Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-06-03

Ai.egjelen.nc. MÜuden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint, rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmeuieilen levelek, csak ismert kezektől fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak -vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZEfiK. h ic af alá b a {_() - k olt. ég i ii m é /; ü lel) küldendők. Blőíizetési tlxjaJc. Egy évre 6 frt, — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilítérben 50 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ h iratai db a (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők Pápa város-hatóság án-ak és több pápai, s pápavidéki egyesületnek h-ivataFos közlönye. SSJXfBaiöSBB iiiaia El A veszprémi egyházmegye gyásza, melyet boldogult Kovács Zsigmond püspök elhunyta fölötti bánatában közel egy éve öltött magára, véget ért; az árvaságra jutott papság és hivők serege uj főpásztort, az ős veszprémi várpalota és terjedelmes püspöki javak uj urat nyertek! A hivatalos közlönynek tegnap előtt, űrnapján megjelent száma a következő legmagasabb kéziratot hozta: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére: báró Hornig Károly liit- tudor, czimzeles püspök, esztergomi kanonok és miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost, veszprémi püspökké kine. vezem. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Midőn tehát az egyház bizalma és a fejedelmi kegy egyik fénysugarát Hornig Károly báróra lövellé, mi is sietünk az általános öröm és édes megnyugvás hangjaiba szerény Hosannánkat belevegyiteni, szentül meglévén győződve, liogy a veszprémi Sión uj őrének személyében, a magyarhoni kath. egyház ezen már eddig is tetterős nagyjában, a klérus és hivek bölcs főpásztort és jóságos atyát, a király • törhetetlen hűségű országnagyot, a királyné, uj kanczellárjában lelkiismeretes tanácsost, a haza munkás szeretetben lángoló honatyát, megyénk és városunk hatalmas oszlopot, a vallásos és tudományos nevelés intézetei lelkes Mecénást, a szűkölködők bőkezű pártfogót nyertek. Es ezen meggyőződésünk azon őszinte óhajtásunk kifejezésére késztet, hogy a legkegyelmesebben kinevezett uj főpásztor még sokáig kedvesen és megelégedéssel legeltethesse szemeit a rávigyázó nyájon, szolgálván az egyházzal összefüggő tökélyesités és boldogitás szent ügyének, melyért a kik élnek-halnak örök időkön és az örökkévalóságban ragyognak mint a csillagok! — Hosánna! Báró Hornig Károly. Irta P a t r i u s. Ritka ember, kit vármegyék népének élére állit a Gondviselés, boldog ember, kinek hevéhez vármegyéknek fűződik kegyelete s emlékét a szivek hálája őrizi. E ritkák közé tartozik Hornig báró is, kit életének delelő pontján ért a magas kitüntetés és szólított föl az ország egyik legtekintélyesebb püspöki székének elfoglalására. Java férfierötöl duzzad a kar, mely e kiterjedt egyházmegye kormányzatát elfogadta — hisz az uj püspök még 48-ik születésnapját is csak a jövő augusztus 10-én -éri meg — de, a mi a megyénk fölvirágozásába helyezett reményünket legalaposabbá teszi, az a nemes tervektől dobogó sziv, mely e karnak majd parancsolni fog. Nem ismeretlen előttünk e szívnek egyháza iránt való mély lelkesedése, meleg szeretete, főleg Hornig irodalmi működése után nem az. Az uj püspök ugyanis nemcsak a születésnek, de a szellemnek is arisztokratája. Bölcsőjét Pesten ringatták főúri palotában. •Sziléziai eredetű családjának, mely már a 18. században honos volt Magyarországban, Hornig Lajos, hessen-darmstadti ezredes a 18. század végén (1796. július 2.) szerezte meg a birodalmi báróságot, mely hazánkban is elismertetett. A család magyarhoni ágának feje.Antal volt, püspökünk atyja,'kii daczára magas állami tisztségének, egész . zajtalanul élt családjával, minden gondját két fiának Károlynak és Vilmosnak (meghalt 1875-ben, 33 éves korában gyermek nélkül) nevelésére fordítván, A kis Károly már hat éves korában megkezdte az iskolákat, melyeket fölváltva Pesten- és Bécsben végzett. Már korán jelentkezett nála a papi pálya iránti vonzalom S e hajlamát követte is, midőn kitűnő sikerrel letévén Nagyszombatban az érettségi vizsgát, 1858-ban az esztergomi érseknél fölvételre jelentkezett. Az akkori érsek, Scitovszky, örömmel engedett a kitűnő képzettségű ifj 11 óhajának s öt a hittudományok hallgatására a központi papnevelő-intézetbe küldte. A rendes négy évfolyam végeztével a bécsi Augusztineum — felsőbb papnevelő-intézet — falai között találkozunk vele, hol újból négy évet töltött. Hogy a papi pályán fényes karier vár reámeglátszott dispoziczióján, mely a központi papnevelő-intézet egyik prefekturuját jelölte ki első állomásául. Azt hiszem, nem volt szándékában nevét dr.-rel meghosszabbítani, vagyis a doktori oklevelet megszerezni, mert, ha valamikor, úgy az Augusztineumban töltött négy év alatt ezt megtehette voina; de, mint későbbi irodalmi működéséből kiviláglik, mindig nagy volt benne a szerénység. Azonban engedett a felsőbb helyen ez irányban nyilvánított óhajnak s még mint szemináriumi prefektus letelte a négy szigorlatot s 1869-ben ünnepélyesen hittudóssá avattatott. Hogy mennyire megnyerte e fiúi készséggel Simoniak kegyét, eléggé kitűnik abból is, hogy, mikor a prímás a vatikáni zsinatra indult még azon évnek őszén, meghivla kíséretébe a fiatal doktort, mely kitüntetést ez annál nagyobb örömmel fogadott, minél forróbb volt vágya e világtörténelmi nevezetességű napok alatt a keresztény világ szivében, Rómában tartózkodhatni. Mig Rómában járt s Hornig az apostolfejedelmek sirja fölött táplálhatta papi szellemét, az alatt ide-haza rá nézve fontos változások állottak be. Rónay Jáczint ugyanis elhagyván a kultusz-minisztériumban elfoglalt osztálytanácsosi állását, helyére Samassát, a mostani egri érseket, hívta meg a szakminiszter. E kinevezés folytán megürült az egyetem hittani karán a biblicus tanszék, melyre, minthogy már előzőleg is tanárhelyettes volt, a király Hornigot nevezte ki. Ekkor kezdi meg Hornig nyilvános szereplését, s habár hírlapi czikkeivel és közleményeivel már magára vonta előbb ís a közfigyelmet, ez általánorsá csak akkor válik, midőn két év múlva — 1872-ben — Cselka Nándortól átveszi a „Religio," egyházi és irodalmi folyóirat szerkesztését. A primási leirat, mely Hornigot a szerkesztőség elvállalására felszólitá, élénk tudatában van a nehéz napoknak, melyek a „Religio"-ra vártak s éppen azért figyelmes körültekintés után csak méltó kezekre óhajtja bizni a Religio sorsát. „Nem tehettem, mondja e levelében a prímás, hogy Méltóságodra ne fordítsam szemeimet, kiben egy jó szerkesztő minden tulajdonát egyesülve látom." Hornig az egyetemi kathedra terhei mellett kész ujabbakat magára venni, pár nap múlva már kezében a szerkesztői toll, igazi benső meleggel köszönt be olvasóihoz és határozott vonásokban körvonalozza czélját: „Isten' segítő kegyelmével fő'törekvésemet arra fordítom, hogy a lap soha egy hajszálnyira se térjen el a benső hilhüség és a tanitó egyház iránti azon feltetlen engedelmesség és alávetés ösvényétől, mely minden katholíkus embernek, annál inkább tehát a papnak szoros kötelessége s melyen kivül megnyugvás és áldás, elv és következetesség nincsen.« Dacára a nehéz idöviszonyoknak, melyek között a lelkesülés e szavai elhangzottak, a Religio élete egyre pezsgőbbé és ifjabbá válik. Az uj szerkesztő ugyanis lelkes ügybuzgósággal toboroz a lapnak kiváló munkatársa^ kat, a régi erőket újból megnyeri s e tudományos tábor élén hat éven át sokoldalú müveitséggel, fáradhatlan munkássággal, mindeneket átható körültekintéssel és lelkiismeretes pontossággal szolgálja az egyház érdekeit és védelmezi jogait, Lehetett fárasztó, ezer gondot adó e szolgálat, csak kellemetlen nem volt neki, mert, mint maga mondja „Megemlékezésééiben, életé-, nek legszebb napjai közé azokat számítja, melyeket a Religio zászlajával kezében küzdhetett át. Nem érdemetlent ért tehát 1874-ben a ki-! tüntetés, mely őt t. pápai kamarási méltósággal; ruházta föl s fontos működésének méltó elisme-j rése volt azon királyi kinevezés, mely őt 1878-j ban az esztergomi kanonokok sorába iktatta.j Kénytelen volt tehát bucsut venni úgy olvasói-! tói, mint tanítványaitól, s Esztergomba költözött, hol az érseki-iroda igazgatásával bizta meg a primás. Tudta mindenki, hogy nem itt fejeződik pályája, s e sejtés csakhamar alaposnak is bizonyult. 1882-ben ugyanis lejártak a szombathelyi; egyházmegye árvaságának napjai, midőn a Gondviselés e'gy Hidassyval ajándékozta meg a megyét; ennek folytán a kultusz-ministeriumban újból üresedésbe jött az osztály-tanácsosi állás, melynek betöltését annál nagyobb érdekkel várta a hazai papság, minél inkább hozzászokott ezt „gradus ad Parnassum" gyanánt tekinteni. Midőn tehát előttünk állt Hornig kineveztetése az osztály-tanácsosságra, ez a.7. előzmények s a keringő verziók után sem sokakat lepett meg. Mint osztályfőnök fönt és lent egyforma kedveltségnek örvendett Hornig, minek legbiztosabb mértéke az, hogy egymás után érték öt a kitüntetések. Még azon évben — 1882-ben — megkapta az infulát a czimzetes apátsággal, rá egy évre már czirnzetes püspök s ugyanakkor Trefort a ministeri tanácsos címmel és jelleggel ruházta föl, mi nem történt meg egy elődjével sem. Hogy alárendeltjeinek is kiváló fokban birta tiszteletét és rokonszenvét, az szeretetteljes és leereszkedő modorának természetes kifolyása volt, ámbár ott, hol kellett, szigorú is tudott lenni. Napjait, a mult évben mély gyászba borította édesanyjának m.iju^ 3-án, 74 éves korában bekövetkezett halála, mely idő óta Hornig elvonultan egyedül a fájó emlékeinek élt s talán ez is részben oka lehetett, hogy már előbb nem volt hajlandó egy egyházmegye kormányzását átvenni. De most már a veszprémi egyházmegye magáénak nevezheti öt. Mi tehát érdeklődésünk egész melegével köszöntjük azon püspöki városban, melynek minden porához történelmi emlékeknek fűződik lánczolata, üdvözöljük őt azon a püspöki széken, mely fölött oly dicső ősöknek szelleme lebeg s melyet a magasztos példáknak oly hosszú sora vesz körül. A Gondviselés, mely e magas méltóságra emelte, kegyelmével segítse meg, hogy bölcs vezére és szerető atyja lehessen annak a családtalan nemzedéknek, mely nem engedi a századokat távozni a kereszt alól. Nőnevelés. — Leány egy let. Magasztos és szent volt a nő hivatása minden időben, de még soha sem ismerték el állásának fontosságát, nem méltányolták helyes, öntudatos és czélirányos működésének nemzedékekre kiható , kiszámithatlan • előnyeit annyira mint a mi korunkban. Ez által azonban a jelenkor társadalma részéről a követelések is nagyobbodtak irányában. Hogy a nő e követeléseknek és igényeknek kellőleg megfelelhessen; hogy kötelességeit minden tekintetben teljesíthesse; hogy magasztos hivatását a kor szellemének megfelelőleg felfoghassa ós képes legyen a szerint cselekedni; hogy a társadalmi életben az őt méltán és jogosan megillető helyet elfoglalhassa; hogy a társadalomban fontos tényező gyanánt szerepelhessen: mindennek elérésére koránt sem elegendő a már a természettől örökölt tehetség és hajlam. É természeti tehetséget és hajlamot, melylyel bizonyos mérvben minden, a legmüveletlenebb nő is bir, megfelelő nevelés ós oktatás által fejlesztenünk, nemesítenünk ós eszményesitenünk kell, ha azt akarjuk,j hogy a nő manap működése terén rnjegállja a helyet. Mert azon nézet hogy a. leánynak nem kell tanjulnia, nem kell semmit tudnia, bizony raár régen elavult, a tapasztalat és gyakorlat által már régen megczáfoltatott, noha talán még most is találkoznak szülők, kik leánj^aik nevelésére kevesebb gondot 'fordítanak, mint a fiukéra és a kik azok továbbképzését a csupa véletlenre bizzák, vagyis egészen feleslegesnek tartják. De . ez ma már a ritkaságok közé tartozik. Minden szülő azon van, hogy leányát is állásához és tehetsegéhez képest tanittassa 'és- képez* tesse, csak nem mindig keresi "vágy találja meg a helyes utat és módot. A .mai társadalom • általában a leányok czélszeíü továbbképzését, a, serdülő nő okszerű vezetését a legfontosabb napi kérdésekhez tartozóknak ismeri el. a melyek mikénti megoldásától függ a jövő nemzedékek boldogsága vagy boldogtalansága. A nőnevelés czélja és ennélfogva a nő rendeltetése abban rejlik, hogy akárminő. állású és rangú legyen is az. akárniinő állást foglaljon az majdan el akár mint hitves, mint anya ívj családot képezzen, vagy egyedül és önállóan egy nemének megfelelő foglalkozásnak szentelje magát, képesitve legyen arra. hogy úgy saját, valamint mások boldogságának magalapitásához hozzájárulhasson, hogy megtanulja, miként kell az emberiség javáért önzetlenül munkálkdni, hogy képes legyen magasztos hivatásának a vallásosság, háziasság és humanitás terén kellően megfelelni. De sajnos, a legjobb akarat mellett is nem minden szülőnek áll tehetségében az emiitett czélokat elérendő, alkalmas eszközökre szert tenni, mert részint anyagi, részint egyéb körülmények is akadálvozzák. Ha tehát találkozik a társadalomban valaki, a ki az eszményiség színvonalára emelkedve, nemes lelke sugallatát követve, azt tűzi ki czéljául, hogy alkalmat nyújtson a serdülő leányoknak arra, hogy azt, a mit egyenként és egyedül elérni hatalmukban nem áll, közösen egyesült erővel pótolhassák; ha találkoznak nemes hölgyek, kik az eszmét felkarolva, annak fontosságát felismerve, a kezdeményezőt támogatják, a kibontott zászló alá sorakozva szívvel és tettel működnek és fáradoznak: ezek kiérdemlik első sorban azok háláját és elismerését, a kiknek érdekében azt teszik, de megérdemlik a város, a társadalom, az egész emberiség elismerését. Ezen elismerés Pápa város legújabb egyletének a „Pápai Leányegylet

í:-nek létrehozóit illeti első sorban. Mert a kik ilyen valóban szép ós nemes ügyért buzgólkodnak, minden önzés nélkül, legszebb jutalmukat csak magában a tettben találva, abban hogy derék honleányokat neveljenek, azok kötelességen felül szolgálják a nevelés szent ügyét. A működési kört derekasan betölteni: ez kötelesség, de a társadalom ideális mozgalmaiban tevékeny részt venni, szabad idejét a közügynek önzetlenül szentelni, ez már igaz-érdem és az ilyen érdem méltó elismerésünkre. í== A cs. kir. hadapró&iakolákba, es évben összesen 320 növendék vétetik fel. A felvétel feltételei: I. testi alkalmatosság; II. minden tekintetben kifogástalan előélet; ÜL megfelelő előképzettség; IV. azon kötelezettség elrálallása, hogy a pályázó a hadapródiskolából való kilépés után, minden egyes befejezett tanévért a törvényszabta 3 évi sorhadi szolgálat kötelezettségen felül, még egy-egy évvel tovább fog szolgálni; V. azon kötelezettség elvállalása, hogy az előirt felszerelési tárgyak beszerzése és jókarban tartása saját költségén fog eszközöltetni. "VT. A tandíjjak kellő időben való lefizetése. Idevonatkozóíag megjegyeztetik, hogy a lovassági hadapródiskola növendékei ezen kivül a II. évfolyamban 100, a m. és IV. évfolyamban pedig 200 frtnyi összeget tartoznak előzetesen és egyóvre a lovak és lovaglási oktatáshoz megkívántató egyéb szükségletek beszerzésére létesített lovaglási alap javára lefizetni, mely a kevésbé vagyonos tisztek és katonai tisztviselők fiai számára szállítható le SO, illetőleg 100 frtra. Az elő képzettséget minden pályázó iskolai bizonyítványokkal és a felvételi vizsga sikeres kiállásával tartozik igazolni. A bizonyítványokkal igazolandó, hogy a pályázó legalább elégséges eredményiryel végezte valamely reáliskola^ gym2.4