Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-29

jén oda karikázott, s másnap a „Herald" hasábszám hozta tudósításait a „saját kiküldött tudósítótól. Stakes ur gyakran álruhákba öltözve felkereste a külvárosok csapszékeit, lebujait, tolvajtanyáit, a csatornák rejtélyes üregeit, s nem egyszer igen jó szolgálatokat tett a rendőrségnek. A tolvaj nyelvet kitűnően bírta. Biztos lövő, vívó és bexoló volt. Ennyi érdemet a kormány is méltatni akarván, a derék riportert első ízben az ezüst, később az arany bátorsági eremmel, legutóbb pedig a becsületrend közép keresztjével tüntette k:. Egy napon azonban végtelen szomorúság érte William riporteri szivét. Chicago egyik duígazdag embere. Jamés Becc, a többszörös milliomos, megunva a fóldi élettel járó teméntelen sok pénz kezelését és számolását, elhatározta, hogy oldalba rúgja ezt a hitvány sártekét s elköltözik oda, a hol nem kell millióival viS'ődnie, s azon törnie fejét, h?gy mire költse pénzét. Eít az elhatározását egy teij.-delmes levélben megírta, s a „For ever" szerkesztőségébe küldte. Azután mint akinek szénája a legjobb rendben van, belső szobájába zárkózott és — felakasztotta magát. William oda kerekpírozott, de kétségbe esve tudta meg a gyászos hirt, hogy az öngyilkos milliomos búcsúzó levele e perezben már a „For ever" szerkesztőjének kezében van. Egy óra múlva azt is m-gtudta, hogy a nevezett lap hasábokat f g közölni az öngyilkosságról, valamint hogy óriási plakátok is készülnek másnapra, meiyek értésére adják a közönségnek a hasábhk fejezeteinek címét, felemlítve az öngyilkos levi-L-'-t, egyúttal előfizetésre szólítván fel a közönséget. Stakes William, a háromszorosan kitüntetetett világhírű riporter mélyen lesújtva tért lakasára, szobájába zárkózva irt, ii t sokáig. * * Másnap reggel a „For ever" szerkesztője elégülten dörzsölgette kezei

1

", midőn látta, mily kelendőségnek örvend lapja. — Megbuktatjuk a „Hera.dot" — monda mosolyogva a munkatársaknak. — Meglehet! — felelt a segédszerkesztő. - - O'vasta a mai „Heraldot" ? — Nem ! — Olvassa csak el szerkesztő ur! Nagy újság van abban. A szerkesztő kissé i/gatottan vette kezébe a „Herald

11 az napi számát, s olvasta a következőket: — Ö Hgy ilko ss á g!! Megrendítő öngyilkosság Chicagóban. Fájdalmas szívvel, könnyekkel szemeinkben, s kétségbeesve adjuk olvasóink tudtára, hogy volt derék riporterünk, William Stakes, az arany és ezüst bátorsági érmek tulajdonosa, a becsületrend középkeresztes lovagja stb. stb. ma éjjel 11 óra 33 pereskor B. Street iSS sz a. lakásán felakasztotta magát. Ezután hatalmas kolumnákban elvolt mondva töviről hegyére az egész dolog, s a fejezetek élén a következő megrendítő czimek álltak: Az öngyilkos életrajza. Mit vacsorált az öngyilkos ama végzetes estén i Az öngyilkos hazatérése lakására. Az öngyilkos levele. Miért akasztotta fel magát rendnek tulajdonát. - Az ebédlőből ha kilép az ember, va'óban szép a park, széles vadgesztenye sétánya, a gyertyánfa sorok, lúgos, paulovna, bokrok, csak a kert maga 3(J catstralis hold, nagy gyümölcsöse, vagy 82 faj ranett alma, chinai szilva, (mely dinnye giri-.'.des alakú), s a park végén a Rába és Lappincs ötszefolyásánál, kis fürdőháznál kellemes fürdőzés kínálkozik, sőt a természet gondoskodik kétféle } hogy a szőllők az erdők folett, a hegyen vohőmérsékről is, miután a Lappincs hidegebb, I milnak el. A tenger színétől 180 lábmagnsim mert folyton fák köz itt jő és az összefolyásnál \ van Seklüssl (Schlösschenből veszi eredetét) a meg is látni egy darabon a két szinü vizet, I szöllöliegynek is ez novo, mely kellemes jó míg nem végleg egyesülve futja útját. Igen | bort terem. Nagyon szép kilátás' nyílik körül egészséges üde lovejőjV van' Szí. Gotthardiiak, ' a szabadban, egész Szombathely, s Gleichen William Stakes i Az öngyilkos utolsó órái. A végzetes perez. ' William niolsó lehelete SÚK stb. A lap igy végzé a tudósítást: Megtört szívvel állunk a hü barát, a derék munkás, a kiváló liportér gyászos ravatalánál. Ajkunkon eláll a szó, csak könnyeink beszélnek, csak azok mondják el az egész világnak, hogy mit vesztettünk mi, s mit vesztett Amerika William Stakes halálával. Felejthetetlen mnnkatársunk temetése holnap délután 4 órakor lesz lakásáról s reméljük laputik olvasói közül számosan fognak megjelenni, hogy lerójják szeretetük utolsó jelét drága halottunk sírjánál." * * A temetés reggelén óriási betűkkel állt a „Herald" élén egy újdonság: Örömhii!! S'ives olvasóinknak örömrepeső- szívvel adjuk tudtára, hogy a temetésből nem lesz semmi, mert igaz ugyan, hogy William Stakes ur felakasztotta mugní, de s: erencsére a kötél elszakadt, s megsiratott riporterünk a legjobb egészségnek örvend, s boldogan fogadja az egész varos lakosságának szerencse kivánatait. Azt azonban csak nagy későn tudta meg a közönség, hogy a ravasz riporternek eszeégauati sem volt felakasztani magát, hanem ezvel a rém hirrei csak azt akarta elérni, hogy a „For evert" minden aron lefőzze e mi sikerult is, mert a nevezett lap néhány hét múlva megszűnt. A new-yorki korzón nyu^od^-n sct::l a közönség, kiknek soraiban hölgyek, férfiak, gyermekek és aggok tolongnak fel j, alá. Különösen feltűnő viseletet tanu-ir egy gyönyörű aivuijbaju, karóit miss. Arczán a nyugtalanság, aggodalom és a bosszú árnyai láthatók. Szemei révedezve járnak körül a sétálók aiczain. Jobb kezében, — melyet zsebébe dugott — egy üveget szorongat. Talán vitriol? A szép lány arcza egyszerre felvidu', s a másik pillanatban bosszút lihegve fut egy fehér mellényes, világos ruhás fiatal ember felé, zsebéből előránt egy üveget, melynek sötét tartalmát az ifjúnak arczára és ruhájára önti. — Lakolj m-g, hitviny cstbitó — kiáltja a leány. Segítség ! Fogjak meg ! Leontott vitriollal! — ordit torkaszakadtából az ifjú, s a fájdalomtól a földre rogy. A járó kelők összeszaladnak, a lány a közzavarban eltűnik, a fiatal ember pedig rémitöen jajgat és ordít fajdalmában. Erre a tömegből egy magas, erőteljes ur odr lép a foldon fekvőhöz, megvizsgálja, talpra állítja öt, s igy kiált: Uraim! Az a folyadék, a mivel ezt az ifjút leöntötték nem vi'riol, hanem jóféle — alizarin tinta; ez ellen pedig van egy jó szerem. A magas ur zsebébe uyul, s kivesz onnét egy plajbász alakú-rudacskát, a végét megnyálazza, a tintafoltos helyeket megdörzsöli és néhány pillanat múlva még az irigység sem látta a legkisebb foltot sem az ifju hófehér mellényén, ruháján vagy arcz.an. A magas ur ekkor a közön ség felé fordul, s hangosan kiáltja: — Uraim, ez a kitűnő tintafolt-tisztító szer egyedül csakis a To.n Timps és társa czégtlél, Brsadway Street 399. sz. a kapható. Természetes dolog, hogy a szép hölgy, a fehér mellényes ifju és a magas úr

; a gyárosok emberei voltak, s hogy az élmondott eseményt a város majdnem minden utczájín eljátgzák. * Egy fi'adelfiai atyafit a törvényszék rablógyilkosság miatt halálra ítélt- A delikvenshez a kivégzés reggelén egy elegáns külsejű uri ember jött. A börtönőr — miután a látogató a törvényszéki elnök aláírásával ellátott engedélyt mutatott fel, —• minden habozás nélkül bocsátotta be az elitélthez. Az elitélt és vendége rövid ideig halkan beszéltek, mignem a kivégzendő hangosan monda : — Megteszem, ha családomnak ezer dollárt fi/.et. — Becsületszavamat adom rá! A látogató erre távozott, s a gyilkos néhány perez múlva a bito alatt állt. — Elnök úr — szolt a delikvens — élni akarok utolsó jogommal, s nehany szót óluj'ok intézni a jelenlevőkhöz. — Legyen meg! — monda az elnök. Az elitéit, kinek a hóhér már nyakára illeszté .1 lotelet, a néphez fordu't, s messze csengő hangon kialtá: — Kedves- atyámfiai ! Tudtára adom mindnyájatoknak, hogy az egész világon a legfinomabb — csokoládé Brack Fill'pes fia gyárában, Regent Street 667. sz. a. kapható! A másik perezben az atyafi már lógott. Ilyen esetek történnek a reklámok hazájában. Sí. s. Vcsselényi Kolosvárít Apr. 27-én 1834*). Visszajöttek, visszahozatlak azon katonák, kik béke idejében hadat indítottak; azon gyilkolásra vetemedett zsoldotok betörtek, berohantak! — Igenis a közvéleményen keresztül rontottak ide, keresztül azon közvéleményen, — melynek emberi jogok rakta f.ilain csak elvetemedés és önkény vezette durva lábak mernek tapodni, — a kózohajtást s érzéseinket gázolva törtek ide ezen város falai közé, melyet ök egy pár hetekkel ezelőtt rémülés, keserv és elkeseredés helyévé tettek, ide — hol most is vérzenek még öldöklő kezeik ejtette sebeik békés polgártársainknak, hol még az általok kiöntött ver párolog s nem csak azon katonák hozattak vissza, kik itten dühöngöttek, — nem — még feles sereg is csöditletett ide. Láttam azon békés szelíd várost mint oslrom.vette helyet katonákkai ellepve, láttam kapuit, piacait hadi módon őriztetve. Tábor! - ellenséges tábor van közöttünk — béke közepette, ellenünk csendes polgárok ellen, láttam ma ugyan azon bajonetteket büszkén villogni, melyek csak most valanak hazafiak mellének szegezve, — melyek csak most vajának polgári ártatlan vérbe mártva. Hah! nem volt-e a hallatlan polgári bün s nemzeti megsértés elég ? nem volt-e elég gyalázatos rongáltatásunk ? hát a kinhoz még gúnyt is kapcsolnak? Erőszakra, kegyetlenségre, gyakran vetemedik az ember, és zsibongó indulati szülte gyarlóság bírhatja arra, de a 'kegyetlenséget gunynyal *|A nasiy nevű szónoknak ezen törlénelii nevezetességű bes/édét. melyet a katonaság odaszállilása minit tarlóit, lapunk et;\ik igL-u tiszteli barátjának |egyzelei ulan kiíziiljiik S /. o"r k. tetézni, gyalázni a rongáltat, az nem emberi, hanem ördögi vadság! Miért árasztották ide ezen katonaságot, minek ezen hadi állás, megsértett emberi s polgári jussaink dacára? hogy jármolják, "tiporják, s megtörjék érzéseinket? és ezen céltalanul felállított örök, ezen hadi álak, a polgári engedelmesség próbájára Gessner kalapjaként szakad emberektől gyalázatosan süveglendö függesztetett ki?! — mint gyalázatosan megvert gyermekkel a sújtó veszszőt csókoltatni ? Szabad s férfias nemzetet bab nem rettent, süvegli és tiszteli a Törvényt, de egyebet nem, s ha önkény s erőszak sújtja," tudja azt tűrni ékes fájdalommal, de nem félelemmel érzéseit elfojtani s elrémülni. Mig fiainak szabad vér foly ereiben —'• soha sem fogja csókolni a* rongáló vesszőt, és erre mernék a békén türöt kényszeríteni? akkor a vad kény.-zeritöt ha magával is, de a 77-ik legméljebb pokol fenekére sodorja. Az elkövetett istentelenség eddig a katonaságé volt, lehetett azt egy zabolátlan zsoldosok kicsapongásának nevezni, de már most magáévá tette azt az uralkodás, reányomta béllyegét a mi -rongáltatásunkra, reá a gyilkolásra! Ez által azon sérelem még keservesebbé leit, s a legfelsőbb fokra hágott. Tehát az uralkodó, — a védni tartozó, helybenj hagyja a békés polgárok megtámadását, egybegyilkolását, helyben hagyja az ország kebelében a hazafiak ellen indított háborút, a közállomány elleni lázzadást ? a semmit nem véltö s véteni sem akaró hazafiak egybelövöldöztetését, öszveszurását saját tettévé akarja tenni? — rendszabást tészen, hogy azok újra s foganatosabbm történjenek. Ez azon hallatlan dolog, mi szerént oly rémítő tetteket az uralkodás magáévá látszik tenni, illy képtelenség miszerént minden cél ellen hadi mozgásokat, ellenséges készületeket tetet hűséges alattvalói ellen. Illy botránkoztató fonákság miként s mi végre tetetett? — gyalázatos rigalmazó feladás azt hitette el az uralkodással, hogy itt revolutio ütött ki, a torvényt mélyen tisztelő szegény férfiak között, szegény parányi Erdélyörsxagban revolutio? Szinte úgy bünö^ mint nevetséges, mint ordogi gonoszság, mint lágyvelö szülte gondolat, - helyzetünk, s Fejedelmüukhez hü kebelünk bizonyosan meg fog őrizni bennünket a revolutio undokságátul még annak meggondolásától is. Nincs itt soha, nem is lesz Erdély hazafiái által indított lázadás; —r de van, igenis van'most hazánkban lázadás; de a nemzeten kivül a Revolutio. A katonaság tűzte ki a Revolutio zászlóját, a katonaság háborította a kozesendet, a. katonaság lett nemzet és felségsértővé s mégis ezeket látszik az Uralkodás pártolni. . " ': Az alacsony feladás és éktelen rágalmazástul elcsábítva, szivünket még inkább kényszeríti az Uralkodás, vérző sebeipke.t még érzőbb fájdalommal marcangolja s igy elidegenedés s elkeseredés magvait hintvén mit nyer mostani lépésével? Nevettségessé tételt — szomorú és veszélyes ha az uralkodás nevettségessé' lessz. És nem kacagás-e látni a katonásdi játékot, s illy szinészeti fegyverkomédiát ? — s ezen fegyveres hadi készületet ott, hol sem had, sem ellenség nincsen? Katonákkal van a város belseje betömve, a kapukat sürü örók alj ik, nincs ki rohanjon be, és nincs ki rohanjon ki, erős katona csoportok járjak a varost éjjel, melyet csak a macskák idet„Schlössl" vastag falakkal, még most is egész jó állapotban, de régóta lakatlan. Bár kinek voit eszméje ide építeni, szerethette a természetet. Egy oldalon fenyő erdő koszorúzza, másrészről a szőllők lakóikkal, kik itt is már mint Stoierban, egész dominiumokkal vannak körülvéve és a sok gyümölcsöt el szállítják. És elég csodálatos a természetben eme véletlen, maga a városka végig csinos épületekkel, még a kiúső részeknek sincs falusias kinózése. — Van 3 takarékpénatár, 2 kávéház, óvodája, 8 — 900 lakója, de e vidék népe valószínűleg igeu pörlekedő lehet, miután a legszebb házak ügyvédeké, még pedig elég számban ? Érdekes és Fzép kirándulás a „Schlössel," kocsikon vagy 40 perczig visz igen jó ut, jegenye és nyirt'a alléekon, a meredekebb részénél leszállunk, hogy élvezzük az erdőt és a kocsik más utou köuyOTebben haladhassanak. —Itt ott az erdős hegyi uton vízmosás, majd páfránytelepek, szelid gesztenye fák csopartja, vörös f'onyök, vadgalambok búgnak, ismét varjuk kárognak nagy mennyiségbsn. —vízcseppek csillognak az ágakon, miután, csendes nyári eső áztatta a vidéket és most alig bírjuk beszívni az üde levegőt. Végre a fennsíkon vagyunk, hol emeletes kőház, melyben hajdan szintén szerzetesek laktak, itt azonban nem külön czellákra voltak osztva, hanem közös termeket foglalták el, azért e nagy szobák. Pár lépcső vezet a földszintről lejebb, hol régi kápolna, melybe bár mikor beléphetnek a hegyi lakók, kik misére ide járnak. Vörös márvány lapok alatt 1750- 60. években elhalt rend tagok vaunak temetve. — Igen erős épület a. berg s Nétnetujvárra, más oldalon messze á völgy mélyébe látni, és e hely történelmi nevezetességgel bir, mert innen nézte Montecuccolli gróf Ki64-ben a hiros győzelmes ütközetet, amit a törökök felett vívott. Most is a nép azt hiszi, hogy sok kincs van itt elásva, mit Montecuccolli rejtett el, mert uj.-y- k'ong a föld a kis lúgos alatt, mely a hegy élén áll; honnau legjobb áttekintés nyílik. Egyik Trautmannsdorf gróf is itt esett cl, kinek nevét feljegyző a történelem és csinos emlék jelöli a völgyben e szomorú helyet, u többi elesett számára is. — A mult évben Milán király is meglátogatta Szt. Gotthardot, — midőn a kormányzónak jelenték, alig volt ideje az elfogadásra készülni, máris fényes kiséret vágtatott, pompás fehér méneken, két amazonnal a társaságban: — kik mind Gleichenbergből jöttek'át. A mult képei változatosan vonulnak el szemeim előtt, a harczi zaj helyett békés csend uralkodik körülöttem, lenn a völgyben serényen foly az aratás, nem patakzik ellenség vére, egy karvaly kering a magasban, még egyszer körül nézek a szép vidéken, aztán hódoljunk a jelennek, — hisz újra élet támadt, újra zaj, de vidám zaj ez, mert az elhagyatott lak asztalán arany szinü somlyaí, csibitó badacsonyi és egyéb, kedveltségét a, halandóknaks a krónika helyett, az én gyenge tollam örö, kitse meg e szép napot! — Újra az állomáson vagyunk, nem tudjuk eléggé köszönni kedvos kalauzunk és házigazdánk a ormányzó úr szívességét és azon Ígérettel válunk. — hogy még visazatérünh, ha más alkalommal is. Igen csinos a vidék, szép földek, dús kepék állanak, de nem ügy mint nálunk egymásra, hanem mind felfelé csúcsba rakva és mintegy szalma köpenynyel beterítve a sok esőzés ellen, mi a hegyes vidéken gyakoriabb. Még a burgonya s egyéb terményeknek is oly domború sorokban van a föld megraivelve. — Gyanafalva, az utolsó magyar állomás, itt már fekete-sárga posta szekrények, jelző tábla. '— Fuldbachnál számtalan kényelmes fogat áll az érkezők rendelkezésére, közel a csinos városka, nagy térrel, melyről több oldal ntcza hyilík, szebbnél szebb 'házakkal, szállodákkal, ide is sokan jönnek üdülésre. A 15-ik században nagy vallási villongások színhelye' volt, és a 16-ik században hires boszorkány pi>r folyt, mely babonás hitnek négy nő esett áldozatul. — Az ut pompás völgyön visz keresztül, nagy komló termelések, szép hegy hasadékok, csinos építkezések. Meglep midőn Gleichenberg várát megpillantjuk, mely 452 méter magas sziklahegyről dominálja a vidéket, a Trautmannsdorf 'grófok lakjak, egyik oldalról ódonabb, másik része renováltabb és utunkban érdekes pontot képez minden| fordulatnál. S ba visszapillantunk, távolabb Riegesburg, Steier legérdekesebb várát látjuk meredek szikla falon trónolni. Mennél közelebb értünk Gíeiclienbergkez, nem tagadom olyan szorongatott érzés Ivett erőt rajtam, féltem a súlyos betegeket látni, kik pusztító, talán gyógyitbatlan vész lelöl utolsó menhelyet keresnek. Azonban a szépiakok lassankint előtünedeztek és maga a' fürdő ia oly annyira; megjtetsiett, miueriQt kellemesebb hangulatba jutottam. A nyírott fenyő függő sövények, az üveges terassok, a zenészeti kedves pavillon és virágcsoportokkal, avagy száz szebbnél szebb villa, nyitott vagy üveges verendákkal, legtöbb külön kerttel övezve, sétányok, nagy park, hires gyógyforrások, pompás fürdők, bazárok hosszú sora, a legszebb luxus tárgyakkal, szép kereskedések, nagyon kedves kis színház, nagy Restauratiok, ezukrászdák, együtt egy gyönyörű világfürdő. Minden szombaton van mulatság, melyekben némelykor anyn3'ian vesznek részt, miszerint ki sem gondolná

) hogy súlyos betegek is vannak e helyen. A nagy „Kursalonban" a hírlapok minden nyelvben! találhatók, érdekesek az ásvány ós fa gyűjtemények, különféle kövület, üveg szekrényekbe rendezve. A zongora terem is elegáns berendezéssel bir, és igen szép innen a kilátás a nagy bucsu járó helyre. Igen szép „Vahlhaus" Thum Taxis ó német stylben épült villája, fenyők sürü csoportjába ékelve, ós Albrecht főhercegét pedig beteg katonák lakhatják. 1883-ban a király is időzött Gleichenbergben, mit emlék táblával örökítettek meg. Milán király arczképe és több helyen látható Wíckenburg gróf fehér márvány szobi-a a tágas zöld pázsiton, háttérben fenyőkkel és lombkuliszszakkal, csinos színpadi képlet a szabadban. Mindenhol csin, gond és figyelem, az üléseknél kis zsámolykák vannak elhelyezve, hogy a gyenkélkedők meg ne hűljenek. Szorgalmasan öntözik az utakat, tisztítják az aszfalt járdákat. Minden nagyobb villának külön orvosa, vagy J500 vendég van egyszerre, átlag évente 4—500, a világ minden részéről, azonban igen sok magyarral találkozunk. A források körül vannak reggel s este legtöbben, néhol hallunk köhögést, vagy toló széken látunk egyéneket, de a súlyosabb betegeket a nagy közönség ritkábban litja, (Folyt, köv.) 1 len nyávogása háboritt. A 7 swáb lándsá val rohanván, volt legalább egy nyul elöttök. Idvezült Donquisotte merész csatájában előtte volt az óriásnak vélt szélmalom hatalmas szárnyaival, — de ezen' itt lévő hősöknek még nyul sincs elöttök, szélmalomra sem akadnak diadalmas jövetelökben, tehát mind igazi szélforgó hősök, csak szélnek szegezhetik szél ellen használhatják hatalmas fegyvereiket! — Belső meggyőződésem, hogy ha a Fejedelem s dolog állásáról igazán let,t volna- értesítve sem ily minket égető fájdalommal kisértő s meggyalázó, sem az uralkodást illy nevettségessé tevő lépéseket nem tett volna, siessünk tehát voltaképpen értesíteni: szóljunk szivéhez: minő. séieiem történt rajtunk, megengedve gázoltattak polgári s emberi jussaink, milly vétkesen dulatott fel társas életünk bátorsága! mondjuk, minő váratlan' és keserves, hogy remélt oltalom s törvényes elégtét helyett, most a legnyugodtabb béke .idejében, — most; midőn a lázzadást okozó .katonaság eltávozása után alig ioo katona jelenlétében hetekig a legnagyobb rend s nyugalom uralkodott, egyszerre mint ellenséges földre'" számos katonaságot árasztanak reánk, — a .várost mintha ostrommal veitek volna bé megszalják, s ostrom alatti állásba s.tábori helyzetbe teszik. Jaj azon országnak," hol a katonaságnak kell a jor endet fentarfani -• a jó rend s társas élet nyugalma s bátorsága a hizafiaknak a törvény s fejedelem iránti buzgóságuk, az uralkodás "iránti vonzodalmuk által biztositatik, s az uralkodás azt egyedül . a torvény megtartása által tarthatja fenn. Nem kell, nem lehet azt bajonettekre tűzni, onnan változó szerencse s körülményként fuvó szél ragadja el. Levelezés. Devecser, 1889. szept. 26. A bérmálás Devecserben igen szép és lélekemelő pompával ment végbe f. hó 22-én. Az ünnepi programm a következő volt: Beggeli '/„8 órakor érkezatt meg báró Hornig Károly megyés püspök ur ö méltósága a devecseri járás határán — Sümeg felöl a medgyesi erdőnél, hol öt a járási főszolgabíró meleg szavakban üdvözölte és több uri fogat és tizenkét egyenruhás nemzeti lobogós lovas banderista által Devecser város széléig kisérte. Itt a város elöljárósága fogadta a megyés püspököt, a szónok Auerhammer Perencz városi jegyző volt, ki igen szép szavakban üdvözölte a megyés püspököt. — Innen a menet Devecser várósába haladt, hol a nagj'utcza végén, illetve bejáratánál a fenyő galyacskákkal bevont remek stylü és impozáns nagyságú diadalí iv előtt a város képviselő testülete várta a kedves . vendéget a város uri és hölgy közönsége, valamint a néppel egyetemben. — A kérjviselő testület élén Szalay Ottó.kir. postameáter városi képviselő polgártársunk üdvözölte a püspököt — mondván: •Méltóságos püspök-ur 1 Az őszinte--tisztelet és ragaszkodás által, indíttatva jelent meg itt előtted e város képviselő testülete és kö zönsége, hogy szeretettől áradö kebellel, örömtől .sugárzó arczczal kiáltsa eléd — hosanna | hosanna, ki az ur nevében jö.tt. — Mert te kire" az égi kegy harmata szállt alá, valóban annak nevében" jöttél, akinek hatalmát á menydörgö robajjal viharozó nagy óceán és a fűszálon ragyogó harmatcsepp, — a magas czé'drus és a' piczi füszálacska egyaránt hirdetik. — És te ettől drága ajándékot is hoztál magaddal, a bérmálás méltóságte'jes szentségét, mely után buzgó hiveid, mint szomjas szarvas a forrás után epedve vágynak. Tehát mint fő és jópásztor nyájad között, de ugy is mint hazánk ós vármegyénk kimagasló alakja légy általunk üdvözölve és meggyőződve arról, hogy rang és vallás külömbözet nélkül, e város lakóinak szive éretted együtt dobban — lelke egyet óhajt, hogy a haza és egyház javára élj'sokáig boldogan."— Isten hozott! — A viharos éljenzések lecsillapultával a megyés püspök ur magas miveltségü meleg szavakban köszönte meg a képviselő testületnek — a közönségnek és a szónoknak az általa felejthetetlen emlékűnek vallott eme szívélyes fogadtatását és megigérte, hogy mint monda »a városért ós annak minden nemű és rangú lakosáért miut az urnák szegény és szerény szolgája imádkozni fogok, hogy bőséges malasztainak ajándékival boldogítsa 'mindnyájukat" mire a nép viharos éljenzésben tört ki — a mozsarak eldördültek — a harangok meg szólaltak és a menet megindult az Esterházy Ferencz Gróf háza felé, hova a kedves vendég szállt. — Kevés vártatra a vidéki Clerus díszes kara által kisérve a templomba vonult. A templom bejáratánál is egy elegáns szépségű fenyő galyacskákból készített Styl szerű diadal iv volt fel állítva. — A megyés püspök kis misét mondott,, az egyházi éneket pedig Tima Lajos devecseri főtanitó végezte igen jó hatással, a mise végeztével & püBpök igen szivreható predikatiót tartott, %ri

'• megjegyezzük,- hogy » ^epT szépségű dU? dal ryekefe & varos költségén és kívánságára Szalay Ottó kir.- postamester polgártársunk tervezte és készítette el, melylyel a város a szeretetreméltó megyés püspök és az egész vidék-közönsége előtt szép elismerést aratott, mert Devecser városa ezzel jelét adta annak, hogy tudja mi, illik egy oly városhoz, amely a harmadikhelyet foglalja el a' hirés Veszprém vármegyében, de ugyan ezen meggyőződést vitte magával.a vidék népe és intelligentiája is, — A nagy diadal iv középső fő ivének tetejére — mert három íves volt — egy 4 14b magasságú páizsba, a püspök olajjal festett oziraere volt függesztve, melyet városunk jeles ifju festő művésze Eák Endre káplány ur készített. A megyés püspök közel 1500 léleknek oszottta ki a bérmálás szentségét, mellyel csak azért tudott déltájra végezni, mivel igen. szép napos idő volt és ÍV Szabadban a templom Mellett .is taleng4s» nélkül fungálhatott és mert &r*dhfttatlaj» szorgalmánál fogva ez egészet csak egysseri rxmct mégfiheaéssel \»§eíte. —