apróságokból, meg amerikai manduleltikból. j Mindig szebb és változatossabb a vidék, alig győzzük a gyors fordulatokat szemmel ki­sérni. A hatalmas mész hegyek, a gyors Sáva, melynek partján itt-ott mint mocskos hó fol­tok, szikla lapok vannak, — látni kis vasladi­kokat az erős vizellen küzdeni, mindenhol kő és kő munkálatok. Trifailnál, mely az utolsó állomás Steierban, érdekes a kőszenet mint bo­csátják le a vas síneken a hegyipályáról a vaggonokba, melyek tova szállításra várnak. Most elhagyjuk szép Steiert, hogy Krajna vi­dékével ismerkedhessünk, — nem messze innen hatalmas többszörös vízeséssel zúg a Savába sziklaforrás, szép vadászkastély, nagy malmok,— néhol igen széles a folyó, vagy messzebb ma­rad. Littai kis vend városnál, vasrácsos hidon robog a vonat, csak ugy káprázik szemünk előtt, — itt nagy higanykészitő-telepek — a vidék folyton leköti figyelmünket, — alagúton megyünk át és most a Sáva balra marad, — mig végleg elhagyjuk. Laibachba érkezve „Hotel Wien" még 1802-ben épült igen nagy és elég tiszta szobákkal rendelkező szállodát választottuk, hol kissé elrendelkezve a városba mentünk,— Még ott lengenek a legnagyobb téren a faosz­lopra erősített lobogók, lombfüzérek, diadalivek diszitik e helyet, hol „Vodnik" sláv költő szobra áll, kinek tiszteletére 100 éves ünne­pélyt rendeztek. — Mig más alkalommal Anas­tasius Grün (Auersperg hg.) emléktábláját, ki a város szülöttje, megmocskolták. — A város maga egészen sloven, minden kereskedés fel­irata sláv. kevés némettel. Érdekes a régi vá­ros rész," mit a Laibach folyó szel át, itt a bárha, apró ablakos 2—4 emeletes házak úgy­szólván egymásra vannak épitve, faerkélyeik mintha már leválnának, néhol ruhát szárítanak rajt, vagy virágállványt képez. Több fej egy csoportban kandikál — egész hosszú sorok van­nak e fészkekből, mintha valami ó-kori mese­világba pillanthatnánk, — félre, hogy összeom­lik a kártyaerőd. Pedig kitudja mióta állanak és meddig fognak még állami, itt-ott kifoltozva, megtámasztva, kis és nagy hidak által össze­kötve ezen parti sorok. — A belvárosnak több­nyire szük utczái vannak, kivéve a főközleke­dési utat, — de elég csinos házakkal, szép ke­reskedésekkel, több régi nagy szép épületekkel, éa hotelek. — S „Hern Allé" elég csinos, bár nem nagy sétárfy, itt van Radeczky gróf tá­bornagy emléke, mit a laibachiak 1860-ban állítottak. Az 1701-ben épült „Dom" 38 mtr magas kupolával, sok szép freskóval diszitve, az oltárok mind márvány, a legkülönfélébb színben. Különös, hogy a főoltár majdnem a sanctuárium közepén áll, körülötte főpapok vö­rös bársony székei, még mögötte is elhelyezve. Igen ájtatos a nép, kora reggel tömegesen mennek a templomokba, de 3ehogy sem szép, még csak egy csinos árezot sem láttunk, öltö­zékük egyszerű, semmi különös diszszel. A góht stylben épült „Rathhaus" előtti téren ge­nuai és krajnai fehér márványból, szép kútból csobog a viz, a magas pyramist körül nagy alakok diszitik, mely mű a velenczei Fran­cesko Robba által 1733 han készíttetett. •— Különben Laibachnak igen szép fekvése, itt is a „Schlossberg" dominál, melyre kényelmes, folyton árnyas séta ut vezet, több pihenő hely­lyel. — A plateaun a nagy tornyos vár, szürke széles kőfalakkal, melynek a történelemben szintén szerepe van, — most fogház és súlyos gonosztevők lakhelye, mert többnyire életfogy­tig, vagy halálra Ítéltek vannak elzárva. Ott zsonganak kettős vasrács mögött, néhányan sóvárogva tekintenek le sárga arczczal rab 4a

Next

/
Thumbnails
Contents