Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-01

^ . . Megjelenik ^sf m i n d e n va s á ru a \> Közérdekű sütgös közlésekre konmkiu t i" cii d k i \ íi I i s.z á IÍI'O .k : is adatnák ki, ' , Bénnent.ctlen- levelek, csak ismert- kezektől fogadtatnak el. _-rKéziratok nem adatnak vissza. A lapnak-szánt k ö z le m é.nye k a lap azerk. hivataliba ^ * (Ó-kollégium épület) kütdeudők. ———

: • — — J) ^ Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Eél évre 3 frt, Negyed évre 1 frt 5ü krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A di; előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések ;i lap kiadó hivatalába (Goldberű; Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők l*ápa v

áros h a lóságán ak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek ÍIÍ egvál ásatott közlönye. Népkönyvtárak V e s 7. p r é ni in e g y é b e n. — A műveltség ismertető jele. — Mire való a „Népkönyvtár ?" - Veszprémmegye közigazgatási bizottsága a népkönyvtárak érdekében. — Vargyas Endre kir. tanfelügyelő adatat a megyei népkönyvtárakról. — Az alispáni szózat a néphez. — Reményeink. — Valamely ország műveltségi fokát az irni-olvasni tudók számaránya szerint szokás megitélni. Akadtak ugyan olyan statisztikusok is, akik valamely nemzet műveltségét ahhoz arányitották, hogy átlag —- mennyi szappant fogyaszt el évente. De általánosan csakis az irásolvasás tudománya szokott a' műveltség zsinórmértékéül vétetni. Azoban mit ér, ha drákói szigor mellett be is kényszeritjük a nép gyermekeit iskolába s megtanítjuk is a betű ismeretére, de ha azután a gyakorlatban nem fordítja a tudományt szive, lelke s esze további kiművelésére ?! Arra, hogy a nép a hasznos ismeretekben tovább képezze magát, a „Népkönyvtárak" vannak hivatva. Az év nagyobb részében munkával van ugyan elfoglal va népünk ; szántja az apai telkeket, hogy munkája nyomán élhessen; de van egy szaka az évnek, a tél, az 6 hosszú estéivel, midőn népünk igen ráér arra, hogy olvasás által önmagát is művelje, ne csak szántóföldjét. A népkönyvtárak e tekintetben valódi kultur-missiót teljesitenek. Már irtam egyszer, hogy Veszprémvármegye közigazgatási bizottsága példaszerű buzgalommal karolja fel a vármegye minden irányú kulturális ügyét. A legutóbbi ülésen, miként már a „Pápai Lapok" egyik számának ujdonsá'^i rovatában röviden jeleztem, a népkönyvtárnak ügye került érdemleges megvitatás' alá. Az ügyhöz hozzászóltak Véghely Dezső kir. tanácsos alispán, dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselő, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő és Szabó Imre ügyvéd, mint a bizottság tagjai. > Mindegyik felszólaló beszédjéből meleg érdeklődés sugárzott ki s is

: merve a megye intéző vezérférfiainak erélyét, Veszprémmegyében a népkönyvtárakra szép jövő vár. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő | az ügy teljes ismeretével s adatok í egész apparátusával szólt a kérdés • szakszerű részéhez. i i Kimutatta, hogy Veszprémmé- 1 gye területén 186 község közül ez idő szerint 26 községben van olyan iskolai, illetőleg népkönyvtár, amelyeknél a beszerzett könyvek száma százon felül van. Ezen könyvtárak a tanfel ügyelő adatai szerint a következők: AcsTeszér r. kath. 150 kötettel, Bakonybél r. kath. 134 —, Borszörcsök r. kath. 140 —, Csögle ref. 100 —, Dáka ref 146 —, Devecser izr. 126 —, Enying izr. 180 —, Gicz községi 190 —, Hanta ev. 156 —, Kis-Kamond ev. 130 —, Külső-Vath közs. 255 —, L. Komárom ev. 273 —, Lepsény ref. 113 —, Lovászpatona ev. 170 —, Nagv-Vázsony izr. 200 —, NemesSzaíók közs. 324 —, Öskü ev. 140—, Pápa polg. leányiskola- 566; — ref. isk. 178 —, evang. isk. 1200—, Porva r kath. 122 —, Siófok izr. 180 —, Teés ev. 269 —, Városlőd r. kath. 375 —, Várpalota izr. 140 —, Veszprém izr. 250 kötettel. Ezeken felül van még ól iskola, illetőleg község, amelyekben az iskolai népkönyvtárak 10—90 kötet könyvvel rendelkeznek. A vármegye többi községében, tehát 109 községben híre-hamva sincs népkönyvtárnak. A vármegye 77 községében fennálló kisebb-nagyobb népkönyvtárakban az összes müvek száma 8160 drb. Miat a tanfelügyelői kimutatásból látszik, leggazdagabb a pápai ág. evang. iskolai népkönyvtár, amely Gyurátz Eerencz ev. lelkész buzgó felügyelete alatt áll s folyton gyarapszik. Eszerint a népkönyvtárak terjesztésére vajmi nagy szükség van. A kir. tanfelügyelő adatokkal illusztrált lelkes beszédében hangsúlyozta, hogy saját hatáskörében meg fog tenni mindent, hogy az eszme minél tágabb körben hódítson, s ha a vármegye alispánja kitűzi a községi népkönyvtárak érdekében a haladás zászlaját azt, diadalra segíteni lelke egész hevével törekedni fog. A szó: ;iz ember. Most már csak az szükséges, hogy megjelenjék mielőhb az alispáni szózat a foszol gabirák utján a néphez, a tanfelügyelő pedig, iskolalátogatásai alkalmával is, apostoli buzgalommal lásson az ügy terjesztéséhez, akkor Veszprémmegye e tekintetben a minta-megyék sorápa lép. Ha azután a községek képviselő testületei felhatalmazást nyernek arra, hogy évenkint bizonyos összeget a „Népkönyvtárak" gyarapítására, vagy megalapítására fölvehetnek s a költségeket a vármegye nem kifogásolja, akkor az ügy virágzásnak indul. Legyen a dicsőség a kezdeményezőké. A nép pedig használja az alkalmat józan észszel, okosan! őíá-fv cíárrco. Tüzoltószerkiáilitás. Az országos tűzoltószövetség mult heti nagy ünnepélye Székesfehérvárott eredményekben gazdag tanulságot szolgáltatolt át a jövőnek, mely a tapasztalat okszerű kiaknázásával biztosabb alapokat és előnyöket kivan szerezni magának. A tűzoltás rendszeres és fegyelmezett szövetkezet által való ellátásának nagyszerű eszméje eredményezhette csak, hogy a rövid múlttal biró intézmény ma már U2 testülettel képviselhette magát a kongresszuson. Az intézmény fokozatos terjeszkedésének kiváltképpen nagy lendületet adtak a kongresszusok alkalmival rendeztetni szokott tüíoltószerkiállitások, bár azok eddig alig p ir kiállító által voltak képviselve. A tüzohófecskendők gyáripara terét eddig kizárólag két budapesti gyáros uralta ; egyéb "felszereléseket azonban már több város iparosai is produkálták. A tűzoltóegyletek legfőbb beszerzési szükségletét ma már nem a czifra ruházat képezi, hanem a tüzfecskendő; s az egyéni bátorság is hiábavaló erény, ha nincs kéznél egyéb eszköz, mely a pusztító elem fékét megzabolázza. Eddig egy tüzoltóegylet szervezkedése mindenféle nagy akadályokba ütközött azért, mert ' a felszerelés nagy anyagi áldozatokkal járt. A belügyminiszter csak a mult évben irt réa a községekre, hogy minden, — legalább 50 házból álló község is tartozik magának egy szivomüvel ellátott 100 mm. tüzfecskendőt beszerezni. C iratnak) amugj engedt |sak lassan és alig lett foganatja a le, mert tudvalevő dolog, hogy az is túlterhelt községek budgetje nem b meg a több mint ezer forint kiadást. A tüzfecskendők, miket az eddigi gyárosok gyártojtak, olyan fényűzéssel lettek kiállítva, mintha azok parádés hintók lettek volna. 1 Ig^y esett meg azután az a hallatlan anomália, hogy mig egy gazdasági gépnek Aradraj való elszállítása 8 frt 09 krba. került, adjdig egy hason sulyu tüzfecskendö 49 frt 7) krba. Éppen mint egy luxus hintóé. Ai székesfehérvári tüzoltószerkiáilitás egyike jrolt az eddigi ilynemű kiállitások legszebbikének. Itt ha láttunk is sok czifraságot, és rengeteg! sok aranygalléros urat, és sok luxus dolgot, de legalább tapasztaltuk a gyakorlatok alatt, hogy bizony a fecskendő nem luxustárgy. Ugy látszik a miniszteri rendelet által beállott kereslet szülte meg a nagy versenyt, mivel a kiállításon már a régi gyárosokon kivül ott találtuk Schottola Ernő és Tarnóczy Gusztáv magyar gyárosokat is, akik gyári produktumaikkal kizárólag azért csiná'tak feltűnést, mivel eltérve a régi czifrálkodás elvétől, egyszerű, de mégis erős,— versenyképes és mégis olcsö tüzfecskendöket állítottak ki, ami által lehetővé tették a legszegényebb községnek is azt, hogy 600 frtért egy teljesen a szabályoknak és igényeknek megfelelő modern tüzfecskendőt akár részletfizetésre is, megszerezhessék. Ez mindenesetre nagy haladás a tűzoltás terén és ha a gyári ipar fejlődésének ilyetén fokozatos haladásával a tűzoltói intézmény humánus terjeszkedése lépést tart, akkor a belügyminiszteri rendelet : hogy minden ötven házzal biró község tüzifecskendővel és egyéb tűzoltósági szerekkel láttassák el, mihamarább teljesen végre lesz hajtva. De főleg nagy előnyére lesz az új cégek árátalakitása az intézmény rohamos fejlődésére, mert a mig eddig csak a módosabb községek voltak abban a helyzetben, hogy az önkéntes tüzoltóegyesületeket minden fölszereléssel ellátták, jövőre kevésbbé tehetősebb községek is utánozhatják eme humáuus cselekedetet, már a saját jóvoltükért is. Nem ajánlhatjuk eléggé hatóságainknak és szomszédkózségeinknek, az emberbaráti szeretet eme legszebb eszméin nyugvó védekezésnek mielőbb való kiegészítését befejezni. Egy szikra csak, és a megbánás már késő. Holott egy. kis jóakarat egész házsorokat menthet meg. Szent Flóriánnak a mai modern kepvisekje a tüzíecbkendö. A királyok királya. — Apróságuk a roría sah i

!

!i>k

;

bíil. — Nasr-id-Din a perzsák sahja," s a királyok királya — ki jelenleg fővárosunkban élvezi a magyar vendégszeretet ünnepségeit egy minden izében eredeti uralkodó. Mint minden keleti embert, ugy őt is jellemzi a stoiktts nyugodtság, büszkeség, mely azonban nála gyermekes bohóságokkal, néha néha kegyetlenséggel is párosul. Egy alkalommal teheráni palotájának keleties fénynyel berendezett hálószobájában nyugtalanul forgolódott ágyában a királyok királya. Felséges szemeit messze kerülte az álom, s daczára óriási hatalmának, melynek következtében ti millió embernek élete és vagyona felett korlátlanul rendelkezett, nem hirt parancsolni az álomisteunek, hogy ereszkedjék szemeire. Egyszerre felkelt ágyából, magára Anette köpenyét, kifelé indult szobájából, s lépteit háreme felé irányozta. — Meglátogatom — mormogá magában — az én legkedvesebb hurimat, Fetilát. Ki irja le azonban meglepetését, midőn a legkedvesebb huri hálószobájában legbensőbb titkárját, Chaman khánt találta, meglehetősen kompromittálló állapotban. A sah elfojtva meglepetését, nyugodt szavakkal fordult titkárjához : — Szereted Fetilát? — Igen — azaz — az — felség, hogy •— hebegett a meglepett khán. — Jól van fiam Chaman khán 1 Ekkor Fetilához fordult, s kérdő: — Hát te szereted Chaman khánt r" — Szeretem felség! — felelt határozottan a nő. A sah elhagyta a szobát, s másnap nagy fény és pompával eskette meg az egymást szeretőket a teheráni udvari lelkész. A lakodalom után azonban Ckarnannak a nyelvét vágatta ki ő felsége, Fetila rózsás orczácskáit pedig megmosatta gj'engéden egy kis — választó-vizzel, s mindkettőjüket az ország legsivárabb részéhe internálta, ahol Chaman és Fetila a legnagyobb nyomorban haltak el. * * Tudvalevő dolog, hogy Mohamed próféta, s vele együtt minden igaz hivő szereti a macskát. „A legtisztább lény az állatok között-1 mondja a korán. A sahnak is volt néhány évvel ezelőtt egy kedvencz macskája, melyet a királyok-királya „kulah in kulah" vagyis a „süvegek koronájának" nevezett el. Ugyanis, ha P. sah életének néhány óráját a kormányzás nehéz gondjai megkeserítették, ilyenkor mindig „Kulah"nak jutott a szerencse, felséges urát felvidítani. TARCZA. VIGASZ .FALÚIMNAK. Oh ne gyalázzátok . . . Fáj a gyalázástok, Sajgó sebeimre irt igy nem találtok; Mit meg ne bicsátnék, bűne nem lehetne^ Csak az enyém lenne szivének szerelmé. Arról nem tehet ö, hogy nem tud szeretni, Nem parancsolhatja ezt szivének senki; Ami meg van irva számunkra az égben El nem kerülhetjük mi azt semmiképen. Ne vigasztaljatok ... fáj vigasztalástok, Hűtlen elhagyással faj ha vádoljátok. Azt akarjatok csak — óh igen jól látom — Hogy feledjem én el fényes idealom. Nem tudjátok úgy ti: mit tesz az szeretni, Ha azt vélitek, hogy el fogom feledni; Első szerelmemnek mennyei hatalmán Nem ül diadalmat a vádló koholmány. Hagyjatok magamra ... nem hiszek tinéktek, Nem hallgathatom, hogy róla így Ítéltek, Még ha nem számomra lett Ís ö teremtve Akkor is az övé szivemnek szerelme. Óh ne kutassátok, mit szeretek rajta, Hisz végtelen tág a szivek birodalma. Ne vigasztaljatok ... nincs vigaszom másban Mint a reménytelen, kinzó lemondásban. Jeanne-Marie. — Fr.ncíiáböl — BOHN GYULÁNÉ, I. — Akár mit jnondasz is jó Paskalom, — szólt gyönge hangon Claude,,» bérlő — érzem, hogy én többé el nem hagyom a beteg ágyat —végem van. ..ha a utójából ki fogy ai olaj, elalssik, nemde? — Ugyan hallgas barátom ! .— kiállta az orvos, kit Pascalnak szólitott a beteg, —. két hót múlva olyan jól fogod' magad érezni, hogy bátran elhagyhatod betegágyadat. A szenvedő kétkedőén mosolygott. — Ez nem meggyőződésed, — monda — vigasztalni akarsz, de lásd ón nem irtózom a haláltól s jobb volna, ha az igazat őszintén megmondanád; akkor sokkal nyugodtabb lennék. Egy ujabb köhögési roham megakadályozta a beteget a további beszédben s az orvos erre azt monda neki. — Vissza jövök még ma este,, de most nyugalomra van szükséged. Légy .okos Claude. De a bérlő nem hallgatott a jó tanácsra s a láztól fénylő szemeit esdő tekintettel irányzá az orvos felé, bevallá ennek, hogy nyugtalan szeretett kis leánya miatt, kit halála után az orvos oltalmára s 'védelmére akart bizni. A szegény beteg azt óhajtotta, hogy az orvos legyen a kis lánynak a gyámja B őrködjék érdekei fölött, mint ha saját gyermeke volna, miután pedig a leányka igen okos kis... teremtés volt, azt akarta, hogy ne nevelkedjek , fel parasztnak, hanem részesüljön jobb nevelésben egy előkelő nevelő intézetben. Hozzá tevé, hogy nejével e felől már beszélt, és ez is osztozik véleményében. — Pascal barátom számithatok e te reád ? Az orvos természetesen mindenbe beleegyezett s . megígérte., hogy szeretni s gondozni fogja a kis leányt minden körülmény között, de Claudot nem kevésbbé biztatta, hogy mig él legyen nyugodt s gondoljon egészségének helyreállítására. — Te ismered feleségemnek jellemét, foly* tattá a beteg nem ügyelve ae pr.vos megjegyzésére. Te. tudod mily esztelenséget követtem el. azzal, hogy e nőt elvettem, nem akarom, bogy. leányom hozzá hasonlóan nevelkedjék. Egy kiq pihenés útin folytatta.: — Hivasd Sabinét; előtte ismételni akarom óhajtásaimat a kis leány jövőjébe nézve. Néhány perez múlva egy jó kejdvü, örökösen nevetni látszó fiatal nő lépett jbe. Igen csinos volt s öltözete is jmegfelelt e csinos külsőnek. Falusias volt az, de a legfinomabb kelméből készült. Kezein ímiglátszott, hogy nem dolgozott sokat s ujjain több ízléstelen nehéz arany gyürü ragyogott, j Leült az ágy mellé s csodálvji gyűrűinek fényét szórakozottan halgatta férjének szavait — azonban mégis megígérte, hogy mindent ugy fog tenni mint ez kívánja. Azután örökös mosolyával felkelt s ott hag}'ni készült férjét; kimenőben nevetve monda : — Te sokkal jobban vagy ma. Hangod is erősebb s nem lólekzel oly nehezen mint tegnap. — Tehát nem veszed komolyan azt, a mit mondtam"? kérdé a beteg szumoruan. — — De hogy nem, felelt a nő könnyedén mintha egy akaratos gyermek nógatásaira felelne ; de miért kinzod magad ily gondolatokkal ? te még sokáig fogsz élni s ne is gondolj ily komoly dolgokra.. De most el kell mennem, később ismét be jövök hozzád. Ezzel ki sietett a betegnek szobájából. — Lásd ilyen ő mindig;. gondatlan s könnyelmű; csak is te benned bizom meg barátom ! Kezét az orvos felé nyujtá s ez az ütereknek heves verését aggódva vette észre. — Kérlek légy most nyugodt, igen ki vagy merülve, ne beszéljünk tovább — inkább vissza jövök este. — Igen jöjj vissza! De mielőtt távoznál ígérd meg, hogy szeretni's oltalmazni fogod kis leányomat — halálom után. — Esküszöm reá! felelt ae orvos ünnepélyesen. Hisz tudod, mennyire szerettem kis leányodat. Azonban most feküdj le nyugodtan 8 pihend ki,magad. Az orvos ezzel leeresztette az ágy függönyeit s elhagyta a szobát. A nappali szobában Sabine asszony épen egy uj selyem nyakkendőt próbálgatott a tükör előtt s mosolyogva kérdé : — Nos, hogyan találja ön férjemet ma ? Ugyebár jobban van s nem sokára egészen helyre jön, orvos ur, nemde ? — Nem, felelt ez szomorúan, nincsen semmi remény felgyógyulásához, e betegség tizennégy |nap múlva a sirba viszi barátomat. II. A Chauvinet Claude nevezetű bérlő s Pascal Henrik orvos gyermek koruktól fogva őszinte jó pajtások voltak. A bérlőnek édes anyja táplálta mindkettőjöket s együtt nevekedtek fel. Ugyan az a szeretet, ugyan az a gond vette körül mindkettőjüket s a két ifjú oly szeretettel nőt fel egymás iránt, hogy azt később különböző élet viszonyaik sem változtatták meg. Jó barátok maradtak mindig s csak természetes, hogy Chauvinet, Pascalt jelölte ki leánya gyámjául. S ezt igen helyesen tette, mert nem választhatott volna jobb, szívélyesebb s eszesebb gondnokot akis Jeanne-Marie számára, ki édes atyja betegsége alatt is csak gyermek módra jó kedvévé tölte be a házat. Pascal rendkívülien rajongott a gyermekekért s különösen a kis Jeanne-Mariet imádta. A kis leány gyönyörű szép volt, haja szőke, szeme kék |s gyermekes mosolya elragadó volt. Pascalt ez apró teremtés megigézte' s engedett minden szeszélyeinek — azt hivé, hogy ez mind csak a gondtalan gyermek-kedvnek kifolyása ; nem gondolt arra egy perczig sem, hogy már e csepp leány is szívtelen lehet. Ha látta, mint játszik s nevet a kis leány haldokló atyja ablakai alatt: szelíden elszólitá onnan s nem fedte élénkségéért, sőt ellenkezőleg egy csókot nyomva a szép arany szinü fürtökre távolabb küldte játszani. Most már nem volt szükséges a leányt elküldeni — már nem zavarhatta többé örök álmát alvó atyját. III. Midőn a bérlőné, kinek nagyravágyása mindig oda irányul, hogy nagyvárosba mehessen lakni, a falusi házat minden hozzá tartozó földjeivel együtt átadta az uj bórlőnek: eszébe jutott boldogult férjének utolsó óhaja s Pascal segítségével Jeanne-Mariet, a kormányozhatlan kis vad teremtést egy előkelő nevelő intézetben Mermex legközelebbi városban helyezte el. Isten veled szabadrág, szép falusi élet, vig játék s futkosás a vbágos szép mezőn keresztül, vége minden örömnek s vigságnak. A kis Jeanne-Mariet, mint egy madarat bezárták a kalitkába s megfosztották gyönyörteljes szabadságától. A városban falusi öltözetét le kellet vetnie, de a természetébea rejlő könnyűséggel csak hamar beletalálta magát az átváltozásba s rövid idő alatt nem ismert volna senki a városi kisasszonyban az egykori vad falusi leánykára. Miként fog e gyermeknek jelleme ezután még fejlődni? Jeanne-Marie gyorsabban s'jobban tanult valamennyi növendéknél, de s. hiúság s gőg is vele növekedett. Anyja nem törődött leányának e feltűnő hibáival. O előtte csak egy czél volt. Leányából igen finoman nevelt hölgyetakart csinálni, kit maholnap fényesen kiházasithat, miután elő- " kelő modora, valamint szépsége által mindenesetre háttérbe szoritandja mind ama kis városi delnőket, kikre ő, az anyja még mindig irigykedve pillantott, habár mindenben igyekezett őket utánozni., . Chauvinet asszony, az es bérlőné városiasán, kezdett öltözködni. Azonban az uri hol«