Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-09-01

Az udvari méltóságok vetélkedve egymással az elsőbbségben, fejükre tették a macskát, s tánczolni kezdtek vele. Eközben „Kulah" ide oda billegett a tánczos fején, s hogy le ne bukjék, jó mélyen eresztgette körmeit az arcz és fej busába. Ha azután a macska mégis leesett a tánczos fejéről, s egy jó darab hust, bőrt hajastól, vagy épenséggel egy-egy szemet körmei között magával rántott, ilyenkor a királyokkirálya kaczagott, — kaczagott, hogy a szemei is könnybe lábadtak. •* * * Ezelőtt tizenegy évvel, midőn a sah először járt Európában nagy nehezen megbarátkozott a kés és villa használatával, s midőn visszatért hazájába, néhány tuczatot magával is vitt, későbbi használat végett. A sah hosszas utazás után elért végre hazájába, s palotája remek kertjében nagy ebédet rendeltetett, melyre országának minden főbb emberét meghívta. Az asztalon ott pompáztak az ezüst evőeszközök is. Megérkeztek a vendégek, s kezdetét vette volna az ebéd. Ekkor felállt a sah hírnöke, s hangos szavakban közhírré tette ura jmrancsát, mely szerint mindenki köteles halálbüntetés terhe mellett kés és villával enni. Az urak egymásra néztek, s nehéz sóhajok között foglaltak helyet. A sah pedig szigorú komolysággal nézte vendégei kínlódását. Arczának egy izma sem mozdult meg, pedig oldalát majd kifúrta a nevetési vágy. — Kos urak — kérdé Nasr-ed-Din a keservesen elköltött lakoma utáu — hogy Ízlett az ebéd ? Erre felemelkedett Nur-ed-Din chán, az osz mimszterelrök, s igy felelt: — Inkább lehozzuk neked felség a holdat csillagjaival együtt, mint még egy ily kinteljes ebédet végig együnk. A sah elmosolyodott, környezete pedig hódoló borzalommal hallgatta a választ: Pedig nekem Európa különböző városaiban vagy 300 ilyen ebédnél kellett résztvennem! * * Ezelőtt néhány évvel a királyok-királyának borzalmas álmai voltak. Háborgó vértengeren, hulladereglyében hánykódott, s a halottak végső hörgóséböl támadt vihar, kivégzett emberek csontvázaiból álló sziget csontszirrjeihez sujtá a dereglyét, s a sah a vértengerbe fult. Az álom háromszor ismétlődött, mire a sah jósaihoz fordult, kik hosszas hókusz-pókusz után kisütötték, hogy a király csak ugy kerülheti ki álmának teljesedését, ha egy oly hura tesz szert, a ki az első álom napján lett 7 éves, 7 hónapos és 7 napos. Hosszas kutas utáu találtak egy fiút, ki a követelményeknek teljesen megfelelt. E fiút a sah azonnal szultánná nevezte ki, s a kis Aziz a sahot auropai utján mindenütt kiséri, s kitől a királyok-királya soha sem válik el, nehogy rémes álma teljesedésbe menjeu. A sah legutóbbi Londonban tartózkodása alatt megtekintette az ottani múzeum képtárát is. Egy szamarat ábrázoló festmény előtt hirtelen megállt, odafordult a kalauzoló igazgatóhoz, s kérdé: — Mennyibe kerül ez a kép ? — Ötven font sterlingbe. — Furcsa, hisz eleven szamarat öt font sterlingért is lehet veuni. — Igaz felség — felelt mosolyogva az igazgató — de ez nem kér enni. — Viszont ennek a hátára nem lehet terhet rakni, sem ráülni, — mcndó a sah kaczagva, s tovább sétált a képtárban. * * Aziz szultán a kis kegyencz, halvány, sárga arczu gyermek. Felséges pártfogóját sokszor megtréfálja, s parancsaínak nem engedelmeskedik. Igy többek közt az innsbrucki sétányon megtekintette a sah kíséretével a vízmüveket is. Mindnyájan a legnagyobb érdeklődéssel szemlélték a pompás vizeséseket és szökőkutakat, midőn a kis Aziz fecskendőcsövet kapott kezébe, megnyitotta a csapot, s felségez pátronusát hatalmasan nyakon spricczelte. A sah kaczagott, azután kezébe vette a csövet, s előbb a kis kegyenczet, azután a kiséreretet öntötte nyakon, kik a legnagyobb komolysággal álltak urok előtt, s alattvaló hódolattal áztatták magokat bőrig. •» -* IL A bécsi tartózkodás alatt az operában a sah tiszteletere az „Excelsior" ballet került színre. A kis Aziz egy mellék páholyban ült, s minduntalan tapsolni kezdett. Kilencz órakor megjelent a páholyban egy lakáj. — Mit akarsz ? — förmedt reá a kis kegyencz. — Ő felsége óhaja szerint önnek 9 órakor otthon kell lennis. — Mondd meg ő felségének — felelt Aziz — hogy óhajaink nem találkoznak, mert én itt maradok az előadás végéig. A sah midőn megtudta kegyencze válaszát, nevetve fordult szomszédjához: — A kicsike korán kezd zsarnokoskodni! És Aziz szultán csakugyan ott maradt a ballett végéig. Azon a napon, midőn a királyok-királya a legelső kerékpározót meglátta, a következőket jegyezte naplójába: „Vannak Európa nagyobb városaiban olyan féleszű emberek, kik egy magas, vékony sodronyból készült kerék tetejére ülnek, s azt lábaikkal rugdalva kalaúWiak tova. Eszeveszettség ! Hazámban az ilyen bolondokat a nép agyon verné. Itt meg ezt a szamárságot sportnak nevezik. Hja, más országok, más szokások. Színház. Vasárnap aug. hó 25-én „Magdolna" Rákosynak uj népszínműve adatott kózcp számú közönség előtt. Első sorban Serfő'/y Ételről (Magda) kell megemlékeznünk, a ki ép ugy mint az operettekben, itt is teljes sikert aratott. Halasi Béla (Laczi) komoly szerepében hatással játszott. Krémemé (Ágnes) a megtört anyát élethűen alakította. A többi szereplő játéka is kifogástalannak mondható. Hétfőn L. Arronge kiváló szinmüirónak „Doktor Klaus" hírneves vígjátékát vették elő színészeink. A színtársulat iránti szívességből a címszerepet, rokonainál, helyben időző Beödy Gábor, városunkban előnyösen ismert kiváló színművész vállalta el. — Beődy alakítása szellemes volt, beleélte mig.it egészen szerepébe, de volt is jutalma, mert ugyancsak kijutott neki a tapsból. — Aitner Ilka (Julia) igen érdekes jelenség a színpadon. Játéka ügyességre és szakavatottságra vall Krem er Jenő (Griesinger) kedélyes apai szerepét nagyon élethűen ábrázolta. Meglátszik nála a routin. Bérci Erzsi (Emma) otthon van a szing}*ek suttogtak össze nevetve valahányszor ő büszkén magasra emelt fejjel sétált végig az utczákon. De mit törődött ezzel Sabine aszszony ! Jeanne-Marie mind e lealacsonyító bántalmakért ma holnap meg fogja bőszülni anyját, csak eg3'szer hagyja el a nevelőintézetet. Pascalnak jó tanácsai mind füstbe mentek. A hiti nagyravágyó asszonj

r nem hallgatott reá. Frivoll teremtés volt, s férje jól cselekedett, midőn az orvos oltalmába ajánlotta leányát. De egy szerencsétlen véletlen ugy akarta, hogy a fiatal leány is osztá anyjának elveit; látta magát a legszebbnek a föld kerekén s mint hódítja meg az egész világot bájai által. IV. Nagy örömöt okozott a volt bérlőnének ama hir, hogy Pascal kénytelen Töreti est otthagyni, miután nagybátyja Parisba szólította. Persze Pascal nem szívesen hagyta el a kis helyet, de nagybátyja csak azon feltétől alatt hagyta reá nagy praxisát, s egy millióból álló vagyonát. Tehát bár sajnálkozva, de mégis kénytelen volt ez óhajnak engedni. Jeanne-Marie miatt aggódott, nem szívesen bízta a fiatal leányt könnyelmű anyjára, s feltette magában, hogy gyakran elrándul Tortellesbe s felügyel a gondjára bizott kis leány nevelésére. Azonban az ember tervez s Isten végez. Pascal hat évig maradt Parisban anélkül, hogy csak egyszer is ellátogatott volna régi lakhelyére, s ki tudja még mikor tette volna ezt, ha véletlenül egy elég végzetes körülmény nem kényszeríti reá. Chauvinefc asszony rövid betegsc'g után meghalt, s Jeanne-Marie elhagyottan maradt vissza; — a nagy világon gyámján kivül nem volt senkije. — Mi lesz az árvából ? Kii e bizza a fiatal leányt ? Persze a legegyszerűbb lenne, Jeanae* padon. Remek játéka számos tapsban részesült. Hátha még arany fiatalságunk is a színházban lett volna, akkor lett volna ám része igazán a tapsból. Igy azonban csak mi öregek gyönyörködtünk benne és ha szivünk megfiatalodott látásán, — azlon senki sem fog megütközni, mert meg vagyunk győződve, hogy a jelenlévők mindegyike csak dicsérettel.,halmozta el a kedves naivat. Károlyiné (Marianna) kitűnően adta gazdaasszony! szerepét. Egészen | az életből merítette játékát, mert a gazdaaszszooyok már hiába mind ilyenek, — rendesen nyakukra nőnek gazdájuknak. Nyilassy (Lubovszky) élvezettel alakított. Kitűnően adta a tanulási jelenetet. E sorok irója már több Lubovszkyt látott, de bátran elmondhatja, hogy ez a felfogás volt a leghevesebb és legtermészetesebb. Halasy Béla (Gerster), — Szinay (Br. Boden) elismerést érdemelnek. Aug. 27-én Nuitter és Beanmout-nak a „Kertészleány» cimü operett éje került előadásra. Megszoktuk már, hogy az operettekben frivol dolgok forduljanak elő, — de a kertészleány ez túl tesz valamennyin. Sok benne az izetlenség, bár meg van sózva olyan jelenetekkel, hogy arcpirulás nélkül nem igen lehet azokat végig nézni. De a zenéje szép, fülbemászó, melynek Serfözy Etel (Mikaela), Szigethy Lujza (Jozefa) és Ferenczy József (Gaetan) szerepében érvényt is tudtak szerezni. Nyilassy (király( szerepkórében semmi kívánni valót nem hagyott maga után. Kremer Jenő (Don Moszkitosz) valóban eredeti alak volt. Altalános nevetést idézett elő a házban, valahányszor fejét nyaktartójába húzta. Felteszszük Kremerröl, hogy a sikamlós jeleneteknél, bálákkor nem volt a színpadon jelenése,] a színfalak mögött is szemérmetesen belehúzta fejét krágüjába. Már nős emberhez ez igy illik, ha megkívánja a felesége. E|árolyiné (Donna Skolasztika) pompás alakítást mutatott be ezúttal is..Kíváncsiak vagyunk, hol tanulmányozta a vén asszonyok természetét, melyet mai játékánál mondhatnók művészi fokra tudott emelni. Az előadás hézagtalan volt. A többi szereplők ellen sem lehet semmi kifogást tenni. Aug. 28-án Karczag Vilmosnak „Hitves" cimü 4 felvonásos színmüve került; a deszkára. A szereplök között különös említést érdemelnek Bérci Erzsike (Irma), Krémemé (Nyilasiné), Nyilassy (Böszörményi), Károlyiné (Böszörményinc), Halassy Bela (Kátai) és Németh János (Hazay) szerepében. Az előadás összevágó és k.fogástalannak mondható. Aug. hó 29-én Bérezik Árpádnak „Bálkirálynö" cimü vígjátéka es Müller I. nek „Szerelmi varázsital" egy felvonásos operettéje vétetett elő. Bérezi Erzsike (Jozefin) kitűnő játéka mellett, igazi bálkirályné volt kedves, izlésdús öltözékében. Krémemé (Nathália) helyesen fogta fel szerepét, elannyira helyesen, hogy Halasy játékán (Szabó) már előre is meglátszott; a félelem a leendő anyós iránt. Szinay (Fodor), Krémer (Füleki) alakitása a színdarab szellemének teljesen megfelelt. A kis vígjáték tetszést aratott. Az operette-szerepIckön meglátszott, hogy jobb szerették volna azt nagyobb számú közönség előtt játszani. Különben az előadás maga korrekt volt. Pénteken nem volt előadás. Tegnap este „Hoffman Meséi", a nagy port vert operetté adatott zsúfolt ház e|Ött, kitűnő sikerrel, és ha voltak, kik éz estén I * nem találtak, elég élvezetet, a szereplőknek még azok sem tehetnek szemrehányást. — A pápai honvéd szoborra ujabban adakoztak: T. Idb. Balogh Pál ur 1 frt — kr. H.—0. 53 „ B. • 30 „ K. 20 „ K. B. 20 „ s. 20„ M. 20 „ Összesen 2 frt 53 kr. Ehhez a mult számban nyugtatott 1896 frt 22 kr. Főösszeg 1898 frt 75 kr. és 3 piaszter Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. augusztus 31. Gerstner Ignácz, pénztáros. Hivatalos rovat. 933 1889. ap. Hirdetmény. Közhírré tétetik, miszerint a földadó kiegyenlítési kimutatás a veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság által érvényesítve, folyó évi szeptember hó 1-től ugyanazon hó 8-ig, vagyis 8 napon át a A'árosi jegyzöség irodájában közszemlére kitéve leend, hol azt az adózó polgárok megtekinthetik — és esetleges felszólamlásaikat — a kimutatás kitételétől számítandó 15 napon belül — a veszprémi m. kir. pénzügyigazgatósághoz czimezve, a polgármesteri hivatalnál benyújthatják. Pápa, 1889. augusztus 30-án. Martonfalvay h. polgármester. Td~i889r Hirdetmény. A gerenczevölgyi közlekedési uton Koppány község és Diós puszta határszélén levő nagy fahíd újra építendő levén, a régi hid f. évi szeptember hó 2-án lebontatni fog; — értesítem tehát az érdekelt közönséget, hogy az uj hid elkészültéig Koppány és Bakonybél községekbe a közlekedés csak Szűcs községen át történhetik. Az uj hidnak közforgalomra bocsátását szintén hirdetmény utján közölni fogom. Pápán, 1889. aug. 31-én. Horváth Lajos, főszolgabíró. KÜLÖNFÉLÉK. — A megyei közig, bizottság september havi ülését holnap délelőtt tartja meg. — Somogyi Mihály veszprémi kir. törvénszéki biró, mint lapunk előző számában előre jeleztük, a kir. ítélő táblához kisegítő bíróul már tényleg behívatottGratulálunk! — Halálozás. Mély részvéttel értesülünk a lesulytó gyászesetröl, mely Révész Kálmán helybeli theologiai tanár urat és a főiskola ez évi igazgatóját, fiatal, szép nejének, Tima Honomak hosszas gyengélkedés után, de mégis váratlanul bekövetkezett halálával érte. — A kedves halottat a szerető férjen kivül nem csak az özvegy édes anya, testvérek, rokonok és jóbarátok siratják, de szerető anyját vesztette benne ä két hóval ezelőtt világra- jött kis Imre fia is, akin az anyai szeretet egész melegével csüggött és a kinek életét a saját drága életén váltotta meg. Legyen álma oly csendes az égi hazában, mint zavartalan volt földi boldogsága. — A kiadott családi gyászlap következő: Révész Kálmán és kis.fia Imre, Bódogh Jánosné, özvegy Tima Józsefné és fiai: József és Zoltán, Özvegy Vecséy Józsefné, özvegy Révész Imréné, Révész Gizella és férje dr. Högyes Ferencz a többi nagys?ámü rokonok nevében is a legmélyebb fájdalommal jelentik^ hogy a legjobb és legszeretettebb hitves, anya, unoka, leány, testvér, meny, sógornő és rokon Révész Kálmánné született Tima Honoria életének 22-ik, boldog házasságának 2-ik évében folyó augusztus hó 30-án este 11 órakor váratlanul elköltözött az élők sorából. A megboldogult hült tetemei szeptember. hó i-én, vasárnap délután 5 órakor, a gyászos háznál tartandó rövid ima után, az alsóvárosi sírkertben fogjak örök nyugalomra helyeztetni. Pápa, 1889. augyusztus 31-én. Áldás és béke h mvaira! — Meghívó A pápa városi jótékony nőegylet 1889-ik évi szeptember 8-án a városi óvoda helyiségeiben saj it pénztárajavára tánczmulatsággal összekötött kóstolót rendez, melyre az egylet tagjait és jóakaróit, a szegények és árvák pártfogóit és segélyzöit tisztelettel meghívja a nőegyleti választmány. A kóstoló délután 3 órakor kezdődik, s éjfélkor végződik, zenéről a választmány saj it költségére gondoskodik. Egy adag étel vagy ital ára 10 krajezár. Belépti dij személyenként 20 kr. A nőegylet tagjai és pártolói tisztelettel fel'-éretnek hogy ez alkalomra ételeket és italokat küldeni szíveskedjenek. A küldemények a kóstoló napján vasárnap reggeli 9 órától fogva az óvoda helyiségeiben vétetnek át a választmány által. — A tűzoltó' egylet ma tartja meg mulatságát a Griff kertben, rosz idő esetében pedig a Griff szálloda nagy termében, melyre a közönség figyelmét felhívjuk. — Lajos napján a lelkes közönség városunkban ís tartott Kossuth ünnepet,— a polgári kör kerti helyiségében, gyűlvén össze társas lakomára és szép felköszöntök árjában emlékeztek meg a nagy hazafiról. — Megélénkültek városunk utcái a nagyszámú honvédséggel, mely a 18-ik fél dandár keretében rnult napokban érkezett városunkba, — a sok csinos fiatal tiszt u'án nem egy ablak redőny mögül kandikálnak bájos hölgyek szemei. A 17-ik féldandár Székes-Fehérvárról és Veszprémből f. hó 6-án érkezik meg és szintén városunkban lesz elszállásolva; a szintén most érkező honvéd huszárság pedig Takácsi és Vaszar községekben üt tanyát. — Színtársulatunk, tekintettel arra, hogy több család most érkezett meg nyárt tartózkodási helyéről, a holnap kezdődő 8 előadásra ujabb bérletet nyitott, válogatott, uj műsorral. Ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe ; mert a társulat eddigi szereplése eléggé meggyőzhette műértő közönségünket arról, hogy a szinpártolással nem csak jótékonyságot gyakorol, hanem igazi szellemi élvezetnek is részese leend. — A helybeli főiskola igazgató tanácsa folyó hó 5-én városunkban ülést tart Kerkapoly Károly és László József, főisk. gondnokok elnökle'e alatt. Mariét férjhez adni, de ki szeretne bele a kolostor magas falai között a fiatal leányba? Pascal ezen töprenkedett egy májusi roggelen, midőn éppen a fiatal leány meglátogatására indult. Hét év óta nem látta Jeanne-Mariet. Hosszú idő ez, de Paschal képzelete előtt még mindig a szőke fürtös kis leány állt, kit még éppen ugy szeretett, mint egykor s kinek dallamos nevetését még most is vélte hallani, mint egykor barátjának házában hallá. V. A kolostor sűrű függönyökkel bosötétedett elfogadó termében Pascal türelmetlenül fel s alá járt. Várta gyámleányának mejeleDÓsét s e közben képzeletben lefesté magának milyen nagyra nőhetett meg a kis leány e hét hosszú év alatt. Azonban az ajtó kinyílt hirtelen s egy szőke fejecske jelent meg az ajtó nyílásában. — Ah, kedves gyámapám! — Jeanne-Marie! Pascal átölelte a fiatal leányt mint egykor .tette, ha meg látogatta,— azután figyelemmel s bámulattal nézte végig. — Mennyire megváltozott a kis leány. Ily remeknek nem képzelte volna soha. Jeanne-Marie sirva fakadt. Pascalnak megjelenése eszébe jutatta, hogy egykor mindig csak anyja társaságában látogatta meg, s hogy ez már most nem volt itt. — Drága gyermekem ! mormogta az orvos : s mindig újra meg újra magához ölelte a fiatal leányt, ki most oly magányosan állt a világon. -• Nincsen seijkim — senkim! ismétló zokogva Jeanne-Marie. — Hát engem nem veszel semmibe kicsinyem? szólt az orvos s igyekezett a szép szemekből a könyeket eltávolítani. Hiszen egy^ kor szerettél, hát nem eralékseel már erre ? Nem szeretsz többé ? j Maga mellé ültette a fiatal leányt s fe' bér kis kezeit a magáéba szorítva, sokáig beszélt vele gyermekkori éveiről, szülőiről, egyj kori otthonjáról. — Ugyebár emlékszel mind erre ? Szerettem a gyermekeket s téged különösen kedveltelek. De néha kis ördög voltál ám te is E kis tréfára Jeanne-Marie könnyei között mosolygott s az orvos folytatta: — Nem vagy

r te elhagyva gyermekem, hisz én itt vagyok, drága jó apád reám bizott téged s haldokolva monda: „Szeresd s oltalmazd őtet." — S én megesküdtem rá, hogy teljesíteni fogom óhaját. A fiatal leány .felemelte fejét s fényes kék szemeivel figyelmesen nézte az orvost, a mi ezt akaratja ellen némi zavarba hozta. A leány nem sirt többé, de meggondolta hog3' e férfiban bizhatik s hirtelen egy eszme villant fel agyában, mely megszüntette könyezósót. Pascal sokáig maradt a kolostorban, nem győzte eleget vigasztalni a fiatal leányt s ez nem győzte eleget hallgatni s midőn az távozásra készült, az 'orvos sajátságos érzést érzett — bámulattal nyugtatta tekintet a szép, kecsteljes alakon s szeretettel szoritá meg a kis fehér kezecskéket. Búcsúzáskor Jeanne-Marie nem Ölelte meg gyámját, de megígértette vele, hogy itt léte alatt sokszor megfogja látogatni s végiül egy bájos mozdulattal nyújtotta feléje homlokát, melyre az orvos egy csókot nyomott - — mire a leányka szép feje egy perezre a férfi vállán nyugodott. S nem volt e. erre följogosítva a fiatü/ leány? Hiszen Pascal volt az egyedüli táitíisza s oltalmazója e világon. •' Ez igy volt és senki sem kételkedhetett ebben. Csak hogy Jeanne-Marie tizenkét évus yolt akkor, mikor Paschal őt utoljára litti,' most pedig tizenkilencz éves, bájos, kaczér hölgy lett belőle, kinek dus szőke haja midőn lehajolt, a férfinak arczát érinté a mi sajátságos kábitó hatást gyakorolt erre. Jeanne-Marie elválásukkor már nem volt olyan szomorú, de az orvos még jobban megvolt hatva elmenetelekor, mint jöttekor. Nagy gondot okozott neki Jeanne-Marie, ő aggódva kérdezte önmagától, hogy mí jövője lesz e fiatal leánynak. VI. Az orvos három hónapig időzött Mermexben, mely idő alatt komolyan foglalkozott gyámleánya ügyeinek rendezésével, azután visszatért Parisba. Ha Jeanne-Marie olvasni tudott volna gyámjának szivében, ha tudta volna ennek érzéseit, — melyeket kitalálni a lányka hiába igyekezett az utóbbi hetekben — talán nem esett volna oly nehezére az elválás s nem érezte volna magát oly elhagyottnak. De Pascalnak szemei egy csukott könyv lapjaihoz hasonlóan áthatlanok maradtak a lányka előtt. •' Möst távol Volt ő sj' Jeanne-Marie se nem sejthette, se nem. érthette, mik voltak az orvosnak gondolatjai. Most már nem volt' szükséges eeeket palá'stolni vagy rejtegetni. Pascal szórakozni, elfoglalni igyekezett magát, mindent megkisér.elt, de hasztalanul, nem bírta kiirtani szikéből az ifjú leány emlékét. Még álmaiban is látta a finom alakot, bájos Jfhosolyát, aranyszínű haját s fényes kék szeineit. ff A' komoly férfiú sznrelmes volt, mint égy gymnasista! Küzdött e szenvedély ellen, mely egész lényét megváltoztatta s lelki nyugalmától megfosztotta, de hasztalanul 1 Mit szólna, mit gondolna Marie, ha valaha ezt aá esztelen szerelmet megtudná? Pascal küzdött ez érzés ellen, de nem ért czélt. Éjjel nappal gondoltjai csak ae ifjú te&nynyal foglalkoztak s számtalanszor kérdezé örma" gátol: — Mit szólna —- mit cselekedne 0, ha megtudná e szerelmet ? Büszke lenne reá s-el volna ragadtatva tőle. Pascal nem ismeri Jeanne-Marie jellemét. Ö nem csak kaczér, de nagyra-vágyó is. Anyja leánya, kinek legforróbb óhaja az, hogy minél előbb menekülhessen a kolostorból s élvezhesse Parisnak élvezeteit, hol bájaival s szellemével számos hódításokat remélt tehetni. Jeanne-Marie szép s jól tudja ezt. S ki tudná jobban valósítani ez álmát, mint Pascal? De ennek haja már ősz s arcza ránezosodik. Eh, mit törődik ezsel Jeanne-Marie! A negyvenhat óv nem riasztja öt vissza. Pascal egy milliónak tulajdonosa s ez irányadó a nagyra vágyó kis leány előtt. Midőn tehát két év múlva nagykorúnak" nyilvánítják s több kérője ahadt, ő ezeket mind határozottan vissza utasítja 1 Hiába dicséri ezeket gyámja, hősies lemondással, a fiatal leány meg maradt határozatánál. Egy sem tetszik neki. — Édes leányom, monda egy nap Pascal mosoljdyal ajkain, de fájdalommal szivében, ha igy folytatod kérőid kikosarazásáfc, kénytelen leszek utóbb magamat felajánlani pedig én ugy-e, nem kellek neked? ' " A fiatal leány elpirult, lesüté szemeit s néhány szót suttogott, melyet gyámja inkább eltalált, mint hallott. — Lehetséges volna ? Vagy tán megbolondult ? Nem utasítja vissza; nem neveti ki ? —- őt szeretné a szép fiatal leány? Az örömtől nem hal meg .'senki, ézt bizonyítja az a tény, hogy Pascal két hónap le« telte után oltárhoB vezette Jeanne-Mariet. \ (Vége k*v£ '•'