Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-11-18

XV. évfolyam. 48. szám. Pápa, 1888. november 18. »leg

j elemit Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmemellen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivutalába (ö - k o 11, ég i u m é p ii lel) küldendők. ág? Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr< Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ár a 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos jietilsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajczár, A dij előre fizetendő. B élyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési díjak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (GOLDBERG GYULA papírkereskedése, Főtér) küldendők. Pápaváros hatóságának és több pápa i, spá pavídéki egyesüleinek hivatalos közlönye. Ä regale ügy. A szeszes italok kimérése és kismértékben való elárusitása feletti kizárólagos rendelkezési jog. vagyis a regale jog, mely: a) a nemesi birtok járuléka g}

T

anánt, — b) az úrbéres állományra nézve törvényen alapulva, — c) leginkább városokra nézve adomány le vélek által biztosítva. — d) a székely- és királyföldre nézve a szabad birtok régi jogán, — mint ma is tényleg fennálló jog, gyakoroltatik. Az illetők ezen kizárólagos jogát az italmórési jövedékről szóló törvény-javaslat megszünteti, s ugyanazon jogot az állani magának tartja fenn. Tehát a kormánynak a 2l-es bizottságban több felől hangsúlyozott álláspontjárai szemben tiszta és világos: hogy az italkimérés és elárusitás feletti kizárólagos rendelkezési jog továbbra is fennlarlalik, és hogy ezen kizárólagos rendelkezési jog egyszerűen tulajdonost cserél, — rövidobben pedig: hogy az egj'esek tulajdonában állott jogok az egységes állani tulajdonába vonatnak össze, és ezen állapot más egyéb, mint maga a regalc-monopoliinn nem lehet. Ezen — czélzott — állami intézkedés szükségkép maga után vonta egy másik törvényjavaslat azon intézkedését, hogy vesztett jogaikért az eddigi tulajdonosok kártalanittassanak. A törvényjavaslatok és a bizottság túlnyomó többségének minden esetre helyes álláspontja 0 tekintetben az: hogy egyfelől a kártalanítás módozatai, által, másfelől az italmérési jövedékből kezelt haszon fedezze a kártalanítás terheit. Itt mindenek előtt azon kétely foghat helyet: valyon az italmórési jog után fenn maradó haszon összege, újabb teher behozatala nélkül képes lesz-e fedezni az eddigi jogosultak kártalanítására fordítandó terhes kiadást? E részben a kormány adatai, melyek egyfelől a tényleges adó-bevallásokon-, másfelől az 1887-iki fogyasztáshoz képest, valamint az új italmórési jövedék hozzá vetésén alapulnak, következő eredményt mutatják: a) a kártalanítandó tiszta jödevelem 11.398,658 frt, b) ebből az állam javára leütendő 10% í. 149,865 frt 80 kr, c) marad kártalanítandó tiszta jövedelem: 10,258,792 frt 20 kr; d) a kártalanítandó tiszta jövedelem húszszorosa, vagy is a kártalanítás öszszege kiteszen: . . . 205./75,844 frtot: az állam évenkénti e czimü jövedelme lehal: a) italmérési jövedékből: 12.834,044 frt; b) szelvény adókból: 1.025,879 frt 20 kr: együtt: 13.859,923 frt 20 kr; b) levonva ebből a kártalanítási tökének 70 év alatt törlesztő — kamatszelvényeit, vagyis évenként 10.258,792 frt 20 krt; marad felesleg az állam részére: 3.601,131 frt. Ha pedig az állam-jövedelmi adó ezimen ezen adó tárgyból eddig élvezett (13'/,%) 1.538,818 frt 83 krt egészben elvesztené, még akkor is fennmaradna az államnak a terhek törlesztése mellett: 2.062,312 írt 17 krja, A javaslatok tárgyalása során eszközölt kivételek és ked vezmények által keletkezett aggodalmaimin den esetre elenyésznek, ha rágondolunk arra, a) hogy az egyesektől elmaradó kétségtelen több haszon jövőre az államkincstár javára esik: b) hogy az italmórési jövedékből kormányilag - hozzávetőlegesen — kimutatott várandóságok összege jóval alatta áll azon eredménynek, a mit biztosan várni lehet; c) hogy az államnak egységes intézkedések kibocsátása, némely eddigelé károsnak bizonyultak megszüntetése, sőt más eszközök alkalmazásával is, kiválóan módjában áll ezen jognak minél inkább való értékesítését elérni', d) hogy az eltitkolt jövedelmek adójának 4-szeresso. illetőleg 8-szorossa, úgy szintén a „több jövedelem" bizonyítására szolgáló bélyeg-köteles okmányok bírálatával — előre láthatóan'— „ 1 felmerülő számos béiyogcsonkitások tetemes birságai is, noha utóbbi nem a megváltási-alap javára esik az állam jövedelmét nagyobbittani fogják: e) hogy az államkormány felhatalmaztatván a zárt városok számát lényegesen szaporítani, ezen uton is a kincstár jövedelmeinek tetemes fokozását mozdíthatja elő. Az itt leírtak tehát nyilván felelnek azon kérdésre: hogy igen is, az államnak módjában lesz a kártalanítást, magának a kártalanítás tárgyának kihasználásából njabb terhek behozatala nélkül, — söt látható haszonnal, — eszközölni. A dolog ily állásában el kellett vetni azon felmerült s az idealismus szempontjából melegon védhető nézetet, moly szerint az ilalmérési kizárólagos jog, mint ilyen, megsziinlellessék, s ugyan az — korlátok között — szabad ipar tárgyává tétessék. Elfogadva tehát azon helyes álláspontot , hogy maga a jog jövedelme fedezze a kártalanítás terheit, tisztázandó marad azon fontos kérdés: hogy a kártalanítandó jog az állam, vagy a községek tulajdonába menjen-e át? A községek mellett szóllott: a) a községek életképesitésónek igen fontos érdeke: b) az államkormány befolyása és hatalmi körének bővítésével szemben teljesen alapos aggályok; valamint azon körülmény is, hogy: c) a községek ép úgy, mint az állam, külön terhek behozatala nélkül hordozhatják a kártalanítás terheit; d) hogy a javaslatban kilátásba helyezett kártalanítási összeg nem fogja pótolni a városok, különösen rendezeti tanácsú városok ezen czimü veszteségét, s igy ezek elvállalt kötelezettségeiknek megfelelni csak is ujabb községi terhek behozatalával lennének képesek, minél fogva őket szen nyomasztó kilátástól a regalejog tulajdonosi kihasználása mentheti meg. Ezekkel szemben a 21-es bizottság többsége azon indokolást méltatta: hogy a kártalanítást magának az államnak kelletvén első helyen biztosítani — az egyes községekért felelősséget nem vállalhat magára; hogy az egymástól elszórtan levő s ugy lehet érdekeikre nézve is egymással ellentétben levő községek a jog czólszerü kihasználását nem eszközölhetnék; hogy végre a legnagyobb bonyodalmakra, sőt nyilván káros eredményekre vezető volna, ha a jognak magához váltása a községek tetszésére bízatván, egyhelyütt a község, más helyütt az állam lépne a jognak tulajdonosi birtokába, — satb. A bizottság ily elvi állásával szemben czóloztatott a kisebbség által, hogy a törv. hat. jogú és szabad kir. valamint nemes városok egyáltalán vonassanak ki a törvény rendelkezésének köréből, s miután ezen kísérlet is meghiúsult, óhajtva lett, hogy a fővárosra nézve — nagyban eltérő viszonyainak tekintetbe vételével — külön törvény intézkedhessek. Mindezekkel szemben kimondatott: [ hogy az italmórési kizárólagos jog az állam részére tartatik fenn, s hogy ez iránt minden községet egyaránt kötelező ugyan egy törvényben történik intézkedés. Egyedül Fiúméra vonatkozólag történik kivétel — hol regale jog egyáltalán nem volt s e tekintetben Magyarország többi városaitól egészen eltérő viszonyai vannak; tehát Fiúméra a törvény hatályának kiterjesztése bizonytalan időre elhalasztatott. Horvát-Slavon országok saját autonómiájuk figyelembe vételével csak anynyiban képeznek kivételt, a mennyiben viszonyaik előzetes rendezése czóljából 6 havi halasztást nj^ertek. TÁRCZA. ŐSZKOR. A lombtalan ágnak Megjő a levele, Ha majd reá legyint A langy tavasz lebe. De az arc rózsája, Ha egyszer elpereg, Nincs tavasz, mely újra Felhozza azt neked. UGY SZERET ... " Ugy szeret porondban Játszani a gyerek, Játékai közül Ez a legkedvesebb. Fürdik benn, behinti Arcát, mezét vele, Tán érzi — hogy egykor Porrá kell lennie. Nyomozások Pápán a Wesselényi összeesküvés ügyében. Midőn Wesselényi nádor és társainak összeesküvése felfedeztetett, I. Leopold királyunk a főügyésznek, Majláthnak indítványára, tanu-vallató parancsokat küldött a káptalanokhoz és conventekhez az öszszeeskövéS részeseinek kinyomozása végett. A győri káptalanhoz ís érkezett ily parancs, s a káptalan feladatául a győri, komáromi, veszprémi és pápai végházakban tartandó tanúkihallgatások tűzettek ki. Ez okból Tarczy János, Győr megye alispánja, mint a király küldöttje és Gseraátoci Miklós győri kanonok 1671. febr. 17-én Pápán megjelentek s a nevozett ügyben a tanuk vallatásához fogtak, s összesen 45 tanút hallgattak ki. Hogy nevezett kiküldöttek a győri káptalan részére kijelelt városok közül első sorban Pápán fogtak feladatukhoz, arra különböző, a pápai kálvinistáknak az összeesküvésben részes voltukról keringő hirek adtak okot. E hirbejutást némely félremagyarázott és békés időben fel sem tünő körülmények okozták, igy különösen az, hogy ez időkben egy öreg sánta ember jött a felvidékről Pápára, ki itt a kálvinisták közt forgolódott, s azok által szives fogadtatásban részesült; s viszont a pápai kálvinisták közül hárman is oda jártak ez időben a felvidékon, a mely vidék pedig, mint tudjuk, a nemzeti felkeléseknek volt a bölcsője. Növelte a gj'anut még az is, hogy egyik-másik politizálni szerető kálvinista szívesen oda dobta ellenfele rémitésére a szót, hogy majd a tavaszszal lesz itt zászló meg fegyver annyihogy betelhetik a szemed vele. Megkezdődött tehát febr. 17-én a Majláth kir. főügyész irodájában készült tiz kérdőpont szerint a tanu-vallatás, a mely pontoknak kivonatos tartalma röviden a következő: Tudja-e vagy hallotta-e tanú, kik bujtották a törököt ő felsége ellen; tudja 0 vagy hallotta-e tanú, kik járultak pénzsegélylyel vagy bármivel a zendüléshez, s kik állottak a felsőmagyarszági '13 vármegyével levelezésben; t. v. h. t. ki buzdított a zendülósre; t. v. h. t. kik gyűléseztek Zrinyi Péterrel ós Rákóczy Eerenczczel; t. v. h. t. kik bujtogattak a hazában, s kik külföldön a zendülésre; t. v. h. t. kik közvetítek a felső magyarországiakkal a levelezést; t. v. h. t. hogy a felsőmagyarországi vármegyéken ejtett sérelmeket, kik mondották magukéinak ; t. v. h. t. hogy Vitnyédy István Bécsben pénzt vett fel a francia követtől oly célból, hogy ő felségét elfogassa; t. v. h. t. kik voltak a Körmöezbányára és Beszterczabáhyára hirdetett gyűlés-rendezői; t. v. h. t. hol vannak a zendülőknek javai és vájjon még egyebet is tud-e ? Ezen kérdőpontokhoz a kir. ember Tarczy .János a maga nyomozó területe részére még a következő 11 -ik kérdőpontot csatolta: „Tudja-e vagy hallotta-e tanú, hogy a mult mozgalmas időkben a kálvinista nemesek által Veszprémben, Pápán, Győrben vagy bárhol bizonyos magánházaknál gyűlések tartattak,, s azokon nagy csendesen uiikép tanakodtak, s mit határoztak a cath. vallás és ő felsége ellen ? A megidézett 45 tanú közül semmit sem tudtak a feltett kérdésekre mondani huszonötén; jelentéktelen s felmentő vallomást tettek tizenketten, kik közül Nemes Horváth Mihály; Nemes Simonics András, Nemes Szántóházy Eerence és Gömbkötő Mihály gyalog katona vallomásai az összes felhozott vádakat magukban foglalják, ezért azokat kútfőnk után ide iktatom : „Nemes Horvát Mihály pápai lovas alhadnagy körülbelől 34 éves, megesküdtetvén, kikérdeztetvén, vallotta: tudja, hogy a midt évben bizonyos Erszón}'jártó nevü pápai hajdú (gyalog katona) a felső vidékekre rándult bizonyos nemzetségi levelek megszerzésének szine alatt; noha arra — nem lévén kézműves — szüksége nem volt; ezenkívül közhú-képen hallotta, hogy szándékjok volt ő felségét elfogni, s Kasza várába (Trencsén m.) vinni, de kik által ? nem tudja. Nemes Simonics András a pápai őrség vajdája (gyalogsági hadnagy) körülbelől 38 éves, megesküdtetvén, kikérdeztetvén, a 3-ik kérdőpontra, az ország felső részével való levelezést illetőleg vallotta, hogy ezelőtt egy évvel némely idevaló katonák, u. m. Pető Péter és Jakabfi István Sárospatakra mentek a pápai kálvinisták leveleivel és költségén, s egy egész hónapig kimaradtak; valamint Kovács máskép Szabó János Muraközbe ment, vájjon magától-? vagy más által küldve. — előtte nincs tudva, és ott nem merte magát Pápára valónak mondani, hanem Battyány Kristóf szolgájának adta ki magát. Nemes Szántóházy Eerencz, Veszprém megye főbírája, azon hitre, melylyel megyéjének lekötve van, vallotta, hogy az első kérdőpontra vonatkozólug hallotta, hogy Zrinyi Péter és Terzaeky grófok felszóliták és bujtották a törököt az ellenségeskedésre; a másodikra vonatkozólag hallotta, hogy a pápaiak körülbelől 600 és a veszprémiek mintegy 500 tallért küldöttek a felvidékre, de mi végre ő nem tudja; emlékszik azonban, hogy a pápai kálvinisták gyakran összejöttek ós gyűléseztek, melynek okáért megkérdeztetvén, azt felelték oskola-ügyi gyűlésben voltak; hallotta azt is, midőn Borbély István mondotta: az egyház számára a borbély-czéh zászlót készíttet,. erre Borbély János válaszolta; hadd eb most a zászlót, mivel a tavasz nyiltával annyi zászlót fogsz látni, melylyel mind a két szemed megelégedhet. Gombkötő Mihály gyalog zsoldos, körülbelől 32 éves, megesküdtetvén, kikérdeztetvén, vallotta: ő jelen volt s hallá midőn Pető Péter királyi zsoldos szabadságot kért Somogyi Miklós tiszt urától, kogjr a felső vidékekre mehessen, kinek midőn az engodély megtagadtatott volna: inkább szolgálatját elhagyja, mintsem itthon kelljen maradnia, s el is ment. Ezután hallotta: miszerint az itteni kálvinisták általa bizonyos pénzösszeget küldöttek a felsőrészekre, de bizonyosan nem tudja. Ezen kivül hallotta azt is, hogy Szabó, máskép Kovács János vázsonyi lakosnak a veszprémi káptalan jegyzője Simoncsics felhányá, hogy a pápaiak pénzt küldenek a a felvidékre és lázadók volnának, kinek ez tagadólag gyalázatos szavakkal felelt." Ezen vallomásokban bennefoglaltatik a tanuvallatások összes eredménye, mivel a többi, még vallomást tevő nyolez tanú közül az egyik ezt, a másik amazt a vádat hallotta az itt elmondottak közül. E szerint vádolva vannak általánossághan a pápai kálvinisták azzal, hogy részesek az összeesküvésben, s hogy e célból a felvidékieknek körülbelől-600 tallért is küldöttek; hogy a felvidékiekkel ez ügyben leveleztek, s hogy innen oda és viszont küldöttek is jártak, s végre hogy egyeseknek elejtett, s háborút jósló szavai is az összeesküvésben részvételüket bizonyítják. Külön is vád emeltetik a tanúvallomásokban Erszónyjártó pápai katona ellen,, hogy nemzetségiével^ megszerzőnek ürügye alatta,