Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-01

^ . . Megjelenik ^sf m i n d e n va s á ru a \> Közérdekű sütgös közlésekre konmkiu t i" cii d k i \ íi I i s.z á IÍI'O .k : is adatnák ki, ' , Bénnent.ctlen- levelek, csak ismert- kezektől fogadtatnak el. _-r­Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak-szánt k ö z le m é.nye k a lap azerk. hivataliba ^ * (Ó-kollégium épület) kütdeudők. ——— : • — — J) ^ Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Eél évre 3 frt, Negyed évre 1 frt 5ü krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A di; előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések ;i lap kiadó hivatalába (Goldberű; Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők l*ápa v áros h a lóságán ak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek ÍIÍ egvál ásatott közlönye. Népkönyvtárak V e s 7. p r é ni in e g y é b e n. — A műveltség ismertető jele. — Mire való a „Népkönyvtár ?" - Veszprémmegye közigazga­tási bizottsága a népkönyvtárak érdekében. — Vargyas Endre kir. tanfelügyelő adatat a me­gyei népkönyvtárakról. — Az alispáni szózat a néphez. — Reményeink. — Valamely ország műveltségi fo­kát az irni-olvasni tudók számará­nya szerint szokás megitélni. Akadtak ugyan olyan statiszti­kusok is, akik valamely nemzet mű­veltségét ahhoz arányitották, hogy átlag —- mennyi szappant fogyaszt el évente. De általánosan csakis az irás­olvasás tudománya szokott a' mű­veltség zsinórmértékéül vétetni. Azoban mit ér, ha drákói szi­gor mellett be is kényszeritjük a nép gyermekeit iskolába s megta­nítjuk is a betű ismeretére, de ha azután a gyakorlatban nem fordítja a tudományt szive, lelke s esze to­vábbi kiművelésére ?! Arra, hogy a nép a hasznos is­meretekben tovább képezze magát, a „Népkönyvtárak" vannak hivatva. Az év nagyobb részében mun­kával van ugyan elfoglal va népünk ; szántja az apai telkeket, hogy mun­kája nyomán élhessen; de van egy szaka az évnek, a tél, az 6 hosszú estéivel, midőn népünk igen ráér arra, hogy olvasás által önmagát is művelje, ne csak szántóföldjét. A népkönyvtárak e tekintetben valódi kultur-missiót teljesitenek. Már irtam egyszer, hogy Vesz­prémvármegye közigazgatási bizott­sága példaszerű buzgalommal ka­rolja fel a vármegye minden irányú kulturális ügyét. A legutóbbi ülésen, miként már a „Pápai Lapok" egyik számának ujdonsá'^i rovatában röviden jelez­tem, a népkönyvtárnak ügye került érdemleges megvitatás' alá. Az ügyhöz hozzászóltak Véghely Dezső kir. tanácsos alispán, dr. Be­zerédj Viktor országgyűlési képviselő, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő és Szabó Imre ügyvéd, mint a bizott­ság tagjai. > Mindegyik felszólaló beszédjéből meleg érdeklődés sugárzott ki s is : merve a megye intéző vezérférfiai­nak erélyét, Veszprémmegyében a népkönyvtárakra szép jövő vár. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő | az ügy teljes ismeretével s adatok í egész apparátusával szólt a kérdés • szakszerű részéhez. i i Kimutatta, hogy Veszprémmé- 1 gye területén 186 község közül ez idő szerint 26 községben van olyan iskolai, illetőleg népkönyvtár, ame­lyeknél a beszerzett könyvek száma százon felül van. Ezen könyvtárak a tanfel ügyelő adatai szerint a következők: Acs­Teszér r. kath. 150 kötettel, Bakony­bél r. kath. 134 —, Borszörcsök r. kath. 140 —, Csögle ref. 100 —, Dáka ref 146 —, Devecser izr. 126 —, Enying izr. 180 —, Gicz községi 190 —, Hanta ev. 156 —, Kis-Kamond ev. 130 —, Külső-Vath közs. 255 —, L. Komárom ev. 273 —, Lepsény ref. 113 —, Lovászpatona ev. 170 —, Nagv-Vázsony izr. 200 —, Nemes­Szaíók közs. 324 —, Öskü ev. 140—, Pápa polg. leányiskola- 566; — ref. isk. 178 —, evang. isk. 1200—, Porva r kath. 122 —, Siófok izr. 180 —, Teés ev. 269 —, Városlőd r. kath. 375 —, Várpalota izr. 140 —, Vesz­prém izr. 250 kötettel. Ezeken felül van még ól iskola, illetőleg község, amelyekben az is­kolai népkönyvtárak 10—90 kötet könyvvel rendelkeznek. A vármegye többi községében, tehát 109 köz­ségben híre-hamva sincs népkönyv­tárnak. A vármegye 77 községében fenn­álló kisebb-nagyobb népkönyvtárak­ban az összes müvek száma 8160 drb. Miat a tanfelügyelői kimutatás­ból látszik, leggazdagabb a pápai ág. evang. iskolai népkönyvtár, amely Gyurátz Eerencz ev. lelkész buzgó felügyelete alatt áll s folyton gya­rapszik. Eszerint a népkönyvtárak ter­jesztésére vajmi nagy szükség van. A kir. tanfelügyelő adatokkal illusztrált lelkes beszédében hang­súlyozta, hogy saját hatáskörében meg fog tenni mindent, hogy az eszme minél tágabb körben hódít­son, s ha a vármegye alispánja ki­tűzi a községi népkönyvtárak érde­kében a haladás zászlaját azt, dia­dalra segíteni lelke egész hevével törekedni fog. A szó: ;iz ember. Most már csak az szükséges, hogy megjelenjék mielőhb az alis­páni szózat a foszol gabirák utján a néphez, a tanfelügyelő pedig, isko­lalátogatásai alkalmával is, apostoli buzgalommal lásson az ügy terjesz­téséhez, akkor Veszprémmegye e te­kintetben a minta-megyék sorápa lép. Ha azután a községek képvi­selő testületei felhatalmazást nyer­nek arra, hogy évenkint bizonyos összeget a „Népkönyvtárak" gyara­pítására, vagy megalapítására fölve­hetnek s a költségeket a vármegye nem kifogásolja, akkor az ügy vi­rágzásnak indul. Legyen a dicsőség a kezdemé­nyezőké. A nép pedig használja az alkalmat józan észszel, okosan! őíá-fv cíárrco. Tüzoltószerkiáilitás. Az országos tűzoltószövetség mult heti nagy ünnepélye Székesfehérvárott eredményekben gazdag tanulságot szolgál­tatolt át a jövőnek, mely a tapasztalat okszerű kiaknázásával biztosabb alapokat és előnyöket kivan szerezni magának. A tűzoltás rendszeres és fegyelmezett szövetkezet által való ellátásának nagy­szerű eszméje eredményezhette csak, hogy a rövid múlttal biró intézmény ma már U2 testülettel képviselhette magát a kon­gresszuson. Az intézmény fokozatos terjeszkedé­sének kiváltképpen nagy lendületet adtak a kongresszusok alkalmival rendeztetni szo­kott tüíoltószerkiállitások, bár azok eddig alig p ir kiállító által voltak képviselve. A tüzohófecskendők gyáripara terét eddig ki­zárólag két budapesti gyáros uralta ; egyéb "felszereléseket azonban már több város iparosai is produkálták. A tűzoltóegyletek legfőbb beszerzési szükségletét ma már nem a czifra ruházat képezi, hanem a tüzfecskendő; s az egyéni bátorság is hiábavaló erény, ha nincs kéz­nél egyéb eszköz, mely a pusztító elem fékét megzabolázza. Eddig egy tüzoltóegy­let szervezkedése mindenféle nagy akadá­lyokba ütközött azért, mert ' a felszerelés nagy anyagi áldozatokkal járt. A belügy­miniszter csak a mult évben irt réa a köz­ségekre, hogy minden, — legalább 50 ház­ból álló község is tartozik magának egy szivomüvel ellátott 100 mm. tüzfecskendőt beszerezni. C iratnak) amugj engedt |sak lassan és alig lett foganatja a le­, mert tudvalevő dolog, hogy az is túlterhelt községek budgetje nem b meg a több mint ezer forint kiadást. A tüzfecskendők, miket az eddigi gyárosok gyártojtak, olyan fényűzéssel lettek kiál­lítva, mintha azok parádés hintók lettek volna. 1 Ig^y esett meg azután az a hallatlan anomália, hogy mig egy gazdasági gépnek Aradraj való elszállítása 8 frt 09 krba. ke­rült, adjdig egy hason sulyu tüzfecskendö 49 frt 7) krba. Éppen mint egy luxus hintóé. Ai székesfehérvári tüzoltószerkiáilitás egyike jrolt az eddigi ilynemű kiállitások leg­szebbikének. Itt ha láttunk is sok czifrasá­got, és rengeteg! sok aranygalléros urat, és sok luxus dolgot, de legalább tapasztaltuk a gyakorlatok alatt, hogy bizony a fecs­kendő nem luxustárgy. Ugy látszik a miniszteri rendelet által beállott kereslet szülte meg a nagy ver­senyt, mivel a kiállításon már a régi gyá­rosokon kivül ott találtuk Schottola Ernő és Tarnóczy Gusztáv magyar gyárosokat is, akik gyári produktumaikkal kizárólag azért csiná'tak feltűnést, mivel eltérve a régi czifrálkodás elvétől, egyszerű, de mé­gis erős,— versenyképes és mégis olcsö tüz­fecskendöket állítottak ki, ami által lehe­tővé tették a legszegényebb községnek is azt, hogy 600 frtért egy teljesen a szabá­lyoknak és igényeknek megfelelő modern tüzfecskendőt akár részletfizetésre is, meg­szerezhessék. Ez mindenesetre nagy haladás a tűz­oltás terén és ha a gyári ipar fejlődésének ilyetén fokozatos haladásával a tűzoltói intézmény humánus terjeszkedése lépést tart, akkor a belügyminiszteri rendelet : hogy minden ötven házzal biró község tüzifecskendővel és egyéb tűzoltósági sze­rekkel láttassák el, mihamarább teljesen végre lesz hajtva. De főleg nagy előnyére lesz az új cé­gek árátalakitása az intézmény rohamos fejlődésére, mert a mig eddig csak a mó­dosabb községek voltak abban a helyzet­ben, hogy az önkéntes tüzoltóegyesületeket minden fölszereléssel ellátták, jövőre ke­vésbbé tehetősebb községek is utánozhat­ják eme humáuus cselekedetet, már a saját jóvoltükért is. Nem ajánlhatjuk eléggé hatóságaink­nak és szomszédkózségeinknek, az ember­baráti szeretet eme legszebb eszméin nyugvó védekezésnek mielőbb való kiegészítését befejezni. Egy szikra csak, és a megbánás már késő. Holott egy. kis jóakarat egész házsorokat menthet meg. Szent Flóriánnak a mai modern kepvisekje a tüzíecbkendö. A királyok királya. — Apróságuk a roría sah i ! !i>k ; bíil. — Nasr-id-Din a perzsák sahja," s a kirá­lyok királya — ki jelenleg fővárosunkban él­vezi a magyar vendégszeretet ünnepségeit egy minden izében eredeti uralkodó. Mint minden keleti embert, ugy őt is jellemzi a stoiktts nyu­godtság, büszkeség, mely azonban nála gyer­mekes bohóságokkal, néha néha kegyetlenség­gel is párosul. Egy alkalommal teheráni palotájának ke­leties fénynyel berendezett hálószobájában nyug­talanul forgolódott ágyában a királyok királya. Felséges szemeit messze kerülte az álom, s da­czára óriási hatalmának, melynek következté­ben ti millió embernek élete és vagyona felett korlátlanul rendelkezett, nem hirt parancsolni az álomisteunek, hogy ereszkedjék szemeire. Egyszerre felkelt ágyából, magára Anette köpenyét, kifelé indult szobájából, s lépteit há­reme felé irányozta. — Meglátogatom — mor­mogá magában — az én legkedvesebb hurimat, Fetilát. Ki irja le azonban meglepetését, midőn a legkedvesebb huri hálószobájában legbensőbb titkárját, Chaman khánt találta, meglehetősen kompromittálló állapotban. A sah elfojtva meglepetését, nyugodt sza­vakkal fordult titkárjához : — Szereted Fetilát? — Igen — azaz — az — felség, hogy •— hebegett a meglepett khán. — Jól van fiam Chaman khán 1 Ekkor Fetilához fordult, s kérdő: — Hát te szereted Chaman khánt r" — Szeretem felség! — felelt határozot­tan a nő. A sah elhagyta a szobát, s másnap nagy fény és pompával eskette meg az egymást sze­retőket a teheráni udvari lelkész. A lakodalom után azonban Ckarnannak a nyelvét vágatta ki ő felsége, Fetila rózsás or­czácskáit pedig megmosatta gj'engéden egy kis — választó-vizzel, s mindkettőjüket az or­szág legsivárabb részéhe internálta, ahol Cha­man és Fetila a legnagyobb nyomorban hal­tak el. * * Tudvalevő dolog, hogy Mohamed próféta, s vele együtt minden igaz hivő szereti a macskát. „A legtisztább lény az állatok között-1 mondja a korán. A sahnak is volt néhány évvel ezelőtt egy kedvencz macskája, melyet a királyok-ki­rálya „kulah in kulah" vagyis a „süvegek ko­ronájának" nevezett el. Ugyanis, ha P. sah életének néhány órá­ját a kormányzás nehéz gondjai megkeserítet­ték, ilyenkor mindig „Kulah"nak jutott a sze­rencse, felséges urát felvidítani. TARCZA. VIGASZ .FALÚIMNAK. Oh ne gyalázzátok . . . Fáj a gyalázástok, Sajgó sebeimre irt igy nem találtok; Mit meg ne bicsátnék, bűne nem lehetne^ Csak az enyém lenne szivének szerelmé. Arról nem tehet ö, hogy nem tud szeretni, Nem parancsolhatja ezt szivének senki; Ami meg van irva számunkra az égben El nem kerülhetjük mi azt semmiképen. Ne vigasztaljatok ... fáj vigasztalástok, Hűtlen elhagyással faj ha vádoljátok. Azt akarjatok csak — óh igen jól látom — Hogy feledjem én el fényes idealom. Nem tudjátok úgy ti: mit tesz az szeretni, Ha azt vélitek, hogy el fogom feledni; Első szerelmemnek mennyei hatalmán Nem ül diadalmat a vádló koholmány. Hagyjatok magamra ... nem hiszek tinéktek, Nem hallgathatom, hogy róla így Ítéltek, Még ha nem számomra lett Ís ö teremtve Akkor is az övé szivemnek szerelme. Óh ne kutassátok, mit szeretek rajta, Hisz végtelen tág a szivek birodalma. Ne vigasztaljatok ... nincs vigaszom másban Mint a reménytelen, kinzó lemondásban. Jeanne-Marie. — Fr.ncíiáböl — BOHN GYULÁNÉ, I. — Akár mit jnondasz is jó Paskalom, — szólt gyönge hangon Claude,,» bérlő — érzem, hogy én többé el nem hagyom a beteg ágyat —végem van. ..ha a utójából ki fogy ai olaj, elalssik, nemde? — Ugyan hallgas barátom ! .— kiállta ­az orvos, kit Pascalnak szólitott a beteg, —. két hót múlva olyan jól fogod' magad érezni, hogy bátran elhagyhatod betegágyadat. A szenvedő kétkedőén mosolygott. — Ez nem meggyőződésed, — monda — vigasztalni akarsz, de lásd ón nem irtózom a haláltól s jobb volna, ha az igazat őszintén megmondanád; akkor sokkal nyugodtabb len­nék. Egy ujabb köhögési roham megakadá­lyozta a beteget a további beszédben s az or­vos erre azt monda neki. — Vissza jövök még ma este,, de most nyugalomra van szükséged. Légy .okos Claude. De a bérlő nem hallgatott a jó tanácsra s a láztól fénylő szemeit esdő tekintettel irá­nyzá az orvos felé, bevallá ennek, hogy nyug­talan szeretett kis leánya miatt, kit halála után az orvos oltalmára s 'védelmére akart bizni. A szegény beteg azt óhajtotta, hogy az orvos legyen a kis lánynak a gyámja B őrköd­jék érdekei fölött, mint ha saját gyermeke volna, miután pedig a leányka igen okos kis... teremtés volt, azt akarta, hogy ne nevelkedjek , fel parasztnak, hanem részesüljön jobb nevelés­ben egy előkelő nevelő intézetben. Hozzá tevé, hogy nejével e felől már be­szélt, és ez is osztozik véleményében. — Pascal barátom számithatok e te reád ? Az orvos természetesen mindenbe bele­egyezett s . megígérte., hogy szeretni s gon­dozni fogja a kis leányt minden körülmény között, de Claudot nem kevésbbé biztatta, hogy mig él legyen nyugodt s gondoljon egészségé­nek helyreállítására. — Te ismered feleségemnek jellemét, foly* tattá a beteg nem ügyelve ae pr.vos megjegy­zésére. Te. tudod mily esztelenséget követtem el. azzal, hogy e nőt elvettem, nem akarom, bogy. leányom hozzá hasonlóan nevelkedjék. Egy kiq pihenés útin folytatta.: — Hivasd Sabinét; előtte ismételni aka­rom óhajtásaimat a kis leány jövőjébe nézve. Néhány perez múlva egy jó kejdvü, örö­kösen nevetni látszó fiatal nő lépett jbe. Igen csinos volt s öltözete is jmegfelelt e csinos külsőnek. Falusias volt az, de a leg­finomabb kelméből készült. Kezein ímiglátszott, hogy nem dolgozott sokat s ujjain több ízlés­telen nehéz arany gyürü ragyogott, j Leült az ágy mellé s csodálvji gyűrűi­nek fényét szórakozottan halgatta férjének szavait — azonban mégis megígérte, hogy mindent ugy fog tenni mint ez kívánja. Azu­tán örökös mosolyával felkelt s ott hag}'ni készült férjét; kimenőben nevetve monda : — Te sokkal jobban vagy ma. Hangod is erősebb s nem lólekzel oly nehezen mint teg­nap. — Tehát nem veszed komolyan azt, a mit mondtam"? kérdé a beteg szumoruan. — — De hogy nem, felelt a nő könnyedén mintha egy akaratos gyermek nógatásaira fe­lelne ; de miért kinzod magad ily gondolatok­kal ? te még sokáig fogsz élni s ne is gondolj ily komoly dolgokra.. De most el kell mennem, később ismét be jövök hozzád. Ezzel ki sietett a betegnek szobájából. — Lásd ilyen ő mindig;. gondatlan s könnyelmű; csak is te benned bizom meg ba­rátom ! Kezét az orvos felé nyujtá s ez az üt­ereknek heves verését aggódva vette észre. — Kérlek légy most nyugodt, igen ki vagy merülve, ne beszéljünk tovább — inkább vissza jövök este. — Igen jöjj vissza! De mielőtt távoznál ígérd meg, hogy szeretni's oltalmazni fogod kis leányomat — halálom után. — Esküszöm reá! felelt ae orvos ünne­pélyesen. Hisz tudod, mennyire szerettem kis leányodat. Azonban most feküdj le nyugodtan 8 pihend ki,magad. Az orvos ezzel leeresztette az ágy füg­gönyeit s elhagyta a szobát. A nappali szobában Sabine asszony épen egy uj selyem nyakkendőt próbálgatott a tü­kör előtt s mosolyogva kérdé : — Nos, hogyan találja ön férjemet ma ? Ugyebár jobban van s nem sokára egészen helyre jön, orvos ur, nemde ? — Nem, felelt ez szomorúan, nincsen semmi remény felgyógyulásához, e betegség tizennégy |nap múlva a sirba viszi barátomat. II. A Chauvinet Claude nevezetű bérlő s Pascal Henrik orvos gyermek koruktól fogva őszinte jó pajtások voltak. A bérlőnek édes anyja táplálta mindkettőjöket s együtt neve­kedtek fel. Ugyan az a szeretet, ugyan az a gond vette körül mindkettőjüket s a két ifjú oly szeretettel nőt fel egymás iránt, hogy azt ké­sőbb különböző élet viszonyaik sem változtat­ták meg. Jó barátok maradtak mindig s csak természetes, hogy Chauvinet, Pascalt jelölte ki leánya gyámjául. S ezt igen helyesen tette, mert nem vá­laszthatott volna jobb, szívélyesebb s eszesebb gondnokot akis Jeanne-Marie számára, ki édes atyja betegsége alatt is csak gyermek módra jó kedvévé tölte be a házat. Pascal rendkívülien rajongott a gyerme­kekért s különösen a kis Jeanne-Mariet imádta. A kis leány gyönyörű szép volt, haja szőke, szeme kék |s gyermekes mosolya elragadó volt. Pascalt ez apró teremtés megigézte' s engedett minden szeszélyeinek — azt hivé, hogy ez mind csak a gondtalan gyermek-kedvnek ki­folyása ; nem gondolt arra egy perczig sem, hogy már e csepp leány is szívtelen lehet. Ha látta, mint játszik s nevet a kis leány haldokló atyja ablakai alatt: szelíden elszólitá onnan s nem fedte élénkségéért, sőt ellenkező­leg egy csókot nyomva a szép arany szinü für­tökre távolabb küldte játszani. Most már nem volt szükséges a leányt elküldeni — már nem zavarhatta többé örök álmát alvó atyját. III. Midőn a bérlőné, kinek nagyravágyása mindig oda irányul, hogy nagyvárosba mehes­sen lakni, a falusi házat minden hozzá tartozó földjeivel együtt átadta az uj bórlőnek: eszébe jutott boldogult férjének utolsó óhaja s Pascal segítségével Jeanne-Mariet, a kormányozhatlan kis vad teremtést egy előkelő nevelő intézet­ben Mermex legközelebbi városban helyezte el. Isten veled szabadrág, szép falusi élet, vig játék s futkosás a vbágos szép mezőn ke­resztül, vége minden örömnek s vigságnak. A kis Jeanne-Mariet, mint egy madarat bezárták a kalitkába s megfosztották gyönyör­teljes szabadságától. A városban falusi öltözetét le kellet vet­nie, de a természetébea rejlő könnyűséggel csak hamar beletalálta magát az átváltozásba s rövid idő alatt nem ismert volna senki a városi kisasszonyban az egykori vad falusi leánykára. Miként fog e gyermeknek jelleme ezután még fejlődni? Jeanne-Marie gyorsabban s'jobban tanult valamennyi növendéknél, de s. hiúság s gőg is vele növekedett. Anyja nem törődött leányának e feltűnő hibáival. O előtte csak egy czél volt. Leányá­ból igen finoman nevelt hölgyetakart csinálni, kit maholnap fényesen kiházasithat, miután elő- " kelő modora, valamint szépsége által minden­esetre háttérbe szoritandja mind ama kis vá­rosi delnőket, kikre ő, az anyja még mindig irigykedve pillantott, habár mindenben igyeke­zett őket utánozni., . Chauvinet asszony, az es bérlőné váro­siasán, kezdett öltözködni. Azonban az uri hol«

Next

/
Thumbnails
Contents