Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-07-14

misége nagy mértékben szaporodnék, mi által annak jövője is biztosabb alapot nyerne. Vannak a történelemben elriasztó példák, melyek elég világosan bizonyítják, hogy bármily erős, hatalmas nemzetnek hanyatlását ifjainak ledersége és elpuhulása, mozdította elÖ. Midőn Cyrus perzsa király, a íidiaiakat meghódította, félt és folyton tartott attól, hogy ezen harczias és edzett nép egykor még trónusát megingatandja s ezen félelmét közölte barátjával és taná-j csadójával Croesussal, ki azt felelte neki: „Taníttasd az ifjakat könnyelmű játékokra, s engedj nekik szabad utat ledér gyönyöröket élvezhetni, meglásd, egy évtized után nem lesz többé hatalmas Lídia, mert fui elpuhult, gyáva nemzedékké válnak." S ugy lett. A hatalmas Lidia soha sem tudott többé felemelkedni. Róma és Göröghon hasonló módon hanyatlottak. Már e példák riasszák el a fiatalságot attól, hogy alacsony élvekben ne keresse gyönyörét, mert ezzel legelőbb sajátszeretett hazájának romlását és hanyatlását idézi elő. Az ifjukorbani fajtalan élet káros továbbá a nemzet szaporodása tekintetében i••. mert könnyelmű ifjak kerülik a házasságot s azon esetben, ha házasodnak is, a családi életet meg mételyezik, s csak késő eveikken siratják fiatal koruk hibáit. Legjobb tanács ifjainknak az irás azon s7.avai: „Legyetek szelídek, mint a galamb es okosak, mint a kígyó." Törekedjék az ifjúság üi\ s óráit komoly s magasabb szellemi olvasmányok elvezetében tölteni s csak ritkán vegye elő s órakozásul azon üres, könnyű regény feléket, melyekből alaposságot soha, legfolebb egyes tárgyakban felületes ismereteket szerezhet. A legnagyobb megrovás, melyben a külföld által ifjaink részesülnek, leginkább a/ok nyersesége miatt emeltetik, mert feltűnő lehet mindenesetre egy külföldi előtt a<-on hideg s némileg gőgösnek mondható nyers modor, melyet ifjaink egy résziben e-sö látszatra fölfedeznek. Legyen tehát az első családok szent feladata, hogy az ifjúságot köreikbe édesgetve, előzékenység é.s nyájasság által lebilincseljék, s ez által visszatartsák azt a kcnyelmü életmódtól, igy tán meg fog s.-ünni a'.on számtalan panasz, mely folyton az ifjúság közönyössége, életuntsága, s a társadalmi élet pangása miatt emeltetik. Meg fognak szűnni mindazon ferde kinövések, -nelyek a társadalom életerejét elzsibasztják cs meddővé teszik. Tegyünk félre minden alacsony s kicsinyes anyagi fuvalkodást, mely e szép törekvést akadályozza, mert hisz épen a művelt családok igen jól tudják, mily áldozatba kerül egy fiatal ember kimüveltetése s midőn a világba lép, zárva találjon minden utat, mely öt képességéhez s műveltségéhez illő helyre vezethetné, hogy ott tanulmányainak további gyakorlatában részesülhetne. Fontolják meg jól e dolgot a kisebb városok előbbkelö körei, hogy az ifjúság felkarolása által nemcsak a hazának képeznek müveit, értelmes polgárokat, de a külföld előtt is ifjainknak finom, udvarias modora által az egész nemzetnek köztiszteletet és becsületet szereznek. Ha egyszer a haladás zászlóját lobogtatjuk s a müveit nemzetek sorába akarjuk magunkat számíttatni, rajta kell lennünk. hogy a társadalom alantibb rétegeibe is behatoljunk, annak hibáit felfedezve, azokra az illetőket figyelmeztessük, s a ferde kinövéseket gondos kertészként nyesegessük. Nemzetünk életrevalósága s haladni vágyó természete méltán azon reménynyel kecsegtethet bennünl et

r hogy minden irányban, de főleg társadalmi életünk szerkezetében a müveit" kii'foldet

0 -elérendjuk, s a polgárosult nemzetek közt méltó helyet foglalhatunk el. . , Azért szilárd akarat és kitartás e

; tekintetben is.a legszebb eredményre fognak vezetni. A delejes álom csodái. Igazán csodálatra méltó dolgok azok melyeket a legutóbbi időben a hypnotismus terén fölfedeztek. E fölfedezések nagyon komoly dolog színében tüntetik föl azt, amit eddig a játék egy nemének, modern időtöltésnek tartottak. A párisi „Hotel Dieu" kórházban néhány nap előtt igen különös körülmények között hajtottak végre egy ép oly veszélyes mint nehéz műtétet. Egy nő, aki a kórházban feküdt, már hosszabb idő óta szenvedett borzasztó betegségben s az orvosok arra a megállapodásra jutottak, hogy a beteget csak belső operáczióval lehet megmegfeni. A „Hotel Dieu" egy segédorvosa, aki sokat foglalkozik idegbajokkal, hosszas kísérletezés után arra a fölfedezésre jutott, hogy a hypnotismus a sebészetben is nagy és fontos szolgálatokat teljesíthet. Ez a segédorvos több kérdést intézve a beteg nőhöz, megtudta, hogy a nő gyakran alszik el hosszabb időre és hogy egyszer elaludt, mert néhány perczig égő lámpára nézett. Az orvos megjegyezte ezt magának s mikor együtt volt a consilimu, azt indítványozta kollegáinak, hogy hypnotizálják a beteget. Az orvosok beleegyeztek és a pácziens csakhamar delejes álomban volt. A sedédorvos ekkor megparancsolta az alvónak, hogy keljen íbl és menjen el a sebószterembe. Mikor ezt megtette, meghagyta neki, hogy feküdjék le a műtéthez szükséges ágyra. Erre az operaczió megkezdődhetett. Dr. Tilleaux sebész, akit nyugtalanított az a gondolat, hogy a beteg talán nem alszik elég mélyen, bele szúrt a nő karjába. A pácziens izmai megrándultak, amiből azt lehetett volna következtetni, hogy fájdalmai vannak. De a mellett egyre mosolygott és álmában a hypnotizáló segédorvossal csevegett. Mikor az operaczió be volt fejezve, a beteget ágyába visszavitték. A hypnotizáló fölkeltette és a következő érdekes párbeszéd folyt le: — Gyermekem, — szólt az orvosok egyike — elhatároztuk, hogy ma nem operáljuk meg önt. Már késő a/, idő. — Ezt annyival i.s inkább sajnálom — felelt a pácziens — mert, családom kér, nap múlva meglátogat majd és én azt reméltem, hogy akkorra minden véget ért. — De hátha azt mondanám önnek, — szólt a másik orvos — hogy a műtét máivégre van hajtva. — Akkor azt felelném, — válaszolt a beteg hevesen — hogy ön hazudik! — aztán elpirulva hirtelen hozzátette: Bocsánat azt akartam mondani, hogy ön félrovezet. — Nos hát, gyermekem — mondotta drt Tilleau-c — mi nem vezetjük önt félre, mer delejes álmában valóban megoperáltuk. Nem volt, nehéz a beteget, erről meggyőzni. A nő elbámult, de bámulatába a legnagyobb öröm vegyült. Ma már igen jól érzi magát és nem sokára teljesen felgyógyulva elfogja hagyni a kórházat. Két hirlapiró fölkereste Dr. Mernet és Dr. DumontpailHer orvosokat, akik a műtétnél szintén jelen voltak. DumontpailHer a következő fölvilágosítást adta nekik. — Igen sok ember van aki hypnotázálható és kin delejes álmában műtét hajtható végre. Háromféle fázisa van a hypnotizmnsnnk: a somnambulizmus, a katalepszia és a lethargia állapota. E három fázis közül orvosi czélokra csupán a lethargia és a Somnambulismus használhatók föl.. A letharigába ejtett' patiens mit sem érez, ugy hogy a legborzasztóbb műtétek hajthatók végre rajta. Szomnambulikus állapotban a beteg Csak azt látja, hallja, érzi, amit, parancsolnak neki, olyannyira, (hogy nemcsak azt lehet meghagyni! neki, hogy ne emlékezzék az operáczióia, de még azt is, hogy a műtér, megtörténtét a leghatározottabban tagadja. A hypnotismus olyan tény, amelynek létezéséről ma már vitatkozni sem lehet. Igen érdekes kísérleteket végzett a napokban Grotfobleban dr Onofroff. 0 a szomnambulismus segítségével fölfedezte a helyet a hová egy nyomdász lopott ólombetűket rejtett el. Ugyanily módon födözte föl nemrég egy gyilkosságnak a tettedét is, amennyiben a médiummal elárul tattá az általa elkövetett bűntettnek minden részletét. még egészen fiatal •menyecskék, kik még tűzzel járták a tánczokat, és nemsokára eladó leányaik- lesznek, sőt azután — anyósok válnak belőlük! Ily szomorú a világ sorja! De ezen szomorú gondolatok nem háborgatták most a kedélyeket, hanem gondtalanul rakták a csárdásokat kivilágos kivirradtig! A hölgyek névsorát ez egyszer elengedi a szerkesztő ur: csak nem kívánja, hogy. én itt több mint száz nevet, elősoroljak, elég az, ha azt constatálom, hogj' az első négyest közel száz pár tánczolta, és a második és harmadik négyes tánczosainak száma is megközelítette a nyolczvan párt külön külön ; és hogy ott volt majdnem minden szép, a ki tánczolni szeret, és kinek — jó szive van ! Pápai izr. nőegylet. Alig ismeri közönségünk ez egj-esületet, mely zajtalanul, minden feltűnés nélkül műkő dik, nem csinál magának reklainot, nem üti meg a nagy dobot, minden egj'es jótékonysági műveletnél, hanem gyakorolja a jót magáért a jóért. Pedig mily nemes czélja van ez egyletnek! Segiti anyagilag a szűkölködőket, a betegeket gyógyszerrel látja el, sőfc nemcsak anyagi segélyben részesíti a szenvedőket, hanem az egylet élén álló nemeslelkü hölgyek felkeresik őket kunyhóikban vigasztaló szavaikkal enyhítendő bajaikat, mi sokszor felér nz anyagi segélylyel. Es nemcsak a hozzá folyamodóknak nyújt könyöradományt, hanem maga kutatja a nyomort és a hol találja, onnan azonc.%1 elűzi jótékonysága által! Mindezt pedig oly szerény el vonul tságban cselekszi, hogy több évi fennállása óta alig hallottunk róla valamit. Csak folyó hó G-án lépett ki egy időre az ismeretlenség homályából, m dőn a „Griff" kertben fényesen sikerült, uyiri mulatságot rendezett, ezt is csak azért, hogy gyarapítván jövedelmét, i-mét felszánthassa a nyomor által sajtolt könnyeket. A buzgó rendezőség már korán reggel hozzálátott a helyiség díszítéséhez, mely meglepő eredményre vezetett, melyben azonban csak este a sűrűn egymás mellett levő kis mécsek — mind megannyi csillagok — világításánál tudtunk gyönyörködni eléggé. A tánczrend transparent alakban csak növelte a helyiség diszkesét; — volt ezenkívül még egy szép világításba helyezett transparent valamely jótékonysági jelmondattal. Az időjárás is kedvező volt, ámbár a délutáni felhőkből következtetve nem mertük ezt reményiem. Lázas izgatottságban tartotta e felhő különösen a fiatalabb női nemzedéket, a melyhez az egész napi időjárás hasonlított is. Délelőtt, derült ábrázattal mutatkozott az ég mint egy ifjú gondtalan lányka, délután azonban csupa pajkosságból fel/ette nagyanyja felhőkből lánczolt főkötőjér, hogy egy kissé megijeszsze a földön járó társnőit, kik erre forró imára buzdultak, mit az ég Ura meghallgatni látszott, mert estére kitisztult, a csillagos ég teljes pompájá'-an ragyogott, még a szende hold félkaréja is kaczéran kandikált elő a felhőfoszláiryok mögül. Es ép ily tiszta zavartalan' jókedv uralkodott az egész mulatságon, mely egyenesen a szívből szállt a talpba, a mi — kitűnő zenéhez szokott — füleink ezen egy élvezettől meg volt fosztva, sajnosán nélkülöztük a mi könuyü kezű Marczinkat vagy ügyes Oláh Palinkat. Egyéb baj azonban nein volt, mert oly nagy számú és szép közönség csak ritkán volt együtt városunkban, mint itt; sok fiatal serdülő lányka ma lépett ki először az élet porondjára, kiknek mamáik — A honvéd szoborra ujabban adakoztak: Tek. Noszlopy Viktor ur (Devecser) 115. sz. gyűjtő ívén: Tek. Noszlopy Viktor nr 3 frt. tek-. Huszár Gyula ur 1 frt, 4 frt — kr Tek-Ivovách Imre nr (Veszprém) SG. sz. gyűjtő ivén: Tek. Kovách Imre ur 1 írt, tek. Ploszszer István ur 1 frt, tek. dr. Ováry Ferencz nr 2 frt, tek. V.kár- Lajos ur 1 frr, "íj M — kr Trik. Andre Gyula ur (Zircz) 8. sz. gyejtő ivén: Tek. André Gyula ur 2 frt — kr Tf;k. Kis Ernő ur(Pápa) 3. sz. gyűjtő ivén ; Tek. Kis Ernő ur 1 frt, tek. Kis Tavadat- ur 5ü kr, Simon Júlia urnő 1 frt, Pfilf Jánosné urnő 50 kr, Horváth Zzuzsánna urnő 1 frt, Németh Rozália urnő 20 kr, Héregi imréné urnő 50 kr, Hokhold Ferencz ur 40 kr, Stetina Antonia urnő 50 kr, 5 frt 60 kr ósszesen 16 frf, 60 kr Ehhez a mult. számban nyugtázott 1S08 frt. 67 kr Főösszeg 1825"frt 22 kr és 3 piaszter Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtaxja, Pápa, 1SS!). július 14. Gerstner Ignácz, pény.táros. K

ÜLÖNFÉLÉIT

" j Szabadhegy Antal f | Egy minden i/.ében derék magyar ember, szil.'rd jeliem hunyt el e napokban, Szabadhegy Antal kedvelt személyében. Az ujabb évtized szereplői már nem igen találko'tak nevével a közélet zajos pályáján, clt .1/. alkotmányosság újjászületésével Szabadhegy Antal megyénk és vidékünk legelső szereplői, s pedig önzetlen szereplői közé tartozott. Tobb izhen volt jelöltje tekintélyes partjának €?. Két izben képviselte az ugodi vál. kerületet az ország parliameirtjtben. Nrhéz viszonyok közt az ö nevr, aa ö ritka becsületes jelleme garantiául szolgált parijának. S £:nt a parlamentben tisztes>ége miatt, melyhez soha az önző.világi felfogásnak még csak árnyéka sem tapadt, általánosan becsült tagja volt az országgyűlésnek. Családi életében a legjobb félj és apa példanyképe volt. Boldogságát .meg is találta két fiában, kik a közéletnek rokonszenves tagjai lettek, örökölve derék atyjuktol a minden izében magyarságot, a szilárd jellemet, s önzetlenséget. Megyénk részt kér a Szabadhegyiek gyászában, melyben őszintén osztozkodik. Legyen áldás az elhunyt drága halott emlékén! — A temetés folyó hó g-én N.-Démen nagy részvét mellett ment végbe, hol a családi sirbolt— „Ki lehet ez ily késő este, ebben az időben itt a parkban?" Enguerrand közelebb ment az alak felé; ekkor egy másik villám egy férfi alakot tüntetett fel szine előtt, ki egy lábainál fekvő követ emelt fel. A férfiban a gróf ráismert egy a szomszédságban lakó párisi uracsra, kivel különben nem igen rokonszenvezett. — Mit tévő lehetett itt ez a kis Présac vicomte?" A grófon borzasztó gyanú vett erőt s érezte magában a szándékot, hogy megöli es embert; a sötét éjszaka daczára látta, mint ugrik fel gyorsan a földről a vicomte s nyíl sebeséggel tűnik el a lombok között. — Enguerrand megvizsgálta a tájat, hol Présac vicomtot látta az imént. Több követ emelt fel, míg egy halom alatt egy kis dobozt talált, melyben levél volt. A gróf, mint egy eszeveszett rohant a levéllel a kastély felé, és lélekzet nélkül ért szobájába. Oly rémítő nagy volt felindulása, hogy eleinte nem birta felfogni a levél tartalmát. Kezeit szemeire tette, mintha onnan egy árnyékot akarna elűzni; a kis papirost remegő kezei közé szorította, de nem bírt olvasni. Végre sikerült neki az egynehány szó elolvasása. — „Holnap éjfélkor várlak." Nem volt aláírás a levélben, de hiszen a gróf látta maga előtt a bűnösnek személyét. — „Lohetséges volna-e, hogy Hermina megcsalja?" Egy pillanatig arra gondolt, hogy azounal felvilágosítást követel nejétől s egy lépéssel annak szobájában termett. Az éji lámpa halvány rózsaszínben ti'mtotett fel mindent, A gróf az első pillanatban mit sem látott felindulásában, de azután látta a gyermekes szép kis arezot párnái közölt a függönyös ágyban, látta, mint mosolyog álmában s gyanúja miatt pirulva a gróf letérdepelt az ifjú nő előtt. — „Nem, nem lehet. Te sokkal tisztább s szebb vagy, sem hogy bűnös lehetnél." — „Egy komoruáuak szól az a levél kétségkívül s ezért jött ide ama férfi, hasonlóan egy tolvajhoz. De te Herminám, Montbrun grófnak neje s gyermokének anyja, te nem lehetsz bűnös." Ezzel a gróf fiatal nejére egy szeretetteljes pillantást vetett; azután nesztelenül távozott, hogy ne háborgassa szelid álmát. Visszatért szobájába; itt azonban csak ha*mar njra felébredt benne a gyanú. — „Bizonyosat kell tudnom". Most már az eső nagy cseppekben kozdett lehűlni az égről; de a gróf figyelembe sem vette est; sietett a levetet elöbbcni lie^ lyero a kö alá vtsszahelj-ezni. Nem gondolt ö most már semmi másra, ez egy eszme elfoglalta egész valóját. Ekkor a felbukkanó nap jelenté a reggel virradását. Az eső megszűnt — - a madarak újra rákezdtek éneküket, a fáknak lombjai felfrisültek; s az égése természet felvidulva s ólénkitva tilut fel. Enguerrand összefont karokkat állt egy fához támaszkodva. Hallotta a reggeli harangszót — de nem unta meg a várakozást. Hét óra felé járhatott ae idő midőn egy köpenybe burkolt, női alakot látott feléje közeledni, kinek vonásait azonnal nem vehette ki tisztán. Néhány pcrc« múlva azonban a gróf megismerte nejét — látta, mint emeli fel a követ s azután a levelet kebléhez szorítva, mint menekül el, ( A gróf egész nap boszút forralt. Keresgélte gondoláiban a módot mily halált szánjon a bőnösnek. A kastélyon kivül töltötte az egész napot, mert félt, hogy nem képes magán uralkodni, felakarta keresni ama Présac vicomtot s agyonlőni mint egy kutyát, de azután meggondolta, hogy jobb lesz még várnia. Az ebédet a grófnővel együtt fogyasztotta el; jó kedvet sziulelt, s szeretetre méltó volt neje iránt, hogy ennek gyanúját fel ne ébreszsze, azután fejfájással mentve magát korán vissza vonult szobájába. Szive annyira dobogott, hogy majd nem szétrepeszté mellét, — s szobájába érve, ott egy kis revolvert vett elő, Az éjszaka tiszta verőfényes s csendes volt; csak a csalogányok énekelték el serenadejnkiit. Egy árnyhoz hasolilóau köpenybe burkolt alak közeledett. Hermina volt az. Gyorsan át haladta a parkot, lábai alig érintették a földet. — „Megvagyok-e bolondulva? vagy visio ez?

<! monda Enguerrand önmagához. Követte nejét egy kis ajtón keresztül a szomszédos parkba. Látta, mint lép ez a szomszédos ház ajtaján keresztül s hangok neszét vélt hallani. Egy ugrással ö is a szobában termett, hol a két bűnös teremtést egymásnak karjai között találta. „Uram megölöm önt!" kiálta a gróf bőszülten; „de nem párbajra hívom, arra ön nem méltó". • S előrántva a revolvert a gróf Présac vicomtot egy lövéssel leterítette. Aíután a mozdulatlan előtte á ló grófnőre c.zétozott: de a jövő peresben egy kéz nehezült Varjára, Jues volt, "ki aggódva ura nyugtalansága miatt, követte ide. — ..Ah grófin- mit mivelt?" — Megboszultam becsületemet! — Hadd végezzem be munkámat." „Gondoljon fiára; egy Montbrunt nem szabad gyilkossággal vádolni. Meneküljön. Jönnek már, mert hallották a fegyver elsülését. Mentse meg magát: s engedje, hogy megmentsem önt gróf ur! „E szavaknál a revolvert kirántotta a gróf kezéből „meneküljön, meneküljön, azt fogom moudatii, hogy lopni akartam" szólt a hű szolga — s a grófot ezzel erőszakkal nejével együtt kilökte az erkélyre — ö maga pedig bevárta a közelgő embereknek jöttét.' Nemsokára szolgák léptek be a talonba, Juest lefegyverezték, rágalmazták, ijieultált?!ö mind ezt njutgodtan elviselte. De különösen közönye irritálta leginkább a bírákat, Megmaradt kimondása mellett, hogy lopni akart. Önmagában pedig azt mondotta: — Megmentem a Moutbruniek becsületét." A gróf sokszor meglátogatta börtönében a hu cselédet; s nem egyszer mondta neki hogy nem engedheti, miszerint ártutlanul bűnhődjék. De ő erre csak azt felelte .—- „Boldog vagyok gróf ur. Meghalok, de halálom önnek legalább hs-sznára lesz; fiíirt halok meg, ah kérem gróf ur bocsásson meg a grófnőnek, hogy a világ meg ne tudja a valót soha!" Jueat husz évre fegyházi fogságra Ítélték el; de a gróf sok pénzáldozattal kiszabadította hű szolgáját „ki most Angolországban él a hős tettét egészen természetes cselekménynek tartja. A grófnő megkomolyodott, sőt komor kedélyő lett; szigorúan neveli fiát s példás viseletű, pönek tartja at egésí környék. ban helyezték örök nyugalom.? ..a nagyér demü családfő megáldott hamvait. — Kár hogy városunkba és vidékünkre a gyászhír későn érkezett, és igy sokan elmaradtak a •temetésről, kik a család gyászában osztoznak. — A családi gyászlap igy szól: Özvegy Gsallóköz-megyercsi S z a b a d h e gy Antalné szül. Vecseszéki Ferenczy Mária és gyermekei : Osallóköz-megyfrcsi Szabadhegy Géza, neje nezettei Boronkay Camilla, gyermekeik Margit, Róza, Ernő é.s László nevében is, — Csallóköz-megyercsj Szabadhegy Kálmán és neje Fajszi Ányos Ilka, Elemér és Gizella gyermekeikkel fájdalomtól megtört szivvel tudatják forrón szeretett felejthet.len férje, attyuk, ipjuk és nagyattyuknak Gsallóközmegyercsi Szabadhegy Antal, földbirtokos, 1848. és 1872. években volt országgyűlési képviselőnek hosszas szenvedés után, s a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után életének 81. évében, f. évi július 5' én végelgyengülésben jobblétre szenderültét. A szeretett halott földi maradványai Bihar-Hlyén be szenteltetve, 1'. évi július 9-én. d. u. 4. órakor Nagy-Démen a családi sírboltban fognak örök nyugxlomba helyezte'ni, az engesztelő szentmise áldozat pedig ugyanott f. július 10-én d. e, 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Bihar-Hlyén, 188!). Julius G-án. Az örök világosság fényeskedjék neki ! — Tisztelgés báró Horn g Károly megyés püspök ur ö méltóságánál. A székesfehérvari káptalan tagjai Prifach József nagyprépost, dr. Pellet Ödön és Miehl Jakab kanonokok vezetése alatt f. hó 4-én tisztelegtek megyés pü-pokünknél, hogy kifejezzék előtte a fehérmegyei papság köszönetét, a miért kegves volt Paur János székesfehérvári pü<pók porhüvelyét eltemetni s a székesfehérvári növendék papokat fölszentelni. Ez alkalommal a küldöttség egy értékes ajándékkal, — Paur püspök által viselt, gyémánt kövekkel kirakott — gyűrűvel s az elhalt fehérvári püspök arcképével kedveskedett megyénk nagyérdemű s népszerű fópásztorának. — Pápai kitüntetés. — A pápa Vaszary Kolos pannonhalmi főapátnak violaszinü zucchettót adományozott, melyet rendszerint csak fölszentelt pii.-pokök használhatnak. A montecassinói bencés főapát, mint szintén külön egyházmegyének föpásztora, m ir eddig i.s éive/tc ezen kiváltságot. Most a pápa különös jóakarata jeléül hasonló kitüntetésben részesiteite a magyarországi bencések f&dpat jw. A/, erre vonatkozó papai iratot é.s a viohtsziiü vucchetót — minta ,.M. Állam" irja — H.iudek Ágoston, a római s». Anselm intézet j )gtanára, ki a n'ipokban tért vissza Rómából, viszi el a B.-Fűredcn tartózkodó főapáthoz. — A vészeiéin megyei gazdasági egyesület elnökségétől felhívást vettünk, melyben az egyenlet tagjait Szombat-: helyen a f. évi s/eptember ho i-én megnyitandó általános gazdasági kiállításban, továbbá a jövő évi május hóban megnyitandó bécsi gabona ki illirasban, és az idei a'ntverpeni árpa kiállításban való részvételre szólítja fel. A felhívást lapunk jovö számában egész terjedelmében közölni fogjuk. — Ejegy/.és. Ányos László megyebeli foldbircukos, Vcszprémvármegye közigazgatási bizottságának és ko/életünknek e derék, jellemes és kozszeretciben álló tevékeny tagja — mint örömmel értesülünk — eljegyezte magának ov. \nyos Sándorné, Vidos Mária úrnőt. Az Ányos család számos jó ismerőse velünk együtt szivbul gratulál. — Az nj pén/.ügyíga7gatős'ágok működésüket augusztus ho elsijen megkezdik. A pénzugyiga/gaiók Kinevezését a hi| vatalos l.ip tegnapi szama ho/.ta. A kinevezettek k rzt van megyénk kir ilyi adófelüsíyelij'í Harabasewszky Henrik i.s, ki — mint illetékes helyről értesülünk — a veszprémmegyei pénzügy igazgat óság főnöke leend. ... — Helyreigazítás. Lapunk n-.ult svámaban dr. Fenyvessy Ferencz gyűjtő ivén eddig brfolyt adakozásokról hozott kimutatásból' <l'aii Dénes kir. főmérnök ur 2 finyi adománya sajtóhibából kimaradt,, mit e/ennel porolunk. — Kinevezések. A pápai kir. -járázbirósághoz 'Gregus Lajos budapesti kir. tr-ivényszcki joggyakotnok, a Zalaegerszegi :.'. törvényszékhez pedig Eí'ry Szabó Jenő pápai kir, járásbírósága joggyakornok aljegyzőkké, — é.s a n. kanizsai kir, járásbírósághoz dijjas joggyakomokká Makara Iván végzett jogász neveztettek ki. — A városi képviselő testület a folyó hó 18-án d. e. 9 órakor közgyülés-t tart, melynek tárgysorozata következő: I. Kerületi királyi tábla székhelyéül városunknak kijelelése iránti felterjesztés és Győr városának ezzel összefüggő áiirasa. 2. Utczakóvezési előirányzat. 3. Thiele Gyula kútfúrótól visszatartott biztosítéki összeg kiszolgáltatása. 4. Bermüller József örököseit illető 50,000 frtnji alapítványnak őrizet alá elfogadása. 5. Heti marhavásárnak a városból az országos vásártérre áthelyezése iránti megkeresése a ker. állatorvosrosnak. 6. A városi laktanya-féle épület bérszerződésének módosítása. 7. A városházj pótépitkezés és erre kölcsönvétel engedé/t>ezése. 8. Dallos Dé^es a város pusztája