Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-03-18

XV. évfolyam. Minden vas tárnap. Közérdekű sürgős közlésekre kő.o.ikiaL rendkívüli számok is adatnak ki. Bér menteden levelek, csak ismert kezektől fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. 12. szám. Pápa, 1888. márczius 18. A lapnak szánt közlemények a I a p SZ Eli K. hivatala b a (f) - k o 11 ég i u m é p iL lel) küldendők. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1frt30. krajczár. J

. • Egy szám ára 13 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 3 kr, nyilttérben 30 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíjmindigkül'ónszámittatik Az előfizetési dijak, s hirdetéseit a lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papirhereskedése, Főtér) küldendők Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Ä vidéki vásárid és azálogleveíek. Már ősrégi dolog, hogy a szegény embert az ág is búzza. Midőn az emberek szükségét érezték a közös célra történő társulásnak, megalkották az államot, melytől oltalmat, védelmet várnak. De sőt azt követelhetik is; mert az egyes szabadsága teljes gyakorlásáról lemond az állam részére: s igy ezen önkorlátozásért kárpótlást követelhet az államtól, — ezt az oltalomban igényelheti. Ez okból minden állam kormányának legfőbb kötelességei közé tartozik jó törvényeket hozni, mert csakis ezek oltalmazzák a szegények jogait az irigy hatalmasok ellenében. S nálunk, szerfölött sajnos! mit kell tapasztalnunk. Ép azon téren, ahol a szegény s a vidéki embert a legkönnyebben csalják meg agyafúrt szélhámosok, törvényeink nagyon sok kivánni valót, hiányt és hibát mutatnak föl. E tér a pénzügyi. Már a népiskolákban ügyekeznek a tanulókat takarékosságra szoktatni; az iskolai takarékpénztárak intézményét ez okból rendezték be nálunk. A gondos szülék ugyancsak dicsérik a takarékosságot gyermekeik előtt; szintúgy cselekszenek a lelkipásztorok híveikkel szemben. S ez jól van így. A dolgos ember, aki biztos helyet keres, a megtakarított pénsecskét vagy egyik-másik takarékpénztárba helyezi el kamatoztatás végett, vagy pedig oly záloglevelet szokott azon vásárolni, a mely kisorsoltatik: tehát ez utóbbi tőkeelhelyezés jóval jövedelmezőbb, mint a takarékpénztári betét. Vajmi természetes, törvényeinknek gondoskodniuk kellene arról, hogy ily záloglevelek révén a szegény, takarékos ember becsületes munkája gyümölcsét ne veszíthesse el. Lássuk, így van-e nálunk. T Á B_C Z A. Nála és Damajánti. Hindu rege. Általánosan elfogadott nézet a tudósok közt, hogy az összes világirodalomban az ó-ind vagy hindu irodalmat illeti meg az elsőség, az ősrégiség nemes dicsősége. A szanszkrit nyelven ír/ott óriási eposz: a Mahábhárata körülbelől a Krisztus előtti XI. században nyerte első szerkezetét, ma tehát már kerek háromezeréves mult áll mögötte s régiségében megelőzi ugy az ószövetség legelső iratait mint a Homer neve alatt álló nagy alkotást. A Mahábhárata terjedelme óriási, mintegy 220 ezer verssorból áll. Tizennyolcz könj'vre van felosztva, melyek mindenike betöltene egy-egy terjedelmes kötetet. Jól mondja Szász Károly „A világirodalom eposzai" cziinü művében, hogy valóságos rengeteg erdő a Mahábhárata, és pedig nemcsak terjedelménél, de tartalmánál fogva is. A nemzeti monda összes hagyományának a kincstára az; melybe a főesemény mellé az epizódok egész sorozata szövődik be, melyek hol szorosabb, hol lazább összefüggésben vannak a főcselekvénynyel. Egy ily önálló epizód a Nála és Damajánti regéje vagy története, mely a Mahábhárata Hl. könyvébe, a Vanaparvába (Erdőkönyv) van beillesztve. Egy kedves szerelmi történet ez, mely nemes egyszerűséggel párosult szépségéért igen kedvelt, s minden elbeszélő mű közt legismertebb egész keleten; Európában pedig a legtöbb irodalom átültette; az angol és német pedig többféle fordításban bírja. Irodalmunkban legelőször Szász Károly adott belőle, német fordítás nyomán, előbb idézett művében egyes mutatványokat; három óv óta pedig az egószszel dícseketftefci&kj « eredeti saanwskrit nyehbol leforNincsen igy. A kisorsolás útján beváltandó záloglevelek nagyrészét az utóbbi évtizedben bocsátották ki a pénzintézetek s a bankok. A kisorsolási tervezetek alapján az első években viszonylag kevés záloglevél lesz kihúzva, míg később ez arány emelkedik. Ez okból a veszély, a mely ily záloglevelek révén a vidéki embert (Jeginkább öt, mert nincs módjában a folytonos tudakozódás a fővárosban, kihúzták-e záloglevelét) sújtja, évről-évre fokozódik. Ha a főváros hirlapjainak szerkesztői üzeneteit olvasgatjuk, szemünkbe tűnik, hogy a szerkesztőség folyton izengeti a kérdezősködőknek: „Sorsjegye, záloglevele nincs kihúzva"; vagy pedig: „ki van sorsolva." A legtöbb vidéki ember csak ily módon szerez magának tudomást arról, kisorsolták-e záloglevelét. Csakhogy a főváros politikai napilapjai távolról sem pénzügyi szakközlönyök; s így szerfölött hamar és könnyen történik az, miszerint valamely kisorsolt záloglevélről az ily újság szerkesztői üzenete azon értesítést adja a kérdezősködő tulajdonosnak: záloglevelét még nem sorsolták ki."' Az illető tulajdonos a legislegtöbb esetben a válaszszal beéri és nyugodtan veszi föl záloglevelének kamat szelvényeiért, mikor azok esedékesek, a pénzt. A beváltott esedékes záloglevél-kamatszelvényért kapott pénzt, nagyon természetesen, a tőke kamatjának tekintvén, folyó kiadásai födözésóre, amely célra előzetesen szánta, fordítja; s evvel nyugodtan várja az időt, mikor záloglevelét kisorsolják. Kiváltkép özvegyek s árvák pénzecskéjével, amely kisorsolás alá eső záloglevelekben van elhelyezve, száz eset közöl valószínűleg kilencven szer történik így; a tútor merőben meg van arról győződve, hogy ily tudakolódás és ily válasz elégségesek. Az özvegynek s az árváknak ritkán jut beleszólásuk az ilykép I elintézett dologba. Tehát az illető záloglevéltulajdonos teljes nyugalommal költi el az esedékes záloglevé 1-kamatszelvényékért fölvett pénzt, azt hivén, záloglevélben elhelyezett tökéjének kamatait fordítja folyó szükságletei födözésére; pedig nincsen igy: a boldogtalan tökéjét fogyasztja. De hát miként történhetik ez? Nagyon egyszerűen s a törvényeknek megfelelöleg. A kisorsolás alá eső zálogleveleket kibocsátó pénzintézetek s bankok, a törvényekre támaszkodva, olykép járnak el, hogy a kisorsolt záloglevelek kamatszelvényeit szintén beváltják; de az illető záloglevéltulajdonost nem figyelmeztetik arra, hogy záloglevelét kisorsolták, s ez okból fizettesse ki annak értékét már azon következrnéiry miatt is; mert a kisorsolt záloglevelek után, azaz a föl nem vett tökepénz után a pénzintézet kamatot nem fizet. Igy azután ama visszás dolog történik, hogy a kisorsolt záloglevelek kamatszelvényeiért kifizetett pénzösszegek a töke részkifizetéséül tekintetnek, s ez okból a kisorsolt záloglevél beváltása alkalmával ez összeg a tőkét képviselő pénzösszegből a záloglevél-tulajdonos kárára és a pénzintézet javára levonatik. Például, valamely vidéki, takarékos, de távob'ól sem vagyonos mezőgazda egy százforintos záloglevelet vásárolt, mely ötszázaiékot kamatoz. A szerencse úgy fordult, hogy még ug}^anazon évben kihúzták e százforintos névértékű záloglevelet, amelyért a mezőgazda 95 forintot fizetett. Csakhogy a derék, takarékos ember mulasztásból, nem lévén módja gondosan utánna-nézetni, nem fizettette ki a kisorsolt záloglevélért járó egyszáz forintot (ez esetben már egy óv alatt 5-°/

0

ot nyert volna tőkében az ötszázalékos kamat mellett, hanem tíz éven át beváltotta a kisorsolt záloglevél esedékes kamatszelvényeit. Véletlenségből azután tiz év után értesül, hogy záloglevelét már tiz év előtt kisorsolták. Természetes, azt bemutatja kifizetés céljából. Ekkor azonban nem száz forintot, hanem csak ötven forintot fizetnek ki a százforintos névértékű záloglevélért; mert tíz éven át a szelvényekért ötven forintot fizettek ki: már pedig ezen összeg, a törvények értelmében, a tőkéből levonandó. Ha véletlenségből csak husz év titán értesült volna emberünk, hogy záloglevelét már kisorsolták, egyetlenegy fülért sem kapott volna verejtékes munkáján vett zálogleveléért. Minő törvény az ilyen! Való, Szpartában a lopás és á csalás nem tartoztak a büntetendő vétkek közé, ha az illetőt nem csipték rajta. De ily elveket a korszerű állam nem tűr meg' Nálunk azonban még nem óvják törvények az adófizetőt, hogy ily módon becsületes munka által szerzett pár garasától meg ne fosszák. E törvény bizonyos irányban kiegészítést követel. A kisorsolt, de ki nem fizettetett záloglevelek értékeit kezelje és kamatoztassa az illető pénzintézet a tulajdonos javára. Nem szükséges, hogy ily pénzösszegek után az illető bank époly magasságú kamatot fizessen, mint a záloglevelek után; de valóban szerfölött igazságtalan, hogy semmi kamatot sem fizet. Banküzleti szempontok miatt kissé bajos volna azt rendelnie a törvénynek, hogy a kisorsolt záloglevelek kamat szelvényeit ne váltsák be; ámde az említettük további ha mindjárt csekélyebb kamatoztatása a kisorsolt, de ki nem fizettetett záloglevelek értékének, annál könnyebben volna törvényileg elrendelhető: mert ily eljárást önszántából, nem a törvény parancsára

} egyik budapesti pénzintézet már életbe léptetett. ditván azt Fiók Károly *), a debreczeni főiskola volt növendéke, jelenleg pesti reform, főgymnasiumi tanár. Midőn tehát a szanszkrit irodalom ezen gyöngyét részint idézett fordítás nyomán, részint saját régibb szanszkrit tanulmányaim alapján — mert hiszen én is állottam egykoron az ó-ind irodalom vizének mélységei felett — kivonatosan ismertetni óhajtom, kérem becses íigyelmöket. A 26 énekre osztott rege tartalma a következő : Egy testi-lelki előnyökkel bőkezűen megáldott ifjú királyfi Nála vagy Nál s egy hasonlóan kiváló, ominden nők közt leggyönyörűbb" királyleány Damajánti, mielőtt még látták volna egymást, csupán egymás szépségének, deréksegének hallattára, halálosan egymásba szeretnek. A leány búsul, eped; apja, a „nagyerejű" Bhima király belátja, mi a baj s fényes jszvajámvarát" „férjlátót" rendez. Az ind királylányolmak ugyanis (ezelőtt 8000 esztendővel) az a kiváltságuk volt, hogy az udvarukban messzetájról összegyűlt, kezökre vágyó királyfiak, herczegek közül ők maguk választották ki azt, kit férjökül óhajtanak. Megindult Nál is a férjlátóra, útközben találkozott négy főistennel, kik Indra vezérlete alatt jöttek az égből. Ezek felszólítják Nált: tegyen meg nekik valami szívességet. Nál szivesen ajánlkozik, de bezzeg elámul, midőn igy szólnak az istenek: Menj el Damajántihoz, kérd meg a kezét számunkra; ott leszünk a férjlátón, s te mondd meg neki előre, hogy egyet válasszon el közülünk. Nál hiába szabadkozik most már, nincs mentség, be kell váltani az isteneknek adott ígéretet. Felkeresi Damajántit s elmondja neki az istenek izenetét. A szép leány felkaczag, tréfának veszi a dolgot s biztosítja Nált, hogy csak ő kell neki, ő érette van összehíva a szvajámvara, melyen csakis Nált fogja magának férjül választani és senki mást. Nál figyelmezteti, kéri a leányt, hogy *) Nála és Damajánti. Hindu rege a Mahá-Bháratából.— Szanszkritból fordította Fiók Károly. Kiadja a. Kisfaludi társaság. Budapest. t88& ne tegye mindkettőjüket szerencsétlenné; hiszen aki a hatalmas isteneket megsérti, halálnak halálával hal meg. De a leánynak csak Nál kell, s azt mondja neki: jöjj el az istenekkel együtt, én az ő szinök előtt is téged választalak, engem érjen minden büntetés. Mily önfeláldozó szerelem ez! Nál visszamegy az izenettel s együtt indul az istenekkel a szvajamvarára. Midőn itt Damajánti belépte után kezdetét veszi a kérők névszerinti előszólitása, a Nál névre nem egy, de öt teljesen egyforma Nál áll elő, a mennyiben a négy isten mindenike a Nál alakját vette magára. Szegény Damajánti: Nézve nézi sorra mindet, Köztük nincs különbség semmi, Kétségében hánykolódva Fel nem bírta Nált ösmerni, Bármelyiket nézegette, Mindet Nálnak hitte, vette. Ekkor a bús bánatos szűz Ily gondok között töprengett: Mily jelről tudom meg istent, S Nált mi jelről ismerem meg ? Néma búsan igy évődött A boldogtalan leányka S a rég hallott istenijeit Lelkében vetette, hányta. „Sok jelét az isteneknek Haliam hajdan, öregektől, De kik itt a földön állnak, Rajtok egyet sem lelek föl." Ezt fontolgatá ezerszer, Tűnődött soká, merengve, — Ugy ítélte: istenekhez Menekülni, itt a percze. Lelke szűz imára gondolt Kezeit hát összetette, Istenekhez reszkető, bús, Félénk hangon ezt rebegte: „Mint a hattyúnak szavára Nyerte Nála meg szivem ! Mutassátok istenek meg Nékem őt olyan hiven.. Mint se szó- se gondolatban Nem tett soha bünt szivem: Mutassátok istenek meg Nékem őt olyan híven. Mint az isten végzetéből Fűződött Nálhoz szivem, Mutassátok istenek meg Nékem őt olyan hiven. Mint egyedül Nált szeretni Nagy fogadást tőn Szivem, Mutassátok istenek meg Nékem őt olyan hiven. Öltsétek fel nagy felségek Megdicsőült fényalaktok, Hadd ismerjem Punjasiókát*) Kétségben ti nem hagyhattok." Az isteneket meghatotta az ártatlan leányka egyszerű, de buzgó imája, megismertették magukat, s ekkor Damajánti pirulva és örvendezve választá el magának férjül az igazi Nált. A férjlátó igy véget ér, az istenek gazdagon megajándékozzák Nált égi adományokkal. Nál hazaviszi szép ifjú nejét, s igen boldogul élnek. Egy iker gyermek, két fiu növeli boldogságukat. Az istenek is elvonulnak. Útközben találkoznak az irigység istenével Kálival, ki elkésve jött a férjlátóra: neki is Damajánti kellett volna. Az istenek tudatják vele, hogy elkésett, mehet vissza. De a gonosz Káli bosszút esküszik. Amiért az istenek felett egy halandót mert kitüntetni, bűnhődnie kell Damajántinak a Nál szerencsétlenségében. Hiába mondák az istenek, hogy az ő engedélyükkel történt az egész; nem ér semmit, Káli megmarad előbbi szándéka mellett. Gonosz tervének eszközéül Puskarát, a Nál testvéröcscsét választja. Ezt ösztönözte, hogy hivja fel Nált koczkajátékra, ő majd segíteni fogja. Egyszersmind Nálba is belebújt s ezt meg Puskára el*) Punjaslóka Nál egyik melléknovc. Jelentése vagy: dalban magasztalt vagy: tisztát usengo hangú. Szerintem ez. utóbbi » iobb. éctaknetékv iá •