Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-10-20

Ghiuát, mely nagyságára ngyan nein, de lakosságának számára nézvo felülraulja Euró­pát, a császárok ügyes politikája hatalmas ál­lammá tette, mert visszatekintve a birodalom alakulási történetére, több apró népet látha­tunk gyülekezni egy nagyobb állam körül. A kötelék, mely a kisebb államokat egybefüzte, kezdetben nagyon laza volt, később kezdettek csak szövetséges állammá egyesülni; mert a cliinai világnézlet mindenbeu központositásra törekszik. Egyetlen ég és föld, egyetlen egy császár és nép. A különböző törzsök lassanként egy nemzetté olvadtak, a szövetséges államok fejedelmei hűbérnokökké, majd helytartókká sulyedtek. Önállóságukkal megszűnt hatalmuk örökösödése is. Kong-fu-cse és tanítványainak tanítása is határozottan a hatalom központosí­tására törekszik. E rendszer a Ősin ház má­sodik fejedelme Sihoangti alatt már be volt tetőzve. Azóta Okina megoszthatlanul egy ál­lam s a császár kezében var. minden hatalom. A császár hatalma nem korlátlan, ural­kodása nem kényuralmi, miként az az első pillanatra feltűnnék. Igaz ugyan, hogy a clú­nai császár a törvényhozó és kormányzó hatalom egyedüli birtokosa; igaz ugyan, hogy hatalma annyira kiterjedt, hogy még a szokásokat és szólásmódokat is korlátozza; igaz ugyan, hogy a bírósági ügyekben önhatalmilag járhat el, de ha közvetlenül nem, de közvetve korlá­tozva van, mert az akadémiának joga van megbüntetni a császárt rosz törvény hozása vagy hamis ítélet esetén. De ép oly módon korlátozza öt a császári udvari történetírás, melynek testülete a királyra nagyban is be­folyó hatalomra tett szert. A történetírók fel­jegyzik papírra az ország eseményeit s a csá­szár cselekedeteit s zárt szekrénykébe dobják, honnan csak az uralkodó császár kiinulta után veszik ki s a történelemnek kíméletlenül, de igazságosau ítélő székétől félnek a császárok. A császár hivatalos cime: Hoaug-ti ~­sái'ga úr, Tsien tzen, mi eg fiát jelent s ér­telme az, hogy a császár a földüu mint az ég­nek küldöttje szerepel, kinek kötelessége a rája bízott feladatok pontos teljesítése s a nép boldoggá tevése. Az ország népével kegyelmes atyaként kell eljárnia, mert az, az ő családja, a nép pedig feltétlen engedelmességgel tarto­zik neki mint a mily hódolattal tartoznak a rink atyjuknak; innen neve Da-vumi = fen­séges szülő. A nép a fenséges szülő iráut rend­kívül tígj'elernmel tartozik lenni, Szinte imá­dassál tartozik neki az ország. Ép ezért a vele naponkint érintkező nagyokat kivéve, mindenkinek térdet kell előtte hajtani, ha vele beszéluek. Ily féle tisztelgések ínég tartandó k még a császár által érintetni szokott dolgok irányában is. A császár minden ügyet személyesen nem intéztetvén el, kormányzói és itélő joga érvé­nyesítésére hivatalnoki közegekre szorul. Ezon közeg első sorban a Len-pu = állam minisztérium, mely működése köre szerint hat osztályra osz­lik 1) Lei-pu .= a hivatalnok minisztériuma; 2) Hu-pu = pénzügy m.; 3) Lipu — vallás és kozokt. ügy. m.; 4) Ping-pu — hadügy m. 5) Hing-pu = igazságügy ministerium; G) Kong­pu = kozépitkezési m. E felemiitett miniszte­rek mindegyike önálló es függetlenül jár el ügyeiben. Gyűlést rendkívüli esetben a császár összehívására tartanak. Hetedik miniszternek tekinthető a Li-fau-juau, kinek feladata a Chi­nának adózó országokra felügyelni s nyolcza­diknak a Tu-tsan-juan, kinek a többi hét el­lenőrzése a kötelessége. A közigazgatási közegekhez tartoznak móg a madarinok, azaz koangok, kik polgári és ka­tonai felügyelőként szerepelnek az országban. A polgári mandarin határozott főlénynyel bír' a katonai felett, mi China lakóinak békés ter­mészetére mittat. A mandarinok fizetése rend­kívül szerény s épen ebben rejlik könnyen megvesztegethető voltuk. A chinai törvénj'ek azonban ezen is segíteni akarnak; a tisztvise­lők nem hivataloskodhatnak szülőföldjükön, s letelepedési helyükön nem szabad kölcsönt föl­venniök, hogy igy se rokon, se baráti szere­tet, se holmiféle lekötelezettség félre ne ve­zesse itéletökbem Mindezen emiitett hivatalokra az érte­lem és tudomány ad elsőséget: a tudomány és nem születés emel államhivatalokra; mert sehol sem áll nagyobb tiszteletben a tudomány, — attól lügg Chinábau az ember értéke. E^y régi bölcs boldognak mondta az országot, me­lyet bölcselők kormányoznak. Chinának esze­rint igen boíuognak kellene leuni s Kublai khan mikor elfoglalta Chinát csodálkozott, mint, veszhetett el oly ország, melyet, oly tudós fér­fiak kormányozuak. Nem értette meg a hó­dító a különbséget a tudomány és tndakosság között, mert a dunaiak műveltsége száraz tu­dákosság, elméleti bölcsesség. Nevelésük nem törekszik a lélek összes tehetségeit összhangzó munkára vezetni, hanemcsak az em'ékezö tehet­séget terhelni a régi • tudkosság száraz adatai­val. Mert a chinai műveltség szorosan ragasz­kodik a régi hagyományos ismeretekhez. Újítás, szabad gondolkodás tiltva van és sokféleképen akadályozva. E helyt meg kell jegyeznem, hogy Et. Ürge ur ezen állítását: „De tudósnak lenni könnyű, egypár hétig az utczán könyvvel járni s megvan a tudós czira s később esetleg a tisztviselői hivatal" épen nem osztom. Tudva­levő dolog mily szigorú vizsgának vanmik alávetve az államhivatalra készülő tanulók. A tanulók két vizsgálatra lépnek: elö és utóvizs­gálatra. Elővizsgálatra csak azokat bocsátják, kiket a tanári kar arra méltónak lát. A felvett munkát tartozik irni egy kiszabott tárgyról, melynek kidolgozásától függ az elővizsgálat második részére bocsáttatása. Ki mindkettőn sikeresen keresztül jött, az az utóvizsgálatra léphet, mely három foku. Az első fokúról 3 évi időközben két izben kell vizsgázui. Másod­fokú vizsgálatot minden három évben tartanak egyszer egyszer. A követelmények itt oly szi­gorúak, hogy ezer közül sokszor alig akadhat, ki a Kin-sin magasabb rangjára tudna emel­kedni, Boldog az, ki az utóvizsgálat harmadik részen átesve a Zín-ze rangjára emelkedett. Ez előtt nyitva állanak a legnagyobb hivatalok és kitüntetések. Egyedül a megvetett foglalkozású borbélyok, színészek és teherhordók nem lép­hetnek ezen vizsgálatokra. A vizsgálaton meg-, bukók tauitói vagy orvosi pályára léphetnek és lépnek leginkább. Az igazságszolgáltatásnál minden közve­tett egyén nélkül maga az illetékes l'ól vezeti az ügyeket. Ügyvéd nem szerepel. A chinai nép gondoskodott arról, hogy biztosítva legyen minden bántalom ellen, mely öt akár személyi­sége akár vagyonában érhetné s gondoskodott arról, hegy legyenek kellően szervezott és ki­zárólag a törvény kiszolgáltatására hivatott or­gánumok, vagyis bíróságok: ezek a Tai -li-ze és a már említett Hing-pu. A bűnvádi eljárásoknál rendkívüli figye­lemmel járnak el. A Tai-li-ze és Hing-pu bíró­ság után az ítélet a császár elé terjesztetik, ki ha az ítéletet kétesnek véli a belső titkos tauács elé terjeszti; s ha alaposságát ez is kétesuek találná, összehívják a Tai-li-ze, a Hing-pu és Tn-tsau-juan elnökeit és bíróit, kik a kétes ügyet még egyszer megvizsgálva nem ritkán megsemmisítik a Hing-pu Ítéletét. A büntetések, kisebb kihágások megbün­tetésére számított fegyelmiekre és terhesb -bű­nök megtorlására számított snjátképeni bűntet­tesekre vannak osztva. A fegyelmi büntetések közé tartozik a térdeplés s többé kevésbé a Pan-ze, a kong és a börtön. A Pan-ze vagyis a megbotoztaoás leginkább a talpra történik s a büntetésnek Chinában legszokottabb módja, melyet épen ugy alkalmaznak, kicsiny vagy felnőtt, mint alsó és magasrangu ellenében. A nép mintegy atyai intésnek tekinti s épen nem tekinti meg­becstelenítőnek. . A Kong vagyis kaloda egy deszkából összetákolt eszköz, a melynek közepén egy kerek lyuk van, melybe az elitélt fejét illesz­tik be. A 10-t'íl egész 50 kiló nehézségre ter­jedhető eszközt egy felirattal látják el, melyen az elitéltuek neve olvasható az elkövetett bün minőségével s az ítélet tartamával egjültt. A Kongót viselő ember érintkezhetik idegenek­kel s meg van engedve, hogy szórakozást ke­ressen. A kaloda viselésnek legvégső határ­ideje hat hónap. (A Et. Ürge ur által emiitett örökös Kong tehát nem létezik.) A chinai börtönök tágasak és egészsége­sek. A foglyokra 1 habár rendkívül szigorú fel­ügyelet van 'alkalmazva, 'mégis nagy gondvi­selésben részesülnek, oly an^'ira, hogy: vala­melyikük elhalálozása esetén a császár nem ritkán vizsgálatot tart, váljon nem hanyag­ságból töntént-e a rabnak halála. A szigorúbb büntetési nemekhez tartozik a száműzetés, karon vagy arezon. megbélyeg­zés, a gátyarabság és végső esetben a halál. A száműzetésbe küldöttek a legtávolabbi vidékeken szenvedik le büntetésöket, hova gyalog kell menniök. A Tibetbe száműzöttnek mig odaér nyolez hóra, visszamenetelnél ugyan­annyira van szüksége. A többi nyolez hónapot csatornázással, erdöirtással és földmiveléssel tölti el. ' Halálbüntetést a lázadó-, útonálló-, gyil­kosra, szentségtörő- és vérfertőztetöre mérnek. Úgyszintén arra, ki szülői iránt nem mutat kellő kegyeletet, ki a hatóság parancsainak nem engedelmeskedik, ki viszálykodást idéz elő s végül ki atyját meggyilkolja. Ez utóbbi a legszörnyűbb büntetésben részesül. Az elitéltet a kivégzési helyre veze­tik, hol egy vas székre lekötözve a hóhér fel­hasítja homlokbőrét. A hóhér segédje ekkor e czélra megnövesztett körmeivel lehántja a deli­quensnek fejebőrét. Azután jobb, majd bal vég­tagjait vágják le egyenként s darabolják össze, ekkor egy éles tőrt döf a hóhér a megcsonkí­tott véres test szivébe. Megtörténik, hogy az elitélt egész a halálos döfésig eszméletén van s egy hang nélkül marad, csak a végső dő­lésűt';! sikolt fel, valószínűleg örömében, hogy kínzása véget ért. Egyéb halálos büntetésnem az akasztás, fujezés, feldarabolás és sütögetés. Ilyen állapotban van China kormányzati, közigazgatási és törvénykezési szervété. Ugyan ily állapotban volt az századokkal ezelőtt, mert a chinai szellemének tárgyilagositása ál­tal törekszik megtartani azon állapotokat, me­lyek a kezdet természetének megfelelők. |A chinai rend bizonyos illemszerüség, a dolgok­nak egyszer s mindenkorra megállapított ren­débe beilleszkedés, a kijelölt ösvényen való foly­tonos megmaradás az, mi megkívántatik. S e kívánat az ország gyermekkorát örökíti meg. China gyermek marad, mig fennálló rend­szerével nem szakit s China nem fog sza­ki tani. Levél * a' fővárostól.' Budapest, i88g. okt. 18. Az eszme végre testet öltött: a Vesz­prémmegyei kör megalakult. A fővárosban időző intelligens megyei egyetemi polgár­ság immár bebizonyította, hógy számottevő tényezővé nőtte ki magát, s ez oly esemény mely felett nem lehet egyszerűen napirendre térni s igy tan nem csalódom, ha' ama in­tentiomnak adok kifejezést, hogy a közo­hajnak vélek csak megfelelni, midőn egyéb jelentékenyebb fővárosi eseményektől elte­kintve ez alkalommal kizárólag az érdeklő­désre igényt taftó megyei kör megalaku­lásáról szándékozom hü képet adni. Az ülést, a megalakulás kimondását megelőzőleg az elöértekezleti elnök : Eötvös Balint j. h. az „Egyetemi Lapok" szerkesz­tője, nyitotta meg egy lendületes oratióval s üdvözölte a szép számban egybegyütt föl­dieket. A kór célját illetőleg kifejti, hogy az első sorban a collegiálitás fenrartásában s ápolásában kulminábdjék, továbbá a tár­sas szellem fejlesztésében. Továbbá a me­gyei eseményeket kívánja figyelemmel ki­sérni s annak egyeskiválóbb ünnepein mint pl. a pápai honvédszobor leleplezésénélj úgy­szintén a k veszprémi s pápai balokon testü­letileg óhajtja a kort képviseltetni, amit a tagok természetesen kitörő lelkesedéssel fo­gadtak. A gyönyörű bevezető beszéd után a veszprémmegyei kör megalakult, s meg­választanak a következő sorrendben, ré­szint egyhangúlag, résíint szótöbbséggel a tisztviselők: Elnök : Eötvös Bálint j. h. Alelnök : Véghely Kálmán j.h. Főjegyző: Bülitz An­tal o. h. Aljegyző: Hercz Dezső szin. akad. Háznagy: Csolnoky Viktor j. h. Titkár: Spitzer Lajos o. h. Pénztáros: Iglauer Ist­ván m. e. h. Alpénztáros: Bíró István j. h. Ellenőr: Ányos Ödön j. h. Ezután 3 bi­zottsági tagot választottak meg 11. m. Kletzár István j. h. Goldschuiidt Ödön va­suti tiszt és Tausz Jakab j. h. személyében. Indítvány tétel alapján a „Pápai Lapok" szerkesztőségének jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak ama kitüntető szívességért, mely­lyel minden hivatalos felszólítást megelő­zőleg tiszteletpéldányt külda körnek. Egye­lőre többet nem irhatok a kör működésé­ről, mely azonban, hogy szerepét jól at ké­pes érezni arról elég garantiát nyújt a megválasztott tiszti kar. Adja az ég, hogy úgyis legyen. í. • • T. Börger Vilmos urnái 11. sz. perselyben begyült 16 frt 40 kr. T. Glatz József urnái (L.­Patona) 5. sz. perselyben be­gyült 9 frt — kr. Összesen 43 frt 20 kr." Ehhez a mult számban nyugtatott 2063 frt 99 kr. Főösszeg 2107 frt 19 kr. és 3 piaszter. Eent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. október 13-án Gerstner Ignácz pénztáros. — A pápai honvéd szoborra ban adakoztak: Tek. Bibó Dénes ur (Szúnyog p.) mánya 3 frt — Tek. Vikár István ur 177. sz. gyűjtő ivén (Várpalota) Tek. Vikár István ur 5 frt — Tek. Goldschmid Mór ur 1 frt — Tek. Krosetz Gyula ur 1 frt — T. Wolf József ur 1 frt —­T. Goldschmid Adolf ur — frt 40 Eőt. Steiner Ádám ur — frt 50 Tk. dr. Ruprich Gusztáv ur 2 frt — T. Busfi Eeri ur — frt 20 T. Qvenczel Mór ur — frt 50 T. Stein D. Hermán ur — frt 20 T. Guth Ignácz ur — frt 20 T. Unger Sámuel ur — frt 50 T. Lővy József ur — frt 50 T. Heller Ignácz ur — frt 20 Tek. dr. H. ur 1 frt — T. Schuber Vilma.urh. — frt 20 T. Palotai Gusztáv ur — frt 40 ado­kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. kr. KÜLÖNFÉLÉK. — Személyi hir. Grof Pejacsevich Miklós.cs. és kir. táborszernagy és buda­pesti hadtestparancsnok rokonának, főispá­nunk Gróf Esterházy Móricz urnák néhánv napon át vendége volt. — Köszöngtnyilvánitás. Gróf Es­terházy Móriczné 0 Méltósága a helybeli jótékony nőegylet részére tagsági díjban 25 frtot volt kegyes adományozni. Fogadja a nagylelkű adományozó az egész egylet nevében hálás köszönet nyilvánításomat.—­Koller Jánosné elnök. — A pápavidéki közművelődési egyesület elnöksége a következő határoza­tot kapta. Veszprém vármegye törvényha­tósági bizottságának 1889. évi október hó 7-én s folytatva * tartott rendes üléséből. 480 jk. 10989/889. sz. A vármegye alis­pánja bemutatja a pápavidéki közművelő­dési egyesület kérvényét, melylyel a vár­megye támogatását kéri. azon- jelentéssel, hogy az egyesület érdekében a gyűjtést a vármegye területén egyidejűleg megindí­totta. Végzés. A várrn-'gye közönsége me­legen üdvözli a Pápa-vidéki közművelődési egyesület megalakulását s helyesli az alis­pánnak azon intézkedését, mely szerint az egyesület javára a gyűjtést megindította, egyszersmind az egyesület Támogatása cél­jából egyelőre négy évre a magyar nyelv terjesztése körül érdemeket szerzett népta­nítók alapjából évi 50 frtot szava/, meg és megbízza a vármegye alispánját, hogy je­len határozatnak jóváhagyása után a járu­lékokat az egyesület javára annak idején tegye folyóvá. Miről a vármegye alispánja és Néger Ágoston apát, mint a Pápa-vi­déki közmüledési egyesület elnöke értesít­tetnek. — Jegyzetté: Kolossváry József me­gyej főjegyző. — Halálozás. Kis Nándor, fehérvár­egyházmeg3'ei áldozár, csákvár kerületi es­peres és pátkai plébános, városunk szülötte, f. hó 14-én Pátkán elhaklozván, temetése a rzkonok és tisztelők nagy részvéte mel­lett mult csütörtökön d. e. 10 órakor ment végbe városunkban. — Az o. v. f. neki l — A leány egyesület vasárnap, október 20-án saját helyiségében nyilvános ülést tart, melyen tek. Kis Ernő föisk. ta­nár ur fog felolvasást tartani. E gyűlésre az egyesület tagjait tisztelettel meghívja az elnökség. — A 03Öthi tüzkaroaáltak javára Oroszlány Károly úrtól (Aranyos Megyés) 3 frtot kaptunk, mely összeget rendelte­tési helyére küldtük. — Tüz. Az Acsádon f. hó 12-én pusz­tított tűzvészről, melyet már előző szá­munkban jeleztünk, a következő részletes adatokat kaptuk. — A tüz Berkes Gábor házánál, hol a s/ülök távollétében a házi­ruhában a sétálókra, ki tudja mely bűntény miatt kerültek ide! ? Azon francia is itt el­mélkedik gonoszsága felett, kit pár év előtt ítéltek örök rabságra, miután három nejének vevé életét — többnyire kirándulásokra csalva őket, maga taszitá áldozatait a mélységbe. — Az egész várat, katonaság őrzi szigorúan, a fedélzet alatt néhány fehér galamb röpköd, búg, hirdetve aranyszabadság és boldogságu­kat, élénk ellentéte a bennlakók zordságának. A kilátás innen gyönyörű, az egész vi­dék előttünk, a távolban a hófödött csúcsok, Krajna alpesei, a legmagasabb Triglav, a Sann hegység, a búcsúzó napfényben az egész vá­ros, mind együttesen, -- a legszebb kép l — Laibachnak is vannak csinos kirándulóhelyei, megvannak érdekességei, — e régi város a maga nemében szintén 25000 lakosával igen árdekes, számtalan templomok, terek, mansar­dos házak, ismét egyéb szép épületek, közöt­tük a „Schnlveroiu"-é is. — Es mégis nom bír e város reám nézve vonzerővel, oly idegen­szerüleg hat, talán mert nem értem nyelvét, mondám egy „százados kísérőnk"-nek, ki szi­ves kalauzul csatlakozott hozzánk és hasonló érzelmekről beszélt, — azért kora reggel köny­nyü szívvel hagytuk el, hogy czélpontunkhoz közelebb juthassunk! — Lehangolólag hat re­ánk, hogy a vonaton halottat viszünk, fehér kereszt jelzi az utolsó vaggonon, — ki tudja szegény, milyen sóvár vágygyal készült haza­térhetni, s most már mit sem tud földi létéről! Novemberi kód borítja az egész láthatárt, még 10 lépésnyire sem lehet kivenni a tárgya­kat j — lassankiut szétfoszlik e sűrű lepel, és a Sáva csillog, zúg most ismét a jobb ol­dalon. Közeli helységekből, templomba menő csoportok jönnek, ünnepi imára gyűlve, a nap sugarai is át törnek a homályon, s fényesen világítják meg a Sava partján elterulelő szép Krainburgot, a Kara-Wauken hegycsoportot, a hó födte Triglafot és többi csúcsokat. — Ün­nepi színben, bibor fényben díszeleg a szép vi­dék, balra a magasan zöld hegytetőn trónol a Sz.-Jodisi kastély vörös tornyával, sürü csil­logó ablak soraival tokint le a szép völgybe, — most alagútba jutunk, s alig várjuk, hogy újra gyönyörködjünk a szép vidékben, — már messziről látjuk Veldes várát, — itt vagyunk, itt vagyunk, kiáltánk örömmel, — és a Lues­Veldesi állomáson elhagyjuk kupéinkat. A legfontosabb esemény. — líDinalho Orl'gno után pnilugalliől. — Oly sivárrá s kiállhatatlanná tett engemet ez a gondolat. Lecsüggesztett fővel jártam-keltem szobámban, zsebembe mélyesztve kozemet. Az előre nem látott eset folytán meghi­vott orvos iró asztalomhoz ült s olvasott. A lámpaféűy egyenesen a fejére esett s rendkí­vül nagy orrát oda rajzolta a falra. Papucsom csoszogott a szőnyegen mint a mór szökőkút egyhangú locsogása. A fali óra ketyegése pár­tatlanul osztotta el a másodperceket a bronz bábu jobb é-> bal keze közt. Hallani lehetett a könyv lapjainak időnként való forgatását. Gondolatokba merültem, fejemen a fogas­ról hirtelen leakasztott sapkával, melyet egé­szen lehúztam a fülemre, mig ellenzőjét félig az orromra toltam lé. Éppen tízenhat hó, négy nap és tiz óra mult egybekelésem óta . . . Miért is házasod­tam meg tulajdonképpen ? Csak azért ? . . . . Óh, nom, igen észszerű okokból. Nyugalmas életre s vidám otthonra vágytam, megakartam okosodni . . . szóval: saját tűzhely alapítását óhajtottam. Emeletes házat, nem igen széles, barnás szőnyeggel bevont lópcsőzettel. Fehér mellényes szolga nyit ajtót. A teremben két bájos támlaasíék « haCASpár számira, a kan­dalló előtt > . . a párkányon;'üde és illatos vi­rágokból kötötr nirgy bokréta, kályha ellenző kiuai atl;iszs/al borított nádfonatból. Aziablak­nál álló asztalon megkezdett vizfestésü képek. Az ebédlő tiszta és csinos, legyek és légkuzat nélkül! Szőlőleveleken barack és földi eper, friss vaj, mogyoró nagyságú darabokban. Az asztal, most vasalt, lágy, kissé csaknem ned­ves, finom ir-vászon takaróval terítve. A ser­legből a portói bor finom, fűszeres illata száll fel. Ah, ebbon az egészséger, vidám helyiség­ben óhajtottam látni a nő szűzies alakját, az egész házban érezni saját énemnek ezt az élénk kiegészítésé^ bélélegzeni üde ruhájának csilla­pító illatát, hallani finom lépteinek zaját ós kedves, parancsoló hangjának zenéjét. Az ő gyöngéd mozdulatai mérsékeljék az én nyerse­ségemot, amint időrül-idöre puha ujjait, man­dula alakú rózsás körmöcskékkel helyezi nyolc és fél hüvelyk nagyságú, napbarnította kezemre. Ezért házasodtam meg. Ezért vettem föl utoljára tüzéri disz-egyenruhámat . . . s vezet­tem őt a kereszt-folyósóig, hol teljes egyházi díszben várt reánk a prior. A sekrestyén állt mellette. — Menyasszonyom reszketett a kosz­szú fehér fátyol alatt' s mindkét kezével kar­csuklómra támaszkodott, hogy el ne ájuljon, a sarkantyúmmal s kardom hegyével a templom márvány kövezetén okozott fanfarszerü zaj miatt. Tulboldog voltam ós büszke. Megérde­meltem-e én durva, nyers, önző ember, ennek az oly szűzies szép teremtménynek édes szerelmét ? Az ünnepélyesség végeztével igy szólt a prior: — Személyes kívánságom az, hogy is­ten áldja meg ezt a boldogságot sejtető egye­sülést. Származzék belőle számos védője a hit­nek és a hazának ... Magamon kivül voltam. Mi jutott őszébe? Az eszményi, gyöngéd hölgy azzal a rendelte­téssel bin» . « » S az a gondolat, hogy ez az oly csoda finom, törékeny szervezet csakugyan megfe­lelne a prior óhajának s lelkészkékből és őr­nagyocskákból álló csapatról gondoskodnék a vallás ós a haza javára, sötét fátyolba bur­kolta boldogságomat. Midőn a kocsi robogni kezdett, súgta, fü­lembe galambszerü mozdulattal a feleség ol"ő szavát . . . Mintegy iszonyú álomból riadtam föl. Elvből gyűlöltem a gyermekeket. A te­remtés hibájául róttam föl, hogy az embernek először egyátalán hasztalan, illetlen kölyöknek kell lennie s aztán a fogzásnak minden fázi­sát átélnie, az ujjával orrában vájkálnia . . . hát még az első iskolai évek I Annyira el vol­tam merülve gondolataimban, hogy tetőtől tal­pig egész sereg gyermektől hittem borítva ma­gamat, kik mindnyájan papok és katonák akar­nak lenni. Ezek a kiütéses, tüszkölő, köhécselő apró lények kabátomba kapaszkodtak, vajtól fényes, befőttől ragadós ujaikkal bepiszkolva nadrágomat, trombitaszerü harsogással fújták ki magukat, különös előszeretettel viseltettek rend­jeleim, keztyüim iránt s együttesen iszonyú zajt csaptak. Féltem hozzájuk nyúlni, nehogy ösz­szetörjera tagjaikat s szerencsétlenekké tegyem egész életükre. Kétségbeesésem legfőbb fokán Heródes jutott eszembe s szótlanul csikorgat­tam fogaimat. Aki nekem azon a napon, mikor ez á kép mint apokalyptikns álom Iátománya meglepett, azt mondta volna, hogy ily rövid idő alatt ti­zenhat hó, négy nap, tiz és fél óra múlva, per­cekben, pillanatokban talán . . . Óh! . . . A falat meglöktem erősen s teljes lel­kemből kiáltottam föl i j — Ördög és pokol! Az orvos félbenhagzta az olvasást, szem­Üvege fölött rám tekintett és igy szólt": — Ember, csöndesedjél, le! A bölcs Per* petua Máriának határozott nyilatkozata szerint uj hivatalodba csak . . . csak ... itt elővette óráját, kissé hunyorgatott a szemével . . . két óra múlva léphetsz . . . Rábízhatod maga<\ Ügyes asszony, az orvosi tudományok minden ágából vizsgázott. — Két óra múlva . . . már . . '. akarom mondani: csak ? Az orvos tovább olvasott, én pedig foly­tattam sétámat. *' Nőm arcképe, bájos fotográfia, ott füg­gött a falon, amint világos nyári ruhában le­felé indul a kertbe. Szegény Klotildé ! Igy mo­solyogtál te a mézes hetekben . . . Igy mén­tél, gondtalanul a zöldséges leértbe, hogy fű­szeres növényeket hozz reggelinkhöz s ibolya­hokrétét magadnak. Hova lett termeted hajlé­konysága? Gyöngéd, mosolyod? Csodálkozó, nagy szemed gyermekies kifejezése? Mind ez oda van, szegény Klotilde ? Oda van! Bájoló lábaid! Tudod-e, egykor magad is azt vélted, hogy elcserélted az enyémekkel!... ah ! ah !.. Készültem a fejemet ütni a falba, kö­nyököm helyett, midőn csöndesen megnyílt az ajtó s láthatóvá lett a „bölcs asszony," kinek fekete csipke főkötőjén 'orgona-virág-bokréta himbálódzott. . — Uram, mint apa fogadja üdvözletemet fia született. — Jó! szólt az .orvos, menjünk üdvö­zölni a jövevényt. Ezzel távozott, Mária asszony társaságában. Félig zavarodva bár, de felfogtam, hogy illő lesz utánuk mennem, meg is tettem ezt, megmagyarázhatlan érzelmekkal. Feleségem szobaajtajánál egy • hangocska megállásra késztetett a küszöbön, az ajtófél­fába kapaszkodtam, hogy le ne rogyjak. Ide­gen, ismeretlen, még soha nem hallott hang volt es . .. gögicsélö, határozatlan, elemi hangv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents