Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-05-20

mezőgazdasági szakoktatást s ezzel a kisbirtokosok szellemi fejlesztését elkerülhetetlennek tartván,, egy megyénkben felállítandó alsóbb fokú földmives iskola létesítésére állandóan működtünk, s annak felállithatására megkívántató alapfeltételeket biztosítottuk is. Az e czélra kijelelt helyiségek és földbirtokok a földmivelési minister kiküldöttje által meg is szemléltettek, s nem is rajtunk mult, hogy a már talán közeljövőben megújítandó' földmives iskola már eddig is nem valósulhatott meg. Megemlitendőnek tartom itt, hogy Kühne Ede mosonyi gépgyáros a leendő földmives iskola felszerelésére egy trieurt, i felszerelt ekét és egy vasboronát küldött, mely szives adományokért az egyesület köszönetét azonnal ki is fejeztük. Az ujabb időben feltalált avagy tökélyetesitett mezőgazdasági gépek és eszközök megismerésére s tanulmányozására figyelmünket kiterjesztve egyesületünk megbízottjai által feltűnő számmal és érdeklődéssel vettünk részt a sárvári vetögépversenyeken, melyek eredményei az egyesület elé korábban beterjesztett titkári jelentésbúi ismeretesek. A „Yull"-féle szabadalmazott altalaj furó, valamint kettős rendszerű ekéknek kipróbálása végett június hó 23-án Berhidán és szeptember hó 18-án, devecserben próbaszántások tartattak, nem különben a Me Cormiek-féle arató és kévekötő gép Vilonyán teljes működésben mutattatott be a mindenütt nagyszámmal megjelent érdeklődő gazdaközönségnek. Ezen a gazdaközönségre, minden egyes részben eléggé tapasztalatos és tanulságos próbák és kísérletek, hogy oly kitűnő eredménnyel és érdeklődéssel folyhattak le, azokat csak is az illető birtoktulajdonos egyesületi tagjainknak és pedig Devecserben gróf Esterházy Ferencz ur ö méltóságának, Berhidán Bezerédj Iván urnák és Vilonyán Lakat János ur szives készségének és érdeklődéseinek tulajdonithatjuk, a kik nem csak a megkívántató igás erőt bocsájtották az érdeklődő gazdaközönség rendelkezésére, de ezen kivül az ott megjelent gazdaközönség egyéb tanulságos szórakoztatásáról is megfelelöleg gondoskodtak, miért is ö nekik kiváló köszönetünket ez alkalommal is kifejezni kedves kötelességünknek tartjuk. Kiváló terméneink feltűnése, s kedvezőbb értékesithetése végett tömeges esoportozattal részt vettünk Budapesten a Il-ik árpakiállitáson. Es hogy czéíunkat nem tévesztettük szem elöl, j valamint hogy általunk elég jónak tartott terményeinkkel a kedvezőtlen* időjárási viszonyok után nem vallottunk szégyent, igazolja azt azon körülmény is, hogy a kiállítók számához képest elég számú kitüntetésben és elismerésben részeltettünk. . A méhészet, ezen hasznos, s kevés befek- j tetessél járó nemes foglalkozás terjesztésére s megkedveltetésére mindenkor törekedtünk, mely czélból nemcsak a földmivelési ministerium által | kiküldött méhészeti vándortanácsnak többszörös szakelőadásai megtartásában segédkeztünk és azokban részt vettünk, de megtettük egyúttal intézkedéseinket is arra nézve, hogy ugy az egyesület központján, annak telepén, valamint a megye területén is lehetőleg több helyen az okszerű méhészet elsajátithatása végett minta méhészetek létesitessenek, és épen ezért, s hasonló czélból az enyingvidéki méhész-egyletnek minta-méhes felállítására 200 frtot adományoztunk. — Hogy lizalni. Azt azonban, elhallgathatja, hogy a civílizatio az őslakók kiveszte miatt volt létesithetö. A felsorolt példákból látható, hogy ama törekvés, az európai keresztény civilizatiót az izlam körében meghonosítani, hajótörést szenvedett, vagy enyhébb kifejezést használva: nem termetté meg ama gyümölcsüket, melyeknek kifejlődését az elhintett magvakból remélték. De szemben még ezen eredménytelenséggel is, s talán épen a sikertelenség miatt, három dologról nem szabad megfeledkeznünk, először: a kísérletek, melyeket az európai művelődés az iszlám területén kifejtett, sokkal fiatalabbak, semhogy ma már alapos ítéletet lehetne mondani a fölött, vajon remélhető-e az európai művelődésnek uj hazát találni a mohainmedánok között, másodszor: az európai kultúrának előbb egy nálánál régibb culturát kell legyőzni, ezred éves hagyományokat megbuktatni, a mi az iszlám megcsontosodott konzervatizmusával szemben óriási feladat s végül nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy ama cultura, melynek Emópa ma örvend, nem egy tized, nem egy század kitartó munkásságának gyümölcse, hanem századok küzdelmének jól megérdemelt sikere. Sőt tovább menve, meg merem azt az állitást is koczkáztatni, hogy az a művelődés, melyet mi élvezünk, csakis a mi szellemi képességünk folytán, csakis a mérsékelt égöv alatt fejlődhetett ki és másutt sehol. A cümaticus viszonyokkal, a föld szükkeblüségével folytatott örökös harcz, edzette meg az európai ember észizmait; a természet megzabolázása, legyőzése, erőinek az ember szolgálatába való hajtása emelte oda a mi cujturánkat, hol az ma áll. Ezt a culturát tehát, más éghajlat, más szellemi képességű emberek közé, a maga nagyszerűségében átültetni, merő képtelenség, oly képtelenség, inint a Kamcsatkába átültetett pálma fától megkívánni, hogy ott virágozzék és gyümölcsöt hozzon. (Vége köv,) mi történt ezen összeggel, míkép használtatott az fel, arról ez ideig még tudomással nem birunk. A gazdaközönség kívánatára létesített faiskolánkat a mult egyesületi működési évben a közönség rendelkezésére megnyitottuk. Az egyesület ezen intézménye eléggé hasznosnak és életrevalónak bizonyult már az első évben is, mert gyümölcsfáink nemcsak keresettek, de kedveltek is. Ezen a téren csak is azon hátrányunk van, hogy faiskolánk kisebb területe miatt a jelentkező igényeket teljesen kielégíteni képesek nem vagyunk. A vármegye törvényhatóságának, s ugyancsak a phylloxera által sújtott gazdaközönség kívánságára létesített amerikai szölötelepünk a végleges berendezéshez közeledik. A vármegye töryényhatóságától nyert földterület ezen czélra kevésnek bizonyulván, a még szükséglendő földterületet megszereztük, s azt az egyesület nevére be is telekkönyveztettük; — a vármegye nemesen gondolkozó, s a közügyek iránt mindig lelkesült közönsége belátván azt, hogy egyesületünk egyedül csak is a közönség érdekében vállalta el ezen, s különösen az első betelepítési években nagyobb költséget igénylő amerikai szölötelep létesítését, ezen czélra, valamint a még szükséglendő földterület megszerzésére a földműves iskola megnyíltáig évenként 450 frtot adományoz egyesületünknek, mely hazafias áldozatkészséget mindenkoron megköszönni nem is mulasztandjuk el.— A szölötelep az 1888. évben előreláthatólag már jó részben befog rendeztetni, söt onnét a kivánt alanyok kiadása, valamint a nemesíted eljárások már meg is kezdettek. Országos és megyei közérdekű ügyekben kifejtett működésünket röviden és főbb vonalokban a következőkben jelezhetem; a borjavitás, illetőleg hamisításának meggátlása, valamint a c

müborgyártas eltiltására alkotandó országos törvény meghozása; — Fiúméban Iétesitendö import és export társaság vagy vállalat létesítésére; — a vámnovella ügyében, s ezzel kapcsolatosan az uzsoratörvény megalkotása iránt; — a vármegye minden járásának rendszeres állatorvossal leendő ellátása végett; olcsó marhasó kiszolgáltatására vonatkozólag; a mezőgazdasági rendtartásról szóló javaslat módosítására; — a szalmakivitel meggátlása iránti intézkedések foganatosítására; és az országos közmunka törvény megváltoztatása, s a közmunkaterheknek az egyenes állami adó alapon leendő kivetése iránt; nemkülönben a védkötelesek elbocsájtására alapul veendő katasteri tiszta jövedelem meghatározására; — a mezőgazdasági cselédek és pásztorok szegödési és felmondási idejének megállapítására;—az ebadó behozatala iránt és végre a gözcséplés szabályozásáról alkotott tervezet módosítására nézve az illető ministeriumokhoz, illetve a vármegye közönségéhez feliratot, s ugyanezen ügyekben az országos gazdasági egyesülethez, nemkülönben több társegyesülethez átiratot intéztünk, ide nem számítva számtalan gazdasági egyesületeknek, közérdekű ügyekben hozzánk intézett megkereséseit illetőleg javaslataikat, melyekre nézeteinket s véleményeinket kifejezni mindenkor köte- | lességünknek tartottuk. Hogy egyesületi működésünknek külsőleg is kifejezést adhassuak,-s minthogy kétségtelenül megvagyunk győződve arról, hogy a czélszerüen létesített mezőgazdasági kiállítások, — legyenek azok bár helyi jellegűek — mindenkor a mezőgazdaság fejlődésére és előnyére szolgálnak; egy megyei mezőgazdasági termény, kertészeti, borászati, valamint mezőgazdasági gép és tenyészállat kiállítás megtartását határoztuk el. ,Ezen kiállítás sikerének biztosítására már meg is tettük összes alapintézsedéseinket, s csak is sajnálni lehet, hogy a kedvezőtlen termelési, de különösen a szük takarmánytermési viszonyok következtében ezen tervezett, s a megvalósuláshoz már közel álló kiállításunkat kedvezőbb időkre elhalasztani kellett. Közérdekű eszmék és ismeretek terjesztésére titkárunkat utasítván, erre voatkozó felolvasásait illetve előadásait a lefolyt működési évben már meg is kezdette, jövőre pedig erre nézve minden gazdakörnek, társulatnak vagy más érdekletteknek is készséggel áll rendelkezésre. — E helyen tartom felemlitendönek azon körülményt is, hogy az egyesület tagjai mezőgazdasági termény, gép és eszköz, valamint más egyéb a mezőgazdaságba vágó szükségleteiket az egyesület titkárának közvetítésével a legelőnyösebb forrásból, a legjobb minőségben, a legjutányosabb ár és féltételek meiiett minden közvetítési díj nélkül szerezhetik be. Egyesületünk a lefolyt működési évben tartott 5 közgyűlést, 10 igazgató választmányi és 8 különböző bizottsági ülést. A titkári hivatalhoz beérkezett összesen 407 érdemleges ügydarab, melyek mind szabályszerű elintézést nyertek. Ezeken kivül a titkári hivatal kiadványozása átiratok, felterjesztésekben és levelezésekben volt 1700 db. A gazdasági egyesület tagjainak száma a következő: alapító tag 84, rendes tag 414, pártoló tag 240, levelező tag 21. összesen 759. Megjegyezvén , hogy a rendes és pártoló tagokhoz a devecseri gazdakörnek egyesületünkhöz csatlakozott tagjai is számitatnak. Tisztelt közgyűlés! Egyesületünk mult evi működéséről szóló jelentésemet a fentebbiekben és főbb vonalokban jelezni szerencsés lehetvén, egyúttal biztosithatom a .tisztelt közgyűlést arról; hogy ugy a közgazdászat, mint egyesületünk ér* dekében megtettünk minden lehetőt, mi működési körünkbe utaltatott^ s mint a tapasztalt támogatás és egyesületünk anyagi erejéhez mérten megtehetnünk lehetett. Melyek után midőn egyesületünket tagtársaink, s a megye gazdaközönségének érdeklődő pártolásába ajánlom és kérem, kérem egyúttal a tisztelt közgyűlést, hogy ezen jelentésemet tudomásul yenni szíveskedjék. ^^^^^^^^^^^ A Pápai Lapok albuma. xx. Szilágyi József. Le styl c'est Phomme. BufFon. „Minő az irálya, olyan az ember" mondja BmTon. Iratainak alapos ismerői azt állítják Buffonról, hogy neki gyönyörű irálya volt, ha tehát az általa hangoztatott embertjellemző elv helyes, ugy Bulíon természetszerűleg—.mint ezt Szilágyi szokta mondani — nagyszerű ember is volt. De minő kisszerű dolog az, midőn egy ember ön|naga hirdeti saját nagyságát ? Tehát vagy Buffon nem mondott igazat, vagy az általa hirdetett kritérium máskép volna értelmezendő ; a nagyszerűség hódit, a szerénytelenség visszataszít, ezek ritkán ölelkeznek egymással. De mi is az a styl ? — Börne az éles elméjű és klassicus irályu párizsi német iró bevallja, hogy ő e kérdésre alig képes felelni. Boldogult gymnasialis korunkban ugyan az irálytanból is praelegáltak nekünk — hetenkint két órán át — be is vágtuk tudományéhesen, akár papirfaló könyvtári molyok, a jeles kéziratot, — akkortájt a nyomdafestékkel még fukarabban bántak — de azért még sem lettünk okosabbak Börnénél. A tanév végén — bár többen is „kitünö"-re vizsgáztak, alig akadt volna köztünk akkorra tudós, ki képes lett volna megfelelni a kérdésre, voltaképen mi is az a styl, mely Bulíon szerint anynyira jellemzi az embert. Vagy talán megbíznánk valakinek emberségében, csak azért, mert az illető esetleg szép könyvet irt ? Cicero, Szilágyi ur eeyik legrégibb ismerőse, ki az eltíprott népjog védelmében a leghatalmasabban filippikáz, nem oly igen szigorú jellem, mint az ember érezhangu szavai után hinné. Nem akarom Cicerót megsérteni. Távol legyen tőlem a költői tudomány legnagyobb mesterét, az ódák mélabús dalnokát, Horáczot, Szilágyi ur egy másik nagynevű ismerősét megtámadni akarni, de a jeles dalnok, ki erkölcs- és erénydicsöitö ódáiban óriásként imponál minden legkisebb részecsében, egyszerre silány puhánynyá törpül, midőn a római inperator olajfás tusculumában barátságosan megsimogatja a szabadság bájdalu lantosát, ki utóbb maga is tréfálódzik a fölött, hogy Philippinél „nem épen dicsőségesen elvetette kispaizsát. Hátiilik ez? hát ezt nevezzük stylnek ? — nem. Nem az irály teszi az embert, hanem a jellem — és az embernek olyan a stylje, minő a jelleme. A rómaiak stylusa nem is irályt, hanem rudacsszerü irónt jelent, mellyel a papyrusba vésték gondolataikat. A stylusbói igy lett a stylet, mely azonbau ma már kiment a divatból s helyét a revolver foglalta el — a sajtó egy bizonyos nemében. A szépészet törvényeinek helyes alkalmazása minden emberi alkotásnak, mint az egyéni tehetség érzéki nyilvánulásának bizonyos stylszerü jelleget ad, igy hát nem csak az irodalomban, de a szobrászatban, festészetben, a zenében, söt otthonunk berendezésében is bizonyos stylszerüséget kell követnünk, ha egyébként suiyt fektetünk arra, hogy alkotásaink a szemlélő tetszésével találkozzanak. De mi köze mind ehez Szilágyi Józsefnek, főiskolánk jeles tanárának ? — kérdi a nyájas olvasó. Bevallom, hogy a stylröl irt ez értekezésszerű bevezetés egész önkénytelenül folyt le tollam hegyéről. Ugy akartam kezdeni, hogy először is a tanár urnák a klassikai nyelvek és irodalom tanítása körül hárem decenniumon át szerzett — egy harmincz éves dicsőségen vivott háború diadaIával felérő érdemeiről emlékezzem meg, majd a fényes szónpki gladiátort, az önkormányzat küzdterén — ott a megye termében — sokat applaudalt közharezost mutassam be, kinek a megezáfolhatlan szigorú logika erejével elhajított szellemi discusai mindig czélba találnak; végül aztán Szilágyit — a mi Szilágyinkat szándékoztam volna megismertetni, tóga, dárda és laut nélkül, mint műveltebb köreink »kis szellemes társalkodóját.« Midőn igy megfogalmazám Szilágyi József jellemrajzának első körvonalas vázlatát, azt tapasztaltam, hogy bár mily irányból nézzem is e kitűnő férílu alakját, égy vezérlő alapeszme tűnik föl előttem, mely e férfiú erkölcsi lényét a leghatározottabban jellemzi, s ez, szigorú hajthatlan jelleme. Szilágyi József kötelességének teljesítésében megalkuvást nem ismer, akár a katedrán, akár a megye dísztermében vagy mint elnök a választó asztalnál. Mindenütt tevékeny, igaz, komoly egész a rídegségig. Működését kisérhetik bár könnyed élczeléssel, de gáncsoló szó nem férhet hozzá, antik méltósággal teljes modern emberke. A képviselőválasztásoknál már évek óta az elnöki tisztséget viseli, a pártok megbiznak igazságszeretetibetii s bár leghívebb kopjása vitéz Tisza Kálmánnak, mégis ha a koczkák ugy dőlnének el, hogy Eötvös Károly lenne győztes, bizonyára ö volna az első, ki gyöngyszavu beszédben üdvözölné az új Makkabäust. Catói szigorát kellőleg illustrálja egy kís kedélyes jelenet, mely az utóbbi képviselőválasztás alatt, közte, mint választási elnök és egy nyugalm. főtisztviselő között folyt le a záróra utolsó perczében. Azon hitben hogy a „nagyságos ur" bizonyára a kormánypárt híve, Szilágyi, sajnálatának kifejezése mellett s hivatkozva elnöki kötelességére és igazságérzetére, stoikus nyugalommal saját kifogástalan hitelű zsebóráján demonstrálta a későn érkezett szavazónak a záróra bekövetkeztét. Egyenlő mértékkel kell mérni a kormánypártnak is, miként az ellenzéknek. Pedig a nagyságos ur az ellenzék jelöltjére akart volna szavazni, Szilágyi ur azonban pártjabeli emberének hitte s épen ezért járt el kettőzött szigorral. „A styl jellemzi az embert." Szilágyit alaposan csak tanítványai ismerhetik s ép ezért ezek szeretik és tisztelik leginkább. A collegium nagy terme Szilágyi legsajátosb dominiuma. Quintilianus azt mondja »ki másokra hatni kivan, először önmaga legyen athatva,« ki másokat megindítani akar, maga induljon előre, a jeles hadvezér élén halad csapatjának. Tanár soha nemesebb lelkesedéssel, lángolóbb szeretettel nem csüngött tárgyán, s a ki nem hallgatta Szilágyi szájából a görög hősök történetét, nem tudja, mit jelentenek a félistenek. Ily alkalommal ugy egybeforr tárgyával, hogy azt véled, mintha a görög világ egy rettenetes hőse mesélne előtted, ugyanezért a fogékony elméjű főiskolai ifjúság körében rég időktől fogva Szilágyit diákul: „Achilles"-nek hívják. Szilágyi előadásában értettem meg először Schiller ama mondását: »magasabb czéljaival magasodik az ember is.« Iskolai terminussal szólva épen görög óránk van. Szilágyi ott áll a padsorok előtt és az Iliász hőstörténetéböl tart előadást. Fejét hátravetve, mi feszült figyelemmel tekintünk reá s szájtátva hallgatjuk. Arcza kigyúl, hangja érczesebbé válik, vállai szélesbednek, izmosodnak, fürtjei — magam láttam huszonöt évvel ezelőtt — a gondosan ápolt capitoliumon megbozontosodnak, jobb kezében villog a Homeros, szeme szikrázik, kemény elkeseredett harezot vivnak mindkét oldalról, a görögök is, trójaiak is, a vértezett vitézek alatt reng a föld, csörg a fegyverzet, sivítanak az íjászok nyilai, pattog a dárda, a csillogó paizsok megkápráztatják a szemet s ez izgalmas harezjáték közepette — ott áll előtted ö, a kolossus, azt hin-t néd, feje már-már a terem boltozatát veri, ott áll egymaga a csodatevő Achilles, — Szilágyi József. Ki az ö előadásában sem kedveli meg a classicus nyelveket, az nem diáknak való ember, az nem érdemli meg, hogy jólakjék a convictus ambróziájából. Egyszer volt, régen volt, huszonöt év is lefolyt — azóta, hogy V. nevü tanulótársunk nem igen akart lelkesedni Tacitusért, pedig ebből kellett volna „felelni," de V. csak hallgatni tudott. Szilágyi atyailag inté a latingyülölöt és a „kedves barát"-omnak nemes hévvel magyarázgatá a latin tudományok fontosságát. V. azonban most azzal felelt, hogy ö sokkal életbevágóbb stúdiumnak tartja a fisikát vagy akár a történelmet és hogy igy nem marad elég ideje Tacitussal foglalkozni — mint különben is holt nyelvvel. A „kedves barátunk", igy szokta Szilágyi haragjában az épen nem kedves tanítványt czimezni — azzal bizony sarkán érte ÁchiíIesünket, féltünk haragjának elementáris kitörésétől, azonban nem igy lett. Szilágyi gyönyörű beszédben és az őszinte meggyőződés nemes hevével kifejtette előttünk a latin irodalom ismeretének nagy horderejét és hogy szavainak minő hatása volt, legjobban bizonyítja V. tanulótársunk igaz megtérése, ki később — ki ne látná itt a nemesis kezét? — egy tekintélyes akadémián a római jog tanára lett. Hála Isten, sokan vagyunk, kik sokat köszönünk Szilágyinak. Ily kitűnő tehetségű és nagy szorgalmú tanférfiu jellemzésénél figyelmet érdemel azon körülmény, hogy tankönyvet nem irt. mint Buffon mondja „a styl jellemzi az embert". A tankönyvek divatezikként változnak, mint a női frizura. Szilágyi, a tanár alkotásai azonban állandóan élnek számos tanítványa emlékében, kiket ö komoly tudományos törekvésre, becsületes munkásságra és önzetlen hazafiságra oktatott, tanit a jelenben s óhajtjuk és reméljük — a jövőben is, I Többet ér a jó könyvnél is Szilágyi József, I az antik jellem, jó akarat és a „jó ó&iv" Faiskola-ügy. A faiskola ügyben Reé Jenő a következő felszólalást tette a légutóbbi megyegyűlésen. Hint e megyének közgazd. előadója első izben van szerencsém a közgazdasági ügy szolgálatában a tek. m. that. közgzülés figyelmét kikérni. Mielőtt a dolog érdemébe bocsátkoznám, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az imént felolvasott indítványomhoz a felhatalmazást a tek. közig, bizottságtól nyertem, a mely bizottság ezen indítvánnyal behatóan foglalkozott, bővebb iudokolásul eíoterjesztem a következőket : A megyei illetve a, községi faiskolák legtöbb-