Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-06-03

nasium vagy ezekkel egyen értékű tanintézetek legalább négy alsó osztályát. Felvételi kérvények legkésőbb f. é. július 25-ig adhatók be. — Közelebbi felvilágosítások a városházánál a jegyzői hivatalban és a főszbiróságnál nyerhetők. A Pápai Lapok albuma. xxn. Id. Purgly Sándor. Egy ember, (s pedig tetőtől talpig derék ember!) a kit az Úr Isten — jó kedvében terem tett. Mert hát mindennek e világon megvagyon a maga ellensége, csak — az öregebb Purglyra nem haragszik (igazán) senki sem. Hányan haragszunk pedig egymásra az életben, de jöjjön elö az, a ki— idősebb Purglyra haragszik. Olyan nincs. Pedig ö maga úgy látásból mindenkire haragszik. Mióta az új megyeház nagy termének ablakai az útczára nyílnak:— minden megyegyülés alkalmából láthatsz a ház előtt olykor-olykor meg-megálini egy pár siófoki vagy vaszari tisztelt polgártársat, kik fülhegyezve, szemfelvetve hallgatódznak, s egy kérdés lebben el szájtátott énjükből: „Ugyan ki haragszik olyan nagyon odafent"?! „Ejnye be erősen szólj akár csak az orgonánk odahaza az «Ita missa est»-nél." „ Csak nem — káromkodik talán ?! Pedig hát a megyegyülés legkedélyesebb, legkedvesebb tagja, id. Purgly mondott ugyanakkor szelíden köszönetet valamiért az —- alispánnak Hanem a hogy ezt a köszönetet mondja, abban aztán nincs köszönet". A hang, a gestikuláczio, s a pirosra pirult arcz bízvást beillenék staffagenak egy kis — káromkodáshoz. Hát mikor aztán azt hiszi, hogy igazán haragszik!! (Pedig Paál Dénessel néha «igazán" ezt teszi.) No ekkor, jaj neked,, ha valami nagyon érzékeny a füldobod. A fal elkezd reszketni, Fejérvári kanonok elszédül, 0 Felségeik gyönyörű (?) képei elkezdik járni a bécsi keringőt, a karzatról ijedtében leejti valamelyik szép hölgy a guckert, melylyel épen a szép Padit és a szebb Huszár Józsit, meg a legszebb Magyar Jánost akarta megvizsgálni, (a gucker azonban szerencsés, mert Krisztinkovics bátyánk kőkemény 48-as födöjére esvén, sem az ütőben, sem az ütöttben kár nem esik!); Kasenszky levegőért kapkod; Kopácsy felocsúdik reggeli álmából; Bezerédj Vikárnak karjai közé esik; 3fészáros sottkolont» hoz, hogy felébressze a főreferenset — Kolossváry Józsit. Valóságos Jeruzsálem pusztulás. Rombadölése az újkori Jerickó11 n k a trombita szóra. Es mégis ki ne szeretné hallgatni, e sok pusztítás daczára az id. Purgly Sándort?! Mert hát ő csak azt hiszi, hogy haragszik, pedig a most megalakult nagy «Jó sziv» vállalat jelképéül bátran az ö arczképét választhatná. De hát a vihar is leszokott csendesülni. A tenger habjai éktelen mormogással csapkodják falait viharkor a világító toronynak, fel-fel zuhannak bősz dühvel cs lármával a torony párkányára — s a másik perczben a tomboló vihar megszün zajongni; a hatalmas hullámok fáradta^ petyhüdten esnek le a világító torony lábaihoz, hangjuk elnémul, haragjuk lecsilapúl és velük lecsendesül minden, mi zajt, lármát okozott, kiderül az ég, enyhén, szelíden hallani a hullámok tündéreit, mosolygva enyeleg a napsugár és csendes némaság terül el a szemmel megmérhetlen végtelenségen. Abban a tengerben is, abban a tenger érzésben, mi a mi Purgly bátyánk szive katlanját tölti be: — egyszerre elcsendesül minden, némává lesznek a háborogni látszó érzés hullámai, megcsendesül az ajk, elhal azon a szó, mikor az aő világító tornyá»-ról van a szó. Mikor t. i. «ifjabb» Purgly Sándor, az „ő" világító tornya, a t. főjegyző kezd el referálni a „m. kir. belügyministernek a gyámoltak és gondnokoltak épületeinek, úgy a gyámpénztári kölcsönök jelzálogául szolgáló házaknak biztosítására, — vagy «a közmunka és közlekedési m. kir. ministernek, a vízrendezésre alakult társulatok tisztviselőinek fegyelmi ügyeiben követendő eljárásra vonatkozón leiratairól. Az ígaz, hogy az ördögöt sem érdeklik ezek a legmagasabb leíratok! Még az is, ki különben mindig a figyelem maga, még Kemenes apát kanonok úr is bátor figyelmetlen lenni. De azért: — «csöndnek muszáj lenni.» Mert a mi kedves idősebbünk olyan «Halljuk"-ot parancsol, hogy megnémul tőle a tisztelt közgyűlés. Hatalmas szemöldökével menten átszúrja Fenyvessyt meg Horváth Lajost, mit fészkelödnek mindig a „Pápai Lapok" számára (no majd elö nem fizetek többé rá — gondolja mérgesen magában); meglöki a mellette szerényen ülő Pöschl Károlyt, miért lélegzik olyan hangosan; rárivall Magyar Jánosra, hogy ne hortyogjon, Harabosevszkyre, hogy ne szuszogjon; lepiszegi Kenessey Miklóst, Károlyt, Móriczot, Pongráczot, Szerváczot, Bonifáczot.' Mert hát — »csöndnek muszáj lenni«! Es csönd lesz. Ki ne is tenné meg a — legjobb apának. Hadd gyönyörködjék az ö világító tornyában, a ki mellesleg megemlítve, mégis érdemli. Haragján egyébiránt nem lehet kifogni, mert ha egyszer látszólag megharagszik, no akkor ugyan nem tud egyhamar senki sem szóhoz jutni; — de ha Véghely azt akarja, hogy az «öreg úr» felhagyjon a haragos beszéddel, hozzászól imigyen: «Sandor bátyám! A fiad szeretne szólani." — „Mit a Sándor?! Hohó! Akkor csend leg} en, hadd halljuk! Halljuk»! És igy telik el a mi Purgly bátyánknak megyei élete. Látszó haragban, de valóságos jó kedvben, mint a hogy meg is irtuk róla elöljáróképen, hogy öt az Ur Isten is jó kedvében teremtette. Szeretve, becsülve és tisztelve áll közöttünk, kik öt bár úgy ismerjük, mint leginkább — hallhatót, de ki mégis, sok megyei érdemeiért, — halhatatlan marad! Staai-v d'oz. Gyakoriali bevezetés az amerikai szólók zöld neiiiesitésébe. A székesfehérvári állami amerikai szőlötelep vezetője Deák Tamás borászati vándortanár folyó évi június hó io. 11 és 12-ik napjain Veszprémben a gazdasági egyesület amerikai szölötelepén, az amerikai szőlők zöld ojtás és szemzéssel leendő benemesitésének gyakorlati elsajátithatása végett gyakorlati bevezetéseket s tanfolyamot fog tartani, melyen a jelzett nap bármelyikén minden egyes érdeklődő részt vehet. A gyakorlati tanfolyam czélja az amerikai szőlők zöld ojtás s szemzéssel leendő benemesitésének kellő megismertetése s elsajátítása levén, ezen, a közönség érdekében rendezett tanfolyamot az illető érdeklődök kiváló figyelmébe ajánljuk. A gazd. egyesület elnöksége. Levél a fővárosból. B?idapest, lSSS- má

Jus 31Egy párizsi inyencz, mikor utolfó forintját dobta oda a czigány-primásnak ezt monda: „Mori praestat, quam male vivere." S miután az Elysiumba még nem jutottunk (?) — ergo .mi boldog pestiek jól élünk (?) S ugy is van — jól élünk; mert az egész fővárosban csupa „jó szivü" emberek vannak. A költőnek lantjáról, az irónak tolláról csupa- „jó szivü" ideák pattannak le. S a kereskedő világ csupa reklámból iparkodik ezt saját hasznára fordítani. A Calderoni cégnek csupa „jó szivü" lorgnettjei vannak. A kirakatok csak ugy hemzsegnek a jószívű kravatlik, kalapok, esernyők, botok s a mindenható által sorbavehető apró cseprő fényűzési tárgyaktól, sőt mi több a hentesek is csupa jó szivü kalbászokat árulnak. Hát a fővárosi high life? Ez kérem egy perpetuum mobile, mely örökösen mozog. Ugy látszik a jó szivü bazár bevételei nem elégítették ki a főranguak igényeit, mert az utóbbi napokban ujolag 30 kr. belépti díjjal a volt kiállítási téren egy corsot rendeztek be, (bizonyára ezt is Fenyvessy indítványozta), hol az aristokracia jeunesse doreeja s hölgytágjai tartják esti összejöveteleiket. A corsonak üde pázsitja, melyet ezer meg ezer mécs világit be s a különböző szinü s alakú lampionok, a locsanó szökőkút, kivilágítva időkőzönként szemkápráztató görögtűz által, a Rodich ezrednek harsogó zenéje s a föl s alá gomolygó közönség, igazán elragadó s impozáns látványt nyújtanak. Most a bécsi férfidalegyesületet várják, kik ugyancsak a „Jó sziv" számára fognak hangversenyezni. S hogy a „jó szív" bizottság áldásos működésének keretet is adjak, kiegészítendő referálásomat még azt is megírom, hogy a Jókai által az árvízkárosultak javára irt „A jószivü ember" cz. vígjátékot a napokban fogják a nemzeti szjnházban bemutatni. S Thalia ? Mióta a pápaiak a népszínház csalogányát a maguk körébe édesgették, — azóta a színi évad lassú haldoklással' vívódik — azaz pardon a nemzeti színháznak volt két újdonsága, is egy vígjátéka „Négyszemközt" czimmel s egy „Mindennapi történet" cz. drámája, mindkettő külföldi termék, melyet fordítók ültettek át sziniirodalmunk kertjébe. Az elsőnek tárgya: fiatal házaspár, 6 hónap óta van nak együtt, de még nem élvezték a családi élet boldogságát, mert az együttlét ideje alatt mindig estélyeket adtak s tout a tout tartottak. Ép midőn egy ujabb estélyre várják négyszemközt az érkezni nem akaró vendégeket, ébrednek boldogságuk tudatára, s midőn egymásnak szemrehányásokat tesznek a kölcsönös elhanyagolásért, rohan be a szolga, s tudatja úrnőjével, hogy a meghívókat a zsebében feledte — az öröm közös, hogy igy akadálytalanul adhatják át magukat a boldogságnak s felhagynak az estélyek adásával. Bocsásson meg tek. szerkesztő ur, de biz én az utóbbinak tartalmát nem tudom, mert az előadás alatt — aludtam. TÖKTÉNELMI NAPTÁE. — Rovatvezető T1P0LÜ ÖZSÉB.— Június 3. — 1848. Cosensában forradalom Ideiglenes kormány alakittatik Calabria számára Biecialdini előülése alatt. • Június 4. — 1807. A spanyol királyi család Bayonnében I. Napoleon francia császár által kényszerítve lemond a spanyol koronáról, melyet Bonaparte József, I. Napoleon francia császár bátyja, eddigi nápolyi király átvesz; Marát Joachim pedig I. Napoleon császár sógora, Nápolyba megy József előbbi trónját birtokába veendő. Június 5. — 1568. Alba hercege Horn é3 Egmont grófokat Brüsselben kivégezteti. Június 6. — 1744. Az ugyanezen évi majna frankfurti május 22-én a porosz, bajor, svéd és pfalzi választó fejedelem közt Mária Terézia királynőnk ellen kötött szövetséghez e mai napon Franciaország is hozzájárál. Június 7. — 1808. Bonaparte József, ki a tegnapi napon öcscse t. i. I. Bonaparte Napoleon francia császár által spanyol királylyá neveztetett ki, a mai napon Spanyolországba érkezik és a spanyol bayonnei junta által készített alkotmányra az esküt leteszi. Június 8. — 1624. A második békeszerződés Bécsben Ausztria és Bethlen Gábor közt, mely a nikolsburgitól csak annyiban különbözik, hogy Oppeln és Ratibor hercegségek helyett Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek Ecsed örök birtoka biztosíttatik. Június 9. — 1815. A bécsi 1814 — 15. évi congressus okmányai a mai napon a fejedelmek által aláíratnak Bécsben. Hivatalos rovaT" A városi képviselő testület t. tagjai a folyó hó 26-án tartott közgyűlésben — az uradalmi-féle vámszedés bérbeadása, valamint a városi laktanyaféle épület nagyobb részének átalakítása és bérbeadása ügyének tárgyalására, az 1886. XXII. t. cz. 110. és 112. §§. értelmében 30 nap közbevetésével, folyó évi június hó 30-ára kitűzött közgyűlésre ezennel meghivatnak, azon kijelentéssel, hogy ezen közgyűlés napirendjére kitűzendő egyéb tárgyak későbbi emlékeztető meghívóban fognak közöltetni. Pápán, május hó 29-én 1888. Osüdld Dániel, polgármester. KÜLÖNFÉLÉK! ~ — Az új veszprémi püspök kinevezve van! örülünk, hogy lapunknak még mult évben közlött hire, hogy Kovács püspök utódjául Hornig báró vál. püspök, esztergomi kanonok, cultus min. osztály tanácsos van kiszemelve, valónak bizonyult. A püspöki kinevezést — miként múlt számunkban már előre jeleztük — csakugyan június elsején hozták a lapok örömet keltve széles e vármegyében, mert Veszprém új püspökét, a leghizelgőbb jó hir előzte meg. Fenköltség, szivjóság, ritka jellem, nagy tudomány, jótékonyság, kiváló hazaszeretet jellemzik. Adjon Istenünk Neki magasztos hivatásához erőt és megérdemlett hosszú boldog életet. Hozta Isten üt körünkbe. — Az irók és művészek társasága által rendezendökirándulás, illetőleg a kirándulóknak varosunkba a jövő hó 6-án érkezése alkalmára az ünnepélyességek rendezése végett a városi tanács tegnap tartott ülésén választotta meg a rendező bizottságot. A rend. biz. elnöke Osváld Dániel polgármester, tagjai pedig a következők : Barthalos István, Bermüller Alajos, Galamb József, Gyurátz Ferencz, Hanauer Béla, Haimos Zoltán, Herz Dávid, Horváth Lajos, Kis Ernő, Kis Gábor, dr. Kluge Endre, dr. Koritschoner Lipót, dr. Kövi József, Lazányi Béla, ifj. Martonfalvay Elek, Mészáros Károly, Néger Ágoston, Paál István, Révész Kálmán, dr. Rechnitz Ede, TARCZA. NEM ÁTKOZLAK TÖBBÉ. Nem átkozlak többé — elnémul az átok, Szivem bensejéből mindent megbocsátok: Nem vádol e lélek. Sőt, emlékedhez — mint vezeklő zarándok — Imádkozni térek. Ha tán kínja közben panaszra nyílt ajkam, Oh! feledd a vádat ... ne csodálkozz rajtam; Mit veszték tebenned : Szerelmem édenét! hol az üdvösségnek Hajnala derengett. A megkezdett pályán te voltál a pálma; Te a vezércsillag . . . lelkem csába álma . . . S mindez veszve végkép: A pálma nem int már, — a csillag kihamvadt, — Egemről letépték .... Ha a küzdelemnek tovább czélja nincsen: Mért vonszolnám mégis égető bilincsem ? Oh! váljon ki birná — Viselni a sebet, a mely folyton vérzik Es nincs balzsam ír rá. — — Setét éjszakába vezet bujdosásom, A sírt — melybe vágyom — önkezemmel ásom; S enyhet ád e munka: Édes a barátság annak a halállal, Ki — éltét megunta. — — Nem átkozlak többé— elnémul az átok, Szivem bensejéből mindent megbocsátok: Nem vádol a lélek. Sőt, emlékedhez — mint vezeklő zarándok — Imádkozni térek. Démon. — Rajz. — — Irta OLSAVSZKY LAJOS. — — Nézz fel kedves fiam, csak pillanatra nyisd fel a szemeidet egyetlen gyermekem, hiszen én vagyok : anyád. Hasztalan minden erőlködés, kárbavész a legjobb anya gyöngéd biztatása, szeretetteljes gyöngédsége is. A mélyen beesett szemek hunyva maradnak és a halavány arezra nem tér meg az élet szine. Az ajkak elé tartott tükör kristály lapja kissé meghomályosodik ugyan, de a mi ezt előidézi, az a domború széles és férfias mellhez képest nem lélekzetvétel, csak pihegés, még annak is gyönge. A magasan lángoló, de hirtelen kioltott nagy tüz pislogó szikrája. * A segédek résztvevő előzékenységgel igyekeznek segíteni a súlyosan megsebesültnek a puha ágyoa való elhelyezésénél; még egyszer elmondják, hogy a párbajt megakadályozni nem lehetett; ismételve kifejezik őszinte részvételöket és azután sielve eltávoznak. Az orvos, ki az első segítséget nyújtotta, még sokáig tesz-vesz, figyel, majd rendelkezik és ő is eltávozik, megígérve, hogy nem sokára visszajön. A mélyen sújtott anya magára marad szörnyű fájdalmával és az élettelennek látszó ifjúval. Könytelen szemeinek még a pillanatnyi bezáród ást sem engedi meg, hogy rögtön ésszrevegye a legkisebb mozdulatot is, a mely talán reményt nyújt. Kilencz magzatát temette már el. Mindannyit virágzó, ifjú korban, az élet reggelén ragadta el a könyörtelen halál. És most ezt is, az utolsót, öregségének egyetlen örömét, küzdelmes hosszú életének egyetlen büszkeségét, vigasztalóját, végső reménységét, ezt is igy kell látnia! Talán ezt is ő fogja túl élni és ezt is majd neki keli odafektetni szépen a sorba, hitvese ós többi gyermekei mellé! Nem, nem &s é$ nem lohet oly„ könyörtelen* Hiszen nem az annak a rendje, hogy a szüle temesse el gyermekét, hanem megfordítva. Valamennyi gyermekét egyformán szerette és irántok soha nem lakozott a szivében más érzelem, csak végtelen gyöngédség és önfeláldozó szeretet. Szerető hitestársával együtt súlyos megpróbáltatások és neház aggodalmak között, terhes munkának verejtékes keresményén nevelte fel gyermekeit. És a mikor azt hitte, hogy rövid időn egyenként saját szárnyaikra bocsátja őket, alapítsanak magoknak külön fészket, ha kicsit is, de kedveset; mikor már csábítóan közel állott reménye teljesülése, hogy az élet alkonyán zavartalan, csendes boldogságban, gondtalan töltheti el megszámlált napjait gyermekei és talán azoknak is a gyermekei körében: akkor rettenetesen meglátogatta őt az Ur. Előbb hitvestársát, azután rövid időközbeni kilencz gyermekét vette magához. ! Minő féltő aggódással vigyázott a még életben maradt utolsó gyermek jó voltára és minden lépésére! Es ez a gyermek meg is érdemelte az anyai kebel forró szerelmét; hiszen mindenkor engedelmes, anyatisztelő, gyöngéd gyermek volt; hiszen lángeszű, férfias szépségű, nagyraitörekvő, igyekező ós szorgalmas ifjú volt, kinek agyában soha sem fogamzott meg: aljas gondolat és szivét soha sem dobogtatta megí nemtelen indulat. Ezt az utolsó gyermekét is elveszitse! Hiszen a piczi ólomdarab csak kicsike lyukat ütött a testén; ezen a szűk uton a belül lakozó nagy lélek ki sem fér. Nem, nem, ninbs Isten az égen, ha még ez is megtörténik. j Az orvos megjön, megnézi betegét, intézkedik, megígéri, hogy egy óra múlva visszatér és eltávozik. A tengernyi bánat által sújtott, gyönge aszszony pedig folytonosad ott ül a kórágy mellett és ügyel minden mozdulatra, minden elszálló sóhajtásra. Mert ilyenkor az ápolónak nem szabad fáradtnak lennie; meg kell szűnnie a bánkódásnak is, nehogy félrevonj* a figyelmét á sebesültről; kinek pedjft * szüntelen gondozásra olyan nagy szüksége van; ez, csak ez mentheti meg ifjú életét. És anyja nem csügged, nem lankad, sőt van ereje parancsolni öreg szivének is, hogy addig ne fájjon, a míg nem szabad. A lázálomban fekvő ifjú hoszszan sóhajt és halkan megszólal. — Ó milyen forró .... a csókod . . , Ess~ ralda. Elhallgat és arcza mosolyra derül. — Helyes: egy csókot . . . nem adsz ... de párosat. Újra elhallgat, majd felkiált: — Megharaptál! És e felkiáltásra a szenvedő arcza csak pillanatra torzul el fájdalmasan, azután gyorsan Hderül és újra mosolyogni kezd. — A vérem kell .... fogd el... . cseppenként.... az ajkaimról, . . . . az ajkaiddal .... Forró-e ? * * — Elragadó teremtés! — Ez kevés uraim; mondják ki véleményöket szabadon, hogy a teremtés remeke, — szól a belépő, kinek arcza himlőhelyes és veres, bajusza és szakála rőtsziüü, fogai nagyok és előreállók, mintha minden pillanatban harapni akarna. — Beszéljen báró; ugy látszik, ön többet tud, mint mi. Mondja meg: ki ő, mi ő és honnan került ide? — Biztatja az érkezőt a kaszinó társalkodó szobájában egybegyűlt kicsi, de előkelő társaság. — A neve: Eszmeralda. Kissé furcsa név ugyan, de ugy mondom a hogy hallottam.. Árva leány, . á kinek atyja után némi vagyona maradt és most azt költi. Hohnan került elő, nem tudom; mert néhány hónál továblb egy helyen soha sem marad. Mikor valahol a fiatalság már nagyon bolondul utána, akkor ő felkerekedik és eltűnik. (Vége köv.)