Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-06-23

XVÍ. évfolyam. 25. szám. Pápa, 1889. június 23. Megjelenik m i n d e n v a s ;i r II ;» p. Közénk kii sürgős közlésekre • oiHinKiiii r i' ii il K i \ ii 1 i s /. á ni « k adatnak ki. Bérmentotlen levelek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö •/. le m é n y e k a 1 szerk. hivatalába (A-kollégiuin épület) küldendők. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 Irt őt) krajczár. —Egy szám ára li> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj eíöre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatilc. Az előfizetési dijak s hirdetések ;t lap Kiadó hivatalai);*, (Goidbcni Gjtila ^\ papirkereskedése, f-i tér"? küldendők, —: Pápa város ha lóságának ós t ö t> 1> pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Veszprémmegye magyarosodása. — N'\elvi viszonyuk a n<.

:

|is«;tiril:íl:í« nl;i|)j»ii. — li i.tvin míikÍHilek a m

:

j'isk(il:ík".' — I,rl!.ik/ek tk iié|>.. l:iiiiliik — Mi a tiiviihlii U'CIMII'I•? — Viiis;y.T» Kiu'iv ririli'liigseli'i iitdílv:1 IIyaí. — ,\ megyei «NVveltki alap» — Ktsili'ildvoilák «k syiTiiifkkcrli-í. — A <v\'os/|jn-iiini<'s;yfi KUiiccht'ilő eiívt-süii-t* — Kilálásnink — Veszpr ém vármegye t örvényh atósági közigazgatási bizottságának legutóbb tartott rendes havi ülésén, megyénk kultur-történetében kimagasló mozzanatot képezett azon adatokban gazdag, hatalmas jelentés, melyet megyénk tanfelügyelője, Vargyas Endre a megye magyarosodásának körülményeiről előterjesztett. A tanácskozási zöld asztalok körül s a társadalmi téren több mint og\',óv óta megszoktuk már, hogy a népnevelés ügyei vezérszerepet visznek ezen megyében s a megye uj tan felügyelőjének sok nagyhorderejű eszméje hozta már élénkebb pezsgésbe a gyűlések beléletéfc. Ujabban a megye magyarosodásának ügye az. mely felé figyelme fordult K úgy a mint ezen ügyet kellő világításba helyezte s a minő indítványokat az ügy további fejlesztéséhez fűzött, a megye magyarosodására nézve uj aerat van hivatva teremteni. De szedjük apróra a tanfelügyelői jelentés egyes pontjait s lássuk, hogyan áll megyénk magyarság dolgában s mik a tanfelügyelő eszméi s miként várható azok megvalósítása. Veszprém vármegye a legutolsó népszámlálás adatai szerint, a lakosok nyelvi viszonyainak tekintetében általán a magyarabb megyékhez számitható, a mennyiben 208.487 lakosa között 165.553-ra rug a magyarajkunk száma s a megye területén a németajkú lakosok száma ii3.356. tót 1717, egyéb nyelvű 380. Tehát a magyarajkuak után a németajkú lakosok vannak megyénk területén bár aránylag kevesebb, de mégis igen tekintélyes számban. A németek, illetőleg svábajku népek csaknem kizárólag a Bakony belsejét s a Bakonyalját lakják. A ki a Bakonyi csak híréből ismeri, szinte hihetetlenül rázza erre a fejét. Pedig ugy van. A Bakonyban o sváb-nyelv az uralgó s a magyarajka nép a róna földet lakja. Az 1880-diki népszámlálás adatai szerint Veszprémmegye területén 52 község és 5 puszta van, melyekben a lakosok túlnyomó részi, vagy legalább is nagy része némec, vagy tótajku lakosokból áll. A németajkú lakosok túlnyomó számban vannak a következő községekben: Barnag, Bánd, Csehbánya, Fajész, Herend, Hidegkút, Márkö, Városlőd, Vöröstó, Németbánya, Béb, Döbrönte, Farkasgyepü , Fenyőfő , Ganna , Iharkút, Jak óv Koppan}", Nyőgér, Bakony-Szent-Iván, Özücs, Nagy-Tevel, Tósok-Berénd, Kolontár, Kis-Lőd, Pölöske, A ka, Gyirót, Lókut, Bakony-Náua, Olaszfalu, Oszlop, Péterd, Porva, Románd, NémetSzent-Királ}

T

, Német-Szombathely, Acs-Teszér, Lajos-Komárom, Urkut községekben, továbbá Gyertyánkut és Csingervölgy pusztákon. Összesen 40 községben és 2 pusztán. A következő községekbeu feles ' számban vannak a németajkuak: Nagy-Vázsony, Tót-Vázsony , Magyar-Polány, Esztergár, Bakon y-Német-Szent-László, továbbá Eplény, Pénzeskut, Pálihálás. Összesen: 5 községben és 3 pusztán. A következőkben a magyarajknak vannak ugyan többségben, de a német, illetőleg tótajkuak is nevezetesebb számmal vannak: Öskü, Csernye, Jásd, Rátót, Ajka, Suúr, és Ajka-rendek. Összesen 7 községben. Ezen 52 községben és 5 pusztán 28. 283 német és 1589 tótajku lakos közt csak 16.012 magyarajku lakos található, vagyis ezen vegyes nyelvű községekben, a legutolsó népszámlálás szerint, az idegen ajku lakosok az összes lakosságnak 65"/áfc képezték ß á magyarajknak eaak 35 %-ot képeztek. Hát ezen 52 községre nézve magyarsági szempontból ez bizony szomorú állapot volt! De lássuk, hogyan állunk jelenleg? * Mindenek előtt az'1879-dik évi 18-ik törvényczikk megköveteli, hogy első sorban minden néptanító, aki hivatva van a magyar-nyelvnek az iskolában való tanítására, önmaga is teljesen jól beszélje a magyarnyelvet. Azért az idegen ajku néptani' toknak a magyar-nyelven való kiképzésére az állam annak idején — póttanfolyamokat rendezett, E tekintetben Veszprém megye fentebb hivatkozott 57 népiskolájában 65 néptanítója közül teljesen j jól beszél és ir magyarul 60 népta- : nitó. ! A magyarnyelvet gyengén be- j széli 5 néptanító. Ezek többnyire j már idősebb tanítók, akik épen ezért í is legközelebb valamennyien nyugdíjaztatni fognak. Most lássuk a népiskolák működését. De hogy ezeknek derekas munkáját megbírálhassuk, helyén való dolog tudni, hogy minő az anyag, melyet a népiskolák a továbbképzésre átvesznek a vegyesajku községek családi köréből. Az 57 népiskolánál az iskola első osztályába feladott 6 éves gyermekek a magyarnyelvet ez idő szerint egyáltalán nem értik 33 községben, feles számban értik 11 községben és 3 pusztán ellenben túlnyomó számban már beszélnek is magyarul 7 községben és 2. pusztán. Nos, ezen viszonyokkal szemben a népiskolák dicséretreméltó eredménynyel felelnek meg hivatásuknak. Az 57 népiskolában nemcsak, hogy a magyar nyelv rendes tantárgyul volt felvéve a tantárgyak sarába, "hanem a felső osztályokban fokozatosan a reáliák is, úgymint a földrajz, történet, természetrajz és számtan is teljesen magyar ívelvén adatott elő 20 népiskolában. Vegye- j sen magyarul és németül 22 iskola- | ban. Túln3

7

omóan németül adattak elő a reáliák 15 népiskolában. Ami a tót nyelvit tanítást illeti, az csakis tót-olvasásra teijodt ki: Csernyén, Síuíron, Öskün és Lajos-Komáromban. Már most tekintetbevéve az is.^ koláböl kilépő, illetőleg Q--ik évfolyam növendékeit, akik 6 évig járnak á népiskolába, az iskolák igen szép eredménynyel dicsekedhetnek, Ugyanis az 57 népiskolából kikerült növendékek teljesen jól megtanultak beszélni magyarul 92 népiskolában, 18 népiskolánál a növendékeknek fele szintén jól megtanulta a magyarnyelvet, úgyannyira, hogy gondolataikat a növendékek kép^ sek magyar nyelven is jól kifejezni, ellenben 17 népiskolánál az iskolából kikerült növendékeknek fele érti ugyan a magyarnyelvet, de beszólni nem tud, fele pedig csak igen keveset ért, beszélni pedig egyáltalán nem tud magyarul. E szerint az 57 népiskola közül 40 népiskolában a magyarnyelvet teljesen jó eredménynyel sajátítván el a növendékek, kitűnik, hogy az j idegen ajku, illetőleg vegyes tannyelvű népiskoláknak 70°/

0-ában a növendékek, mint magyarul teljesen jól értők kerülnek ki az életbe s az iskoláknak csupán 30°/

0-a mutat fel gyengébb eredményt. Ha tehát ezen adatokat összehasonlítjuk az 1880-diki népszámlálás szerinti viszonyokkal, kitűnik, hogy 10 év óta "a haladási arám

7 ugy áll, mint a 7:3-hoz. Vagyis a mig 1880-ban a fentebb elősorolt 52 községben és 5 pusztán az idegen ajku lakosok az összes lakosságnak 65')/„-át képezték s a magyar ajkúak csak 35%-át: addig a népiskolákból kikerült növendékek 70"/

0-a jól elsajátítván a magyarnyelvet s csak 30"/

0 az, a mely a mag3

7

anryelvet nem beszéli, e szerint a haladás a magyarság előnyére — U5

u

/„. Tehát a népiskolákat illeti a di- ( csőség, hogy Veszprém megye vegyes ajku községeiben 10 év alatt az arány a magyarság javára épen megfordított arányban túlsúlyra vergődött. Ez férfias munka volt! J A munka dicséri mesterét. J A szép eredmény kivivásában j mindenesetre főérdemük van az il- ; lető lelkész uraknak, mint iskolaszáki elnököknek s leginkább pedig l az illető népiskolák buzgó tanítóinak. Övék az elismerés koszorúja. Azért a kir. tanfelügyelő indítványára a közigazgatási bizottság készséggel szavazott jegyzőkönyvi elismerést az illető vegyesajku községek lelkészeinek és a néptanitók közül 24-nek, mint Ománoknak, akiknek hazafias buzgalma nyomán a magyarság ügye teljes diádalt avatott s az ifju nemzedékkel elsajátíttatták a nemzet nyelvét. A tiz évi haladás eredményében nagy érdeme van Veszprémmegye törvényhatóságának is, mely a néptanítók mag3

7

arnyelvi érdemeinek méltánylásául nevezetes összegű dijakat szokott kiosztani — aranyakban, Aran3*os gondolata volt ez a megyének! De hát mi a teendő jövőre? Tette fel a kérdést a kir. tanfelügyelő, a mire rögtön meg is adta a választ indítványok alakjában. Most már — ugjnnond a tanfelügyelői javaslat — elérkezett az idő, midőn tiz év tapasztalata után eg3

T másik decennium munka-programmja is megállapítandó. Kétségkívül a népiskolák hatalmas tén3

r

ezöi a magyarnyelv terjesztésének, .de tekintve, hogy megyénk területén 33 ol}

T község van, melyekben az iskolák első évfolyamára feladott 6 éves gyermekek egyáltalán nem beszélnek, de még csak nem is értenek magyarul, első sorban ezen községekben oly mérvű intézkedések szükségesek. hog}~ az iskolába feladandó gyermekek már az iskolába a magyarnj'elv némi ismeretével mehessenek fel, hogy legyen némi magyarnyelvi szókincsük s a magyarnyelvet legalább i.t megértsék. Ez pedig — hangsúlyozta a tanfelügyelő — csakis kisdedóvő intézetek, illetőleg ryári g3~ermekkcrtek rendszeresítése által érhető el. Ezen szempontból a tanfelügyelő ur megtette a következő indítványát: „Tekintve, hogy a nemes vármeg3

T

e a népnevelés üg}'0 iránt eddig is mindig tanúsított áldozatkészsége folytán szép felkarolásban részesítette a népnevelés ügyét, keresse meg a közigazgatási bizottság Vcszprémvármeg}

r

e törvényhatosági közgyűlését, miként jövőre a szorosan vett „Nevelési alap

u-iisik kamatöszszege további intézkedésig egyelőre teljesen a vegyesajku községekben fokozatosan felállítandó kisdedovödák. illetőleg nyári gyermekmenhelyen segélyezésére foldittassék. a segélyezési összeghez hozzászámítva óvenkint az oklevél-kihirdetések és esketési kihirdetések alól való felmentések után bejövő aran3

7

ok összegét is és még mindezeken felül a „Nemesi fölkelést

11 most már szintén nevelési alapból is ezen czélra lehető legnagyobb évi összeg fordíttassák. Tekintve, hogy a meg3

r

ei „Nevelési alap

11 ez idő szerint' 8606 frt: a nemesi fölkelési alap pedig 63.425) frt, -— a vármegye bizonyára évenkint mintegy 1000 írttal hozzájárulhatna a hivatkozott intézmények segélyezéséhez, mely esetben az illető községekben a magyarosodás ügye rohamosan haladhatna s ha a kisdedóvás üg3

r

ét első sorban a meg}

7

e fentebb elősorolt 33 községében fel fogja karolni a tervezett „Veszprémmegyei Kisdedvódőegylet'' is, a melynek alapszabályai már színTARCZA. RESZKESSETEK! Lesújtom átkom vülámit közétek, Hol oroiat ül a bűn és a vétek. Hol nincs nemes czél, nincs magasztos eszme, Honnét a lelkiismeret kiveszve . . . Hol nincsen isten: bálvány az önérdek; S ez aranyborjú «lött hajtva térdet, Göpgel tör az erös a gyenge ellen,' Sárba tapodva fuldoklik a jellem . . . K bünbarlangjára üs/.köt vetek: Reszkessetek ! Nincs irgalom, alczátokat letéptem. Hü sáfárjait hadd ismerje népem. Hadd kondítsa rátok a vészharango

1

, Lerántva az álfényt, a czifra rangot. S miként Káinnak homlokán a bélyeg, Égessen, fájjon majdan az „ítélet" .-. . Kinek nyomán gaz burjánoz, terem; Pusztuljon ki a fertőzött elem. E bün barlangjára üszköt vetek: Reszkessetek! — Nému'jatok el érzelgö hurok Bús lantomon, ha hozzátok nyúlok. Némuljon most el a szerelmi dal, Átok dörögjön: mely boszút rivall! Ha megtisztul a lég — melynek szele Ragályos kórral bűzhödten tele — Akkor zendüljön ujbol fel az ének; Halát adva a tiépjog istenének . . . Es ekkor aztán el pihenhetek: Addig — reszkessetek ! §005 £cij<0$. Ködfátyolképek. .... Összetört lelkemnek édes szentképe megértesz-e engem? — — értéd-e sóhajomat, mely remegve száll, — hallod-e szavamat, mely zokogva sir — Tehozzád. Elválasztott tőlem az élet, jobban mint azt a halál tehette volna, messzebb sodort tőlem, mintha óriás tengerek, beláthatlan meszszeség terülne el közöttünk. Hallgass reám én elrabblott kincsem, én elvesztett menyországom, — ugyérzem ezek Hozzád utolsó szavaim. — — — — — Szerettelek szerettelek attól a percztöl fogva, melyben megéreztem', hogy szivem van, mely szeretni tud; a Te látásod értette ezt meg velem, a Te első tekinteted fejlesztette virággá a gyenge bimbót, ez ébresztette életre, öntudatra az alvó gyermekszivet." Alig voltam több gyermeknél, mikor először láttalak. Halvány, gyenge, elkényeztetett 'gyermek, túlérzékeny szívvel, szenvedélyes, akaratos, elbizakodott gyermeklélekkel, — — szóval egy féltve őrizett, kényes, üvegházi virág. El sem bírod képzelni én lelkem lelke, mit szenvedett az a képzelődő gyermekleány, ki azt hitte, hogy a nap is érette ragyog, az ég is érette kék, mikor látta, hogy Te egészen mellőzöd ó't s a nagy leányokkal foglalkozol, mig vele legfeljebb tréfálsz rövid ruhája és lecsüngő hajfonataiért. Pedig ha tudtad volna, mit érez az az igénytelen „kisleány" — s beláttál volna abba a lázasan • dobogó kia szivbe, elbámultál volna, az érzelmek hullámzásán, melyet Te teremtettél. Még magam sem tudtam megérteni, miért futja el láng az arezomat, ha meglátlak, miért remeg egésj Valóm, miért fakad a szememből forró köny — te megértetted vslem osakhamar ] — Te- magad Ug}'6 nem tudod? — — hisz akaiatlan tetted. Nem fogsz már emlékezni arra a kis társaságra, melyben harmadszor találkoztunk ? . . én most is látom minden egyes tagját, minden arezra emlékszem, pedig néhány közölök már a temetőben pihen, a többit pedig szétszórta az élet. Még a leányok ruhájára is emlékszem, kikkel akkor annyit foglalkoztál — — az az élénk barna leány, ki szerelmes volt beléd, és rózsaszín battist ruhát viselt, sötét rózsacsokrokkal, az a kesergő szőke pedig égkék selyeingaseban volt, vadvirágokkal elhalmozva, mily egyszerűnek, igénytelennek éreztem én magamat sima fehér öltönyömben, melyet pedig drága jó anyám a legszebbé igyekezett tenni. Visszafolytott lélegzettel hallgattam szavaidat, néztelek, titokban, senkitői észre nem véve, néztelek oly áhitattal mint a hivő az oltárképet,-míg egyszerre karjaim lehanyatlottak, torkom elszorult, a vér eltűnt arczomból te festetted le, milyennek kell lenni a nőnek, kii Te egykor szeretni fogsz. - Jó kedvvel beszéltél, csengett aranyos hangod, különböző megjegyzéseket tettek szavaidra s senki sem figyelt az igénytelen „kis leányra" kinek lesújtott szive e pillanatban lett a gyermekszívből — női szívvé. E perezben, mikor összeszorított szivem könyei szemembe szöktek, — e peresben értettem megfiogy szerellek; — az első pillanattal, — s szeretni foglak — utolsó lehelleterai'g. Megértettem azt is, hogy — viszonzatlanul >— — — — — — .— — Csendes, komoly leány lett a kényes, hiu gyermekből, mert a büszkeség oly hatartalan volt'lelkében, hogy inkáljb összetört volnR

} minthogy bárkivel is megozsza bánatát. Lehet-e egy gyermekleánynak valódi bánata ? Talán csak az olyan végtelen szeretettel nevelt, érzékeny teremtésnek lehet, mint én voltam. A jó Isten teremtett-e olyannak, szerető jó szülőim neveltek-e azzá, vagy talán a büszke lélek önmaga gyötrésében keresett irt lelke bánatára s remegve őrizte titkát, melyet nem sejtett senki,— legkevésbé ő — ki okozója volt. Hallgattam és tűrtem, olyan voltam, mint az alvajáró, öntudatlanul jártam keltem . . . Iszonyi rázkódás téritett magamhoz. Óriás vihar tört ki felettem, az a vihar, mely után nem ragyog újra a nap, az a vihar, melynek neve — halál. Letépett jó anyáin kebléről, s magával sodorta őt, mig engem itt hagyott árván, szenvedéssel, kitéve az élet viharainak. Ha az üvegház gyenge virágát hirtelen jeges levegőre viszik, elfonnyad, elvész. Igy jártam én. Korán megtanultam, hogy csak egy lény van a világon, mely hiven, igazán, önzetlenül szeret bölcsőnktől koporsónkig — az édes anya. Tőlem elvette a sors, mit keressek az emberek között — szeretet nélkül ? Vártam, kértem a halált. Elkerült. Hisz még tenger szenvedés várt reám. • Szemeimnek sok, sok elfojtott könye visszahullt szivemre s elfonnyasztá azt ... a bánat jeges érintésétől jégkóreggé fagyott a sok köny s körülvette azt az eltitkolt lángot, melyet ott éltem utolsó perczeig őrizni akartam. Tizenöt évvel közönyös, hideg szivü leány voltam. Haladtam a számomra kijelelt életpályán kedv és remény nélkül, teljesítve kötelességemet mint a gép. Pedig hálátlan voltam a sors iráut, mert volt még jó atyám, ki szeretett, őrizett, mintha édes anyám szelleme vezérelte volna lépteit. Fájdalomtól dermedt szivem nem érezte a jótevőt mellettem. Megbüntetett érte az Ég. Elvette tőlem. Hirtelen, váratlanul vette el, mintha attól félt volna, hogyha tudatára ébredek a kincsnek, melylyel birok, nem lesz ereje kétségbeesett lelkemtől elvenni azt. Csak mikor az első rög tompa zuhanással hullt a virágos koporsóra, akkor éreztem, hogy eddig nem, de most vagyok igazán árva. Késő volt. Jégkezek szorították össze szivemet, de enyhítő könyü nem jöhetett szemeimre. Most már igazán egyedül voltam. Hisz ki szeretne egy különczöt, egy jégszobrot, mint engem neveztek. Pedig csak egy részvétre méltó teremtés voltam, kinek agyonkinzott szivét jégkezeivel háláira szorította a fájdalom. S nem volt egy édes meleg sugár, mely a jégujjakat leolvasztotta volna. Évek multak el. Hosszú, szomorú évek. Panasz nélkül. tűrtem a sorsot, melyre kárhoztatva voltam, bár százszorosan nehéz volt a lelki közdelemmel telt élet — azzal a titkos súllyal, mely lelkemet nyomta. Talán ha nyugodt, csendes életem leendett, tán legyőzhettem volna, kiirthattam volna a titkolt érzelmet, de az én szomorú életembea szükségem volt égy őrizett talizmánra, arra az imaszerű érzelemre, melyet lelkemben őriztem. Hiss régen összeroskadtam volna az óla-