Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-07-14

Megjelenik in i n (I «? ii vasa r n n ;». Közérdekű sürgős közlésekre koi'onkint rf 11 (i 1; i \ ii

Ii s/-á molt is adatnak ki. Bérmentetlen levelük, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt köz le m é n y e k a lap sxerk. hivatalába ^ X* C'-knllégium épület) küldendők. í-í? <"\ — # V Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Féí évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajc íár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után ű kr, uyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az. előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába ((iuldhpríi Uvula papirkereskedése, főtér) küldendők. ^r. Pápa város lialóságának és t ö l> b pápai, s pápa-vídéki egyesületnek m e^vál aszíolt közlönye. Devecser és vidéke. — Falusi idyll. — A Somlyó és veszedelme.— A ,,devecseri gróf." — Ad vocem: Devecser, néhánv 37.Ó Deveeserről. — Vármegyénk „mez"őváros"-ai. — Az én áldomásom. — Néhány nap óta, egy kis pihenőre, itt töltöm az időt az ős Somlyó tövében. Künn a mezőn a verőfényben meg-meg csillan a kasza s üternszerü s'ihogására dül az értt kalász sorban a tarlóra. A mező tarkáilik a nyüzsgő munkás néptől. Én pedig csendes contemplativ nyugalommal járok uton-utfélen, gyönyörködve a szabad természet bájaiban, idylli fenségében. Szép vidék ez az én szerény falum környéke. A Bakony alján, hol csörgedezve fut a sok hegyi csermely, sik rónaságba megy át a domb-hullám s a rónaföldön, szőlővenyige dús hajtásaitól koszoruzottan, messze kéklik a Somlyó gyönyörű alkotású, magános hegye. Köröskörül messze látszó karcsú tornyok jelzik a sürün fekvő falvakat, melyek diademként övedzík a vidék ezen kimagasló őshegyét. A Somlyó, ez a vulkanikus kőzet, az ó bazalt köveivel, bor-ág hajtó fekete törmelékével, büszkewége nemcsak a vidéknek, hanem az egész országnak. fölséges bora. melyről elmondható," hogy „aa!::

f- dolorem, odorem et saporem" meghódította kitunos* gével a kontinenst s a hol uri asztal elegáns vendégsége nemes borok tüzénél kedvre derülni óhajt — a somíyai nem hiáuyozhatik onnan a borok matadorjai közül. Kevés szőllőhegy is dicsekedhetik oly sok és kiváló uri szőlőbirtokossal, mint épen ez a hossznégyszügü, formás hegy, mely bármely oldalról tekintve, ugyanazon szabályos alakot mutatja. A főúri pinczék közül kiváló a gróf Zichy Lajos-féle pincze, mely a szélrózsa minden irányában évek óta nagy mennyiségben szállítja az őshegy öreg borát a megrendelőknek, anélkül, hogy a több ezer akóra menő bor-állag azért csökkenést szenvedne. A nemes gróf, aki valódi minta-gazda egyebekben is, büszkeségét helyezi pinczéje jó hírnevébe. A gróf ErdÖdy s Esterházy grófi, pinczék is kiválók. A közalapítvány, léS: a Benczés- 'és Cziszterczita-vendek is hatalmas szőllőkkel rendelkeznek. Rupprecht, Bezerédj, Beck, Auerhammer, Ferenczy, Hanauer s megyénk egyéb birtokosai, sőt a szomszéd vidékek és meg}

T

ék egyes birtokosai is jól mivelt s dúsan termő telepekkel rendelkeznek. /A hegy évi átlagos bor termeié ;%5—30 ezer hektoliterre tehető s igyL ez a hegy hatalmas jövödelmi forrást képez. Hanem annyi bizonyos, hogy „sotnlyai bor" czég alatt — legalább is százszorosa fogy el az évi termésnek — rovására az igazi somlyainak! Lelkük rajta! Hanem hát megvan ennek az ős hegynek is a modern réme: a fdloxera! Ez a kis parányi rovar, melyet csak nagyító üvegeink tárnak szemeink elé, mely a Hegyalját, Tokajt, a bortermő hegyek királyát is végveszélylyel fenyegeti, — Somlyón is tanyát kezd verni s rettegéssel tplti el a szőlőbirtokosokat, Betten etes! A védekezés munkája már megkezdődött. Az a nagy bizottság, melynek élén gróf Esterházy Ferencz áll, megtesz minden lehetőt a vész elhárítására. Adja Isten, hog}' siker koronázza működését. Különben koronáját veszti vidékünk s az öreg vulkán-telep szomorú, gyászos orommá válik, mint igazi fölkiáltó jele a, vidéknek. Gróf Esterházy Ferencz! Álljunk meg egy kissé ennél a névnél, Mióta a minden szép és nemesért hevülő fiatal gróf átvette a devecseri ősi birtokot s művelteti az agg ugart, — gazdálkodásai gondjai mellett nemes ambiczióval karolta fel a közügyek ágait is. Első sorban Depecsep yidékéflQk anyagi és szellemi emelése fekszik szivén s elnöke nemcsak a Somlyóbizottságnak, hanem a devecservidéki „gazdakör"-nek is. Az ő hatása alatt, mintha csak Mesmer galvamísmusával uj erő tért volna a mh? badt tagokba, a cselekvés áldásai nyilvánulnak minden irán3

T

ban. Lám ez az élénk gazdasági kör gazdasági pavillont rendez be a szombathelyi kiállításon is, Ezen ífelül magának Devecsernek jövőjét is a legnagyobb buzgalommal iparkodik előmozdítani. Mióta ő ott letelepedett, üdébb, pezsgőbb az élet. Szelleme kisugárzik a társadalom rétegeibe, melyeket szorosabbá füz, s ha majd elkészül teljesen a renovált kastély, sok szép eszme fogja onnan szét hinteni ragyogó fényét. A sok közül marig is elárulunk egyet. A mult közigazgatási bizottságok egyikén a megye kir. tanfelügyelőjének előterjesztésére a nemes gróf ugy nyilatkozott, hogy forró szándéka a devecseri leánynevelés emelését a lehető legmagasabb színvonalra emelni. Külön leányiskola, — kisdedöcóintézel s kórház — apáczák vezetése alatt. Ezt óhajtja a. fiatal gróf létesíteni. — Csak még egy kis időt óhajtok, a mig szabadabban mozoghatok — monda a kir. tanfelügyelőnek — s akkor hozzá lássunk! És a szó: az ember! A gazdaság teljes rendezése s az uri kastély után bizony ára az ö hatalmas initiativája után következni fognak a köz-alkotások s annak idején bizonyára a község is követni fogja a grófi példát az áldozatokban.. De nemcsak vidéke, hanem megyéje érdekében is buzgón lelkesedik. Mint a közigazgatási bizottság tagja egyike a legszorgalmasabb tagoknak s az Esterházy kél fitestcér valóban vezérférfiai megyénknek. Helyes \ Ena vént les epoulettes! Előre a váll-rojttal! Vármegyénk mezővárosai, illetőleg nagy községei közül eddig is Devecser az, amely egyre jobban föllendül. Pápa mellett Devecser nemcsak járási székhely, hanem kereskedelmi g kulturális központ is. %iro& is hivatva lenne aBakonynak virágzó központjává lenni, de ezen csakis a tervezett győr-zirczveszprémi va9üt segíthetne; de á terv, ott fenekük még a „Jó. reménység^ fokánál A „Mezőföld" nagy köasegßt közül Enyhig, a székhely szintén halad, de a gabnakereskedés terén Siófok erős versenytársává lett Lepsényivel együtt. Mindnek Uösül azonban egyik sem mérközhetik Devecserrel, melynek az a szerencséje is meg van, hogy van egy népszerű grófja, akit m\u*w\ a- népkegy csak ugy titulál hogy > — a „devecseri gróf, aki lelke, éltető I szellemé a vidéknek. Mig ] ezen sorokat írom, áz én jó öregem épen most tesz elém egy pohár somlyait a javából. Azt mondja: erőt, tüzet és eszS mét ad. \ Na jó. És én magasra emelve a tüzes ó-borral telt poharat, — reád i köszöntöm Somlyó aranyló nektárját, | gyermek- s ifjúkorom gyönyörű ta) nyája: ! — Isten-áldás koszorúzza szép 1 vidékedet! ! Társas életünk ferdeségei. Bármely város fényét, tekintélyét s jó hírnevét a kebelében uralkodó társas élet finomsága, műveltsége és egyáltalában életrevalósága emeli. Nem egy kisebb város kebeléből hallottuk már gyakran azon keserű panaszt kifakadni,, hogy társas élete pang, az egyes csalidok egymás közti viszályai ellenségeskedést szülnek cs igy a velük érintkezni óhajtó müveit ifjúságot maguktól elriasztják, minek következménye, hogy a viszály és gyűlölet fekete daemona öli meg a társadalmi élet szellemét. Szomorú jelenség, de tapasztalásból mondhatjuk hogy igáz. De ennek még szomorúbb következménye azután, hogy az ifjúságra nézve a legknrosabb erkölcsi hátránynyal van, mert ez talán örömmel sietne az. egyes családok körébe, hogy ott részint a társalgási finom modort elsajátítsa, részint pedig szellemi műveltségét a társalgási érintkezés által terjessze és fokozza; de látva az egyes családok körébe befészkelt intriguákat, kicsinyes apró körülményekből származott irigykedéseket, s főleg azon dölyfös fennhéjázást, melylyel egymás vagyoni tehetségeit mérlegelve, üres képzelődések által magát egyika másik fölé emeint iparkodik, elriasztja a fiatalságot, s ez kerüli a családi kört, mert nem találja fel benne azt, a mit sóvárgó s talán ábrándozó lelke keres s a müveit időtöltés helyett felkeresi a dorbézoló tanyákat, hogy ott alacsony élvekben találja fel szórakozását, mert a legtöbb Családi körűek társadalmi modora S gondolkodás módja, egy értelmes ifjú szivével, bensejével épen semmi összhangzásban nincs, sőt azzal a legnagyobb ellentétben áll. íme ea a2 alapja azon erkölcsi romlottságnak, melybe jelenleg ifjaink oly nagy mértékben sodortatnak s mégis ily különös TÍHCÍ1 DALOK. Milljó csillag van az égen, Belőlük csak egy kell nékem, Csak í: az egyet lesem: Megszerette a keá

v

eseo\. Megkedvelte a kedvesem. Miattam hold ne ragyogjon, Tőlem nap ne világítson De fényét ne változtassa. Alkonyainak szép csillaga, Szerelmesek szép csillaga. II. Megkérdeném bársony szirmát Büvillatu rózsának Szereted e, szereted e, Azt ki meg hal utánad? Megkérdeném akáczágtóL Megszeret e az a lány, Akinél szebb nincs e földön, Kiért éltem áldoznám. Kérdem fűtől, kérdem fától Főidet kérdek és egei, Mind azt mondják; Bohó, rajta Szólj csak bátran, hisz szeret. De ha látlak, oh szerelmem Állok mélán ostobán Mindenfélét beszélek, s Csak, — Szerelmemről nem szól szám. dConioz, §yu(a. Egy szolga. Francsiából BOHN GYULÁMÉ BSlCornet asszony meggyilkoltatásának bor- j zasztó esete arra adott alkalmat, hogy ennek ! gonosz cselédje ellen fakadjon ki mindenki; az emiitett nőcseléd ugyanis a házmester által figyelmeztetett, hogy úrnője veszélyben van, de daczára ennek a gonosz cseléd visszatért nyugodtan szobájába, ós még rosz néven vette, hogy felzavarták álmából. Ezen, a maga nemében páratlan eset következtében sokat beszéltek a jelenkori megbízhatóan cselédekről s sok tekintetben méltányos a felháborodás 8 böszültség, melyet ama iszonyú bűntett előidézett. De vannak még hű ti gazdájukhoz ragaszkodó cselédek is, ezt bizonyítja a következő igaz történet, mely néhány év előtt Chartres közelében adta elő magát. Monttrun Énguerrand gróf negyvenedik évét töltötte már be, de mind eddig még nem gondolt a nősülésre. TJtolsó

t

,ivadéka volt egy nemes s igén előkelő családnak. Ősei mind a hadsereget szolgálták s habár Enguerránd maga nem volt katona, alakja mégis megőrizte őseinek büszke katonás magatartását. Kilencz hónapot az évből falusi kastélyában vadászattal s halászattal tölte el, azonkívül tudományos művek olvasásával foglalkozott. Három hónapot minden télen Parisban töltött s ott a tudomány s művészetben előforduló újításokat kisérte figyelemmel. Egy jó, megbízható régi szolgája volt, kinek ősei egy generatio óta már szolgálták a grófi családot; s a hű szolga nein hagyta el, gazdáját soha. Jues imádta grófját s szót fogadott neki mindenben, habár nem volt szükséges neki valamit parancsolni, mert gazdájának óhajtásait parancs nejjel is eltalálta s teljéi tette Jues mindenfelé — hol a városba, hol pedig a vadászatra — kísérte urát.— Fel kell említenünk, hogy 1870-ben Buzenválnál a gróf megmentette a hű cselédnek életét, midőn egy dühös porosz kardcsapása életének véget akart vetni. Jues akkor nem mondott hálát urának, de ez idő óta a kötelék még szorosabb lett köztük. Egy reggel, midőn a gróf éppen vadászatra készült, levelet kapott, mely a következőt tartalmazta: Drága barátom! Ne vedd rossz néven, hogy háborgatom nyugalmadat, de szükségem van reád, ez legyen mentségem. Nyolcz nap múlva násznagynak várlak. régi barátod B. G o n t r a n. Á gróf beváltotta szavát s a meghatározott napon Parisban volt. Eleinte Gontran barátjához arányban igen fiatalnak s szépnek tartotta ennek mennyaszszonyát; mert Gontran is már a negyvon évet meghaladta s a fiatal nő alig volt husz éves. E példa azonban Enguerrandot egészen búskomorrá tette; eddig mindig azt hitte, hogy már nagyon idős egy fiatal nő boldogithatására; most azonban felébredt benne azj eszme, hogy ö is mily boldog lehetr.é, hogy jha egy fiatal nő vidítaná fel otthonját Montbrunban. — Mily álom! De a gróf még elég fiatalnak érezte magát ily álom Valósítására. — Képzeletben már is látta maga előtt, mint ballag a Montbruni parkban egy bájos, ifjh alak. S mint ha e képzeletre felelt volna Gontran, egy alkalomkor igy szólt hozzá: — „Barátom, te csakugyan el vehetned nőmnek bugát j es is épp oly bájos e kedves jelenség az, hogy ezen körök leginkább bámulják és csodálják ifjainknak korai aggságát, blazirtságát, mely egyedül az élvek s gyönyörök korai mohó élvezetébűi ered s mind a testet, mind a lelket egyaránt eltörpít'

1

', elsatnyitják. De kérdem, mind ennek nem léteznek e ellenóvszerei ? nem volna-e arra czélszerü eszköz, mely a fiatalságot mindettől elvonni igyekeznék, s azt müveit finom körökben váló megjelenésre serkentené, mi által a szellemi élveket megkedvelvén, megutálná a fajtalan s önrontó élveket, melyek őt oly korán kiélt vázzá, minden nemes és jó eszmékre fogékonytalanná teszik, és igy a hazát annyi polgárától oly korán megfosztják. Nem akarom itt az ifjúságot mentegetni s hibáit simítani, mert tudva van, hogy nagy részben ö is hibás; de hibásnak nevezhetők azon családok is, melyek hivatva volnának egy kis városban a müveit ifjakat köreikbe édesgetni, s ott velük a müveit s udvarias modort megkedveltetni miután tudjuk, hogy bármely ifjú egy müveit család körében, avagy nők társaságában visszatartó, szavait s eszmemenetét megválogatja, annak rendes irányt kölcsönöz, szegletes modorát simítani igyekszik s egyáltalán a nyerseséget -kerüli. Ezen útra vezetni az ifjúságot a legszebb föladat s az hölgyeinknek jutott. Vannak egyes családok, hála az égnek, melyek e hivatásukat felfogva, müveit társalgási kört nyitnak, az ifjakat odaédesgetik, s gyengéd modoruk, finom tapintatuk által őket helyesebb s nemesebb eszme irány felé vezérlik,- s igy az ifjúságot észrevétlenül müvelik. A fiatalság pedig, feltéve, hogy fogékony a müveit társadalmi tulajdonok megszerzésére, iparkodjék a kínálkozó alkalmat megragadni, egymás közt egyetértésben maradni, társulni a nemes czélok kivitelére, a mi annál könyebben sikerülend, miután a fiatalság már koránál fogva mindenütt rokonszenvvel találkozik s igy törekvése támogató karokra is fog lelni. Az életben számtalan példát tudunk, hogy a müveit nők társaságát kedvelő fiatal ember tevékenyebb, iparkodóbb s s szilárdabb jellemű, mint az, ki azt kerüli, miutáD ennek veleszületett könyelmüsége a rosz társaság és haszonleső barátok körében tápanyagot lel, mely öt gondatlanná, minden szép és jóra fásulttá teszi s igy megveti a kora romlottság alapját. Ha ifjaink nagy része meggondolná, hogy élete nem csupán sajátja, hanem a hazáé, tán a honszeretet tüze, mely kisebb nagyobb mérvben mindegyik szivében meg van, kétszeresen serkentené tehetségei kimüvelésére és terjesztésére s hazánk érteimint nőm, te padig egészen megfelelsz ízlésének

1

*, —

1 „Hova gondolsz ?" felelt a gróf, hiszen üiég gyermek." — „Tizennyolcz éves," monda Gontran, „azután csak beszélj vele, majd meglátod, hogy nem gyermek." S csakugyan igaza volt Gontrannak. Hermina nem volt már gyermek, habár kinózésre még az volt, de szemeinek tekintete Enguerrandot szivén találta s valósította álmát. Nem sokára ezután a Montbruni kastélynak bájos úrnője lett. A gróf kimondhatlan boldognak érezte magát. Csak Jues maradt mogorva s némi bizalmatlansággal tekintett a fiatal grófnőre; ő neki előbbeni életük sokkal jobban tetszett. Most a kastély folyton telve volt néppel; az erdő viszhangzott a kürt harsogásától 8 a szép Hermina egy bájos Dianához hasonlóan a vadászok élén volt mindenütt. Minden nap más mulatságot hozott. A bálok, színielőadások, nagy ebédek egymást váltották fél — s a gróf szinte megifjult fiatal szép neje mellett. — De jött az idő, midőn Hermina egészségi' szempontból kénytelen volt félbehagyni nyugtalan életmódját. A gróf most már azt remélte, hogy anyai kötelességei meggyógyitandják majd a kis hóbortos fejet. De csalódott. Hermina alig néhány hónappal fiának születése után folytatta előbbeni életmódját s Jues mindig komorabb lett. Egy nap a gróf kimerültségről panaszkodott. — „Nőtelennek kellett volna maradni." Felelt erre Jues. — „Jues, te nem szereted a grófnőt."' — „Jobban szeretem gazdámat." .Volt erre a felelet. — A. gróf most fiira ruházta át szivének egész gyöngéd szeretetét. Derék nemes lelkű férfiút akart belőle nevelni s minden dicsőséget, mit maga el nem érhetett gondolatban fiának szánt. Előkelő mocsoktalan nevet, rangot s dicsőséget akart neki örökben hagyni. Ez elmélkedései oly távol vitték a grófot a jelen valótól, hogy csak a kis fiúnak sirása jutatta eszébe, hogy a gyermek még alig lépett az életbe. Egy este Enguerrandra a hőség oly bágyasztóan hatott, hogy lement a parkba enyhülést keresni a sétában. Éjfélre járt az idő s a kastélyban minden sötét volt, csak a villám világította olykor meg a park útjait s phos. phoricus világában tüntette fel a kastélynak fehér falait. De nem csak a közelgő vihar volt az a mi a grófra oly nyomasztóan hatott. Gondjai voltak. Herminára gondolt. A gróf házassága által boldogságot vélt magának szerezni, de nem ugy volt. Hermina csak aggságot s nyugtalanságot hozott a grófnak; de szerette s elnéző volt a fiatal nő gyöngéi iránt. Legutóbb azonban féltékeny volt s kételkedni kezdett nejében. Igy egyedül a természettel, feldúlt lelke viszhangra talált az égi háború zajában. — „Miért kerül ö? —miért nem szeret többé r Vagy igen bús, vagy módnélkül jókedvű? s sokszor hangom hallatára összerezzen." Az ég dörgése majd nem lesújtotta e pillanatban a grófot, oly hatalmasan zúgott. — Egy sürü lúgos felé irányzá lépteit, melyet „táuczteremnek" neveztek el; s mely körül a fák „le Notre"' Ízlése szerint voltak nyesve. Az eső még nem esett, de a srél borzasztóan tombolt'. E perezben a villám vílágitásánál a gróf egy női alakot -vett észre, mely egy páv lé. pest előtte haladt.