Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-15

XVI. évfolyam. 37. szám. Pápa, 1889. szeptember 15. Megjelenik iu i n d e n y a s á r n a p Közérdekű sürgős közlésekre koi'imkint r e ii d k í \ ii 1 i s ?, á ni o k is adatnak ki.. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak él.

;-— Kéziratok nem adatnak vissza. " A lapnak szánt közlemények a lap' azerk. hivatalába ' ^ (Ó-kollégium épület) küldendők. 7'\ ;7) Ä Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő.Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetése"k a lap kiadó hivatalába (Göldber/s Gyula >v papirkereskedése, főtér) küldendők. >nv, : — ofx V ápa város hatóságának és lö bb- pápai, s.pápa-vidéki egy esőiéinek megválasztott közlönye. A mezőgazdaság és a gazdasági egyletek. Tudvalevőleg a földmivelési minister "egy törvényjavaslatot készített a mezőgazdaságról, mely körülmény már előre a legélénkebben foglalkoztatja gazdaközönségünket. Nézetek, eszmék merülnek fel, melyek sokszor az előzetes, sőt illetéktelen bírálattá válnak, de sokszor akad olyan eszme is, mely megérdemli a komoly figyelembe vételt. Az egyik ily eszme abból származik, hogy fél a törvény közvetlen végrehajtásával megbízandó szőlgabiróság és körjegyzőségek tűlterheltetésétöl, sőt attól is, bogy, ezektől nem lehet majd kvalifikációt kívánni, a panacea pedig az volna, hogy a törvény leghivatottabb' végrehajtói a gazdasági egyesületek lennének, de — megreformálva. Az eszme maga figyelemre méltó, és_ még figyelemre "méltóbbá teszi a reform tervezet. A gazdasági egyesületek- érdemeit, hatását akár elméletileg, 'akár gyakorlatilag, akár egyes concrét esetekre vonatkoztatva sem tagadni, sem-kisebbíteni nem lehet, de azért j elenlegi- szervezetük még sem- olyan, hogy ezzel a szervezettel egy ' az országra" mólyen kiható törvény végrehajtását e szervezet átalakítása nélkül rájuk lehetne bízni, jobban mondva a nyakukba, sózni.. Először nincsen elég,. - anyagi - erejük, 1 másodszor a- -légtöhb 'egyesületnekmég a fenáliása is csak -bTzMyö's',

11 rövidebb hosszab'b'időre van biztp-. sitva. A tagsági kötelezettség .csak. meghatározott tartamra szól, meg^ határozott tartamra van az. igazgatóság -választva, nincsen olyau hivatali személyzete, mely idejét ki-' zárólag ez ügynek szentelné," mert megélhetésének eszközéit vagy" ambícióját a gazdasági egyesület működésén belül- alig találhatja meg.. Azonfelül a gazdaközönség sem vesz részt a gazdasági egyesületek. működésében oly mérvben, mint kellene, és itt bátran hivatkozhatunk megyei egyesületünkre, melyet ugy

: pártol a megyei" gazdák tömege, mint 'sehol más 'egyesületet, és mégis a megyei kis gazdáknak nagy része nem tagja az egyesületnek. Máshol .az .arány még rosszabb; van meg3^e

r melynek.gazdasági- ogy.lete nem egyesíti a kisgazdák -öt százalékát sem. Hasonlítsuk össze mezőgazdaságunk állapotát az ipar és kereskedelem rendezettségével. A kereskedő és iparos Magyarország lakosságának 6—7°>

0-át teszi és már majdnem három évtizeddel ezelőtt gondoskodva lett arról, hogy a törvény kényszerítse őket az egyesülésre és megvédjék érdekeiket minden külbefotyás ellen. Törvényileg lettek szabályozva a kereskedelmi és iparkamarák, melyeknek kiadásaihoz tagjaik az adóforintnak bizonyos százalékával járulnak hozzá. Es mi lett a törvény emez intézkedésének következménye? Az, hogy az ipar és kereskedelem haladt, fejlődött. Magyarországon ; a kereskedelmi osztály minden iránybán érvényt tud szerezni érdekeinek; kamaráinak egj'öntetü szervezetében és együttműködésében alapos tudomást szerez magának a hazai termelés és értékesítési viszonyairól, nem kerüli el figyelmét a külföldnek egy ' hasonirán yu mozgalma sem, egyszóval mindig teljesen tájékozva van a helyzetről, tisztán lát,,-, helyesen dolgozhatik. — Mennyire-hátra-van ezzel szemben a ••gazdaközönség!. Az a • gazdaközönség, mely Magyarországnak á kenyeret adja, melynek terménye Magyarország egyedüli .pozitív bevételét képezi ós mely egyedül volna hivatva arra, hogy alkalmazkodva a világ, termelési és kereskedési- viszonyaihoz , ezekhez mérten munkálkodjék és iparkodjék 'kiegyenlíteni azokat a differenciákat,- melyek a pusztán mezőgazdasági termelésre utalt Magyarország és az ipari és tengertuli gyarmatokkal rendelkező más európai államok közt, az értékesítés terén • napról-napra felmerülnek, és éreztetik káros hatásukat an\

T

agilag és erkölcsileg, a 'társadalom minden' rétegével. Ezen kivül legfőbb baja a magyar mezőgazdaságnak az, hogy üzemének egyik ágában sincs tökéletesen tájékozva. Ez irányban is szükség volna arra, hogy a gazdaközönség mint olyan, rendelkezzék egy szervezettel, mely érdekeit fölfelé és lefelé, a kül- és a belföldön folytunosan képviselné, mely szervezet mintegy őrszeme legyen a világprodukciónak, hogy e szerint alakithassa folytonosan a mienket is. Ha ez a szervezet megvolna, akkor elesik a jelen törvényjavaslat ama hiánya is, hogy nem lesz a ki végrehajtsa. A gazdasági egyesületek, ha szervezik erre, a mezőgazdasági törvény minden olyan szakaszára nézve, mely nem kizárólag jogi természetű, képezhetnék az első forumot. Ezek a gazdasági egyesületek hivatott közegek volnának a mezei dülőutak rendezésére, a faiskolák szervezésére és üzemek megállapítására, a kártékony rovarok irtására, a külső birtok szabad használatának korlátozására, egyátalában minden olyan téren, a hol mezőgazdasági szakképzettség kívántatik meg. Szervezésük az igaz; egy kissé nehéz lesz, de ha komolyan akarják, jóakarattal ez is sikerülni fog. Mikor a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat először lett országszerte tárgyalva, igen sok helyen felmerült a mezőgazdasági kamarák kérdése. Minek ez nekünk ? Minek megint egy idegen dolog ? A melyet más nemzetek viszonyai, vérmérséklete* szerveztek és léptettek életbe. Megvannak nekünk a mi speciális viszonyainkhoz mérten és szellemben fejlődött gazdasági egyesületeink, a közönség hozzájuk szokott, ezeket kellene szervezni, a már meglevőket tökéletesíteni és összhangzásba hozni őket egymással. De miként történjék a gazdasági egyesületeknek ily szervezése? Szerveztessók talán az országban 20—25 a már meglevőknek egyesitésitése által (mert hiszen ma már van százon felül egyesület), meglevő vagyona képezze az újjáalakítottaknak is alapvagyonát. Legyen mindegyiknek működési tere egyformán szabályozva és a vidéki gazdasági egyesületek működése találja góczpontját az országos magyar gazdasági egyesületben, mely Budapesten székéi.. Ezeknek az egyesületeknek kiadásai fedeztessenek részben az állam által, részben pedig a gazdaközönség által. Hisz a gazdaközönség egy része már úgyis belátta az egyesületek szükségességét; áldoztak dijakban az egyesületi eszmének, megtennék ezt a jövőre is szívesen, de kényszeríteni kellene a gazdaközönsóg indolens részét is arra, hogy az egyesületek kiadásaihoz szintén hozzájáruljon. Csak eleinte okozna ez némely helyen ellenségeskedést, azujjonnan szervezett gazdasági egyesületek rövid idő.alatt bebizonyítanák, hogy az adó forintnak czéljukra . levont l/

2 vagy talán egész százaléka működésük által busásan visszafizettetik, a gazdasági egyesületek vagyoni kérdése pedig ezáltal még van oldva. Minden egyesületnek volna tisztességesen fizetett, nyugdijképes hivatalnoki kara, volnának vándortanitói, volna állatorvosa, volna legalább egy mintagtzdasága, a hol nem haszontalan és czélnélküli kísérletek képeznék a vezető ambiczióját, hanem a vidék viszonyainak megfelelő leghelyesebb gazdálkodás; felügyelne a kerületébe tartozó mezőgazdasági szakoktatásra és elsőfokú hatósága volna a mező gazdasági és l állategészségügyi törvény ama paragrafusainak, melyek a. szolgabíró hatáskörébe nem tartozhatnak sőtj kvalifikáczióját felül is múlják. Nem hisszük, hogy a már fenálló gazdasági egyesületek maguk az ily reformot szívesen ne fogadnák. Nagyon hatalmas, erős tényezőivó válnának ezáltal a nemzetgazdasági életnek ós módjukban lenne megóvni a lassú, de mindig terjedő pusztulástól a magyar gazdaközönséget, a nemzet zömét, a nemzet' egyedüli független elemét. Es nem kellene hozzá egyéb semmi, mint erős akarat. — Veszprém vármegye alispánja a megyei virilistákhoz a következő felhívást intézte. Az i886. évi XXI. t. cz. 26-ik szakasza értelmében a legtöbb egyenes államadót fizető megyebizottsági tagok névjegyzékének, illetőleg a sorrendnek megállapításánál, az állami, felekezeti, törvényhatósági, községi és magántanintézetek tanárai, a tudományos akadémia tagjai, az akadémiai művészek, a folyóirat és lapszerkesztők, a lelkészek, az ipar és kereskedelmi kamarák bel és kültagjai, úgyszintén a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott tudorok, tanárok, ügyvédek, birák, orvosok, mérnökök, építészek, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek, gazdászok, gazdatisztek és állatorvosoknak összes egyenes államadója kétszeresen számíttatik, a férj vagy atya államadójába pedig a nö, valamint a kiskorú gyermekek állami adója is beszámítandó, ha a nőnek vagy a kiskorú gyermekeknek vagyonát kezeli. A fentebb idézett t. cz, 27-ik szakasza szerint azonban, a kik ezen kedvezményt igénybe venni kívánják, az igazoló választmány előtt szóval vagy írásban minden évben jelentkezni és jogosultságukat igazolni kötelesek, — a ki nem jelentkezett vagy jogosultságát igazolni nem tudja, az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől azon egy alkalomra elesik. Azon alkalomból, hogy vármegyénk igazoló választmánya folyó hó 25-én délután 3 órakor tartandó nyilvános üresében fogja a legtöbb egyenes államadót fizető megyebizottsági, tagoknak 1890. évre érvénynyel bírandó névjegyzékét megállapítani és a közszemlére kitett adókimutatások ellen beadandó felszólamlások felett fog határozni, — felhívom a t. cim figyelmét az 1886. évi XXI. t. cz.-nek imént idézett szakaszaira. Midőn megjegyzem végül, bogy a mennyiben a t. cim ezen jogosultságát az igazoló választmány előtt már más alkalommal beigazolta, és ezen jogosultsággal továbbra is élni akar, ez alkalommal eleTÄRCZ A. MEGVALÓSULT IDEÁLOK. Olvastam én könyvet egykor: Ihlet s láng volt mindenegy sor. És most akármit olvassak, Nékem hideg, holt betűk csak. Mért is kelle sorsom utján Szembejőnöd, imádott lányi Jár még erre nem egy tündér — De té, drága, messze tűntél . . . Nincs több könyv ily szellemfényes, Nincs tobb női sziv oly édes. S nem én írtam ezt á dolgot! S az a kis lány mással boldogi . 1 LESELKEDÖK. LéselkedSk zord láncza vesz körül. Figyelme mindenegy szavunkra rácsap S a sebzett őzikének úgy örül.. . . Az úri csőcselék! fogalma sincs, Hogy van nemes vad, mit le nem puskázhat, Hogy egy tekintet is mily drága kincs. Haan Károly, után. A sárga rózsa.. . — Irta OLSA VSZKI LAJOS.* — „Karl Ritter von Hoven-Luchs k. k. Poli«ei Rath." Ez állott a névjegyén- annak" a birtelen-s*öke, ragyavert g magas, de nem visi^ szataszitó külsejű uri embernek, ki a szabadságharcz lezajlása után. a pest-budai rendőrség egyik kiváló főtisztviselője volt. Előbb Tyrolban szolgált, az ottani rendőrségnél s még a negyvennyolezas események előtt fürdőn megismerkedve Kótay Sárikával, nőül vette. Noha alig töltötte be huszonnyolezadik évét, Pestre mégis előléptetéssel jött rendőrtanácsosnak. Alapos készültsége, gyors felfogása, megnyerő, sőt szeretetreméltó modora és nagy rendőri tehetsége voltak a pártfogói. Nem szívesen jött Pestre, mert tudta, hogy itt a rendőrség nem csupán nyomozásokat végez, hanem más dolgot is. Jellemes ember levén s különben is rokonszenvezvén a magyarokkal," undorodott attól'a más dologtól. Szerencséjére olyan osztályban alkalmazták főnökül, a hol csak tolvajokkal, sikkasztókkal és más, nagyon közönséges gonosztevőkkel volt dolga. . Neje tipikus magyar szépség volt, a kit a tanácsos csaknem a rajongásig menő szenvedólylyel szeretett s az asszony is egész odaadással viszonozta-ezt a forró érzelmet. Hoven-Luchs gyakran emiitette nejének, mennyire örül, bogy rá csak a közönséges gonosztevők ügye tartozik. — Tudod kedvesem, undorodom a politikai kémkedéstől, a politikai kémeket meg épenseggel, gyűlölöm; mer nagyon piszkos munkát végezpek. -- Osak ezért örülsz ? — Kérdezte Sárika gyöngéd hízelgéssel simulva férjéhez. — No meg azért is, mert a mostani ügybeosztás mellett nem vagyok kitéve annak, hogy esetleg kötelességemet megszegjem, vagy pedig kötelességemet teljesítve, téged idegenitselek el magamtól, — Te nagylelkű, jellemes ember, vagy kedves Károly s én nagyon szeretlek; — válaszol Sárika és meghatottan öleli meg férjét csókot nyomva annak értelmes; homlokára. — Jó, hogy eszembe jut; — folytatja a tanácsos. — Ha tudod, hogy a fivéred holl tartózkodik, értesítsd, hogy jól elrejtse magát. Talán jó lenne külföldre menekülnie; mert már tudják, hogy Pesten van s legközelebb díjat tűznek ki rá. Ezt nem hivatalosan, hanem magán uton tudtam meg; azért mondhatom el neked. Sárikát e szavakra, remegés fogta el s széke karjába kelle kapaszkodnia, hogy le ne bukjéki — Ne ijedj meg annyira kedvesem ; — biztatja nejét a tanácsos. — Fivéred nagy dolgokat müveit ugyan a háború alatt, de azért későbben mégis kegyelmet kap a többiekkel együtt. Majd ha a hatalom első dühe esi lapul, fivéred ismét hazajöhet: csak most meneküljön el, de okvetlenül meneküljön. » * • Mugurevics Szvetozárt nagyon jellemzi, hogy sem vagyona, sem foglalkozása nincs és mégis uri módon költekezik, hogy tetőtől talpig illatszerezi magát, és hogy ajkain örökös mosoly tanyáz. Mindig a legelőbbkelő körökben forog, mindig szolgálatkész és színházba mindig későn jön. Egy napon az opera előadásra ismét későn jön s rendkívül örül, hogy egy jó czimbora szomszédságába jutott a támlás széken. Felvonás közben a ozimbora megszólítja. — Szvetozár, te mindénkit ismersz; mondjad csak, ki az a gyönyörű hölgy a jobboldali emeleti második páholyban ? — Hárman vannak. i — A legfiatalabb és legigézőbb. — Hoven-Luchs rendőrtanácsoa neje, született Kótay Sarolta. | — Ugy tudom, hogy nem jár társaságokba; mert sehol sem találkoztam vele. — Ennek az az oka, mert a férje idegen ember itten s a mostani viszonyok között nemcsak állása miatt gyűlölik, hanem azért is, mert az osztrák hatalom hozta őt ide. — Kár. — Micsoda ? 1 — Kár, hogy Sárikával meg nem ismerkedhetem. •— Akarsz veié találkozni ? — kérdi Mugurevics ' impertinens hangsúlyozással. — Akarok, azaz, hogy szeretnék. — Négy szem közt, kettecskén ? Mi ? — kérdi Mugurevics ós visszataszító mosoly jelenik meg ajkain. — Igen, igen; eszközöld ki és én nagyon meghálálom szívességedet. — Válaszol a czimpbra, jobbjával mohón ragadva meg az illatos Szvetozár jobbját, baljának két ujjával pedig pénz-számlálást mutatva. Szvetozár édeskés mosoly kíséretében jelentősen hunyorít és folytalga felvilágosításait. — Holnap délelőtt tíz és tizenegy, vagy pedig délután négy és öt óra között fiakerben várj a kerepesi- és ország-ut sarkán. Előbb azonban szólíts elő valami megbízható embert s küldj el egy kinyílt sárga rózsát a *** utczai 18-dik számú házba, a második emeletre azzal a meghagyással, hogy adja át Böskének, a Hov'en-Luchsné szobalányának. — S aztán? — kérdi a czimbora lázas érdeklődéssel, ahogy Mugurevics elhallgat. — Azután ? Milyen naiv vagy! Nos, aztán megjelenik a szép asszony s beül a kocsiba, — Az nem igaz; nem lehet igaz. — Kérlek, válogasd meg kifejezéseidet; — válaszol a szolgálatkész ur sértődött hangon.— Én' jellemes ember vagyok s nem hazudom. 1 — Ne haragudjálnagyon izgatott vagyok. — Már nem haragszom. A kocsisod a bakon legyen és viseljen sárga rózsát a kabátján, miről a szép Sárika felismerje. — Ugy lesz. — Tehát holnap délelőtt, vagy délután ? — Délután; mert délig halaszthatlan dol-, ypm van. A társalgás franczia nyelven folyt s a két beszélő folytonosan a gyönyörű tanáesosné páholyára tekintve, gondatlan könnyelműségében nem veszi észre, hogy tnögöttök kék szemüveges , fekete bajuszos és szakállas, meglett korú férfi ül, a ki egyetlen szavukat sem veszítve el, kezdetben izgatottan mozog, -majd később erőszakosan leküzdve felindulását nyugodtan néz maga elé, mintha a.beszódből egyetlen szót sem értene. A kék szemüveges férfi Hoveü-Luchs rendőr-tanácsos, ki előkelő gonosztevők után kutatva, olyan ügyesen álezázta el magát,'hogy az édes anyja sem ismerné meg. * Másnap már délelőtt; pontban tíz órakor kocsi áll meg a kerepesi és országút sarkán A kocsis kabátján ott van a sárga rózsa s egy másik sárga rózsát pár perczczel hamarább . kapott meg Böske, a szobalány. Sárika csakugyan megjelenik a találkán s felrántva az ajtót, gyorsan a kocsiba lép, mire az elrobog, még pedig egyenesen a rendőrtanácsos lakására. Az udvarra érve, a kocsiból előbb Hoven' Luchs száll ki, azután neje. Sárika arezából eltűnt minden élet, roskadozva, csaknem félholtan vánszorog fel a lépcsőn, férjének kell támogatni, hogy össze ne rogyjon. Délután ötkor ismét másik kocsi jelenik meg a találka helyén; a kocsis szintén sárga rózsát visel. Szvetozár barátja jött el, mitsem tudva ä délelőtti eseményekről. A másik sárga 37