Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-07-28

v Megjelenik minden v a s ;í r n a p Közérdekű sürgős közlésekre KoronkiiiL i'tMi (I k i \ ii I i számok is adatnak ki. Bénnentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le m é n y e k a lap a?erk. hivatalába (Ó-kollégium épület) küldendők. í XSL Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél" évre 3 frt. Negyed évre 1 fit 50 krajczár. — Egy szám áia 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata titán 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számit atik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (GoldbfTíí Gyula J\ papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város Ii a lóságai! a k és l ö b I) pápai, s pápa-vid éki egyesületnek m egváí asz totl közlönye. Nemzeti nevelés. — Öt közlemény. — I. Az embert csak a nevelés teszt emberré. Mint harmat s napsugara virágnak, oly szükséges a nevelés, hogy a lélek erőis nemesb tulajdonságai fölébredjenek s kellően kifejlődjenek. Csak a nevelés az, a mel}'' az embert, mint a társadalom tagját, nemes öntudatára ébreszti annak, hogy mint Isten legkitűnőbb teremtménye, aczélos erővel s erkölcsös erérylyet munkálkodjék földi és mennyei czéljának elérésén. És ha valakinek, ugy a magyarnemzetnek van kiváló szüksége a nevelés, a testi és szellemi fejlettségáldásaira. Nem sokára ezer éve lesz annak, hogy a magyar a kard hatalmával uj hazát szerzett magának s beékelte magát az európai nemzetcsaládok közé; de ha egy második ezredév hullám-sirjában nem akarja dicstelen halálát lelni: ugy ezt a hazát, melyen élnis uralkodni akar, még egyszer meg kell hódítania — a műveltség hatalmával. Egy nemzet ereje a honvédő karok s képzett fők minél nagyobb tömegében rejlik. Csakhogy sajnos, a magyar faj számereje épen nem mutat oly emelkedést, minőt szemben más népekéivel, méltán várhatnánk. Hónainkon aranyos verőfényben rezg az üde levegő; hegyi erdeink balzsamot lehelnek; van búzánk; rétjeink kövér füvét hatalmas gulyák s ménesek harapják; a borág dúsan tenyész s hajt gerezdet; szóval az anyaföld megadja bőven áldásait s a munka dúsan koronázza a fáradalmakat: mégis e hazában satnyul a magyar faj; fogy az ép test! Mi ennek oka? Semmi más, mint a testi nevelés és az egészségügy elhanyagolása. Innen van azután az, hogy sehol Európában nincs akkora gyermekhalandóság, mint nálunk Magyarországon, a hol a haláleseteknek több mint fele, öt éven aluli gyermekeket ragad el. Norvégiában ezer gyermek közül meghal öt éves koráig 178, Németországban 320, Ausztriában 367 , Oroszországban 403 , Magyarországban — 424. Megdöbbentő azon statisztikai adat is, hogy nincs állam Európában, mely a legutóbbi évtized alatt j oly csekély szaporodást tüntetne fel, | mint épen Magyarország. j Hjah! nemes faj: ritka faj! ; Szokják mondani olyanok, a kik ezért még hízelegni is akarnak a nemzeti hiúságnak. Vau egy sajátságos közmondása a magyarnak a leány-gyermekekről. Egy: a ház disze; kettő: megjárja; három: elég; négy: sok; öt: inség; hat — átok. Mintha csak az eszkimók példáját akarná utánozni, a kik igy szoktak imádkozni: — Add uram, hogy több fóka legyen, mint ember! Pedig a gyermek nagy Istenáldás. Ha egészség virul arczaikról s vidor ész csillog szemeikből, a leggyönyörűbb ékességei a háznak; növekvő tölgyei a családi büszkeségnek. Szépen irja Hugo Victor: „0/i Uram! őrizz meg engem s enyéimet Söl ellenségem is, Id káromon neoet, — Ne lássunk soha sem: Méhek nélkül köpül, viráglalan nyaral, Üres fészkel, gyümölcs nélkül kosarat S ház-al - gyermektelen.'

1 Azonban sajnos, hogy egyre szaporodik nálunk azon vidékek száma, a hol a „kettős gyermekrendszer" egyre nagyobb mérveket ölt s igy nem csuda, hogy számarányban nem gyarapszik kellően a magyar. Pedig a magyar költő-király szavaiként: — Teremt-e Isten több magyart, mig a világ, mig napja tart, ha mink is elfogyánk?! A katonaálíitások pedig évről évre egy másik szomorú jelenségről is tanúskodnak. Arról, hogy romlik, fajul az ép magyar vér s harczra termett, daliás hősök helyett egyre .nagyobb arányokban gyarapszik a testileg züllöttek száma. Holott Kemenesalja költője a nemzeti jelleg büszke önérzetével dalolta csak nem rég: „Sast nemzenek a sasok s nem szül gyáva nyulat Núbia párducza." Pedig az uj nemzedék egészsége, az ép test, nagy nemzeti kincs; ebből származik a nemzetek valódi ereje; ez nagyságának jelentékeny tényezője; ez fenmáradásának legbiztosabb alapja; forrása ez a munkaképességnek; az anyagi jólétnek s azon szolgálatoknak, melyeket kiki az egyház, a haza, a társadalom s a család iránt leróni tartozik. Csak egészséges szervezet birja a munkát s miután a munka az anyagi jólét forrását képezi: azon államban, hol a polgárok nagy része az elhanyagolt testi nevelés folytán gyöngesógben sinylődik, le kellene mondani ugy a szellemi haladásról, mint az am^agi emelkedésről és igy a jólét virágzásáról; el[ lenben a népek kedvező testi neve[ lésének és igy egészségügyi viszonyainak arányában emelkedik azoknak tettképessége s fokozódik munkássága és igy az anyagi jólét is. A nemzeti nevelés eg}'ik alapföltétele tehát — a testi nevelés, a mely az egészségügy czelirányos fejlesztésén sarkallik. De mivel az ember testből és lélekből áll, a nemzeti nevelés másik alapföltételét a lélek kiművelése, { az ember szellemi életének fejlesz, tése, az ész és elme pallérozottsága, a kedély nemesitése és az érzelmek finomitása képezi. „Az országoknak — mondja Pázmány Péter — nincs is semmire nagyobb szükségük, mint az apród-esztendősök jó nevelésére, mert az ifjak neveléséhez hasonlók az erkölcsök s veszni kell az országnak, mely ebben fogyatkozik." Arany-szavak ezek a bíboros Cicerótól., Es váljon hogyan áll hazánk a nevelés dolgában? ! Igaz, óriási haladást tett nemzetünk a nevelés terén az utolsó két évtized alatt s ha valahol, ugy itt emelt fővel állhatunk meg a nagy nemzet-versenyben; de mégis vajmi sok még a kívánni való. Mikor beköszöntött az alkotmányos szabadság, Magyarország tanköteles gyermekcinek csak 50.42 "/

ü-ja látogatott iskolát. Ma már 2,377.558 gyermek közül 1,929.377 gyermek jár iskolába; vagyis a tanköteleseknek 81.15%-ja. E szerint Magyarországban még manap is 44S.181 tanköteles gyermek marad iskolai r

oktatás nélkül. Közel fél millió! Es ha még ehhez hozzáveszszük, hogy anyan}

7

elv szerint minden 1000 tanköteles közül iskolába járt 907 német. 849 tót, 842 magyar, 838 horvát, 802 szerb, 674 ruthén, 622 román: azt látjuk, hogy a magyar nemzet ifjabb generatiója iskolázottság tekintetében — a harmadik helyen van. Pedig a magyar nemzet a suprematiát csak ugy tarthatja fenn állandóan ós biztosan, ha a közműveltségben is ő lesz a zászlóvivő. Azért az ifjúság nevelése legfontosabb követelménye állami lételünknek. Korunk sok veszélylyel fenyegeti a serdülő nemzedéket; az emberi erő, tevékenység és szabadság rendkívüli fejlődése különbözteti azt meg az előbbi koroktól; de adjatok az ifjúságnak vallás-erkölcsi nevelést; adjatok nekik jellem-szilárdságot; plántáljátok beléjök az erény tiszteletét, a nemes, szép és igaz iránt való lelkesültséget; neveljetek belőlük aczélos erejű, munkabíró, felvilágosodott, derék polgárokat: akkor megvetettétek alapját a nemzeti boldogulhatásnak. A nemzeti nevelés ezen magasztos feladatát négy hatalmas faktor összemüködése oldhatja meg, úgymint: a család, az iskola, az egyház és az állam. Ezeken nyugszik, mint oszlopokon, nemzeti nevelésünk erős vára. Pápa város felirata a kir. tábla ügyében. (Folyt, és vége.) Ha megteszi e város kötelességét a humanismus terén, még nagyobb mértékben cselekszi ezt a közoktatásén, a melynek gyümölcseit csakugyan a nemzet egésze élvezi. Van Papin egy főiskola, a dunántúli ev. ref. egyházkerületé, melyben a 8 osztályú fogymnasiumon kivül van theologiai tanszak és tanitó képző intézet, van egy algymnasium a Szt. Benedek rendé, a mely bar csonka-középiskola, mégis kedveilés látogatott intézet. Van polgári iskola lányok számára, van alsó fokú kereskedelmi iskola és van ipariskola, ismétlő-, nemkülönben rajziskola, a mely intézeteket vagy egészen a város tart fenn, vagy jelentékenyen segélyez. Mind a négy hitfelekezetnek vannak elemi iskolái, katholikus több is, van ezenkívül három óvóház, melyek közül egyik a városé. És költ Pápa városa a falai közt levő iskolákra fentartás és segély czimén többet 13 ezer forintnál, 20%-át kiadásainak. Költ tehát a közjótékonyság és nemzeti művelődés czéljaira maga ez a szegény város mintegy 20 ezer frtot, majd egy harmadát a részben terhes pótadó utján beszerezett közköltségnek. Költi pedig ezt akkor, a midőn saját égető közigazgatási, közegészségügyi, köztisztasági vagy közbiztonsági szükségletei a lehető legszűkebben elégíti ki, a midőn ilyenekre polgárait ujabban igénybe venni, még csak meg sem kísérli, tehát olykép, hogy égető magán érdekeit, a:, állami, áz országos érdekeknek alája rendeli. A város vagyona csekély, jövödelmei nem szaporodnak. Nyommasztó adósság terhe nehezül rá, s csakis viszonyaihoz képest elég magas pótadó kivetésével fedezheti a szükségleteket, melyet az adózók annál kevésbé fizetnek szívesen, mert az vajmi csekély részében jutván közvetlen a közönség érdekeit érintő czélokra, ugy szólván egyátalán nem élvezhet. Am lehetne hasonló magasságú pot adó, it elviselnénk magasabbat is, ha a kereselképesség emelkedvén, emelkednék a fizethetési képesség is. De hogyan reméljük ' •. midőn alig látunk jövódelmes közintéz-., nyt vagy vállalkozást, a melyre számot tarthatunk. Pedig van ilyen, a melyet városunk geográfiai helyzete egyenesen idevalónak jelel ki, a melyre nézve a szükséges avagy előnyös feltételek itt is feltalálhatók. Ilyen a szétosztandó kir. ítélő tábla egyik osztálya. Pápa városa, — a Dunántúl számbavehetö városait tekintve, majdnem a legcentralisabban elhelyezett ez országrészben. Vasúti összeköttetése lehetővé teszi a fővárossal való érintkezést két irányban is, ép ugy Bécscsel. Megközelíthető minden szakában az évnek, a vidék minden irányából köböl épített és gonddal fentartott utakon. A város egy sürün benépesített vidék középpontja, a melyet igen sok érdek a várossal való sürü érintkezésre utal. A város népessége I5 —16 ezer ember, a benne majdnem naponkint megforduló közel községek lakossága mintegy ugyanennyi. Társadalmi szükségletei meglehetősen kielégitvék. Számos egyesület, több jól felszerelt kaszinó és kör, könyvkereskedések, 3 nyomda, helyi lap, több közkönyvtár, állandó színházépület stb, a szellem kívánalmainak, — hideg és meleg fürdők, 3 gyógyszertár, kózkórházak a test szükségleteinek vannak hivatva megfelelni. A város egészséges vidéken fekszik, közvetlen közelében, s a határban több szöllőhegy van, melyek nyáron részben lakottak, egyéb terjedt és kellemes sétahelyekkel együtt a sétára alkalmasak. Vizet a várost átszelő Tapolcza-folyó és több köz és magán kut ad. Van világítás bár csak kőolajjal, van kövezet minden jártabb utczában. A város elég jól épült, s lakások dolgában most sem szűkölködik, esetleges későbbi szükségletnek pedig hamar megfelelhet. A piacz olcsó és teljesen ellátott, nemkülönben biztos. Vendégfogadók és vendéglök kellő számban vannak, épugy modern berendezésű kávéházak és kerti helyiségek. Vannak közlekedési eszközök, az üzletek teljesen felszerelvék mindennel és más városokkal összehasonlítva olcsók az ipari termékek is. Tüzelő anyag tekintetében, ugy bor és más élvezeti czikkek dolgában nincs kivánni való. A kereskedelmi élénk forgalom — kivéve a még virágzó malom és lisztüzletet,— természetesen hiányzik, de hát egy felső bíróságnak ez ugy sem való környezet. Azt pedig a mi a kir. táblára nézve szükséges és kívánatos, a most előadottakból kivehetöleg Pápa is birja. Nem hisszük, Nagymélt. kir. Kormány, hogy a kir. táblák szükségkép az ugyneveTÁRCZA. ÉLETEMBŐL. Nagy Oczeán az élet küzdtere, És annyiszor dühöng a vész is rajta Oh, ismerős vagyok én is vele, Régóta szállít rajt immár a sajka. S habar nem értem biztos révbe még: Emlékeim most szárnyat öltenek — S fel-feltünik az elhagyott vidék öröm, ború vegyesen töltve meg. Száll-száll a sajka, és kit látok ott A messze múltnak kékelö ködében f — Egy gyermek az, örömrepesve fut, Himes lepét üz a mezőben épen S elfogta — óh mily jól esik neki! Tovább repül ott várnak rá a társak, öröcaújjongva játszanak tovább, Oly boldogok, oly hivet egymásnak! Repül a sajka — s hol a kis fm ? Serdült lett immár a mosolygó gyermek, S bár nagy viharral nem küzd még talán, Már erezi súlyát a küzdelemnek, — Mosolygó, fényes egyik nappala, Miként koránya ébredő tavasznak; De oly hamar j6 ború is reá S ezek igy együtt sorra váltakoznak. Száll-szálí á .'ajw JÖ" van, Repíti gyorsan egy üj*bb világba, Derült az ég ott, zengnek a dallok, A szerelemnek fesledez" virága — És * virágból néki is nyílik Éa a szive magas örömben fészket $ De oly hamar elhervadt a virág S úgy fájt helyén látni a sírkeresztet! Repül a sajka, merre és hova, Ha elboritá csillagát a felleg ? —- Nem, nem ! Ragyog már ismét fényesen, Új lángja gyúlt hatalmasabb szivemnek 1 Te vagy a csillag drága angyalom És fényedet szemem hiven kiséri, Ragyogj reám biztatva, édesen, Szivemnek vágya ; tégedet elérni! — A tanítónő regénye. — Eredeti beszélyke —Irta OZORAY ÁRPÁD. Sopron vármegye egyik regényes fekvésű községe templomában fiatal pár esküdött egymásnak örök hűséget az 187 . . év tavaszán. A vőlegény Zala vármegye szülötte: Dargó Kálmán műiparos, a menyasszony helybeli születésű Schőnwieser Amália. Az esküvő szoros családi körben ment végbe. Csak a menyasszony szülői és nővérei s a tanukul szolgáló két egyén volt ott jelen. Kornélia, a menyasszony nővére, ép az esküvő napján érkezett meg a szomszéd vármegyéből, hol mint nevelőnő volt alkalmazva, egyik ottani birtokos család körében. Esküvő után visszatért a kis nászmenet az őröm szülék házához, hol Kornélia pár pillanatra találkozott a vőlegénynyel. Lázas mohósággal ragadta meg kezét, lángoló tekintettel nézett a szemébe, azután rezgő és suttogó hangon szólt hozzá: — .Kálmán, még ma beszélnem kell veled, keress alkalmat, hogy délután együtt lehessünk, legalább fél órára. — Rajta leszek, hogy teljesüljön kívánságod, szólt a vőlegény, kin nagyfokú türelmetlenség volt észrevehető. Könyedén kezet fogva Kornéliával, gyorsan távozott. Kornélia még azután is sokáig abban az irányban feledte tekintet, a merre Kálmán távozott. Majd mély sóhaj emelkedett kebléből, kezét görcsösen szorította szivéhez s a zokogástól elfojtott hangon szólt: — Vége, vége, mindennek! Erre ö is bement a házba, hol már vártak reá, mert az asztal meg volt terítve. A lakománál Kornélia a menyasszony mellett ült, szótlan merengésben. Kereste és mégis kerülte a vőlegény tekintetét, arcza égett, szivében a szenvedély tüze lángolt, teljes ellentétéül nénjének, ki nyugodt tartással ült mellette, arczán és szemében a boldogság kifejezésével. Alig különbözött egymástól a két testvér külsőleg. Egyikük sem volt szebb a másiknál, de mégis ellentét volt közöttük. Amália nyugodt lényétől egészen elütött Kornélia rajongó lelkülete. Amália maga volt a szelid háziasság megtestesülése, mig Kornéliának minden mozdulata, tartása és hanghordozása a nagyvilági hölgyet árulta el, kinek semmi érzéke sincs a háziasság iránt. Már gyermek korukban észrelehetett venni közöttük azt az ellentétet. A csak más-' fél évvel idősebb Amália csöndes ós zárkózott

1 gyermek volt, szorgalmasan tanult az iskolában, de otthon, a tanulásra fordított! időn kivül mindig a házi dolgokban igyekezett kiképezni magát. Koraéli* ellenben, valóságos kis lángész volt, s igy a tanulás sem került annyi idejébe mint nénjének, de szabad idejét inkább játékkal s a vidéken szerte csattangolással töltötte, mig a házi dolgok iránt nem tanusitott semmi érdeklődést. Igy történt aztán, hogy szülőik különféleképpen rendelkeztek fölöttük. Amália az elemi osztályok végeztével jobb kezévé vált édes anyjának a gazdaság vezetésében, mig Kornéliát beadták a székvárosba, hogy ott végezze a felsőbb iskolákat. Ez mégis tőrtént, még pedig kitűnő sikerrel. Kornélia elbeszélésünk idejében már okleveles tanítónő volt és bár -magán, de jó alkalmazásban a vármegye egyik előkelő birtokos családja gyermekei mellett, kiket a szülők teljes megelégedésére tanitott és nevelt. Vidám hangulat uralkodott az asztalnál, felköszöntötték a vőlegényt, az örömszülőket és a fiatalabb nővért is, ki mintegy büszkesége volt a társaságnak, mely kiváló tiszteletben rászesitette a fiatal tanítónőt. Kornélia azonban nem vett részt az általános vidámságban, nem törődött az őt ért megtiszteltetéssel sem, gépiesen rövid szavakkal köszönte azt meg. Végre feltűnt a vőlegénynek is Kornélia merengése, melyből ki akarta őt szakítani. — Kis sógor asszony; szólt, miért vonod ki magad az általános vidámságból, miért nem örvendesz az örvendezökkel és vigadsz a vigadókkal. — Mert gondolataim másfelé szárnyalnak, felelt Kornélia, felocsúdva merengéséből. — És merre felé? ha kérdenem szabad, faggatta tovább 'a vőlegény. — Tanítványaim körül, szólt, hirtelen feltalálva magát a leány. Ebéd végeztével feloszlott a kis társaság s magokban maradtak a háziak. Amália férjével visszavonult a számukra kijelölt lakosztályba, de Kálmán előbb, búcsúzás közben jelentős pillantást váltott Kornéliával, ki ott maradt szülőivel, az ebédlővel szomszédos szobában. Az öregeket nemsokára elnyomta az álom, mire Kornélia kiosont az udvarra és várakozott. Nem sokára nyilt az ajtó s Kálmán is kilépett a tornácára. Odament Kornéliához s miután üdvözölte, leült mellé a padra. — Miért kívántad találkozásunkat? kérdezte. — Hogy megkérdezzelek. — Miről? — Miért tetted ezt? — Mit? — Nősülésedet értem. — En pedig kérdésedet nem értem. — Nem tudtál'még várni? — Mire? — Utolsó találkozásunk alkalmával még egy évem volt hátra. — S aztán? — Te ez alatt nővéremnek udvaroltál, őt vetted körül csábító szavaiddal s el is bódítottad a fejét, — Eszem ágában sem volt ez. — De nőül is vetted őt! — Mert szeretem. — Őt? — Természetesen. — És reám nem, i& gondoltál?' — Nem értem. rá. Különben ís tudtán?, hogy kedves jó, sógorasszonyomat fogom tisztelni benned.