Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-03-18

A „.kis" gazdák, iparosok, kereskedők, hivatalnokok sat. érdeke követeli, hogy a kormáii3

T e fonák törvényen változtasson. = Veszprém megye közgazdasági előadója a következő jelentést terjesztette a közigazgatási bizottság elé: Tekintetes közigazg. bizottság! Az 1882. évi XX. t. c. alapján közgázok előadói jelentésemet febr. hóról — tisztelettel a következőkben terjesztem elő: A tél zordonságából mit sem vészit, egész megyét hó borítja, a gazdák tétlenségre kárhoztatva. Más években ez idötájt a tavasziak veteményezése rendszerint folyamatban volt, ma 7—8 fokos reggeli hideggel kilátás sincs arra, hogy a veteményezési munkálatok ideje korán megkezdethessenek. Legtöbb gazda már is takarmány hiányában szenved,'az idő kinyiltáig megpróbáltatásnak néz eléje A gabna árak mindig alacsonyak, e hóban a budapesti tőzsdén a buza 74okron vesztegelt, csekély ár hullámzással. A kukorica ára emelkedett. Gyapjú némileg jobb keresletnek örvend, a mult év hasonló szakához mért árakkal. Lovak kelendősége semmi. A szarvasmarha vásár némi élénkséget mutat. Mult havi jelentésemben volt szerencsém a tek. közig, bizottságnak a községi faiskolák már nem kielégítő állapotát jelezni, és ennek kapcsán felhatalmazást nyertem arra, hogy e tárgyban elkészítendő véleményemet és a községi faiskolák további kezelése és felügyeletére vonatkozó indítványomat a május havi megyehatósági közgyűlésnek terjesszem elő. Mielőtt azonban ezt tenném, kötelességemnek tarlom az okokat, úgy a további eljárás tervezetét a megbízó tek. kizig. bizottságnak előlegesen is kijelenteni. A faiskolákról alkotott megy. szabályrendelet, nem különben a járási faiskola felügyelók féléves jelentései kezeim között lévén ebből egész határozottsággal kifejezem azon agodalmamat, miszerint a jelen felügyelet mellett igen lassan és aránylag kevés községben fog az óhajtott siker bekövetkezni, mert hiányzik az egyöntetű kezelés, hiányzik a rendszer a mely nélkül — szemben a községek többnyire ellenséges magatartásával — eredményt elérni nem lehet. Szükséges tehát, hogy az egész megye faiskolainak felügyelete egy szakértő faktor kézbe pontosilassck össze, kinek kötelessége lesz első sorban az öszszes faiskolák térképeit beszerezni, esetleg újból felmerni, a térképekre a mai állapotot bejegyezni, és ezek alapján a községi elöljáróság meghallgatásával a további munkálkodásról tcWet és használati forgót készíteni, ezt előbb a gazdasági egyesület fa tenyésztési szakosztályának, másod sorban a megye halóságának felülvizsgálás és megerősítés végett bemutatni. Elfogadtatván és megerösitetvén ezen tervezetek a faiskola felügyelőnek az lesz akkor a megkönyitclt kötelessége, hogy minden évre előirt munkálatok szigorú keresztülvitelét ellenőrzi, az elrakandó csemeték, famagvak, ojtó galyak beszerzése iránt jó hitelű biztos forrásból gondoskodik, ezek clvetési idejéről s mikénti kezeléséről a faiskola kezelőknek szó- cs írásbeli utasításokat ad stb. A megyei faiskola szabályrendelet teljes épségében fenntartandó lesz, cs a további felügyeletnek ezután ís annak keretében kell mozognia. Hogy pedig a felügyeletben és a faiskolák további kezelésében a kívánatos egyöntetűség behozható legyen, hogy a faiskola vetési forgók tervei szak ember által legyenek elkészíthetők, tisztelettel javaslatba hozom : miképen a szab. rendelet 10. §. értelmében minden járás területére a felügyelettel a Veszprém megyei gazd. egyesület elnöksége bizassék illetőleg választassák meg, mint a mely testületnek ez szakköréhez tartozik és módjában áll, gazd. akadémiát végzett titkára és fatenyésztési szakosztályának közreműködésével a faiskolák ügyét az egész megyében a kívánt állapotba juttatni *). A Pápai Lapok albuma. IV. Dani bácsi. Ha azt írtam volna ennek az albumlapnak a tetejére, hogy Pápa város polgármestere lou tüzelte. Megindul a dühös játék s Nál folytonosan veszít. Hozzámennek országa főemberei : kérik, hagyja abba a játékot, de már ugy bele bódult, hogy nem hallgat j-ájok. Hozzá megy drága nője, Damajánti is, két szép gyermekével, de Nál a játékszenvedélytől elvakítva rá sem ismer többé. Ekkor Danryánti két kis gyermekét Varsnéjára, a hű kocsisra bízván, elküldi nagyapjukhoz, Bhimához. Nál tovább játszik, elveszti mindenét, de midőn a gonosz testvér arra ingerli, hogy nejét Damajánti fc tegye fel a koczkára: az elsülyedt ember hirtelen magához tér, lehány magárul minden ékszert, s egy szál ruhában bujdosni indul. Damajánti, a hű nő mindenütt vele van. Nál megszánja neje fáradalmait, kéri, hagyja őfc el, menjen haza atyjához, Bhimához; öt pedig hagyja sorsára, megérdemlett büntetését hadd szenvedje el. Damajánti hallani sem akar ezekről és Könnybe fuló tört szavakkal Ily panaszos szózatot szól: ..Minden izem összebnrzad, Reszket szivem minden húrja, Oh király, ha szörnyű terved Meggondolom újra s újra! Kincsed-, országodtól fosztva, Szomjas-, éhest igy inezetlen, Hogy hagynálak léged el most, Itt e puszta rengetegben ? ! •Hogyha lankadsz, sujtol ínség S lelked szebb napokra téved, Itt, sz iszonyú vadonban En törlöm le verítéked. Mert nincs balzsam e világon Nincs orvosszer oly kitűnő — Egő sebre, fájdalomra Nincs oly gyógyír, mint a hű nő. Bujdosnak tehát eg\úUt tovább. De egyszer elalszik Damajánti, s Nál őrülten elfut, elhagyja hű nejét a pusztában. Damajánti felébred, keresi Nált, hivja, kiáltja; de az nem jő elő. Elindul tehát a szegény nő magába: nagy kigyó, gonosz vadász állja útját, de mindeniktől szerencsésen megszabadul. E bolyongás leirásit 4 diiftkavekből össaeilhltott diadém tag« akkor sem tudná egy fél emberrel sem több Pápán és kapcsolt részeiben (a hova nemcsak Igalt, Sávolyt, Öreghantát értem, hanem az egész tens vármegyét), hogy kiről van szó mint igy. Danibácsi ő, a főispánnal kezdődő s az írnokokkal végződő hierarchia minden tagjának s azt hiszem, hogy a városnál senki sem Jenre meglepetve, ha egy napon az alispáni felhívások és sürgetések igy kezdődnének: kedves Dani bácsi! vagy Barthalos Pista avagy Löwy dr. a közgyűlésen igy kezdené mondókáját: A Dani bácsi elnöki előterjesztése Igaz, hogy viszont Dani bácsinak meg az egész hivatali hierarchia minden tagja csak „gyerek", „ez a gyerek". Öröm hallgatni, hogy a régi föbirájukhoz bölcs tanacsért még most is belátogató öregapányi leveli embereket is hogyan össze „gyerekezi" sőt, ha kell, meg is mocskolja , a mit azok magától értetődő tisztelettel vesznek tőle. Pedig hát nem is olyan öreg ember. Vannak, — és pedig nem is azok a bizonyos „legöregebb emberek" — (a kik különben a hírlapi hasznalatban rendszerint nem szoktak emlékezni valamire), a kik élénken emlékeznek arra az időre mikor Dani bácsi a „Szabadelvű kórben" bálokat rendezett. Az igaz, hogy a fórlcnczcr meg Miska bácsi volt. De nem is volt akkor népszerűbb, sut mondhatnók, uó'saeriibb ember Pápán, mint Dani bácsi; minden asszony, minden lány kurizált ucki, s ö gavallérosan megszolgálta, rendezvén sünien a bálokat és eperszüreteket. Azonban lön egyszercsak, hogy az egész világ „szabadelvű-' lett, s nem volt szükség többé a körre, mely az eszméket ápolná, és ébren tartaná. (Apropos ébren: szegény jó Pék kovács, a körben aludia legédesebb délutáni álmát.) A ') A j.ivi)Miili>l a k.-'^ífT- J>izi>U>íÍ!» i'lfüif.idl.i. S/oHt. \mnmmm h.ib.iii. nwiiyj^ Arn* j au*jmvim*u ^wi.i i.n. mmw Hmm irc^a.—••' ntawxsrrm szebb gyémántjának mondhatom. Lássunk belőle egy részletet : A zergevadász lesújtva; Megy a lótosz-szemü újra; Jár a rémes rengetegben, Hol tücsökdal zeng szünetlen. Hol oroszlán, tigris, medve, Párducz kullog fenekedve; liüpdes tarka folt-madár fel, jíabló és vadember jár-kel. Itt virul a fige, pálma, Mangó, lótosz, mézga, sála, Nyíl' a dsambu szép virága, Megborul a vibhitáka*) Bcrczeket lát arra, erre, Bérez gyomrában érezek ezre, Rajta cserje, vig madárraj; Csodabarlang szörnyű szájjal. Itt folyam fut, ott tó tesped, Partján madarak repesnek, Vizi manók, csodaszörnyek, Kigyók, raksák kelnek, szöknek. Mindenfelől bérezek orma, Köztök kristály halasiócska, Nagy folyam lejt arrább jóval Bámulal os vizzúgóval. fut tovább a Bhima lánya R lát vonulni itt-ott nyájba Vadbölényt, vadkant, sok medvét Utjai kígyókkal fedvék. Es az egykor boldog, ékes, Hű, dicső, jó és szépséges Bús nő egymagára bolygván Nál nevével mindig ajkán; Nem félt járni a királylány Rémes erdők néma árnyán; Csak síit, jajgatott: „királyom !" Legszomorúbb e világon. A vidarbhák **) nemes lánya Fájdalomtól elcsigázva Tenger kínban elmerülve Szólt egy szirt alatt leülve : „Oh hatalmas, hős királyom, Nagy király a nisadákon *) Nézd : magamban járok erre Mért nem sietsz védelmemre ? *) Indiai nüvdii\nevek, melyeket magyarra Icluitlitani nem Ichot. '•^ DamajiuÜ, atvja. » vUarlMk kirélja. vuU, kör egyszer megszűnt, elmúlt, s vele el az aranjuezi szép napok, a nőkre nézve is, Dani bácsira nézve is, Miska bácsira nézve is, meg — uram bocsa' — majd azt mond :am, a szabadelvüségre is. Dani bácsi íiskárius leve. Mi természetesebb, mint az, hogy Te vei, Tapolczafö s általában a partes fideliun nála kereste és találta az ügyvédi segedelmet.Farijukat is fogta hiven. Egyszer, a többi közt, valamelyik „scitha" úgy megagyalt egy, nem „bennszülöttet." — mert ez szégyeneit volna panaszra menni — hogy a dolog a királyi biró elé került. Akkoriban volt uj ez a hivatal, Dani bácsi megjelenvén, a régi bonhomikus megyeizmussal „tárgyalt": „Ebadta gyerekek, nem ugy kell azt venni; magyar virius punktum. Kergessétek plokolba őket." Később Pápa városa választotta meg tanácsosának, s tovább egy évtizednél vitte buzgalommal és kötelességjérzettel az özvegyek és árvák ügyeit. Valóságos árvaatya volt, ki a gyámhatósági publikum iránt atyai jó indulattal viseltetvén, nyélbesütötte dolgaikat a mint competált, s ha rászolgáltak atyailag össze is teremtettézte őket, a mint dukált. A mi azonban fö, ebben nem ismer személyválogatást, s megmondja a magáét mindenkinek, demonstrálva evvel, hogy bár hajlamai aristocratikusok, ebben is érvényre emeli a törvényelötíi egyenlőséget. Nem is haragszik rá senki. Polgármesterré levén, pátriarchája lőn a városnak. Tiszttársai, alantasai iránt humánus, s ha — — alkalomadtán — egyiknek — másiknak «a „kölyök mivoltát" megemlegeti is, ezzel csak a 86. XXII. t. cz.-ben előirt rendbüntetést alkalmazza, az idegenszerű törvényi intézkedést a nemzet géniusához közelebb hozva. A (különben) „tekintetes képviselőtestület" sem inponál neki kellettén túl, s meg is mondta egyik első közgyűlésén a zajongó K. K. és R. R.-nek, hogy „isten uccse, olyan Iáimat tesznek, mint valami czéhgyülés". Zajos derültség fogadta ezen elnöki enunciatiót, mert ki is haragudhatott volna rá ezért inconcreto, mikor tudták, hogy ugyanazt megkaphatja tőle akármelyik jelenvaló in singulo. De meg polgármesternek határoz jttan való. Daczára ugyanis annak, hogy nem éppen mai legény lévén, -:sok bolond syst ómat» megért, és igy soknak tökéletlen voltát kitapasztalhatta, éppen nem ellensége a szükséges ujjitásoknak s a modern haladásnak. Ha kezdeményezni nem szeret is, mindennek meglehet nyerni, a mi a közügy követelményeinek megfelel. Sőt az ilyesmiben gyakran oly bátran nekivág mint egy huszár. Utat csinálni (nézegetik is Sv.voboda bátyánkkal a «vasutit» majd a fiilük lefagy bele), kutat fúratni, mindenre kész. Az igaz, hogy azután, ha egyik-másik dolognak a financiális oldala kerül előtérbe — akkor «nyilatkozik.» Ez már a «régi eniber» vonása benne. A város és megye közt valóságos kapocs. IIa gyűlésre megy, elviszi u^yan magában a polgármestert, de felveszi melléje még a «régi megyei embert» is, hogy a hol a «Burgermaiszter» nem elég, hadd szólják a volt főbíró. Ebben a minőségben azután ha kell, megmondja ott is: «No ne veszekedjetek gyerekek.» Jól van pappal, katonával, c/ibillel egyiránt, hisz mind a három brar.cheban vannak «gyerekei.» Szeretik is: a papok felekezeti külotnbség Asvamédhát **) s más szentséget — Mondva örök szent liűséget, — Hogy fogadtál nagy háládul, S igy bánsz velem most csalárdul. Emlékezz csak ama szókra Nála, férfiak legjobbja, (Jó maradsz örökre nékem) Ifit fogadtál régen, régen. Mit beszólt a hattyutábor, Mennyi szépet Nál királyról ; 8 én előttem mit fogadtál, Mit esküdtél — feleded már ?! Nem szeretsz tán, oh nemes Nál UgT, amiként rég imádtál ? Vagy miért nem szólsz szavamra, Mért hagysz ide egymagámra ? Felfal engem menthetetlen A vad itt. a rengetegben, Eel az erdő szörny királya fc> nem jusz mentésemre, Nála?! „Kedvesebb vagy életemnél, Életemnél, mindenemnél" Hányszor mondtad — s eddig állott! Már feledéd fogadásod ? ! Mint a bódult, ugj' bolyongok, Mint a sirály, ugy jajongok, Hivlak uram elepedve 8 nem méltatsz egy [feleletre ! Igy el aszva, nyomórultan, Elsáppadva, sártól rután, Eélmezitlen, mintegy járván Védtelenül sírdogálván; — Mint a félénk ős ünője Nyája körül elvetődve — Nem szánsz, nem becsülsz te engem, Oh királyom! oh szerelmem." I&y jajong, igy bolyong tovább az elhagyott szegény nő. Tigristől, béreztől, .szent remetéktől kérdezi Nált, de mindhiába., végre egy karavánnal találkozott, ehez szegődött és ezzel bolyongásának—de még nem hamar — vége szakadt. A karavánnal Gsédi városába ért, honnan később hazakerült atyjához, Bhimához. Hát Nállal mi történt ? Mikor nejét ott hagyta s futott az őserdőben tova, egyszer csak óriási tüzet *) Nál a nisatiák királya vi>H. •*) Asvamúdha o.agyfíci'ii lóiV.kzaJ, uiclyet $ál mcajegnélkül, a katonák fegyvernem külömbség nélkül, s a czibilek rangkülömbség nélkül. Aztán meg milyen «glanezos» legén)'. Feseli ruházkodása, ruganyos lépése, nyalka megjelenése, szinte jól esik a város népének. Nem is igen változott hosszú évek óta; legfolebb a mit valaha aczélból viselt télen-nyáron, a sarkantyút, azt most posztóból hordja — télen. Bizonyos, hogy a megyei közigazgatás Pápán látható feje, a főbíró nem olyan nyalka fi, mint ö. Pedig az még «gyerek.» A «sajat külön kapitányunk» csinál ugyan neki concurrentiát fescheség dolgában, de hát az teheti, mert az meg épen «a Káró gyerek.» * Igen nehéz lenne Pápát, úgy a várost mint a «Város»t Dani bácsi nélkül képzelni. Ugyan ezért épen olyan egyhangúlag, mint a hogy a képviselet «Bürgermaiszternek» megválasztotta, kivánja neki azzal együtt az alkotmány szűkebb sorompóin kívül álló nép is, hogy Dani bácsi is, a «Bürgermaiszter» is, mindig együtt, soká, soká, nyalkán, glanezosan, virtusosan, bú nélkül éljen! Az új kir. tanfelügyelő programmja. Vargyas Endre, Veszprémvármegye uj tanfelügyelője, a ki a közigazgatási bizottság márcziusi ülésén vett részt először, mielőtt a folyó ügyek előadását megkezdette volna, mindenek előtt egy jól átgondolt, s szónoki hévvel elmondott beszéd kíséretében foglalta el előadói székét. — Nem mint idegen köszönt be. úgymond, e vármegyébe, mert hiszen mag}'ar ember széles e hazában idegen nem lehet: de igenis, mint ismeretlen mond szívélyes „adjon Isten"-t, midőn a mai napon először vesz részt a közigazgatási bizottság ülésén. Bizonyára vele együtt jól tudja, úgymond, a közigazgatási bizottság mindegyik tagja, hogy sem ő, sem hivatali elődje ezen kölcsönös cserét sem nem kérte, sem nem kívánta, de beamterek mindketten s nekik tartozó kötelességük engedelmeskedni s elfoglalni azt a positiót, melyet számukra, a közszolgálat érdekében, miniszterük bizalma kijelöl: és ö saját részéről a népnevelés ügye iránt viseltető nemes ambíció egész erélyével lép az uj hatáskörbe, azon erős elhatározással, hogy ezen megye küzművelődési érdekeinek szenteli összes tetterejét. Hiszen, úgymond, ez a föld, ezen szép megye területe, szintén egy darab az édes anyaföldből, ínehynek szellemi jólétén munkálkodni — szép és magasztos feladata a honfiúi tevékenységnek. Jól tudja ő, úgymond, hogy oly népszerű férfiú után, a minőt elődjében bírt e vármegye népoktatási ügye s a kit szeretet s bizalom környezett, nehéz feladata lesz neki, mint teljesen ismeretlennek s érzi is, hogy neki minden talpalatnyi tért a munkásság s lankadatlan buzgalom hatályával kell meghódítania; de rajta is lesz, hogy szivós erélylyel s buzgó tevékenységgel lépésről lépésre hódítsa meg a maga részére a közbizalom elismerését. A Somló sík vidékén, a Bakony rengetegében, a Mezőföld tágas rónáin, a Balaton domb-hullámos partjain, két rendezett tanácsú A'árossal egyetemben, összesen 41UG Q kilométernyi területen, nem kevesebb, mint 302 népiskolának felügyelete levén hatáskörébe utalva,' kénytelen bevallani, hogy egy emTTOirra

1

;*tmt*T3tnnffiff^ inti í 11 * i-rrrrtv»* i—~rn»>*wTririi**t" nrr»T>-TrTTirtTi'rti-tr»- i-w* frm •-• 1 mm* i»i< •>wrrnr• lát, s novéfc hallja a tüz felől kiabálni. Odafut s a kígyókirály t lati a karikába fonódva égni a tüz közepén. A kígyókirály hálából megharapja, minek következtében Nál elveszti régi alakját; de egyszersmind egy bűvös köpenynyel is megajándékozza, meh*et ha felölt, visszanyeli régi alakját. Ruf, törpe púpos lett a daliás Nálból, nevét is elváltoztatta Yahuká-ra. — Igy ment Ritapurna királyhoz Ajódhjába s kocsihajtójává szegődött el. Otthon Bhima és Damajáufi mindenütt kerestették Nált, de hiába. Damajánti utoljára kihirdettette, hogy ujabb szvajáinvarát tart, ismét férjhez akar menni; — gondolva, hogy e hírre csak előkerül és jelenti magát Nál, ha él. De ez titokban akart maradui, s nem jelentkezett. Ritapurna király pedig elhatározta, hogy elmegy a sz vaj ám varára, s nőül veszi a szép özvegyet. Magához véve hát kocsisát, Valinkat, Vidharbába hajtatott. Itt a Damajánti pávái messziről észrevették és ujjogásukkal tudtul adták urnöjöknek is, hogy megjött Nál. Azonban hiába keresték; eltorzult törpe alakjában senki sem ösmerhette föl. Nál pedig nem akart még nyilatkozni, haleatott és várt a történendőkre. Az udvarnál azonban több jelből gyanították, hogy Nál rejtőzik a Vahuka alakjában. Elárulta magát különösen akkor, midőn a Damajánti kis gyermekei véletlenül közelében játszottak, s ö nem birva az apai sziv túláradó érzelmeivel, felkapta és sírva öszszecsókolla két szép gyermekét. E jelenetet megtudva Damajánti, maga elé hivatta a kocsist, s sokat beszélt neki eltűnt férjéről Nálról, ki hű nejét elhagyta a vad rengeteg közepette. Nál nem birt többé magával, a kigyó varázsa megtört a szerelem hatalma alatt. Visszakapta királyi alakját, kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Majd testvérén Puska rán készült bosszút állani a kiállott szenvedésekért; de meggondolva, hogy'Káli volt mindem baj okozója, testvérének is megbocsátott. És így .a nép örömujjongása közepette vitte haza nejét és gyermekeit a boldog Nál. E,ddig a, bűbájos rege tártaim*. Gyönyörű