Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-29

Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt, Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt köz lé menyek a lap szerk. hivatalába <X (Ó-kollégium épület) küldendők <- \\. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj e 1Ö r e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők Pápa város hatóságának és Fölhívás. Vármegyénk közöasége méltányolván azon szerencsétlen polgártársaink sorsát, kik siketnémákká születvén egész életükben ezen természeti hibának következnién.vei alatt szenvednek, folyó évi májushavi közgyűlésében 168. sz. a. kelt határozatával kimondotta, hogy ezeu szej-encsélleuek neveltetését és a lehetőségig való kikénezését előmu/iditandó, alapot fog gyűjteni, s annak jövedelmeiből a siketuémák váczi országos intézetében egy ily sors sújtotta gyermeket fog neveltetni. Vármegyénk közönségének, ezen elhatározása alapján és a már jelzett határozattal részemre adott utasításhoz képest fölkérem vármegyénknek a szerencsétlenek iránt mindenkor részvéttel viseltető és rajtuk mindenkor segíteni kész lakosságát, hogy a jelzett czélra szolgáló alap létesítéséhez adományaikkal hozzájárulni s ekkép vármegyénket emberbaráti száudékáuak kivitelében támogatni, szíveskedjék. Veszprém, 1889. évi szeptemberhó 21. királyi tanácsos, alispán. Gazdasági jövőnk. Azok a gazdasági kiállítások, a melyeket az ország különböző részein évről évre a gazdasági egyesületek rendeznek, mint már egy izben kifejtettük, csak részben szolgálnak a helyi érdekek istápolására, s a nagyobb haszon mindig az idegen kiállítók javára esik, a kik gyári portékájukkal jó vásárt csinálnak a kiállítási piaczon. Csudálatos, hogy a gépgyári kiállítások valóságos kultuszszá nőtték ki magukat s minden eg}'éb iparcikk mellőzésével kizárólag a gazdasági gépipar cikkek kapnak helyeta „pavillonokban." Azt kell hinnünk, hogy a megyei kiállítások eszméje mindig a gép és mezőgazdasági czikkek gyárosaitól származik, s az ekeversenyeket is az ő kedvükért rendezik. Nem mondjuk, hogy, az ilyen kiállításoknak és versenypróbáknak gyakorlati haszna ne lenne, de kárhoztatnunk kell, hogy a gazdasági egyesületek az ilyen alkalmak kiaknázásával a saját területi produktumainak nyilvános versenyen történő emelése tekintetéből nem teszik meg a szükséges kötelességüket. A gazdasági egyesületek, sok helyen, tévesztett keretben mozognak , s igy igazi nemes céljukat, mely a köznép gazdasági helyzetének biztosítását képezi, nem érhetik el. Pedig a gazdasági egyesületek legnemesebb törekvése: a közgazdaságnak okszerű gyakorlat által fejlesztése, hasznosítása, jövedelmezésének előmozdítása s a jövőben való biztosításának előmozdítása, és főleg a mi aztán önként következik, a productumnak piaczot teremteni. De kizárólag a mezőgazdaság hazárd természetével folytatni folytonos harczot, hiábavaló és szánandó törekvés. A vidéki gazdasági egyesületekre és ott a.hol ilyenek még nincsenek, a városok és községek mint erkölcsi testületekre most nagy miszszió vár. Ha nem hallgatnak a természet intő szavára, lassan elpusztulunk. A gabnatermelés ma már alig alig hozza meg a kamatokat, a szőllőt elpusztította a fillokszera. Hogy azonban mit csináljunk, hogy munkaerőnket parlagon heverni ne hagyjuk, és az áldott anyaföld termőképességét kiaknázva hasznunkra fordíthassuk: nézzük meg a pestmegyei gyümölcstermelés eredményét. Hogy a pestmegyei gyümölcstermelés milyen óriási dimenziókat nyert, és hogy a fajok nemesítése tekintetében mily bámulatos haladást tud felmutatni Kecskemét, Halas, Nagy-Kőrös, Tass, Dunavecse, Dömsöd, eléggé csudáltuk a pestmegyei gazdasági egyesület által a mult héten rendezett kiállításon. Halas városának az ő igyekvő polgármestere kezdeményezésére berendezett faiskolája ma már 48,000 Q öl kiterjedésben pompázik a város határában. A város szegényebb több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. TÁRCZA. „TÉPETT FELHŐK" Tépett felhők a dalok: Melyeket lelkem egéről A fájdalom villámival •Vagdalok. És az a kis meny darab: Mely e tépett fellegek közt Le ragyogva, pillanatra Nyílt marad: Tündér álmot üz velem . . . Ott fürdik egy fehér hattyú Az üdvösség kék taván, a — Szerelem. — Igy vivőm meg az eget: Melynek azúr bársonyára Csillagokból Van kirakva A — neved. Boos Zajos. TENGERÉN A SZENVEDÉSNEK. Amit eddig végig éltem, Szenvedés volt osztályrészem; Kin, csalódás és a gond. Bár — tekintsem át a multat: Szép reményim mind lehulltak Mint a dér ütötte lomb. Hajóm, partot már nem áhít: Villám sujtá vitorláit, S a vihar zátonyra vitt . . . Mind hiába küzködésem! Ennyi tenger szenvedésen - Megtört bennem már a — hit.Nincs imam, és nincsen átkom; Elfelejtem — megbocsátom — Ellenimnek vétkeit . . . Ajkam a panasztól is ment; Nem vádolom érte Istent: Hogy, harczom nem védte itt. A halált — némán bevárom. Mint zord felhők közt a vár-rom Az enyészet idejét . . . Érzem, nem sokáig késik; A szivembe döfni késit — Valahára ide lép. — Múljak el, minek az élet: Ha virágot a reménynek Tarlott berke nem terem . . . Teljék be, mi meg van irva . . Majd — talán ott lenn a sirba A nyugalmat fellélem. &őoi> £a Uti napló. írta GIZELLA. I. Sz. Fehérvártól,— Lees-Veldesig. ttS te is jó olvasóm, a várost Hol jó! mulattál a léten, Zajúval stintén hagyd el már most, Fogass hintóba, jer velem. Kövessült önfejű múzsámat. Keresslik fel a lombos l'ákai A névtelen kis patakot . . . PUSKIN. Utazni 1 utazni! mennyi bűbáj rejlik e kis szócskában, milyen örömmel, milyen vidoran csomagolunk, hogy uj vidékeket láthassunk, uj emberekkel és uj szokásokkal ismerkedjünk, — elhagyjuk kis fészkünket, el egy időre a házi gondokat, hogy a vándor botot vegyük késünkbe, melylyel fárasztó útra indulunk, — lakossága a faiskola ügyes kirtészének szakszerű felvilágosítása mellett ingyen kapja a csemetéket. Csak igy és ilyen gazdálkodás mellett lehet a gyümölcstermelést meghonosítani és annak piaczot teremteni. De első sorban faiskolát kell fölállítani szakszerű kertész felügyelete mellett, á ki a 'népet a gyümölcstermesztés minden titkaira kitanítsa. Az antverpeni rakodó partokon a magyar buza mellett ott találjuk már Magy~arország Ízletes gyümölcseit is. E jövedelmező termelési ág fejlesztésére tehát elősegitőleg kell közrehatni, hogy a hol még nincsenek meghonosítva, ott mivelés alá vétessenek, a hol pedig már megteremtettek, de összeköttetések hiányában ismeretlenségben /annak, felderítessenek, hogy a termények kiviteli piaezok szerzése által megfelelőleg értékesíthetők legyenek. Hazánk alkalmas területeinek jobb és megfelelőbb kihasználására közre kell hatni, hogy az emiitett kisebb termelési ágak mennél nagyobb mivelési területet foglaljanak el. És itt rá kell mutatnunk a fillokszera pusztítás következtében ért nagy közgazdasági veszteségre, mely csak ugy és akkor lesz csak némileg ellensúlyozva, ha majd a fillokszera által kipusztított, s egyébként más, értékesebb termelésre nem használható területeket hova hamarább gyümölcsösök árnyékolják. Szigorú ragaszkodással kell azonban lennünk, főleg a földtalaj minőségére, és vegyük számba a gyümölcsfajok előállítását a talaj termőképességéhez képest; tartózkodjunk a nagyon sokféle faj forszirozásától és válogassuk ki a legjobbat, hogy ebből vihessünk minél többet eladásra. A gyümölcstermelést a gazdasági ág egyik legjövedelmezőbb forrásává tehetjük és azért e tárgyról jó volna komolyabban gondolkoznunk. = Meghívó. A «Veszprem megyei gazdasági egyesület" összes t. tagjait hazafias üdvözlettel felkérem, hogy folyó évi október hó 6-ik napján délután 3 órakor Veszprémben, a gazdasági egyesület hiva~ talos helyiségeiben tartandó közgyűlésen minél nagyobb számmal megjelenni szívesek legyenek. Köztudomásra hozzuk a jelen alkalommal, hogy a gazdasági egyesület által „egy kőszénnel íüthető, s egyúttal kenyérsütésre is alkalmas takaréktűzhely szerkesztésére kiirt pályázatra" beérkezett takaréktüzhelyek teljes kipróbálása s megbirálása folyó évi október hó 7-ik napján leend Veszprémben a megyeháznál, a melyre a gazdasági egyesület érdeklődő tagjait hasonló tisztelettel meghívom. Veszprémben, 1889. szept. hó io-én. §tóf! Qctt&'vná'&'ij- ©lCóí-ics a gazd. egyesület elnöke. Hazafias felszólalás. Hazai gyógyvizeink és fürdőink érdekében figyelemre méltó hazafias felszólalást közöl a „Bereg" cimü laptársunk Juhász Kálmán járásorvos tollából. A meggyőződés melegével szólal fel cikkíró az ellen, hogy orvosaink külföldre, leginkább Karlsbadba küldik betegeiket, holott hazai gyógyvizeink s fürdőink bizonyos esetekben talán jobb szolgálatot is tennének. A sok kór-alak közül példaképpen az idült gyomorhurutot emliti mint oly betegséget, mely a legnagyobb kontingenst adja Karlsbadnak. Széltében tapasztáljuk — úgymond — hogy vajmi ritkán sikerül gyógytan szerekkel meggyógyítani e^t a betegséget, tehát rendszerint fürdőkre küldik a betegeket. A dolog alaposabb megérthetése céljából előre bocsátja cikkező, hogy eredetére nézve kétféle gyomorhurut van, u. m. önálló vagyis elsődleges — és következményi, vagyis másodlagos gyomorhurut. Utóbbi a testszervezetben mélyebb forrásból, különösen a haszsigerek bántalmaiból származik; legsúlyosabb e nemben a májnak elfajulásából eredő baj. Első esetben föltétlenül, másikban fölös számmal a hazában lelik meg a gyógyvizet betegeink, nevezetesen: Koritnicán, Borszéken, Bikszádon, Tárcsán, Luhi-Margit telepen, Szolyván, legújabban a szolocsinai „Pannónia!-'- — és számos más forrásnál. Sok esetben megtörtént már, hogy Karlsbadban gyógyulást nem talált betegek, magyarországi ásványvíz élvezésének köszönhették egészségük visszatérését. E/.ek után s abból kifolyólag, hogy idült gyomorhurutos betegeink oly nehezen gyógyulnak meg s abba igen könnyen viszszaesnek a felgyógyultak is, cikkét igen jótékony házi szer megemlítésével és meleg ajánlásával fejezi be. Ezer meg ezer beteg a „Hungária kávé"-baa találta fel a segélyt, mit fényes sikerek igazoltak és igazolnak még olyanoknál is, kiken nem segítettek sem a hazai gyógyvizek, sem Karlsbad. Ezek elméleti okoskodásokkal meg nem dönthető tények, Budapesten az orvosok már széltében használják és használtatják a „Hungária-kávét*. Csak az tudja ezt eléggé megbecsülni, ki átérezte a gyomorhurut kinzó gyötrelmeit. A „Hungária-Kávé* haszna legfőképpen abban kulminál, hogy az elsődleges gyomorhurutot biztosan gyógyítja, a másodlagost, előre bocsátott ásványvíz használata után nagyobb részben elhárítja mint befejező gyógykezel és pedig megóvja a beteget a visszaeséstől, miért is eléggé nem ajánlható annak folytatólagos használata, mert előmozdítja az emésztést s fokozza a test táplálását, végeredményében pedig meghosszabbítja az életet. Végül nem hagyhatja cikkező emlitetlenül, hogy a legújabb fölfedezések szerint a tannin a kolera-bacillusok megölöje levén, a gazdag tannin-tartalmú „Hungária-kávé* hivatva van kolerajárvány idején betölteni az óvoszer tisztjét. Félreértés elkerülése tekintetéből föl nem cserélendő a „Szalády-kávé* a „Hungária-kávé"-va\, mely szintén Szalády Antal készítménye, mert amaz nem esik gyógytani szempont alá, hanem mint pótkávé szolgál vegyitékül a valódi kávéhoz, hogy annak izét kellemesebbé, szinét szebbé tegye s annak izgató hatását csökkentse, különösen pedig, hogy a külföldről nagy mennyiségben importált pótkávékat kiszorítsa s mint ilyen, szintúgy tömeges pártolásra érdemes. Tanúsítsanak hazafias buzgalmat e részben kereskedőink. A reklámok hazájából. — Apró törlcnelek az amerikai éleiből. — A chikagói „Forevei" czimü lap minden erőlködése és erőfeszítése mellett sem birta ki a konkurrencziát a „Chicago Herald"-dal. Ez utóbbi lapnak ugyanis volt egy riportere, kit Willian Stakesnek neveztek el, s ki egész Amerikában híres ember volt. Nem létezett az a hivatalos titok mit William ur ki ne szimatolt volna orrával, a mely — nota benne meglehetős hosszú volt. Ha valahol valami szerencsétlenség, baleset, tüntetés, népgyűlés, vasúti szerencsétlenség, árviz, gyikosság, betörés, tüz stb. történt, William gyors riporter-biciklielhagyjuk a nyugalmat, kényelmet, — ezért a kis szóért, — hogy utazhassunk! S ha kedvteléssel töltöttük utunkat, s vissza tértünk kis otthonunkba. — milyen kedves az elmélkedés az elmultak felett, — szemeink előtt újra elvonulnak a hegyek zugó vizeikkel, hó palástjaikkal, a ligetek es tavak, városok, falvak, — újra látjuk a távoli vidéket, újra beszélünk idegen népekkel, és az élet egyforma minden napiasságában, milyen üditőleg hatnak e tapasztalataink feletti elmélkedések ! » * * Julius 1-én, a reggeli vonatnál, találkoztunk néhány jó ismerőssel, kik szintén útra készültek, vidám csevegéssel vártuk a vonat megérkezését, tervezés a bizonytalan közeli jövő felett, — máris fohász ha minden ez elmúlik, — búcsúzás a visszamaradottaktól, végre — csengettek! — Mind a két társaság egy kupéban foglalt helyet, míg az egyik Badacsony kies vidékére indult, úgy mi filológus turista társunkkal, ki már -néhány éve tart velünk, Krajna feíé vettük utunkat — A vonat robogott, — a vidéket nem igen vettük figyelembe, először mart ismertük, s ugy sem nyújt változatos képet, másodszor a vidám társasággal, kik Hajmáskérnél még egy jeles tagot vettek fel, — a legkellemesebben társalogtunk. — Deveoser, — s a badaosonyiak elhagytak, puska, plaid, kézi táska, hegedű, s egyéb minden levándorolt, még egy szíves intés, — és mi tovább robogtunk. Már feltűnt a híres jó bort termő alaktalán Somlyó, s messzebb a Ság hegy. — Kis-Oelli nagy állomáson elég jól ebédeltünk, hogy aztán gyönyörködjünk Vas megye szebb vidékén, mely mint egy nagy park, üde erdők s földekkel tárul elénk. — Szombathelynél kiszaftunk, mar a vasútról szembe ötlik a lovassági kaszárnyának nagykiterjedésű épitkezése, mely mintegy 1000 lóra van számítva, és inpozans laknak fog bizonyulni. Szombathelyt a romaiak idejében. „Sabariának" hivták, — a hason nevü hotelbe, igen jó szobákat foglaltunk el. A város elég csinos, végig akácz fa sorok az utczák mindkét oldalán. — A nagy román stylü szép templomot 1797-ben Szilyi János Szombathely első püspöke építette, hatalmas vörös márvány oszlopokkal, érdekes freskókkal. Szt. Placzidius; vértanú püspök, ki franczia katona is volt, itt alussza örök álmát, arany hímzett selyem öltözékben, üveges zár mögött. — A seminárium, püspökség, uj színház, megyeház mind a templommal egy határos téren vannak. Igen szép nagy épület az árvaház 1878. ban készült, 100 gyermek számára, szellős, tágas szobákkal, egészséges helyen, csinos kert közepén, vízvezetékkel ellátva. Jelenleg 60 árva van elhelyezve, kik kosár és kelep fonással, lomb fürészettel, könyvkötészettel foglalkoztak, mig ale ánykák, konyhai, kerti vagy kézi munkákkal is végeztek, a legegyszerűbb öltözékben, de tisztaság és rend mindenhol. Gondnoknójük igen kellemes, müveit felvidéki no, kire szeretettel tekintettek a szegény árvák, mint anyjukra, mert türelemmel és jósággal vezéreli őket. — Igen csinos a torna helyiség, tágas erkélyes teremmel, melyben bálokat is szoktak rendezni, és kertje telve fenyő, platán csoportokkal, kedves virág gruppokkal, hol sétálók hűsselnek. — A kaszinó valóban elegáns berendezésű terem-sorral rendelkezik, hírlapok, billiárd, pipázó és nem pipázó osztályokkal és 20 ft részleti tagdíjjal. -—' Csinos séta vezet még a kálvária felé, melyen szintén római leletek vannak, és a seőllohegy oldalokon nyári lakok láthatók. — Szombathely egyátalján igen fejlődő város, mig most már 16 ezer lakos10 év előtt 7 ezer, sággal bír. A deczentralizatióra igyekezik királyi táblát is megnyerni, mi által majd még jobban emelkedik. Jelenleg szinte saison mort uralkodik, néhány fehér, kék selyem öves öltönyü premontrei a kevés sétáló között, kiknek itt gymnasiumok van. A hotel kert fái alatt, megköszöntük somlyói mellett kedves ismerőnknek, a megyei fő ügyésznek szives kalauzolását, és bucsut vettünk tőle, hogy kora reggól folytassuk utunkat. A reggeli nap fényben már messziről látni a Csiszterczita rend Apátsági templom piros tornyát. Az állomáson pompás fogatokkal vár reánk Szt. Gotthard kormányzója, — szives házi gazdánk, s rövid kellemes kocsizás után megérkezünk. — Az 1763-ban épvilt szép nagyemeletes lak mellett közvetlen a román stylü templom áll, igen magas fő.és mellék oltár képekkel, szép kórussal, a szentek szobr raivál az oldaloltároknál, melyek egyikénél, Szt. Vinoze fekszik üveg sírjában. Az ujjonan renovált orgona tiszta hangja át rezeg az iveken, át az emberi sziveken, s felhat a magasba az egek Urához 1 — Vagy 40 lakosztályt képez az épület, igen széles folyosók, roppant vastag falak, bolthajtásos íves építés. Az ebédlő oldal falain, kemény fa diszek, xigyszintón az ajtók és berakott szép munkák, és a föllép en pompás bibliai freskók teszik igazán, széppé a refektóriumot. Érdekes, még azon 20 történelmi kép is I. Ferencz császár életének főbb eseményeit mutatva. Az Apáti lakosztályban is nagy festvények „midőn Szt. Gotthardot ópitik, — midőn a törökök azt felperzselik" .->- és egyéb történeti jelenet megörökítve, mir után sok veszedelemmel küzdöttek, utóbb még a németek is elsajátiták Szt. Gotthardot, kiktől pör utján kelle vissza szerezni e derék 39