Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-07-21
Megjelenik \^ m i n (1 en v a s á r u » p. Közérdekű sürgős közlésekre konmkiut r e n i! k i \ íi 1 i s /. ;i in o k is adatnak ki. 'Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fugadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt köz le mén vek a lap srexk. hivatalába •^N (Ó-kolléginm épület) küldendők. KUJ -A) 0 2< Előfizetési díjak. \fc Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Négyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata ntán 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula L^x. papirkereskedése, főtér) küldendők. ?r£_ P á p a városi) a í ó s á g á o a k és ióbb pápai, s pápa-vidéki egy es ül ein ek megválasztott közlönye. Felhívás a „Yeszprémmegyei gazdasági egyesület" t, tagjaihoz, különösen uagyoba termelő gazdáihoz! Az „Országos gazdasági egyesület" a „Vasmegyei gazdasági egyesület"-tel társulva f. éviszept.hó 2l-ón s a következő napjain Szombathelyen egy általános gazdasági kiállítást fog rendezni, melynek keretében a termórykiállitás a legnagyobb terjedelmet fogja ölteni. A termény kiállítási csoportnak előadója, Ordódy Lajos úr, az országos gazdasági egyesület igazgatója épen most vett körlevelében arra kérte fel egyesületünket, hogy a vármegye területén termelt magfélékből egj-esületünk egy.typikus gyűjteményt állítson egybe és pedig 18S9-ik évi termésű búza, rozs, árpa zab és kukoriczából először, hogy ilynemű ikeresen összeállított gyűjtemény reprezentácziója lehessen a vármegj^e különféle jelleggel biró termelési vidékeinek, másodszor pedig, hogy a termelési kísérletek, melyeket a vármegye területén egyes növényfajtákkal tettek, összebasonlitólag bemutattassanak a szombathelyi kiállításon, a melyről azutáo a jövő bécsi kiállításra fognak átvitetni, mely a jövő évi május hóban fog megnyittatni, melyen már csak azért is kell. hogy részt vegyünk,mert terményeink főfogyasztási piaczát Ausztria képezi. Hozzá jön ehhez még az idei antverponi árpa-kiállítás, mely szeptember bó végéig tartand. Belgiumban nagyon keresett czikké váltak a magyar árpák, s mikor épen Belgium részéről különösen kerestettünk meg e kiállítás frequentálására, akkor -ha lesz jó árpánk, ne is mulaszszuk el a jó alkalmat, oda is áttekinteni. Igy tehát három kiállítás áll előttünk- s igen is érdekünkben áll, hogy mind a hármon megjelenjünk, ennél fogva legczélszerübben teszszük azt, ha a szombathelyi nagy kiállításon mutatjuk be terményeinket, s onnan küldjük tovább a többi kiállításokra. Igaz, hogy ily ezólok eredmón3 T es elérhetésére a fent hivatkozott körlevelet már egy kissé későn vettük, de azt bisszik mégis, hogy egy kis jóakarattal azon ügyet, — melyért egyesületünk bár hol és mindenkor a kellő elismerést kiérdemelni megszokta. •— ez alkalommal is a legmélTABCU A NAP DICSÉRETE. Egy Istent, egy napot imádok! A nap az alkotó maga, Ragyogó nyár, sugár-világod Pajkos tündérek évszaka.Te himezesz sok fényes álmot, Rejtelmes nyári éjszaka. Tündérsereg lebeg az erdőn, Manók nyargalnak a röpke szellőn. Beteg sziv, fásult, léha, száraz, Ki rózsáid közt sem hevül. Kell mámor, üdv, erő ? ... A nyár az ! Ü alkot, éhet istenül. Kit fájdalom sötéten árnyaz, Napod sugarán felderül. Békíts ki emberrel, világgal; Teljek be óh, nyár, fénysugárral! . . Szeptember, csöndes őszi hónap, Kis hittel, fázva zengelek. Siratlak, eitünt, ragyogó nap. Vérem kezd hűlni, szenvedek. Elmém a szürke, zord valónak Hódol meg, kétkedik, beteg. Köd, lomha köd, szivem lakója, Elvitte jó kedvét a gólya. *) A kcniii költő hátramaradt költemé\eib6I, meiyel Fekete J'ksefu.fk barátsága jeléül küldőit halála előtt négy nappal irt a kd"ií>Y0jk tóbb sikerre tudjuk juttatni, miért nem is késtünk erre vonatkozólag jelen felhívásunkat azonnal szétküldeni, mely alkalommal egész tisztelettel felkérjük gazdasági egyesületünk összes tagjait, hogy egyesületünket azon törekvésében, hogy a vármegye mezőgazdasági productumait a szombathelyi kiállításon a számos kitűnőségek s törekvések mellett elég méltóan mutatbassa be, kellőkép támogatni, s erre nézve alkalmas terményekből (esetleg szalmában is) bizonyos mennyiséget az egyesület rendelkezésére bocsájtani szíveskedjenek. A legszívesebben fogadunk bárnrt, mi a mezőgazdaság productumát képezheti, a mennyiség és minősé°r megválasztását azonban az illető termelőre bízzuk, csakis a sörárpafajtákból kérünk egyenként 6 klgr. mennyiséget, miután azt három kiáLlitás között kell vén megosztanunk. A beküldendő menn3 T iség a minőség szerint egyesületünknél csoportosíttatni fog, s az egyesület költségén, de minden egyes esetben az illető termelő neve alatt fog rendeltetése helyére elszállíttatni, épen ezért megkívántatik, hogy mindegyik csomagba egy külöu jegyzék tótessék, a melyre a termelő neve s az évenként termelni szokott mennyiség s egyéb adatok pontosan feljegyezve legyenek. Végül, midőn rnegjezgj^ezzük, hog}^ vármegyénk mezőgazdasági terményei a szombathelyi kiállításon nem szétszórva, hanem csoportosítva fognak bemutattatni, és igy abban nem csak szemes gabonaféléket, hanem a mezőgazdasági ágak összes, minők kertészet, méhészet, borászat, fatenyésztés stb. termékeit kérünk és fogadunk el; — egész bizalommal fordulunk' az egyesület e terén már ismert érdeklődő tagjaihoz, miszerint minket ezen törekvéseinkben támogatni, s a kiállításra szánt kiállítási czikkeket legkésőbb szeptember hó l-ig Veszprémbe a gazdasági egyesület titkári hivatalához beküldeni szívesek legyenek, előzőleg azonban a részvételt már csak azon okból is jelezni kérjük, hogy a szükségletekkel magunkat jó időben elláthassuk. Veszprém, 1889. évi jul. hó 6-án. A „Veszprómmogyoi gazdasági egyesület" nevében : ©üaej-tj/ aíuán, <sote-t.fiáz>\yQlLÓzicz titkár. cs. kr. kamarás, főispán elnök. = Városunk és a kir. Tábla. Az e heti közgyűlése városunk képviselőtestületének foglalkozott e kérdéssel, melyet évekkel ezelőtt épen lapunk pendített meg,, s melynek érdekében azó£a többször felszólaltunk. A kormányhoz ez irányban felterjesztendő kérvényt,—melynél meggyőzőbbet kevés város terjesztett még fel — lapunk közli. Az ügy érdemében Osvald polgármester ur e napokban Esterházy Móricz gróf főispánnál tisztelgett, kérve öt, vezetné a kormány elé városunk küldöttségét. Esterházy Móricz gróf teljes készséggel ajánlkozott a város kérését teljesíteni, söt azt is kijelentette, hogy előbb beszélni fog privatim az illető miniszterekkel, és ha elvi akadályba nem ütközik Pápa óhaja, a kormánynál minden eszközt megkell ragadni, hogy végre valahára városunk jogos kívánsága is illetékes helyen megérdemlett figyelemben részesittessék ! A nemzet napszámosai. — A néptanítók sorsa. — Trefort és gróf Csáky. — A néptanítók nyugdíjtörvényének módosítása. — Vargyas Endre tanfelügyelő hivatalos adatai a veszprémmegyei néptanítók családi viszonyairól. — Egy kis alkalmi okoskodás. — Czifra nyomorúság néptanítónak lenni Magyarországon. „Fenn az ernyő, nincsen kas." Pedig a pálya • magasztos. Lélekemelő a tudat, hogy ő is, a néptanító, egyik fő tényező a magyar kultúra fejlődésében. Az ám! csakhogy amig övé a nap terhe — szánalmas az a helyzet, aminőt régi gyakorlat s modern törvény számára kijelölt. A törvény a néptanítói fizetést 300 frt miniriramban állapította meg. Nevetség! Meghalásra sok; megélni belőle kevés. Hiszen manap több jövödekne van egy urasági kocsisnak. És a mi a legsajnosabb, sok helyen Veszprómmegyóben-, még ezt a minimumot sem üti meg sok nép-, tanitó fizetése. Azért a néptanítói kart örök hálára kötelezte le megyénk uj tanfelügyelője, hogy az ismétlőoktatás czimén a folyó tanévben 51 néptanító fizetését fölemeltette az illető községekkel. A njaigdíjtörvény is rettenetes mostohán bánt el a nemzet napszámosaival Özvegyeik és árváik kezébe pedig odanyomta a koldusbotot. Több, mint két évtized óta hangzik is a panasz a néptanítók nvei s Egy párbaj története. — Elbeszélés. — Irta: MARGITAY DEZSŐ. Viktor félre tolta maga elől a kártj-ákat és kijelentette, hogy nem játszik. De hogy is játszhatott volna, mikor alig másfél óra előtt két izben fogták el a huszonegyjét ? — Szerencsétlen a játókban, szerencsés a szerelemben — mosolygott az egyik játszótárs, aki a huszonegy fogásért járó huszonegy forintot besöpörvén, a bankjegyeket elegáns iol sem vevéssel gyűrte a nadrágzsebbe. Mert ugy hozza magával a bon-ton, hogy ha az ember nyer, — akárhogy örül is a nyereségnek — közönyösen osettentsen a nyelvével, közönyösen gyűrje be a nyereményt a zsebébe és közönyösen vessen oda valami bókfélét a vésztőnek. — De hát hogy is lehet ember olyan szórakozott? Kétszer egymásután elfogatni a huszonegyest 1 — dörmögött a másik fiatil úr, akinek a huszonegyfogás szintén huszonegy forintjába került s akinek a bon-ton szerint szintén közönyösen kellett volna csettenteni a nj'elvével, de akinek — ámbár mosolygott — olyan görbére sikerült a szája, mintha valami nagyon keserű dolgot talált volna elnyelni. — Kétszer elfogatni?, nyújtózkodott ki Viktor. — Hiszen éppen azért nem játszom tovább, mert szórakozott vagyok. —- Szép tőled, hogy beismered. — De még szebb volna, ha elmesélné azt is, amiért szórakozott. — Keresd az asszonyt. — Mondd csak Viki. Viki — hiszen bizalmas baráti körben vagyunk! — mennyire vagy már a kis tanárnéval ? —" Melyikkel? — Supné? — A kis szőke, mi? hajtották vissza a fejeiket a fiatal urak, kézelőiket, gallérjaikat igazgatva; némelyik a száját is megnyalta, mintha valami különösen ízletes falatról lett volna szó. — No, természetesen a kis Supné! — Kiről is lehetne másról a szó ?. — Hohó, az nehéz kenyér! — folytatta a dörmögést a Viktor miatt vesztő fiatal úr, mert még nem tudta elfeledni a veszteségét s azért opposicionalis kedvében volt. Viktor fáradt pillantással emelte mandula vágású szemeit a szólóra, — Miért? — Mert — mert hát — vad. — Pah! A vadból lesz a szelid. — Én nem hiszem. Viktor nem szólt. Kényelmesen hátradőlt karosszékében és közönyösen hallgatta a körülötte fecsegő pajtásokat. — Nem hiszed ? Hallod Viki, nem hiszi, hogy célt érj. Fogadni vagy hinni.— No, ezer darab havanna. A fiatal úr odanyújtotta kinyitott tenyerét a hitetlenkedő elé, hogy csapjon bele. A társaság többi tagja kérdő, kíváncsi tekintettel fordult a székében szokatlanul hátra dülleszkedő Viktor felé, mintha faggatás volna. — Nos, te mit szólasz mindezekhez ? Viktor kecses kimerültséggel forditta érdekes fajét a tamáskodó úr felé s nyájas leereszkedéssel szólt: — Ne fogadjon! — Ezer havanna, az sok. Nem azért, mintha meg nem nyerhetné a fogadást, — istenem! ki tudja ? — hátha épen a kis Nelli az, aki ópenséggel meg nem hóditható ? — De hát látja, ilyesmire fogadni mégis bajos . . . Óh, szívesen megengedem, hogy én nem érek célt, talán nem is igen igyekszem! rest vagyok már az afóle vállalatokra — meg talán nem is alkalmsa — hatalmas lábszárait részéről. Harczuk igazi „kenyérmezei harcz". Annyi áll, hogy boldogult Trefort Ágoston ministerünknek nagy hálával tartozik a magyar közművelődés. Kora a lázas alkotások kora volt s egyre-másra emelkedtek kormányzása alatt a tudományosság diszes, nag3 T szerü. csarnokai. ő az építést felülről kezdette. A tulaj donképeni népnevelés terén szintén történt sok, de korántsem annyi, amennyit az egészséges fejlődés megkívánt. Ez az ügy még mesterére várt. Jött utána gróf Csáky Albin, kinek tanügyi programmjátsóvárgva leste Magyarország tanítói tara. Nos, az uj minister megszólalt a parlamentben s elvei, melyeket a népnevelés ügyében hangoztatott, megnyerték az összes néptanítók rokonszenvét. Atanügy intenzív fejlesztése; a néptanítók sorsának javítása: ezek az eszmék s ezeknek megvalósítása régi óhaja már a néptanítóknak is. — Erdőt szánt az erős! jelszava az uj ministernek. És mi hiszszük is, hogy lesz benne elég erély s erő is szándékai végrehajtására. Hiszen oldala mellett egy oly férfiú áll, dr. Berzeviezy Albert államtitkár személyében, aki tetteit mindenkor az ész s a gyakorlati tapasztalás mérlegére szokta tenni, aki hatalmas á munkában s aczélos erélylyel küzd nagy feladatainak magasztos tudatában. Hogy az uj minister urat mily intentiók lelkesítik a néptanítók iránt, a sok- közül ezúttal csak egy tényét konstatáljuk. * * * Tudja ország-világ, hogy a néptanítók nyugdíjtörvénye sok keserű panaszra adott alkalmat. Az uj minister első feladatai közé sorozta ezen törvénynek mielőbbi módosítását, még pedig a néptanítók előnyére. Azért még a mult hónapban kiadta a rendeletet az ország valamennyi tanfelügyelőjének, hogy szolgáltassák be egy havi záros határidő alatt a tankerületeikben levő tanítók, tanítónők és óvók családi viszonj^ait elötüntető adatokat, hogy a nyert adatok nyomán a ministeriuui mielőbb elkészíthesse a módosított törvényjavaslatot — a néptanítók előnyére. Végre is egy gróf Csákynak kell itt is felszántani az erdőt! Vargyas Endre kir. tanfelügyelő Veszprémmegye részéről már elkészült a kivánt kimutatásokkal. A tanfelügyelő által összeállított adatok szerint Veszprémmegye területén a működő tanítók és óvók száma 419. Ezek közül: Rendes tanitó s óvó 321 Segéd tanitó 60 Lelkésztanitó 12 Apácza-tanitónő 26 Összesen 419 A rendes tanítók közül a nős tanítók száma 304. Gyermekeik száma 501. Legtöbb gyermekkel van megáldva Szammer István bakony-németszent-királyi r. kath. néptanító, kinek 16 élő gyermeke van. Azután Horváth János lovász-patonai r. kath. néptanító 9 gyermekkel, továbbá Szalay József nemes-szalóki ref. néptanító 9 gyermekkel s Nagy Lajos veszprémi r. kath. néptanító 7 gyermekkel. A legtöbb néptanító családja csak egyetlen egy gyermekkel van képviselve. Megjegyzendő, hogy a létszámba csakis a 16 éven aluli gyermekek vannak felvéve. Ha egy kis számítást teszünk hát azt látjuk, hogy a néptanítók gyermekeinek száma bizony nem igen magas. Még csak dupláját sem képezi a nős tanítók számának s a néptanítók összes gyermekeinek száma a két családfő számán jóval alul áll. Eddig, midőn az elhalt néptanítók özvegyeinek s árváiknak kimutatásáról olvastunk, azt hittük, hogy a néptanítók általán _ sürün, vannak megáldva családtagokkal. De ugy látszik eddig a halál csakis a soktagu családdal biró néptanítók közt pusztított leginkább. A tanítói pálya nehéz életgondjai ezeket őrlötték meg legelébb. Azt hiszszük az egész országból befolyó adatok hasonló eredményüek lesznek s igy a nyugdíjtörvény csakugyan méltányosabb alapokra lesz fektethető. kényelmesen benyújtotta az asztal alá s pompás karjait keresztbe fűzte a melle fölött. — Nem alkalmas! — Az az ember nom alkalmas, akinek ilyen lábszárai ós karjai vannak ? hát akkor ki az alkalmas asszonyt csábítani, ha az az ember nem, akinek ilyen lábszárai s karjai vannak ? aki, ha állást foglal, megveti a lábait s markába szorítja a kardot, olyan, mintha az egyptomi gúlák valamelyikét állítanád a megbolygatott férj elé. — Látja kedvesem, — folytatja Viktor — ez esetben nem az én szerény személyem miatt veszélyes önre nézve a fogadás — óh, nem! hanem mert a helyzet nagyon kedvezőtlen. Gondolja csak meg. Sup tanár úr a történelmet tanítja. Hiszen ez pompás tudomány, dede azok a poros régi okmányok, melyeket az archivimokból kutat ki az ember, meggörbítik a hátat, reszketőssé teszik a lábszárakat s pápaszem használatára kényszeritik a tudós kutatót. Az asszonyok nem rajonganak a pápaszemért! Ha az ilyen tudományos ember azt a hibát követi el, hogy negyven éves korában szép, hnsz éves szőkét vesz feleségül — hm, hm! az bizony baj s ha esténkint az aszszonyka helyett a Hunyadyak korával töltjük az időt .... Egy szó mint száz: — ne fogadjon. Valamenyien gúnyosan nevettek. — Nózase! — folytatta Viktor, udvarias mosolylyal. En nem a magam tapasztalatából beszélek; hiszen én olyan visszavonult életet élek! (Szerény szemlekunyás a beszélő részéről; a társak hangosan kaoagnak.) De elméletből elmondom önnek: mit kellene annak tenni, a ki a kis szőke Nellit minden áron el akarná hódítani az érdemes Sup tanártól? Egy hétig minden nap utána kellene mennie az utcán. Eleintén fenhangon ilyén megjegyzéseket kellene tennie; „Micsoda csodálatos arany-haj I" — „Óh azok a fényes kék szemek!" „Egy csók arról a kívánatos szájról!" Később merészen melléje kellene lépni s találkozót kellene tőle kérni. — S ha arcul-ütéssel felelne ? — No, azt nem tette . . . akarom mondani; nem tenné. A pajtások most még hangosabban kacagtak. — Nem tette! — Nem tette! Tehát már meg van próbálva, hogy nem tette! Kiabáltak össze vissza s nagy kíváncsisággal fogták körül a beszélő Viktort. — Úgy akartam mondani, hogy nem tanné. — Maradjunk csak annál, hogy nem tette. — De ha helyett, hogy találkozót adna, elpanaszolná a tolakodást férjének? akadékoskodik az az egy, a kinek még most is eszében van, hogy Viktor végett neki is fizetnie kellett a huszonegy fogás veszteséget. — Ohó! Vastag szót használt édesem!— Tolakodás! — Azt hiszi, az asszonyok tolakodásnak tekintik, ha valaki bájosnak találja őket s merészségre szánja el magát, hogy közelükbe jusson? — Naivság! Az asszonyok a föltett esetben eleintén futnak, menekülnek, később duzzogást mutatnak, pörlekednek is, két dologra határozhatják el magukat: vagy hallgatnak és meghódolnak. . . — Vagy a férjnél keresnek védelmet. — Ez a ritkább s egyszersmind a kellemetlenebbb eset, az olyan férjre néave, mint a mi tisztelt Sup barátunk. — Dehogy?! — Igen, mert saját; neje- kényszeríti, hogy nevetségessé váljék. Avagy nem lesz-e nevetségessé a, iSrj a. nő előtt,, ha ez védelmet kér tőlft é& nem kan? — Nem nyomorus&go* 29
