Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-07-28

zett nagyvárosokban lennének csak elhelyezhetők és nem hihetjük azt sem, hogy az olyan elhelyezés az ország érdekével megegyeznék. Mert a nagyobb városok, mint kereskedelmi, ipari, forgalmi, vagy gazdasági emporiumok már viszonyaiknál fogva is birván a fejlődés feltételeit, nélkülözhetik az olyan tényezőket, melyek odahelyezése nem folyik a viszonyokból. Sőt a túlvitt Öszpontositás megboszulja magát a drágább megélhetésben, a lakás szükségben, a közegészségügy egyes érdek-sérelmeiben, s abban, hogy pauperi?must s müveit és műveletlen proletariátust teremt. Ellenben, ha az állam által nyújtható előnyök helyesen osztatnak meg az ország egyes vidékei közt, s a hol van, oda nem adatik még több, azt éri el vele az állam, hogy nem lesz tán gazdag, városa sok, de nem lesz szegény vidéke sem annyi mint mint különben. Egyik vidék eZeu intézményben, a másik a másikban birja vagyonosodása alapját és szerényen, de megindul a nemzeti közvagyonosodás munkája. Bátrak voltunk fentebb vázlatosan kimutatni mikép Pápa városában a kir. itélö tábla nem lenne méltatlan helyen, hogy a város képes a kir. tábla bíráinak és segédszemélyzetének a megélhetés azon tényezőit rendelkezésre bocsátani, a melyeket a modern fogalmak szerint élő ember megkívánhat. Kimutattuk azt is, hogy a mi városunk fekvését illeti, ha a Dunántúlra csak egy kir. tábla terveztetik, erre megfelelőbb, centrálisabban fekvő város székhelyül nem ajánlkozik. Bátrak voltunk kifejteni, hogy a kir. tábla egy osztályának felállítása, a mi tán a más előkelőbb városokra nézve legfolebb némi pénzforgalom-emelkedés lenne, mostoha helyzetű, de segélyre érdemes varosunkra nézve valósággal életkérdést képezne. Ám de még jelen szomorú viszonyaink közt sem lehetünk és nem is vagyunk — annyira szükkeblüek, hogy az óhajtott nevezetes előnyt ellenstolgálmány nélkül akarjuk magunknak megszerezni. Egyátalán nem vagyunk, de nem is lehetünk idegenek attól, hogy a kir. Ítélőtábla megszerzése érdekében áldozatot hozzunk , és magunkra megfelelő terhet valialjunk. Annak előrebocsátása után ugyanis, hogy a Nagyméltóságú m. k. kormány velünk közlendő kívánalmai alapján a tárgyalásokba belebocsátkozni bármikor hajiandok vagyunk, elvi hdtározatkép ezzennel mély tisztelettel kijelentjük, mikép készek vagyunk egy a kir. ítélő tábla helyiségeire szükséges épületet olykép rendelkezésre bocsátani, hogy az 15 éven keresztül az államnak semmi terheltetésével ne járjon, mert akár a lakbért, — ha ilyen czimen kellene fizetnünk, — tizenöt éven át a város fedezendi, akár pedig ha építkezés következtében törlesztési kölcsön lenne felveendő, a város, a kamat és töke részlet járulékot a mondott időn át a nélkül üzetendi, hogy az államtól az épületért viszont lakbért igényelneJelezni kívánjuk még, hogy lakbér viszonyaink ismeretében bátran kilátásba helyezhetjük, mikép a kir. tábla birái és segédhivatali személyzete a rájuk nézve egyéínleg megállapított lakbérekért magánlakásokat nyerendnek és azokhoz fizetéseikből pótlólag hozzáadni szükséges nem leszen. Ezen ajánlat egyelőre Nagym. m. kir. Kormány ! a melyet a kir. itélő tábla elnyerése érdekében ma, a midőn a kívánalmak részleteiről hozzávetőleges tudomással — Csak ? Kérdezte Kornélia elmerengve. | — Mit egyebet? j — Még kérdezheted? — Nem tudom elgondolni. — De hisz én szerettelek első találkozásunk óta, tört ki a leány, teljes önkívületben, miből azonban csakhamar kiragadta Kálmán nyugodt magatartása és nyilatkozata. — Sajnállak szivemből, szólt Kálmán. Tanácsom uralkodjál magadon, győzd le szenvedélyedet, mely végzetessé válhatnék nemcsak reád, hanem reánk nézve is. Élj hivatásodnak, nemes foglalkozás az, melynek szentelted magadat. Az idő és hivatásod hű teljesítése kigyógyítja szived Hebet. — Soha, soha! szólt Kornélia, a zokogástól elfojtott hangon. Azután arcát keiébe temetve, zokogott csöndesen. Kálmán részvéttel nézte a szegény leányt, majd az őszinte szánalom hangján sóhajtott £öl: — Szegény leány, sajnállak igazán! Sebzett galambként ugrott föl erre a leányka. — Ne sajnálj engem, szólt dacosan, ha már nem nyerhetett viszonzást szerelmem részedről. . . — Nos? — Akkor nincs célja életemnek többé. A kétségbeesés kifejezése ült a leány arcán, midőn e pár szót kiejtette. Kálmán is fölkelt a padról és az igaz részvét hangján szólt: — Ezt nem vártam tőled. — Miért? — Mert azt hittem, hogy a hivatásodra való utalás megedzi lelkedet a igy megjő a plédéi is, idővel, sem bírunk, tehetünk. De mint föntebb ugy itt is hangsúlyozzuk, hogy a tárgyalásokba belebocsátkozni készek levén, sőt énnek eszközlése végett a Nagym. kir. Kormányhoz itt ezúttal is esedezvén, egyáltalán nem fogunk mereven állást foglalni egyéb oly követelményekkel szemben sem, a melyek erőnktől kitellenek, ha annak ismeretére jutunk. Kapcsolatosan esedezünk továbbá, hogy ha a viszonyok annyira ellene volnának városunk érdekeinek, hogy a kir. tábla felállítása egyátalán nem lenne falaink közt eszközölhető, kegyeskedjék az e. f. torvényszékek végleges szervezése alkalmával varosunkat, legalább ilyennek székhelyévé kijelelni. Tett el-*i ajanlatainkat ilyen esetre is kötelezőnek tartjuk, mert bar a vaibato előny sokszorosan kisebb mértékű lehet is, annak megszerzését is kötelességünknek tartjuk még áldozatok árán is. Ezekben voltunk bátrak Nagyméltóságú m. kir. kormány előterjeszteni alázatos kérelmünket és igyekeztünk bebizonyítani, mikép a kérelem teljesítésére menynyire méltó városunk. — Mély tisztelettel kérünk bocsánatot a hosszadalmasságért, panaszainkért, s azért hogy helyzetünk vázolásában oly annyira hűek voltunk, hogy az tán túl setétnek is látszik. Fájdalom, ugy van az amint megírtuk és folyton hanyatló, szegényedő városunk lakosságának közhangulatát fejezi ki. S hol tárhattuk volna fel legjogosultabban helyzetünk szomorú voltat, ha nem azon hatalmi tényező előtt, a mely segíteni — erős a bizalmunk —, képes is, fog is, az ország kormánya előtt. Mégegyszer a legmélyebb tisztelettel ajánljuk a Magas Kormány figyelmébe felhozott okainkat, s esedezünk kérelmünk kegyes teljesítéséért. Súlyos csapás lenue ránk, ha ezúttal is sikertelenül könyörögnénk, súlyos, mert lehet, hogy az elcsüggedést eredményezné városunk közönségében. Ez pedig egyet jelentene azzal, hogy a varos elveszítve a jobb jövő reményét, abdicálni fogna culturális jelentőségéről és saját existentiája érdekében korlátozni lenne kénytelen oly nemű terheit, a melyeket a városoktól méltán meglehet várni, de egy minden jelentőség nélküli és csupán csak vegetáló községtől — nem többé. Óvja Isten e jövőtől ős városunkat, de óvja meg a hazát is, melynek oly sok jeles, oly sok derék fiat adott ugy a rég, mint a közel múltban, s adni törekszik a jelenben is. Magunkat a Nagym. m. kir. Kormány kegyességébe ajánlva vagyunk 1889. évi július hó iS-án tartott rendes közgyűlésünkből. Levél a fővárosból. Budapest, 188g. jidius hó 25-én. Hgy is van csak az a nóta: „Pénzzel jöttem a világra." No ez nagyobb szerencse, mintha valaki egy félmilliós ternot csinál; mert manapság még azt is lefülelik, a kinek oly bolondul üt be, mint Farkas Menyhért uramnak. Hiába, szegény embernek még a szerencséje is szegény. Most, ha az ördög bele nem kontárkodik Farkas uranj művészetébe s nem küldi a nyakába Be'zebubot a terno ruhás (azaz fekete) asszony képében, ki tudja, nem-e húzta volna ki a kis árva fiu is a combinált ternot. De a véletlen a törvény kezébe adja a turpisság kulcsát s ime kisül, hogy az egész manőverben svindler uram játszotta az aranzsör szerepét. Mi ebből a tanulság? IIa rá akarsz szolgálni a vármegye kosztjára, csinálj magadnak egy félmilliós ternót. j I — Nem hiszem. En is csak ember vagyok, I I gyönge nő, képtelen leküzdnni a sziveinban j duló szenvedélyt. — Ugy tehát utainkna kválni kell, örökre. — Ne légy kegyetlen! — Kötelességem parancsolja és szivem. — Megbánod. — Soha! — Még hallani fogsz felölem. Kálmán alig hallotta már az utolsó szavakat. Befordult a házba. « Másnap útra kelt a fiatal házaspár. A fővárosba utazott, hói már teljesen berendezett ipar telep várta őket. Csakhamar virágzásnak indult a szorgalmas müiparos üzlete, úgy annyira, hogy már első évben nagyobbítani kellett annak terjedelmét. Egybekelésük évfordulójára leánygyermekkel Örvendeztette meg férjét Amália. A gyermek születése után pár hétre olvasta Kálmán a hivatalos lapban, hogy Kornéliát kinevezték az egyik fővárosi állami felső leányiskolához. Ez megdöbbentette Kálmánt az első pillanatban, de aztán megnyugodott, abban a reményben, hogy Kornélia azóta kigyógyult végzetes szenvedélyéből. Kornélia a fővárosba érkezte után meglátogatta sógorát, de azt nem találván honn, nénjével töltött pár órát, miközben folyvást nénjének kis leánykáját dédelgette, a kis Didikét, gyönyört érezve a picziny, mosolygó aruz látása fölött. Távozta előtt megkérte nénjét, hogy Kálmánt küldje hozzá, mert fontos besiélni { wtyjt van v«le, ! Apropos ezt a bevezetést, mely jelenleg

1 napirenden van a főváros jour fixeín, azért bocsátottam előre, hogy könnyebben megérthessék azt a hajszát, mit a fővárosi rendőrség és detektív had a gyásztoilletek ellen rendezett. A főváros hölgyeinek ama feltűnni hajlandó kasztja, kik ájtatoskodui is csak a váczi utcza asphaltjára járnak, a kritikus napokban fekete gyász ruhában jelentek meg a corson, remélve, hogy ezzel is több érdekeltséget lesznek képesek kelteni, mint egyéb mesterséges tulajdonaikkal. S csakugyan magam is hallottam, hogy fülük hallatára ilynemű megjegyzéseket tettek: „Ez a Farkas Menyhért angyala" stb. S ha esetleg valaki 9—10 éves leánykával sétált, az után meg formálisan nachsteigoltak. Ilyen a fővárosi nép, mindenből dívatet csinál, mint a franczia diákok a chapauval. Menu alkalmával is, másról sem beszélnek, mitó erről. Most, hogy a ternó hőseit elfogták leszorul majd a napirendről s beszélni fognak a párizsi kirándulásról, melyből már sokan visszajöttek. Ha megkaphattunk egy ilyen Eiffel tornyát látta individiumot, örömujjongva fogadjuk, hogy a francziák lelkes fogadtatásáról szóló referádákat halljuk. Néha annyira belemelegedünk (

2

) szájtátva a hallgatásba, amint Eiffel tornyát leírja, hogy az asztalon levő mentő egyesületi gyufa perselyt az Eiffel tornyának képzeljük, majd meg azt hisszük, hogy velünk is kezet fogott Carnot, s hogy mi is segítettük húzni Kossuth Lajosnnk kocsiját. Hanem érdekesen felelt meg égy^collegám ama kérdésemre, hogy micsoda ismeret gyarapodás s mily tanulságot szerzett magának eme kirándulásából? Ö így felelt: „Barátom, ha kirándulsz Parisba legjobb, ha itthon hagyod feleségedet (no ez még nincs) mert a francziák csupa nemzetközi udvariasságból annyira udvarolnak neki, hogy oldalbordáink hajlandók velük Ostendebe menekülni. Le is pirította nem egy nő férjét, hogy mily hanyagok ők a francziákkal szemben. Természetesen azt nem látták, hogy az ö férjeik mily kitartóan udvaroltak revanchkép a pikáns madameoknak. Boulanger személyéért a franczia nem lelkesedik, hanem a benne kifejezett eszméért. A ministeriumát ép ugy gyűlöli, minta németet, kiknek nyelvével szemben annyira intoleráns, hogy inkább válaszol kezével s lábával mintsem, hogy egy német szót kiejtene. A nép rendkívül könyelmü és galant, utolsó ingét képes levetni, hogy rajta champagnert vehessen nekünk. Volt is ott oly grand ivás, hogy sokan közülünk egész ottlétük alatt nem voltak józanok, én magam is a kiállításból nem láthattam semmit, mert ha nem voltam berúgva, katzenjaramerem volt, s mire ez elmúlt, njra berugattak a francziák." Ezeket mondta collegám. Hát ebből mi a conclusio ? Ha potya champagn^'t akarsz inni, rándulj ki Parisba. Apropos most jut eszembe, hogy az egyetemi olvasókör is küld képviselőket a nagy párizsi Diákkongressusra. A kik nála jelentkeznek : azok ugy a magyar mint a francia vonalakon 50% menetárkedvezményt, ingyen lakást és élelmezést s azonkívül szabad bemenetet élvezhetnek a kiállításba. Ha tehát lennének egyetemre készülök vagy már egyetemi polgárok, a kik ezen kirándulában résztvenni óhajtanának, jelentkezzenek a tudom, és műegyetem olvasókörének szünidei elnökénél Philippovics Istvánnál. (Lipót-utcza 22. sz.). A legnagyobb érdeklődéssel nézünk a Zonatariffát meghozó aug. elseje elé. Azt beszélik szerte-széjjel, hogy a fővárosba elsején annyian özönlenek, mint Péczelre a sáskák. Szt-István napján pedig tout Hongrie Pesten lesz. Míndonesetreérdekes lesz ez az uj tariffa. Négy fnrintért a legpompásabb nászutazásokat lehet majd megtenni; s párbaj alkalmával a kihívott a helyet Brassóban jelölheti ki, s ha a Kálmán azonban, amint nejétől értesült Kornélia látogatásáról s óhajáról, azonnal tisztában volt azzal, hogy Kornélia még most sem gyógyult ki bűnös szenvedélyéből, kijelentette Amália előtt, hogy nemcsak nem teljesíti sógorasszonya óhaját, de nem türi meg annak további látogatásait sem a házánál. Neje kérdésére elmondta ebbeli elhatározásának okait, mire Amália teljesen igazat adott férjének. Kálmán e szilárd elhatározásáról gyöngéden értesítette sógorasszonyát. Két nappal az értesítés után levél érkezett Kornéliától Amáliához. A levél igy hangzott: „Kedves néném, „Nem birom tovább a küzdelmet, erőm gyönge az elemi erővel romboló szenvedély tusájában. Számot vetettem magammal. Életemnek semmi czélja már. Vallomást teszek neked, hogy megkönnyítsem lelkemet. Férjedet szerettem szenvedélyesen. Képtelen voltam a bűnös érzelem leküzdésére. Azért ne itélj fölöttem keményen. Szerencsétlen vagyok, nagyon szerencsétlen! Fájdalmamra már csak a sir nyújthat irt. Mire a sorokat olvasod, már nem leszek az élők között! Ist6n veletek! éljetek boldogul s ejtsetek egy könyet érettem. „Kornélia." Ugyan e napon olvasható volt a lapokban, hogy a Dunából előkelő öltözetű fiatal nő holttestét fogták ki. Öngyilkosság esete forgott fönn. Az öngyilkos Schönwieser Kornélia volt, kit végzetes szerelme vitt a hullámsírba. Starcsevicsek lármázni fognak a parlamentjükbe, hát csupa heczből leutazunk majd Zágrábba, hogy szemtanúi legyünk a kedves (? ? ?) testvérek hajbakapásának. De ott áll a zóna jótékony szobra mögött a _yők rémképe az" anyós, ki, hogy vejének egy kis perpatvart csináljon pol^n négy forintjába kerül majd. Hát ebből mi a tanúság? Tiszának önmagára alkalmazott találó mondása: Kommt seilten \yas besseres nach. Veszprémi csendélet. — Karczolatok. — Nyarantszaka kihalt, csöndes város szokott lenni ez a Veszprém. Különben máskor sem igen dicsekedhetik élénkséggel. A Bakony déli lejtőjén, távol a vasúti összeköttetéstől, hiányában a kereskedelemnek, pangó iparral, köves, sivár vidék környezetében, tengődő életre van kárhoztatva, ezén különben derék s jobb sorsra érdemes város. Még a régi híres csapó-ipar is megcsappaut. Ujabban csakis az egyetlen posztógyár csap egy kis hű-hót honi posztójával s úgyahogy fel is vergődött már a honflas érzelmű közönség előtb a versenypályán — jó minőségű kelméjével. *• * A fürdö-évad alatt, a ki csak teheti s a kit hivatala vagy foglalatossága nem köt a városhoz, — menekül belőle. Az egy Séd-fürdőházon kivül nincs itt fürdőhely. Ide is ugy ererztik be naponkint a patak vizét. Ez is a rendes fürdőviznél néhány fokkal hidegebb szokott lenni. Az a szerencse, hogy legaiabb van szép vidéke, gyönyörű Balaton tava a megyének, a hova a nyaralni vágyó közönség elvonulhat. •* A veszprémi egyházmegye n é p s z e r ü püspöke, báró Hornig Kiroly, ez idő szerint Sümegh kies vidékén nyaral. Itt fogja legközelebb őtet meglátogatni Simor János biboros-érsek is. Itt referál neki a gazdasági állapotokról Rainprecht Antal püspöki kormányzó, aki valódi ambícióból s szakértelemmel kezeli a főpapi jószágokat s önmaga rá nem ér a pihenésre, hanem folyton uton van, hogy saját szemeivel lásson, saját füleivel halljon, s tesz, hat minden irányban. Működésének bizonyára a közügyek is nagy hasznát veszik, mert a veszprémi egyházmegye jelenlegi íopásztora, a közügyek valódi jóltevője, s ahol áldozni kell a közjóra, nem szokott bekötve lenni — ebszijjal az erszénye. * A veszprémi intelligentiának kedvelt családi nyaralóhelye — Almádi, ez a kis üde, enyhe hely, ahol a csinos nyaralók egyremásra épülnek. Ujabban Bolnmiczky járásbiró is emeltetett itt igen szép kényelmes villát. A múltkori förgeteg levitte ugyan a tetejét s vagy száz méternyi távolságra tova guritotta, de most már megerősítve áll ismét és daezol minden bekövetkezhető viharral. A megye tevékeny alispánja, Véghely Dezső, július 15 ike óta szintén almádii tusculanumába vonulva, jelenleg a Balaton üde hullámaiban aczólozza a további munkához erejét. A törvényszék elnöke, Laky Kristóf csak később fogja igénybevenni szabadságidejét. A birák közül azonban többen már szétmentek a poros akták közül, élvezni Isten szabad levegőjét. Az uri családok közül alig látható valaki már a városban. A vármegye ügyeinek vezetését ez alatt Kolossváry József főjegyző viszi, a ki vasszorgalommal, mint mindig, most is rendes kerékvágásban tartja az ügyek folyamatját. * Egyebekben csöndes ez a vármegyeház. A portás, aki impozáns alakjával őrzi hiven a palotát, hogy a nagy hőségben el ne bólintson ülő helyében — regényolvasásra adta fejét. A várnagy pedig azzal mulat, hogy időnkint lövöldozgeti a verebeket és galambokat, melyek a megyeház homlokzatánrk czifrázatai között családi otthont ütöttek, s rongálják az épületet. Ez alatt pedig a megye tanfelügyelője, Vargyas Endre, az ő elpusztithatlan munkakedvével dolgozik folyton a megyeházi hivatalos helyiségében s mulatság gyanánt most azt cselekszi, hogy irja „Veszprémmegye Földrajza" czimü munkáját, hogy már a jövő tanévre a népiskolák használatba vehessék. A munka paedagogiai szakismerettel lesz elkészítve s bizonyára örömmel fogják fogadni a néptanitók. Hivatalos rovat. 4099 szám. 1889 ikt. Hirdetmény. Veszprém város területén és vidékén a marhák közt járványosán uralgó száj- és körömfájás miatt a f. é. augusztus j-re eső' országos vásár, ugy a heti állat vásár ott egyelőre betiltattak. > Pápán, 1889. július hó 25-én. Ostáld Dániel j^lgármestw. — A honvéd szoborra ujabban adakozott: Tek. Gaál Lajo3 (Devecser) 44. sz. gyűjtő ivén: Tek. Gaál Lajos jbiró ur 3 frt — k

r. összesen 3 frt —. kr. Ehhez a mult számban nyugtázott 1

825 frt 22 kr. Főösszeg 1828 frt 22 kr. és 3 piaszter Fent elősorolt nemes szivü adomán3't a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. július 27. Gerstner Ignácz, pénztáros. KÜLÖNFÉLÉK. — A Pápa-Teazér és Tata közt tartandó őszi hadgyakorlatokat kir. ü Felsége is meglátogatja és Kisbéren szállva 3 napot fog vidékünkön- tölteni. — Requiem. Bold. Esterházy Pál gróf lelki üdveért a szokásos requiemet Gannán a grófi család mausoleumában holnap, hélfön tartják meg. — Veszprém megye közigazgatási bizottsága jövő havi rendes ülését auguszt, 5-én tartja ifj. Esterházy Móricz grof elnöklete alatt. Ez ülésben fog először szerepelni a pénzügyi igazgató is, ki az új törvény folytán beállt változásokról és teendőkről a bizottságnak referálni fog. Évek óta ez ülés les'z az a nyári hónapokban, melyről egy biz. tag sem mentette ki magát elmaradásával, mert ezúttal mind itthon vannak. — A dunántúli ev. ref. egyházkerület mult kedden f. hó 23-án közgyűlést tartott városunkban főtiszt, és mélt. Pap Gábor püspök, kir. tanácsos és főrendi házitag egyházi- és Baráth Ferencz, eg)

rházmegyei gondnok világi elnöklete alatt. A gyűlés egyedüli tárgyát a pápai főgymnásiumban üresedésbe jott természettani tanszékének választás utján való betólsése képezte. — Négy pályázó közül nagy szó többséggel .Barabás Jenő választatott meg Kolosvárrol. — A közgyűlést megelőzőleg a főiskola igazgató tanácsa ülésezett László József kir. tanácsos, főiskolai gondnok elnöklete alatt. - Ez alkalommal történt meg a hármas kijelölés az emiitett tanári állomásra, elintéztetett számos folyó ügy és megállapittattak a javaslatok, melyek a Léván f. év szeptember hó 2-ik felében tartandó egyházkerületi közgyűlés elé terjesztetni fognak. — Hivatali eakü. Harabasevszky Henrik az uj pénzügyi igazgató e napokban városunkba jött, hogy a főispán grof ur kezeibe a hivatalos esküt letegye. Az eskü letétel mult csütörtökön történt meg a grof várkastélyában. A felesküdött chef pedig 21. pénzügyi hivatalnokjától veszi ki a hivatalos esküt. — Meghívó. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület" igazgató-választmányi tagjait tisztelettel felkérem, hogy folyó 1889. évi augusztus hő 5-ik napján délután 2 órakor Veszprémben, a gazdasági egyesület hivatalos helyiségeiben tartandó igazgató-választmányi ülésen minél számosabban megjelenni szívesek Jegyének. Veszprém, 1889 július hó 20-án. Kemenes Ferencz alelnök. — A Phőnix-madár bronz-szobor gipsz mintázatának fényképe látható városunkban Vajdics Károly könyvkereskedésében. A papai honvédszobor tetőzetére van a phőnix-madár tervezve, mint az egyidöre elesett, de újból feltámadt eszme jelképe. Kétségtelenül ügyes gondolat volt a szoborbizottság elnökségétől a kérdés olyatén való megoldása, hogy á szobor mintegy teljesen befejezve, s igazi szoborként s ne síremlék gyanánt tűnjék fel. A Phönix madár miutázatát szintén ifj. Vastagh György készité el, s a bronzba való öntést Tourbain hires öntödéje fogja eszközteni. Ugy a phönix, mint maga a szobor-relief eredeti bronzszobra kilesznek állítva Budapesten az orsz. képzőművészeti társulat őszi kiállításán. — Egy jd vasárnap. A polgári kór hetedhét országra szóló hires jó vasárnapjainak egyikét tartotta meg a mult vasárnap. Kora délután kezdetét vette a szokásos kugliverseny, melynél egyik: főgyöztes helybeli arany ifjúságunk egyik ismert tagja, Körmendy Béla lett. Volt aztán quantum satis „bakony-biró" bank is, melynek részvényei majd mindig ä la hausse állottak, s igy is záródtak. Este aztán kezdetét vette a — táncz. Persze pápai rossz szokásként jó későn, mert a mi különben szeretetre méltó hólgyecskéink mindig elkésve szeretnek érkezni, mintha nem lennének érdekesek akkor is ha nem kell rájuk várni a tánezra kész ifjúságnak ! S mikor aztán belemelegedtek, akkor nem volt se vége, se hossza a táneznak, melyre a lovászpatonai zenekar derekasan rászolgált. Közbe-közbe fel-fel csillámlott és meg-megdÖrgött a tűzijáték, s megvilágította az egész szép társaskört," melyet sok szép menyecskéiért, szép leányaiért, kcd.Vfi* gyeiért megirigyelhetett vala bármiféle hírhedt tánczmulatság. ViVafc sequénsl — Primitia." Városunkban nt. Sseleczky Kamii mult vasárnap tartotta meg a barátok templomában primitiáját. Az öröm nap v»á|i rés^t\ Twfftí Mihály ügyvédnél"