Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-04-01

kifejezést. A bankárnak folyó számláján javára irnak annyit, a mennyit készpénzben fizetett, a sorsjegyek pedig a biztpsítékul szolgáló letéthez (depót) csatoltatnak. A bankár csak a megvásárolt, de birtokba nem vett sorsjegyek sorosat és szá?nainak jegyzékével tér haza és e sorozatokat és számokat irja be a feleknek eladásra szánt le tét jegy ékbe. Ha aztán a sorsjegyet a fél végkép kifizette, a bankár elküld a pénzintézethez, fizet néhány forintot folyó számlája javára és depotjából kiadatja magának a kívánt sorsjegyet. íme: ezért ragaszkodnak némelyek a tiltott letétjegyüzlethez, holott nem szenved kétséget, hogy a megengedett részletivüzlet is dus hasznot hajtó üzletág. A kereskedelmi miniszter ur válaszában kijelentette, hogy intézkedések történtek a letétjegyekkel való visszaélések meggátlására. A miniszter ur e kijelentése, bár megnyugtató, de egynémely kérdést függőben hagy. Mindezideig csak arról van tudomásunk, hogy a magánbankárok ujabban köteleztettek az általuk kötött letét- és részletügyletek után esedékes bélyeg közvetlen lerovására és külön bélyegszámlakönyv vezetésére. Ezzel a kincstárnak érdekei kellőleg meg vannak óva. De olyan kormányrendeletről mitsem hallottunk, a mely a letétjegyre való sorsjegyeladás vagy más szóval az adás-vételi ügyletnek egészen más természetű letéti ügyletté való declarálását tilos cselekménynek mondotta volna ki. A budapesti fenyítő járásbíróság egy concrét eset alkalmából kimondotta a bűnösséget, de általános rendelkezés hiányában a concrét esetben kimondott büntetés nem szolgált elrettentő például. A hatóságoknak egyébiránt igen nehéz meggyőződést szerezni arról, hogy vájjon üzik-e a letétjegyre való eladást. Mert a bankár csak egyféle letétkönyvet vezet. E letétkönyvben egymás mellett vegyesen szerepelnek azon letétjegyek, a melyek valósággal zálogba adott értékpapírokról szólanak és azon letétjegyek, a melyek alafja burkolt részletügylet A meggyőződést a hatóság csak ugy szerezhetné meg, ha sorra kihallgatja a feleket, arra nézve, vájjon a kezeik közt levő letétjegyben felsorolt értékpapírokat a letétjegy kiállítása előtt tényleg birtokolták-e vagy sem? Ha igen, ugy zilogüzletről, ha nem, akkor tiltott részletügyról van szó. Meg vagyunk győződve, hogy ezen, igaz, inquisitorius eljárás czélhoz vezetne és a kormánynak egészen más adatai állanának rendelkezésre, mint a minőkkel, a miniszter ur válasza szerint, rendelkezni látszik. Ámde nem is volna szükség a hivatolt eljárásra. Nézetünk szerint addig, a mig az értékpapíroknak részletekre való eladása tárgyában a létezőnél jobb és a tapasztalt viszásságokat megszüntető, uj törvény készíttetik, elegendő volna egy kellő fubhczitással közrebocsátott rendelet, a mely kimondja

} hogy értékpapíroknak részletekre való eladására vonatkozó mindazon ügyletek, a melyek nem az 1883. évi részletiv törvény alaki és anyagi rendelkezéseinek megfelelően jöttek létre s különösen a letétjegyre való sorsjegyeladások, semmisek, felbonthatók és az ily ügyletekkel iparszerüen foglalkozók megbüntetendők. Sok ezer, többnyire szegéoy embert óvna meg ilyen rendelet a károsodástól és lelkiismeretlen üzérek általi kizsákmányoltatástól. Z&ndvaiy Bándot, a „Pénzügyi Útmutató" szerkesztője. És ime, most itt van, álom-e vagy valóság, — fusson-e vagy maradjon, — ijedtség, öröm mámoros kábulásba ejtették. Leükonoé, én édes szerelmem, tehát nincs számomra egy szavad sem, kiáltott fájdalmasan Theróbolus 1 E hang felriasztá a leányt. — Ki árulta el rejtekhelyemet, kitől tudta meg a herczeg? Nekünk nem szabad találkoznunk, feledje, hogy látott, és kérem, hogy távozzék, mert most nem futhatok, mint akkor! ' Hangja remegett, szemei fénylettek a mult emlékének fájdalmában, alakja büszkén állott mint szobor! Szép volt ő igy haragjában, Theróbolus gyönyörrel szemléié és szelíden felelte. — Nem ugy Leükonoé, meg kell bocsátanod egy gyenge nőnek, kinek szenvedélyét ugy izgatták fel, — Amália meghalt, ne legyen iránta keserűséged, én jóvá teszem sérelmét, mert nőmmé akarlak tenni! Mély csend követé e szavakat, Leükonoé meglepetve hallá mindezt, szive erősen dobogott, nem védekezett, nem kérdezett vagy kételkedett, csak azt érzé, hogy végtelenül boldog. Ott ültek az egyszerű kis lakban, — künn tombolt a vihar, zuggott az eső, villámok csattantak a szikla hegyeken, és ők suttogtak édesen, suttogtak sokat, — jövőről, édes boldogságról! Egyszerre vadászkürt hangzott, a nagyherczeg felijedt, — jönnek, megtaláltak, én édesem, el kell Ixogy hagyjalak, kívánságodra senki nem fogja tudni, hogy láttalak, pedig bár velem vihetnélek, de igaz, még várnom kell, az ég vezérelt ide, de megint el ne tűnj fehér szellemként. Már közeledtek a vadászok és rémült arczuk kiderült, midőn kilépni látták a legvidámabban Therobólust, kit már veszve hittek és most mosolyogva beszélé, mint tévedt el ós menekült e kis lakba. A. nagy herczeg viIto*isán mindenki csodálkoA kivándorlás. Vármegyénket, fájdalom, mélyen érdekli a kivándorlás ügye. Még most is hallani, hogy vannak meggondolatlanok, kik új hazát keresnek. Ezeknek megszivlelésül álljanak itt e sorok. A kivándorlási ügynökök egész paradicsomot festenek a jámbor föld nép elé, mely vakon elhiszi szavaikat, s nem gondolja meg, hogy ezek az emberek csupán a haszon reményében ilyen ékesszólók, s hogy ők maguk is inkább Amerikában alapitanának maguknak exisztencziát, ha ott oly felséges lenne az élet, mint a minőnek leírják. S a szónoklatok hatását emeli az, hogy többen az Amerikába költözöttek közül meglelték szerencséjüket, s pénzeket küldözgetnek haza. Egy-egy ilyen eset közhirüvé válik. Beszélik mindenütt s minden elbeszélő meg is toldja még. Mindenki ezzel foglalkozik, ezt emlegeti, mert a kellemes dolgok felől szivesen beszélnek az emberek, a mi czéljaik és titkos terveik ellen szól, azon keresztül surrannak. Es igy nem veszik tekintetbe a sok ellenkező kimenetelű vállalkozást. Elfelejtik a sok hányódást, törődést, mit a kiköltözőnek ki kell állania. Sokszor már a határállomásról vissza kell fordulnia, s mire hazatér, koldus, mert már házát, földjét is eladta az uti költség fedezhetése czéljából. Mások kimennek Brémáig, Hamburgig, azután visszatérnek. NewYork piszkában elvesznek igen sokan, távol mindenkitcl, a ki segitő kezet nyújthatna feléjök s legalább szemeiket befoghatná. A kik munkát kapnak is, tűrni kénytelenek az amerikaiak bántalmazásait, üldözéseit. Csakis nehéz, keserves munka által birnak boldogulni, de ez által boldogulhatnak itthon is. S minden kivándorló közül'a magyar kénytelen oda át legtöbbet tűrni. Az Írországi odahaza el van nyomva, az Oczeánon tul megtalálja a szabadságot. A mellett a saját nyelvén megértetheti magát. A német többnyire ipari ismereteket visz magával, s azokat értékesítheti s a mellett, sok millió németet talál oda át. De a magyar rendszerint napszámba kénytelen állani. Az egészen idegen természetű angol nyelvet csak igen nehezen és igen roszul képes elsajátítani. Rosszakarókat talál az ottaniakban, kik általa veszétyeztetve látják a saját boldogulhatásukat. Ki van téve a megcsalatásoknak és rászedetéseknek, igen sokszor az üldözéseknek is. A papság igen sokat tehet a baj orvoslására. S hisszük, hogy fog is tenni. zott, uj életkedvvel rendezé dolgait, részt vett mindenben. Soká tűnődtek a felett, de az okot nem tudták, miután Leükonoé kívánságára, találkozásuk titok maradt, ngyszintén eljegyzésük is, mig a gyász év el nem telt. De Oreüsz hegjd várából mint pók leselkedett és megtudta, hogy Leükonoé atyjához viszszatért. Megkisérlé a találkozást, de nem fogadták el, dühe annál inkább fokozódott. Vad szenvedélye nem ismert határt, ő csak arra gondolt, hogy a szép leányt bármi áron birtokába keríthesse. Megvesztegetett cseléd által bejutott Leükonoé kedvencz kis kápolnájába, ki ott ép imazsámolyán térdelve, ájtatos fohásszal köszöné Istenének boldogságát. Összerezzent a mint felpillantva, Oreüszt látta maga előtt, — kiáltani akart, de az ijedelem megbénította. Oreüsz szebbnek találta mint valaha, — odaborult lábaihoz és könyörgött szerelmeért, könyörgött meghallgatásáért, de a leány irtózva húzódott vissza, — rémülettel tekintett reá. ós csak kezével mutatott távozást. De nem igy Oreüsz. Ha kérelem nem használt, ugy fenyegetéssel akarta megfélemlíteni ós hatalmába ejteni. Leükonoé visszautasitá mindenkép, „Én gyűlöllek mióta ismerlek, távozzál , monda mert tudd meg, hogy Theróbolus mennyasszonya vagyok"! Ezt hallva Oreüsz, szeme lángolt, vad szerelme gyűlöletté vált, felkaczagott és kiáltá: „Tehát ha ez enyém nem, ugy az övé sem leszesz!" Tőr villant meg kezében. Leükonoé elefántcsont imakönyvével védekezett, csekély szúrást már kapott. Könyvének nehéz ezüst kapcsa támadójának szemét sértó, mitől az eltántorodott, de még egy szúrással a leány, félholtan terült el. Oreüsz szemeit is vér boritá, szédülui kezdett, áldozatát holtnak hitte s menekült! A leány egy^ ideig eszmélet nélkül, mozdulatlanul feküdt, vér patakzott a hideg márványra, — újra magához tért, felakart emelkedni, de ereje elhagyta, — szemei homályosodtak. „Ah nyöszorgé, Artézi kut és a jó ivóvíz kérdése. — Péter Ferencz építésztől. — I. A viz minden életnek épen oly szükséges kelléke mint a szabad levegő, mert a viz majdnem három negyed részét teszi minden szerves testnek, ugy az embernek és anyaföldünknek is. Főmunkássága az összetett anyagok feloszlai ására és az élet fentartásához szükséges anyagcserére irányul. E szerint a jó ivó viz nem csak Pápán, de mindenütt közegészség-ügyi napikérdéseink közé tartozik. A vegytanilag megállapított tiszta viz 89 százalék éleny és 11 százalék könenyböl áll; azonban ily tiszta viz a természetben sem a föld felületén, sem annak gyomrában elő nem fordul, — mert a viz vegyülete azon földrétegek minősége szerint változik, a melyek közül fakad, vagy melyek közt folydogál: e szerint találunk a vizben oxigén, nitrogén és szénsav légnemű vegyületeken kivül még só és salitromsavat, továbbá káli, nátron, mész, magnesia, ammóniák szilárd alkat részeket, s végre szerves növényi és állati anyagokat is. A jó egészséges ivó viznek azonban a következő kellékekkel kell bírnia: legyen tökéletesen átlátszó, színtelen, s ilyennek maradjon akkor is, midőn már hosszabb ideig a levegőn állt, vessen gyöngyöket vagyis tartalmazzon levegőt, különösen szénsavat, legyen teljesen szagtalan s minden mellék íz nélkül nyáron a szabad levegőnél hidegebb, télen ellenben melegebb. Hogy miképen lehet egyszerű módon a jó ivó viz tisztaságáról és használhatóságáról tudomást szerezni, ez alkalommal a laboratóriumokban használt vegyelemzési eljárásoktól eltérve, csak oly egyszerű miveletekről teszek említést, melyek alkalmazása által mindenki tudomást szerezhet arról, hogy a kérdéses ivó viz mily anyagokat tartalmaz. A legegyszerűbb eljárás a következő : A megvizsgálandó ivó vizben levő iszapot és lebegő részecskéket hoszszabb állás vagy tiszta szűrő papiroson át eltávolítjuk, s annak természetét nagyító üveggel megállapítjuk. Ezek után egy tökéletesen tiszta üveg dugós palaczkot az átszűrt vizzel félig megtoltunk s azt jól megrázzuk, mire a dugót eltávolítjuk és a palaczk nyilasához szagolunk; ily módon sikerül sokszor oly bűzös anyagok jelenlétét felismerni, melyet móg elemzés uton sem lehet mindig felfedezni. Hogy tartalmaz-e a viz mész és magnesia sókat, arról meggyőződhetünk akkép, ha fél liter vizet felforralunk. Forralás közben a kettős szénsavas sók felbomlanak azaz szénsav tartalmuk egy része elszáll s a közömbös mész és magnesia sók oldhatlan fehér csapadék alakjában válnak ki; — megjegyzendő azonban, hogy csekély mennyiségű csapadékot majd minden ivó viz választ ki. Tehát minél több csapadék keletkezik, annál kevésbbé használható ivásra, sőt az ily kemény természetű víz mosdásra, mosásra, thea, kávé, hus, hüvelyes magvak főzésére és ivásra egyátalában nem alkalmas. A mi végre a szerves és főkép a könnyen felbomló és rothadásra hajlandó vegyületek felismerését illeti, erre a mangán savas káliumot vagy kálium permauganátot használjuk. Ezen sötét piros színű, vizben oldható vegyület, mely minden gyógyszertárban kapható és nagy mérvben mint fogtisztitó viz, vagy fertőztelenitö szer használtatik, hogj

T a vele érintkező szerves anyagokat oxydálja, szénsavvá és vízzé átalakítsa, mi által maga is felbomlik és színét veszti. Ha ezen szerrel az ivó vizet rózsa színre festjük és ezen szín egy óráig megmarad, akkor a vizsgálandó vizben szerves vagy rothadásra hajlandó anyagok nem foglaltatnak ; ellenkező esetben, azaz ha a rózsa szin eltűnik, akkor az ilyen fertőztetett ivó viz tisztítás nélkül nem használható. A viz tisztítása történhetik akként; hogy a benne foglalt lebegő részecskéket vagy leüllepedés, vagy szűrés által eltávolitjuk. A vizben levő mész és magnesia sók tulmennyisége pedig forralás és a reá következő szűrés által eltávolítható; mi által egyidejűleg a szerves anyagok s az úgynevezett bakteriak legnagyobb része ís ártalmatlanná válik. A nagybani szűrésnél alkalmas a természet által adott kavicscsal vegyiteit homok, kicsinyben a szénnel vegyített homok, legalkalmasabb azonban a csontszén, mely a Busse féle szűrő készüléknél is a nélkülözhetleu főszerepet viszi. Legújabb szűrő készülék a Pasteur féle, mely minden háztartásnál alkalmazható volna, azonban ára 50 frt. Pápa város közönsége a Tapolcza folyó vizre van kényszerítve, pedig eltekintve túlságos mésztartalmát, a beömlő csatornák és különféle szerves anyagok vegyüléke miatt mint ivó viz szűrés nélkül nem alkalmas. A kutak rosz ivó vize csekély kivétellel a talaj szerkezete miatt nem használható; mert Pápán a congeria agj

T

ag vizáthatlan lévén, a szivárgó víztartót képezi, a congeria agyagot fedő mocsár vizi porhanyós talajon szűrődik át, melyből sok szerves és salétrom savas anj'agot feloldhat; s mivel nincs alatta kavics vagy homokréteg, melyen át tovább szűrődve megtisztulhatna, a feloldott szerves részekkel a kutakban összegyűl. A csekély számú homok és kavics réteg által környezett kutaink pedig a nagy közönség ellátására nem elégségesek. E szerint egy jó artézi kut Pápa városára minden tekintetben életkérdés. Pápa város képviselő testülete a jó ivóviz szükségét és befolyását a város közegészségügjd viszonyaira felismervén, készséggel megszavazta azon összeget, mely az artézi kut létesítésére előirányozva van. VESZPRÉMBŐL. A királyné cancellárja. — Kérdő és gondolatjelek. — Germinál. — Pista bácsi sétánya. — A veszprémi park. — Fekete zászló. A „Pápai Lapok" legközelebbi száma az elárvult veszprémi egyházmegye leendő uj föpásztoráról közölt tudósítást, mely határozott hangjával ugyancsak nagy hatást keltett mi nálunk. Ha az eddig tartott helyzetet egy nagy kérdőjel uralta, ugy a mostanit egy sereg gondolatjellel lehetne kifejezni. Nemcsak a papság s nemcsak a leendő hivek, de a város minden lakosa feszült kíváncsisággal lesi a kinevezést, mely a katholikus világnak egy nj íöpásztort, az üres residentiának uj gazdát, s a városnak egy előkelő uj lakost ad; kinek nemcsak a lelkiekben, és közjogiakban, de társadalmi téren is kiváló vezérszerep kínálkozik, ha — — — ugy akarja. Báró Hornig Károlyt mindenki ugy ismeri, hogy képes lesz nagy és fényes hivatásának minden tekintetben megfelelni. Az öröm tehát a fölött, hogy tán a közei jövőben már eljövetelét ünnepélhetjük, általános. Mit jelentenek mégis a gondolatjelek ? Hát azt hogy némi kétely még mindig tartja magát a P. L. hírével szemben is. A kérdőjel tehát még nem adta föl egészen a harezor. Még vannak, kik kételkednek a fölött is hogy a tavasz itt van, hogy a hosszú, unalmas télnek valahára vége. Pedig már itt a rügyek hónapja. A Germinál! Tele tüdőnk magasztalja balzsamos levegőjét. Pista bácsi már megkezdette sisiphusi munkáját a nevével megtisztelt sétányon uj fácskát rakat a tarszirtek közt kihalt tavaliak helyébe. Áldott öreg ur. Pár év alatt többet tett egy maga sétáló helyek létesítése kö(Folytatás a mellékleten.) igy meghalni, atyám, Theróbolus! senki, senki itt. Félig feltámaszkodott, — igen, hadd tudják, fuldoklá — és ujját vérébe mártva, a fehér márványra irá: Oreüsz gyil . . . tovább nem birta, meghalok, nyögé és visszaesett! Mindez rövid idő alatt történt. Leükonoé távozta fel sem tünt. Többször ment egyedül e kis különálló kápolnába. Ma azonban váratlanul megérkezett Theróbolus és atyjával együtt keresek fel. Mily rémület, mily iszonynyal pillanták meg e szép leányt vértől borítva élettelenül! A nag}' herczeg fájdalma leirhatlan, —és Oreüsz? — olvasá a véres betűket, ez gyilkolta volna meg? Ali, a nyomorult! Szerelmem ébredj, nem szabad meghalnod, suttogá kínosan, mialatt atyja cselédséget, orvost hivatott, ki mindent megkisérlet életrehozásához. Nehéz napok következték. Leükonoé élet-halállal vívódott, ha szemeit felnyitá, ijedten sikoltotta, — gyilkos! Hetekig vált kétségessé állapota, azonban az ifjú erő. a gondos ápolás végre uj életre juttatták. Theiobolus végtelen haragjában Oreüszt saját hegyi várába záratta, ott elmélkedhetett életfogytiglan vak szenvedélyében elkövetett cselekvényéről. Vasrác30s torony ablak mögöjl, csak az örök hóval fedett hegycsúcsokat szemlclliicíé. És Leükonoé? Boldogjcsaládi életüket ezután mi sem zavarta. Theróbolus Szép kápolnát építtetett A.-ban, melynek oltárképén Leükonoe van örökítve, boldog viszontlátásuk emlékéül! Első utam a zivatar elmultával a kápolnába vitt, hol figyelmesen néztem jmeg az oltáiképet. Váljon ez volna Leükonoé ? Oly szelid, kedves, szép arcz pillantott onnan reám, — de milyen név is ez a Leükonoé ? Elméikedém tovább! Minden nyelvismeretemet összeszedtem, mig végre is a görögből eredőnek találtam. Leükonoé n

fehér szellemet" jelenthet, Theróbolus „vad lövőt", mig Oreüsz „hegyi embert". Igy okoskodva magamban, az elbeszélés felett gondolkodtam, midőn a sekrestyés halk léptekkel mögöttem megállt. Uraságod a képet nézi? monda: ez egy régi festvény és egy herczegnő képe, kit megakartak gyilkolni, de szerencsés megmenekülésének emlékéül férje festette és állitatá e kápolnát. Minden utamon láttam képzetemben a vig vadász sereget és tudakozódások után meggyőződtem, miszerint antiquitásom csakugyan egy régi történetet tartalmaz. Egy élvezetes nap. — Naplómból. — Rég időtől ismeretes a magyarnak azon hajlama, hogy minden férfias mulatságon vagy mint ma nevezik sporton szivesen részt vesz s azt kedvtöltéssel űzi. Különösen kedvencz mulatságai közé tartozik a magyarnak az olyan, melyben a lónak, — az elválhatlan kísérőnek némi szerep jut. A lovas vadászatok már Mátyás király korában a kedvencz mulatságok közé tartoztak. Szarvast, vadkant űzni hegyen-völgyön keresztül, bérczről, bérezre vágtatni a csaholó falka után, ingerlő élv. A kor kívánalmai, a kultúra, czivilizatió, a divat átalakították eme mulatságokat. S a mai róka és szarvas hajszák a régi lovas vadászat újra született alakzatai. Hogy ebben mennyi élv van egy szenvedélyes lovasra nézve, mennyi kedélyizgató jelenet fordul elő a különféle akadályoknál, azt csak az tudná megmondani ki, ilyen vadászaton jó lóval s egészséges szívvel, bátorsággal a falkát nyomban követte. Azonban a lovas vadászat e két felhozott neme általános mulatsággá nem fejlődhetett azok költséges voltánál fogva. A nemzeti sportot az agaraszat képezte. Ez volt a közép földbirtokos osztály kedvencz. (Folytatás a mellékleten.)