Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-02-05

jVLeg;jeleTiiIv. 3Ii ti d e n v a s á r n a u. iC'jxérdekii sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatnak ki. Uérmenicilen ievtlek, csak ismert kezektől fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERE, hivatalába {_ Ó - k o 11 é a i u m é p il l e tj küldendők. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbeti 30 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélycgdíjmindigkülö?iszáviittatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivat a láb a (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Fölér) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Egészségügy iskoláinkban, Dr. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a fővárosi kaszárnyaszerű iskolák helyett palotákat emelt a tanintézeteknek, s ezeknek okszerű építése és berendezése által, — a menynvire az orvosi tudomány ma ítélni tud, — a tanulók rövidlátósága, gerinczoszlopuk eiferdülése stb. jövőre a minimumra fog leszállni. . A miniszter azonban még ezzel nem elégedett meg. Oly intézkedést léptetett életbe, melvivel nemcsak Ausztriát, de a müveit külföldet is megelőzte, első levén az egészségügyi tanárok alkalmazásában. Ugyanis a közegészségtannak állami középiskolájában tanítására évenkint képeztet ki orvosokat, kik aztán nemcsak a fővárosban, de a vidéken is"? az állami gymnasium ok felső osztályaiban a közegészségtan tanításával foglalkoznak. • Üdvös intézkedés, mely az ifjúnak ('•létére leselkedő számos betegség ellen védelmet nyújt. Felekezeti iskolákban, al- és kisgymnasiumokban, kereskedelmi-, iparosés elemi tanodákban ez intézkedést ki tudja meddig kell nélkülözni? Pedig ez nagy baj, olyan baj, meh' az érdekelt körök figyelmét kell hogy arra irán}

T

itsa, mik ép az ily iskolákban járó növendékek egészségéért szintén tegyenek valamit. Mindnyájunk előtt ismeretes dolog, hogy a heveny fertőző betegségek óvodákból, elemi iskolákból indulnak ki. A szegény szülő megbetegedett gyermekéhez — kivált ha a betegség enyhe lefolyású — orvost nem hivat, s alig hogy a gyermek jobban van, iskolába küldi, s nem roszakaratból, de tudatlanságból ragályoztatja vele az egészséges gyermekeket. Az iskolák 2—8 Létre terjedő becsukása mitse használ a ragálv tovaterjedése ellen; mert nem egyszer tapasztaltatott, hogy a gyermekek kellő í kitanitás hiányáéban addig az iskolán ki- j vül terjesztik a betegséget s azután az | iskola megnyiltával újra oda hurczolják. ! A tapasztalt tanár vagy tanító felismer ; ugyan egyes idült betegségeket, bőrön { és bőrben élősdicket, mint ragályos ba- ; jókat, s velük szemben meg is teszi in- j tézkedéseit; de hogy nem szakértő lé- j tére a hevenyes betegségek hordozóit is \ felismerje, azt kívánni nem lehet. Kívánatos volna azért, hogy addig ; is, mig az uj irány az óvodákban köz- j egészségi versocskéknek, elemi iskolák- ; ban közegészségi katekizmusoknak tani- j tását fogja behozni, hogy az érdekelt j körök, mint iskolaszékek, tanári testület, í hatóság, fölkérjenek egyes orvosokat, , miszerint az iskolákat közegészségügyi í szempontból hetenkint legalább kétszer j meglátogassák, s ott időről-időre, •— mi-j kor a szükség ugy kívánja — az ovin- | tézkedéseket megtegyék. Ez eljárás mel- j lett a ragályzás százalékban nagyot csök- \ kenne nemcsak, de még oly beteg gyer- j mekek is gyógykezeltetnének esetleg, kik \ különben csekélynek látszó bajuk miatt I nem orvosoltatnak, habár e baj csak a j laikus előtt csekély. | Orvosok az ily felszólítást maguk j részéről csak megtiszteltetésnek vennék, s kevés fáradsággal sok jót végeznének, j E czikk általánosságban íratott, de j helyben is van értéke. j cípofij-. ! A m. kir. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR. A közmunka és közlekedésügyi miniszter által i a kir. postatakarékpénztár 188(5. évi működéséről a i törvényhozás elé. terjesztett jelentésnek főbb adatait ! összefoglalva közöljük, oly czélból, hogy a közhasznú j és a nép anyagi jólétnek emelésére irányuló intéz- \ menynek minél szélesebb körökkel való megismerte- j tését ós megkedvoltetését a közjó érdekében előmoz- i ditsuk. A m. kir. postatakarékpénztúr működésének T Á B_C Z A. IMA*). Rabszolganépet vittél a pusztába, Nyakas, hitetlen, léha tömeget, S nevelted őket népirtó csatákra, Hogy megvehessek ígért földedet. Elhullott mind, ki homlokán viselte És lelkében a rabság bélyegét, De támadt új sarj, a mely megismerve, Híredet egy világra vitte szét. Múló dicsőség, nyári éjnek álma Volt tűzhelyünk a Jordán mentiben, Nemzeti létünk napjai számlálva, Trón s hatalom odalett — de mi nem! Az omladékok felcsapó lángjából, Mely nyaldosá szentélyed ó-falát: Egyet menténk meg a nagy pusztulásból, Téged, uram ! javaink legjavát! S mikor a vihar szétszórt a világra Es lettünk a vadnál védtelenebb Es a hontalanság keserű átka Bölcsőtől sirig ránk nehezedett; Mikor rettegés volt az űzött álma Véres, villamos hosszú éjszakán: Akkor tűntél fel teljes glóriádba', Meig akkor ismerénk csak igazán! Hogy nagyásgod nem oltárkövön épül S nem templomok márványán az erőd, O, hogy te nagy vagy minden jelkép nélkül, S eltörpül tér, idő színed előtt! Hogy mit népednek szántál örökségül, Nem elmúló, veszendő földi kincs, Nem láng, mely elhány, nem jog, mely elévül: De hűséged, melynek határa nincs. Leborulok ím előtted a porba, Fönségnek istene, te hü vezér! Kinek nagyságán se folt, se csorba S halandó mérték hozzád föl nem ér. Vezess, vezérelj tovább is bennünket A lét harczában, a mely végzetünk: Míg szemeink bizva te rajtad csüggnek, Egy világ üldhet — el nem veszhetünk! *) MuUtviDy ti, *Ünnepn»nokt-MK Tre fonta ne. — Elbeszélés. — — Irta OLSAVSZKY LAJOS. (Vége.) III. Másnap a kaszinó egyik külön kis termében Actis-Romero herczeg és Weiden gróf ismét kártya mellett ülnek. Ezúttal játékuknak csak hat nézője van. Az első fordulónál Weiden gróf veszít, mire felkel és helyét az igazgatóságnak az a tagja foglalja el, a ki tegnap a berezegnél járt. Szintén csak egy kártya-osztást játszanak ki és ezúttal a herceg vcszit. Marehese della Camfagna igazgató ekkor feláll ós megszólal: — Areas báró, Kobzov lovag és a~ jelenlevő két tiszt ur tanuk arra, hogy Weiden gróf veszített Actis-Romero herceg ellen, a herceg pedig igazgatóságunk egyik tagja ellen. — Igen! — Hangzik négy ajakról egyszerre. — Weiden gróf, felszólítom, írja alá ezt az ivet, a melyen kötelezi magát, hogy mától kezdve három évig életét a kaszinó-igazgató, tehát az én rendeletem szerint tölti. A gróf tollat fog, aláírja az ívet és a négy tann előttemezi. Amint a gróf a tollat leteszi, arca lázasan kipirul és végig borzong rajta a bizonytalanság érzetének hidege. nyog-raj kerekedik fel, szálltában sűrű tömege által egész foltokat képezve a láthatáron. Az egész nagy sikságon csak a bozontos fejű takáes-mácsonya a használható növény. A többit kiirtja a gyorsan tenyésző aranka, ami roppant táblákat fut be SZÍVÓS, összekuszálódó, vékony indáival és a távolból ugy tünteti fel ezeket a táblákat, mintha azok kénes-sárga'fényben izzanának. Az „AgTO romano" idáig örökös veszedelmet képezett az örök-városra; mert ez volt főfészke a koronként rettenetesen pusztító sárga-láznak. A nagy = róna mocsaraiból felszálló párázatokat a szél a városba vitte és azok a párázatok tele levén a borzasztó betegség miazmáival, még a lélegzést is megfertőztették. És ez ellen az örökös veszedelem ellen nem volt orvosság, nem volt ellenszer; hiába keresték a cézárok ideje óta. Tudták ngyan, hogy ha az a szomorú hirü róna megműveltetnék, ha a mocsarakat és a mérges növényeket kiirtanák, akkor a sárga-láz is csökkenne. . Mikor az egész „Agro romano" müvelés alá kerül, akkor a sárga-láz pusztítása is megszűnik az örök-városban. De hol akad rá ember, aki a közjóért feláldozza magát a rettenete^ harcra, a borzasztó küzdelemre. A katona lelkesedve, örömmel indulhat a véres küzdelembe, aj gyilkos harcba, hiszen abban érheti ugyan halál, de az dicső halál, édes kimúlás. Az elesett katona! részese annak a dicsőségnek, mely a haza védőit mindig megilleti. És nem is minden harcos marad ott a csatatéren. A katonának mindig megmarad a reménye, a kilátása, hogy miiit élő tér vissza övéihez, szeretteihez, osztozni a kö|zös dicsőségben. De aki az „Agro romano" megművelésére vállalkozik, annak csak nem emberfeletti erővel, szívóssággal és bátorsággal kell bírnia. Ez a vállalat nem hoz világszerte hangoztatott dicsőséget, de bizonyosan meghozna a korai haláhV I 6. első évében a közönség rendelkezésére bocsátott 2000 közvetítő hivatalnál összesen: 2.(577,09 8 frt 32 kitétetett be és 1.2n7.582 frt 24 kr visszafizetés eszközöltetett: a betevők javára fennállott tiszta követelés ezek szerint 1.419,506 frt 08 kr. A fenntébbi eredmény -teljesen kielégítőnek mondható. Figyelembe veendő ugyanis első sorban, hogy a postatakarékpénztár már a törvényben megállapított keretnél fogva, a kisebb tőkére van utalva: a kisebb kamat, inelyet nyújt és a kamatozó összegek korlátozása természetes gátot képeznek a betéteknek tételenként nagyobb összegekben való rohamosabb felgyülemlése ellen: s tényleg túlnyomóan csekély átlagú betétek összege *adja meg az összeredraónyt. mely természetszerűen csak lassan, bár fokozatosan emelkedik. A külföld hasonló intézeteinél az első években ugyanezen eredményt észlelhetjük: hazánkban ezen eredményt kedvezőtlenül befolyásolják még az aránylagos tökehiány, másrészrél a betéti és takaréküzle' tet folytató intézetek aránytalan nagy száma, melyek a kamatozást kereső tőkét már a megajánlott nagyobb kamatlábnál fogva is magukhoz csábítják és lekötik. Természetes tehát, hogy miután a postataka, rékpénztár, eltekintve rendeltetésének erkölcsi részétől, már szervezeténél és ügykörénél fogva is kiválóan az eddig fel nem használt, illetve csekélységük folytán fel nem használható; tehát egészen új tőkéknek a felszínre hozatalára és gyümölcsöztet ésére czé' loz, az ily uj tőkék gyűjtése szükségkép hosszabb : időt vesz igénybe és csak lassúbb lépésekben tör1 fenhetik. Xem hagyható ügyeimen kívül azon körülmény sem, hogy az 1886. év, melyben a postatakarókpénztár működését megkezdte, a tőke-gyűjtésre nem volt kedvező. Tekintetbe veendő továbbá, hogy a 2000 postahivatal, a mely a betétek átvételével volt megbízva, csak fokozatosan növekedett erre a szárara, hogy a közönség egy nj, eddig nálunk még ismeretlen, intézménynyel állott szemben, s hogy a kezelésben is előbb a kezdettel együtt járó nehézségeket kellett leküzdeni. Ha a lakosság számát az év végével létezett betevők számával összahasonlifjuk, kitűnik, hogy minden ezer lakos közül átlag ő vagy is minden 200-ik személy a postatakarékpénztár betevője, mely viszony azonban a fővárosban aránytalanul kedvezőbb, mert itt már minden 27-ik személy bir postatakarékpénztári betét-könyvecskével. A betevők foglalkozását tekintve, a közölt adatok első tekintetre

1 mutatják, hogy a postatakarékpénztárt már is jelentékeny mérvben veszik igénybe a tantdók és gyermekek, 82,847-re rúg e fiatal be-' tevők száma, vag}

T is az összes betevőknek 38'42 százalékát képezik azok. A részesedésnek e nagy aránya, mely egyébként a külföldi postatakarékpénztáraknál szintén tapasztalt jelenség — egyik ékesen szóló adat a posj tatakarékpénztári intézménynek erkölcsi jelentősége I mellett is. A takarékosság erényét a fiatal nemzei dékkel megkedveltetni, úgy, hogy azt tényleg gyaj korolja is, kétségkívül oly feladat, melyet állami és | társadalmi érdekek egyaránt megkövetelnek. A tanulók és gyermekek után a betevők tekintélyes részét szolgáltatják a köz és magántisztviselők 9-08%-al ós a kisiparosok 9-81%-sl. A keresj kedő világnak aránylag csekélyebb részesedése maj gyarázatot nyer az intézet üzleti körének korlátoltj ságából. Annál kevésbbé igazolható azonban az a I 'közöny, melyet a gazdaközönség tanúsít az intézj/mény iránt, a mennyiben mindössze 2,168 szeji mélylyel vagy is 2-54%-al járult a betevőkhöz. E J tényt hajlandó vagyok arra visszavezetni, hogy a J gazdaközönség előtt a postatakarékpénztár eszinélye I még meglehetősen ismeretlen. A tapasztalás igazolja, j hogy a postatakarékpénztár eszméjét legjobban a S városokbnn karolták fel, annál is inkább, mert a városi közönség az ott nagyobbrészt már létező hasonczéht intézetek által a takarékpénztári intézmény hasznát felismerni tanulta; és remélhető, hogy i a mint ezen intézmény szélesebb körben is isrnere; tes lesz, a gazdaközönség érdeklődése is emelkedni fog. ; Az egyéb foglalkozásnak száma 19.O04-el van j kimutatva, a mi a betevőknek 22—23%-át teszi. | Egy könyvecskére esik átlag 4*/

10 betét és | 0

ö

<

tü visszafizetés, mi joggal arra enged következI tetni, hogy számos betétkönyvecskére .visszafizetés ( nem is történt, és az illető betevők csekély tőkéjü• kot állandó elhelyezésre tették be. | Az orázág egyes vidékeit tekintve, a postaI takarókpénztár iránt a legnagyobb érdeklődés a buj dapesti postaigazgatóság területéhez tartozó helyeken, ; de leginkább a fővárosban nratatkozott, mely után J a soproni kerület vagyis a dunántúli részek és a i pozsonyi kerülethez tartozó északnyugoti részek soí rakoznak; legcsekélyebb volt a részvét az ország í erdélyi részében, valamint Horvát-Szlavonországokban. | Hogy a magyar postakarékpénztár czéljának | t. i. a kis tőkék egybegyűjtésének megfelelt, mutatja azon körülmény, hogy mig a 10 írtig terjedő betétek 94'10°/

0-ot, a 10 irton felüliek összesen csak I S'OO^-ot tesznek. < A postatakarékpénztár a betevők részére ér! tékpapírokat is vásárol, lS86-ban 308 beérkezett • kérvény alapján 261,800 frt névértékű értékpapír * vásároltatott. J Az első óv tapasztalatai kétségkívül hivatva A herceg a marchese felszólítására szintén aláírja az ivet és a négy tanú ismét előttemezi azt. A herceg lázasan remegő kézzel veti papírra betűit és azután ijesztő, ónszínű halványság vomd arc-ára. Wcldcn gróf, önt igazgatóságunk egyik tagja a ,, Trc föntetne" apátságba-, Actis-Rom er o herceg, önt pedig igazgatóságunk másik tagja Karthausba \ kiséri el. Önök kijelölt helyeiken maradnak három j évig; azután szabadok. j IV. I Róma közelében, a.z ostiai öböl és a Terracina között roppant síkság terül el: az „Agro romano." A szenynyes vizű Tiber lomha kanyarulatokban érinti és a lassan j hömpölygő folyam sokszor átcsapva alacsony partjait, megszámlálhatatlan mocsarat képez a nagy rónán. Ezen a földön; ember vagy állat táplálására szolgáló növény csak elvétve terem. Hanem annál bujábban tenyészik a bürök, a kutyatejfü, a belladonna és sok más mérges gaz, a melyek közöl nagy csoportokban válik ki a király-gyertya. A növényzettel borított száraz helyeken csaknem áthatolhatatlan bozótokat képez a szúrós töviscserje, jó buvóul szolgálva sok ragadozó vadállatnak, időnként pedig embereknek is. j A mocsarakat magas nád és sás veszi körül, a! melynek sűrűjéből szomorú bugással szól ki néhanéha a nadi bölömbika-madár hangja; míg estónként a I békák millióinak kardala veri fel a csendet. ! A széle körül a mocsár felszínét zöld pettyekkel bontja a béka-lencse, mig a középen szennyes szőnyeg gyanánt terül el a haragos-zöld, bársonyos tórongy. i Mikor a nap kisüt, a mocsarak felett a ködhöz hasonlító, szürkés szinü, bódító párázat emelkedik; míg a viz felszíne, mintha életre kelne, kígyók sikamlanak el felette és férgek muriádjainak nyüzsgése eleveníti njieg. Olykor-olykor beláthatatlan mennyiségű sau-