Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-06-23

tén készen vannak, s a mint hiszem, az ügy a Bakony iránt való tekintetből államsegélyben is részesülhet, teljesen biztosra fogható, hogy a kisdedovodák és népiskolák közvetítésével Veszprém megye összes vegyes ajkú községében az uj generatio 10 év alatt teljesen magyarrá lesz." £ íj: Nagy horderejű eszmék ezek! A Bakony magyarosodásának jövője ezeken sarkallik. A tanfelügyelői indítványokhoz hozzászóltak: líolosscáry József, Kenessey Pongrácz, Ree. Jenő, Kernenes Ferencz, Kenessey Károly és Pongrácz Jenő bizottsági tagok. Mindkét rendbeli indítványt elfogadta a bizottság. A kisdedóvóintézetekre vonatkozólag az lett határozva, hogy az indítvány kiadatik azon bizottságnak, mely ugyancsak a kir. tanfelügyelő indítványára Véghely Dezső alispán ur elnöklete alatt még mult évi október hóban a j, Veszprémin egyei Kisdedoédö egyesület

11, megalakítása tárgyában kiküldetett, melynek tagjai: dr. Bezerédj Viktor, Szabó Imre, Kenessey Pongrácz és Vargyas Endre. A megyei kisdedvédő egyesület alapszabályai a tanfelügj-elő fiókjában már készen vannak s arra várnak, hogy a megye alispánja összehívja az értekezletet. Azután megindulhat egész erélylyel a nagy munka. És ezzel ki van tűzve a magyarosodás térfoglalásának zászlója. Lengesség azt nyíltan, szabadon a megye vezérférfiai. Az ügy szent és magasztos. Itt minden lépés győző hadvezérek dicsőségével ér tel. És ekkor rövid idő alatt megéljük, hogy az ős Bakonyban szerteszét magyar sző fog hangzani. Veszprém megyére az lesz az ezredéves ünnep legszebb diadalmi vívmánya. Ugy legyeu! Es ugy lesz, ha Isten és önmagunk is ugy akarjuk. Az erős akarat, előbb utóbb diadalt nrat! = A honvédasoborra — mint olvasóink tudják — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának 1889. évi május hó 6-án és folytatva tartott rendes ülése a nemesi felkelési, most culturalis czélokra használt alap folyó évi kamatjövedelméből i5ofiot és az 1890-ik évi kamatjövedelméből szintén I50 frtot adományozott. Az erről szóló határozat, mely jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztetett, igy szól: ..Tekintve a hazafias czélt és azt, hogy a nemesi felkelési, most culturalis czélok előmozdítására használt alap kamatai, magának a

7

, alapnak termés'.ete és jellege szerint az ily irányú ki id isok fede/.ésérc felhasználhatók, tekintve továbbá, hogy az alap jövödelmei a segélyezést megengedik, az indítvány egyhangnlag elfogadtatik és ahhoz képest az ihászi csatában elesett honvédek emlékének megörökítése czéljaból Pápán emelendő emlék szobor készítési és felállítási költségeire a neme-?! felkelési, most culturalis czélokra használt alap 1S89. évi kamatjövedelméből egyszázötveii (I50) és ugyanezen alapnak J890. évi kamatjövedelméből szintén egyszázötven (150) forint megszavaztatik. Ezen határozat jóváhagyás czéljaból a Magas Belügyminisztériumhoz fel terjeszt et ni rendeltetik, egyúttal a v.-.rmegye alispánja felhatalmaztatik, hogy jelen határozatnak jogerőre emelkedése esetén 150 frtot azonnal, 150 frtot pedig az 1890 ik év első havában a nemesi felkelés', most culturalis czélokra használt al.ip kamatjövedelmeiből Fenyvessy Ferencz urnák, mint a szobor bizottság elnökének szabályszerű bélyeges nyugtájára folyóvá tehesse. Az iskolai év végén. Néhány nap még és bezárul a múzsák csarnoka. A nemes ifjúság a két hónapi szabadság idő pihentető napjaiban nyugodja ki az elmúlt tanév fáradalmait. A város üresebb lesz néhány száz muzsafival, azok a jó vidéki apak, anyák pedig órömrepesve, reménydús szivvel varj.ik haza a tudományok mezején tarlozó csemetét, az ole'.ö szülői karok közé. Aki jól végezte munkáját, az igazi örömmel siet a rég nem látott sntloi ház felé, a virágos mezőre, hol minden vitág neki nyílik, minden pásztor furulya neki mondja el édes-búi danáját. De hányan vannak, akik keserű csalódást visznek huza orom helyett az aggodo szülőknek, azoknak kik az év tiz honapján at, bár nélkülözve, de mégis örömmel fodoz.ték a tnnitatás nehéz költségeit, ehingatva magukat a délibábos jövő varázsos almába, ahol az ö fiuk mar mint püspök, miniszter, vagy legalább is, mint képviselő működik a/, ő szülői szeretettől elfogult szemeik eKtt. Mikor azután a jövendőnek egy-tgy ily reménybeli nagy feríia néhány secundával megterhelve ér haza, mikor az apa látja, hogy egyévi köjtsége elveszett, mikor az édes anyának szép almai szemeinek könnyébe fúlnak; ó akkor keserves egy pillanat, a csalódá.-ok keserves pillanata következik be fiúra, szülőre tgyar.int. És ennek dacira a fut nem hagy fol a nem neki való tudományos palyava', hanem folytatja tovább tudományos keserveit, mert az apa, az anya az ő finbol mindenáron urat akar nevelni. Igy történik aztá>, hogy mig nálunk az ipar és kereskedelem nagyobbara idegen kezekben, idegen embereknek gyümölcsözik, addig a magyar középiskolák-zsúfolásig tömve vannak a jövendő czél tévesztett existentiáival, akik ha esetleg a nekik megfelelő pályát választják, lehetne belőlük boldog, megelégedett polgára e hazának, mig így egy-egy számmal szaporítják a tudományos proletariátus boldogtalan osztályát. Napjainkban, ahhoz, hogy valaki a tudományos pályán boldoguljon, a szerencse mellett" kitűnő képzettség "ís kívántatik. Annyi az iskolákat végzett ember immár, hogy még a dijnoki állomásokra is pályáznak okleveles .emberek. Az állam, a megye, a város nem képes immár még a jeles képzettségű emberek nagyrészének sem hivatalt biztosítani; a miniszterek előszobája zsúfolva van a hivatal-vadászókkal, kik éhes gyomorral kitűnő bizonyítványokra hivatkoznak. S ha egy jeles képzettségű egyénnek is ily nehéz kenyérhez jutni; mit csinálnak azok, kik csak kegyelemből úsztak át az iskolákon, kik ahhoz, hogy kézimunkíval keressék kenyerüket, uraknak érzik magukat, — hogy urak Irgyenek ahhoz meg testileg, lelkileg koldusok. Hány ilyen szegény, szerencsétlen ember megátkozta már azt a pillanatot, melyben őt a tudományos pályára adták s hány ilyen embernek adta már kezébe a nyomor a fegyvert, mellyel kioltotta boldogtalan életét ?! j Példa van rá, nem egy de száz Hanem azért a magyar apák, anyák nem okulnak ezen a példákon, nem rezzen meg szivük az öngydkosságok krónikája fölött nien elvük, hogy az ö gyermeküknek, ha van hozzá képessége, ha nincs, ha törik, ha szakad úrra kell lenni! Szerencsétlen idea, melynek a nemzetre szomorú következményei vannak. Az ország hírlapjai, az országgyűlés vezérférfiai hirdetik, hogy Magyarországon a jövő az iparosoké, a kereskedőké. A jövő század a haladás, az ipar és kereskedelem százada leend. És mégis a magyar középosztály nem tud lemondani régi, bünos elííteletéről, mellyel az iparos és kereskedő osztály irányában viseltetik Az a hét szilvafás falusi nemes, az iskolamester, a jegyző szégyenli, hogy ha a fia iparos tanoncz, hogyha becsületes kézimunkával keresi meg kenyerét ; urat akar belőle nevelni, nagyobbat, mint az apja s nevel belőle néha — egy szerencsétlen semmit, aki terhe lesz embertársainak, átka önmagának. J Most a tanév végén, mikor a tanuló J ifjak Leszámolnak tizhavi sáfárságukrol jó j lesz a szülőknek az itt röviden vázoltak j fölött kissé gondolkodni. j Aki btc.-ülettei megállta helyet a j tanév alatt, akiben szorgalom, tehetség van ; a/, az ifjú csak folytassa tai ulmányait. mert neki meglehet a reménye arra, hogy j a tudományok tövises u ján haladva czélt j < r és diadalt arat: hasznos polgára lesz ; nemzetének. Ámde az az ifjú, kiben a tehetség és s/.orgalomhiány mutatkozik, az még a középiskola alsóbb osztályaiban vegyen búcsút a tudományos pályától s addig mig nem késő, mig a nagyzás gyökeret' nem vert ifjn lelkében, addig cserélje fel a tankönyveket az iparos, a kereskedő tisztes műszereivel, melyeket ha becsülettel, kedvvel használ ép oly tisztes polgára lehet hazájának, mint az, a ki tanulmánya után lett emberré, — s teremthet magának ép oly boldog otthont, vagyoni előnyöket, .mint az az ügyvéd, biró, ki csak 15 — 17 évi tanulmány után értékesítheti eszét, tehetségét. A tudós könyve, az iparos műszere hogy hallgatást tudjon parancsolni a szívnek, mely fél életen át rajongva imád, s egyszerre a bálványozott oltárkép ajkáról e szót hallja; „szeretem." Szenvedni jöttem e világra. Az én bölcsőm felett igazán ott virrasztott a szenvedés angyala, oltalmába is vett, gondoskodik is rólam — a sirig. Talán azon túl is. Menyország van ott, vagy pokol ? Elet vagy megsemmisülés? Vagy talán egy parányi csillagban talál! kőzni fogunk s ott az enyém lesz ö, kinek még látását is megtagadták tőlem, kire gondolnom is csak titkon, félve szabad. Sok szenvedéseimmel megérdemlem a síron tul e menyországot? I Vagy egyik csillag kergeti a másikat, ! mindkettő lehull, s a végtelen inindenségben soha össze nem találkoznak? j j A', egyik a tengerbe hull, másik a végtelen mindenségben enyész el ? • j Alomképek ködfátyol alatt. ! K.i érti meg — ki látja át? . . . i Keresem, nézem azt a halvány csillagot, melyet jövő boldogságom honának szeretek • tartani. i Oly kicsiny, oly halovány I Itt ragyog gyenge sugara — keletre tőlem. Én lelkem, édes Szentlelke, látod-e e csillagot ? Nézz fel a sötét égboltra, jegyezd meg magadnak, gondolj rá és keresd fel — a 1 halál után. Én ott váfók reád. Ott talán nem fog elvenni tőlem senki, ott én veszlek el az egész mindenségtől, hogy drága szép arezod nézésébe merülve, feledjem e földön átélt minden fájdalmamat, s egyetlen ölelésedben átéljem a mesés túlvilág összes üdvösségét?! IU « földön nem birok megnyugodni, mind csak eszközök az élet javainak megszerzéséhez. Van a ki ezzel, van a ki azzil arat diadalt s vivja ki polgártársai, tiszteletét. Különbség a kettő közt,nincs, mindakeitö nemesit, mindakettö felemel s a ki élete folyamán ezzel, vagy azzal becsületesen munkálkodott; nyugodtan tekinthet vissza napjaira, mert megtette kötelességét, demonstrálta a társadalom előtt a szellemi, az anyagi munka tisztességét. 911. Stj, Kisdednevelési kiállítás. Szakszerű kiállítások aránj'ban ritkák Magyarországon és azok is nagyobbrészt az állattenyésztés s kertészet egyes ágait karolják fel. Pedig — hogy többet ne emlitsünk — az országos nőiparkiállitás, az ötvösmű kiállítás s a könyvkiállítás társadalmilag és tudományos téren jelentékeny nyomokat hagj

r

tak maguk után, de kétségtelen, hogj' az ily szakszerű kiállitások rerdezése nagyobb munkát is igényel, mint a már megszokott mezőgazdasági s iparkiállitások. Annál érdekesebb jelenség, hogy az idén hazánkban kisdednevelési kiállítás lesz, a minő még eddig a külföldön sem volt. A még iskolássá nem nőtt babák életét az emberi lény bimbóhasadásának titkait, a fesledö bimbó éltető elemeit s zord ellenségeit tünteti fel az a kiállítás, melynek czélja még melegebbé tenni a babák szeretetét s megtanítani a népek ezreit is arra, a mit egy korán elhervadt ifjú nemrég igy fejezett ki: minden nemzet vagyonában a legnagyobb töke az emberi élet. Ezen szép czélu szakkiállítást a magyar tanítónők által alapított Mária Dorottya egyesület kezdeménj

r

ezte anyák és orvosok sereglettek hozzájuk, hogy azt minél fényesebben valósítsák meg. Két nagyon ismert sz'omoru tény az, mely a kisdednevelési kiállítás létjogosultságát feltétlenül igazolja. Egész Európában, Magyarországon születik s legtöbb gyermek, de ugyanitt hal el a legtöbb kisded is, az összes kisdedek fele öt éves kora előtt sírhant alá kerül. Egész Európában keresni kell nagyon egy oly fajt, mel3

r

et a természet annyi testi és szellemi áldással halmozott volna el, mint a magyart és nyugot felé alig van nemzet hol a vagyonosság a társadalmi viszonyok oly középszerű fokán állanának, mint nálunk, még a számra nézve kisebb hollandokat, svédeket és svajeziaßat sem értük utol. Nemcsak a kisdednevelési kiállitások szolgálnak e rettenetes bajok ellenszeréül, de ki merné kétségbe vonni, hogy ily kiállítás is hasznos, hogy a kisdednevelési kiállítás 0. etleges sikere a keserű, de oly annyira szükséges önismeretet hatalmas erővel terjeszti a nemzet vezérférfiainak még mindig szük körén tul ? Gondolkozó paeclagogok eszelték ki az eszmét s czélszerü megvalósítása hazafias feladat, nagy lépés az öntudatos elöhaladásban. Budapesten á nemzeti színház szomszédságában levő Beleznay kert helyiségében már serényen folyik a munka, hogy ez a kiállítás augusztusban megkezdődjék. Az ország minden részéből, sőt külföldről is érkeznek gyermekruhák s gyermekjátékszerek. A palócz és székely, a tót és horvát, a sváb és oláh kisdedeinek változatos életét együtt fogjak itt látni érdekes gj'ermekbábukon és környezetükben. Gyermekjátékok nagy számmal küldetnek be, a képes könj'vek s gyermekkori szerek közül ott lesz csaknem mindez, a mit. a magj

r

ar irodalom s magyar ipar létrehozott. Az orvosok és iparosok bemutatják a kisdedek öltöztetésére, táplál tatására szükséges szereket, utasításokat adnak a gyermekbetegségele esetleges meggátlása ellen. Az emberbaráti egyesületek itt adnak számot azokról a jó tettekről, melyeket a babák érdekében kifejtettek. A tudósok a nagj

r közönség elé viszik a kisdedek ápolásánál s józan uevelésével szerzett tapasztalatokat s feltárják a veszélyeket, melyek a narányi öntudatlan lényeket a gondatlan szülők részéről fenyegetik. Gondoskodnak arról is, hogy a kiállítás által nyújtott, tapasztalatok maradandók legyenek. A képes könyveket s játékszereket szakértők A

r

eszik szigora birálat alá, s kijelölik a szülőknek a legjobbakat. Az ünnepelt költő, Jókai Mór, a gyermekek kedvelt Forgó bácsra előadásokat tartanak ez alkalommal. A gyermekbetegségek hírneves orvosa, Bókay János, könyvecskét a hasznos tanácsokkal. Előadást tart, Pósa Lajos, kinek megadatott, hogy teljesen együttérezzen a kisdedekkel és dalai otthonosak legyenek a gyermekszobákban. P. Száthmáry Károly, ki egy emberélet javát á kisdednevelésnek áldozta fel, Tódor József, a leghatalmasabb harezos azok között, kik a társadalom közönyösségét az egészséggel szemben ostromolják s auyi más hírneves orvos, paedadagog és író. A mindezek az előadások összegyűjtetnek az „Anyák könyvtára'' szimü füzetes vállalatban, melyet a Mária-Dorothea egyesület egy pár hatosával fog árulni, hogy elterjedve valódi házkincstár legj-en, ellenszere a rémítő gyermekhalandóságnál, már csirájában meggatlója annak az öntudatlan nevelésnek, mely a proletáros és kétségbeesett existentiák számát szaporítja. A kisdednevelési kiállítás i-endezői valóban hasznos és nemes munkát végeznek. Működésüknek eredménye is lesz augusztus havában, midőn az uj vasúti tarifa életbeléptetése s a szent Istvánnapi ünnepek tömegesebben hozzák bé Magyarország minden részéből a látogatókat, már nyitva fog állani az a kerepesi uti épület, hol a józan gj^ermekszeretet elveit gyakorlatilag hirdetik, a hol fegyvereket gyártanak a gyermekhalandóság s a mii véletlenség ellen. Legyen is ez a hatás minél nagyobb, minél tágabb körű. A kisdedeket szeretni nem erény, csak természeti ösztön, a kisdedeket nem szeretni s a kisdednevelést nem öntudatosan fejleszteni, végzetes bűn, mely a nemzet létét koczkáztatja. Stjör.cjvj, £1 £cidái,. Hivatalon rovat. 000 • szam. 889. ap. Hirdetmény. Közhírré tétetik, miszerint, a számszakilag felülvizsgált és megállapított 1SSÍ). évi föld és házadó utáni, folyó évre szóló általános jövedelmi pótadó kivetési lajstrom a városházánál 8 napi, az az 1889.' június hó 23-ról ugyanazon hó 30-ig közszemlére oly figyelmeztetéssel lessz kitéve, hogy azon adózók, kik ezen adónemmel már megelőző évben is megróva voltak, a kivetési lajstrom közszemlére történt kitételének napjától, azok pedig, kik terhe alatt, ha fenn nem tart az a kevés, rövid néhány pillanat, melyen vele találkozhattam. Milyenek voltak e találkozások. Erőltetett hidegséggel váltottam vele néhány szót, csak mikor nem vette észre, merültem el nézésébe oly halálos gyönyörrel, oly túlvilági boldogsággal leheltem be szavait, hogy még ma is minden egyes szava, melyet az életben tőle hallottam, ki'örölhetleuül él emlékemben, mig hangjának csengése, édes nevetése, sokáig zengett lelkemben, erőt adott az életre, tovább — tovább. Oly mindenható erő rejlett e pillanatok boldogságában, hogy ellensúlyozni bírták éveknek szenvedéseit. Egy hideg, hó viharos téli éjszakán, fényes illatos tánezteremben vakitó sugár ozönlötte el lelkemet, soha nem érzett, édes melegség rázta meg egész valómat, s a jégszobor remegni, újra érezni kezdett. — Ha a jégssobor átmelegszik, elolvad és semmivé lesz. Én éreztem, hogy az ő közeledésére, az b benső, meleg pillantására, gyorsan olvad le szivemről a jégkéreg, s feltolakodik k'ónyek alakjában, boldogságot sugárzó szemeimbe. Forrók voltak a könyek, átmelegítette az a belső láng, mely most visszatarthatlanul tört • ki, átmelegítette az a tekintet, mely az ő kék szemeiből sugárzott felém, mely a jégkérget leolvasztotta. „Ha a jégszobor átmelegszik, elolvad, semmivé lesz

u

' Mit bántam én! Öntudatlanul adum áfc magam a soha nem érzett tündérálomnak, -— nem kérdezve, hogy miért? . . miért melegebb most tekintete, miért édesebb hangon szól — csak éreztem,'hogy mellettem van, hogy csak reám néz, — éreztem azt a földöntúli boldogságot, melyet a viszonszeretet nyújt. Nagy Isten! Szeretet! Tőle!! Csak azért, nem szakadt meg szivem a boldogságtól, mert a bánat már nagyon erősre ^edzette. Nem tudom mit feleltem szavára, nem tudom mit beszélt, csak hallgattam szavait, a nélkül táu, hogy értettem volna, csak hallgattam mint a szent orgona zenéjét. Fél önkívületemben emlékszem, hogy az Ég minden üdvét átéreztem és lelkemet leheltem bele — egyetlen kézszoritasba Szeretett! Mindenható Isten, mily erősnek teremtettél, hogy elbirom ezt a gyönyört! Átölelni szerettem volna az egész mindenséget, szivemre szorítani a fold összes szenvedőit, hogy mindegyiknek juttassak a boldogságból, még mindig megmérhetlen sok maradt volna nekem. Fényes inenyországgá változott szomorú életem .... hálát zokogtam az Égnek, hogy kárpótolni akar eltűnt szenvedésért, — elrablott időért. Pedig akkor mérte rám a legnehezebb esapásti Azzal a kialudt, hideg szivv^l nem tudtam volna már többet szenvedni, íel kellett hát ébreszteni, hogy újra tudjon fájni. Szeretett!! Elvették tőlem! Elrabolta tőlem az élet, jobban, mint azt a halál tehette volna, — elválasztottak a körülmények jobban mintha végtelen tenger be* látkatlan messzeség volna közöttünk. Mondd én lelkem fényes oltárképe, átrepüli-e lelked a messzeséget s elszáll-e hozzám mint az enyém Tehozzád . . . . s mindig csak hozzád száll s én lélek nélküli — elöhalott vagyok. Mig nem szeretett, tudtam élni a kötelességnek, de mióta hallottam szeretem szavát, mióta fogalmat alkottam az égi bol Irg^ágról, melyet az ő szeretete nyújt — azóta nincs nyugalmam. Pedig mindig tudtam, hogy et lesz a vég, de csoda-e, ha nem volt erőm elhallgattatni őt, baueui édes méreg gyanánt szívtam be szavait, melyekről tudtam, hogy irgalom nélkül ölni foguak. De jóságos. I8te-u«m! Wj»wlH«tó-e oly «rö, csak visszavágyik, visszasir a lelkem — Tehozzád, Egyetlen vigaszom az emlékezet. Az a másodperczekig tartó csalóka álom, melyet az egyedüllét perczeiben átél alvajáró, merengő lelkem. De jő a rideg való, hideg lehellete szétoszlatja a fényes ábrándképeket, érdes keze felrázza lelkemet álmából, és szigorúan mutatja előttem az utat, melynek alapja a kötelesség, s melyen nem nyilik a szeretetnek egyetlen halvány virága sem. Meddig fogom elbírni? Akarok tűrni és szenvedni, — vonszolni akarom remény és öröm nélküli életemet — kötelességből. Elég erős leszek-e? Mikor nem szabad Téged látnom, csak imádkozni érted, nem szabad hallani édes hangodat, csak álmaimban. Viselni akarom a keresztet, mig teljesen ki nem fáradok, — s ha nem birom tovább — ldobom magamtól. Már imádkozni sem tudok. Imádkozzál érettem én szent angyali m, a te tiszta ajkaddal, — a te nemes sziveddé'. — hogy segítsen rajtam, — vagy adjon erőt, vagy vegyen magához, hogy megmentsen a legnagyobb vétektől, mit elkövethetnék — ellene. Sirni még tudok. Belesirom nehéz köLyüimet « drága kendőbe, melyet bucsuzásunkkor nálam hagytál, belefojtom zokogásomat t majd ha elfogynak könyüiin, elfogy erőm a küzdelemre, — majd lassan szó és panasz nélkül hervadok el utáuad, csak te fogod tudni csak te erezed majd mi ölt meg .... ugy-« szeretettel, bocsánattal, jósággal gondolsz reá a akkor is? Lásd, oly kinos, oly fájdalmas ily fiata Ion, ép testtel, forró, szerető szivvel a hide$ földbe menni, mikor még hosszít évek boldog ságát várhatnám a sorstól. Pedig csak ez az egy ut van előttem,— napról-napra, jobban megerősödik bennem ""I gondolat, — a halál ad rá lehetőséget, — az nem bir legyőzni, síromból eljövök hozzád, — de az élet kinos, ferde helyzetei, — az emberek kicsinyes gondolkozásával szemben nincs hozzám méltó fegyver, — csak lemondani lehet, — habár életem árán is. Majd ha ott állsz a temetőben s megemlékezvén kérésemről, néhány szál gyöngyvirágot hintesz síromra — lehelj egy csókot, fejfámra s édes lesz ott lenn az álom, mert rólad fogok álmodni s nem ébredek fel a feltámadásra sem. ügy-e nem feleded magadhoz venni imakönyvemet, melyben legdrágább kincsemet, tőled néhány sort és százszor összecsókolt, agyonkönyezett arczképedet őrizém. Még egyet. Hadd mondjam meg, ha van a túlvilágon élet, ha van ott is sziv és szeretet, ugy ott is tied lesz lelkem mig tart az örökkévalóság, mint tied az ébredése első perczétől. Hisz a kit te szerettél, nem szerethet soha mást, ha csak nem akar a menyből — a, földre szállani. Most Isten veled, Isten veled-, imádott, holtig siratott fényes csillagom ne feledj, gondolj reám, gondolj együttlétünk utolsó perczeire. „ Viszontlátásra" ez volt édes drága ajkad utolsó szava hozzám. Viszontlátásra, igen, . . . majd ba csendes estén langyos szellő simítja végig arezodat, — az én lehelletem lesz az, — ha lámpád lángja megremeg, az én sóhajom remegteti, — s ha megmagyarázhatlan, titkos zajt hallasz,-ne félj, maradj csendesen, az én lelkem jött hozzád, kogy reád hajolva agyon csókoljon és szellemkarjaival átölelve magával vigyen a túlvilágra, s imádva szerethessen, mig tart az örökkévalóság, s ne hagyjon el többé — soha, soha, soha! Viszontlátásra —. ott a túlvilágon! 6—t <SlsS2>V,