Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-01

XV. évfolyam. jYlesJ elexxilc Minden vasárnap. Közérdekű sürg-js közlésekre ko áakmt rendkívüli számok Ís adatna •: ki. Bérmerneden ,'evtlek, csuk ismert ke -.<kiOt fogad unnak el. Kéziratuk •nem adatnak vissza. 14. szám. A lapnak -szánt közlemények a lap SZERK h ie aIa!. ú b a C0 - k o 11 ég i u m épület) küldendők. Előfizetési dtíj.alt* . F$y -évre 6 fr.t. — Félévre 3 frt.. Kegyed, évre 1 frt50 krajczár. l:gy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos peiitsor térfogata után 5 kr, vyilticrben 50 krajczár. A dij elt"re jizetei-dő. Bélyegdíjviiiidigkülön számíttatik Az előfizetési dja's. s hirdetések a lap KIADÓ h i r a i a Iá b u (GOLDBERG GYULA papiríi freskedése. Fölér) küldendők Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. „Nolite timere." Ne féljetek! Nagyon jól esik ez igéket hallani, különösen a sírjából diadalmasan felemelkedő Üdvözitő ajkairól. Hiszen alig van az emberiségnek rétege, mely vigasztalásra, bátorításra nem szorulna. Fogadd \ tehát, küzdő emberiség, szívesen amaz igéket, melyekkel a legyőzhetetlennek hitt ellenség felett, a halál felett diadalmaskodó Üdvözítőd bátorít téged. Tudja, hogy küzdésből áll életed, tudja gyengeségedet ; azért siet vigasztalásodra, mondván: nolite timero! Bátorító, vigasztaló szózat. Történeti nevezetessógüek az Urnák említett igéi. Összevannak azok forrva az egyes korszakok világraszóló alkotásaival. A teremtő értelemnek világító tornya volt minden időben azon nyilatkozat ; az akaratnak tettekre tüzelője, a magasztos érzelmeknek fel ébresztője. Ma is hallatja a győzedelmes Üdvözítő azon szavait, s mert ma sem halt ki nagyszerűeket létesítő erejük, legyen ma is jeligéje az uralkodóknak, a tudomány harezosainak s mindazoknak, kikre súlyos feladatok elintézése vár. Tekintessék az Ur végrendelete egyik pontjának, mely a társadalomnak adatott, hogy annak égisze alatt az igazságot és becsületességet győzelemre vezesse. Legyen ma is győzelmet biztosító riadó a csatára, melyet naponkint ví az igazság a hazugsággal, a világosság a sötétséggel. Bajta! Értelem, öltsd fel a sasnak szárnyait, melyekkel fel a magasba, s le a mélységbe hatolhatsz, ne félj; tudod azon szavak jelentését, ostromold, törd át a gátokat, melyek az igazságot körülzárják. Érzelem! halld a szózatot; emelkedjenek a magasztost méhükben hordozó hullámaid. Bátorodj. Akarat! ne félj; mindent megtehetsz Abban, ki téged meo-erősit. Figyelj e szavakra társadalom! TARCU. HÚSVÉTI ÉNEK. Feltámadunk! Zendül az ének, Az örök-élet kútfejének Eg és fold háladalt rebeg. Nincs már a lélek sirba zárva. Hitünk van a feltámadásba', Bár testünk' féreg őrli meg. Megtörve a halál hatalma, A feltámadás diadalma A mi Húsvét ünnep-napunk : Mert a mi bennünk lélek, eszme, Az él örökké s nincs elveszve. Alleluja 1 Feltámadunk ! ELSŐ SZERELEM. Tündéri álmom : első szerelem, Ifjúkorö ónban legszebb kikelet! Emlékeimnek koronája te, Jövel, óh hadd foglalkozom veled ! Mintha keletnek rózsás berkiben Járnék, s érintne a hajnal szele : Ilyen varázst adsz, hisz szebb is valál, Mint a teremtés elsó reggele! Serdült valék, egy új fényes világ Tárult mosolyogva, biztatón elém, Édes zsibongás tolté keblemet, A melynek még nevét sem ismerém. Igy-láttam öt, az első ideált, — Kéklő szemekben egy-egy csillagot: És lángra gyúltam, hisz oly szép vala, A milyet mWsz nem álmodhatott. merits belőlük erőt küldetésed teljesité- } séhez. Igazság és Világosság küzdj etek j lankadatlanul! Ti vagytok előnyben mind !

: eredeteteknél, mind nemzeteteknél fogva; ] ti vagytok a fellegvár tulajdonosai; a j hazugság és sötétség csak ostromlók: ehhez járul még, hogy a diadalmas Üdvözítő áll oldalatok mellett, s bizonyára nem tétlen szemlélője viaskodástoknak. Nolite timere! Mindenható szózat. Ki hinné, hogy e bátorító s mindenható szózat egyszersmind kárhoztató ítélet is? Pedig az; kimondva a kétségbeesőkre és hitükben ingadozókra, A segedelem ily biztossága mellett ki mered szivedből űzni a reményt, kétségbeeső? Szégyenülj meg, ki üres szólamnak tekinted azon szózatot! Nem veszed észre, miről volna vádolandó az Ur, ha csak bátorító szavakkal ámítana, de segítő jobbját elfordítaná tőled? Szégyenülj meg te is, hitedben ingadozó! ki lelketlen ámítók tekintélyénél kevesebbre becsülöd Üdvözítőd tekintélyét. Te habozol, pedig ő váltig mondja: nolite timere! Kárhoztató szózat. Fölfelé tekinteteddel, kétségbeeső, hitedben ingadozó, az Üdvözitő zászlajára! Olvasd feliratát: „Ne féljetek! Alleluja!" = Meghívás. A pápai állandó szinházrészvénytársaság ez évi rendes közgyűlését f. 1888-dik évi ápril hó 2-dikán délelőtt 10 órakor tartja meg Pápán, a városháza tanácstermében, melyre a t. részvényesek azon figyelmeztetéssel hivatnak meg, hogy tekintettel azon körülményre, miszerint a f. é. áprü. 25. napjának délelőtti 10 órájára kitűzött évi rendes közgyűlés, a képviselt részvények csekély száma miatt határozatképes nem volt: ezen másod izben kitűzött közgyűlésen a, megjelenendők az alapszabályok 9-ik §-a értelmében érvényesen határoznak. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelő bizottság évi jelentésének, továbbá az 1887-dik évi számadásViszonzá ő is hő szerelmemet, Ezt olvasám első tekintetén, — S midőn enyémbe tette kis kezét: Hevét megrázkódva érezhetem. Minthogyha nem egy testi, földi lény, De szellem árny érintkeznék velem . . . Hisz oly fehér volt, mint a téli hó S puhább ezerszer, mint a lágy selyem. S ugy csengett ajka, mint kis csengetyü, — Nem bájol úgy a csalogány dala, Szivem belül úgy lángolt, reszketett . . . Egy szebb világba átvarázsola. És azután nyújtotta csókra is — Oh a cseresznye-száj mint égetett! Csókjában a gyönyör forrása volt, Himétósznak méze nem édesebb. Forrón szerettem, ö is szeretett, Nem ismerők e szót még : fájdalom, Öröm, kaczaj volt álom, ébredés, 0 róla zengett egyedül dalom. Lelkem még most is csak hozzája vonz, Ha az emlékeken elandalog: Hisz olyan szép és oly kedves vala, Hogy — elszerették őt az angyalok ! A n t i q 11 i t á s. Beszély. Irta: GIZELLA. (Folyt, és vége.) Therobolus hiába kérte Leükonoé atyját, hogy neje beteges szeszélyének bocsásson meg, az meg fog változni, — hiába kérdezősködött leánya felől, mit sem tudott meg. Ez esemény ingerült kedélyüvé tette a nagy herczeget, hogy nem láthatta azt a kedves arezot, csak most tudta meg mennyire szivébe volt vésve, nak és mérlegnek előterjesztése s azok feletti határozathozatal. 2. Egy igazgatósági tagnak 2 évre leendő választása. j 3. A felügyelő bizottságnak egy évi idötar- ' tamra leendő megválasztása. 3. Az igazgatóságnak a részvénytársaság megszüntetése s a színháznak a város tulajdonába leendő átadása iránti indítványa. 5. Egyéb indítványok tárgyalása. Pápán, 1888. márczius 25-én. Az igazgatóság. Sorsjegyek eladása — letétjegyre. A kereskedelmi miniszter ur válaszolt azon interpellátióra, mely az úgynevezett letétjegyekkel űzött visszaélések és szédelgések tárgyában adatott be. A miniszter ur válaszában azt mondotta, hogy tényleg fordultak elő visszaélések és hogy azon pénzintézetek, a melyekre ez rábizonyult, meg lettek büntetve, miáltal az, a mit Fenyvessy képviselő kivánt, orvosoltatott. A képviselőház és az interpelláló képviselő, a miniszter ur válaszát tudomásul vették s igy a kérdés elintézettnek volna tekinthető. De az a körülmény, hogy a miniszter ur pénzintézetekről szólott, holott a visszaélések inkább -magánemberek, bank- és váltóházak tulajdonosai részéről követtettek el, arra indít minket, hogy az ügyre, a melylyel korábbi számunknak az ország minden részében helyesléssel fogadott czikkében már egy Í2ben foglalkoztunk, újra visszatérve, azt ismételt fejtegetéseink tárgyává tegyük. Azok a bank- és váltóházak, a melyek Fenyvessy Ferencz orsz, képviselő interpellátiója megtörténtéig sorsjegyeknek letétjegy utján való eladásával foglalkoztak, a létező törvények kijátszására irányuló ezen szédelgös eljárásukkal ma sem hagytak fel. A különbség az, hogy az interpellátio előtt a dolog nyíltan folyt, hangzatom es szemkápráztató hirdetések csalták lépre a hiszékeny közönséget, az interpellátio után a nyilvánosság elé nem kerülő üzleti körözvények és utazó ügynökök végzik a hiszékeny közönség félrevezetését. Az utazó ügynökök alkalmazását értékpapírok darusítására szintén tiltja a törvény. De a furfangos bankárok segítenek magukon. Ugy tesznek, mint a biztosító társaságok: helyi képviseletek szervezése czéljából utaztatják az ügynököt, vagy pedig legitimátiójába a2t Íratják bele a fővárosi hatósági közegekkel, hogy egy az illető bankház által kiadott sorsolási lap számára gyűjtenek előfizetőket. Mind a kettő meg_ engedett dolog lévén, e czimen az utazó ügynökök szabadon fejthetik ki tulajdonképeni működésüket, a mely abban áll, hogy szidják a részletivüzletet, a mely szerintük drága és ajánlgatják azt a «modozatot», mely szerint clunyösebb «a sorsjegyet készpénzen megvenni és (mert a készpénz csak Actio) azt mindjárt letétben hagyiü». Mellesleg aztán az utazó-ügynök a vidéken egyes vagyonosabb embereket keres fel, a kiket «csekély fedezet mellett» tözsdespeculatióra igyekszik rábírni. Ismételjük: levelezés és ügynökök alkalmazása által egyes magán bankárok ma is folytatják a letétjegyüzletet, a melyet a közvélemény szédelgésnek, a bíróság concrét esetben vétségnek minősített. E bankházakat az önfenntartás készteti ezen üzelmekre. Nem rendelkezvén elegendő tőkével ahhoz, hogy a törvényes részletivüzletet folytassák, mert ez esetben a részletekre eladott értékpapírokat üzleti helyiségökben kellene tényleges birtokukban tartaniok, egy merész, de minden jogi alapot nélkülöző fictióval letét- vagy jobban mondva zálogüzletnek declarálnak olyan ügyletet, a mely adás-vétel. Tényleg részletfizetési kedvezménynyel eladnak egy vagy több értékpapírt, de erről nem részletivet állítanak ki, a mint ezt a törvény megköveteli, hanem letétjegyet, a melyben ugy tüntetik, fel a dolgot, mintha a vevő az értékpapírokat először készpénzen vette, azután a bankárhoz zálogba adta volna. -Vagy kiállítanak szállítási jegyet (Lieferschein), mintha a fél hat hónapi határidőre hitelbe vette volna a tényleg át sem vett értékpapírt. Az egész manipulatio tulajdonképeni okát és czélját megmagyarázza a «letetjegy», vagy mint ujabban némelyek nevezik, «szallitasi jegy» azon passzusa, hogy a vevő — a ki a jegyen mint fictiv zálogbaadó szerepel — felhatalmazza a bankárt, hogy a kérdésben levő értékpapírokra kölcsönt vehessen fel. Ez azon sarkpont, a mely körül a palástolt letétjegy-üzlet forog. Ez által válik lehetővé, hogy a bankár letétjegye olyan sorsjegyet adjon el, a mely nemcsak hogy nincs, de sokaséin volt a birtokában. A magyarázat igen egyszerű. Tegyük fel, hogy a bankárnak közvetlenül a húzás előtt részletekre való eladás végett, szüksége van 500 drb Basi'ika sorsjegyre. Elmegy azon nagy pénzintézethez, a melylyel értékpapírletét által biztosított folyó számlái viszonyban áll és vásárol 500 drb sorsjegyet. A bankár és a pénzintézet közti most emiitett viszo^^nál fogva a transactio számtani műveletben nyer reá gondolt naponta, szeme elé idézte szép alakját, szerény, szende magaviseletét, — és sokszor egész düh szálta meg, miért engedett atyjának, — menynyivel boldogabb lehetne! De ha ősz atyjával beszélt, akkor megnyugodni iparkodott sorsában, annál is inkább, mert Amália folyton beteges, gyengélkedő lévén, kimélettel volt irányában. Oreüszt titkos kémei nem birták nyomra vezetni, senki nem tudta, senki nem gondolta Leükonoé hova rejtőzött, hogy zavartalanul éljen fájdalmának, sérelmének, és — szerelme emlékének. Atyja nem helyeselte tettét, mindenkép magához akarta hozni leányát, mert ezáltal, monda: még valónak fogják tartani azon rágalmat, mivel a nagy herczegnŐ is gyanusitotta. De Leükonoé kérve kérte, hagyja őt magányában, hol annyira jól érzi magát — távol az emberektől. Therobolus egészen megváltozott, buskomorsága szinte aggodalomra adott okot, kerülte az embereket, minden szórakozást visszautasított, és órákig elmélázott egy helyen. Atyja, orvosai együttesen tanácskoztak, nem tudták mi tévők legyenek, miután fegalmuk nem volt arról, tulajdonképen milyen lelki baj okozta Therobolus állapjotáfc, kinek pedig sejtelme volt erről — az nem mert felőle beszélni. Sok rábeszélésnek engedve végre elhatározá a nagy herczeg, hogy ismét A.-ba megy vadászatra, e kedvencz sportjától vártak üdülést, szórakozást. A „herezegi vadászlak" régeu zárt ablakai újra megnyíltak, újra népes lett a vidék, hangzottak a kiülök, —• de nem volt oly vígság, mint különben, bármily szerencsés volt a vadászat, a.nagy berezegnek gyásza volt. Azonban újra eljött, őrömmel tapasztalta környezete, hogy a régi kedvtelese mégis jótékony hatással van reá. Hévvel vette üldözőbe a vadakat: veszélyes sziklahasadékok, vagy ormokat a legmerészebb könnyűséggel kusza meg, hogy egy zergét ejthessen. Sokszor elmaradt még legmerészebb vadásza is, nem birva urát követni, kísérete nem egyszer indult keresésére, de a „vad lüvö

,! csak nevette agodalmukat. Egy alkalommal szintén elkapta a vadászhév, mind feljebb és messzebb volt társaitól, észre sem vevé, — irányt vesztett és egészen más kegy|ánczon találta magát. Már órákig barangolt, boszusan, de egyszerre tehén kolomp hallatszott, — kis hegyilak tünt szemébe. Sürü felhők tornyosultak az égen, nehéz eső cseppek hullottak és sietve közeledett a házacskához, hol embereket vélt találni, ldk majd kíséretét tudósítják. Az ajtó könnyen felnyilott és a nagy berezeg bűvölten állott meg a küszöbön, — azt hitte szeme káprázik, vagy „fehér szellem" üzi csalfa játékát vele, — félve tekintett a látomány felé, hogy nem tüník-e el. A meglepetés némává tette, mig végre örömittasan borult a mozdulatlan alak elé. Leükonoé! Te vagy ón édes szerelmem, ki után oly rég vágyódom, kit perezre sem tudtam feledni és ki oly szivtelen és elrejtőzik előlem e vadonban. A hölgy mintegy mély álomból ébredve .felrezzent, csakugyan ő volt, Leükonoé, ki miután a palotát elhagyta, zárdába akart menni, hogy a világba soha vissza ne térjen, de atyja ezt nem engedé. Csak azon feltétellel hagyott fel szándékával, hogy ide jöhessen, volt dajkájához, ki ápolta nagy koráig és kiben megbízhatott, hogy el nem árulja tartózkodását. Es e kis ház szelid népe, majdnem szent félelemmel pillantott reá, óhaja parancs volt nekik, senkivel sem tudatták féltett vendégük ott létét és dajkájának egyszerű csevegése jótékonyan hatott beteg lelkére. Milyen jól esett neki zavartalanul merenghetni a természet néma csendében. Nem egyszer könytelt szemekkel pillantott a mély völgybe, a messzeségbe, — honnan egy fejedelmi alakot vélt feléje közeledni. Képzetében látta, hallotta hangját és fájdalmában feljajdult, ugy sajgott szive, de a ködkép lassankint összeolvadt, az alkony elfödó, hegy-völgygyel együtt éjhomáryba tünt! És ő igy álmodozott folyton arról , kivel találkozni mégis rettegett.