Pápai Lapok. 15. évfolyam, 1888

1888-11-11

Mi rí den vasárnap. -Közérdekű sürgős közlésekre ko.-cikiní rendkívüli számok is adatnak ki. BérmevJeilen iezulek. csak ismert kezektől fogadiainak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Á lapnak szánt közlemények a l a p SZERK h i c ni al á b a {() - k o ! I (' ÍJ i n m é p ii lel) küldendők. I Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 fr, Negyed évre 1 frt 50 krajczár Egy szám áralj kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 krajczár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések A lap KIADÓ hivatal ába (GOLDBERG GYULA papirkereskedése, Főtér') küldendők. Pápa város hatóságának és több p á p a i, s p á p a v idéki egyesületnek hivatalos közlönye. I A megyegyülés és a közigazgatási bizottság. Hovatovább elmúlik az érdeklődés a megyei közgyűlések iránt. Négyszáz ötszáz emberből bejön a székvárosba 30, ebből 20 megjelenik a közgyűlésen 8 órakor, s elmegy 15 már tiz órakor. S igy öt—hat vidéki biz. tag képezi nemes Veszprém vármegye törvényhatóságának tekintetes közgyűlését. Es ez nem mese, a mit irtunk. Fájdalom, szóról szóra igaz. S valóban csak főispán grófunk ritka türelme érdemel elismerést az elnöki emelvény többi négy tagjával, hogy egy „ilyen" tekintetes közgyűlést véges végig kitartanak. E bejön segiteni kell, ha csak véglegesen nem akarunk abdieálni az egész megyei intézményről. Ha okát keressük e példátlan közönynek, ezt semmi másban sem találjuk, mint azon tényben, hogy a megyei közgyűlések kezdik elveszteni — érdekességüket. Emlékezzünk csak a régiekről! Mily érdekes szép vitáknak, szó- s szellemharczoknak volt tanuja a régi megyei ház? Miért kellett, hogy az „uj" házzal, „új" szellem és irány kapjon lábra ?! Nem heczczet értünk mi az érdeklődés alatt, sem nem haszontalan feltűnési viszketeget. Ki nem állhatjuk azt a módot sem, hogy valaki éveken át mitsein törődik a megyéjével, hanem mikor valami* népszerű falat kínálkozik: — akkor éhes farkasként megjelenik. Mi a megyei gyűlések érdekében nem kivártunk egyebet, mint azt, hogy a mely községnek, városnak valami vitális ügye kerül a napirendre: — azon községnek, városnak megyei képviselői közül szóljon a kérdéshez valamejikök, még akkor is, ha esetleg az állandó választmány végre is a nagy puuiiKuuitAJi uum ÍCUCU kivánni, hogy az akusztika hiányban szenvedő megyei nagy díszteremben d. e. 9—déli 1 óráig sem nem hallható, sem nem érthető egyhangú monoton jegyző- [ könyvi kivonatokat, és jelentéseket hallgasson végig. A közönség ugyanis megyéje ügyeinek — tárgyalását és nem agyonliallgatását óhajtja. íme abban a kis, bár jelentőségére nézve a megyegyüléseknél is nagyobb hatáskörű közigazgatási bizottságban, mely pedig minden áldott hónapban tart ülést, ha csak legkisebb eset fordul is elő, mely „tárgyalást" kivan, — a bizottság

1 ülése egyszerre érdekessé és fontossá válik. E havi közigazgatási bizottsági ülésünk is — melyről az összes fővárosi sajtó is megemlékezett — egyenesen országos érdeket keltett és feltűnt a közügyet helyesen felkaroló eljárásával. Nyíltan és bízón}- élesen tárgyalta, például a veszprémi börtönnek botrányos voltát; a biz. tagjai pártkülönbség nélkül részt vettek a vitában, s vitájuk eredménye bizonyára sikeres leend. Csak arról kell leszoknunk, hogy csupa álszeméremből, csupa rosszul felfogott „barátság"-ból ne akarjunk szólani. A köztisztviselővel szemben igenis határoz a „barátság", de ez nem mehet addig, hogy e miatt senki meg sem mukkanj ék. Elvégre talán a közügy inkább követeli a rokonszenvet, mint az egyes egyéni ismérettség? Ha valaki tárgyilagosan szól valamely közügyhöz, mégha azzal (mi nagyon természetesen elkerülhetlen) a tárgygyal foglalkozó hivatalos közeget érintenie is kell beszédében, — ez érintés, ha az tisztességes szándékból és úton történik, a közügynek is, a személynek is, (mondjuk „barátnak" is) csak hasznára lehet. xA közigazgatási bizottság helyesen véleménye kielégítő lenne ís. Mert el- j fogta fel szép hatás- és feladat körét e havi ülésében is, melyről lapunk más herein bő tudósítást talál az olvasó. Nincs más kivánni valónk, csak az, hogy bárha megyei közgyűléseinkről is mihamarább hasonló irányban Írhatnánk! Viribus unítís. Előre kijelentem, hogy soraim nem akarnak polémia lenni, hanem csak válasz. A „Pápai Hirlap" mult vasárnapi vezéi'czikkében a szentBenedek-rend pÍÍpai tanári karához fordul. Tartson ,,a közeledő tél álomra szólitó hosszú vasárnap-délutánjain a felnőtteknek előadást," segitsen azon iparosok s kereskedők szellemi baján., „a kik az általános és szükséges ismeretek fogalmával sem birnak," s ez által járuljon hozzá beteg társadalmunk orvoslásához. A felnőttek oktatásának eszméjét jónak, szépnek tartom; de megvallom: a felhívást nem értem, a felhívás meglepett. Dicséret akar-e lenni, vagy captatio ? Az elsőt öntudatunkbau keressük s azon számtalanok szótlan hálájában , a kiket a közpálya munkás tagjaivá, a haza hasznos fiaivá segítettünk nevelni,' a második nem foghat meg. A felhívás meglepett; mert a szt.-Benedekrend tanári kara csendesen, lárma s reklám nélkül működik, féltékeny gonddal neveli a rábizottakat; de mig egyrészt tolakodni nem szokott, másrészt nem dicsekszik oly szerepléssel, melyhez „hébe-korba" méltán juthatott volna. Hogyan jut tehát most ezen kitüntető, jobban mondva, elkülönítő szerephez? De főképpen nem tudok megbarátkozni a czikk logikájával, nem helyeselhetem ajánlott eszközeit, „A veszprémi kegyes tanköreid évek hosszú sora óta tart a felnőttek számára oktatást": tartson a sz) -Benedek-rend pápai tanári kara is. A veszprémi kegyesrendiek egyedül állanak, Pápa bővelkedik tanárokban; s ha két szem többet lát egynél, több kéz többet tehet. A czikk vagy szembe akarja állítani a szt.Benedck-rend tanári karát a református kollégium tanári karával, a helyett, hogy a nemes eszme megvalósítására egyesíteni igyekeznék; vagy lapja zászlóját olyannak akarja mutatni, mely alá amaz odaesküdött, melynek katonája. Az utóbbira nincs mit .'szólanom: nem akarok. A kollégium tanári karával a benczés tanári kar sem az életben, sem az iskolában froutot nem képezett, képezni, még ha az akarná sem akar: együttes működésre készen áll. Azonban a czikkben egy kis ellenmondásféle is. „Az iparosoknak ifjú nemzedéke, .... nem részesült tanonczkorában (szegény nyelvünk, de sok a te apostolod 1) iskolai oktatásban." Ezt kellene pótolni a felnőttek oktatásával, mely ne a Gönczi-féle ábéczével kezdődjék, hanem felsőbb ismeretekkel (!): az irodalom, a természettünemények ismertetése legyen a tárgya. De legyen szabad kérdeznem: mire épüljön ezen ismertetés? Aki ért a tanítás, az ismeretek terjesztésének mesterségéhez; aki tudja, hogy természettudományra, különösen irodalomra csupán azokat lehet tanitani, kiknek már megszerzett ismeretükben van kellő alapjuk: bele sem fog az eredményre nem vezető munkába, meg sem kísérli felsőbb ismeretekre oktatni azon felsőbbeket, kik az alapul szolgáló elemi ismeretek nélkül szűkölködnek. Tanítson meg valaki alap nélkül épületet emelni: örökké lekötelezettje leszek. Egyébként felolvasásokat tartani, beszélni, ha van mondanivalónk, nem éppen nehéz. De felnőtteknek tanulságos, művelő előadásokat tartani, szóval felnőtteket oktatni: sok idő munkájától telik s az ajánlott uton-módon eredménytelen fáradság. Nem én találtam fel helyes módját, de röviden megmondom. Az egységes ismeretkörből kikapott egyes részeknek, különösen ma |az irodalom, holnap a természettudomány egyes részeinek még a legszellemesebb előadása is: legfeljebb kellemes idő töltés. Ez is valami; de nem egységes, nem czélravezetö, nem oktatás, nem a felnőttek müvelése, sőt ezen keveset lendit. Ennek egy helyes módja van: felölelni valamely ismeretkört (legyen az irodalmi, természettudományi, vagy akármi; pl. Dr. Ilosvai chemiai cyklusos előadásai), felosztani apróbb, összefüggő körökre, cyklusokra. Az egész ismeretkör legyen a téli vasárnap-délutánok összes, vagy legalább hosszabb időre terjedő előadásainak tárgya; egy-egy cyklus egy, vagy akár több előadásé, melyben azonban csak a főbb, kidomborodó részek adassanak elö; de ne elszakítva az egésztől, sőt mint annak szerves részei. Ilyen fajta előadást többen is tarthatnak, más-más ismeretkörből, vagy akár egy ismeretkör más-más cyklusáról. Biztosithatok bárkit, hogy az ilyen előadások tanulságosak, müvelök: ez lenne szerintem helyes módja a felnőttek oktatásának. A pápai közművelődési egyesület is tart téli vasárnapokon felolvasásokat. Ezen felolvasások TARCZA. EJ, HAJ! Részegítő, erős borral Tellett pohár az élet. Ki belőle sokat iszik, Megárthat a f jenek. Én is ittam, meg is ártott, Keserűje még se fogy. Ej, haj ! majd édesül valahogy ! A szerelem : veszedelem ; Rosz portéka a leány. Jobbra nevet, balra kacsint Tegnap másra, ma reám. Én tőlem is elszerették A minap a babámat. Ej, haj! még sem epeszt a bánat! A jó barát fehér holló, Ritkaság az igazi. S hogy örökre hü maradjon : Balga aki azt hiszi. Nekem is volt, nem is régen És nem is egy barátom. Ej, haj! ha elhagytak mit bánom! Jóra fordul még ez élet, Én legalább remélem. De ha soká keserű lesz, Majd másikkal cserélem! Mert ha látom: se' barátom, Se' szerencsém nem akad: Ej, haj! fölakasztom magamat. Slied^jít^zítij- untere-. Clernence. — Franrziíbdl BOIIN GYULÁNK. Garran asszony aggódva szemlélte fiának arczát. Ha kétségbeesést olvasott volna ki a vonások kifejezéséből azt hitte volna-, hogy fia tán öngyilkosságra gondol; de annak arcza nem árult el ily szándékot ; ellenkezőleg feltűnő nyugodt lett, úgy hogy végre a szerető anya azon reménnyel kecsegtette magát, miszerint tán sikerült neki fiát megvigasztalni. Este felé azt vette észre, hogy fia sok pénzt tesz tárczájába, sokkal többet, mint a mennyi egy fegyver vásárlásához szükségeltetik, de elegendőt egy rövid utazásra. Garran asszony azonban hallgatott, tudta, hogy ellenmondás által tán csak uj erőre lobbantaná fia lelkében a bánatot. György az éjszaka beköszöntésével elhag3'ta a Garran palotát, s a St. Germaini temető felé vette útját; ott a sekrestyéstől megtudta, hol temették e Servins asszonyt. Kiment a temetőbe s felköltötte a temető őrt. Ez meglepetéssel nézett az uri emberre, ki azt követelte tőle, hogy kövessen el nagy büntettet ; hogy ássa fel a sirt, melyben Servins aszszonyt eltemették, s hogy engedje feltörni a koporsót, s szolgáltassa ki neki ama nőnek holttestét, kit annyira szeretett. Sokáig vitatkoztak e fölött, György temérdek sok pénzt kinált a szegény sírásónak, de a legfényesebb ajánlat sem birta legyőzni ennek aggodalmát s félelmét. A boldogtalan fiatal ember ekkor kétségbe esve látta, hogy a sírásónak pénzvágya, melyre számított, nem oly nagy, hogy rávehetne ez által tervének kivitelére, s ezen végzetes pillanatban határtalan fájdalma jutatta czéljához. Térdre borult a sirásó előtt, s könyeível áztatta kezeit, igy könyörgött neki, hogy szánja meg. Oly keserves volt fájdalma, hogy még a kemény szivü sírásót ís meghatotta a bánat, s a mit György számtalan arany megkinálásával nem ért el, azt elérte a szánalom felgerjesstése által. Midőn végre mindenben megegyeztek kimentek a temetőbe. A sirásó ásót s fejszét, György pedig lámpát vitt; a hold teljes fénynyel megvilágította e borzasztó cselekvést, melynél egyik sem szólt egy szót sem, mig a koporsó a siron kivül nem volt. r>em sokára a halotti lepellel befödött holttest a zöld füvön feküdt. A sirásó borzalmas munkáját befejezve a földre leült s csak nézte Györgyöt, ki, mintha megkövült volna, állt meg mereven a holttes előtt; végre már nem állhatta meg a sirásó, hogy ne mondja neki „íme most itt van ön előtt." De György ugy látszott elfelejtette szándékát a miért ide jött. Nem hallott, nem látott, s nem gondolt semmit. Tökéletesen megvolt bénulva. A sírásó," ki már többször megszóllította a fiatal embert, de nem kapott feleletet, megijedt, s levette a halotti lepelt a holttestről, azt hitte, hogy ezáltal tán felébresztheti Gj'örgyöt hosszú merengéséből, s nem csalódott, e cselekvésnek csodálatos hatása volt. Az imádott arcz láttára, mely a halálban is megőrizte szépségét, a szerencsétlen fiatal ember térdre borult s zokogásba törve ki, önmagát vádolta az imádott lény halálával, s bocsánatot kért ezért tőle ; azután szerelmükről, múltjukról s elveszett reményeikről beszélt hozzá; végre iszonyú fájdalmában egyik karjával felemelte a szép fejet s sokáig nézte a "remek szépségű arezot. De hirtelen egy eszme villant meg agj'ában; eszébe jutottak ama szavak, melyeket a most örökre elnémult ajkak elválásukkor rebegtek. Felkiáltott, s a remény, mely lelkében e perezben felébredt, majdnem tébolyodottá tette. Egy perczig magához szorította Clemenceot s egy csókot nyomott a halott ajkaira. — E csók után György irtózatosan felkiáltott, remegés futotta át egész testét, s rémséges nevetésben tört ki, azután villámgyorsasággal felkapta a holttestet s eszeveszetten rohant terhével a sirokon, s minden akadályon keresztül a temető kijárása felé. Hajmeresztő gyorsasággal menekült a sirásó üldözése elől, s nemsokára eltűnt a távolba^ miként egy tigris magával hordva, martalékját, A szegény sirásó ekkor sietett elkövetett bűntettének minden. nyomát eltávolítani, visszahelyezte a sirba az üres koporsót, s iparkodott ezt földdel betakarni; azután otthonjába tért vissza, s remegve várta a jövő nap virradását. Öt év mult el ezen végzetes éjszaka óta, s a temető őr már is azon reménynyel kecsegtette magát, hogy bűnös cselekménye nem fog napfényre jönni, midőn a következő esemény adta elő magát. Clernence halálának évfordulója volt, s Servins ur a még mindig gyászoló férj nejének sírjánál térdepelt. Kis távolságra a sírtól a sirásó lelkifurdalásoktól kínozva nézte a férjnek őszinte bánatát, s szemrehányásokat tett önmagának, hogy a ritka erkölcsű férfit egy üres sir előtt hagyja imádkozni. Mindketten mély gondolatokba voltak merülve midőn közelgő lépteknek nesze zavarta fel őket elmélkedésükből. Egy nő közelitett a sir felé, s e nő Clernence Servins asszony, az annyira siratott feleség volt. Servins ur rémülten felkiáltva lábra állt; a boldogtalan sirásó pedig eszmélet nélkül zuhant a földre. A nő látva az előtte felemelkedő alakot, szintén rémülten elkiáltotta magát s eszeveszetten futni kezdett. Servins ur utána rohant, de nem birta elérni; azonban a temető kijárásánál látta, hogy egy előkelő uri fogat áll a kapu előtt, melynek pompás lovai villámgyorsasággal vitték el a menekülő nőt. Ezen találkozás után egy órával Servins ur még mindig a nyomorult temetőőr lakásán volt, de az borzalmas vonaglások között adta ki lelkét, anélkül, hogy Servins ur kérdéseire felelhetett volna. Ezután Servins a rendőrséghez fordult, melynek tisztjei^ugyanis a fogat részletes leírása után Garran ez- ' redes fogatjára ismertek. Másnap a sirt felbontották, s az'üres koporsót találták benne. Ezen idő alatt Garran Julia a szép fiatal aszszony, kivel Garran ezredes Indiában lépett házas-'ságra, s mint nejét hozta Európába, magán kivül érte el otthonját; halálsápadtan kereste fel férjét, s sokáig maradt ennek szobájában. De néhány óra múlva. 47