Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-08-11

környékét is lehetőleg széppé tegyék. Felette kívánatos Gönczy Pálként, hogy az iskolát lehetőleg kert is környezze. A kert az iskola öröme és költészete! Itt az ideje, hogy az iskola befolyását a gyermekek egészségére vonatkozólag minél nagyobb mértékben méltányoljuk. A tvAltömöttség megrontja a levegőt: tehát tágas tantermet a gyermekeknek. A régi szerkezetű, hátgörnyesztő padokban elsatnyul a gyenge testszervezet: tehát ki velők az iskolából! Helyettök az egészségtan követelményeinek megfelő padokat kell alkalmazni. Igaz ugyan, hogy a gyermek nem hal meg azért a rossz, fülledt levegőjű iskolában, a czólszerütlen iskolapadok sem teszik egészen tönkre testét, mert hiszen az iskolán kivül eleget futkároz szabadjában, Isten szabad ege alatt a gyermek: de váljon ki tagadhatná mégis, hogy igen gyakran épen az iskolában szerzi meg a gyermek a kora halál csiráját, vagy ha azt nem is, de mégis oly fokát a testi gyengeségnek és bénaságát legszükségesebb szerveinek, például szemeinek, vagy hátgerincz elferdülést, vértohüást, főfájást s egyéb bajokat, hogy megsinyli egész életén keresztül azt az időt, melyet az iskola falai között töltött. Tehát az iskolai egészségügyre kiváló gond fordítandó, mert az egészség az élet legbecsesebb kincse; vagy Pázmány Péter tömör nyelvezetével szólva: „A világ javainak legböcsületesobb gyöngye az egészséges élet; olyan az egészség az emberben, mint a só, mely izt ád az étkeknek: mert akinek egészsége nincs, semmi kényelemnek és gyönyörűségnek izét nem érzi, hanem terhére van önmagának és mindenhez kedvetlen; oly az egészség, mint a nap, mely ha nem fénylik, minden szomorú sötétségben, soványan és vidámság nélkül marad." Igaz szavak! Tanítók! vigyázzatok tehát, hogy inig az iskola oktat és nevel, más részt kárt ne szenvedjen a gyermekek testi nevelése s ennek rovására az egészségügy. Azért méltó volna felírni rnindeu iskola ajtaja főié: — Egészséges, értelmes ifjakból válik erőteljes nemzet! Pár szó Huszár Gálról. Akik hazánknak egyházi és müvelödés-tortéoe!tnével csak kevéssé is foglalkoztak, bizonyára ösmerik e nevet, mely fényes meteorként befutá hazánk egének legnagyobb részét; de hogy hol tűnt fel először, azt most sem tudjuk; hol végződött pályája, az csak a legközelebbi napokban lett bizonyossá. Huszár Gálról szólok, a XVI. század egyik legtiszteltebb emlékű fer fiáról, ki a reformatio tanai mellett a nemzeti nyelvnek és műveltségnek is egyik leglelkesebb apostola volt. — Mint valódi apostol, hajtva a viszonyok kényszerűsége által is, a hazának különböző vidékein szerepel. Magyarüvár, Kassa, Debreczen, Nagy-Szombat, Komjáthi _ jelzik vándor pályájának főbb pontjait, Ovárotr, Debreczenben és Komjáthiban könyvnyomdájával is szolpálja a szent ügyet, melynek zászlója alá esküdött. Lelkes buzgalma, nagy tudománya, elragadó ékesszólása, apostoli lelkülete egyaránt kedvenczévé tevék ugy az alsóbb, mint a legfelsőbb köröknek. Kassán például a város népe erőszakkal szabadítja ki öt a börtönből, melybe a türelmetlenség sötét szelleme juttatta; ghimesi báró Forgách Imre trencsényi főispán, aranysarkantyús vitéz pedig „parens meus alter"-nek, második atyjának nevezi öt, va'ószinüleg azért, mert Huszár ismertette meg vele a retormatió tanait. Elete végéről, illetőleg halálozása helyéről mindeddig bizonytalanságban voltak a tudósok. A református egyház hazai legnagyobb történetirója, Debreczeni Ember Pál s az ö nyomain Bod Péter, Ves/prémi és épen Tóth Ferencz, a méltán híres pápai pap és püspök is, azt állítják, hogy Huszár mint pápai pap (és püspök) épen városunkban végezte be viszontagságos életét; mig az ujabb egyháztörténet irok. Szabó Károly kolozsvári tanár, Wargha Lajos és utánna az ifjú írói nemzedék egész sorozata, nem tartották kellőleg bebizonyitottnak Huszár pápai tartózkodását, hanem annyit mondtak, hogy valószinüleg Komjáthiban 1574. után végezte be munkás életét. A közelebbi napokban, a „Magyar könyv-szemle" 1888. évfolyamában került napfényre oly adat, mely nemcsak halála napját megjelöli Huszár Gálnak, de azt is minden kétségen kivül helyezi, hogy o Pápán halt wegs hamvai is itten nyicgoszuak. Ugyanis a már nevezett báró Forgách Imre, aki mint láttuk a legbizalmasabb összeköttetésben állott Huszárral s ennélfogva értesülése teljes hitelűnek tartandó, épen Huszár Gál haláláról a következő feljegyzést tette diáriumában: „Anno MDLXXV. 23. oktobris dominus Gallus Huzár, Parens meus alter, et amicus longe omnium carissimus, Theologus doctissimus Evangelii Dei concionator fidelissimus et ir.defessus, magno bonorum luctu ac dolore pesté obiit in oppido Papa, die quem vir optimus et plane Divinus multo ante salvus ac incolumis sibi sumpmum futurum non sernél vaticinatus íuerar." Vagyis magyarul : „Huszár Gál ur az én második atyám s mindenek köpött legkedvesebb barátom, nagy képzettségű hittudós, Isten evangyéliomának kiváló hüségü és fáradhatatlan hirdetőié, a jóknak nagy fájdalmára, Pápa városában pestisben meghalt fj^J okiober 23-án; azon napon, melyet e legjobb cs csaknem szent férfiú, jóval azelőtt, ép és egészséges állapotában, utolsó napjakent nem egyszer előre megjövendölt." A derék főúr emez igaz kegyelettel írott soraiból bizonyos immár, hogy városunk földe takarja e drága hamvakat. Háromszáz tizennégy év óta pihennek itt Huszár Gál földi részei s midőn sirján a szellő a világ mind a négy tájától jőve elsuhan, talán megáll egy pillanatra a drága porok felett, s hirt hoz az ö bajtársainak nyugvó helyeiről, amelyek északon és délen, keleten ós nyugoton, lo^iingyobb részben jeltelenül, a folJdcl egyenlővé téve hallgatnak szerteszét. A sokszor bizonytalan, de néha igazat is mondó szájhagyomány az Anna kápolna dombja korul jeleli meg Huszár Gal sírhelyét. Midőn tehát, jó olvasóm e kedves pont körül jársz, hol a kis templom karcsú tornya merészen szökken az cg felé, ne feledd, hogy e templomon kivül még egy ott nyugvó nagy embernek rég elporladt hamvai is szentté avatják ama kornyéket ; s midőn megcsendül ott a macisból a harangnak imára hivó szózata, ne feledd, hogy a mélységből, a föld alól is intéznek hozzád intő és lelkesitö szózatot ama nagy embernek hamvai: „Az általad szentnek és igaznak tartott elvhez légy hiv mindhalálig /" äliivti'ä& díá tw á+v. Veszprémmegye s a gyáripar. — Az «iranyember». — Baross Gabor s a gyáripar. — Dr. l'.erzcviezy Albert körlevele. — Veszprémmegye gyáripara. — Legyünk résen! Aranyos jó kedvében teremtette Isten Magyarorországnak Baross Gábort. Ez a férfiú, telve honfiúi ambiczióval, herkulesi munkákat végez. Folyóinknak uj mederrel uj irányt szab s vasúti forgalmunkat marig is oly színvonalra emelte, hogy ámulbámul rajta a kontinens. Ha ilyen emberünk nem volna, ugy kellene egyet leimádkoznunk az égből. Igazi aranyember, akinek aranybánya a lelke, melyen nem fog a rozsda. Már volt egy emberünk, akinek neveben két „SB" volt s aki regenerálta a régi Magyarországot. Most egy másik férfia akadt a hazának, nevében szintén két „88" sei. Ugy látszik, hogy a békés forradalom alatt most ő lesz hívatva újjáteremteni hazánk közlekedési, ipari és kereskedelmi jövőjét. 1 A szebb jövő hajnala marig is előre veti bíboros fényét. * * i Az uj szervezéssel alig vette át 'Baross Gábor a kereskedelmi s ipari ügyek vezetétét is, marig is hatalmas eszmék megvalósításán fáradozik. j A hazai ipar fejlesztése és gyárak létesítése. Régi óhajok ezek Magyarországon s im! a hatalmas tetterejü miniszter most épen ezen eszmék érdekében tesz, hat s tervez és tanácsot, adatokat kér tbbói| miniszter-kollégáitól is. Lássuk csak konkrét alakban a dolgot ! A napokban dr Berseviczy Albert közoktatásügyi államtitkár aláírásával következő tartalmú köriratot kaptak az öszszes kir. tanfelügyelök, tehát megyénk tanfelügyelője is. A kereskedelemügyi magyar királyi miniszter ur a hazai ipar fejlesztésére és új gyárak létesítésére, illetve meghonosítására irányzott törekvésének tervszerű és rendszeres keresztülvitele szempontjából felelte kívánatosnak tarija mindenek előtt tudni, hogy a kormányzat különböző ágaiban mely iparczikkek képeznek állandó és rendszeres szükségletet és azok ez idő szerint honnan- szereztetnek be. E czélból felkért engemet, tájékoztatnám öt arra nézve, hogy a vezetésem allatt álló ministerium és a hatásköréhez tartozó hatóságok és intézetek által évenkint mely iparczikkek szereztetnek be, mennyi minden egyes iparcikkekből az évenkinti szükséglet, mennyit tesz a szállítási ár egyenkint és honnan és kitől — mely czégtől — szereztettek be eddig az emiitett czikkek és végre mikor járnak le az e tekintetben fenálló szerződések! E tekintetben a következő czikkekre fektet különös súlyt: Posztó és posztónemüek. Vászonnemüek. Gyapot sz.övetek. Kötö-szövöáruk. Böruemüek. Lábbeliek. Sz.ijak. Zsinórzatok. Sapkák. Készruhák. Papír. Irón. Kötelek, hevederek és zsinegek. Porczellán és kőedény, Üveg. Miután a kereskedelemügyi m. kir. minister urat mielőbb azon helyzetbe juttatni akarom, hogy a kellő adatok birtokában a közgazdasági érdekek szempontjából szükséges, vagy czélszerünek látszó további intézkedéseket megtehesse, felhívom a kir. tarifélügyelöséget. hogy a vezetése alatt álló intézetek, illetve hivataloktól a fentemlitett adatokat szerezze be és küldje be. Hasonló tartalmú felhívásokat bizonyára a többi minisztériumok is bocsátottak ki alantas hivatalaikhoz. A fentebbi leirathoz ugy hisszük nem kell kommentár. Azokból a sorokból világos Baross minister szándéka s az ország tapssal fogadja a minister ezen uj tervét is. * Nos, hát Veszprémvármegye hogyan áll jelenleg iparával s minő gyáriparai vannak ? Bizony városainkban: Veszprémben és Pápán s másutt is a kisipar csak tengődő életet él. A külföldi ipar agyonnyomta. G-yáripaiunk pedig van is, nincs is. Azokra nézve pedig, melyek a ministeri leiratban felsorolvák valóságos adófizetői, rabszolgái vagyunk a külföld gyáriparának. Egy uj Mózesre van itt szükség, aki kivezessen bennünket ebből a rabszolgaélet bői. * * * Előttem fekszik megyénk tanfelügyelőjének „Veszprémmegye Földrajza" czimü munkája, amelyből Veszprémmegye gyáriparára nézve az adatokat böngészgetem. Eszerint Veszprémvármegye területén a következő gyárak vannak ez idő szerint: Porczellángyár: Herenden. Ez világhírre vergődött. Köedénygyár: Város-Lödön. Posztógyár: Veszprémben. Üveggyár: Ajkán. Fürészgyár gőzerőre: Devecserben. Szeszgyár, &z van elég és pedig: Nagy-Vázsony ban, Ur kúton, Bakony-Szombathelyen, Csernyén és Weim s Csöszpusztákon. Ezeken kivül van : fürészmalom Zsófia pusztán, gőzmalom Enyingen, Fok-Szabadin, Siófokon és Borsokon. Serfőzés: Bogdányban. Pápa pedig pipagyárokkal is dicsekszik melyeknek productumait messze külföldre is szállítják. Igy van megyénk a gyáriparral. Akinek kedve van a meditaczióra, ezen adatokból egész vezérczikk-sorozatravaló gondolatokat fűzhet egymásba. No még vármegyénk több községe, például Város-Löd, Porva, Bakonybél, Borzavár s tobb más község produkál még nagy mennyiségű faszerszámot: gereblyét villákat, lapátokat s talicskákat. * * * Mindez.ekböl pedig csak azt akarjuk konstatálni, hogy amint látszik Baross tninisternek kedvencz tervei közé tartozik a hazai — gyáripar fejlesztése. Másrészt pedig ismervén megyénk jelenlegi gyárviszonyait, a felhozott adatokból látható, hogy megyénk területén a gyártelepek elég kedvező talajjal birnak. Mindezek után pedig megvonjuk azon okoskodásunkat, hogy nagyon czélszerü s megyénkre nézve üdvös dolog volna, ha — hogy a megye vezérfélfiai figyelemmel kisérnék a gyáripar fejlesztésére nézve a ministeri tervezeteket s ideje-korán felhívnák a minister figyelmét megyénkre, mint olyanra, ahol egy-egy ujonan létesítendő ott feküdt kiterítve, holtan; utolsó szava is csak az volt férjéhez: Nem hallod, hogy zokog a viharmadár?! A zöldszakálu Habkirály pedig rohant a Habkirálynőhöz, ölében vitte Faraxot, azt hitto

j I hogy annak látásától majd meggyógyul az ő J egyetlen lánya. [ Mikor hazaért odat€ít8 a koralágy szélére az ifjút és fölkeltette Habkirályuét. Az, mikor megpillautá az ifjút, reszketve az örömtől, lihegve a kéjtől elkezdett hozzá beszélni. De mikor azután az nem felelt kérdéseire, mikor csak nézett azokkal a megüvegesedett szemekkel, akkor . . . akkor eszébe jutott neki, amit az egykor ott a hajó párkányán mondott .... „Rideg a te palotád, hideg a te csókod, nem melegítené fel a te kebled az én lelkemet Mikor ez eszébe jutott a Habkirálynőnek, akkor ismét elkezdett sírni, ahogy még nem sírt sohasem; sírt keservesen, zokogott görcsösen és fuldokolva susogta atyjának, a zöldszakálu Habkirályuak: Miért tetted ezt, miért tetted ezt f A pápai korzó. Mikor a fáradt nap nyugalomra hajtja fejét; mikor megjelenik a hold (ha megjelenhetik !) mikor felragyognak az égen a kisebb nagyobb csillagok, (ez muihatlan kellék); akkor kivonul és benépesíti a „karfát" a közönség. Nap közben virgonczkodó „ászászolgájái;," „kisztohaudot" és néha „kezeit caolkolora"-Qt mc&dó Mercur ifjai; a magolástól egykedvű muzsalik; magukat kiszellőztető lábtyűuiüvészek: tüzesen udvarló kecskék; halászni akaró backíischek és Fischerin du Kleiuék; politizáló papák; álmos mamák; vihogó ifjonczkák sétálnak, járkálnak, ugrálnak, vicczelnek, nevetnek, kritizálnak, irigykednek és jól mulatnak, fel és alá mennek a „karfában." Olyan jól esik ebben a fel és alá hullámzó mozgó tömegben lépdelni, melynek hangosabb, lassúbb beszedő zimmegő zümmögőshe olvad össze. Egészen akaratlanul is egy-egy szóból, melyet a kevésbé óvatosak elejtenek következtetést lehet vonni az egész beszédnek tárgyára. Ha igy kezdődik: „mit szóltok ?" megesküszöm, hogy valakit az illetők tisztességesen „összeszapuluak" jóllehet öt perez múlva, mikor vele találkoznak szemrehányást tesznek neki, hogy magát nem „láttatja." Ez a szó „szemtelen" bizonyosan valamely ficsór bátorságára vonatkozik, kivel azonban a naiv hölgy(ecske) szívesen „konyháitat" magának. Ha ... Ej de majd csak nein nézek „morzsák" utáu, mikor ehol ni itt jön három láuyka (időkor 13 — 15), kik egészen goudtalauul trécselnek. A középső beszél, kinek ha nom csalódom fekete haja és ugyanolyan szeme vau. „Ah lányok" — igy kezdi a kedves — „tegnap nagyszerűen mulattam." „Hol?" „mikor" — kérdi kíváncsian a két barátnő. „Délután. Képzeljétek künn állok a kapu előtt, arrajön Füttyösi és egy nagyot — köszönt.'' „Hahahahaha" nevet a három láuyka „igazán nagyszerű!" Hamar szaladok — uevetai. Jó felé szaladtam. Itt jön egy „aranyos" ifjú Magvas. Megszorongatja kezemet, hogy a könyeim is potyognak bele, pedig kölcsönösen tudjuk, hogy ki nem állhatjuk egymást. Szótlanul megyünk egymás mellett. Egyszerre keményen megfogja karomat. „Volt ön már szerelmes ?" Kérdi tőlem vadul. „Voltam" .... De az Isten szerelmére ne szorítsa ugy karomat.... Megteszek mindent, amit akar. -Ha akarja éneklek áriákat ,,Fidelio"-ból'; ha

1

' akarja elhúzom imádottja ablakja alatt: '„Sujt az átok, mert szerettelek-' .... Ezt akarja? Megteszem szívesen. Miért ne? Hogy ne? . . . „Az Isten áldja lasabban beszéljen. Nem látja, hogy ott közelednek ?" Richtig, csakugyan közelednek, pedig mi egészen lementünk a korzóról. Az ördög tudta, hogy miért vezet erre a félreeső helyre ez a fiatal ember. Na most éjjeli zenét csinálhatok .... Tudja az Isten olyan gyönge szivü vagyok. Főkép egy szerelmestől nem tudok semmitsem megtagadni. De már itt vannak, akik előbb „közeledtek." Készülök, hátha köszönni kell. „Jó estét!" ' „Jó estét! ... Te vagy az Zsiga ? (Ez a szerelmes ismerősömnek neve.) De jó hogy találkozunk veled. Gyere ide, kísérd haza a nagymamát." Az Isten éltesse a Zsiga nagymamáját száz évig. Szervus Zsiga! Servus éjjeli zene! Ah nem adom sokért, hogy a Zsigái májával találkoztunk és főkép, hogy Zsigának ezt a parancsolatot adta. Visszatérek a korsóra. maOtt már enthusiasmust szült a hölgyek között Füttyösi elragadó fütyülése. Olyan megindítóan fújja a „Lekaszálták már a rétet." Már egészen el akarok érzékenyülni. Nagyokat sóhajtok. Szemeimet az ég felé fordítom, közel vagyok a síráshoz. Kékessy Matild ismert ábrándozónő alighanem már szemeit szárítgatja e bájos hangok hallatára és mellettem elhaladva a következő megjegyzést teszi: „Ah, mily vadregényesen jütyül ez a Füttyösi." Érzi, tudja Füttyösi, hogy ö az est hőse. Észreveszi a hölgyeknek édes mosolyából, hogy megvannak hatva. Fel is használja e kedvező körülményt. Néhány perez múlva együtt sétál, Futosy Rézikóvel nagy boszujára Hájas Béninek, kit mivel észreveszi, hogy Rézi sziveben hallgat Füttyösi enyelgéseire, a féltékenység dühe kezd emészteni. Pláne mikor a következő nyilatkozatot,: „Ah Nagysád szemeinek napsugara csillagában boldogságom egét látom." hallja a föld kezd el vele forogni. — Emészti egyrészt a féltékenység, másrészt az irigység, hogy ilyet ő nem tud mondani. Alig várja, hogy haza kísérjék Rézikét, Mikor ezt elvégezték: igy szól Füttyösihez: „Pali szereted te Rézikét?" „Igen." „Igen ?" Akkor végem van ... És nem tudnál róla lemondani ?" „De igen." „Hogyan ? Mennyiért ?" „Egy pohár sörért" ..... — gyártelep igen alkalmas terrénumot nyer hetne. Jó Jesz tehát résen lenni ! Kár lenne, ha Veszprémmegye tétlenül hagyná elsurranni jtt is majd a kínálkozó alkalmat. 1

. rt — Palotaörök vigyázzatok ! — A pápai honvéd szoborra ujabban adakoztak: Tek. dr.Kluge Endre ur adománya 1 7 frt — kr. Tek. Horváth Mihály ur 2 frt — kr. Tek. Bründl Jenő ur 1 frt — kr. Tek. Battenberg Lajos ur 1 frt — kr. T. Kakas Ferencz ur (Salamon) 1 frt — kr. Tek. Berger Emil ur gyűjtése 13 frt — kJ. Tek. Galamb István (Zircz) gyűjtő ivén; Tek. dr. KeményPál ur 1 frt. Tek. Takácsy Ignácz ur 1 frt. Tek. Havas Ágoston ur 1 frt. Tek. Blauhorn János ur 1 frt. Tek. Galamb István ur 1 frt. Összesen 5 frt — kr. Összesen 30 frt — kr. Ehhez a mult számban nyugtatott 1864 frt 22 kr. Főösszeg 1894 frt 22 kr. és 3 piaszter Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. augusztus 10. Gerstner Ignácz, pénztáros. KÜLÖNFÉLÉK. ~~ — Király O Felsége születése -napj h mához, egy hétre — aug. 18-án, vasárnap, a szokásos hódolattal üli meg városunk. Reggel ünnepélyes mise a főtemplomban, melyre az összes hatóságok és az összes helybeli haderő megjelenik. Délben a honvédhuszár tisztikar diszebédre gyűl össze a Griff nagy termében, mely diszebéden a világi hatóságok és egyesek is rés't szoktak venni. *, Veszprómvármagye közigazgatási bizottsága mult hétfőn tartotta rendes havi ülését, a megyeház kistermében. Az ülésen való megjelenésben gróf Esterházy Móricz főispán ur őméltósága akadályozva lévén, az elnöki tisztet Véghely Dezső kir. tanácsos alispán teljesítette. Jelen voltak: gróf Esterházy Ferencz, báró Fiáth Pál, dr. Bezerédj Viktor, dr. Fenyvessy Ferencz, Szabó Imre, Kemmes Ferenez, Ányos László, Kenessey Pongrácz, bizottsági tagok. Kenessey Károly tiszti ügyész, Takács Ádám árvaszéki elnök, dr. Kerényi Károly tiszti főorvos, Vargyas Endre, kir. tanfelügyelő, Harabasevszky Henrik pénzügyigazgató, Végh István, megyei aljegyző s a kir. főmérnöki helyettes. A szakelőadói jelentések szeriut a lefolyt hóban a közigazgatás minden ágában az ügymenet rendes menetében akadálytalanul folyt. Az alispáni jelentés a balatoni gőzhajózás tárgyában tudomásul vétetett. Ugyancsak a megyei alispán előterjesztést tett a községi népkönyvtárak ügyében, amely jelentés dr. Bezerédj Viktor, Vargyas Endre és Szabó Imre bizottsági tagok hozzászólalása után helyeslő tudomásul vétetett. Dr. Fenyvessy Ferencz bizottsági tag felszólalása a biztosítási ügyben az alispánnak alkalmul szolgált pártoló nyilatkozatra. Ezen ügyről lapunk jelen számában vezércikkben emlékezünk meg, melyre felhívjuk olvasóink figyelmét. Végül fölemlítjük, hogy Harabasevszky Henrik mint ujolag kinevezett pénzügyi igazgató rövid beköszöntő beszéddel ezen ülésen mutatta be magát kérve a bizottság további szives támogatását. A bizottság tagjai megéljenezték a férfiút, aki 13 évig mint adofelügyelö tapintatos modorával s buzgó, humánus eljárásával kiérdemelte a közbecsülést s a bizottság örömének adott kifejezést, hogy a pénzügyigazgatói teendőkkel is ö lett megbízva. — Zoltán Elek honvédhuszár ezredes lovassági felügyelő a napokban hivatalos szemlére városunkba jött. — Kinevezések. Tóth László veszkir. törv. biró kisegítő kir. táblai bírónak; Vlasiís Károly lörv. jegyző pedig aljárásbirónak Devecserbe neveztettek ki. Az előléptetésekhez gratulálunk. — Érdekes látnivaló lesz már alkalmasint a jövő héten városunkban. Mint olvasóink emlékezni fognak a pápai honvédszobor bizottság elnöksége intézkedett, hogy a Pápán felállítandó honvédszoborról hü miniatűr mintázatot készítsen a szobor müvész-tervezeje. A pápai hónvédszoborra a ki kíváncsi, megfogja azt látni itt Pápán a városház nagytermében, t Szilágyi Gáspár. Nem egy várónak, vagy megyének, de talán lehet mondani, a Dunántúlnak egy jól ismert és becsült férfia hunyt el Szilágyi Gáspárban, a győri püspöki uradalom jószágkormányzójában. Páratlan szorgalom lelkiismeretes munkásság és a közügy iránti lankadatlan érdeklődés jellemezték őt. Városunkban többször megfordult mikor a vidéken lévő 'püspöki birtokok szemlélésére jött. Győr városban és megyében szép szerepet vitt. Sopron megyében pedijj», hol megyebiz. tag-